Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-23 / 300. szám
Fejni ünnepen is kell Sokan dolgoznak olyan üzemben, gyárban, ahol a munka folyama tossaga következtében nem lehet kiesés. A gépeli nem állhatnak meg sem vasárnap, sem ünnepnapokon. Kras- n íjászki Pál, a batótonkiliti ter- rnelőszövetkezet tehenésze is karácsony napján lesz szolgálatban. — Számomra lassan mar megszokottá válik a karácsonyi vagy másik ünnepen végzendő munka. Közel húsz éve dolgozom tehenészétben, és eddig már legalább tizenöt alkalommal telt munkával a karácsony és a szilveszter. Annak idején, amikor vállaltam ezt a munkát, tudatosan vállaltam a vele járó nehézségeket. Szakképzettség, iskolázottság nélkül kerül ide, tehát nem lehettek nagy igényeim. A tehenet mindennap fejni kell, ezt a tényt a családom is elfogadja; ismerik az állattartással járó gondokat, s tudomásul veszik, hogy eggyel kevesebb terítéket kell tenni az ünnepi asztalra— Olyankor, munka közben gondoláé rá? — Az az igazság, hogy nincs időm elgondolkozni. Amí g az istállóban. vagyok, az állatokkal törődöm, s ha végeztem az etetessel, trágyázással, , fejőssel, sietek haza, hiszen a tehenek napi ellátása időszakos!, így lehetőségem van nap közben is a hazamenésre. — Hányán dolgoznak együtt? — . Négyen gondozunk kétszáz állatot, így mindenkire j ötven-ötven jut. Nehézség csak akkor van, ha valamelyikünk „kidől” a sorból, olyankor ugyanis három vagy esetleg két SZAVAK Ültem a díványon,' s úgy éreztem, órákat, napokat kellene így eltölteni. Elereszkedve, és jóízűen beszélgetve mindenről: a faluról, a szőlőhegyről, az állatokról, arról, ami hozzá tartozik ehhez a házhoz, a szoba levegőjéhez. Maradhatnekom támadt, mert éreztem: most még szót értünk. Minden „lapot”, amelyet nekem osztanak, „veszek”. Helyére teszek minden ízes-zamatos szót, noha egyikét-másikát gyerekkoromban hallottam utoljára. Percnyi üresjárat sincs; egymáshoz simulnak a keresetlen mondatok, mint gyalult deszkák az asztalos kezében. Pedig ez a dívány már nem az a dívány, s a konyhaszekrény sem a régi kredenc már. Mégis: nem lepődnék meg, ha az új ajtón sorra belépnének az „öregjeink”, akik már a teme- tódomb lakói. Körülülnek az asztalt, ők is részt vennének a beszélgetésben, s búcsú záskor azt mondanák: gyertek el megint Együtt melegítjük a deszka- padot vagy harmincán. Egy-kót kivételtől eltekintve mindany- nyian munkasemberek, de a kivételek némelyikéről is tudom, hogy a szülök még mezei munkával keresték meg a család kenyerét. A nehézipar mérlege Az előzetes számvetés szerint a nehézipar sikeresen teljesíti idei tervét, s a bányászat. elsősorban a szénbányászok" nagy erőfeszítésének, helytállásának eredményeként az időarányos előirányzat túlteljesítésével enyhítette népgazdaságunk importbe- szerzési gondjait — állapította meg Simon Pál nehézipari miniszter, a NIM-hez tartozó vállalatok, trösztök igazgatóinak, párt- és tömegszervezeti vezetőinek tegnapi országos tanácskozásán, amelyen mérleget vontak az 1979. évi munkáról és előretekintettek az 1980. évi feladatokra. A miniszter beszámolt arról, hogy az átmeneti gondok és nehézségek sikeres megoldása után kedvezően alakult a tárca exportja, s különösen nagyot fejlődött az alumíniumkohászat és a vegyipar, amely az év végére várhatóan 23—24 százalékkal teljesíti túl dollár elszámolású kivitelét. SomomlMplBf Ülünk, es hallgatjuk az előadást. Eleinte még gördülékenyen és világosan kapcsolódnak egymáshoz a mondatok, aztán — mintha huncut kis ördögök összegubancolták volna a szerző gondolatait — értelmetlenné válnak a szófűzések. És itt is, ott is fölbukkan egy-egy idegen sző. Észreveszi-e a hallgatóság, hogy nincs minden a helyén? Körülnézek, s látom, hogy mások is a szomszédjaikra vetnek ! egy-egy kérdő pillantást. Az j előadó birkózik a leírt szöveggél; gépelési hiba vagy a rósz- . szül világító lámpa teszi-e, de akadnak szavak, amelyeket , nem sikerül legyűrnie egyszeri! nekirugaszkodással. Elnézést kér. És néhány perc múlva újra oda kerül a szeme elé az a fránya szó vagy inkább csak szavaoska, amit oly nehéz kiejteni. És megértem? Gyanúm egyre erősödik: ezt a szöveget nem az irta, aki fölolvassa ... Ez az ember azok közül írató, akik előtt áll Akik érdeklődéssel ültek le a fapadokra. Kenyeret nem irodai munkával keresi meg. ML indokolta, hogy fölvegye — s, ráadásul viselje is — ezt a szemlátomást nem rá szabott ruhát? Bizonyos, hogy vannak épkézláb gondolatai a témáról, s ezeket, a hallgatóság hullámhosszán képes lett volna elmondani — ha hagyják. De nem hagyták. Talán valakinek az volt az ötlete, hogy a beszéd annál iennköl- tebb, minél érthetetlenebb? Kínkeserves percekig szenved az előadó, a sajnálkozással vegyes közömbösséget tanúsító hallgatóság. Az ilyen „eredménnyel” záruló rendezvényt minden résztvevő igyekszik gyorsan elfelejteni. Maradandó emléket talán csaz az előadó őriz — okulásként.,. Szavak ..'. Hívogathatnak és taszíthatnak. Kötelékeket erősíthetnek és feszültségeket szíthatnak — még ha egy nyelven beszélünk is. Pedig ez a nyelv attól szép, hogy választékot kínál; s olyan gazdag ez a kínálat kifejezésekben ... Csak „fogyasztani” kellene belőle. Többet és többször használni a meglevő „készletből” — nemcsak a toliforgatóknak, a szép magyar szavak hivatott önzőinek és továbbadóinak, hanem mind annyiunknak. Idegen kifejezések amúgy is meghonosodnak beszédünkben, szükségszerűen megszerzik a létjogosultságot mindennapi szóhasználatunkban. Nem egy esetben hiábavaló, sőt olykor nevetséges eredményt szül a mindenáron való „magyarítás”. Épp ez indokolja: ahol csak lehet, beszéljünk úgy, hogy minden szavunk értő fülekre találjon. Van forrásunk, ahonnan meríthetünk! És mi magunk tehetünk érte a legtöbbel, hogy soha ne apadjon ki. Eeraesí Per«»« emberinek kell ellátnia a többiek munkáját. Viszont ha fölmerül hasonló gond — és ez nagyon jóleső érzés —, az ágazatvezető, esetleg más vezetők sem hagynak magunkra: ha kell, bejönnek, és igyekeznek segíteni. Előfordult már olyan is, hogy az ünnep reggelén kopogtattak: munkába kell állni, mert valaki megbetegedett. Olyankor menni kell. — Megmutatkozik-e az ünnepi műszak a boríték vastagságán? — A fizetésben nem; viszont a vezetők minden esetben megköszönik a fáradozásainkat néhány barátságos szóval. Nem lehetek elégedetlen a fizetésemmel: hatezer körül keresek, s ezért bizony tenni is kell valamit. — A gyerekek mit szólnak, ha az apa karácsony hajnalán munkába indul? — Egy tizennégy éves fiam van. Ö már nagyfiú, ismeri ezt a munkakört, néhanap el is jön velem, és segít fejni vagy trágyázni. Nagyon szereti az állatokat; ilyen irányban szeretne továbtanulni is. Kaposváron a mezőgazdasági szakközépiskolába akar jelentkezni, állattenyésztési vagy állategészségügyi szakra. — Miért dolgozik ilyen önfeláldozóim? , — Az, hogy „önfeláldozóan”, tálán túlzás, de tény, ha menni kell, megyek; nem tudok „nem”-et mondani. A másik: azt szokták mondani, „az ember a pénzt hajtja, az embert meg a pénzt”, s ez rám is áll. De ami végi kísérte életemet: becsületből, becsületesen dolgoztam. És ez mindennél fontosabb. H. J. Gyermekkönyvek karácsonyra Ez évbe« a hazánkban másodszor megrendezett országos gyermekkönyvhét mintegy záróakkordja az Unesco által hirdetett nemzetközi gyermekévnek. A nemzetközi gyermekév emblémáját jól ismerjük : kezeit kitáró gyermek fölé hajló védő kezek — ez került a trikókra, az üzletek kirakatába, és jónéhány könyvre is, melyek ez alkalomból jelentek meg. Mint mindig karácsony előtt, gond és fejtörés az ajándékozás. De az utóbbi időiben szinte alig van olyan karácsonyfa vagy gyerekeknek készült ajándékcsomag, ahol legalább egy könyv ne volna, A legkisebbeknek leporellók és lapozgatok, melyek szétrágásra, széttépésre — no meg vár, alagút, kisautópálya építésére is — valók; nem haj, hiszen már totyogós korban a könyv, az olvasás szeretető re nevelnek. Vannak mesekönyvek, melyek nélkül felnőni szinte lehetetlen: a Kis gyermekek nagy mesekönyve, a Mindennapra egy mese, vagy az Illyés válogatta Hétszer hét, vagy a Hetvenkét magyar népmese. A Móra kiadó alig pár év alatt már ötödik kiadásban »-kénytelen-“ megjelentetni a Cini- cini muzsika című kötetet, egyre növekvő példányszámban. Az óvodásoknak készült verseskönyv nemcsak a ma már klasszikussá vált Weöres, Zelk és Tamkó Sirató Károly verseit, hanem népi mondó- kákát, kiszámolókat is tártál máz. Ugyanakkor segítséget ad e nagyszerű összeállítás az óvodai foglalkozásokhoz, a az utószó útbaigazítást nyújt a szülőknek is. Régi igazság, hogy az igazán nagy írók nem csupán a »felnőtteknek“ tudnak maradandót alkotni, hanem a gyerekeknek is. A számtalan példák közül most Mórát említjük, akinek Sétálni megy Panka című kötete verseinek, illetve verses meséinek gyűjteménye. A népszerű összeállítást Reich Károly finom — és a? író szelleméhez mindig hű — lírai rajzai díszítik. De vonatkozik ez a megállapítás arra a Lakatos Menyhértre í6, aki a Füstös képek című könyvével robbant be a magyar irodalomba, A hét szakállas farkas című új kötete cigány meséket tartalmaz. Mi sem érdekli jobban a mai gyerekeket, mint a technika. az autó. Ha az autómárkákat már jobban is ismerik, mrtrt a szüleik — * kreszt még nem biztosan. Rendkívül okos, szemléletes és nem utolsósorban játékosan oktató könyvet jelentetett meg a Minerva kiadó a már olvasni tudó gyerekek számára: Stop! Közlekedj okosan! — két részben, sok-sok színes képpel. A két kis kötet a Tv azonos című műsorából készült, s ebben a formában tán még biztosabb sikerre számíthat. A Bölcs bagoly sorozat a Móra kiadó legkisebbeknek szóló ismeretterjesztő könyv- sorozata. Jó néhány kötete látott már napvilágot, s fogyott el várakozáson felül rövid idő alatt. A legutóbbi kötet az Ezer mesterség címet viseli, s jó néhány olyan régi meg újabb mesterséggel ismerteti meg az ifjú olvasót, amelyet lassan már csak a nagypapák láthattak eredetiben. A Bölcs bagoly sorozat szinte minden, egyes kötete illik a karácsonyfa alá, úgyis mint olyan könyv, mely az iskolai tanulmányokban is nagy segítséget nyújt. Hasonlóképpen a Búvár zsebkönyveket, amelyek sok színes képen mutatják be az élővilág sok csodáját: növényeket, állatokat, s megfelelő csoportosításban: vadvirágokat, kutyákat, gombákat, csigákat, vadállatokat, mohákat.A sok kis ízléses kötet összegyűjtve valóságos természettudományi enciklopédiát ad. Csukás Istvánt sem kell különösképpen bemutatni a már olvasó gyerekeknek: ő írta a Keménykalap és krumpliorr című nagy sikerű gyermekregényt. A téli könyvvásárra jelent meg Pom Pom meséi — Szegény Gombóc Artur című kötete, amely ugyancsak nem nélkülözi a humort. Milne csodálatos alkotását, a Micimackót a Móra ki tudja hányadszor., ismét megjelentette. — Karinthy, Frigyes utolérhetetlen fordításában. Török Sándort, akit a mai kisiskolások szülei még a rádióban-oly szívesen hallgatott Csili-csala csodái írójaként, majd a mai gyerekek Kököjszi és Boboj- sza alkotójaként ismerték még, új történettel örvendeztette meg rajongóit: a Kököjszi és Bobojsza oly sikeres olvasmány lett, hogy Török Sándor olvasói nyomásra folytatta a történetet, s a Móra kiadó jóvoltából karácsonyi ajándékként átnyújtja Giliko ti címmel. Gilikcti, a rézgolyó új szereplő, a két bohókás törpe mellett, s nem marad el Tyűha kiskutya meg Ptes- pisz cica sem Ez évben is — szerencsére megfelelő időben — megjelent a Fiúk—Lányok' évkönyve című összeállítás, Rigó Béla szerkesztésében. Ez évben először egy témát jár körül: vezérmotívuma a sport, a közelgő moszkvai olimpiai játékok jegyében. Olvashatunk a régi olimpiai játékokról, . a legkülönbözőbb sportokról, híres sportolókról. Olyanokról, akiknek sók próbálkozás után végre sikerült a hőn óhajtott és megérdemelt olimpiai arany (mint például Balczo András vagy Földi Imre) és olyonokról is, akik erre • tették föl fél eletüket, s a boldogsághoz csak két centiméter vagy fél század másodperc hiányzott. A Móra Kiadó két nagyszerű sorozatot indított útjára. Az egyik a külföldi népek, kultúrák, országok megismertetésére született Hétszmvilág címmel. Ennek legújabb kötete: Barátom, Szerjozsa. »A Szovjetunió gyermekszamimel«1 —. ez is lehetne a kötet címe; bájosan, humorosan mutatja be a szovjet tájakat, embereket, a moszkvai és • légtávolabbi városok hétköznapjait. A másik sorozat hazánkat, szőkébb tájegységenként van. hivatva' bemutatni: Ezerszínű Magyarország sorozat megjelöléssel. A legutóbbi két kötet a Velencei-tó és környékét, illetve a Bálaton felvidéket és a Bakonyt mutatja be. Lázár István neves szo- ciográfusunk, írónk, aki a »-messzi« Sárospatakról úgy jött kirándulni a Velencei-tó környékére, hogy ott is feledkezett. Ágh Istvánnak pedig szűkebb hazája a Balaton-fel- vidék és a Bakony — oly otthonosan. mozgott, úgy érzi a táj, a nép minden mai ésj.^aigi életének, rezdülését, ahogyan csak egy költő. Többek a kötéték, mint Urai , útirajzok vagy művelődéstörténeti kalauzok: ezek a hazaszeretetre nevelés jelzőoszlopai. Mindkettő ritka szép nyelven íródott, s ez növeli vonzerejüket is. Az illusztrációk, a táját, népet, művészetet bemutató fotók épp oly művésziek, mint az a műgond, mely az írói, kiadói és nyomdai teljesítményt egyaránt jellemzi. Ide kívánkozik legalább még két sorozat: a Képes történelem és a Képes földrajz, melyekből mindig van néhány kanható kötet a könyvesboltokban. A Szalontay Mihály z utolsó nap Ez a pontos, olyan nő állt az Öreg előtt, aki sugározza magából a nőiességet, vagyis »hangsúlyozza a sexust“ — fogalmazta az precízen önmagában. — Tetőtől talpig asszonyos az egész barnaság, kívánatos még a barna gyapjú zoknija is, kivéve tán az ormótlan papucsot, mélyet valamilyen féríicipőtjől, vagy az is lehet, csizmából szabtak ,. otthoni munkaalkalmatosságnak. A félrevetett fejű férfi vizs- Latáisától bárki zavarba. Jött volna, zavarba jött hát Fazekas Julianna is. Egy pillanat alatt eltűnt a kötény, el a papucs, már barna félcipőben volt a lába. lesimítva a gesz- tenyaszin szoknya, es hogy az ismeretlen csak, nem szolt, köhintett egyet, nyújtotta a kezét, azt az apró, izmos, pár- nás, kemény kis kezét. — Fazekas Julianna vagyok. Kit tetszik keresni? Az Öreg megfogta a kezét, jobbjával, aztán balját is rátette, elveszett az kézfejestül kétkilós markában. Megmondta a nevét, elmondta a szokásos udvariassági formákat, hogy ne haragudjon, hogy rátört. hogy bejelentés nélkül zavarja — ez a hülyeség mindig mindenütt hatásos volt, soha senkiinek eszébe nem jutott rákérdezni, hogyan is gondolja ezt a bejelentés dolgot, de ettől az egésznek valami szuperudvariasság látszata támadt — és mindig mindenhol mindenki kötelezőnek érezte, hogy elolvadjon, és bűbáj- kedves, segítőkész legyen egy ilyen bűbáj-kedves pesti újságíróval. Az ö reg. már tényleg elég öreg volt ahhoz,, hogy utálja önmaga formuláit, de ha kommunikálni akart, akkor nem volt más választása, még kellett harcolnia a jóindulat megnyeréséért, és most aztán nagy szüksége volt rá, — Miért tetszik keres ... Amikor a kis almaképű közbevágott: — Ne is tessék rá hallgatni, majd én elmondom, mert én ott voltam. Ez a Kai ángy i, hát ez egy... ez egy teljesen tökkelütött, de nagyon erőszakosan buta fráter. Már akkor is nagyon buta volt, amikor még csak igazgatóhelyettes volt, de szegény Pista, a megboldogult, akit autóbaleset ért... »Az is — gondolta az öreg —, túl sok az autóbaleset ebben a történetben“. — ... «í « völefenye rótt a Julinak, és ugye ha nem is gyűrűs, de azért az védte, és ez a Kalángyi befogta akkor a sízáját, sőt csak úgy nyalta a majd nem mondom mijét Julikánaik, amíg a Pista volt a főnöke. — ..la seggít! — így az öregasszony. — Ne tessék haragudni a Zsuzsikára, mindig azt mondja ., . — Igaza van, azt is kell — így Fazekas Julika, aki immár, s ezzel emberközelségbe került a fejedelemasszonyi Ju- liannnától. — No de, amióta szegény Pista Halléban hátulról aláfutott annak a kamionnak. »Még szerencse, hogy nem a hatoson, és- nem szemből« — gondolta az öreg. — .".. azóta ez a Kalángyi kibírhatatlan! Üldözte a Julikat, de nem akárhogyan ám! Azt akarta a vén szarházi .ja, mert megvan már negyvenéves is... »A vén szar házi ja!? — gondolta az Öreg —, de jó lenne még egyszer négyvennek lenni !« — ... szóval azt akarta mindenáron, ha a Julika lefeküdt az előző igazgatónak, a Pistának, feküdjön le neki is. Aztán már egészen elszemte- lendett. És mondta is a tantestületben. És tudja, milyenek ezek az öreg nők. Hát persze, hogy mindig a főnöknek van igaza! Mert nálunk mindenki nő. Beszorította Julikat a sarokba, meg a falhoz, meg nyúJfcált, Az en vőlegényem az egyetlen férfi a tantestületben; tornatanár. Engem nem is mer bántani a vén szarházi. De Julikéról azt csak hitte, hogy szabad préda. Szegény meg csak sírt, meg dulakodott ezzel a Ka- lángyival. Aztán mondta ám Zsuzsika neki... — E én vagyok.., — mondta a cigányasszony. — ... sose félj, akkor kell kiborítani a szaros küblit, amikor ünneplőben van mindenki! Ügy is történt. Amikor ünnepség volt nálunk, s itt voltak a járástól is, akkor állt fel Julika, s akkor mondta ott miudenki előtt, hogy a Kalángyi nem hagyja békén, pedig ő gyászol, és amikor a Kalángyi feleségé — mert az is a tantestületben van — közbevisított,' »... hogy nem szégyelled magad, te igazgatók szajhája!«, akkor csinálta azt Julika, amit csinált. — Mit? — kérdezte az öreg. — Hát ezt ni! — mondta a cigányasszony, azzal fölhúzta a fenekén a szoknyáját «-, így e! Ahogy én most. Julika is megmutatta nekik, osztón- megmondta, az én nagyapám meg az anyám is — mármint a Juiikáé — utolsó cseléd volt itt, a gróf birtokán, de senki szajhája soha nem volt, és mindig azt tartották: »kedvemmel, farommal én rendelkezem«. Aztán azt mondta még ez a lány itt — bökött Julik ára. — l Folytatjxk)
