Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

Ülésezett az MKBT elnöksége Értékelték a propagandamunkát Ez év utolsó elnökségi ülé- | sét. tartotta, tegnap délután j Kaposváron a megyei közleke­désbiztonsági tanács elnöksége. A megjelenteket dr. Böröcz István ezredes, megyei rend­őrfőkapitány, az MKBT elnö­ke köszöntötte, majd Pelikán János, az általános nevelési és propaganda-szakbizottság el­nöke vette át a szót. Beszá­molt a szakbizottság ez évi te­vékenységéről — arról, hogy mit tettek a, balesetmentes közlekedés érdekében. Különösen fontos feladatnak tekintették, az óvódás és is­t » Édes ínyencségek A tabi édesipari üzem cuk- j rászrészlegében fiatalok dől- ■ goznak. A gyúródeszkán fekvő fondantmasszából apró dara- j bokát csíp le egy kislány. Kó- j zsát, mellé leveleket formál. — Marcipánt nem kaptunk, ezért fondantból készítünk vi-. rágdiszt — .mondta Öze Mária cukrász. — A díszkészítésnek nincsenek' meghatározott sza­bályai. Kezdeményezni, újíta­ni mindig lehet. Én a figurá­kat szeretem alkalmazni. A fondant nehezen formálható anyag, mert ragadós. Ennek • az alapanyaga cukor és víz, amely gépek segítségével te­lített cukoroldattá alakul. Ezek a. gépek segítenek a tésztagyürásban es a habke­verésben is. — Hogyan lett cukrász? — Kereskedelmi iskolába, eladónak jelentkeztem, de cukrásztanulónak vettek . föl. Mérges és csalódott voltam. Az iskolában elméletben, itt az üzembén gyakorlatban is­merkedtem a szakmával, és szinte észre sem vettem, hogy 'megkedveltem. Először csak félkész termékeket bíztak rám. Később a krémtöltések elkészítésében ügyeskedtem, majd a tortád íszüés lett a fel­adatom. Június óta dolgozom az üzemben. Most már egye­dül készítem a süteményeket. Ma sósrúd, citrom-, Margit- és dobostorta kerül ki a ke­zünk alól. Naponta ezer-ezer- otszáz süteményt sütünk, eze­ket, a tabi, Táb környéki bol­tokba szállítjuk. Legtöbbet a helyi kávézó rendel, ide na- lonta viszünk árut. Az ünne­pek miatt ma túlórázni fő­iünk. Islert, párizsi rudat sü- ün.k, /mert ezek tartósak, es elállnak karácsonyig. — Otthon ki készíti a sü- ‘eményeket? — Természetesen én — ne­st Mária. — A család meg­követeli, hogy süssek, ö'k sze­•etrk az édességet, de én ott­hon még látni sem szeretem. — Van kedvenc süteménye? — Talán áz oroszkrémtorta. Itt az üzemben elég ritkán készítünk. — Hogyan tölti a szabad idejét? — Reggel hattól délután kettőig dolgozom. Torvajon lakom, így sok időt elrabol tőlem az utazás. Sokat kézi­munkázom és olvasni is sze­retek. A hét végén bejárok Tabra, moziba vagy diszkóba megyek. Mihajlik Jánosné is cuk­rász. Hét éve dolgozik a szak­mában. A vonzalom korábbi? — Nem érdekelt a cukrá­szat. Ha tehettem, kihúztam magam mindenféle házimun­ka alól. A szakmát később szerettem meg, az édességet viszont nem, de a család meg­követeli, hogy süssek. Tortát csak névnapra vagy születés­napra készítek, akkor is csak a fiam kedvéért, de az az i gazság, hogy ő sem eszi meg. A rajta levő figuráknak vi­szont mindig örül. — Az üzemben melyik sü­teményt készíti szívesen? — A párizsi rúd. a citrom- tekercs — amelyet, most haj­togatok — mindennapos. Dí­szíteni nagyon szeretek. Jó ízlés, alkotókedv, fantázia kell hozzá. Boldog vagyok, ha si­kerül szépet alkotni. Társaim velem együtt örülnek a si­kernek. I. A. kolás gyermekek közlekedési ismereteinek gyarapítását. A szakbizottság éves tevékeny­ségére jellemző volt, hogy nem kampányszerűen, hanem — a lehetőségekhez képest i— állandóan, folyamatosan dol­gozott. A balesetmentes közle­kedésre nevelest az óvodások­nál kezdték: részükre közle­kedési témájú mesefilmeket vetítettek. Az általános isko­lákban, is rendszeresen tartot­tak KRESZ-eloadásokat, film­vetítéseket. Az úttörőtáborok­ba is eljutottak a szakbizott­ság tagjai, a gyerekek pedig az ilyen alkalmakkor rende­zett KRESZ-vetélkedőkön be­bizonyították. hogy az előadá­sok nem voltak hiábavalóak.­Az év egyik legnagyobb ren­dezvénye a közlekedésbizton­sági . hónap volt, amelynek szervezésiében a szakbizottság nagy Szerepet vállalt. Az ese­mények közül mindenképpen meg kell említenünk a közle­kedésbiztonsági témájú kiállí­tást: ezt egy-egy hétig te­kinthették; meg megyénk vá­rosaiban áz érdeklődők. Ezen­kívül több vetélkedő is le­zajlott, s a járművezetők el­méleti fölkészültségükről me- gyeszerte önkéntes KRESZ- vizsgán győződhettek meg. A másik ilyen nagy sikerű rendezvény volt az idős em­berek hete a közlekedésben. Ezt októberben tartották —az­zal a céllal, hogy bővítsék az idős emberek közlekedési is­mereteit, felhívják a jármű­Húsz éve népi ellenőr A vizsgálatra készülni kell vezetők figyelmét arra, hogy az idősekre! fokozottabban kell vigyázni. A kaposvári Volánnál vezet­ték be először az észlelölap- mqzgalmat. Az idén, a propa­ganda-szakbizottság munká­jának eredményeként a moz­galom szélesedett: minden na­gyobb gépkocsiparkkal rendel­kező üzemnél megszervezték. Megkezdték' az Országos Köz­lekedésbiztonsági Tanács által kiadott Deffenziv vezetés cí­mű vizsgalapokkal a vállalati gépkocsivezetők önkéntes •vizs­gáztatását; a Volán gépkocsi- vezetői közül már 980-an tét- i telt sikeres vizsgát — termé­szetesen előbb négyórás elő­adást hallgattak e témáról. A szakbizottság munkájáról még csak annyit, hogy tagjai ' öt éve társadalmi munkában j látják el feladatukat. Azt, > amit erre az évre terveztek, i végrehajtották — ezért az I MKBT elnöksége elismerését j fejezte ki. Az elhangzottakhoz többen hozzászóltak, s elsősorban azt hangsúlyozták: a gyermekek és az idős emberek közt még hatékonyabbá kell tenni a propagandamunka t. I Az elnökség ezután a két ülés közötti időszak munká­ját vitatta meg. majd dr. Bö­röcz Lstván, jutalmat nVújtott át azoknak a társadalmi ak­tivistáknak. akik különösen sokat tettek a közlekedésbiz­tonságáért. n. t. Cipőipari szakközépiskolások A Simon Ferenc Bőripari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézetben nemcsak a cipőipar szakmunkásait képe­zik: itt tanulják a szakmát az ipar leendő középszintű ve­zetői is. A szakközépiskolások — összesen száznyolcan — az elméleti tudnivalók mellett ugyanúgy megtanulják a sza­bász, a cipőgyártó, cipőfelsőrész-készító szakma gyakorlati fogásait, mint a szakmunkásók. A tanulók a négyéves kép­zés után érettségi bizonyítványt kapnak, s ezzel a cipőipar­ban technológust, művezetői, segédmüvezetöi állást tölthet­nek be. Pontosan egy negyedszáza­da annak, hogy először bejött a kapun. Azóta nem is volt más munkahelye, Licz József- 7lének, mint. a Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyára. Ahogy leérettségizett, a köny­velésen kezdett dolgozni, majd 1967-ben főkönyvelő lett. Most, karácsony előtt különö­sen sok a dolga, hiszen az ünnepek után leáll az üzem (majd csak jövőre indul új­ra), és évet zárni kell. Azért egy kis idő jut a beszélgetés­re.! — arra, hogy egy másfaj­ta munkáról kérdezzük. Licz- nét ugyanis nem mint főköny­velőt, hanem mint népi el­lenőrt kerestük. — Több mint húsz éve, hogy a vállalattól azt kérte a NEB: javasoljanak valakit népi ellenőrnek. Rám esett a választás, én meg vállaltam. Nem sol^ • nő népi ellenőr, mint ahogyan kevés köztük a főkönyvelő is. Nem értem miért. Az természetes, hogy a könyvelésen nők dolgoznak, az viszont ritka, hogy a fő­könyvelő is nő; valahogy így van ez a népi ellenőri mun­kánál is. — Az ellenőrzés sok ener­giát igényel. Hogy jut rá ide­je egy főkönyvelőnek? — Mielőtt egy feladattal megbíznak, általában tájéko­zódnak a vállalatnál. Csúcs- időszakban soha nem kérnek ki. Egy-egy vizsgálat általá­ban. 3—4 napig tart, s ez az idő természetesen nagy ki­esést jelentene, ha nem ilyen közösségben dolgoznék. Ám a beosztottaim önállóak, nyu­godtan rájuk lehet' bízni bár­mit. A másik: a NEB-nél az a cél, hogy egy népi ellenőr évente lehetőleg csak egy vizsgálatban vegyen részt. És az a néhány nap kieses iga­zán nem sok. — Mennyi munkát jelent egy vizsgálatban való részve-, tel? — Mindenesetre többet, mint amennyit maga a vizs­gálat ad. Ha hozzám közel álló dologgal bíznak meg, nem kell sokat készülnöm. De ha nem közvetlenül szakmá­ba vágó vizsgálatról van szó, bizony- a rendeletek tanul­mányozásával kell kezdenem. Meg kell ismerkedni azzal a területtel, amit vizsgálunk. — Gyakran szóba kerül, hogy a népi ellenőrök az üzemben nem jutnak el a munkásokig, csak az irodákig. — Van rá eset. Van azon- bän olyan cél vagy témavizs­gálat is — például amikor a szervezési munkát ellenőriz­tük —■, hogy ki kellene kérni a dolgozók véleményét. Eh­hez azonban, sajnos, nem elég az a három nap, amit egy-egy üzemben el tölthettünk. — Legutóbb milyen vizs­gálatban vett részt? — Az exporthelyzetet néz­tük meg különböző vállala­toknál. Én a ruhagyárat kap­tam: ismerős terület, sok a hasonlóság közte és a mi vál­lalatunk között. — És a legérdekesebb ? — Van már vagy öt éve. hogy a SÁÉV poligonüzemé- nél tartottunk vizsgálatot; az új üzem költségeit, a bizony­latolást vizsgáljuk, és nagyon sok hiányosságra bukkantunk. Hárman dolgoztunk ott. A vizsgálat nem elsősorban az éptőiparral, hanem a számvi­tellel volt kapcsolatos. Mennyire kísérheti figyelem­mel egy népi ellenőr, hogy eredményes volt-e a munká­ja? — Sajnos, semennyire. Ha végeztünk -egy vizsgálattal; jegyzőkönyvet készítünk, átad­juk a NEB-nek, s attól kezd­ve semmit nem tudok róla! Nem tudjuk, hogy a bizott­ság, amikor az ülésre jelen­tést készített, mennyire tá­maszkodott a mi munkánkra, és azt sem. hogy utána a vál­lalatnál, ahol jártunk, válto­zott-e a helyzet. Esetleg - ha utóvizsgálatra kerül sor és véletlenül újra bennünket küldenek oda.' De ez nagyon ritka. Pedig jó lenne, ha lát­hatnánk, hogy volt értelme, amiért dolgoztunk. — A vizsgálatok során sok tapasztalatot gyűjt. Hogyan hasznosítja ezt saját vállala­tánál? — Sokat jelent, ha egy könyvelő nemcsak az üzemét ismeri. Látom, hogy a többi­ek mit, hogyan csinálnak, mi a jó náluk, mi jobb, mint nálunk. Átvesszük a jó mód­szereket, így lesz még jobb a mi munkánk. — Népi ellenőrnek lenni társadalmi megbízatás. ,'Ügy érzi, megbecsülik ezt a mun­kát? — Elismerik. Beszámolnak a vállalatomnak, hogy hol, mit. dolgoztam, s eddig min­dig jót mondtak a munkám­ról. Gyakran kapok jutalmat is. Legutóbb megkaptam a KNÉB emlékplakettjét, mivel már több mint ' húsz éve végzem ezt a munkát D. T. Piaci körkép Kiskarácsony immár eljő... — ... míg a piac ázik s fá­zik, a zöld fenyő csak pompá­zik. A kérdés csak az, hogy mennyiért. A kaposvári Arany lóri piacon például sutba dob­ták a mórőlécet és csak úgy »-gondolatformán« mondanak árat. Egy három méter körüli faért peLdául — talán mert a kuncsaft arcáról azt olvasták »♦bármiáron!« — 120-at kértek. Ez testvérek közt is 40 forint méterenként. Mikor a férfi húzódozni látszott, az árus így igyekezett puhítani: »»Vegye meg gyorsan, mert nem lesz«. Ez a -bűvös mondat« vásár­lási lázat idézhet elő egy áru­házban, de mosolyra késztet a piacon. Annál is> inkább, mert j a városban legalább harrnin- | can véltek aranybányára bük- j kanni a fenyőfaüzletben. A ! nagypiacon azonban már teg- I nap sokukat súlyos csalódás | érte. Több ugyanis a fóka, | mint az eszkimó, így kilenc ] óra felé 18 forintért is adták I méterét, a fogyni nem akaró fáknak. i m Szalontay Mihály z utolsó nap A polcrendszer nagy részét kézikönyvek töltötték meg, szótárak, lexikonok, tudomá­nyos munkák, főleg francia nyelvű irodalom, néprajz, mű­vészettörténet, iparművészet, kultúrtörténet. Köztük a leg­utolsó évjáratú Petit Lárousse —I legalább négyezer forint, gondolta az öreg —, alul fo­lyóiratok, a Nyugat, Kelet Népe, Magyar- Csillag bekö­tött évfolyamai, majd ahogy szemével együtt ujja is fu­tott a kötetek gerincén, egy­szer csak megakadt a »Wiener Mode und Theaterzeitung« egyik kötetén, A kötet gerin­cén arany bgtü hirdette az 1822-es számot, és a könyvben felül egy sötétkék bőr könyv­jelző lógott ki. Izgalomba jött. Ahogy kivette, a kötetet és szétnyitötta, látta, hogy ponto­san az, amit gondolt: a kék bőiben az atommag szimboli­kus jelének, vékony aranyka- rikák kötött Picasso békega­lambja röpdösött, s: alatta fel­írás: -A miniszteri um ' X. alapszei-vezetének tízéves fennállása alkalmából«. 38. Igen. Ez volt az a könyvjel­ző, amelyet együtt kaptak, minid akik ott voltak, akik ott. dolgoztak akkor, Feri is, János is^ Miklós is, őls, Irén is. Hogy kerülhetett- ez ide? Nézte a szétnyílt könyvet, tudta, mit tart a kezében. Európa első és leghíresebb pletykaújságját. Ez a több mint százéves heti­lap az európai újságírás leg­tekintélyesebb ősforrásai közé tartozik, kötetei kultúrhistó- riai dokumentumok.' 'Egy-egy példányát, ha valahol feltű­nik, sok ezer shillingért, nyu­gatnémet márkáért, dollárért mérik. A szürkülő, tompese- lyermfényű papír egy rajzos írással ütötte . meg a szemét, nyilván aki a könyvjelzőt be­tette, az- is ezt a kis cikket olvashatta.. "Különös párbaj« volt a címe. Fellapozta a kö­tetszamot, az 1822. június 7-i számban találta a rajzot és ezt az őstudósitást, mert az volt. Alcímként, magyarázatként oda volt téve, hogy ami itt kö­vetkezik, az »Z. W. úr pá­rizsi tudósítása«. Belemerült az olvasásba, hi­szen a rajz, vékony tusvona­laival korban nem illően pro­fán volt, két lobogó hajú alak vívott egymással. és akár a kor szeladonjamak is lehetett volna nézni őket, ha az egyiknek a bal melle nem bukik ki az ingéből, a másik pengéjének nyilvánvaló hasí­tására. Belemélyedt az olva­sásba.. A német nyelvű szö­veg, a gót betűs »»wienerisch« elég nehezen volt követhető, de gyakorlatilag a végére ért, amikor odakünnről han­gok hallatszottak, majd hárorp nő préselődött be a szűk és becsapósan alacsony ki járati ajtón. Kettőt mór ismert kö- lőlük. az öreg pipa^s-boglyá- Zsuzsiléáf, és a csodaszép, al­maarcú kék szeműt. Igv hát különösebb lelemény-intelli­gencia nélkül is tudnia kellett, hogy a harmadik F^ekas Ju­lianna. Behajtotta a százötven éves hetilap kötetet, komótosan szé­pen visszaillesztette a helyé- 're,- hogy látva láthassa min­denki, akinek van szeme hoz­zá, könyvhöz érlő. könyvvel bánni tudó emberrel van itt dolga. Ügy is .maradt, bal ke­zével könnyedén rátámaszko- dott a mellmagasságban levő könyvsor gerincélére, de in kább csak simogatta keze, mintegy ujja tapintása olvasta le a könyvek címét. Mind is­merős volt, mind volt; már a kezében, sokuknak pontosan tudta a példányszámát, hiszen párnak a kolofonjában a »fe­lelős szerkesztő« kettőspontja után az ő neve következett. Életének rövid, szerencsétlen szakaszában lektor is volt. Ol­dalt nézett, összehúzta száját, és csak úgy féloldalasán, de tetőtől talpig alaposan jól megnézte a három közül az eddig nem látottak. Sok min­dent tuciott volna elmondani róla, ha leírni kellett volna, de most elég legyen annyi, ha az almaarcú szép volt, hát bi­zony mist a mesék királykis- asszaiTjra, érettebben, telteb- ben, napsütötten és aranybar­na szemmel, de szép volt bi­zony Fazekas • Julianna is. Nem volt olyan aprócska, mint a másik kettő, .jó egy fejjel volt sudárabb náluk, keskeny csipője fölött arányo­san feszes mellek ültek, laza, dióbaavia kontyá mogyorószínű kendőbe volt fogva, barna blúz, barna szoknya, előtte már elpiszkolódott fehér kö­tény. Az egész lény nőies volt. (Folytat juk) Kapkodtak viszont a ká­posztáért, amelynek „ . kljőja egy csapásra 1,40-nel drágult; 11-ért mérték. Á savanyított ára 20—24 forint volt. A zöldségáftisok ahelyett, hogy a szeretet ünnepének kü­szöbén ingyen adták volna portékájukat, újabb bizonysá­gát adták javíthatatlan anya­giasságuknak. Gátlástalanul 18—20 forintot kértek egy kiló vegyes zöldségért. A vöröshagyma továbbra sem drágább tíz forintnál, va­lamivel kellemesebb ízű lila testvére viszont már hovato­vább delikátesz: legalábbis a-mi 15—16 forintos árát illeti. A cékla 6, a burgonya 4,40 kilónként. Fejes salátát 3 forintért kí­náltak, elvétve sem akadt vi­szont primőr zöldpaprika vagy paradicsom. A gyümölcsfélék közül — érthetően — most a narancs volt a legkapósabb, 30-ért. _ Ugyanennyiért meglehetős ál­lmából két, körtéből másfél ki­lót öntöttek a szatyorba. A karácsonyias csemegene­műk drágák: egy éve 80-ért mérték a pucolt diót, most azonban a jó termés dacára sem engedtek a 100-fcól. A héjas mogyoró 70 forint. Ugyanaz megpucolva az egyik »élelmes« kiskereskedőnél 200-ba(!) került. Az árusok »rendezték« , a mák árát is: tavaly 40-ért ment, most 56- forint. A gesztenyemaradványok 30-ért — megfoghatatlan mó­don. — nem voltak keresettek, a 12 forintos naspolyát pedig egyenesen bojkottálták a ve­vők. Vak tyúk is talált vevőt a szokásosnál háromszorta nyüzsgőbb baromfipiacon. Egy kakas- erényövvel együtt sem került többe 110 forint­nál, egy pár 'csirkét kis testi hibával 120-ért adtak. »Néma kacsának« az anyja sem érti a hápogását. A vevők kivétel nélkül, pufkának néz­ték ezt -a különös — mellesleg 160 forintra- tartott — mada­rat. A hagyományos sárgacső- rűket 200—220 forintért dob­ták oda az első jövömenöneik a szívtelen tulajok. . A BOV-standok előtt rriost nem volt tömeg. 1,90-ért ad­ták a tojást, míg az árusok — a veszteségből élve — két fo­rintért. Tíz fillérért ma senki sem vállal egy újabb sorállást. E, r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom