Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

Műit ém jelen Múzeum a tó melleit A tanárképző főiskolától alig két utcányira van a szombathelyiek . egyik kirán­dulóparadicsoma, a csónaká­zótó. A több hektárnyi terü­leten parkkal, sétánnyal kö­rülvett tó szomszédságában az új lakótelep modern házai és Vas megye egyik néprajzi ne­vezetessége: a falumúzeum., A több mint egy tucat — múltat idéző — kis házacska, kovácsműhely, fészer, ól, paj­ta múlt századi világot idéz: elvezet bennünket egy olyan korba, amelyből szinte arad a sötétség... Nemcsak jelképe­sen, hanem a valóságban is. Mert ha «-bekukkantunk-“ egy- egy porta ajtaján, végigné­zünk a lócán, rácsodálkozunk a kemencére, talán nosztalgia ébred bennünk, de minden­esetre meghökkenünik, hogy ilyen körülmények között is lehetett élni, dolgozni. Az aszfaltúton először a molnaszecsödi harangláb ágaskodik elérik. A XIII. szá­rad első évtizedeiben készült — favázas, galléros harangláb. A kétszáz évveL ezelőtti falu egyik legfontosabb «kelléke« volt. Átellenben egy német porta,' jellegzetes helyiségbe­osztásával, vaskos gerendáival, tornácával. A mellette levő kisalföldi ház fehérre meszelt, falai olyan sajátos hangulatot idéznek, amelynek láttán iga­zán elhiszi az ember a két .évszázaddal ezelőtti elszige­teltség, a mocsarak világa erősebb volt az országhatá­roknál. Pornóapátiból való az T792- ben épült lakóház — jelleg­zetes tetőszerkezetével, kis ablakaival, két helyiséges «be­osztásával«. Az egy ik legérde­kesebb épület e múzeum terü­letén. S a viskószerű építmé­nyek között szinte már palo­tának hat «szépmívű oszlo­paival«, kényelmes, tágas el­rendezésével, hosszan terpesz- 'kedő tornácával a nemesládo­nyi ház. A szobában elhelye­zett bútorok is arra utalnak, hogy gazdái nem szenvedtek hiányt «marhában«, mint ahogy ezt a fehér falra akasz­tott ismertető is tanúsítja. Az istállóban tíz-tizenkét lábas­jószágnak volt hely, s a ha­talmas ólban szárnyasok szá­zai »rajzöttak« ... "A házak mögött egy ki­sebb épületben múlt század eleji kovács műhelybe toppan a látogató. Üllők, kalapácsok, rengeteg szerszám, a patko- láshoz, fújtató, tüzpiszkáló... És folytathatnánk még a sort. Bóklászhatnánk, téníereg- hetnénk a hangulatos, régi épületek között. A múzeum «építése« azonban korántsem fejeződött be, a tervekben to­vábbi házak fölállítása sze­repel. Reméljük, hamarosan való­sággá válik — sok ezer lá­togató okulásara. K. Zs. Régi orvosi könyvek A fügéből csinált flast rom Latin, német és magyar nyelvű orvosi könyvritka­ságokról ren­deztek kiállí­tást Kaposvá­ron a megyei kórház könyv­tárában. ‘A mintegy tíz­ezer egység­ből álló könyv­tár matuzsá­lemeit érdek­lődéssel for­gatják az or­vosok. A könyvrit­kaságok egyi- ke-masika mo­solyt csal az arcra, de akad néhány olyan munka, amely ma is korszerű. A kiál­lítás legidősebb könyve az 1701-beri Lőcsén nyomtatott Pax Corporis; Az emberi test nyavalyáinak okairól, fész­keiről, s■ azok orvoslásának módjairól szóló »tracta«. Ezt egy könyvgyűjtő orvostól kap­ták kölcsön a kiállítás rende­zői. Belelapoztunk a magyar nyelven írott könyvbe, a kor tudományából, íme, ízelítőül, néhány részlet! «A fügéből csinált flasitrom, aminémüt Ezsaiás tett vala a Ezekiós Ki­rály mirigyére,. mely hasznos legyen minden egyéb keleve- nyeknek.« A szülés folyama­tában beállott .rendellenessé­gekre egy gyógymód: »Vegyé­tek ezért a tyúknak epéjét — jobban tartják ä fekete tyú­két — és kenjétek meg a köl­dökét vele, igen segíti. Övez­zék által kígyóbőrrel, ‘melyet ledobott vedleni a kígyó,« Százéves az első magyar gyógyszerészkönyv kommen­tárja, Í879-ben jelent meg Balogh Kálmán tollából. Eb­ben olvastuk; »Napjaink or­hadikórháaaánafc- az első év­könyve is, melyet 1916-ban adták ki. A háborús sérülé­sekről változatos képet kapunk belőle. A megyei könyvtár kará­csonyi könyvkiállítása első­sorban az érdekességek bemu­tatására szolgál. A kömyvma- tuzsáletmek mellett ott sora­koznak azok a mai szakköny­vek és hazai, külföldi folyó­iratok is, amelyek a betegsé­gek legyőzésében nélkülözhe­tetlen forrásnak számítanak. H. B. Ái OTI és sí SZTK után,.. Társadalombiztosítás és életszínvonal .A munkával szerzen jöve­delmek változását mindenki érzékeli, akárcsak a fogyasztói árakét — kevésbé viszont a béren kívüli juttatásokat« — A fnondat dr. Csehák Judit, a SZOT titkára azon a konfe­rencián, amelyen a szakszer­vezeti társadalombiztosítás el­múlt csaknem három évtizedét értékeltek. A résztvevők jóné- hányan különböző szintű szak- szervezeti testületek vezetői, aktivistái. Nem emlékezhetnek a szakszervezeti társadalom- biztosítás születésére hazánk­ban, hiszen amikor 1950-ben az Elnöki Tanács 36. számú törvényerejű rendelete a tár­sadalombiztosítás igazgatását a szakszervezetekre bízta, sokan aligha lehettek résztvevői a munkásmozgalomnak. E csak­nem harminc évben viszont ők is tapasztalhatták — sőt aktív közreműködőként segít­hették — a cél, a társadal­mi méretű, tervszerű gondos­kodás megvalósulását. A társadalombiztosítási ki­adások hazánkban huszonki­lenc év alatt az 1950. évinek huszonketszareserej!) emel­kedtek, s tavaly már 62 mil­liárd 90 millió forintot tett ki, az idén pedig megközelíti a 70 milliárdot ez az összeg. Ugyanennyi idő alatt az egy dolgozóra jutó társadalombiz­tosítási ellátások költsége majdnem tízszeresére nőtt — a múlt évben már 12 ezer forint volt. A nyugdíj, és a különféle .járadékok adják a kiadások több mint 64 száza­lékát, tavaly például ezek a tételek együttese»; 40 milliárd forintra rúglak. A növekedés­ben nemcsak az játszik szere­pet, hogy gyarapszik a biz­tosításba befont lakosság szá­ma, hanem ez mellett az el­látás színvonala is állandóan javul. A megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság összegező tájékoztatójának adatai is a SZOT titkárának megállapítá­sait igazolják. »A társadalom- biztosítás és az egészségügy az életszínvonal fontos része ... A szociális, biztonság, a dol­gozókról való gondoskodás tartalmában gazdagodott.« So­mogybán a társadalombiztosí­tási jogon alapuló ellátás tá- valy például megközelítette az egymilliárd 773 millió forintot, s ez 7,3 százalékos emelkedést jelent az előző évi kiadáshoz képest. Felsorolni is sok, hány­féle jogcímen jut a dolgozó különböző ellátáshoz; a legtöbb pénzt nyugdíjként, családi pótlókként. táppénzként , és gyermekgondozási segélyként fizetik ki a jogosultaknak. Érdemes szólni az ál’«mpol- gári jogon járó elf . >król is, jóllehet; ezek egy üt ösz- szege — 13,6 millió forint, volt a már említett időszakban — igencsak szerénynek latszik a társadalombiztosítási jogon alapuló kiadások mellett. Nem csekély viszont a támogatás azok részére, akik anyagi hoz­„Valóban jövőnk záloga... A TIT dél-balatoni előadói a többi között fontos felada­tuknak tartják a környezet- védelmi ismeretterjesztést, különös tekintettel a Balaton védelmére. Ebben az évben 54 előadás hangzott el az em­lített temaval kapcsolatban. Jó hatással volt a hallgatók­ra az országos TIT központ által javasolt »Valóban jö­vőnk záloga a környezetvéde­lem« című tíz, előadást tar­talmazó ismeretterjesztő so­rozat, amelyet a siófoki Ál­lami Gazdaság ifjúsági klub­jában rendeztek. A szemléle­tes, színes diák, valamint az előadásokat követő konzultá­ciók különösen a hallgatók gyakorlati ismereteit bővítet­ték. A .jövőben több ifjúsági klubban és szocialista brigá­dok részére szeretnék ezt az előadássorozatot megtartani. A környezetvédelmi isme­retterjesztést minden bizony­nyal segítem fogja az az 50 tagú növényvédő szakember- gárda is, amely tavasszal a TIT tanfolyamán 132 órán át foglalkozol* az említett témá­val kapcsolatos szakmai és módszertani kérdésekkel. Siófokon és a siófoki járás­ban a TIT tagok összesen 582 társadalomtudományi és 151 természettucjomanyi előadást tartottak az idén. Az előadók minden faluba eljutottak: »jeher folt« nincs a dél-bala­toni titkárság területén. Azok­nak a községeknek a száma is csökkent, ahol csupán ege­két előadást szerveztek. Sió­fokon 99, a járásban pedig 91 tagja van a TIT-nek. Boglár­lenén, Balatonföldváron, Ta- bon és Karádon körzeti szer­vezet is működik. Német, orosz, angol és fran­cia nyelvtanfolyamokat is szerveztek az idén. A 21 tan­folyamon 355 férfi és nő ta­nult, illetve tanul idegen nyelveket. Az ősztől két in­tenzív német nyelvtanfolya­mot Indítottak 33 hallgató részvételével. Áz említetteken kívül még központifűtő-, KRESZ-, középfokú szállítás­vezetői, növényvédő-, illetve szabó—varró tanfolyamot szerveztek az idén. zájáruiast élveznek ily módon á gyógyászati segédeszközök beszerzésénél, az utazási költ­ségeknél, a gyógyfürdő hasz­nálatánál. A szamok mutatják tehat hogy az elmúlt évtizedekben országosán és Somogybán is, [ társadalmunk életszínvonal­politikájának szerves részévé vált a társadalombiztosítási rendszer. A szakszervezeti tár­sadalombiztosítás olyan ered­ményeket ért. el, amelyekkel nemzetközi téren is felhívtuk masunkra a figyelmet. Min­dennapjainkban tapasztalhat­juk e »borítókon kívüli« jut­tatások megannyi formáját; családunkban és munkahelyi környezetünkben is érzékel* hetiük a társadalombiztosítás jelentőségét. Ennek a támoga­tásnak az anyagi megjelenése pedig vitathatatlanul előnyö­sen befolyásolja életszínvona­lunk alakulását. Hosszú utat tettünk meg az OTJ-tól napjainkig. Az SZTK még itt van a szóhasznála­tunkban, jóllehet az intézmény már jó ideje más nevet visel; ma a SZOT társadalombizto­sítási főigazgatósága, illetve a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok e terület »gaz­dái«. A feladat azonban az el­múlt majdnem harminc év alatt nem változott: a szak- szervezeti társadalombiztosí­tás jól szolgálja a célt. a la­kosság szinte egészét érintő társadalmi gondoskodás t, És számítunk rá ezután is -— ugyanakkor azt is tudjuk, hogy szociális biztonságunk erősö­dése szorosan kapcsolódik a hatékonyabb, gazdaságosabb munkavégzéshez a termelés megannyi területén, és tisztá­ban vagyunk vele, hogy a tár­sadalmi juttatások nem fej­leszthetők tovább másként, csak mindannyiwnk összefogá­sával. tí ha ebben eredményt érünk el és növekszenek a juttatá­sok, ezáltal életszínvonalunk is nö. Akkor is. ha ezeknek a juttatásoknak az összegé nem szerepel a bércédulán, hanem a postás hozza vagy az üze­mi kifizető helyen adják át. H. F. Faíúvós-verseny A zeneművészeti szakközép- iskolák országos fafúvós ver­senye tegnap kezdődött Győr­ben. Fiatal muzsikusok ily- módon tisztelegnek a 19. szá­zadi neves kürtművész és karmester, a győri születésű Richter János emlékének. Wagner belső munkatársaként és a bécsi opera udvari kar­mestereként öregbítette a ma­gyar zenei élet hírnevét. Az 6 nevéhez fűződik a hazai fil­harmóniai társulat megalakí­tása is. vosai és gyógyszerészei nem is tudják, hogy azok a gyógy­szerek, amelyek ma is alap­vető fontosságúak, nem kizá­rólag korunk termékei, igein sok közülük már egy évszá­zaddal ezelőtt is a gyógyítást szolgálta.« Azt hiszem, ez a megállapítás mára sem ve­szítette él érvényét. Az 1910-ben nyomtatott Kis bábakönyv megállapításai kö­zül ma sem vethetjük meg ezeket a követelményeket: a bába jólelkű, türelmes, nyu­godt, lelkiismeretes, szorgal­mas, dolgos legyen. A foghú­zás és fogkezelés ma sem fé­lelemmentes. A régi, primitiv eszközök láttáin — ezekre egy Bécsben 1893-ban megjelent kötetben bukkantunk —, nyu- godtabb szívvel gondolhatunk a mai, korszerű berendezések­re. A képek között ráakadtunk egy varrógépre szerel t fogf úró »szerkentyűre«. Azt álUítják a kórház orvosai, hogy évti­zedekkel ezelőtt még lehetett látni belőle néhányat vidéken. Rendkívül érdekes és tanul­ságos például a pénzintézetek Uwe Kirst Péntek este Erős ' fékcsikorgásra riadt föl szendergéséből. A vonat az állomásra ért; a ■ folyosón türelmetlen utasok tolongtak bőröndjeikkel a peron felé. A férfi egy pillantást vetett a fülke poros tükrébe < és meg- igazitóttá félrecsúszott nyak­kendőjét. Majd fogta akta­táskáját, és az alvástól még kábultan kilépett a fülkéből. Evek hosszú sora óta, nap nap után utazott így haza a munkából. Alkonyodon. Az őszt köd lassan elnyelte a vasútállo- más lámpáinak sápadt, sarga fényét. <4. férfi leszállt a vo­natról és kényelmesen az aluljáró lépcsője felé sétált. Halkan füti/ör észéit. egy dal­lamot, ami egész nap ott mo­toszkált a fejében. Holnap szombat. Ropogós zsemle, friss tojás, jó kávé és nyugalom... A pályaudvarral szemközti hangulatos kiskocsmára pil­lantott. ahová péntek estén­ként hazafelé m rmi be szo­kott tarnt egy sörre. Itt csak negyven pfennigbe ke­rült, s amolyan megszokott előleg volt . a hét vége apró örömeire. De ezen a péntek esten a söntest zárva találta. Amikor a térre ért, füstöt szimatolt a levegőbetv Körül­nézett — semmi. Előkotorta zsebéből a cigarettát, $ rá­gyújtott. Befordulva a főutcára is­mét érezte, hogy a közelben valami ég. Aggódva gondolt a feleségére, Giselára és kis- lányára. A füstfelhő abból az irányból szállt föl, amerre az ő házuk állt. Gyorsuló léptekkel sietett végig az utcán. A sarkon fel- bögött egy száguldó mentő­autó szirénája. A férfinak eszébe jutott az állólámpa, ami hetek óta zárlatos és még mindig nem javította meg. Majd kislányát, Sabinét látta maga előtt, amint a többszöri tiltás ellenére is gyertyát gyújt a babaház­ban ... , Eldobta cigarettáját, s ro­hanni kezdeti, Árnyképek su­hantak előtte: emberek, kia­bálva. »Súlyosan sérült! Gázrob­banásJ“ Remegő ujjakkal tépte föl inge nyakát. Áttörte magát az ácsorgó tömegen, és elsá­padva állt meg a ház előtt. Fény szűrődött ki a tarka függönyön. A szomszéd ház megfekete­dett ablaküregéből füst go- molygott. Üszkösen meredtek az égre « beroskadt tető szarufái. A kerítésre támaszkodott, s a megkönnyebbüléstől reme­gés futott át rajta. Torkát kajparta a keserű füst, most mégis mélyen szívta tüdejé­be a fojtogató levegőt. Kép­zeletében ggy pillanatig ma­ga előtt látta Sternbergéket. a szomszéd családot. Gyakran összejártak, Sabine olykor az egész délutánt náluk töltötte. A férfi kitisztuló tekinteté­ben csak most oldódott ar­cokká a tömeg. Giselát és Sa­binét nem látta. Az ajtóhoz lépett. S amíg zsebében a kulcsot kereste, gyengédség fogta el és heves vágy, hogy családjának kimu­tassa azt a szeretetet, amit valóban érzett, de kifejezni többnyire cin; lőtt és lan­gyos gesztusokba rejtett. Az előszobában a szőnyeg­re ejtette táskáját, és ügy, ahogy volt, kabátban beron­tott a nappaliba. Senkit sem látott. A konyhában sem ta­lálta őket. Fölrohant a lépcsőn — a hálószobába és Sabine szobá­jába.. Sehol senki. Visszament az előszobába, s csak most vette észre a cé­dulát az asztalon. Még kezé­be sem vette a papírt, már tudta, mi áll rajt: »Sternber- géknél vagyunk. Anya és Sa­bine.« A távolodó mentő szirénája lüktetni kezdett agyában. El­mosódtak előtte a tárgyaik. Félig öntudatlanul tapogató­zott szék után. Leroskadt, kezébe ejtette fejét. Percekig ült így. szem-ét lehunyva. Csak a falióra ketyegése ha­tolt gondolatainak bénult csöndjébe. Apró neszre lett figyel­mes. Lépések a kavicsos úton. S hangok — egyre közelebb. A tehetetlenségtől gúzsba kötve meredt az ajtóra. Kulcs csattant a zárban. Fordítottá: Fekete Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom