Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

Történelem és érettség É ppen száz esztendeje annak, hogy a Kár­mán Mór-féle tanterv jóvoltából a történelem »ön­álló arculatú tantárgy« lett. Az 1883-as középiskolai tör­vény pedig az érettségit isálT talárossá tette hazánkban. Egy évszázad után sem mond­hatjuk el azonban, hogy tör­ténelemtanításunk, történe­lemszemléletünk alakítása ki­elégítő színvonalú lenne. En­nek megszámlálhatatlan oka közül ezúttal csupán kettőre hívnám fel ,a figyelmet: a tantárgy a szüntelenül vál­tozó politika áramkörében ma­ga is állandó változásban volt, a tankönyvírók ugyanakkor »vigyázó szemüket« kizáróla­gosan Nyugat-Európára ve­tették. Még az ötvenes—hat­vanas évek tanterveiben, tan­könyveiben is háttérbe szo­rult politikai—társadalmi— gazdasági életterünk: Közép— Kelet-Európa. A néhány esztendeje meg-' Jelent Keleti Golf-áram című kötet fiatal írói nem minden ok nélkül figyelmeztettek te­hát arra, hogy szomszédaink­ról vagy semmit, vagy csak alig-alig tudunk. Ismerjük meg egymást, s azt keressük, ami összeköt — állították a Németh László-i gondolat mellé Tamási Áronét ist Hogy a kötet milyen színvonalon szolgálta a címében és tartal­mában helyes törekvéseket, az most nem érdekes, de azt megjegyzem, hogy akkoriban átlapoztam érvényben levő ál­talános iskolai és középiskolai tankönyveinket. Igazat kellett adnom a szerzőknek: történel­mi — és irodalmi, művészeti, tudományos — ismereteink túlságosan egyoldalúak, nyu­gat-európaiak. E hibák korri­gálására, a hézagok kitöltésé­re persze nem egy efféle kö­tet hivatott, azt csak intéz­ményes — iskolai — képzéssel lehet majdan megvalósítani. Ezzel egyidóben kezdődött a vita korszerű műveltségeszmé­nyünkről, s mivel éppen a tan­anyagcsökkentés idejét éltük akkoriban, szinte naponta hallottunk újabb és újabb öt­letekét, elképzeléseket arról, hogy mi kerüljön be a tan­könyvekbe, s mi nem, mi le­gyen kötelező érettségi tárgy, • mi nem. A természettudo­mányok és a társadalomtudo­mányok képviselőinek ugyan nem első, de talán a koráb- ( biáknál hevesebb összecsapá­sát követően egyfelől megfo­galmazódott az igény a világ­nézeti nevelés, a politikai, kö­zösségi szemléletmód erősíté­sére. másfelől viszont éppen ekkortájt került le a törté­nelem a kötelező érettségi tár­gyak listájáról. Becsületben megőszült történelemtanárok tucatjai tiltakoztak a tárgy degradálása ellen, mondván, mi más lenne világnézeti tan­tárgy, ha nemi a történelem. S bár ez önmagában nem helyt­álló, hiszen világnézetet lehet alakítani — mondjuk — iro­dalom-, fizika- vagy biológia- órán is, néhány jogos észre­vétel mellett nem mehettek el az illetékesek szó nélkül. Be kellett látnunk, hogy az érettségivizsga-tárgyak szá­mának csökkentése könnyí­tette ugyan a tanulok terhe­lését, de például »a történe­lem érettségi eltörlése a tör­ténelmi—társadalmi ismeretek gyengüléséhez vezetett, és nem biztosította a világnézeti fel- készültség és tudatosság kí­vánt szintjét«. Az igaz, hogy egy tantárgy sorsa nem azon áll vagy bukik, hogy kötele­ző-e vagy sem az érettségi, hiszen a pedagógustól függ, kívánnak-e érettségizni tár­gyából a tanulók vagy nem. Az is igaz ugyanakkor, hogy a diákok szemében napja­inkban csak az a »komoly« tárgy, amelyből kötelező az érettségi vizsga. Arróf pedig soha nem volt szó, hogy va­laki, aki akart, nem érettsé­gizhetett történelemből. Emi­att is helytelenithetök azok a közszájon forgó hírek, hogy 1981-tól ismét érettségi tárgy lesz a történetem. A vakság­ban ugyanis mindössze is­mét kötelező vizsgatárggyá emelkedett. Történél emezemléletünfc za­varait útón-útfélen emlegetjük mostanság. A mindenki szá­mára kötelező történelem érettségi vizsga talán segít abban, hogy ezeket a hiá­nyosságokat előbb vagy utóbb megszüntessük. Attól azonban, hogy a történelem ismét kötelező vizsgatárgy lett, senki nem várhatja e hiányosságok gyökeres orvos­lását. Egyetemi tanárok pa­naszkodnak ugyanis, hogy a történelemből felvételizők csupán az »összefüggéseket« tartják fontosnak, és alig is» merik a tényanyagot, vagyis a frázisok, a történeti koronként behelyettesíthető panelek bű­völetében élnek. S azt egyet­M arx szerint a történe­lem olyan dráma, amelynek az emberek nemcsak szereplői, hanem szerzői is. Hogy valóban azzá váljanak, ahhoz azonban érett­ségre van szükségük, politikai, világnézeti érettségre, ami ugyan nem egyenlő a történe­lem érettségivel, de az egyik feltételezi a másikat Rácz-Székely Győző Egy év „kitérő Nem mondtak le az egyetemről Műtétek a mikroszkóp alatt Nagy boríték. AM nyár ele­jén felvételi vizsgát tesz, an­nak ez varázsszó. Mindennap nézi a postaládát s félve nyit­ja ki: csak »nagy boríték« ne legyen benne... Ha ugyanis a felvételi nem sikerült akkor az értesítéssel együtt vissza­küldenek minden okmányt. Jó esetben egy kis papírlap érkezik. Az idén is sokan kaptak nem várt küldeményt, s az első csalódások után megkezdődhetett a fejtörés: valami munkát kell keresni. Szeptember első napjaiban a munkahellyel ismerkedtek, s most néhány hónap után már visszagondolhatnak a tanári intésekre: majd ha dolgoztaik, meglátjátok, mi az élet. Vagy: megsiratjátok még az iskolát... A helyzetűk elég sajátos, hiszen mindössze egy évre terveznek — míg el nem kez­dődik az újabb felvételi idő­szak. Addig is be kell azon­ban illeszkedni az új közös­ségbe, s »ráhajtani« a tanu­lásra Vajon hogyan sikerül ez az »életbe« frissen kike­rült tizennyolc éveseknek? nulok, de nem tudom elkép­zelni, hogy évekig itt marad­jak. Kezdetben nagyon furcsa volt reggeltől késő délutánig bent lenni. Ma már megszok­tam. — Milyen a viszonya a munkatársakkal ? Segítették-e a beilleszkedést? — Mindenkivel tegeződöm, kivéve persze az időseket. A munkahelyi ellentétek, intri­kák nem érdekelnek, igyek­szem kívül maradni. Ugyan­úgy viselkednek velem szem­ben, mint bárki mással: a ko­rom nem befolyásolja a kap­csolatunkat. Sok mindent lá­tok, de ez amolyan tapaszta­latszerzés is. — Például? — Az emberek közötti vi­szonyok időnként egész tisz­tán láthatók. Nagyon jó do­log, ha a vezetők jóban van­nak a beosztottakkal, ám ha valami baj van, ez a kolle­giális kapcsolat változik, s erősen érezni lehet az alá— fölérendeltségi viszonyt Ügy ériem, mindaddig nem baj ez, amíg normális keretek között marad. A mfkroSMtőpos műtéti technika világviszonylatban néhány [ éves múltra tekinthet vissza. A kézsebészetben, a szemé­szetben alkalmazzák, egy milliméternél kisebb erek, idegros­tok egyeztetésére. Az Országos Traumatológiai Intézetben fiatal orvosokból létrehoztak egy mikrosebeszeti munkacso­portot. I Napok telnek el, míg sike­rült megtalálni riportalanyai­mat, mivel sehol sem tartják számon, hogy a föl nem vet­tek hol helyezkedtek él. Krasznai Bertalant az OTP- nél értem el. Az idén végzett a Táncsics Mihály Gimnázium testnevelés tagozatán. — Én megelőztem a visz- sza utasító papírt; tisztában voltam vele, hogy nem elég alapos a fölkészültségem, így nem fölvételi ztem. Januárban, februárban azonban elkezdem a tanulást, a pécsi jogtudo­mányi egyetemre jelentkezem. — Hogyan talált munkahe­lyet? — Hallottuk, hogy az OTP- nél van egy állás; úgy volt, csak szeptembertől dolgozom. Augusztus elején kaptam egy levelet, amelyben kértek, hogy kezdjem előbb a munkát, ezért hatodikén mentem elő­ször. A külföldi utamat is el­halasztottam emiatt. — Milyen volt az első nap? ■ Hát, nagyon mozgalmas. Végigvittek a hivatalon, min­denkinek külön bemutattak, s tulajdonképpen az ismerke­déssel tellett Az első idő­szakban a betétosztályon dol­goztam, most a gépkocsibefi­zetésekhez tettek. Érdekel, * amit csinálok; lassan beleta­Kollár Éva a megyei kórház gyermekosztályán dolgozik. A Pécsi Orvostudomány Egye­temről neki is nagy borítékot hozott a postás. Leendő hiva­tásához közeli helyet keresett, ám az első tapaszatlatok nem voltak olyan kellemesek. — Hogy kinek mutattak be? Senkinek! Akihez én oda­mentem, az megismert. Fi­gyeltem, mit csinálnak a töb­biek, és magamtól is észre vettem a munkát. Az első na­pok elég kellemetlenek voltak. Nem vagyok túl barátkozó természetű, de nem is segí­tették elő a közeledést. A gyerekekkel azonban könnyen megtaláltam a hangot, hát velük foglalkozom. Ezt a munkát nem lehet jói vagy rosszul végezni: ha valaki nem akar dolgozni, akkor egyszerűen nem csinál sem­mit, s ez elég gyakran előfor­dul. ér valamit, ha mellette meg­értés, együttérzés is van. Né­hány jó szó sokat számít. — . A tanulás? — Már most készülök. Min* dent »bele kell adni«, hogy fölvegyenek. Márciusig aka­rok dolgozni, utána csak a ta­nulással foglalkozom. Elbúcsúztunk. És mit is ki- vánhatrtam volna mást, mi«* sikeres felvételit. \ Illés Csilla a Pécsi Tanár­képző Főiskolára jelentkeznie újra, addig a Petőfi utcai óvo­dában dolgozik. — Az első elkeseredés utál* már kézbe vettem a könyve­ket; a barátaim szóltak . rám, hogy inkább pihenjek egy ki­csit. Hosszú ideig futkostam munka után. Képesítés nélkü­li pedagógusként szenaHMa volna elhelyezkedni, de am sehogy sem ment. Még óvodá­ban is csak nagy nehézen ta­láltam helyet Nagyon kedve­sen fogadtak a munkahelye­men. Szeretek dolgozni. Mióta itt vagyok, csupán egyetlen kellemetlen epizód volt, de már nyoma sincs. Apr Obi* koccanások azonban minden­hol előfordulnak. —- Jelentett-e valami váltó-' zást hogy már nem diák? — A szüleimnek természe­tesen most is gyerek vagyok, egyébként bárhová megyek* felnőttként kezelnek. — És a fizetés? — Hazaadom. Ami kell, úgyis megkapom. — Mikor van idő a tanu­lásra? — Munka közben semmi­képp, egyébként rendszeresen forgatom a könyveket, kivéve, ha nagyon fáradt vagyok. Fél ötig dolgozom, csak este ta­nulhatok, s ez nem éppen ideális. A siker egyik róaao az ismeretanyagtól függ, a másik, a szerencse majd ott dől el... — Mi a napi munkája? — Minden: ágyazni, pelen- kázni, etetni, foglalkozni a gyerekekkel. Mindenes va­gyok. Később talán segítenek majd az itt ért benyomások, amelyekre azt motfldom: ha orvos leszek, én ezt nem csi­nálom. Egy biztos: a szaktu­dás, a gyógyítás csak akkor Ez az egy év nagy akara­tot és nagy szorgalmat kíván, j Azt mondják, időkitöltő mun- I kák ezek és sok fiatalról tud- i ják, hogy ott úgysem lesz be- ‘ löle törzsgárdatag. Az viszonyt nem lehet közömbös, milyen élményeket és tapasztalatokat.' szerez az első munkahelyén. Izményi Éva­KÖNYVESPOLC Elégia az apokalipszisről Borisz Pilnyak: Meztelen év Á személyi kultusz idősza­kában hallgatásra kényszerí- tett, a zsdanovi művésaetpoli- tika értékrendjében a legalsó »bugyorba« száműzött írók alkotásainak fölfedezése — úgy látszik — még hosszú idő­re munkával látja el a szov­jet és a külföldi kiadók szak­embereit. Mert a nagy forra­dalom által felszabadított vég­telen energiák sohasem apad­tak el. Az igazi kommunista hitet, a véleménynyilvánítás szabadságát, asztálinista módszerekkel való szembesze­gülés kockázatát vállaló vagy némaságra kényszerített írók — Platonov, Cvetájeva, Man­delstam, Bulgakov, Ahmatova, Zoscsenko, Vszevold Ivanov vagy akár Majakovszkij és a köiusodó Gorkij is — azóta szinte legendahősölcké vál­tak. Könyveik, a Szovjetunió­ban és sok más országban az olvasók legféltettebb kincsei. Az összoroszorsz^gi írószö­vetség 1929-ben a »balosok« által eltávolított és 1941-ben1 meggyilkolt elnökét, Borisz Pilnyakot Is ilyen mítosz öve­zi. Írásainak ismételt publiká­lása — nyilván a véletlen mi­att — nem történt meg a XX. kongresszus utáni -olvadás« évefeük Első és legjobb re­génye, a Meztelen év azonban annál inkább a reveláció ere­jével hat mo6t, amikor — ko­moly késéssel — a szovjet ki­adás után végre megjelent az Európa gondozásában, Kántor Péter briliáns, néhol kacagta­ttam ötletes, néhol poétikusan finom fordításában, Baász Imre sejtelmesen szép illuszt­rációival. E sejtelme» szépség, e szür­realista álomszerűség, a han­gulatok lebegése, illanása- villanása a polgárháborús időkben írott műnek is leg- szembeszökőbb sajátossága. S ez bizony furcsa, hiszen Pil­nyak kortársai inkább a vé­res évek szí kárán, objektiven realista ábrázolásmódját része­sítették előnyben (mint Ba­bel) vagy a naturalista látás­módhoz folyamodtak (mint Solohov). avagy fellengzős egyoldalúsággal »elemezték« az eseményeket. A Meztelen év tehát az orosz szürrealis­ta próza legjobb alkotása, amelyben azonban — mert orosz íróról van szó — lép- teny-nyomon átütnek a pőre élet, a nyomor, a háború ré­mítő képei. A korabeli élet gyönyörű és boraoioftitta totalitásét sűrítet­te Pilnyak Ordínyimba, az is­ten hátamögötti — Káma men­ti — kisvárosba, a sztyepp kel­lős közepére. Vagyonuk el­vesztésén siránkozó, torzon- borz szakállú, promiszkuitás- ban tobzódó kupecek, a rend­csinálás szándékával a kivég­zési utasításokat szinte »sza­lagrendszerben« gyártó »bőr­kabátosak«, némi tétovázás után az új rendszer mellé álló parasztemberek, az apokalip- szissal mit sem törődő főpap, aki cellájában az óhitűek szektájának történetét rója a papírra, fehér ruhás, sajátos demokráciában élő sztyeppéi pogányok, az orvosi hivatást vállaló hercegkisasszony né­melyest dosztojevszkiji figu­rája, — s ki tudja, hány cso­dálatos találékonysággal for­mált alak mozog még a régi és az új világ mezsgyéjén. E tolsztoji áradást azonban már az újabb irodalmi irányzatok módszersorompói tartják föl. A szürrealizmust — amely itt elsősorban gyönyörű tájszim- bólümokban nyilvánul meg — említettük ma' De Pilnyak a naturalizmus akkoriban diva­tos elméletéből, a biológiai át­öröklés teóriájából is merít, •-öl — elsőként es tudomásom i szerint egyetlenként m asms líteratúrában — ■ genetikai romlást a társadalmi hanyat­lással kölcsönhatásábam jelen­teti meg, s súlyosan beteg, de- generált és széthullóban levő Ordinyin hercegi csálád sor­sában. A züllött Borisz és Jé­gár, a legkisebb testvérük, a krisztusi tisztaságra törekvő Gleb itt nyilvánvalóan a Ka- ramazovok utóda. Annak ki­derítése pedig bizonyára iz­galmas munka lesz az iroda­lomtörténészeknek, hogy mi­lyen nyugati — elsősorban né­met — szellemi hatások ér­hették Pilnyakot a biológiai romlás és a társadalmi ha­nyatlás kölcsön hatásainak bi­zonyításakor.) Az orosz nagyrealizimis, a szürrealizmus, a szimboliz­mus, a naturalizmus hagyo­mányai persze sohasem külö­nülnek el, sohasem válnak stílusmontázzsá a Meztelen évben, a polgárháborúnak eb­ben az izgalmas és elragadó­an szép, elégikus megörökíté­sében. Mert Pilnyak grandió­zus stílusművész. E^yénipég! E regénye a legedzettebb ol­vasó Száfuára is megismétel­hetetlen élmény. Reméljük, többi műve — a forradalom előtt írott novellái és hosz- szabb írásai, a Gépek és far­kasok, az Ivan Moszkva, A Volga a Kaszpi-tengerbe öm­lik — hamarosan ugyancsak könyvesboltjaink pultjaira ke­rül. % A A Perczel-krónika margójára Kezembe került a siófoki Perczel gimnázium diáikújság­jának legújabb száma, a Per­czel-krónika. Érthető kíván­csisággal lapoztam, s minde­nek előtt arról győződtem meg, hogy az újság szerkesz­tői témaváltozatosságra, ér­dekességre törekednek. Hét­tagú szerkesztő bizottság, egy diákszerkeszitő (Márton Zsu­zsa), valamint a tanácsadó ta­nár (Váradi Lászlóné) foglal­kozik az újsággal, amely a Balaton-parti középiskola éle­téről váll különböző műfajú cikkekben. A hagyományos interjú az iskola igazgatójá­val, a KISZ-életről, a kultu­rális rendezvényekről szóló tudósítások éppen olyan érde­kesek, ha úgy tetszik »diákos hangvételűek«, mint a nyári táborokról szóLó beszámolók, színes írások, örömmel fedez­tem föl az irodalmi rovatot, melyben a gimnázium pályá­zatának nyerteseiről közöltek verset, rövid novellát. Az if­jú toll forgatók közül nehá- nyan (mint például a klasz- szikus versformákban jártas Dávid László), úgy tetszik, te­hetségesek. Az egyik színes tudósításból az is kiderül, hogy a szerkesz­tő bizottság tagjai szívesen vfsaask emu, az újságíró tá­borok munkájában (az idő» Sződligeten 9 napig tartott a KISZ Központi Bizottsága ál­tal szervezett tábor), ahol el­méleti és gyakorlati ismere­tekre tehetnek szert, e mellett ismerkednek, barátságot köt­hetnek, és vidám, kellemes órákat tölthetnek együtt az ország többi diákszerkeszitő- jével, riporterével. Jó ötlet­nek tartom, hogy az iskola végzettjei is megszólalhatnak az alma mater lapjában: ez­úttal például a honvédségtől jelentkezett írással — a kato­naéletet bemutatandó — egy »öregdiák«. Végül a felnőtték számára is figyelemre méltó informá­ciót közölnek a tavaly végzet­tek főiskolai, egyetemi felvé­teléről. A 4/a osztályból 25 jelentkező közül 16-ot, a b-ből 22 jelentkező közül 14-et, a e-ből pedig 20 jelentkező kö­zül 11 tanulót vettek föl fel­sőfokú intézetbe. Azaz* a Per- cziel Mór Gimnázium érettsé­gizettjeinek 44,68. a jelentke­zők 61,78 százaléka nyert fő­iskolai, egyetemi felvételt. Biztató számok. Sz. A, Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom