Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
Harmincnyolc év fehér köpenyben Kicsi, fehér falú épület a ’ ;zség határában. Ide hord.k naponta — reggel és este — a csöjcölyiek a háztáji tejet. A kissé sivár, fűtetlen átvevőhelyiségben- fehér köpenyes, csöndes szavú asszony foglalatoskodik: Horváth József né. Mindenkihez van egykét kedves szava. — Itt születtem a faluban — mondja—, 1942-ben kerültem az átvevőbe; eleinte segédmunkásként dolgoztam az akkori tejkezelő mellett, majd 1947-ben elvégeztem az iskolát. Túrómesteri képesítést is kaptam. Akkor lettem a csö- kölyi tejszövetkezet tej kezelője. Volt, amikor a kutasi szövetkezeté volt, aztán megalakult a községi is; 1964-től a tsz-hez tartozunk. A szervezet, a vezetők mindig változtak, én azonban maradtam. — Mennyi tejet vesz át naponta? — Körülbelül 800 litert, de van úgy, hogy ezret is. Nyolcvan szállítónk van. — Ez a kanna 15 literes. Nem lehet könnyű állandóan emelgetni. — Ugyan már.., hozzászoktam. összehasonlítva a mostani munkámat a régivel: ez álom ahhoz képest. El se hiszi talán, hogy 33 kilós kannákat cipeltünk mindennap az állomásra. .Éjjel egykor-kettő- kotr keltünk, és sokszor gyalog mentünk be Kaposvárra, hogy ki tudjuk fizetni a tejpénzt. Most már van szivaty- tyú, csak átveszem a tejet, beletöltöm a tartályba, a kompresszor nulla fokra hűti, s mehet tovább: a tsz értékesíti. — Ha szabadnapos vagy Tíz ezermesterbolt, 68 milliós forgalom Növekvő érdeklődés, helyes fejlesztési célok szabadságon van, ki veszi át a tejet? — Nálunk bizony nincs szabadnap, vasárnap, karácsony, ünnep: én mindennap itt vagyok, immár 38 esztendeje. Régebben ketten voltunk, de már több mint húsz éve egyedül csinálom. Egyszer voltam szabadságon három napig, Jugoszláviába szervezett egy utat a tsz, és családommal együtt — a férjem meg az egyik fiam szintén a tsz-ben dolgozik— elmentünk világot látni. '— A közelmúltban kitüntetést kapott — Váratlanul ért, hiszen soha nem kaptam még ilyen elismerést. Nagyon-nagyon jólesett; azt jelenti, hogy megbecsülik a munkámat — Mennyit keres? — 1800—2000 jön össze havonta, több nem. Lehetne több is, de otthon, a háztájival kiegészítem — Ha volna rá lehetőség, jóval több fizetésért elmenne máshova? — Ha tíz évvel ezelőtt kérdezi, talán igennel válaszoltam volna, de ma már biztos, hogy nem. Két évem van a nyugdíjig, s ha lehet, azután is folytatom. Ismerem, szeretem az embereket, akik reggelente a tejet hozzák, és szeretem ezt a munkát is. Gyerekkorom óta csinálom. Különben nem is maradtam volna itt ilyen hosszú ideig. Újra kezébe veszi a kannát, s a »tejfehér«, gőzölgő folyadék kellemes illatot árasztva ömlik a tartályba. Molnár Erzsébet Célgépek megrendelésre Fejlesztők az Izzóban Az Egyesült Izzó kaposvári gyárában a termelést kiszolgáló újítási és fejlesztési tevékenység mellett évek óta foglalkoznak célgéptervezés- sel és -kivitelezéssel is. A gépgyártást akkor kezdték, amikor a gyár 1974—75-ben — saját alkatrésztermelési gondjainak enyhítésére — egy tsaj tolóap torna tát állított össze. Kovács István, a műszaki előkészítési osztály vezetője elmondta, hogy a gépet kiállították 1975-ben a tavaszi BNV-n, és a nagyvállalat szakembereinek figyelmét is fölkeltette. A kaposvári gyár fejlesztőinek híre lett, s 1977-ben a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet kereste meg őket. Ez a szövetkezet a zsír- zógombgyártás hazai gazdája volt, s a tömeges megrendelések miatt termelékenységi problémákkal küzdött A bátaszékiek megrendelésére készített pneumatikus vezérlésű szerelőautamata volt az első komolyabb célgépük. Másfél millió forintért értékesítették, és a szövetkezetnél A Posta kéri= ünnepi küldeményeit idejében és pontos címzéssel & adja fel! nyolc-tíz ember munkáját pótolta. Sárái Lajos, a sajtolóüzem és a szerszámgyártás részleg- vezetője elmondta, hogy amióta elkezdődött az Izzóban a célgépterwjielés, a vezórlőberen- dezéseik elemeit a Festő nevű osztrák vállalat szállítja. Még 1977-ben kötöttek szerződést a mosonmagyaróvári. Mezőgépvállalattal egy pneumatikus ceztóasztal és a hozzá csatlakozó aggregátak elkészítésére. A Mezőgépnek államközi szerződés alapján granulátumgyártó berendezéseket kellett az NDK-ba szállítani, s az Izzó által készített gépekért két év alatt majdnem nyolcmillió forintot fizettek. Tavaly és az idén a nagyvállalatnál felhasználásra alakították ki automatákat. Így született meg a halogén- lámpák két alkatrészének ösz- szeszerelését végző célgép, ahol a termelés teljesen automatizált, az alkatrészadagolás pedig félautomatikus. A felhasználó később meg- i oldotta az alkatrészek auto- ■ matikus tárazását is. Ezzel a | géppel évenként tizenhat-tizennyolc ezer normaórát lehet megtakarítani. Az idén az első negyedévben készítették el a pécsi Elektronika számára az elektroncsövek főalkatrészének termelésére szolgáló katódalapító célgépet. A majdnem félmillió torint értékű gép beállítása óta — a pécsiek hivatalos jegyzőkönyvei szerint — hetven-nyolcvan százalékkal növelte a termelékenységet. A váci fényforrásgyár lám- paeléktródáinak számlálását és csomagolását is a kaposváriak által tervezett és kivitelezett készülék végzi. É készülékből — amely nagyvállalati pályázatot nyert — ötöt szállítottak Vácra. Ez volt az egyetlen gép, amely hivatalosan kiírt pályázatra készült: a többi megrendelőt a kaposvári szakemberek kutatták föL Tomay István — a célgép- tervező csoport vezetője — szerint a pneumatikus technikát magas színvonalon ismerik. Egy kisebb tervezőcsoport rugalmasan tud alkalmazkodni a megrendelő igényeihez, mint a nagy fejlesztőintézetek. Az egyik kivitelező, Csanádi István csoportvezető elmondta, hogy a célgépgyártás hosszú távon megéri, mert az ember azt csinálja, amit szeret. Anyagilag azonban ritkán kapja vissza azt a pliaszt, amivel egy egyedi kivitelezésű gép előállításához hozzájáruL — A szakemberek tudják — mondta Simkó Antal igazgató —, hogy az új gépenként is eltérő különleges műszaki problémák leküzdése a tervező és kivitelezőgárda alkalmazkodó képességét, »ütőképességét« növeli. Négy megye — Somogy, Zala és Baranya — tíz üzletének irányítása tartozik az Ezermester- és Űttörőbolt- vállalat kaposvári területi igazgatóságához. L óki Géza területi igazgatóval munkájukról és terveikről beszélgettünk. — Boltjaink forgalma egyre nő, s mind nagyobb az igény a nálunk kapható cikkek választékának szélesítése iránt. Legfőbb feladatunk a kisdobosok, az úttörők, a KISZ-esek, az ifjúgárdisták tevékenységével összefüggő egyenruházati-fölszerelési cikkek értékesítése. A szabad idő hasznos eltöltéséhez, a barkácsoláshoz* szükséges árukról szintén gondoskodunk. Ezenkívül sport- és klubfölszerelésekről, elektroakusztikai cikkekről is. Az idén 68 milliós forgalommal számolunk, s ez több mint tíz százalékkal nagyobb a múlt évinél — mondta az igazgató. A négy megyéből Pécsen és Zalaegerszegen van szakosított üzletük. Ott az ezermester-, illetve a mozgalmi tevékenységgel kapcsolatos cikkeket külön árusítják. A kaposvári területi igazgatóság első helyen áll az országban 68 millió forintos forgalmával. Pécsen megnyitották az fiatalok turisztikai rendezvényeihez szükséges fölszereléseket kölcsönző boltot, s ez beváltotta a reményeket. Ilyen működött tavaly és az idén Bala tonszemesen az Express-tá- borban is. Hat-hétezer fiatal kért tőlük kerékpárt, csónakot, kajakot, kémpingfölszerelési cikket, köztük sátrat, bográcsot, hálózsákot és több más tárgyat A pécsi üzletben télen szánkót és sílécet, síszánkót is kölcsönöznek. — Nem lenne célszerű egy ilyen üzletet Kaposváron i6 nyitni? És a Balaton partján, egy olyan helyen, ahol minden fiatal igénybe veheti, nemcsak azok, akik épp abban a táborban vannak? — Igen, erre mi is gondoltunk. Ennek a kölcsönzőboltnak elsősorban a Balaton- partcm vagy a közelében van létjogosultsága. Olyan helyen, ahol mindenki élvezheti a fiatalok közül az olcsó kölcsönzési díjak előnyeit. Azt tervezzük, hogy jövőre, a megyei tanács Ordacsehi és Boglár- lelle közötti gyermeküdülőjében állítunk föl ezermester - úttörőcikkeket árusító pavilont és egy turisztikai cikkeket kölcsönzőt. Kaposváron szintén fontos lenne, ám sokkal. nagyobb gondokat kell előtb megszüntetni. Ez a gond a bolt jelenlegi zsúfoltsága. A négy megye tíz üzlete közül Itt a legnagyobb a forgalom — az idén 21—22 millió forint, a tavalyi 19 millióhoz képest —, így az igényeket ma már igen nehezen tudják kielégíteni. Novemberben például hárommilliós bevétellel zártak, s ez a múlt évinek 150 százaléka. — A növekedés akkor számottevő igazán, ha figyelembe vesszük, hogy 1969-ben az Ezermester- és Üttörőbolt egyévi forgalma volt egymillió forint — mondta az igazgató. — Most mintegy 4000 különböző cikket kínálunk, s karácsonyra hatmilliós készlettel várjuk a vásárlókat. Több alkalommal rendezünk Tabon, Boglárlellén, Siófokon és Bányán kihelyezett árusítást. Az idén először kínálunk korcsolyát és sílécet. Mos, erkezett 300 darab digitális Kijelző óra, ez elsősorban a barkácsolóknak hasznos —* tájékoztat a legnagjmbb forgalmú bolt vezetője, Pákozdi Károly. Az Ezermester- és Üttörő- bolt-vállalat vezetői szeretnék enyhíteni a kaposvári üzlet zsúfoltságát. Ennek egyetlen útja a szakosodás. — Milyen megoldást javasolnak — kérdeztük a területi igazgatót. — Elmondtuk terveinket a . tanács vezetőinek, hogy Kaposvár központjában — ha üzletet és anyagi segítséget adnak — berendeznénk egy barkácsüzletet, mellette pedig egy barkácsműhelyt. E cé*ra van kétmillió forintunk, ezenkívül biztosítanánk a szükséges gépeket, fölszereléseket, sőt foglalkoztatnánk két technikust is, akik segítséget nyújtanak a barkácsolóknak. Egyelőre várjuk a kedvező választ. Sz. tu Piaci körkép Most vagy soha... 1 i 1 ezzel a jelszóval vetették magukat vásárlók és eladók egyaránt az aranyvasárnap előtti piaci csatába. Az előbbiek attól tartva, hogy közvetlenül az ünnepek előtt mór nem lesz miért sorbaáll- ni, az utóbbiak viszont épp ezt a lélektani előnyt próbálták forintokra váltani, és srófoltak égyet az árakon. A vásárlók jelzet aggályát igazolta, hogy hiába kerestük a máskor oly természetes paprikamaradványokat és a primőr paradicsomot, narajjcs- vagy banán-szállítmányra pedig a legöregebb paviloni kereskedők sem emlékeztek. Hogy kerül-e déligyümölcs a fa alá, az tehát erősen kétes, bizonyos viszont, hogy lesz fa. 30-ért mérték méterét, mígnem nyolc órakor megjelent a vései tsz fenyők alatt roskadozó teherautója ... Ekkor többen pánikszerűen áttértek a »darabárra«... . Mesés almát kínáltak, sajnos nagyon is valóságos 16 forintos áron. Ugyanennyibe keEzen nevettek, a koma meg látva, hogy értő ember ez az autós idegen, mondta: — Csak az igazsággal van baj. Csak az igazságot ne kelljen az embernek keresni, rhert akkor aztán a fene megette. Én már egyszer lemondtam az iharos: örökségemről, tam az iharosi örökségemről. Az ide a harmadik falu. A dédikém volt odavaló. De már kétszer megbüntettek, hogy nem fizettem adót. Ugyanazok küldtek már kétszer papírt is, hogy rendben van, elfogadták a lemondást. Mert, hogy a szőlőhegyen volt, nem kebelezte be a tsz, megtetszett a főkönyvelőnek, volt benne egy takart** présház is, olyan fél- pince, félház, berendezte magának és ő használja. Azt mondja, tanácson keresztül megvette a tsz-tői. Aztán nekem küldik az adót meg a büntetést, őneki meg nem. — Hát ez úgy van — köpött egyet az öreg Bibircsók —, ahogy a nagyapám mesélte, még az ő nagyapja korában, de lehet, hogy annak is a nagyapja idején esett, amikor még a török volt az úr ezen a vidéken. Sok török1 lakott itt, már én is szántottam szépen megspékelve, süssed ki nekem ünnepi ételnek! — Szívesen, koma, mondta a török pék, sinjindzsiás. és avval sütni kezdte a bárányt, a török meg békességgel elment haza. Hanem akkor, hogy, hogy nem, éppen arra járt a falu fő-fő török basája, a ká- di. Mert hogy akkor úgy hívták a bírót, mint ahogy a templomunk is van, vagy ami előtte volt, török templom volt az, s a jámbor keresztény magyar titokban imádhatta az ő istenét. — Csak úgy, mint az 50-es években — szólt közbe a sza- lomnázó nagybajuszos. — Csiba te! Egy frászt úgy! Nem úgy. Titokban, de másképpen úgy. — Szóval arra járt a kádi, szagul ja, szagulja a sült hús illatát, azt mondja a simin- dzsiásnak: de fámul sül itten ez az én húsom! Már hogy volna a tied, te kádi — mondja a szegény pék. Márpedig ez az enyém, mondja a kádi. Nem a tied ez, hanem azé a szegény komáé, hizlalja már egy éve is. Hallottad, amit mondtam? Amint kisült, küldöd ízibe. Küldöm... de hát mit mondjak én a komának? Semmi mást, hé, csak azt, hogy elszökött. Ha nem hiszi, jöjjön hozzám, és vádaskodjon nálam, ha mer! — No úgy is lett. Ment a sült a kádinak. jött a koma, karján a kisfiával a húsért, de már az illata se volt ott. | lFolytatjuk.) * rült a körte, amelyet láthatóan nem kímélt az idő. Karácsonyfafüggelék gyanánt az eredetieskedőknek sem merném javasolni a 10—12 forintos naspolyát. Két fürt szőlőt már harmadik hete hoz ki a termelője, kitartását azonban senki sem méltányolja 25 forinttal. A zöldségfélék közül továbbra is a káposzta a SÍSJer. Ezúttal 9,80—12 forint -volt kilója. A savanyítottat • i'20**- 25-ért mérik. A lila hagyma 15 forint. Zöldséget és sárgarépát. már csak »kupaconként« lehet venni 4—5 forintért. Négy helyen négyért volt cékla és burgonya. A tyúkok csak tojnak, gazdáik mégsem, engednek a 2,20-as árból. A BOV standjai előtt nem oszlik hát az 1,90-es tojásra váró tömeg. A baromifipiac árusai nyilván megannyi kevély Döbrö- git láttak a vásárlókban, akik nem akartak 350 kurtaforintot leszámolni egy lúdért. Pedig hát »midologaz« 150 forintért fitymálni egy kakast, amelyiken — mint gazdája mondta — hús is van ám. Ennyiért nem kelt el a csirke párja sem. Mézet literenként 50 forintért adtak. A mogyorót erre 70-ért csörgették, arra meg 100 forint volt a tisztított dux A tök itt nem adu: négy forintot is csak pironkodva mertek kérni darabjáért. Az ország szabadpiaci árait átböngészve szembeötlik, hogy Kecskeméten drága, 7 forint a burgonya, a budapesti. Élmunkás téri piacon viszont olcsó, 1,70—1,80 a tojás. Némi »vigaszt« csak az nyújthat számunkra, hogy az 50 kilométerre lévő Komlón 2,50 a rántottának való. A vöröshagyma az országban Szolnokon a legolcsóbb, 7,20 kilója, több mint kétszer ennyibe kerül a mecseki bányászvárosban. Honnan, honnan sem, 20—21 forintos paradicsomot árulnak még Békéscsabán és Szolnokon. Debrecenben a legdrágább: 50 forint kilója. Ez utóbbi helyen a körte is banánáron megy* Nem csoda, ha így mindenki citromízünek érzi.. ■ Pápán még 14-ért kótyavetyélik az alexandert. Bízvást jól jár az a szolnoki almaterjyielő, aki otthon 9 forintos portékáját Komlóra hozza, és eladja 114-ért. * *,F. A Szalontay Mihály z utolsó nap ki korsóból ezüstpénzt, a megyei múzeumhan van, meg is nézheti. Csupa törökezüst volt, az. Amikor már égett a talpuk alatt a föld, aztán menni kellett, akkor dughatták el a basák meg a bégek. Szóval akkor történt ezen a vidéken, itt a mi falunkban, biztosan hogy annak nagyapja tán, igaz, mert nagyapám mesélte, vagy njég az előtte valók, hogy az ő török szomszédja — szegény volt, mert mi már akkor is a szegénysoron laktunk — valami török ünnepre készült, mert ebeknek a törököknek is biztos volt ám ünnep j ük, de osztán olyan szegény volt, nem volt neki kemencéje, osztán elment a török komájához, aki pék volt, és úgy hívták, hogy simind- zsiás mer hogy ezeket az ünnep előtt fűtött kemencéket simindzsiának hítták, és azt mondta neki, hogy: idefigyelj, Ali koma! Ihol ez a bárány. (De lehet, hogy malac volt — mert azt már mégsem hiszem ám, hogy a szegény török is olyan buta legyen, mint a gazdag, és ne egye meg a disznóhúst.) Szóvalt azt mondja: idefigyelj, keresztkoma! Neked van egy szép nagy kemencéd,. ihol ez a szép állat,
