Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

Hárommillió vendégéjszaka Fejlődött, bővült a fizetővendég-szolgálat Tovább építik Szántódpusztát A megye —■ ezen belül a Balaton déli partja — idegen- forgalmának fejlesztésében, szervezésében jelentős szereke van a Siotournak. Elsősorban a hazai vendégek, de a kül­földiek számára is gondosko­dik szálláshelyről, kulturális és szórakoztató programokról. Az 1979-es esztendő eredmé nyeirol és a jövő évi tervek­ről beszélgettünk dr. Fodor Jánossal, a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal veze­tőjével. — Hazaiak és külföldiek egyaránt sokan vették igény­be szolgáltatásainkat az idén is — mondta. — A belföldi forgalom 5 százalékkal nőtt tavaly óta. A szocialista or­szágokból körülbelül annyian érkeztek a nyáron a Balaton- partra, mint a múlt évben, a nyugati államokból viszont többen jöttek. A nyugati nya­ralók 19 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek szál­láshelyeinket, mint tavaly. Az idén összesen 4 százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma a SiotournáL Örvendetesen fejlődött, bővült a fizetőven­dég-szolgálatunk: ez évben 27 600 ággyal rendelkeztünk. Érdemes megjegyezni, hogy Siófoktól Szemesig csupán 1 százalékkal, Szemestől Ba­laton berényig 4,8 százalékkal, az úgynevezett belső területe­ken viszont 45 százalékkal nőtt a szálláshelyek száma. Ismeretes, hogy a gyorsfej­lesztési program keretében központi segítséggel és saját erőből öt új kempingset nyitot­tunk meg, következésképpen zsúfoltság csökkent, illetve helyenként megszűnt a tábo­rokban. A vadkempingezők --száma is elenyésző volt az idén. A fejlesztés révén elér­tük, hogy az első osztályba sorolt kempingekben csak annyi vendéget fogadhattunk, amennyire a táborhelyet mé­reteztük. Az új kempingek egyelőre csupán az alapvető szolgáltatásokat nyújthatták, többre nem futotta az erőből, az időből. Viszont helyet min­dig tudtunk adni a sátoro­zó knak. A szemesi Bagó-dom­bi és a gamászai új kempin­gekben például sohasem volt telt ház. A hivatal évi bruttó bevétele szeptember végéig 460 millió forint volt, s ez 21 százalékos növekedés a múlt évi eredményhez képest. A valutaforgalom (ugyancsak szeptember végéig) 18 száza­lékkal nagyobb volt, mint az 1978-as év azonos időszaká­ban. Eddig 2 995 000 a ven­dégéjszakák száma a Siotour- nál, de az év végéig minden bizonnyal elérjük a 3 milliót. Ez rekord a hivatal történeté­ben. — A kempingeken kívül számos új, az idegenforgalmat szolgáló létesítménnyel gazda godott a déli part, illetve So­mogy megye a Siotour révén. — A kisebbeket említeném először. Üj kirendeltséget épí­tettünk Balatonszemesen. Ugyancsak ebben a községben játéktermet adtunk át, Siófokon szintén. Űj minigolfpályákat létesítettünk Szemesen és Fő­tt yód-Béla telepen. Tavasszal megnyílt a buzsáki népművé­szeti tájház, s a szezon kez­detén a szántódpusztai idegei forgalmi és kulturális köz­pont. A műemlék majorban rendezett kiállításainknak, rendezvényeinknek nagy sike­rük volt. — Mit várhatunk az ide­genforgalmi hivataltól jövőre? — Mindenekelőtt színvona­las szolgáltatást, s az eddigi­nél is szervezettebb forgalom­irányítást. Az utóbbival kap­csolatban hadd mondjam el, hogy az idén e téren jelentős eredményeket értünk eL A szezonban például minden hé­ten háromszor az összes érde­keit felet (tanácsokat, hatósá­gokat, utazási irodákat) tájé­koztattuk. 'hogy hol hány sza­bad helyünk van. Röplapokat is nyomattunk, amelyek több nyelven ismertették többek között az új kempingek he­lyét szolgáltatásait. Jövőre jobban... Minden évben ez a jelszavunk, miközben felké­szülünk az idényre. . Ami az új beruházásokat illeti, mind­járt egy »régivel« kezdeném. RéméLhetöieg az idén válóban megnyithatjuk a balatonberé- nyi kempinget, amelynek je­Munkahelyi közösségek A szövetkezeti demokrácia fontos fórumé X munkahelyi közösségek létrehozását két évvel ezelőtt, 1977-ben írták elő a mezőgaz­dasági szövetkezetekről szóló jogszabályok. A szövetkezetek méretének növekedése miatt a közgyűlés alkalmatlanná vált az egyes tagokat érin­tő kérdések érdemi eldöntésé­re, szükségessé vált a szövet­kezeti önkormányzat, a szö­vetkezeti demokrácia tovább­fejlesztése. Eaért rendelkezett a jogszabály kötelezően a munkahelyi közösségek kiala­kításáról. Azóta két év telt el. s ahogy lapunkban is foglalkoz­tunk már vele, a fiatal szer­vezet számos kezdeti nenéz- séggel küzd. Nem mindenütt töltik be még ma sem szere­püket, nem egyformán tisz­tázott mindenki előtt jogkö­rük, hatáskörük. Termelőszö­vetkezeteink megyei szövet­sége ez év derekán mérlegel­te a helyzetet, és sok más szövetséghez hasonlóan fel­tárta ezeket a fogyatékossá­gokat. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa nem hagyta válasz nélkül ezeket a jelzéseket, s a közelmúltban a TOT-füzetek sorozatban kiadványt jelentetett meg. Dr. Orbán Sándor Munka­helyi közösségek a termelő- mövetkwetekben című kézi­könyve értékes átfogó tájé­koztatást ad. A szerző munká­jával kettős célt kívánt * r Ol­gái ni. Egyrészt azt, hogy min­denki ismerje meg pontosan az új önkormányzati szerv helyét, szerepét, feladatát, másrészt segítséget adjon a közösségek eredményes, egy­séges működéséhez. öt fő fejezetben foglalja össze a fontos ismeretanyagot a szerző. Az első két nagy fejezet a munkahelyi közös­ségek jogállásával, illetve lét­rehozásuk, megszervezésük tudnivalóival foglalkozik. A harmadik fejezet tárgyalja a közösségek hatáskörét, felada­tait, jogait és' kötelezettsé­geit. A negyedik fejezet a működés szabályait összegezi — mikor kell összhívm, ho­gyan kell levezetni a tanács­kozást, milyen kötelezettségei vannak a szövetkezet vezetői­nek a közösségekkel szemben. Az Ötödik fejezetben jól hasz­nosítható iratmintákat közöl a szerző. Bizonyos, hogy ez a most közreadott kézikönyv hozzá­segít ahhoz, hogy a jövőben, még eredményesebben, célra­törőbben működjenek a szö­vetkezeti demokrácia fontos fórumai, a munkahelyi közös­ségek. lentős szerepe lesz partunk nyugati részén. Korszerűsít­jük, bővítjük a szemesi Hul­lám kempinget’ is, az ifjúsági turizmus fontos bázisát. A za- márdi Autós és Rév kempin­geket (hogy első osztályú ka­tegóriába tartozhassanak to­vábbra is) hatmillió forint költséggel korszerűsítjük. A tavaly létrehozott úgynevezett gyorskempingek fejlesztésére 13 milliót költünk. Balatonmárián szeretnénk kirendeltséget építeni. Elké­szül Fi) Id varon az új utazási irodánk, amely télen is nyitva tart majd. Borkariéi len szintén új irodát építünk. Igaban egy 9 szobás, úgynevezett mikro- motel várja a vendégeket az idei nyártól kezdve. Barcson egy 50 ágyas szállodát adunk át, amelyhez 150 személyes kemping fog tartozni. Ugyan­csak Barest« megkezdjük a Boróka motel építését, s ez előreláthatólag 1981-ben ké­szül el. Épül a siófoki üdülő­helyi klub, remélhetőleg a jö­vő év végére átala is gazda­godunk. Egy négypályás teke-, három tenisz- és egy mimgolf- pálya tartozik majd hozzá. Az üdülőhelyi klub télen is nyit­va tart majd, a közelében jégpályát létesítünk. Szántódpusztát tovább épít­jük; elkészül egy épület, amelyben állandó kiállításo­kat rendezünk. Bemutatjuk a puszta történetével kapcsolatos írásos és tárgyi dokumentu­mokat, s megnyitjuk a Pálóczi Horvbáth Ádárn életét, mun­kásságát idéző emlékkiállítást. Mint ismeretes, a jeles literá- tor egykor bérlője volt a pusztának. Az endrédi csipke- kiállítás is itt kap majd he­lyet. A kastélyban Tüskés Tibor József Attiia-díjas író, kritikus (Szántód szülötte) képzőművészeti magángyűjte­ményét állítjuk ki áprilisban. Ezt a tárlatot június 30-ig te­kintheti meg a közönség. Jú­lius 2-án pedig a Ló és lovasa magyar képzőművészetben című kiállítást mutatjuk be a Nemzeti Galéria anyagából. Október 15-ig tart nyitva ez a tárlat. A kastély pincéjében az egykori apátsági birtok tör­ténetét idézi majd egy kiállí­tás. A szezon kezdetére elké­szül az egyik istálló is. ahol a pánik mellett 20 hátasló kap helyet. Lesz lovasbemutató, nemzetközi kutyakiállítás, Ja- kab-napi búcsúvásár stb. Meg­rendezzük a nemzetközi vízi- labdatoriját is, immár negyed­szer. Sz. A. Zsebre vágott húszasok Az ötszázasra mindenki vigyáz Zsebre vágjuk, gyűrjük másnak adjuk. Sírunk érte örülünk neki, szeretjük é hajszoljuk, szidjuk és keres­sük. Hogy mit? Természete sen a pénzt. Ezt a papírt — esetleg érmét —, amely szép ábrákkal van tele, sok szín ben készül és összehajtogat ható egész kicsire. Mint a | szorgalmas méhecskék, gyűj- I tögetjük, rakosgatjuk. A pénz mint papír, valóban nem so­kat ér. Ezt azok vallják- leg­inkább, akik a Magyar Nem­zeti Bank megyei igazgatósá­gán naponta sok ezer darab­ról döntik el, hogy a zúzda legyen-e a »sorsuk-«. A hosszú asztalon pénzren­geteg, különböző csoportokra oßztva. E csoportok csak nö­vekednek, aztán elszállítják őket. Ki gondolná, hogy az asztalon levő — sokat emle­getett — papír nagy része ér­téktelen? Ezt a jó szemű dol­gozók döntik el. Az értékte­lennek minősített kötegeket egy ügyes gép fél perc alatt megszámlálja, egy másik gép négy nagy lyukat üt bele, egy harmadik százas kötegbe cso­magolja — aztán sorsuk a megsemmisülés. A pénz értékkezelését az úgynevezett emissziós csoport végzi. Ez amolyan »banki« kifejezés, inkább meghatároz­ni lehet: az emisszió a bank­jegyekkel, érmékkel kapcsola­tos mindennemű tevékenysé­get jelenti. Nadrai József, a kaposvári bank emissziós csoportjának vezetője két kö- teg húszforintost mutat: — Ez még bekerülhet a '’orgalomba, ezt viszont — mulat a másikra — már se­lejtezni kell. A legtöbb kise­lejtezett pénz húszas vagy százas; legkevesebb az öt­százasok közül kerül kí. A húszast jóformán nem is ke­zelik bankjegyként. Összegyű­rik, zsebre rakják — és nem a pénztárcába —, hogy kéz­nél legyen. A százas a bevá­sárlásokhoz szükséges; »ő« megy keresztül a legtöbb ké­zen. Az ötszázasra viszont vi­gyázunk — eltesszük, gyűjtö­getjük —, mert »ha felvál­tom, akkor elmegy«. Érdekes, hogy az ötvenforintost általá­ban nem szeretik az embe­rek. Kis vásárláshoz sok) na­gyobbhoz kevés* így vala­hogy elkallódik, ritkán fize­tünk vele. Egy százforintos megközelítőleg tízszer kerül tőlünk forgalomba, egy öt­százas élettartama viszont sokkal hosszabb. Az érmékkel nincs sok baj: ezek szinte el­használ hatatlanok. Ezért is szerencsésebb a fémből ké­szült tízforintos: sokkal gaz­daságosabb, mivel tovább tart. — Milyen szempontok sze­rint döntik el, hogy egy bankjegy selejtes-e vagy sem? — Tulajdonképpen beszél­hetnénk szubjektív megítélés­ről is, de vannak olyan kö­zös tulajdonságok, amelyek minden esetben meghatározó­ak. Ilyen a tartósság. Tehát hogy milyen a papírnak í minősége, a szennyezettsége a tépettsége, vagy hogy ra gasztott-e a pénz. A selejte­zés válogatással kezdődik, ké­zi munkával. A lyukasztássá értéktelenítünk. Még a gél által kinyomott kis karikákal is gyűjtjük, s az értékteiení- tett, ezer darabonként köte­gelt csomagokkal együtt £ budapesti központba szállít­juk. »Sbrsa« a zúzdában ér véget. — Magánemberek fordul­hatnak-e önökhöz, ha fizetés­kor vagy a boltban szakadt, gyűrött pénzt kapnak? — Lényegében ez a közvet­len kapcsolatunk a lakosság­gal — mondja Nyakas Lajos- né osztályvezető. — Bizonyos százalék hiányában a bank átveszi a pénzt, és a sérü­lésnek megfelelő összeget té­ríti. Ezt a meghatározási táb­lázat dönti el. Ha a pénznek a sarka hiányzik, akkor hiá­nyos bankjegyként kezeljük, és százszázalékos a térítés. A csonka bankjegy már na­gyobb százalék kiesést jelent, a kettészakadt pénzért a fe­le értéket térítjük, ha azon­ban a bankjegy még kisebb­re »zsugorodott«, akkor már nem válthatjuk be. Érdekes­ségként egy rövid történet: egyik »kliensünk« szorgalmas gyűjtögetőként értékpapírjait a cserépkályháiba rejtette. A feleség nem tudott a dolog­ról, s mit sem se’jtve begyúj­tott. Emberünk időben észre vette, de a sok ezer forintnyi kötegnek így is csak a köze­pe maradt meg. Ez volt a szerencséje; meg lehetett szá­molni, hogy hány bankjegy­ről volt szó. Persze ilyen mennyiségű pénz megtérítését már Budapesten végzik, s még a hamuját is megvizsgál­ják. Nem mindegy tehát, hogy hol lejiegetünK! — A pénz körforgalma meglehetősen egyszerű — mondja — Steiner Józsefné igazgatóhelyettes. — Tőlünk a vállalatok, a szövetkezetek kapják. A megye valamennyi gazdálkodó egységét mi látjuk ti. Munkabér formájában így kerül a lakossághoz, tőlük pe­dig a boltokba vagy más be­fizetőhelyekre, s onnan újból hozzánk. A lakosság körében a Nemzeti Bank legtöbbször az OTP-t jelenti, holott azt az intézményt szintén mi lát­juk el pénzzel. A körforgalom nem kedvez kimondottan a pénz minőségének, bár a fo­rint mind minőségi, mind esz­tétikai szempontból nemzet­közileg elismert fizetőeszköz. Zárójelben hozzáteszem, hogy ezt is szigorúan ellenőrizzük. Megyénkben igényesen se­lejteznek, tehat egy látszólag tűrhető állapotban levő bank­jegyet sem engednek ki, ha úgy látják, hogy nem bír ki még egy forgalmat. Igaz, ez nem gazdaságos, de épp a la­kosság érdekében vigyáznak a forgalomképes pénzre. Sok­szor előfordul, hogy az üzle-' tekben a pénztáros nem fo­gad el például egy húszast,’ mert az szakadt, s az illető­nek talán ez az utolsó pén­ze. Így a bank dolgozóinak kapcsolata a lakossággal min­den tényleges érintkezés nél­kül is közvetlen, mert a se­lejtezést mindannyiunk érdé-’ kében végzik. Ambrus Ágnes Budapest két évezrede A budapesti Történeti Múzeumban megnyílt a Budapest két évezrede című állandó kiállítás. Képünkön: A századforduló divatja a kiállítás egyik vitrinjében. KÖNYVESPOLC ítélet után A szó eredeti értelmében izgalmas dokumentumregény Tyimofej Szokolov hét kiadód ívnél alig vaskosabb műve, az ítélet után. Azt is ki kell mon­danunk: nem irodalmi érték. Nem versenyezhet ugyanis például Vaszil Bikov kisregé­nyeinek: fegyelmével, Csingiz Ajtmatov etnikus* ugyanak­kor egyetemes érvényű prózá­jával, Bulat Okudzsava gunyo­rosan -tudathasadásos« művei­vel vagy Jurij Trifonov lé­nyeglátásával, technikájával. Tyimofej Szokolov doku­mentumregényének értéke másban keresendő. Abban — hogy a magyar irodalomból vegyünk példát —, amiben Ur­ban Ernő Írott mnalaszt című oknyomozó munkája, Zdm Ti­bor kritikus hangvételű, Inter- urbán címmel publikált kisre­génye. Azaz: az igazságkereső szenvedélyben, s ennek olva- sóba-táplálásd szándékában. Nem véletlenül adta Szokolov a művének ezt az alcímet: Egy nyomozás története. Aki krimit vár, persze csalódik. Egy, már lezártait bűnügysoro­zat ítélettel pecsételt »ered­ménye« után kezdi meg a tör­ténet főhőse —- föltehetően maga az író — a nyomozást. A szovjet irodalomban nem pél­da nélküli ez a kezdetben Don Quijote-i vállalkozás és papír­ra fogalmazása: az Ei*sópa Ki­adó Modern könyvtárában napvilágot látott A város a he­gyekbe ment című ocsenk- gyűjtemény is tartalmaz egy Ítélet utáni ripwrtot, amelynek szerzője a valódi igazság nyo­mába szegődik. Nagy ritkán ugyan, de a szocialista tör­vénykezésben is előfordulhat, hogy téves az ítélet. Ártatlan ember kerül a szibériai bűnte- tőtetepre Tyimofej Szokolov dokumentumregényében: olyan becsületes személy, akiben szkepticizmust érlelt egy ko­rábbi elmarasztalás: »a tények fontosabbak az embernél«. Ez determinálja magatartását a tárgyalás során is. A justiz- mordot megelőzi, »megalapoz­za« egy becsvágyó, de céljai­hoz minden eszközt — a meg nem engedette* is — felhasz­náló nyomozó tehetségteLen- ségre valló munkája. Szoko­lov művében azonban nem is maga a bűnügy — kétszeres nemi erőszak — a lényeges. Nem is az, ahogy az egyes szám első személyében beszé­lő • »főhős« lépésről lépésre — sok óv távlatából is — eljut deduktív módszerével az igaz­sághoz, amely a tévesen elitéit egykori falubeli kiszabadulá­sához vezet A Novij Miiben publikált mű legnagyobb erénye: azt a folyamatot tudja meggyőző erővel érzékeltetni, míg a nem gyakorló jogász — tehát egy állampolgár a sok közül — el­jut addig, hogy kétségek köz*, de lépjen az általa nem is is­mert, de ártatlannak érzett emberért. A lelkiismeret köny­ve Tyimofej Szokolové, s ön­vizsgálatot indukál az olvasó­ban: én megtenném-e? Végig- jamaxn-e a stációkat, melyeket e könyv szerzője — idejét, anyagi lehetőségeit sem kí­mélve — megjárt? Ügyvéd is­merősei, évfolyamtársai lebe­szélik a kilátástalannak látszó harcról; benne azonban min­dig felülkerekedik a lelkiisme­ret, a tisztesség, így jut el a legfelsőbb fórumokig, így a tett színhelyéig sőt a tudomá­nyos bizonyításig »védence« ártatlanságát illetően. Ahogy Nyikolaj Csisztakov hadbíró altábornagy utószavá­ban olvashatjuk: »Szokolov kisregénye olvastán az ember örül, hogy az igazság diadal­maskodott, s Tyelepi n ártat­lansága bebizonyosodott« Még egy nagy tanulsága van a do­kumentumregénynek. Az aka- dókoskodók a — mondhatni gáncsosikodók és beijedtek mellett akadnak olyanok isi, akik segítökészségükkol,' rá­hangolódásukkal támaszt je­lentenek az igazságot kereső­nek. A könyv az Európa kiadónál látott napvilágot Gellert György fordításában. E>. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom