Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Hhész év történelem Sárguló füzetlapok Kompresszorzúgás, áthatóan csípős aramóniákszag. Itt, a Kaposvári Húskombinát hűtő­házának gépüzemében dolgo­zik a Tóth Lajos hűtőgépsze­relő és -kezelő szocialista bri­gád. Húsz esztendeje alakítot­ták közösségüket a jobb mun­ka, az összefogás, egymás és mások nevelése érdekében. Két évtized ezernyi nagyszerű példája; hogyan formálódtak valóban szocialista közösség­gé, vált egyre tartalmasabbá munkájuk, s emelkedtek egy­re följebb. Sárguló, kockás füzetlapok— Hét nevét őriznek a szocialis- tabrigád-mozgalom számára. Járfás József, Lantos Zoltán, Keczeli József, Papp János, Feith Imre, Bognár József. Richter Sándor. Ök voltak az alapítók. Néhányan máshova távoztak, magasabb beosztás­ba kerültek, mégis tiszteletbe­li brigád tagok maradtak. Má­sok nyugdíjba mentek, s he­lyükre újak léptek. Most ti­zenkilencen vannak. — A cél változatlan: töb­bet, jobbat adni, emberi kap­csolatokat kialakítani, segíte­ni a munkában, a tanulásban, gondjaink csökkentésében — mondja Zentai István, aki ti­zennyolc esztendeje került a hűtőgépek mellé, maid a sze­relői tanfolyamot elvégezve a brigádba, kilenc esztendeje pedig annak élére. Az egyszerű füzeteket szí­nes fényképekkel, levelekkel, elismerésekkel teli fél tucat, gondosan vezetett napló — Horváth Györgyné lelkiisme­retes munkája — követte. Rengeteg emléket őrzök ró­luk. Voltam a mindennapi munkát megbeszélő brigád- gyűlésen, ünnepségeken, ami­kor átvették a szocialista cí­met, a bronz-, az ezüst-, az­tán az aranyplakettet — első­nek a megyében —, meg a vállalati és a szakma kiváló brigádja cím elnyeréséről szó­ló kitüntetéseket, elismerése­ket, s amikor kétszer is meg­kapták a Tegyünk többet So- mogyért! kitüntetést. Hallot­tam névadójuk, Tóth Lajos fiának meghatott szavait, amint köszönetét mondott, hogy ilyen méltó módon ápol­ják édesapja emlékét. Jártam velük a Nádasdí- erdőben, ahol lerótták kegye­letüket, tiszteletüket a somo­gyi mártírok, a névadó emlék­Zentai István brigád vezető és a fogadott fiú; Budai Károly Tegnap délután november 7-e, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfordu­lója alkalmából kitüntetési ünnepséget rendeztek a me­gyei pártbizottságon. A ter­melésben, a párt-, tanácsi, társadalmi munkában hosszú évekig kiemelkedő tevékeny­séget végző dolgotokat kö­szöntöttek. Az elnökségben helyet fog­lalt Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre, a megyei tanács elnöke. Sugár Imre emlékezett meg november 7-ről. Ezután Var­ga Péter, a megyei pártbizott­ság első titkára kitüntetése­ket adott át. Az ünnepség előtt a Parlamentben, a kü­lönböző minisztériumokban, a társadalmi- és tömegszerveze­teknél, a fegyveres,testületek­nél is adtak át kitüntetéseket. táblájánál. Kötetnyi esemény, megörökítésre méltó tett gyűlt össze. Ez jelzi a brigád húsz évvel ezelőtti vállalását: »Min­denkor, éjszaka vagy ünnepen is, azonnal jövünk és dolgo­zunk, ha a vállalat érdeke így kivája...« S hányszor kivárás ezt a vállalat érdeke? Nem tudná, ezt soha nem tartották szá­mon, nem jegyezték. — Jöttünk és dolgoztunk. Éjszaka, karácsonykor, vagy alighogy pihenni tértünk, ha riasztottak bennünket: baj van a gépházzal, a hűtéssel, szökik az ammóniák. Járfás József mondja ezt egyszerű szavakkal Ö is so­káig vezette a brigádot, 23 éve van a vállalatnál. Mind azt vallják, hogy a brigádhoz való tartozás, ennek a szocialista közösségnek a megalakítása, munkája erősí­ti á vállalathoz fűző köteléke­ket. S nemcsak a brigádban tevékenykednek: pártvezető­ségi, tanácstagok, népfront- és .szakszervezeti áktívák vala­mennyien. Nyolc kommunis­tát, őt munkásőrt neveltek áz elmúlt évek során. — Megtaláltam a helyemet, a munkámat, a biztos jelene­met, jövőmet a társadalom­ban. Segítettek abban, hogy ne kallódjak ei, gyermekük­nek tartottak, s ma is úgy se­gítenek. bátorítanak. Fiukként fogadtak brigádtagnak, ösztö­nöztek, hogy szakmát tanul­jak, jöjjek a gyárba dolgozni, végezzem el a gépipari szak- középiskolát, s biztatnak, hogy menjek főiskolára. Budai Károly Nágocson ne­velkedett, szüleitől elhagyat­va. A brigád karolta föl, bá­torította. Ott voltam a szak­munkásvizsgán, amely ünnep volt a brigádnak i6. S láttam azt a rádiót, amelyet Karcsi a Tóth Lajos brigádtól ka­pott. Most is egyik legkedve­sebb emlékeként őrzi... A »nevelőszülők« keresetükből 20 000 forintot adtak össze, ezt a családalapításhoz szánják. Miről írjak? Arról, hogyan segítettek családi házakat épí­teni társaiknak, dolgoztak az óvodákért, s ha kellett, szabad szombatjaikon, vasárnapjaikon a húskombinátért meg a vá­rosért? Arról, hogy ők rohan­tak segíteni, amikor az egyik kaposvári gyárban robbanás történt. Arról, hogy most a kongresszusi és felszabadulási munkavenymvhen csaknem 200 000 forintos energiamegta- karítást vállaltak. S, hogy tár­sadalmi munkájuk a két év­tized alatt százezreket ért, a brigád minden tagja többszö­rös kiváló dolgozó? Sárga füzetlapok mementó- nak. Egy kis szocialista közös­ség indulását, húsz évvel ez­előtti eszmélését őrzik a má­nak és az utókornak. Példáz­va a szocialistabrigád-mozga- iom indulását, eredményeit, gondjait, emberformáló, nagy­szerű tetteid! A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: dr. Andra- sofszky Barna, a mosdósi gyermek-tüdőgyógyintézet igazgató főorvosa; Fekete Jó­zseffé, a Nagyatádi Járási Hi­vatal osztályvezetője: Király Ferenc, a Marcali Járási Pártbizottság első titkára; Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára; Szíjártó János, a göllei Bégé Tsz elnö­ke; Torma Ferenc, a három­fai Május 1. Tsz mezőőre. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták: Bakai Já­nos. a Siófoki Járási Pártbi­zottság titkára; Bognár Jó­zsef, a Kaposvári Húskombi­nát pártbizottságának titkára; Galamb László, a megyei pártbizottság munkatársa; Gulyás József, a Lakócsai Községi Közös Tanács elnö­ke; Hamvas János, a Nagy­atádi Városi Pártbizottság tit­kára: Horváth István, a Ba­latoni Halgazdaság személyze­ti vezetője: Horváth János, a csurgói Zrínyi Tsz telepveze­tője; Jádi Lajosné, a kapos­vári Mezőgép Vállalat daru- vezetője; Kovács Lajos, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kolai Tangazdaság gépszere­lője; Kovács László, a Haza­fias Népfront Marcali Városi Bizottságának titkára: Kozári Kálmán, a Kaposvári Építő­ipari Szövetkezet, üvegese: Markos Dezső, a megyei ta­nács csoportvezetője: Olasz Ferenc, a zamárdi Magyar Tenger Tsz elnöke; Pankász Ferenc, a Barcsi Városi Párt- Róna Ssalai Lásd« ' bizottság munkatársa; Szalontay Mihály z utolsó nap — Nem hiszem, hogy tud róla, de írok is. Biztos nem olvasta a könyveimet, nem is érdekes. Nyomozok valaki után, keresem valakinek a nyomát, s ne haragudjon, ma­gához vezettek a szálak. Hátha maga tud valamit se­gíteni. Ekkor kinyílt a korhadt fa­ajtó, s kiderült, hogy a két fekete bogárhoz egy fürdőkö­peny tartozik, és aki benne volt, kategorikusain azt mond­ta: — Én kérem nem tudok semmit. — Ne dobjon ki — mondta az Öreg fáradtan —, mutas­sam az igazolványomat? — Maga nekem ne mutas­son semmit, nem vagyak én Sukoró! Tudja az egy olyan, aki mindenkit igazoltat. De ha akarja tudni, igenis olvastam. Vagyis olvasni akartam, de megvettem, ha nem is azösz- szeset, de legalábbis egy köny­vét, ezt a fontosat, »Az utol­só partot«. Nem tetszett! Olyan komplikáltak a képek. — És ezért dob most ki? — Nem dobom ki, csak nem engedem be, mert nem tudom, hogy mit akar. — De hát kinyitotta az aj­tót, már be is engedett Somogyi Néplap — Hát persze, hogy been­gedtem, Az itteni férfiak nem olyan mamlaszok, azok már a csukott kapun is bejöttek volna régen. Na miire vár? Nem ilyennek képzeltem! Szóval legalább egy olva­sóm van Bodrogon — gondol­ta az Öreg, miközben Mucóka kétszer gondosan bezárta mö­götte azt a kerítéskaput, ami­be csak egyszer kellene bele­rúgnia valakinek ahhoz, hogy kidőljön. Parasztszobából átalakított kellemes kis lakás volt Mu- cókáé. Kis előtér, benne két- platnis villanyrezsó, szép, régi, írásos tányérok alatt, beljebb modem heverő, dohányzóasz­tal, az obiigát két fotel, és tényleg könyvespolc, szoro­san megraikva. Lapjával és élivei, és a magnó, amely ak­kor is szórta a mindenütt hallható divatricsajt, szeren­csére nem till hangosain. A kis asztalra olyan; pilla­natokon belül került két po­hár és egy fekete címkés üveg, hogy az Öreg megle­pődve kérdezte: — Vár valakit, zavarok? • — 'Á, dehogy, meg majd ha jön, kirúgom. — Ide figyeljen, van egy barátom. Volt. Most nem ér­dekes a többi. Utoljára ... v-ben lakott, szállodában. Ma­gának ott látnia kellett. Erről akarok magával beszékü, — Én kénem, tissttese^es iiány vagyok. A magam mód­ján, de tisztességes. — Ide figyeljen, M«c<äke. — Ne szólítson maga en­gem Mucókának. utálom ezt a megszólítást. Azért is hívnak itt így engem, mert tudják, hogy utálom. Nem szeretnek engem, mert irigyek. — Kérem, ide figyeljen. Egy hónappal ezelőtt, tehát olyan május vége felé, a szál­lodában a lift előtt, egy sza­kállas férfi, megfogta a kar­ját, és maga elé engedett egy nénit Na hát erről akarok be­szélni magával. Mit tud erről a férfiról? Mire emlékszik? — Először is kérem én nem voltam ott. Aztán meg nem is fogta meg a karomat, mert úgy pofonvágtam volna, hogy kiesett volna az összes foga a ronda szakállán keresztül, csak úgy elém tartotta a kar­ját, s azzal megállított. S azt mondta ... na, de hát nem is mondom, mit mon­dott, mert egy modortalan fráter a maga barátja! Szé- gyellheti is magát. Nem is­meri azt a közmondást, hogy madarat tolláról, embert ba­rátjáról? — Utálom a közmondáso­kat — mondta az öreg —, mert annyit tudok gyártani, amennyit akarok. Ezt a lány nem értette pon­tosam, csak valami nagyképű­séget érzett az Öreg szavai­ból, amit viszont ellensúlyo­zott az a letörtség, egykedvű­ség, amivel az mondta: — S aztán mi történt? — Miért tőlem kérdezi, én ott se voltam. — Mu ... kisasszony ked­ves, hagyjuk eít már abba! Segítsen nekem. Mi történt — Bement e$98tem a liftbe — mondom — modortalan fráter! Ilyet még a Suíkoró se csinál pedig hát az ottan . .. Gondoltam, megvárom a kö­vetkező liftet, de odatartotta a lábát a fotocellának, s nem csukódott össze srz ajtó, míg be nem mentem. — S aztán ? — Aztán .., aztán semmi! Rám se nézett. Pedig másnap levelet is írtam neki. Kikér­tem az arrogáns magatartását. — És? — Semmi és. Elmentek. Mert nem egyedül volt. Szép kis fii-ma a maga barátja. Valami nővel volt. Egy ronda kövér tehénnel.,. — Látta? — Mi az, hogy láttam, még beszéltem is vele. Lusta trehány disznó. Mindenét el­vesztette, széthagyta a holmi­ját. Az ebédlőben. Én vittem utána. Meg se köszönte!... De megköszönte. És a szobában is otthagyta a szemfestékét.— Az Öreg felkapta a fejét. — A szobában9 13. — igen. — Kinek a szobájában, mi­lyen szobában? — Hát a férfi szobájában, ahol együtt aludtak. Ö,. hogy mit ne mondjak, aludtak, tudja ki aludt ott, azok az­tán nem... — Mucóka, Mucóka, de hát hogy került maga a férfi szo­bájába? Mucóka megszeppent: (folytatjuk.) György a Dél-Dunántúli Rövi- köt Vállalat kaposvári lera- katvezetője; Rózsa István nyugdíjas tsz-elnök, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának tagja; Szabó János, a kaposmérői Latinca Tsz rako­dómunkása; Szabó János, a marcali 522. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Szincsák Istvánná, a balatonszabadi November 7. Tsz párttitkára; Tomka Ákos, a megyei Teszöv fő- munkatársa; Tóth János, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese; Vancsura József, a Csurgói Nagyközségi Pártbizottság titkára; dr. Varga Ferenc, a siófoki kór­ház igazgató főorvosa, a nép­front városi elnöke; Vass Jó­zsef, a Somogyi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság gépkocsi- vezetője; Zámbó Kálmán, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság nagybajomi ke­rületvezető erdésze, alapszer­vezeti párttitkár. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vették át; Bogdán József, a Somogy—Zala me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti bi­zottságának munkatársa; Egyed József, a Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság körzeti motorszerelője, szb- elnök; Garay János, a Bala- tonnagybereki Állami Gazda­ság gépjavító üzemének veze­tője; Garami. Béláné, a kapos­vári Textiinagy kereskedelmi Vállalat osztályvezetője: Gáspár Imre, a siófoki Sió Tsz traktoros brigádvezetője: Horsa Pál, a ta'bi Campingcikk Vállalat rsoportvezetője; Kiss Józsefné, a zókányi tanács főelőadója; Klug Rudolf, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat garázs- mestere; Kondor József, a berzencei Március 15. Tsz gépszerelője: Kovács Imréné, a Nagyatádi Cérnagyár beta­nított munkása, szocialista brigádvezető; Lassú István, a nagyatádi áfész boltvezetője: Magyarosi György, a Siófoki Városi Pártbizottság munka­társa; Merkei Lajos, a MÁV Kaposvári Üzemfőnökség di- zel-motorvezetője: Mikns Já- nosné, a tabi napközi ottho­nos óvoda főzőnője; Mohácsi Lajos, a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának cso­portvezetője. Molnár Lászióné, a Somogy jádi Alkotmány Tsz állatgondozója; dr. Németh Sándorné, a megyei tanács ügyviteli alkalmazottja: Pápai , János, a Kaposvári Ruhagyár laboratóriumvezetője: Polc­nyi Dezsőné, a Somogy me­gyei Mozi üzemi Vállalat cso­portvezetője. s-zb-titkár: Pro­tor István, a Dunántúli Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat hegesztője: Puha József, a tabi áfész te­hergépkocsivezetője; Rápó Mihály, a felsómocsoládi kör­zeti általános iskola igazga­tója, községi párttitkár; So­mogyi Gyula, a Siófoki Vá­rosi Tanács Költségvetési Üzemének parképítő munká­sa; Varga István, a marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója; Vörös Józsefné, a megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságának szákelőadója: Vörös László, a Mészöv osztályveze­tő-helyettese; Zsifkó István, a babócsai Határőr Tsz trak­torosa. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta: Tóth Jenő őrnagy, Böröndi József őrnagy, Kő­szegi György mérnök őrnagy. Farkas József, a megyei törzs munkásőre. A Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst foko­zatát kapta: dr. Gyánó Béla és Kálmán György munkás- őr, a bronz fokozatot Báli Fe­renc és Kichler József mun­kásőr. A néphadseregben eltöltött 30 év után Szolgálati Érdem­érmet kapott: Simon Gyula mérnök ezredes, Németh At­tila alezredes, valamint Ke­resztes József, a marcali munkásőregység parancsnoka. A 28 év utánit Kőhalmi Pál százados vette át. A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz foko­zatát Isztl Ferenc, a marcali városi—járási labdarúgó-szö­vetség elnöke és Kertész Ist­vánt, a Somogy megyei Ko­sárlabda Szövetség elnökségi tagja kapta meg. Az Ifjúságért Érdemérmet kapta Kertész András, az 512-es Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet szakoktatója és Brachna János, a KISZ Sió­foki Városi Bizottságának volt titkára. KISZ Érdemérmet kapott: Balogh József, Czanka Valéria. Gavallér Enikő. Hor­váth Simon Márta, Koczka Gyuláné, Markos Mária, Rigó István. Városi István és Gál Ottó. Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést kapott: Blanka Margit megyei KISZ-titkár, Körpöly Gábor, a Sombec műszaki ellenőre, Tamásfalvi Jánosné főkönyvelő-helyettes. A Közbiztonsági Érem bronz fokozatát vette át Kovács Je­nő rendőr őrmester. Kacsar József rendőr őrnagyot — so­ron kívül — alezredessé, Ku- rxLcz Ernő rendőr századost őrnaggyá léptették elő. Az ünnep alkalmából har­minchat mezőgazdasági, illet­ve a mezőgazdaság irányítás sában dolgozó kapta meg a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. Három népi ellenőrt — Lvcz Józsefnét, Havrilai Juditot Farkas Gyulát — a KNEB .elnöke emlék plakettel tüntetett ki. Dr. Szálai István csoport­vehető ügyészt. a legfőbb ügyész Kiváló Munkáért ki­tüntetésben, Tálas László gépkocsivezetőt pedig dicsé­retben részesítette. A munkásakért Az idén 13ű miBió forint értékű termék előállításával számol az Építőgépgyártó Vállalat barcsi gyáregysége. A termelés az utóbbi években dinamikusan emelkedett: l!)72-ben még nem egészen 48 millió forint értékű ter­mék hagyta el a Dráva-parti üzemet. Közben azonban több korszerűsítést is végrehajtot­tak : három évig tartott az üzem hőellátásának rekontsiruk- ciója, az idén pedig befejező­dött az öntöde felújítása. A technológiai változás azzal járt, hogy a nehéz fizikai munkát könnyítették, jobb körülmények közé kerültek az ott dolgozó emberek. A gyáregységben ma össze­hasonlíthatatlanul korszerűb­bek a körülmények, mint né­hány évvel ezelőtt voltak. Az üzem jellege azonban nem változott: a szerkezetszerelő csarnokot — ahol szinte soha- | sem lehet kiszellőztetni a he- I gesztőberendezések kékes szí- I nű füstjét — közepesen szen­nyezettnek minősítették. Az ön'.öde levegőjét pedig a fo­lyékony vas párolgása, az ön- i tohotnak jel legzetes illata es az anyagot tisztázó berende­zések által reszelt por teszi erősen szennyezetté. A közelmúltban a Barcsi Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága azt vizsgálta meg, hosrv miként gondoskodik a gyáregység és az Építőgép­gyártó Vállalat a kedvezőtlen körülmények között dolgozó emberekről. Megállapították, hogy a szociális ellátás mind­két üzemben jobb, mint ami­lyet a normák előírnak: több a mosdó és a zuhanyozó, job­bak a tisztálkodási lehetősé­gek. A kollektiv szerződés a körülményeknek megfelelően szabályozza a munkaruhával és a védőfelszerelésekkel való ellátást, az üzemi étkeztetést. Két autóbuszt is vett a gyáregység: ezekkel szállítják munkába, illetve haza a be­járó dolgozókat. Három éve már, hogy a munkásak la­kásgondjának megoldását is segíti a gyáregység; az idén csaknem félmillió forintot ter­veztek ilyen célra. A pénz­ben meghatározott támogatá­son felül a kislakást építők kedvezményes fuvart is kap­hatnak a vallalaitóL ■a Kitüntetések november 7-e alkalmából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom