Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
Két és félmillió értékű munka Délelőtt járhatnak iskolába Három új tanterem KÖNYVESPOLC Műsorral készültek a gyerekek Boldogságos pokoljárás Siófok Kiüti városrészében három új tanteremmel bővítették az; iskolát. A társadalmi összefogás szívderítő eredményét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére adták át a hét végén. A három tanterein felépítésében részt vettek a Siófoki Költségvetési Üzem, az Üj Tavasz Tsz, a Mezőgép szocialista brigádjai, valamint a szülői munkaközösség tagjai. A termelőszövetkezetek 200 000 forint értékű anyaggal, a tövál az áfészek elkészítésével, felszerelésével, a Mezőgép pedig a v assze r k e zeí ek gyártásával, szerelésével járult hozzá az eredményhez. A szülői munkaközösség részben segédmunkát végzett, részben a kisipari szakmunkákat vállalta. A társadalmi munka értéke: 2,5 millió forint. A három új tantermet dr. Németh István tanácselnök- helyettes adta át; avatóbeszédében méltatta az ünnepi alkalom, valamint a nemzetközi gyermekév jelentőségét Emlékeztetett a hatvan évvel ezelőtti időkre, a Magyar Tanácsköztársaság rendelkezésére az egészséges gyermekkultusszal kapcsolatban. Hangsúlyozta: a mi társadalmunk, szocialista rendszerünk felelősséget vállal a következő nemzedékekért. Nemzeti jövedelmünk tekintélyes részét fordítsuk olyan szociális, egészségügyi és oktatási-nevelési célokra, amelyek révén megvalósulhat gyermekeink örömteli jelene, boldog jövője. A Hazafias Népfront és a városi tanács felhívására megmozdult a városrész munkásközössége, a szülők népes tábora, hogy lehetőségeikhez mérten hozzájáruljon a tantermek építéséhez. Az önzetlenül vállalt munkát szabad időben, szabad szombatokon, vasárnapokon végezték a lakosok, az üzemek dolgozói. A városi tanács két évvel ezelőtt körülbelül kétmillió forint költséggel újította fél a régi erdészházat, így jutott akkor a 3-as számú általános iskola négy tanteremhez. Ezután — szinte már az új iako- larész átadásának időszakában — megkezdődött a társadalmi munka szervezése a még nagyobb, még kényelmesebb intézményért. • Szótári János iskolaigazgató elmondta: — A három új tanteremmel nemcsaik az első osztályosok-, nak (akik e helyiséget igénybe veszik) tudunk az eddiginél nyugodtabb, kellemesebb körülményeket teremteni, hanem iskolánk minden tanulójának, nevelőjének. Hiszen mától kezdve mind a 16 tanulócsoportunk délelőtt járhat iskolába. A Hazafias Népfront városi bizottsága hat dolgozónak érdemes társadalmi munkás kitüntetést, az iskola vezetősége pedig a szülői munka- közösség példaadóan dolgozó tagjainak oklevelet adott át. Szabó dós György az az elkötelezett ember, aki kényes történelmi szituációkban mindig a cselekvő szerepét vállalja. Ezek a cselekvések általában nem nagy hordere- j jűek, ám szűk körben mégis ; példát sugároznak. Gyurkó László új regénye, a Faustus doktor boldogságos pokoljárása a mai magyar irdodalom- nak ahhoz a vonulatához tartozik, amely megpróbálja a krónikás hűségével, ugyanakkor azonban az eltelt időszakot már a madártávlat perspektívájából szemlélő aspektusból ábrázolni. Már az író .igényében is minőséget sejt az olvasó, a megvalósítás azonban arról is meggyőzi: jelentős alkotás került a kezébe. S ami tulajdonképpen már »ráadás-*; önmagát olvastató könyv Gvurkóé. alig lehet letenni. Mert mindig az a legizgalmasabb, amit magunk is átéltünk az események sodrában, vagy azok peremvidékén. Gyurkó László hőse — el- ko-'tattuk, már-már pejorative használjuk — pozitív hős. A második világháborút kamaszfővel éri meg, véletlen sodorja bajba: leendő sógora, az angolszász orientációjú katonatiszt buktatja le. Értelmet és célt azonban a felszabadulás után nyer Szabados élete. Ekkor ismerkedik meg a mozgalom, egy olyan jelentős egyéniségével, mint Petrik Sándor. Manapság szinte anakronisztikusán hangzik, ha példaképet említünk-, a »fényes szelek« idején azonban természetes volt, hogy a fiatal Szabados egy, jellemre is nagy formátumú kommunista vezető hatása alá kerül. Új oktatáspolitikai folyóirat Iskolai szemle A pedagógus lényéből — jó esetben — törvényszerűen fakad a gondolatok közlésének óhajtása, gyakran az írásbeli közlésé is. Oktatásunk helyzete pedig megköveteli, hogy a tapasztalatok közreadásával, a gondok elemzésével segítsük elő az erjedés, felgyorsulását. Mind »ok-okozati«, mind »célszerűségi« .indokok közrejátszottak tehát abban, hogy a pedagógiai szervek — elsősorban a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Somogy megyei Pedagógiai Intézet — nemrégiben új oktatáspolitikai folyóirat kiadására szánták el magukat. Nos. a kiadvány az elmúlt héten jelent meg, s a jó másfél száz oldalon több mint harminc-tanulmányt, interjút, fejtegetést tudósítást olvashatunk. latlansógánaik rovására kell írnunk, hogy a terjedelmes lapban aránytalanul kicsiny a közép- és felsőoktatási intézmények helyzetéről készített cikkek száma. Jó azonban, hogy a szerkesztők — Ázsóth Gyula, dr. Deli István, ' Hausz Gyula, dr. Kelemen Elemér, Terényi Zoltán és Varga GVu- la — nem »ragadtak meg« a közoktatás pragmatikus gondjainak ismertetésénél, hanem számos izgalmas művelődés- történeti írással is fűszerezték — vagy füszereztették — alapot. A somogyi nevelés múltjából. című rovatban ezúttal mindenekelőtt a Tanácsköztársaság kordokumentumaiból »szemelgethetünk«. A Műhely, a Nevelés és társadalom, a Szemle feleimmel ellátott rovatok hasznos adalékokat tartalmaznak az úttörőszervezet nevelési szerepéről, a levéltár és a könyvtárak, a szakkörök funkciójáról. ■Éppen e sokrétűség, e feltétlenül helyezendő profil miatt érezzük elhibázottnak a folyóirat címét. Már az első szám is jóval több, mint Iskolai szemle, éppen a társadalmi-művelődés történeti vetületűk már említett aránya miatt. Hasznosnak tartanánk hát, ha az ígéretesen indult negyedévi kiadvány —• annak a feltétlenül igaz közhelynek a jegyében, hogy az oktatás és a nevelés nem egyszerűen az, iskola ügye — e semmitmondó címnél izgalmasabbat kapna. Gyurkó úgy vezeti végig hősünket, Szabados György újságírót a felszabadulásunk utáni évtizedekben, hogy környezete tagjainak életsorsával egy-egy modellt állít elénk. Tablót fest, a legkülönbözőbb társadalmi indíttatású figurákat összesítve egyetlen nagy összképben- Ezek a portrék külön-külÖn mintegy emberi hátterét is adják harmincéves új történelmünk drámai eseményeinek. Politikai regény a Doktor Faustus boldogságos pokoljárása. Ha szűkíteni szerelnénk, fogalmazhatnánk így is: egy funkcionárius életrajza. De minden egyszerűsítés hamisít Gyurkó művének ismertetésében. Szabados fokozatosan el*, szakad, majd eltávolodik polgári családjától, s egyre" inkább a munkásosztályé lesz. Ezt mintegy demonstrálja is házasságával. Két leánytestvére közül az egyik — ellenpont Szabados életútjához — beszűkült világú asszony, az ellenforradalom egyik vezető alakjának felesége. A másik gyors lángú agitka, aki azonban a szocializmus megteremtésének első akadályainál — törvénytelenségek, félelem légköre stb. — kiábrándul, majd 1956-ban disszidál, hogy aztán örök-kielégítetlen idegenbe szakadt »hazánk lányává« váljék. Hősünk a negyvenes évek végén a pokol legutolsó bugyrába kerül; megkínozzák, börtönbe csukják. Csöndes forradalom megy végbe benne, s a mindent megtapasztalás erős hitével szabadul: nem ellenség, hanem megtisztult, tévhitektől mentes ember lép ki a börtönkapun. Teljes élet Szabados élete. S ez a teljesség — ne csodálkozzunk — azzal jár, hogy képes felismerni azt az időpillanatot is, amikor már nem tud ráhangolódni vidéki tanácselnökként a korra. Ettől csodálatos és pokoli ez az út; a nehezebb utat választóké. Gyurkó László továbblép a hasonló igényű irodalmi művek szerzőinél. Van ereje, hogy majdnem napjainkig futtassa a történetet, s Szabados sorsával egv kérdőjelet is megrajzoljon. Nevezetesen: hogy eléggé olda£ígyelün,k-e a Szabados Györgyökre. Azokra,! akik minden időben tudták, hol a helyük. Akik fölött — s I nem cinizmus ez — »eljárt az' idő« mára. Nem ennek a re- j génynek volt a feladata, hogy ; tovább kérdezzen: lesz-e, aki j ugyanolyan erős hittel a he-1 lyébe áll? Gyurkó László regényét, mint a felszabadulás utáni prózánk jeles alkotását ajánlom olvasásra. L. L. r Óvodái avattak Kaposváron Egy évvel ezelőtt ideiglenes óvodát rendeztek be Kaposváron a megyei építőipari vállalat munkásszállójában: több mint száz gyerek elhelyezéséről gondoskodott így a város. Tegnap délelőtt ismerős óvónőkkel és gyerekarcokkal találkoztunk a Béke— Füredi városrészben épült új óvoda átadási ünnepségén. Átköltöztek a lakótelepi gyerekintézménybe a környék kicsinyei. Az ünnepségre műsorral készültek. Két ismert g.ve- rekdalt szólaltattak meg. A »Kicsi vagyok én. majd megnövök én« kezdetűről az jutott eszembe: valahogy így kezdte ez a lakótelep is. Néhány ezer ember kapott otthont ebben a városrészben az utóbbi időben. A lakótelepen tovább folytatódik az építkezés, mind több család elhe- Ivezéséről gondoskodnak itt: Nemrégiben adták át a lakótelepi bölcsődét, majd az új tanévkezdésre a gyakorló általános iskolát. Most^ a száz gyerek számára épült, ám száznegyven aprósásnak második otthont biztosító gyerekintézménnyel gazdagodott a lakótelep. Balajcza János, a városi tanács elnökhelyettese köszön* tötte az ünnepség vendégeit, köztük Deák Ferencet, a városi pártbizottság első titkárát, dr. Kovács Ferencet, a városi tanács elnökét. Garai László, a városi művelődés- ügyi osztály vezetője rövid avatóbeszédében ismertette, hogy az elmúlt néhány esztendőben hatszázzal több óvodás korú gverek elhelyezésé--. ről képes gondoskodni a város, mint korábban. Az idén háromezer-ötszázhatvanöt gyerek felvételét biztosították a városi óvodákban. Még ebben a tervidőszakban háromszáz gyérek számára teremtenek lehetőséget az óvodai elhelyezésre — mondta Garai Lász- 16. _ Az új épület stílusosan alkalmazkodik a szomszédos épületekhez, a gyakorló általános iskolához és a bölcsődéhez. Tervezője: Nyári József. A gyermekek hangulatos műsora arról győzhette meg az ünnepség részvevőit, hogy a SÁÉV munkásszállójában bérelt ideiglenes helyen is sokat fejlődtek a kicsinyek. »Cifra palota« — énekelték hangszeres kísérettel. Valóban: az építész szép elképzelésit valósította meg a megyei építőipari vállalat. Gelencsér Józsefné vezető óvónő mutatta be a vendégeknek az új létesítményt. — Óvodánk négvesoportos, száz helyre száznegyven gyereket vettünk föl. Intézményünk csütörtöktől várja a gyerekeket. Az ünnepségen részt vevő gye'-ekcsoport fényes szemmel mérte föl új otthonát. Néhány szülő is meghatódva nézett körűi a létesítményben. A vezető óvónő arról biztosította őket, hogy mindent megtesznek : ne csak a tegnapra emlékezzenek a gyerekek és a szülők. hanem mindennap szép élménnyél térjenek haza- a kicsinyek. H. B. A változatos tematikájú írások közül — átfogó tartalma, elemző igénye és hangvételének őszintesége miatt — ki kell emelnünk azt az interjút, amelyet a megyei pártbizottság ideológiai titkára Tröszt Tibornak adott. Klenovics Imre összegezésében szó esett azokról a gondokról, melyeket az új oktatási dokumentumok bevezetése idézett elő. A pedagógusok és a szülők reagálása itt módfelett különböző volt, a fejlődés azonban, vitathatatlan. De számos bíráló megnyilvánulásit is találhatunk az interjúban, így az óvodai ellátásról, a tankötelezettségi törvény hiányos végrehajtásáról, az oktatási beruházásokról. A jelenségek felvázolása egyszersmind »el- rugaszkodási pontként« szolgálhat az ifjú folyóirat szerzőinek az egyes részproblémák tüzetes analíziséhez. Elsősorban a gondokról — az óvodai, iskolai, kollégiumi helyek hiányának okairól, a gimnazisták érthetetlenül csekély számáról, a pedagógusok es a vezetők viszonyáról — szól cikkében Sótonyi Sándor. a megyei tanács osztályvezető- helyettese. Az új dokumentumok bevezetésének tapasztalatairól — mind általános, mind szaktárgyi vonatkozásban -r- több pedagógus is ír:i nyilván a szerkesztési elkép--| kelések viszonylagos kialaku- i Kalo Uhrik flz ü-24-es léghajó pusztulása í| nnepélyesen megkonII dúlt a templom nagyharangja, amikor a szérűről a levegőbe emelkedett az U—24-es léghajó. A kosárból öt vakmerő légi utas intett búcsút a falunak, élükön Juraj Mirina parancsnokkal. A repülésnek, őszintén szólva, nem volt semmiféle tudományos célja. Egyedül a falunak a hírnevét volt hivatva öregbíteni. Manapság szinte minden számottevő helységnek van repülőtere, csak a mi falunknak nincs. Pedig terepben nincs hiány — a szérű három repülőtérre is elegedő. Futballcsapatunk (tagjai gyakorta lábukat törik) már régen van, akadnak fontos intézményeink (például az örökké leltározó vegyesbolt) — már csak a repülőtér hiányzik a világhírhez. Mikor a léghajó eltűnt a távolban, szétoszlottunk — a nők haza, a férfiak az Hal- boltba. Le kellett öblíteni ezt a nagy eseményt, és me(j egyszer szalcszerűen megvitatni az U—24-es léghajó indulásának jelentőségét, amelynek akkora a hordere- je, hogy falunkat minden bizonnyal városi rangra fogják emelni. A repülés eközben zavartalanul folyt. A legénység tagjai kíváncsian nézegettek lefelé, és kihajigálták a kiürült palackokat — ugyanis két láda sört vittek magukkal az útra. — Mi történt? — kiáltott fel váratlanul Talapka. az iskolás, aki azért repülhetett, mert szünidő volt. — Süllyedünk! — közölte Mirina parancsnok kikukucskálva a kosárból. »— Vesszük észre — mondta Pokojny sekrestyés —, de miért? — Minek azt neked tudni? — bosszankodott a parancsnok. — Talán akkor szebben fogunk süllyedni, ha tudod az okát? Vagy talán abbamarad a süllyedés? — Egyenesen Jozsó birkái közé esünk! — kiáltotta a télrészeg Janó, a községi pásztor. Jozsó Janó kollégája volt a szomszéd faluból. Mária Flaksnová, az expedíció szakácsnője rémülten futkározni kezdett. A kosár veszedelmesen imbolygóit. A parancsnok sokáig bámulta tanácstalanul a léghajó műszereit. Janó eltolta onnan, és meghúzott egy meglazult csavart. — Szivárog a gáz! — konstatálta tömören. A léghajó tovább süllyedt,, nyilvánvalóan már túl sok gáz illant el. Ekkor kihajították az erre a célra odakészített homokzsákokat. A hajó újból megemelkedett. Jozsó juhai nagyon megriadtak a lebegő alkotmány láttán. Jozsó előkapta a parittyáját, és megcélozta a léghajót. A lövés nyomán óriási lyuk keletkezett a. ballonon. — Most mi lesz?! — kérdezte Janó. miután felülről jól lehordták az ostaba Jo- zsót. — Ki kell dobnunk valakit! — A sört! — javasolta Mária Flaksnová. — Azt már nem! — tilta- koztak egyhangúlag a férfiak. — Akkor Igyátok meg! — mondta a szakácsnő. A férfiaknak nem kellett kétszer mondani — a szitko- zódástól amúgy is kiszáradt c torkuk. Ám a hajót ezzel alig-alig tehermentesítették, mivel a sör változatlanul fennmaradt, csakhogy most a hasukban kotyogott. —- Valakinek föl kell áldoznia magát! — mondta Mirina parancsnok. — Nagy dologról van szó: a falunak dicsőségéről, a mi hírnevünkről és valamennyiünk életéről ... Mindannyian a kövér Talapkára függesztették a tekintetüket, és a fiú máris repült a kosárból. Pokojny sekrestyés áldást küldött utána. A gáz azonban tovább ömlött. Akkor a szakácsnőt dobták ki, majd a parancsnok Janót áldozta fel. A pásztor volt annyira ostoba, hogy hagyta magát rábeszélni és önszántából ugrott ki. Már csak ketten maradtak: a parancsnok meg a sekrestyés. — Csak úgy menekülhetünk meg, ha befoltozzuk a lyukat — mondta Mirina.. — Mássz ki a tartókötelekhez, kiadom a foltot. A sekrestyés engedelmeskedett, de alighogy mászni kezdett, már repült is. Mirina a jól végzett munka érzésével ült le a kosár fenekére. Előhúzott egy eldugott palack sört, és az italt szopogatva ábrándjaiba merült. Ay dicsőségről álmodozott, amely rá vár, ha majd leszáll valahol a közeli város mellett. Hiszen a leleményességével minden akadály és veszély ellenére a célhoz vezette a léghajót. Teljesen egyedül, miután a legénység többi tagja cserbenhagyta, így is mondhatja, ~Ők már nem tudnak tiltakozni. Emlékükre levette a kalapját... ... és ebben a pillanatban szörnyű detonáció rázta meg a levegőt. A léghajó egy diófába ütközött és felrobbant. ... Mirina koporsója után csak négy volt alárendeltje lépdelt. El voltak nyomorodra, kezük, lábuk bekötözve, de eltek... Hivatalból kisérték a koporsói. A többi falubeli nem ment ki a temetésre. Repülőteret pedig egyelőre nem létesítenek náluk. Zahemszky László fordítás*
