Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

A hét ' három kérdése Miért szállták meg a diákok Teheránban az amerikai nagykövetséget? Mai világunkban, amikor már szinte megszokja az em­ber a váratlan. példátlan események bekövetkeztét, a meglepő és drámai fordulatok sorából is kiemelkedett ez a teheráni túszszedés, az ame­rikai nagykövetségnek ilyen •megszállása^, Sok helyütt szó­laltattak meg nemzetközi jo­gászokat, akik aira utaltak, hogy még háború esetén is biztosítani szokták az ellensé­ges hadviselő fél diplomatái­nak szabad távozását... Miért hát az «-iszlámhoz hű diákok« megjelenése az USA teheráni nagykövetsége előtt, miért az épület megszállása, miért az ott-tartózkodók túszul fogva- tartása? Az elsődlegesnek mondott cél: elérni, hogy az Egyesült Államok a polgáraiért cseré­be adja ki a volt sahot, aki : gyógykezeltetés céljából Ame­rikába érkezett. Természetes, hogy az USA ezt a követelést nem fogja teljesíteni, még ahhoz sem járulna hozzá, hogy esetleg a sah feláldozza önmagát, vagy legalábbis újra távozzék az USA-ból a me­xikói aranyozott számki veté­sébe. Amerika minden csatló­sa. minden szövetségese bi­zalmi ' válságba kerülne: eny- Hyit ér a washingtoni véde­lem? A másodlagos cél nyilván­valóan a bosszú magán Ame­rikán, amely évtizedek óta ' sok hasznot húzott iráni be­folyásából — az olcsó olaj­tól kezdve a Szovjetunió elle­ni katonai támaszpontokon át az óriási fegyvermegrendelé­sekig. A továbbiakban a belpoliti­kai hatásokra érdemes figyel­ni. A Bazargan-kormány tá­vozott: a miniszterelnök pe­dig néhány nappal azelőtt Al­gírban, Algéria nemzeti ünne­pén Brzezinskivel, Carter el­nök nemzétbiztonsági főta­nácsadójával táv^yalt. Jellem­ző az is, hogy Yazdi külügy­minisztert szintén menesztet­ték, s ezzel egyidőben a nagy­követségi túszok mellé került az az amerikai ügyvivő, aki bedig napokig az iráni kül­ügyminisztériumban tartóz­kodott , ott élvezve Yazdi vé­delmét. Az «iszlám ifjú hfveí« Kho­meini mellett sorakoznak fel. Akciójuk mintegy bizonyítani képes Khomeini fél világra szóló hatalmát. Végül fel kell figyelni arra is, hogy a teheráni túszdráma az Egyesült Államokon belül ugyancsak jár belpolitikai és gazdasági következmények­kel ; Carter elnököt mind töb­ben vádolják gyöngeséggel, “rélytelenséggel, (vagy mint Edward Kennedy, elnök je- 'ölt vetélytársa mondja: az előrelátás hiányával). Ugyan- altkor a Carter-koaroányzat gazdasági helyzete is ingatag­gá válik, mert egymást érik az ellentmondó Jelentések ar­ról, hogy kap-e a továbbiak­ban iráni olajjft az amerikai gazdaság vagy sem. viszont ami bizonyost az olaj szabad ára ismét nagy magasságok­ba szökik, s az importőr Ame­rikának ez további veszteséget okoz. Épp egy érvei a válasz­tások előtt, -J Mi I«8i • SftCT-n, sorsa a kongresszusban? Azok, afcfic JegaláSBIs el akarták odázni a SALT—U. ratifikálását, most elégedetten dörzsölhetik a kezüket a was­hingtoni Caprtoliumon. Mind­inkább kétségesnek látszik, hogy az idén már — azaz a karácsonyi szünet kezdete előtt — a szenátus Ú tudja mondani a végső ásót az tej­ben. Még csak • ganWftarf efJKnfs első szakasza ért véget azzal, hogy megvitatásra ajánlja a bizottság a SALT—II. tör­vényjavaslatát. Viszonylag jó szavazási eredménnyel jutott tovább a plémim elé: a 15 tagú testületben 9:6 arány ala­Kennedy szenátor hivatalosan is bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Képünkön: Edward Kennedy. ÍZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVUKBAN Hétfő: Iráni fiatalok megszállták az USA teheráni nagykövetsé­gét — New Yank-ban az ENSZ rendezésében nemzet­közi konferencián foglal­koztak Kambodzsa megsegí­tésének kérdésével. Kedd: Leonyid Brezsnyev nyilatko­zata a Pravdának a közép- hatútávolságú fegyverek korlátozását célzó tárgyalá­sok szükségességéről. — Andrej Kirilenko mondott beszédet a moszkvai ünne­pi ülésen. — Véget ért LIsz- szabonban a palesztinokkal való szolidaritás világkonfe­renciája. — Khomeini aiatol- lah elfogadta Bazargan mi­niszterelnök lemondását. Szerda: Hua Kuo-feng kínai minisz­terelnök hazaérkezett nyu­gat-európai körútjáról, amelynek utolsó állomása Róma volt. — Sorozatos iz­raeli támadások Dél-Liba- nonban. Csütörtök: A teheráni főügyész felszó­lította a volt uralkodót, tér­jen haza és álljon bíróság elé. — Kennedy szenátor be­jelentette: indul az amerikai elnökválasztáson. — A rot­terdami szabad piacon egy­re emelkedik az olaj ára az iráni események hatására. Péntek: A NATO-országok ellen Ja­vaslatokkal kívánnak élni a szovjet kezdeményezésekre. — A hágai parlament fele­más döntése az ..euroraké- ták” ügyében. — Letette az esküt az új japán kormány. — Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága megszavazta a SALT—n-t. Szombat: 141 milliárd dolláros az új amerikai katonai költségve­tés. — Hazaíndult Haipong- ból a baráti látogatáson ott járt szovjet flotta. — Demi- rel Ankarában befejezte kormányalakítási tárgyalá­sait. A Biztonsági Tanács nem hivatalos formában közbenjárt a teheráni ame­rikai túszok kiszabadítá­sáért, Jasszer Arafat szin­tén közvetít. tettek be. majd ügyrendi el­lenvetésekkel próbálkoztak. Várható, hogy a szenátus plénuma előtt a vita jó ideig elhúzódik, s megismétlődik az, ami a bizottságban lezajlott: először elfogadhatatlan, túlzó javaslatok ikerülnek a hon­atyák elé, aztán külön »-ér­telmezések« sokasodnak. De hogy mikor lesz a döntő sza­vazás, azt ma még aligha tudja valaki is megmondani Washingtonban. Mi áll a bolíviai paces újabb fordulatai mö­e gött. í! Mt ki a SALT—IL javára. A négynapos vita során a szer­ződés ellenfelei először a Szovjetunió által eleve elfo­gadhatatlan (az egyszer már aláírt szerződést lényegileg módosító) javaslatokat terjesz­Amikor jó egy hete DaPaz- han. Bolívia fővárosában meg­indultak a lázadó tisztek harc­kocsijai az elnöki palota felé, úgy látszott, a jobboldali Na- tusch Busch ezredes megint i meg tudja fordítani a dél amerikai országban a politika kerekét. Addig ugyanis, ha ne­hezen is, ha csikorogva is, de az a kerék a demokratizáló­dás irányába fordult. Az or­szágnak hosszú évtizedek óta először olyan polgári elnöke volt, akit a parlament jelölt ki.* S most megint a jobb­oldalt vagy fél-fasiszta tisztek kerülnének hatalomra? A bolíviai új fejlemények mögött alighanem azt kell fel­fedeznünk, hogy a hadsereg élén már nem az a puccsista tisztikar áll, amely korábban mindig kész volt egy-egy ál­lamcsínyre. De éppen mostanában ke­rültek már magasabb posz­tokra azok a tisztek, akik az 1952-es baloldali fordulat ide­jén kezdték katonai karrier­jüket, s akik rokonszenveztek a baloldali eszmékkel. Épp egy éve ezek a tisztek egy jobboldali puccskísérletet meg tudtak fordítani, akkor állítot­ták a középutas politikai el­képzelésű Padillát az ország élére. Bonyolult ez a képlet? Az. De Bolíviában, az ón, a réz, az olaj, az urán hazájá­ban bizony bonyolultak az erő­viszonyok, keményen ütköz­nek a monopoltőke érdekei a szegény és kizsákmányolt nép érdekeivel. S a hadsereg ott a mérleg nyelve. PáMy József Somogyi Néplap X dfszietek és a rendezés kétségkívül színpompás és nagyszabású volt. Talán túl­ságosan is az, hiszen valójá­ban minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók töme­ge, a hatalmas címer, s a látványos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi államalapí­tás helyett csak műállam nak szól a csinnadratta, A szín­játék egyébként is túlságosan ismerős már: három eszten­dőn belül a harmadik ban« tusztánt hozták létre a Dél- afrfkai Köztársaságban, az ország észak-keleti szögleté­ben, a félmilliós vhavenda törzs lakóhelyén. Äs a «Ven- da köztársaság« semmiben nem különbözik némileg idő­sebb társaitól, Transkeitől és Bophuthatswan ától: éppúgy a látszatfüggetlenség példája, az apartheid terméke, mint elődei. De mit Is takar a dél- afrfkai fehér hatalom maka­csai folytatott bantusztán- poütfic&ja. Még m ontó Mrhedt fajül­döző miniszterelnöke, Woer- woerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülöní­tett fejlődésén alapuló or­szágrend kegyetlen vízióját, amelyet mostanában az utó­dok próbálnak elfogadható­nak tetsző formákba önteni. A rabszolgatartás korszaká­nak tovatűnésével ugyanis Dél-Afrlka Műállam-taktika a fekete őslakosság elnyomá­sának klasszikus államát is «utolérte« a kérlelhetetlen valóság: a fajüldözők számá­ra mind nagyobb belső és kül6ő problémákat okozott a 20 milliós fekete lakosság teljes jogfosztottsága. A 4.5 milliónyi fehér kisebbség mindenható uralma persze csak erőszakkal. brutális rendőri-katonai erővel tart­ható fenn, s ez a Dél-afrikai Köztársaságban a társadalom alapvető jellemvonásának te­kinthető «módszer« mind na­gyobb mértékben szigetelte el az országot a külvilágtól, megnehezítve nemzetközi po­litikai és gazdasági kapcsola­tait Olyannyira, hogy a tőkés világ számára rendkívül fon­tos ásványkincsek ellenére Pretoria mind többször poli­tikai konfliktusba került leg­főbb mentorával, az Egyesült Államokkal is. Bár attól nem kellett s ma sem kell tar­tani» a dél-afrikai kormány­zatnak, hogy a nyugati nagy­hatalmak teljesen leírják, avagy valóban hatásos gaz­dasági-politikai tilalmakat vezetnek be ellene, mégis immár Jó évtizede erőteljes Báni Szadr Irán új külügyminisztere Kompromittáló dokumentumokkal fenyegetőznek Teheránban A yolt sah felgyógyulásáig hajlandók várni Abol Hasszán Bont Szadr közgazdászt, az iszlám forra­dalmi tanács tagiát, Khomeini közeli tanácsadóját tegnap hi­vatalosan megbízták Irán kül­ügyminiszteri teendőinek el­látásával. A teheráni rádió megfogalmazása szerint az iszlám forradalmi tanács Báni Szadrt a külgyminisztérium «felügyelőjévé« nevezte ki. A múlt héten lemondott Bazargán-kormány négy mi­niszterét, Musztafa AU Csam- ran hadügyminisztert, Hacsem Szabbaghian belügyminisztert. Ali-Akbar Moinfar olajipari minisztert és Bam Radzsai közoktatásügyi minisztert megerősítették korábbi tiszt­ségében. A többi tárca sorsá­ról még nem döntöttek. A külügyminisztérium úi vezetője bejelentette, hogy el­ső intézkedésként «tisztoga­tásokat« hajtanak végre Irán külföldi nagykövetségein. Irán hajlapdó megvárni, míg az Egyesült Államokban befejezik Reza Pahlavi gyógy­kezelését ha Washington hi­vatalos ígéretet tesz, hogy utána kiadja a volt uralkodót Teheránnak — jelentette ki Abol Hasszán Báni Szadr irá­ni külügyminiszter a francia Nouvel Öbservateur hetilap­nak adott tegnapi telefonin­terjújában. Hozzátette, hogy ez a haladék nem jelenthet éveket. A külügyminiszter közölte: Khomeini semmilyen amerikai delegációt sem hajlandó fo­gadni, hogy a teheráni nagy- követségen lévő túszok ki­szabadításáról tárgyaljon vele amíg az Egyesült Államok nem egyezik bele Reza1 Pah­lavi kiadásába. Báni Szadr hangoztatta, hogy ő maga személy szerint nem híve a túsz-szedő akció­nak, s iráni részről amilyen gyorsan lehet rendezni szeret­nék az ügyet. Kijelentette: «Más eszkö­zeink is vannak, hogy nyo­mást gyakoroljunk, olyanok amelyekkel Irán kapcsán újabb Watergate-ügyet kavar­hatunk az Egyesült Államok­ban«. Mint utalt rá, ehhez ® kormány birtokában vannak olyan kompromittáló doku­mentumok, amelyek az iráni belügyekbe való amerikai be­avatkozásról tanúskodnak. Nem titkolta, hogv ezek as iratok részben az Egyesült Ál­lamok teheráni nagykövetsé­géről származnak. Az iráni külügyminiszter tegnap fogadta Hani cl Hasz­szánt, a Palesztinái Felszaba­dítás! Szervezet teheráni kép­viseletének vezetőjét és Abu Validot, a PFSZ egyik katonai vezetőjét. Hani cl Hasszán előzőleg Bejrútiban járt, ahon- naíí Jasszer Arafat személyes üzenetét hozta magával. Erről a Reuter brit hírszolgálati iro­dát a PFSZ teheráni irodájá­nak szóvivője tájékoztatta. A kilenc közös piaci ország nagykövetei tegnap szintén felkeresték az új iráni kül­ügyminisztert. Jegyzéket nyúj­tottak át, amelyben súlyos ag­godalmukat fejezték kt az amerikai nagykövetség elfog­lalása miatt. Vakriadó Műszaki hitaa miatt pénte­ken reggel riadóztatták az Egyesült Államok légi erejé­nek egy részét — jelentette be tegnapra virradóan az amerikai hadügyminisztérium. A bejelentés szerint, az ame­rikai rakétariasztó rendszer rakétatámadást jelzett, s ezért tíz vadászgépet azonnal a le­vegőbe küldtek. Mint megállapították, a vak­riadót az észak-amerikai lég­védelmi parancsnokságnál idézték elő azzal, hogy az egyik számítógépbe olyan programot tápláltak be, amely »támadási helyzetet« jelzett. A riadójelzést — technikai hiba miatt —- az amerikai légierő több alakulata is megkapta. A tévedésre hat perccel később jöttek rá, -s ekkor a riadót, amelyről sem Carter elnököt, sem a hadügyminisztert, sem a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét nem ér­tesítették, lefújták. Az amerikai hadügyminisz­térium szóvivője emlékeztetett rá, hogy a múltban is volt már több téves riasztás, ame­lyeket azonban nem hoztak nyilvánosságra. Most azért döntöttek a közzététel mellett, hogy világossá tegyék: a vak­riadónak »semmi köze 6em volt a jelenlegi iráni helyzet­hez«. nyomásnak van kitéve szö­vetségesei részéről. (A nyo­más persze nem akadályozta meg az apartheid-politika folytatását, s a dél-afrikai atomfegyver kifejlesztését sem.) Ez a külső tényező párosult a fekete lakosság mind na­gyobb belső mozgolódásával, amelyet egyre kellemetle­nebb volt pusztán nyers erő­szakkal elfojtani. Ez indította Pretoriát arra, hogy lépése­ket tegyen a faiüldözés klasszikus formáinak meg­változtatására. A fekete faj teljes — rabazolga jellegű — alárendelését hivatott fel­váltani az elkülönített fejlő­dés politikája, az apartheid, lényegében országfelosztást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársaságban a feketék már korábban fs csak meghatározott körze­tekben, városnegyedekben élhettek, kizárólag engedély- lyel léphettek fehérek terüle­teire. Az apartheid «továbbfej­lesztése« a külön »tömni ál­lamok« megteremtését Jelen­tette. Ezek az »államok«, az >1 „kambodzsai ügy” Vietnami memorandum A jelenlegi kambodzsai helyzet lényege nem a vietna­mi csapatok visszavonásának ügye, s nem egy politikai megoldás keresése, hanem Kí­nának — hallgatólagos ame­rikai beleegyezést élvező — agresszív és terjeszkedő poli­tikája, amely fenyegeti Viet­nam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét, Dél kelet-Ázsia békéjét, biztonságát. így fog­lalható öss7.e Vietnam hivata­los álláspontja az ENSZ-köz- gyúlés hétfőn kezdődő »kam­bodzsai vitájával« kapcsolat­ban. Hanoiban tegnap közzétet­ték a VSZK külügyminiszté­riumának memorandumát, amely lényegében válasz az Asean-országok által kezde­ményezett Kambodzsa-vitéra és arra a határozati javaslat­ra, amelyet ezek az országok Japánnal és má,s államokkal együtt kívánnak beterjeszteni a közgyűlés elé. E határozati javaslat a vietnami csapatok kivonását é« valamifajta poli­tikai megoldást irányozna elő. A memorandum hangoztat­ja: az ENSZ és az el nem kö­telezett mozgalom határozatai megerősítik a nemzetek jogát és kötelességét, hogy támoga­űgynevezett bantusztánok »függetlenséget« kapnak Pre- | toriától és felruházzák őket az államiság minden külső jegyével: saját kormány, hadsereg, zászló, címer, him­nusz stb- Lakói elveszítik dél-afrikai állampolgárságu­kat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, valóban független léthez? Nyilván nem. Hiszen ezek a műállamok nem is lé­tezhetnének a Dél-afrikai Köztársaság nélkül. Gazdasá­guk jóformán egyáltalán nin­csen, területeik, az. ősi tör­zsi területek, a sok évszáza­dos faji elnyomás miatt-meg­maradtak a kezdetleges vi­szonyok között. A bantusz- tánlakó tehát, ha élni akar, csak dél-afrikai gazdaságban dolgozhat, persze, ha beenge­dik. így aztán ez a rendszer állandó, olcsó és az eddigi­nél is kevesebb joggal ren­delkező munkaerőt biztosít a fehér gazdaság számára. Tíz Ilyen bábállamot akar Pretoria létrehozni, de már az első három bebizonyította, hogy a bantusztán-politika nemzetközileg csődöt mon­dott. A három közül egyet sem ismert el a világon Pre­torián kívül senki. Csak a dél-afrikai fehér kormányzat képtelen beletörődni abba, hogy az idő rákényszeríti a változásokra. tást nyújtsanak a nemzeti fel­szabadító mozgalmaknak, s ezeknek az elveknek felelt meg az, hogy a vietnami fegyveres erők a Kambodzsai Nemzeti Egységfront felhívá­sára válaszul segítették a kambodzsai népet a Po] Pot- klikk megdöntésére irányuló harcában, felkelésében. A memorandum visszauta­sítja azt az állítást, amely sze­rint Kambodzsában »két el­lenőrzési zóna és két hatalom létezik«, s leszögezi, hogy a népi forradalmi tanács Kam­bodzsa egyetlen törvényes kép­viselője. Eddig több mint 30 ország és szervezet ismerte el. „Tudományos eszmecsere” »Izrael képes előállítani nukleáris fegyvert« — így nyilatkozott Amos Horev ve­zérőrnagy, aki korábban az izraeli hadügyminisztérium munkatársa volt, jelenleg pe­dig az izraeli technológiai intézet igazgatója. Maga a közlés nem számít szenzációnak, hiszen évek óta rebesgetik, hogy a Negev- sivatagban már akár kísér­leti atomrobbantásig is elju­tottak volna az izraeli kuta­tók és katonák. Horev tábornok nyilatko­zatában az az érdekes, hogy — hol hangzott el. Dél-Áfri- kában. »Tudományos eszme­csere- céljából érkezett Jo­hannesburgba, valószínűleg valódi tapasztalatcsere végett. A dél-afrikai fajüldöző rendszernek is megvan a le­hetősége, képessége arra, hogy atomfegyvert gyártson. Mi több: a napokban az amerikai hatóságok közölték, hivatkozva hírszerzésük ada­taira és megfigyeléseire, hogy szeptember végén az Atlanti-óceán déli részén a dél-afrikaiak kísérleti atom­robbantást hajtottak végre. Tel Aviv és Pretoria ösz- szefogása az atomfegyver gyártásában alapos meglepe­tést kelthet mindazokban, akik visszagondolnak arra, hogy a Dél-afrikai Unió a második világháborúban a hitlerizmussal rokonszenve­zett, s hogy a fajüldözés ott nem csupán a feketékre és más szinesbőrűekre terjedt ki. Most más elképzelések »atomjaiból- épülhet a dél­afrikai—izraeli együttműkö­dés. A. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom