Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

Személyes részvétel A túriéi a gyakorlat minősíti Hagyományainkhoz híven, n beszámoló taggyűlések elölt, számos pártszervezetben Ismét m 'legre lessük a kommunis­ták szemé..vés részvételét a Párt politikájának valóra vál­tásában, a határozatok végre- ha j tásá ban, Felel ő&ségtel jes mozzanata ez a közelgő párt- kongresszusra való felkészü­lésnek. Hiszen, a ' párttagok cselekvő részvétele, személyes közreműködése semmi mással nem helyettesíthető, alapvető fontosságú tényezője annak, hogy a párt törekvései, állás­foglalásai mindennapi életünk gyakorlatában érvényre jussa­nak. Ez alkalommal is bizonyárig elhangzik az, amiről az utób­bi időben gyakorta szólunk: az építömunka feltételének nehe­zebbé válásával fokozódnak a követelmények a párt tagjai­val szemben, az élet még na­gyobb felelősségérzetet,- tettre- készséget igényel tőlünk. He­lyénvaló- és indokolt ezt az igényt hangsúlyozni, tudatosí­tani. Ám azt is jól tudjuk, hogy ez még önmagában nem viszi előbbre az ügyet. A kö­vetelmények fokozódáséról szólni csak akikor érdemes, ha a pártszervezet ezzel együtt azt .is meg tudja mondani, hogy az egyes párttagok mi­ben, hol, hogyan tegyenek többet és jobbat, ha tehát meg tudja jelölni személyes helyü­ket, szerepüket, konkrét tenni­valójukat a közös fáradozás menetében. Enélkül ugyanis a követelmények . fokozódásának hangoztatása könnyen üres szólammá silányulhat, melyet elvben mindenki elfogad, de önmagára semmiféle követ­keztetést nem von le belőle Hadd tegyük azonban mind­járt hozzá: ez az igény sem­miképpen sem jelenthet olyas­mit, mintha a kommunistáik p öli tikai-közéleti cselekvésé­in ek minden .mozzanatát »-az első csavartól az utolsóig« be kellene szabályozni, mintha pontosan előírt »szerepköny­vet« kellene kapniuk a politi­kai munkához. Erre lehetőség s;nos„dSBükség sipps, mi több, ez elydeg ellentétes lenne mindazzal, amit a pártról, mint i.eJeven, élő politikai moz­galomról vallunk. ' Csak találomra ragadva ki egy-két példát- gondolatunk szemléltetésére. Előfordul — és nagyon helyeselhető —, hogy az alapszervezet vagy a púrtcsoport egy-egy kommu­nistának . megbízatásul adja, hogy törődjön a kollektíválja most bekerült pályakezdők­kel, egyengesse útjukat szak­mai tanácsokkal, a munkahely megismertetésével. Am jelent­heti-e ez, hogy az adott terü­leten dolgozó többi párttagnak — kik ilyen . személyes párt- megbízatást nem kaptak — nem kell az űj munkatársak - kal törődniük, hogy ők ez iránt közömbösséget tanúsít­hatnak? Nem lenne-e ez a legrosszabb fajtájú »nem az én asztalom« szemlélet meg­nyilvánulása?,Ezért ha a párt- csoport vagy az aiapsaervezet külön gonddal mérlegeli is a pályakezdőkkel való törődést annál, aki ezt kifejezetten fel­adatul kapta, a többi párttag politikai tevékenységének megítélésénél sem hagyhatja fi­gyelmen kívül. Hiszen akármi is az 6 konkrét pártmegbíza- tásufc, a fiatalokkal való törő­dés, azok nevelése kommunis­ta kötelezettségük. Más területről véve a pél­dát: városainkban mind több a szövetkezeti lakás, s a tu­lajdonosaik által választott, a közös ügyeket Intéző bizottság. E testületek politikai irányí­tásának, a bennük dolgozó kommunistáik összefogásának szervezeti formáit, módszereit jobbára még csak keresik az érintett pártszervezetek. Am ahol ez még nem alakult ki, ott is kötelességük a pártta­goknak a párt politikájának szellemében tevékenykedniük. Hiszen külön útmutatás nélkül is meg lehet ítélni a felmerü­lő esetekben, hogy ml szol­gálná, illetve sértené az össz­társadalmi érdeket, melyik észrevétel tekinthető jogos kri­tikának, s melyik mögött hú­zódik kicsinyes önzés vagy intrikaszagú érvén yesü lés i .vágy. Ha ,a párttagok nem is kaptak megbízatást a pártpo­litika érvényesítésére ezekben a testületekben — munkahe­lyük pártszervezete, ahova tar­toznak, ilyen megbízatást ad­ni voltaképpen nem is illeté­kes —, enélkül is természetes kötelezettségük az elvszerű ál­lásfoglalás. Mindez nyilvánvalóan nem kisebbíti, a konkrét, személyre dász, számviteli irányító, ag- rokémi.kus — krónikusa hiány, és a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben csaknem kétszerannyi terület jut egy szakemberre, mint megyei át­lagban. A sort, n feszültségeket le­hetne idézni tovább is. ám ez a néhány példa érzékelteti, valóban bőségesen van javíta­ni- es pótolnivaló. És ez alatt nemcsak azt értjük, hogy például az utánpótlás érdeké­ben bátrabban kelt élni a termelő üzemekben az ösztön-' díj-rendszer adta lehetőségek­kel. hogy az oktatási Intéze­tekkel — az. általános iskolá­tól az egyetemig — szorosabb kapcsolatot kell kialakítani. A változtatnivalók sorában ott. áll az is, hogy a szak­munka és a szakmunkás anyagilag, erkölcsileg kapjon nagyobb megbecsülést az üzemben vagy a szakember­lakás egy fejlesztési program összeállításakor ne kerüljön a sor végére. »Rosszul jár az a gazdaság — hangzott el a szövetség elnökségi ülésén —. amely csak a nagy tudású termelőeszköz beszerzésére tö­rekszik és elfeledkezik arról, hogy használatához nagy tu­dású emberek is szükségesek.« Más szóval; a mezőgazdáság technikai, biológiai forradal­mával rohamosan nő a szakmunka iránti igény. A mezőgazdaságot választó álta­lános iskolások mellett (saj­nálatosan alacsony még min­dig ez az arány) jó ideig szükség lesz a felnőttek szak­munkásképzésére. Ahhoz azonban, hogy egy tanfolyam beinduljon, meghatározott lét­szám szükséges, és ez az ese­tek többségében meghaladja egy-egy gazdaság Igényét. Többek között ez is oka an­nak, hogy megyénk szakmun­káséi látóttsága az országos át­ír 1 alatt van. Az elnökségi ülé­sen figyelemre méltó kezde­ményezés születet': n most ki alakuló gazdasági kiskörzetek fontos programja lehet a szakmunkásképzés közös megszervezése. Ami megha­ladja egy szövetkezet ereiét,, az adott szakmában az' igé­nyét is, arra több gazdaság, összefogással feltétlenül képes. A javaslat nemrég hangzott el, a csurgói gazdasági kis- körzetben már hozzákezdtek a végrehajtás kidolgozásához is. Példájuk mindenképpen fi­gyelemre és követésre méltó. Tél következik —■ hagyo­mányosan a tanfolyamoknak, a továbbképzéseknek az • idő­szaka. Nem mindegy, hogy milyen szervezésben és mit tesznek a gazdaságok a tudás gyarapítása érdekében. V. M. 6»Hó pértmegbfczatások jelen­tőségét. Hiszen a közős cse­lekvésben elfoglalható helyet tevékenységi kört mégis csal meg kell határozni, az elé rendő célt, a megoldandó fel­adatot meg kell jelölni. A kommunistáknak tudniuk kell hogy rájuk elsődlegesen mi­ben és hol számít a pártszer­vezet, miért felelősek annak kollektívája előtt. Az utóbbi években örvendetesén nőtt ; kézzelfogható megbízatásokká: ellátott párttagok számaránya Am bármennyire' is jóleső ér­zéssel nyugtázható ez majd £ beszámoló taggyűléseken, £ puszta statisztika még nerr ad télies képet. Azt is elemez­ni kell, hogy megfelelő segít­séget ^ kaptak-e a párttagok e megbízatás teljesítéséhez, fo­lyamatosan megadták-e nekik a szükséges információt., és va­jon a kapott feladat összhang­ban á,U-e egyéniségükkel, ké­pességeikkel, adottságaikkal. Maradjunk most csak az utóbbinál! A párííegyej»m nyilvánvalóan arra kötelezi a kommunistákat, hogy a fal­ádátok vállalásánál a közös érdeket, a politikai szükségle­teket tekintsék, irányadónak. Ám a mai körülmények kö­zött, amikor a párttagság te­kintélyes létszámú, a hajlam és az érdeklődés pedig sokirá­nyú, szinte minden feladatra meg lehet találni azt az em­bert, aki képes azt ellátni és örömmel Is csinálja. Nincs te­hát szükség arra, hogy erő­nek erejével kötelezzünk vala­kit nemszeretem feladatok el­vállalására. E sorok írója nem rég találkozott egy olyan esettel, amikor valaki kese­rűen panaszolta: a pártszerve­zet mindenképpen ragaszko­dik hozzá, hogy a KISZ pat- ronálása legyen a feladata, ho­lott ehhez sem kedve, sem érzéke, viszont nagyon szíve­sen végezné propagándamun- kát... Nos. a jelenlegi értéke­lések segíthetnek abban, hogy minden párttag ilyen értelem­ben is »-a helyére kerüljön«, a közösség olyan megbízatással lássa el, ahol örömmel adja képességei legjavát, Pártunk politikai tevékeny­sége az egyéni és a közössiégi cselekvés összhangjára, har­móniájára épül.. A kommunis­ták személyes részvételének gondos elemzése sokai segíthet abban, hogy a XII. kongresz- szusra készülve még jobb fel­tételeket teremtsünk ennek az összhangnak az érvényesülésé­hez. Gyen es László Kaposvári családot keres a szovjet veterán Cérnaszál és kapanyél Pergő orsók előtt Pereg az orsó. s a színes fonal bámulatos gyorsasággal csavarodik rá. Alig. tudjuk szemmel követni az útját! Ám a cérnafüggöny előtt álló asz- szonyok minden kis zajt is­mernek. Kezdetben nehezen tanulták meg a kapáláshoz szokott' kezek a finom szálak igazítását. A babócsai Határőr Tsz nyolc éve hozta létre mel­léküzemágként az orsóüzemet. Azoknak a nőknek adtak itt munkát, akiket a gazdaság nem tudott foglalkoztatni a növénytermesztésben. Három óra — alvásra A munkaidő csak az üzem­ben nyolc óra, utána a háztá­ji várja a dolgos kezeket. Ma­réi te« Sándorné négy éve ke­rült az előorsózóba. — Nehéz volt megszokni az 'iezaiuizást; ez a legfárasz­tóbb műszak. Ilyenkor ban csak három órát alszom, különben összegyűlik a dolog. Húsz-huszonöt hízót nevelünk évente, és emellett sole barom­fi van, így az etetés is sok időt von el. Aztán ott van még a háztáji munka, azt sem végzi el helyettem senkt — Miivel tölti a szabadsá­gát? — Akkor is dolgozom. Az állatokat nem hagyhatjuk ott­hon eleség nélkül. Egy-egy napra azért elmegyünk kirán­dulni. A nyári hajrá után a tél már csendesebb: ilyenkor élőkerül a kézimunka. A háztáji gazdálkodás jöve­delmező, és az egykor szegény faluban ma már természetes a gépesített háztartás, az autó. — Könnyebb az üzemben, mint a növénytermesztésben ? — Itt jó melegben vagyunk, és esőben sem kell egész nap a sarat dagasztani ... A kinti munkáról azonban nem lehe­tett elkésni; tíz perc vagy fél­óra semmi, és az éjszakát min­dig végig lehet aludni... Per­*sze azért nem mennék már vissza, jó helyem van itt. „Üdülni is voltam már” Berkics Vincéné évek óta özvegy; egyedül neveli a gyer­mekeit. A vékony, törékeny asszony az oitsóasó létrehozása óta itt dolgozik. A fia már keres, a lánya szakközépisko­lába Jár. — Teljesítménybért kapunk: havonta két és fél ezer forint Űr« iteresek. A fiam szin­Sokan fölele­venítik a fel- szabadulás . há­rom és fél év­tizeddel ezelőt­ti eseményeit mostanában a Szovjetunió­ban is. Közé­jük tartozik Mid had Gaj- nyiszlarnovics Muhamedza* nop a nagy honvédő hábo­rú -veteránja, aki jelenleg Ufalában él. Sokat gondol Kaposvárra a2 ufai veterán, hiszen annyi szép emléket őriz az emléke­zetében. Sok jó embert mégis- mert itt. Az egyik család még egy képei is adott emlék­be Mihálynak — ahoigy ked vesen hívták őt. M. G. Muhamedza- nov 1048 januárjától májusáig állomásozott Kaposváron, fes­tőként dolgozott az ezredkulb- ban, sőt ott is. lakott. Nagy örömet jelentett neki, amikor megismerkedett azzal a kedves kaposvári családdal, és szabad 1c -jében gyakran volt náluk. A három és fél évtized alatt elmosódott az írás a fénykép hátulján, s az emlékezetében sincs már meg, hogyan is hív­ták őket. Egy kis rajz mutatja az ufai veterán levelében, kö­ri. telül hol állt eas ismerős kaposvári család háza: vala­melyik sárikon a Honvéd és a Damjanich utca környékén. A fényképen is jól látható házban öten éltek együtt: a férj, a feleség, a férfi nőtest­vére a fiával és az idős ma­ma. A férfi egy üzletben dol­gozott; az asszony nagyon, jól beszélt oroszul, ugyanis a test­vére tolmácsként dolgozott a Jubileumi ülésszak »szentélyként." őrzött tiszta­szoba, vagy, múzeumi tárgy­ként tisztelt bútor. Amit meg­szereztek anv abban élnek is. menyi Év» Jubileumi tudományos ülés­szak kezdődött tegnap délelőtt a Bánki Donát gépipari mű­szaki főiskolán, az intézmény alapításának 100., és főiskolá­vá alakulásának 10. évfordu­lója alkalmából. Bevezetőül Térplán Zenó egyetemi tanár, a műszaki tudományok dok­tora tartott előédást Galamb Józsefről, a magyar műszaki tudomány nagyhírű tudósáról. Az évfordulók tiszteletére a főiskola tanácsához csaknem 00. a gépipar elméletét és gyakorlatát érintő tanulmány érkezett, közülük a nap fo­lyamán mintegy ötvenöt is­mertetnek. Somogyi Néplap Hol az a ház, hol az a család? Ä címben leírt gondolatot . dr. Dénes Lajos mezőgazdasá­, gi és élelmezésügyi miniszter- í helyettes fogalmazta meg, amikor a közelmúltban a Ka­■ posvári Mezőgazdasági Főis- . kola hallgatóival találkozott , A szakértelem fokozódó jelen- • tőségéről beszélgetett a hol­■ nap állattenyésztő üzemmér- : nőkéivel, hangsúlyozva, hogy i ma Is, és még inkább az i élet be lépő új közgazdasági l szabályozók között\ csak az ■ eddiginél értelmesebb gazdál­■ kodásnak lehet jövője. Ehhez 1 alap a tudós, a hozzáértés. A 1 miniszterhelyettes a felső- és 1 a középvezetőkkel szemben ' támasztott követelményekről ’ beszélt, s néhány nappal ezt 1 megelőzően a tsz-szövetség el­nöksége a gazdaságokat tekin­tette ót Ilyen szempontból. Tulajdonképpen véletlen, hogy néhány nap leforgása alatt két különböző fórumon — bár más megközelítésben ■ — azonos témáról esik szó. A jelenlegi helyzetet értékel­ve, a holnap feladataira ké­szülve viszont nem véletlen, hogy épp a tudás, a szakmai hozzáértés, az ésszerűbben szervezett munka kerül a fi­gyelem előterébe. Elsősorban azért, mert meglehetősen sok a javítanivaló, másodsorban azért, mert sokak sokirányú munkáját igényli e cél eléré­se. Közvetve kifejezésre jutott ez abban is, hogy a szövet- ’ ség elnökségi ülésén az átla­gosnál jóval többen, heten is szót kértek, és más-más megközelítésben elemezték az oktatás, a továbbképzés helyzetét. Mert azzal együtt, hogy megyénk mezőgazdasá-1 gában összességében fokozó- j dott a szakmai hozzáértés az! elmúlt három év alatt, az át­lag mögött igen nagy arány­talanságok rejtőznek, s jóné- hány gond »újratermelődik«., Van olyan szövetkezetünk, ■ ahol a fizikai dolgozóknak több mint a fele szakmunkás, és van kilenc olyan szövetke­zetünk, ahol arányuk nem éri el a tizenöt százalékot. A ve­zetők. a szakemberek tovább­képzésére minden gazdaság tervet készít, ezek végrehajtá­sa azonban nagyon is »szí­nes« képet mutat: a nullától a kétszázhuszonöt százalékos teljesítésig minden megtalál­ható. Az igaz, hogy fe’ső fokú szakemberrel — országos ősz- j szehasonlításban — jó köze­pesen ellátott megyénk, de egyes szakmákban — közgaz-j szovjet katonai parancsnoksá­gon. S hogy miért írt most Mid- hat Gajnyiszlamovics Muha- medzanov Ufóból?! Szeretné megtalálni ezt a kedves csa­ládot; kíváncsi ró, mint- ala­kult a sorsuk azóta, hogy el­búcsúztak. Különösen jól em­lékszik arra. hogy amikor az ezrede hazakészült a Szovjet­unióba, még a pályaudvarra is- kikísérték, sőt jó házi kosztol is kapott, tőlük az útra. Épp ezért gondol rájuk annyit, mert először találkozott ilyen rendes családdal, külföldön. Hol az a ház, és hol az a család? A levelet izgatottan váró ufai veterán, nevében kérjük, hogy aki fölismeri a két kaposvári lakost, bármit tud róluk, értesítse a szer­kesztőségét. Midhat Gajnyisz­lamovics Muhamcdzannv ugyanis nagyon szeretne le­velezni a családdal. i,. (j. tén, hazaadja a fizetését, én osztom be. Nincs túl nagy háztáji: csupán 60 négyszögöl szőlőt művelek, meg néhány baromfit tartok, összeszámolni sem lehet, hogy mennyit jár­kálok naponta, mire hazaérek, sokszor bedagad a lábam. — Segítség? — A szomszédasszonyomat kérem meg, ha valamire nem jut időm. A nagyobb bevásár­lást' Barcson vagy Nagyatádon intézzük el... Üdülni is vol­tam már: tavaly jutalomként Csehszlovákiába küldtek. — Bár a földekre nem kell naponta kimenni, az üzembe vezető úton sem könnyű jár­ni. Cipőmarasztaló itt is a sár. —i A. maga nem látta ré­gen! Gumicsizma nélkül egy lépést sem tehettünk. Társa­dalmi munkában csináltuk a járdát, s az itteni viszonyok­hoz képest ez már nagyon jó. Hiányzik a női kéz Pirospozsgás arca csupa egészségről tanúskodik, mégis panaszkodik, hogy fáj már a dereka. . Vexztics József né ugyancsak kezdettől dolgozó­ja az üzemnek. Otthon négy férfira főz, mos, takarít. — Édesapám sokat segít, de azért érzem a leánykéz hiá­nyát. Azért jut idő a pihenés­re is; van kocsink, s Így éven­te öt-hat napot kirándulunk, — A család ismeri az itteni munkáját? — A kisebbik fiam gyakran benéz az üzembe. Nem nehéz, ez, csak az éjszakázást nem tudom megszokni. Néha' még ülve is „alszom egy-egy percet. Hatvanötén dolgoznak az üzemben. Három községből járnak be, naponta — nyáron kerékpárral, télen a tsz gép­kocsijával. Vajon mi mutatja a fejlő­dést? Az asszonyok szerint az, hogy ma már sehol nincs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom