Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
Az érem Szegedé Télén légtartós sátorral fedhető a/, új uszoda. Villamosenergia-felhasználás Tudnivalók a rendelet értelmezéséről Lakótelepeken külön engedéllyel Az Urbanisztikai Társaság a napokban Szegeden rendezi meg IV. országos városépítési tanácskozását. Harminc éve november nyolcadikat jelölik világszerte a városfejlődés szakemberei a közös gondolkodás. a tapasztalatcsere időpontjául. 1968 óta az urbanisztikai világnapon adják át a ha^vományos Hild János-em- lékérmet, amelyet most a tanácskozást vendégül látó város, Szeged, illetve dr. Perényi Imre egyetemi tanár és Kis- marty-Lechner Gyula építészmérnök kapott. A világnap fő gondolata és a tanácskozás cálja: ráirányítani a figyelmet a városi életmódra, a városiasodással járó gondokra; választ keresni arra, hogy milyen legyen az ember környezete. A találkozó közvetlen célja, hogy fórumot teremtsen a városépítés legégetőbb kérdéseinek tisztázására, értékelje az elmúlt időszakot és ajánlásokat javaslatokat dolgozzon ki a továbbhaladás érdekében. Szeged méltó háttérül szolgál e tanácskozáshoz. A Hild- érem odaítélésének indoklása a megyeszékhely harmonikus fejlődése mellett kiemeli a történelmi városközpontot kímélő, körültekintő városfejlesztési munkát. K. T. Mindmáig sok félreértésre ad okot az a rendelkezés, amely a villamos energia fűtési célra való felhasználását korlátozza. Kimondták ugyanis, hogy villamos energiával helyiséget fűteni csak akkor szabad, ha arra más mód I nincs, illetve ha másként gazdaságosan nem oldható meg. A korlátozó előírások azonban nem vonatkoznak a hatályba lépéskor már helyiséget fűtő berendezésekre, ezek továbbra is működhetnek.. Űj lakások építésekor viszont már a rendelet előírásai szerint kell eljárni. Villamos fűtést tehát csak akkor szabad tervezni, ha másra — földgáz-, olaj- vagy széntüzelésre — nincs mód. Ilyenkor is csak hőtároló kályhát használhatnak (ehhez viszont nem szükséges ay. energiafelügyelet engedélye). A lakótelepeken, illetve a telepszerű, többszintes lakásépítkezéseknél sütés-főzésre, melegvízkészítésre vagy a helyiség fűtésére csak engedély- igei szabad villamos energiát fölhasználni. Az engedély megszerzése a beruházó feladata. A társasházépítők számára fontos tudnivaló: ugyanígy csak engedéllyel szabad villamos energiát fölhasználniuk, ezért a szükséges papírokat ajánlatos már a tervezés előtt beszerezni. A hőtároló kályha üzemeltetésével kapcsolatos előírások nem változtak. E készüléket kizárólag éjszaka, illetve a 16.30 óra és 21 óra közötti csúcsidőn kívül szabad a hálózatra kapcsolni. A villany- fűtésű cserépkályha természetesen nem minősül hőtároló kályhának, rá a háztartási fogyasztás éjszakai díjszabása — 40 fillénkW óra — nem alkalmazható. A forróvíztárolókat szintén csak a csúcsidőszakon kívül szabad bekapcsolni a hálózatra. Ugyanez érvényes azokra a villamos fűtőkészülékekre — hősugárzókra, kályhákra, padló-, fal- vagy meny- nyezetfűtésre — is, amelyeknek teljesítménye másfél kW, vagy annál nagyobb. (Ez a teljesítményhatár korábban 2 kW-ban volt meghatározva.) A csúcskizárásos üzemeltetést az áramszolgáltatók általában kapcsolóórák fölszerelésével valósították meg. Lényeges tudni azt is, hogy e rendelet az időbeni korlátozásnál is különbséget tesz meglevő és új fogyasztó között. A már meglevő berendezéseknél' nem kell alkalmazni a rendelet előírásait, vagyis a fogyasztónak szükségtelen az átalakításokat — saját költségén — elvégeztetnie. Nem így azoknál, akik a hőfeilesztő készüléket az áramszolgáltató tudta és belegyezése nélkül (vagy előírásaitól eltérő módon) szerelték föl és üzemeltetik. Űj fogyasztóknál természetesen a rendelet előírásait kell alkalmazni. A csúcsidei terhelés csökkentése céljából az áramszolgáltató jogosult a meglevő — fogyasztóknál beépített, — hő- feilesztő készülékek számbavételére, és elvégezheti a szükséges átalakításokat. Az áram- szolgáltatótól kapott űrlapot 15 napon belül kell — kitöltve — visszaküldeni, még akkor is. ha a válaszok »-nemlegesek-«. Előírás az is. hogy az áramszolgáltató köteles a munkálatokkal érintett helyiséget eredeti állapotukban helyreállítani, s a fölmerülő költségeket nem háríthatja át a lakóra. A villamosén orgia-fel használ ás engedélyezésével kapcsolatban az energiafelügyelethez kell fordulni. A hőfejlesa- tő készülékek — vagyis a meleg termelését és hasznosítását szolgáló bojlerek, villanykályhák — működéséhez szükséges feltételek biztosításával, valamint a csúcskizárási kérdésekkel kapcsolatban a helyileg illetékes áramszolgáltató kiren- detséget kell megkeresni. A villanykályhával melegített lakások tulajdonosadnak sem új fedhasználsi engedélyt nem. kell kérniük, sem bejelentést nem kell tenniük. Újszegeden, a kertvárosnegyedben látványos dísze a környezetnek Jozsa Bálint fémplasztikája. A Szalontay Mihály z utolsó nap Előbb szemüveges Ids Andris köhécselése vált fuldoklássá, majd a hosszú, nyurga Béla is köhögni kezdett, s Miki is már fuldokolva térdelt, amikor a fehér hajú Rázsony tanár úr szinte levegőbe emelte könyökénél és a fülébe harsogta: »A folyosóra! A csaphoz!« Miki fölrezzent, hogy talajt érzett, elkapta a nála fejjel magasabb Béla könyökét, job- bal-ballal Andrist húzta, s maga előtt mellett tuszkolta őket a kerti nagyajtóhoz, és onnan egymást húzva-taszi- gálva rohantak a folyosó végi vízcsaphoz. Öela haja, válla fehér volt a mészportól, szemöldökén, orrán szája szögletén vastagon ült a szürkés-fehér por, s valószínűtlenül markáns gipsztorzóvá alakította az arcát. S ez a torzó a csap előtt halkan vinnyogott. »De hiszen nevet — fedezte fel Miki. — Olyan vagy, mint egy gipsz álarc« — mondta Béla — »mint Ady halotti maszikja a könyvünkben, vagy a Liszt Ferencé a múzeumban,«. »Hát persze, ha ő ilyen, akkor én. is«, kapott észbe. És engedték vastag sugárban magúkra a vizet, csapkodtak, locsolkod- tak, mint erőtől duzzadó fé- kezhetetlen kamasz-ördögök, kik ha mozdulnak, robban a mozdulat, kik ha imduhiak, megállíthatatlan a mozgás íve. 14. Akkorra már minden fiú bejött, mindegyik rebbenő por- szoborként — Rázsony tanár úr hajtotta őket. Vastag kac- kiásan fölálló ördög-szemöldökén gerendaként ült a por. Mikorra Miklós úgy-ahogy kész lett, és már egy koszos zsebkendővel maszatolta ki szeme sarkából, orrlukából, szájából a ragacsot, hátulról puha feketeség borult rá, valami átölelte, valaki megfogta a fejét, s az arcát erős, határozott mozdulattal dörzsölni kezdte. Egy puha, vastag fro- tírkendő volt, húsos-izmos kis tenyér tartotta, s már csapott is fülébe az orvos néni hangja: »Hé, fiatalember. Sikerült úgy összemaszatolnod magad, hogy saját anyád sem ismer rád«. »A fene!« — mondta ő, s méltóságteljesen vastagitani igyekezett mutáló hangját. — »Olyan vastag ez a porfelhő, hogy az őskáosz ehhez képest kutya se... neki«. Kata néni keze a szájára borult. »Te! Tanulj már illemet, mert a seggedre verek, gyedek!« — mondta, de már könnyedén Béla fejáre borította a törülközőt, otthagyva Miklóst, s teljes odafigyeléssel annak a dögönyözésével foglalkozott. Miklós dermedten maradt a felkanyarban vett mozdulatban. úgy rézsűt, úgy nézte Katát, és emlékezetében, emberemlékezetében ez volt az első emlékkén, ami ha rágondolt, megképzett neki, mint amikor először látott nőt fér- fiszemimél. Ha annak a> férfinak gyermekember szeme volt még akkor, s maradt is sokáig. v Ott állt s nézte, tán az örökkévalóságig, egy pillanatig, míg Rázsonyi hangja közvetlen közelről rá nem dörgött. »Na, gyere már, nézzük meg, mit végeztünk!« Kimoccant kötött helyzetéből, s ment vissza az udvarra, hol a régi épület hatalmas, barokk katedrái isokra emlékeztető vastag oldalából még folyt a por, potyogott egy-égy tégla s vakolatdarab. Mostanra jó félóra múltán, sem oszlott el a romrakásról a por, ott ült fölötte egy tömegben, védte a régi téglákat, ■ mint jogos tulajdonát. Aztán még emlékezett a tégla hordásra, Bélával hordták késő délutánig sok-sok napokon át, aztán kőművesek jöttek — no még nem építeni — túl sok fontosabb építenivaló volt még, csak gerendákkal aládúcolták a tűzfal meglévő részét, hogy végre az ostrom után megindulhasson a tanulás. Sokszor nézett hátra, mindig ő vitte elöl a téglahordó tákolmányt, ketten ütötték ösz- szs balta fokával, rozsdás szögekkel. Béla szeme mindig a hátában volt, csak ha kicsit visszafordult, rézsűt válla fö- 1" ‘ hátra, érezhette szeme villanását. Most ránézett Béla utolsó képére, ott volt előtte az íróasztalon, gyerekei képe fölött, az erős kontraszté, sok napfényes, sötét ruhafoltos kép. Bélát, a diplomatát ábrázolta egy távol-keleti ország fővárosában, követségünk előtt. »Már haza csak meghalni jött! — gondolta. — & én is oka vagyok! Segíteni nem tudtam, ő mindig tudott. Tudott... tudott... tudott..,! Mit tudsz te? Semmit«. Hogy iß volt csak.. Aznap is elosavargott, fél négy is volt már délután, mire hazaért. Apa még dolgozott, de Anya a konyhában ült, és hallgatta vendégeit Somoskői- nét, meg az öreg Készéit, a kerületi párttitkárt. Miki mind a kettőjüket jól ismerte, gyakran fordult elő, hogy Anya beküldte valamilyen üzenettel, borítékkal a kerületi pártbizottságra. Az öreg Készéi meg nem messze tőlük lakott, feleségét is ismerte, beteges, kiszáradt csontkóró öregasszony volt, azelőtt még 45 előtt mindig csak sápítozott, szidta az urát meg a rendőröket, mert hogy Készéi többet volt amazok kezén, mint szabadlábon. Bevágta a táskáját a sarokba, s már iszkolni akart, de Készéi rászólt: — Te gyerek! Gyérré csak ide! Odament zavartan a beszélgetőkhöz, kutatóan Anyára nézett, kiváncsi volt, vajon mi történik, ha hamarost - megtudta. — Rólad beszélünk — mondta Anya. — Már múltkor említettem, hogy ki akarsz maradni és dolgozni akarsz menni. — Inkább azt — morogta. — Hát persze, mert csavarogsz. Kétszáznál több az igazolatlan órád! Megnéztem. Félévben biztosan megbuktatnak. Nem írtál egy dolgozatot se... — dünnyögte Készéi. (Folytatjuk.) Kiemelkedő teljesítmény Gyékényesen Kavicsból soha nincs elég A Kavicsbánya Vállalat gyékényes! üzeme 1978-ban egymillió-háromszázezer köbméter kavicsot termelt ki. Ennek körülbelül a nyolcvan százalékát szállították el vasúton. A tél közeledtével minden évben gondolni kell a depók feltöltésére, mert a kavicsot víz alól hozzák ki és az időjárás hidegre fordultával lefagyhat a géplánc, s megakad a munka. Az idei terv egy és negyed- millió köbméter kitermelését írja elő; ebből hétszázhúsz ezer köbméter a minőségi kavics. Látták azonban, hogy a magasabb osztályú kavics mennyiségét százezer köbméterrel emelni lehet, s ezért módosították a tervet. Ezt követték a július végi — augusztus eleji kongresszusi i fölajánlások. A bányaüzemben eddig sikeresen éleget tettek a kongresszusi vállalásnak: október végén már csak százhúsz ezer köbméter hiányzott a felajánlással növelt terv teljesítéséhez. Biztosan meglesz ez is november végéig. Sőt ha az időjárás engedi, akkor a tervet jelentősen túl is teljesítik. — Nagyon jól sikerült ez az év — mondta Ritecz János üzemvezető. — Ereztem, hogy év végéig elérjük az egymillió-négyszázezer köbmétert. A kongresszusi felajánlás ilyen gyors és sikeres teljesítéséhez hozzájárult a jó munkahelyi közösség. A szocialista brigádok közül a Petőfi Sándor, és a Béke brigád teljesítménye külön is említést érdemel. Ez a két közösség több mint százezer köbméter többlettel járult hozzá az idei termeléshez. A nagyobb teljesítmény nagyobb nyereséget is jelent. Ez már most meglátszik a dolgozók keresetén. A fizikai munkások bére átlagosan hét százalékkal, a nyereség pedig körülbelül huszonöt százalékkal emelkedik. A kongresszusi felajánlás hosszas előkészítő munka eredményeként született megj a teljesítés mértéke a felajánlások realitását mutatja. — Az eredményes munkához természetesen hozzájárult a körülmények szerencsés egybeesése is — mondta Ritecz János. — A bányaművé-: lésnek a szállítás, a mi esetünkben a vasúti szállítás adja a legtöbb gondot. Tavaly kiugróan jó volt a vasútiko- csi-ellátás, a MÁV az idén ezt még fokozta. Kétszázhatvanezer tonnával több kocsiteret kaptunk, és ez nagy jelentőségű, mert a bányában folyamatos üzem van, a pénteki karbantartó leállás kivételével éjjel-nappal, vasár- és ünnepnap állandóan dolgozunk. Ä rakodás teljesen gépesített! Volt olyan nap, amikor 9 ezer tonnát is elszállított a vasút! Az üzemben mintegy százötven munkás dolgozik most, többségük környékbeli. Zákányból, örtilosról, Gyékényesről jár be. Sok üzemmel ellenében itt nincsenek munkaerőgondok. Ha a gépláncon meghibásodik valami, gyorsan beszerzik a hiányzó alkatrészt, vagy házilag gyártják le. Itt nem lehet hosszan leállni, mert az építők és az építtetők várják az alapanyagot. A gyékényesi bányaüzem termelési-értékesítési adatai nagyon kedvezőek. Ez azért is fontos mert a Kavicsbánya Vállalat második legnagyobb üzemeként eredményessége; a tervezettnél nogyabb arányú nyereségnövekedése az egész vállalat gazdálkodására is hatással van. A kongresszusi felajánlás sikere alapján már most készülnek a következő évre. az első negyedév előszállításaira! Dolgoznak a depótér kialakításán, sőt száznyolcezer köb-: méter kavicsot már depóba is raktak. Az év végéig még mintegy hatvanezer köbmétert kell felhalmozniuk. Cfc.L. Piaci körkép Egy tojásárus sirámai Tavaszt idéző fuvallatok,,de őszi árkiima közepette zajlott le tegnap a kaposvári, hetipiac. Mostanában 2,50-et is kémek a tojásért, így a portékájáért két, forintot kérő asz- szonyság joggal remélte, hogy jó vásárt csinál, mígnem... Néhány .méterrel odébb »gyanús külsejű«, Bábolna feliratú kartondobozokat hoztak. Mire árusunk gyanúja igazolódott, mór ötméteres sor állt a rögtönzött stand előtt az 1.80-as tojásért. A méregtől fuldokló asszonyság a következőképp fakadt ki az egyik vásárlónak: — Most bezzeg nem kérdezik »tápos-e«, örülnek a vacak húszfillérüknek, pedig tudhatnák: ezek csak addig hozzák ide, amíg nem akad valami exportlehetőség.. ., akkor maid jó lesz az ón tojásom 2,20-ért is..» E látnoki szavak senkit nem rettentettek el — annál inkább némely cikk ára. Továbbra is drága sületlenség a tök: darabja öt-hat forint, vagyis több, mint amennyiért a boltokban egy kilót adnak. A sütni való gesztenye »új hulláma« kilónként 25—30 forintért söpört végig a piacon. Csekély elégtétel, hogy az általános drágulás közepette mérséklődött a naspolya ára: 12—14 forintért sem kapkodtak érte. Az idő nem múlt el nyomtalanul a körte fölött. Szerencsére a vásárlók nem voltak ütődöttek. és nem adtak 20 forintot azért, amit 15-ért is megkaptak. A 15—20 forintos szőlő olyan, mint a som. Álom almát 14-ért lehetett venni, a nagyon is köznapiért 7—9 forintot kértek, 5,60-ért fogyott a pitébe való. A zöldségfélék közül legnagyobb volt a kínálat 7—8 forintos káposztából és 4— 4,50-es burgonyából. A lila hagymát sehol sem adták tízen alul. Akadt fokhagyma is 40—50 forintért. A. karalábé darabja 2—3, a karfiol kilója 10 forint közelében volt. Sárgarépát már 5 forintért i is kínáltak kilónként. Ehhesj képest vérlázilóan drága volt a hangyányi vegyeszöldség-ku- pac 4 forintért. A késői primőrök csendesen összetöpörödnek — vevőre várás közben, de legalább az áruk is mérséklődik. Egy fejecske saláta ugyanúgy 2,50, mint egy csomócska retek. A töltöttkáposzta-szezon beköszöntésével egyre kelendőbb a savanyított káposzta — kilója 20 forint. A gombaválaszték ismét gazdagodott valamicskét: sampinyon is volt kupaconként 30-ért. A csibe gomba csupra 20 forint. Némely kevéssé ismert erdei gombából egy kilót adtak ugyanennyiért. A baromfipiacon nagy szeme volt a vásárlóknak, különösképp, mikor 350 forintot kértek egy — szó, ami szó —■ derék libáért. Kakasra 120— 130-ért alkudtak. Egy jó karban levő tyúkért nem sikerült 80 forintot megkapni. A virágpiac elhervadt, az árusok »jobb időkre várva« bebábozódtak. A megyei Zöldérttől nyert tájékoztatás szerint 3 vagon sütőtökük van készleten, kilóját így mindössze 3,50-ért mérik. (Ezekután végképp érthetetlen a piaci darabár...) Megjelent a primőr paradicsom 36-ért; ugyanez Pesten 4 forinttal olcsóbb. A zöldpaprika sem kovácsházi már. csak üvegházi. Pesten, ahol van, 32 az ára. Diszkrét áron továbbra is bő a készlet káposztafélékből és karalábéból. Az utóbbi kilója például 5 forint, amiért a piacon két darabot adnak. A sárgarépa' 6,40, csakúgy mint a fővárosban. Szép fejessaláta a boltokban 5,40-ért kapható. Az alma,és körte, úgy latsak, országszerte 9—12, illetve 14—18 forint. A naspolya a kaposvári Zoldértnél már csak 14, Pesten azonban még tudják tartani a 18 forintos árat... Ügy látszik ott még van rá a vevőnek gusztusa. L F. \
