Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
Sokszálú .kapcsolat £1 Magyarok Világszövetségének magyarságőrző munkája Az elmúlt évtizedben a nyugati országokban élő magyarokkal való kapcsolataink rendszeresekké és sokoldalúakká váltak. A magyar nyelv megőrzésé és meg őriztetése,' a magyar irodalom értékeinek megismerése és megismertetése az állandóan bővülő kapcsolatok legerősebb biztosítója. A Magyarok Világszövetsége ,— különösen az elmúlt évtizedben — nagyon sokat fáradozott azért, hogy a sokszá.lij kapcsolatok mindkét fél számára hasznosak legyenek. 1970 nyarán Debrecenben tanácskozott az első. anyanyelvi konferencia, ezen részt vettek azok a' nyugati országokban élő tanárok, orvosok, papok, közgazdászok és mérnökök, akik kint magyar nyelvet és irodalmat tanítanak. 1973-ban Szombathelyen volt a második, 1977-ben Budapesten a harmadik anyanyelvi konferencia. A budapesti konferencián már a szocialista országokban dolgozó magyar tanárok képviselői is megjelentek, a tanácskozás köre is kibővült: a magyar nyelven és irodalmon kívül helyet líápott a magyar tánc, ének és népművészet is. 1979 augusztusában Budapesten tartották az anyanyelvi konferencia védnökségének kibővített ülését Ezen elhatározták,. hogy a negyedik anyanyelvi konferencia 1981 nyaljon Pécsen lesz. A segítés módjai A Magyarok Világszövetségének keretében tevékenykedő anyanyelvi konferencia védnöksége sokféleképpen segíti a külföldön élő magyarok nyelvi és irodalmi nevelését tájékozódását. 1970 óta tankönyveket ad ki' a külföldiek számára. A magyar pedagógia történetében ezek az első olyan tankönyvek, melyeket a hazai tankönyvírók a külföldi magyar iskolák számára készítettek. Az is jellemzőjük ezeknek a könyveknek, hogy az egyes fejezeteket a külföldi iskolákban kipróbálták, hogy a külföldön tanító nevelők lektorálták. E köteteket — külföldi útjaimon tapasztaltam — sok iskolában tankönyvként használják, vannak olyan iskolák is, amelyekben — politikai vagy személyi okok miatt — I »-titokban" hasznosítja]-:, találkoztam olyan nevelőkkel is, akiknek megtiltották e könyvek használatát. < A legutóbbi kiadványt, a Beszéljünk magyarul! című könyvet így ajánlják a szerzők a fiataloknak: »Felbecsülhetetlen érték számotokra a magyar nyelv tudása. Ha jól megtanuljátok, hármas haszonra tesztek szert. Először: legalább két nyelven tudtok beszélni, s ez annyi, mintha két ember lakna bennetek. Másodszor: .ha Magyarország-' ra látogattok, meg tudjátok magatokat értetni, nem kell tolmács, i otthon fogjátok magatokat érezni. Szeretettel várunk is benneteket. Harmadszor: a magyar nyelv által ismeritek meg szüléitek és nagyszüleitek óhazáját, a benne élő embereket, a magyar nép történetét, és műveltségét.-“ Folyóiratot is jelentet meg az anyanyelvi konferencia védnöksége a külföldiek számára. A Nyelvünk és Kultúránk tájékoztatja olvasóit a magyar nyelv és irodalom tanításának időszerű kérdéseiről, a magyar kultúra külföldi terjesztéséről, felhasználható szövegeket és műsorokat közöl, beszámol a külföldi magyar egyesületek tevékenységéről. A szerkesztő bizottság elnöke Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke, felelős szerkesztő Imre Samu akadémikus. Kölcsönös látogatások A középiskolás korú fiataloknak Sárospatakon szerveznek egyhónapos magyar nyelvi tanfolyamot, az általános iskolás kordáknak a Balaton mellett A védnökség, a világszövetség és a Kulturális Kapcsolatok Intézete támogatásával előadókat tanárokat művészeket küld ki külföldre, hogy nyelvi és irodalmi előadásokat tartsanak a magyar egyesületekben, órákat látogassanak a hétvégi iskolákban, irodalmi műsorokat mutassanak be a közönségnek. Ezek a látogatások kölcsönösen nagyon hasznosak, a kinti magyarságőrző munka újabb lendületet kap; valóságosabb képet kapunk a külföldi magyarok igényeiről, helyzetéről. A magyarországi és a külföldi magyarok kapcsolata erősítheti hazánk és a befogadó ország érintkezését. Ennek jó példáját láthattam legutóbbi külföldi utam során. Magyar költők - svédül 1979. október 1-e és 6-a között részt vettem a Svéd Oktatási Minisztérium meghívására Stockholmban a magyar nyelvet és irodalmat oktatók továbbképzésén. Ginter Károllyal, a Budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet tanárával együtt módszertani előadásokat, óra- és műelemzéseket tartottunk a különböző városokból (Sockholm, Göteborg, Malmö, Uppsala) érkező tanároknak. A svéd minisztérium hivatalos képviselője elmondta, hogy minden svéd adófizető gyermekének joga van ahhoz, hogy anyanyelvét, ősei nyelvét megtanulja, az államnak kötelessége ezt a jogot kielégítenie. Tapasztalataim szerint a svéd állam ' páratlan módon érvényesíti az állampolgárok jogát. Ha például egy szülő bejelenti egy iskola igazgatójának, hogy gyermeke szeretne magyarul tanulni, akkor az iskola alkalmaz nevelőt. Svédországban a tanítás, az étkeztetés az iskolában ingyenes, így a magyar szülőnek sem kell gyermeke tanításáért fizetnie. A tanfolyamon voltak olyan tanárok, akik 10—15 iskolában tanítanak. A nevelő utazik a tanulókhoz, s lehet, hogy az iskolában csak egy-két tanítványa van. Eljött az előadásaimra Thi- nsz Géza költő, műfordító. Tőle kaptam tájékoztatást a magyar irodalom svédországi jelenlétéről. 1968-ban hat magyar költő — József Attila, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László és Juhász Ferenc — versei jelentek meg. 1973-ban A hallgatás tornya címmel Weöres, 1978- ban Illyés válogatott versei Rend a romokban címmel. A különböző kiadások jegyzéke bizonyítja: Thinsz Gézának nagy szerepe van abban, hogy a magyar költészet legnagyobb alkotóinak műveit a svéd költők, műfordítók és olvasóik is megismerhetik. Nagy János Kaposvár régi szobrai A köztereken, az utak mellett, az épületek előtt elhelyezett szobroknak ősi rendeltetésük van. Ezek nélkül szegényebbek volnánk, . szürkébb lenne a világunk. A magyar köztéri szobrok, — történelmi fejlődésünk sajátosságai miatt — meglehetősen fiatalok. A kevés számú, ma is megcsodálható szobrászmunkák legöregebbjei az időben viszonylag közel álló barokk művészet jegyeit viselik magukon. Ezért is rendkívül értékesek szemünkben. S különösen Kaposváron. A megyeszékhelyein kevés a mű- émlék, ezért a szokásosnál nagyobb jelentőségük lehet a régi, mintegy 200 éve készült műveknek. Figyelni kell rájuk, mint a múltból itt maradt, becses művészeti alkotásokra. Ezek természetesen magukon v: lelik a kor gondolkodásának, ízlésének, művészi törekvéseinek jeleit, hiszen majdnem mind az egyházi barokk jegyében készültek. Műemlékvédelmünk már korábban fölfigyelt ezekre az alkotásokra, és értő, lelkes szakemberek foglalkoztak helyreállításukkal. A legjellemzőbb a toponári városrészről 1974-ben a Kossuth térre helyezett Rokokó Madonna sorsa. Ez a legszebb köztéri szobrunk a XVIII. századból. 1781 után állították föl a községben, a kastély előtt. 1945-ben, a löldrc1 form során a kastély előtti közterületet fölparcellázták, s a szobor a 60. számú ház kertjébe került. Gyümölcsfák susogtak körülötte, bokrok, kerti vetemények közé ékelődve állt ez a szép késő barokk alkotás. A műemléki és múzeumi szakemberek közreműködésével felújították, áthelyezték, s azóta a kaposvári Kossuth teret díszíti a fehér kőszobor. Sikerült számára a legjobb helyet megtalálni, és látványát szervesen a városképbe olvasztani. A gyógyító Szent Rókus szobra hosszú évekig az Arany János téren állt. Töredezetten, elhanyagoltan. Hányatott sorsú műalkotás ez. 1766-bain készült. A város lakói á gyakori pestisjárványok ellen kérték a szent közbenjárását. A mai Május 1. és az-Irányi Dániel utca kereszteződésénél állították föl. Majd a Petőfi, azután az Arany János térre került. Az idő és a többszöri áthelyezés nem használt a szobornak, lekopott róla a festék, faragványai letöredeztek. 1978-ban. restaurálták, és akkor került új helyére, a Margit-templom mellé. Talányos műalkotás az úgynevezett »Gugyuio Jézus«, a Ráma-hegy lábánál, az oszlopon álló fülkében kuporgó, összekötözött kezű Krisztus. Az oszlopon LifLaUiato Wlll-es ev- \ szám azt sejteti, hogy ez Kaposvár legrégibb szobra. A történetét kutató Stadler József szerint a fölhasznált anyagok későbbiek, így kétséget támasztanak. A felirat betűtípusa sem barokk. Valószínűleg egv későbbi felújítás során használhatták az újabb keletű ! anyagokat, és későbbi írásmód szerint átírták a dátumot A szobor eredetiségét csak egy alaposabb vizsgálat döntheti el. Ha a föltételezés beigazolódik. a »Gugyuló Jézus«-t Kaposvár legrégibb köztéri műtárgyaként tisztelhetjük. Akad városszerte még néhány barokk köztéri szobor. Például a December 2. és a Gagarin utca találkozásánál A kis térségen Nepomuki Szent Jánost ábrázoló alak áll a négy gesztenyefa alatt. Gondozás, törődés, figyelem illetné meg ezt és a Toponáron, az őrei út kezdetén álló Szent Flóriáin szobrát. Idővéste anyaguk a barokk művészet, a 'XVIII. századi ember gondolkodásának becses emlékei. Végig kellene vinni a már megkezdett, értékes munkát, amelyet évek óta a műemlékvédelem folytat. Ezek a szobrok különösen abban a városban becsesek, amellyel a történelem mostohán bánt, s a rég letűnt időkből alig maradt valami. Védjük, óvjuk, ami van. Ofc T. • A marcali gyerekek Ünnepe r Óvodát és iskolát avattak A gyerekek és az avatok közös öröme az új óvoda. Szeptemberben új iskolában kezdte meg tanulmányait ötszázötvenhat marcali diák, s a Berzsenyi lakótelepen, a Mikszáth utcában az óvoda is kinyitotta ősszel a kapuját. Az eltelt két hónap során a gyerekek nemcsak megismerkedtek tantermeik korszerű felszereléseivel, a sok új játékkal, hanem otthonossá is varázsolták felnőttkezek segítségével az épületet. A két szomszédos létesítményt tegnap délelőtt avatták föl. A város hetedik óvodája százharminc gyerek második otthona. Építését akkor hatá-1 rozták el, amikor átadták a Katona József utcai óvodát, mert már akkor bizonyossá vált, hogy az egyre gyarapodó városrésznek szüksége lesz egy újabb gyermekintézményre — emlékeztette az avatóünnepség résztvevőit Budafai László, a városi tanács elnökhelyettese. Az óvoda ötmillió-kétszázezer forintba került, berendezésre ötszáznegyvenezer forintot költöttek. A marcali óvodák zsúfoltságát jelentősen csökkentette a Mikszáth utcai új létesítmény. A városban összesen hatszázkilencvenhat gyerek elhelyezéséről gondoskodtak, ■huszonkilenc gyermek felvételi kérelmét nem elégítették ki — említette a városi tanács elnökhelyettese és hozzáfűzte, hogy továbbra is szorgalmazzák Marcaliban az óvodaépítést. Mint eddig, ezután is kérik a város üzemeinek, dolgozóinak és a katonáknak a segítségét. A társadalmi munka értéke több mint kétszáznegyvenezer forintot tett ki, ugyanannyit ajánlottak fel a város lakói. A tantermek zsúfoltságán szintén enyhítettek a városCsapatzászlót adományoztak a marcali iskolának. ban. A régi iskola falat között hgtszázötven gyerek tanul, ötszázötvenhatan költöztek az új intézménybe, ahol ideális körülmények' között tanulhatnak az általános iskolások. A tornateremben rendezett avató- és csapatzászló-adományozó ünnepségen dr, Ress Zoltán, a városi tanács elnöke a városfejlesztés eddigi eredményeit számba véve a tervekről is beszélt. A Berzsenyi lakótelepen mintegy ötezer ember él, elkészült már egy sor nélkülözhetetlen létesítmény. Többek között néhány üzlet, egy szolgáltatóház, bölcsőde. A tizenhétmillió forintért épült új általános iskola — és az ugyancsak tegnap avatott óvoda —• tovább gazdagította a város, a lakótelep életét. Szakmunkásképzőre, új víztározóra van még szükség, új postára, művelődési központra. Szeretnék mielőbb bevezetni a gázt is a városba, hogy könnyebb legyen a lakosság élete. Kevés a sportolási lehetőség, új pályákat kell építeni. A marcaliak nemcsak helyeslik ezeket a terveket, hanem megértik azt is, hogy szükség van áldozatvállalásukra. A társadalmi munka előbbre viheti elképzeléseik mielőbbi megvalósulását. Az óvoda és az iskola építésén önzetlenül dolgozókat,1- a szó-' cialista brigádokat, a katonákat a településfejlesztésért jelvénnyel, oklevéllel jutalmazták. Az iskolai avatóünnepség megkapó pillanata volt. amikor a katonák átadták az úttörőknek a csapatzászlót. A rákötött szalagok arra emlékeztetik a tanulókat: a felnőttek igyekeztek mindent megtenni, hogy gyermekeik útja minél szebb legyen. H. B. — Hogy ez a gyerek miket vesz magára! Lesül a képemről a bőr, higgye el szomszédasszony, de ha nem lenne mit fölvennie, a fene bánná, de kikészítettem neki a frissén vasalt inget, az új pulóvert, és megint azt a rohadt amerikai újságkivágásokat szedte magára. — Az megy a farmerhoz. — Persze, hogy megy, a farmert is megszoktam már, az isten bocsássa meg, de azért egy harmadikos gimnazista mégis adhatna magára valamit. Hiszen akkora, mint egy égimeszelő; már elhagyta az apját: olyan egy- nyolcvan körül van, s az az apja ingeit, pulóverjeit hordja. — Az én lányom is. — Hát nem őrület? A' lánya az apja ingében ... Most mondja: hát micsoda egy ifjúság .ez, mi lesz ezekből?! De legalább a hajából engedlevágni egy kicsit többet! Már azt sem tudom, milyen a homloka, csak kiskorából, meg fényképről,; tudja az a hülyegycrek-fri- zutója van. En nyírom. Nem azért, mert borbélyra nem futná, de ő mondja, hogyan és mennyit vágjak le. — Nekem mondja? — Aztán az a magnó, az a kappanhangú, az a <*nincs- egyhely, nincsegyhely« szól egész nap. Már megszoktam, de minek úgy bögetni azt a szerencsétlen magnót, meg azt nem értem, ilyen zajban hogyan tud tanulni, mert a bizonyítvány meg jó. — Pedig a Táncsics az erős. — Erős," pláne a matek— fizika szak, ahol a Ferikém tanul. A matekja ötös volt. — A Ferike okos gyerek. — Nem buta, meg jó dolgos is. Nem szólhatok rá: most a nyáron is dolgozott a gyárban, csak úgy magától, nem küldtük. Aztán Bolyban kukoricát címerezett. Olyan gyerekek, mint régebben voltak, olyan töpörtyűk, az isién bocsássa meg, fel sem érnék már a kukorica tetejét, de ezeknek ez már könnyen megy, mert hála istennek, szépen megnőttek. Hej, istenkém, úgy elgondoltam, amikor meg kicsi volt. hogy amikor nekem ilyen szép szál legényfiam lesz, hogyan fest majd vasalt nadrágban, fehér ingben, nyakkendővel és én majd nagyon büszke leszek rá! De ezek a mai lányok is hová teszik a szemüket? — A »topis cucc a menő" — ezt mondja az én lányom is. — Erről jut eszembe,' a múltkor is megyek be a városba a fiammal, akkoriban vette kéz alól azt a kopott farmerdzsekit kétszázért, no a buszra vártunk, az én lakit fiam nagybüszkén sétálgatott. ' mutogatta az új szerzeményt; nem tudom mit szólnak majd az emberek, az ismerősök — gondoltam —, és akkor képzelheti, azt mondja két süldőkorú kislány, hogy milyen klassz szerelése van a Ferikének. Ök nem tudták., hogy en vagyok az anyukája, ezek meg egymás között, úgyis tudja, megtárgyalták. Mert mi is voltunk fiatalok ... Lejegyezte: Kerner Tibor Somogyi Néplap Megáll az ész!
