Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

Beszámoló taggyűlés a színházban

Igazodási pontokká váltak

Mi tagadás, a tragédiák engesztelhetetlen sorsú hősnőiét, vagy az operettek bonviván- ját nehéz elképzelnünk felelős, közéleti személyiségként Pedig valóban azok: társaik gondjával-bajával is visílns művészek, emberek.

A kaposvári Csiky Gergell Színház beszámoló párctággyű- lésére az őszinte szó. a felelősségteljes megnyilatkozás volt a jellemző. Ez a nyíltság nyilatkozott meg a beszámolóban és a színház minden rétegét kénviselő felszólalók — Kun Vilmos, Tóth Béla, Spindler Béla. Horváth Istvánná, Nagy Jánosné. Komlós István, Radios Gyula és mások — szavaiban is.

öt év alapszervezeti munkáját elemezte Dánffy Sandoi titkár a vezetőség beszámolójában. Az alapszervezeti vezetés nehéz örökséget vett á' három évvel ezelőtt: az akkori titkár és a színház művészeti vezetői között elmérgesedett a helyzet, nem annyira elvi, , inkább személyi okokból. A véli és valódi összeütközések feloldása, a kapcsolatok helyre- állítása volt az első feladata az új tiktámak és a vezetőségnek. Az alapszervezet tekintélyének helyreállítása elsődleges cél lett: kis lépésekkel igyekeztek elöreh áradni

ezen az úton. Ahogy Dánffy Sándor mondta: megértette az akkori vezetéssel, hogy segíteni akarják munkáját, s ha kritikát gyakorolnak, az 2 jogos bírálat, a segítség egyik jajtája. Beszélgetést kezdeményeztek a párttagokkal és pártonkívüliekkel is. A gondok felmérése után, konkrét javaslatokkal jelentkeztek a színház művészeti és gazdasági vezetőinél, így számtalan kisebb-nagyobib változás kezdeményezőivé váltak. A dolgozók pedig érezni kezdték, hogy ha gondjaik vannak, bizalommal fordulhatnak az alnnszervezethez. Fél év alatt kitűnő munkakapcsolat alakuU ki az igazgatóság és a kommunisták között. Az a’.apszer vezet támogatta a művészi e1- képzeléseket, azokat, amelyek az úgynevezett kaposvári stílust létrehozták.

A megújuló művészi munka érdekében párbeszédre vitára is vállalkozott a partvezetőség. Dánffy Sándor fölidézte azt az időszakot, amikor még elképzelhetetlen volt. hogy a tévés és rádiós felvevőkocsik a kaposvári színház előtt álljanak; az em lített öt év alatt azonban rendszeressé vált ez a jelenség. A színház magas és értékes művészi munkát Végzett, s ez visszahatott.« színészekre: eszközeik- gazdagodtak, mindenk-i igyekezett tehetsége legjavát adni, előadásról előadásra. Ahogy az időben előrehaladtak, úgy nőit és erősödött a párt tekintélye, s ez új tagok fölvételében is megnyilvánult.

A váratlan fordulat — az ország első színháza kaposvári erőkkel gazdagodott, ugyanakkor a kaposvári társulat jelentékeny művészi erőket vesztett — a pártvezetőséget is nehéz feliadat elé állította: minden segítséget megadtak

Személyi felelősség

Néhány héttel ezelőtt hitel- képtelennek nyilvánított hat mezőgazdasági termelőszövetkezetet a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatósága. A fejlesztési alaphiány és a veszteség összesen 59 millió 675 ezer forintra rúg.

Hogyan jutott e szomorú sorsra a hat gazdaság? Az idei mostoha termelési körülmények ismertek: elsősorban a fagykár és az aszály okozott tetemes kiesést. Ráadásul a természeti csapások elsősorban azokat a tsz-eket sújtották, amelyek amúgy is kedvezőtlen körülmények között gazdálkodtak, illetve — jórészt adottságaik folytán — főképpen gabonafélékkel és burgonyával foglalkoztak. Végül is mindenki látta — a tagok és a felettes szervek is: nem bűnös hanyagságon vagy a dolgozók igyekezetén múlott, hogy az átlagnál jócskán kevesebb lett a termés. Személyi felelősség tehát senkit sem terhel, egyedül 02 objektiv körülmények tekinthetők „vétkesnek”.

Vagy mégsem csupán az aszályban és a szokatlan időben érkezett hideghullám — azaz természeti, külső és ki- védhetetlen tényezőkben — kell keresni a bajok okait? Alapos vizsgálatra volt szükség ahhoz, hogy a megyei tanács vb a legutóbbi ülésén elrendelje a bedegkéri tsz-el- nök évi munkabére 15 százalékának visszatartását. A simon- fai Zselic völgye Tsz főmezőgazdásza és főkönyvelője esetében ez az arány tíz százalék.

A többi négy gazdaságnál személyi mulasztást nem állapítottak meg, illetve a vezetők cseréje miatt hasonló elmarasztalásra nem került sor.

A kétségle ívül mostoha időjárás és más — valóban kivédhetetlen — kedvezőtlen hatás inellett tehát mindig ott van az ember is megalapozott döntéseivel — illetve elhamarkodott intézkedéseivel, az ellenőrzés elhanyagolásával, a gondos mérlegelés elmulasztásával, a szervezetlenség jóváhagyásával. Csak néhány példa a hat gazdaságból az emberi tényezőkre: nem megfelelő a számviteli és okmányfegyelem, a társadalmi tulajdon védelme, későn és nem megfelelően végezték a szerves- és műtrágyázást, hiányosságokat találtak az állatgondozói munkában.

A vb a PM Bevételi Főigazgatóság Területi Igazgatóságainak, továbbá a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi, illetve pénzügyi osztályának előterjesztése alapján állapította meg a személyi felelősséget. Ahogyan azonban az egyik hozzászóló fölhívta rá a figyelmet: az egyéni mulasztások megállapítása nem fejeződhet be a főmezőgazdásznál és a főkönyvelőnél. Igaz, az ő hatáskörük, döntési joguk meghatározó a gazdaságok fejlődésére. De abban, hogy ilyen rendkívül kedvezőtlen állapot alakuljon ki, voltak „segítőtársaik”, ágazat-, telep- és brigádvezetők, közép- és alsófokú irányítók, valamely munka elvégzésével megbízott fizikai dolgozók. Az ő felelősségük megállapítása a gazdaságok vezetőségére tartozik. Hiszen nem lehet kétséges, hogy ha következetes az ellenőrzés és megfelelő felelősségrevonást alkalmaznak, most valamivel kevesebb hiányt állapíthatnak meg. A felelősséget ugyanis mindenkinek — a rábízott feladatkör és beosztás arányában — viselnie kell. A gazdaságok érintett és elmarasztalt vezetői elsősorban abban hibásak, hogy ezt a fontos elvet nem érvényesítették következetesen.

A természeti csapásokat nem tudjuk kiiktatni a termelési folyamatból. Gondos elemzéssel, számításokkal. rugalmasabb j intézkedésekkel, nagyobb szer- . vezettséggel és, fegyelemmel azonban csökkenthetők a veszteségek. És ebben igen nagy szerep jut az egyéni felelősségnek. I

r. l. 1

hogy a színház kilábaljon a kényszerhelyzetből. A titka-’ beszámoló tartalmazta azokat a feladatvállalásokat is. amelyek a tagság szociális körülményeinek megváltoztál ása- ra irányultak: ennek eredményeként jelentősen javultak az élet és munkakörülmények. A kommunista művészek pedig kitűnő példával elől jártaik — szinte mindig többet vállalva teremtettek a társulatnál olyan helyzeteket, hogv azok igazodási pontokká t ál tak.

A ielen gondjaként említette a beszámoló — és a fe's/.ó- Ialások is ezt erősítettek meg — a munka szervezetle iségé* Magas előadásszámot teljesít a színház, a színészeken a fáradtság jelei mutdtkoznak. 1 ;- hát a feladat az egyenletes munkatempó kialakítása, r magasabb szintű szervezés. Ellenkező esetben — mint ezt az egyik hozzászóló említette, már a jelenre is vonatkoztatva — elkerülhetetlen a színvonalcsökkenés.

Dánffy Sándor ezután a oárt régi tagjait köszöntötte, ajándékot nyújtva át nekik az alapszervezet, illetve a városi pártbizottság nevében Szabó Géza, a Kaposvári Városi Pártbizottság üdyözlefét ádta át. Értékelte az alapszervezetben a két kongresszus- között végzett munkát; amelynek minősítésében figyelembe vették a feszített munkatempót is. örvendetesnek ítélte a színházi vezetés és az a.ap- szervezet kapcsolatának javulását, s kiemelte, hogy különösen az első időszakban tett sokat a szervezeti élet kialakítására az új pártvezetés Beszélt az eredményes párt napokról mint mozgósító ere jű rendezvényekről és javasolta, hogy ezekre, illetve a taggyűlések előkészítésére még fokozottabban fordítsanak gondot. Tartalmi kérdésekkel foglalkozva hangsúlyozta az alapszervezet felelősségét a müvészetpolitikai határozat eredményes megvalósítását illetően,

A krónikás Kun Vilmos érdemes művész egyik gondolatát idézi befejezésként: »Az a dolgunk, ha este lemegy a függöny, az a több száz ember úgy menjen innen haza hogy tudatába új dolgok kerüljenek, megrendüljön és gazdagodjon munkánk által...«

Leskó László

Amíg bírja az ember...”

Közös munka, összefogás

Nemrég még rassz példaként emlegették a hetesi termelőszövetkezet sertéstelepét, ahol a túlzott takarmányozás, a rossz tartástechnológia szükségszerűen ráfizetéshez vezetett. A két hiba kiküszöbölésére azóta átfogó rekonstrukcióba kezdtek. S így nemcsak a takarmányfogyasztás csökkent, hanem az állatelhullás is. A jobb körülmények révén több a kibocsátható sertések száma: a korábbi évi 4—4.5 ezerről az idén ötezerre nőtt

A kedvező változások oka részben az anyagi ráfordításokban. a jobb technológiában keresendő. Nem hanyagolható el azonban a termelésben résztvevő emberek, a sertéstelepi dolgozók szerepe sem.

Dicsekedni nem a sertéstelepi szocialista brigáddal

lehetővé. Egy műszaki hiba folytán egy ideig ismét csak kétszer lehetett etetni; a hizlaldában dolgozó asszonyok észrevették, hogy kétszeri etetéssel nem eszik annyit az állat, s bár nekik a háromszori etetés többlet munkát jelent. ok sürgették, hogy minél hamarabb hárítsuk el a hibát. Féltették az új eredményeket

A nyolc fős brigádban a

dolgozók fele nő. A lelkiismeretesség azonban nem a

nemek szerint oszlik meg. Sokan jöttek és mentek el a

brigádból: most már formálódik a közösségi szellem, s

ebben nem kis része van a

brigád vezetőnek.

Katona Géza harminc éve az állattenyésztésben dolgoszoktak. Aki itt dolgozik, ismeri a régi munka jellegzetességeit, s vállalta az új körülményeket, amelyek jobbak ugyan a korábbinál, de épp ezért nagyobb a felelőssége mindenkinek, s nélkülözhetetlenné teszi a közös munkát, az összefogást. Dobai József elnökhelyettes ezt mondta:

— A brigádok minden év elején a termelési terv ismeretében vállalást tesznek, a vezetőség pedig negyedévenként ellenőrzi a teljesítést. A sertéstelepiek munkáia köny- nyebb lett, de az építkezések nehezítik is a dolgukat; elbírálásuknál ez a két szempont a döntő, s eredményük sokszor a találékonyságuktól is függ.

Kerekes Károly főállattenyésztő egy példával illusztrálja, hogy mit jelent a megváltozott tartástechnológiához igazodás:

— Korábban naponta kétszer etettük az állatokat. Az új etetési mód. a takarmányelosztó kocsi alkalmazása naponta háromszori etetést tett

zik. Szapora beszédű, élénk tekintetű ember.

— Könnyebb a munka, jobbak az eredmények is. — mondja. — Korábban nvolc- kilenc hónapig hizlaltunk, most hat hónap alatt vágásra érik a hízó. Ha a pénz gyorsabban forog, azt a mi zsebünk is megérzi.

— Csaknem másfél millió forintos terv túl teljesítést vállaltak.

— Szeretni kell az állatokat és segíteni egymásnak.

Fehér köpenyben sétálunk a rendezett udvaron, az ólak előtt. Bent néhány saját újításuk könnyíti a munkát. iVTe-t csend van. ebédidő, de a brigádvezető és néhány társa itt maradt, A brigádról beszélgetünk. Megemlítem, hogy feltűnően enyhe itt a szag.

— Ez is a fejlődés eredménye. Gyorsabban, könnyebben tisztíthatóak az ólak. Valaha nehéz volt ide embert találni: most azok is visszajönnének, akik elmentek innen. Jó közösség ez.

Virág László a brigádvezetővel együtt dolgozik a kocaszálláson.

— Egy éve jöttem át a sertéstelepre. Azelőtt a keverőüzemben dolgoztam, de ott a nagy por bántotta a tüdőmet. Megértjük egymást, s az embernek nem mindegy, hogy érzi magát ott, ahol a nap nagyobb részét tölti.

Szabó József felcser a sertéstelepen.

— Mióta megalakult a té- esz, itt dolgozom az állattenyésztésben. Mondhatnám: alapító tag vagyok. Azóta nagy volt a változás. Azt kérdi, hogy érzem magam a brigádban? Mi alapítottuk, ma is benne vagyunk, csak jól érezhetjük magunkat.

Hardi László tmk-lakatoB nem tagja a brigádnak, de a munkája szorosan összefügg a többiekével. Több kisebb-na- gvobb újítása megkönnyíti az állatok etetését, kiszolgálását.

A brigádvezető tagja a termelőszövetkezet vezetőségének. Az ő véleményétől is függ az újítások sorsa. Ha van rá anyagi fedezet, az ötletek hamar megvalósulnák.

Az ebédre hazasiető dolgozók lassan visszaszállingóznak. Horváth Imrénével útközben találkoztunk. Vidám szemű, fiatalos, erős asszonynak látom — csak később derül ki, hogy túl van a nyugdíjkorhatáron.

— Nyugdíjas vagyok, de itt •dolgozom: nem is tudnék otthon maradni. Sokszor dudog- nák otthon, miért nem hagyom abba. de szeretem ezt a munkát. Otthon is van malacom; leadtam már huszonegyet, de megvan a jövő évi is.

— Nem fárdat?

— Estére elfárad a fiatal is, én hogyne lennék fáradt. De reggelre újból megjön az erő. A hizlaldában egy éve Illés Ferencné a társam. Ügy beszéltem rá. mert ismertem a munkaerejét. Mondtam neki: gyere ide. velem leszek Azt mondta: amíg te itt leszel. itt leszek én is.

Sietős a dolga. Megbeszélték a munkatársaikkal, hogy ma meszelnek. Azt mondta erről: ha ők nem csinálják meg, ugyan ki csinálná helyettük. Ha kell, parkot építenek vagy épp fasort ültetnek. Esetleg társadalmi munkában az óvodát, az iskolát szépítik. Mindezt úgy, hogy a termelőmunka intenzitása sem csökken, így ismertem meg a hetesi termelőszövetkezet szocialista brigádját.

Örülök a találkozásnak.

Bencsik András

Tudatosan és következetesen

Tanácskozás a katonai pályairányításról

Fontos feladat az életet kezdő fiataloknak a legmegfelelőbb szakma, foglalkozás kiválasztásában való segítség — hogy jól kamatoztassák képességeiket. Ezért volt jelentős az a tanácskozás, amelyet a katonai pályairányítással kapcsolatos feladatokról tartottak a Somogy megyei Had kiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon. Ezen a megyei tanács művelődésügyi és munkaerő-gazdálkodási osztályvezetője, illetve munkatársaik, a szakközépiskolák, gimnáziumok és szakmunkásképző intézetek igazgatói és honvédelmi felelős tanárai, a pályaválasztási intézet, a KISZ es az úttörőszövetség, valamint az MHSZ képviselői, továbbá különböző katonai egységek politikai munkásai vettek részt.

A kiegészítő parancsnoka. Gérő Mihály ezredes ismertette az utóbbi évek tapasztalatait. A katonai pályára vaió irányítás megyénkhen társadalmi üggyé vált, a főiskolákra, a kollégiumokba elegendő számú fiatalt javasoltak az iskolák. Ez az oktatási intézetek, társadalmi szervezetek, ° tanács és a kiegészítő közötti jó együttműködés eredménye. Nem sikerült azonban elérni, hogy megyénkből megfelelő számban jelentkezzenek a néphadsereg hivatásos tiszt- helyettesének. A hadsereg személyügyi főcsoportfőnökség osztályvezetője, dr. Köteles József ezredes arról beszélt: hogyan segíthetnek ebben az iskolák, a társadalmi szervezetek.

— Jó tanulmányi eredményű. egészséges, a fizikai iá- radalmakat bíró, vezetni és irányítani ludo. rendezett családi körülmények közöl* nevelődő fiatalokat várunK — mondotta többek között. Is- mertette a tiszti és tiszthelyettest képzéssel kapcsolatban tervezett változásokat is.

Élénk vita alakult ki ezután, és sok javaslat elhangzott. Hausz Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője az iskolák, az igazgatók. a honvédelmi és a pa lyairányításért felelős tanárok, az iskolai KISZ-szervezetek együttműködését, felelősségét hangsúlyost«.

A legtöbb felszólaló e munka folyamatosságát, a tervszerűséget, a fiatalokkal való egyéni foglalkozás fontosságát említette. Kraliczki Zoltán megyei úttörőelnök arról szólt hogy az úttörők hazafias ne velését következetesen végzik s ebben nagy segítséget nyúit az úttörő honvédelmi szakosztály. Elmondta, hogv az MHSZ-től és a munkásőrségtől is nagyon sok segítséget kapnak, s ezt kérik a patronáló honvédalakulatoktól Is.

A hazafias nevelést és a katonai pályára való irányítást együtt kell végezni, így lehet igazán eredményes. Es akkor ha nemcsak a tiszti és tiszthelyettesi pályára alkalmas f'n- talokat neveljük következetesen, hanem a munkába bevonjuk a családokat, a szülői munkaközösségeket is — hangoztatták a felszólalók.

Szóba került, hogy a pedagóguspálya elnőiesedik, és így e feladat is nehézségekbe ütközik. A honvédségtől és a * társadalmi szervezetektől Ka-1 pott segítség révén azonban így is eredményesen oldhat ják meg a katonai pályára való iránytűk*.

A fiataloknak és a* őket nevelő pedagógusoknak alaposan meg kell ismerkedniük a hadsereg életével, munkájával — hogy lássák a gondokat a hivatással járó kötelességet, és azt is, hogy társadalmunk erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt megbecsüli a fegyveres szolgálatot hivatásul választókat. A fiatalok legyenek büszkék arra, hogy a néphadsereg hivatásos tisztjének vagy tiszthelyettesének jelentkeztek, katonai kollégiumba vagy főiskolára kerülnek.

A tanulókat és a tanárokat a jövőben rendszeresen meghívják egy-egy katonai főiskolára, kollégiumba, s több laktanyalátogatást is szerveznek.

Tanulságos és hasznos

volt ez a tanácskozás. A resztvevők megállapították hogy lehet javítani a munkán. A katonai pálya, a tiszti es tiszt- helyettesi hivatás nem tartozik ugyan a divatos — a “keresett« — “-szakmák« közé, viszont elérhető, hogy azok a fiatalok kerüljenek oda akik vonzódnak ai fegyveres szolgálat iránt, és arra minden szempontból alkalmasak is. .

Sz. k