Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

játékautomaták Flipperek és szafárik Elüldözni a magányt korszerűbb H üst le- gyá rtmá ­nyú elektronikus automaták ára 120 ezer forint körül van. Így az üzemképesség fönntar­tásában fontos szerep jut a javítóhálózatnak. Három em­ber járja végig rendszeresen — kocsival — és gondoskodik az automaták karbantartásá­ról. Munkájukat egyebek kö­zött az elektronikus szerkeze­teknél nélkülözhetetlen hifoa- j kereső műszer is segíti. Míg az első gépek még jó­I szeréveL a tizenéves fiúk és a szórakozni vágyó külföldiek igényeinek feleltek meg. má­ra a játékautomata-szolgálfca- tás kiszélesedett, sokrétűbbé vált. Télen a kempingekből •►•kihelyezik*- a berendezéseket a vendéglátó egységekhez — 1 s mára jószerével ki&zorítot­Ä játéknak! áhítata van. Fi­gyelmes szemek hajolnak a búgó masinák1 fölé. fürge ke­zek matatnak a kapcsolókon, gombokon. Tele von a játék­terem. A gépek érdes hangja betölti a termet, apró pukka­nások jelzik a találatokat. Ti­zenéves fiúk — általános is­kolások. kamaszok — két- öt­forintosait nyelik el a masi­nák. Egyik-másik gyerek fél délutánokat is eltölt a játék­termekben. v Siófokon és Kaposváron üzemeltet játékautomatákat a Siotour. Dr. Fodor János, a Siotour vezetője a játékok idegenforgalmi hasznát, hang­súlyozza. Kellemes a nyári szezonban az időt tölteni a flipperek, szafárik meg külön­böző közlekedési és logikai já­tékok mellett. Ez késztette az idegenforgalmi hivatalt, hogy dp^ga pénzen megvásárolja az •automatákat. Tizenöt éve je­lentek meg az elsők — akkor még mechanikai — gépek a Balaton-parton. s azóta széles köriben el ter jedtek. Nemcsak az erre a célra rendszeresí­tett játéktermekben, hanem a kempingekbe és a különböző szórakozóhelyekre is telepí­tettek automatákat. Elsősor­ban ,a tőkésvalutát hozó kem­pingekben bővítették e szol­gáltatást, de másutt is folya­matosan cserélik a gépeket. Ezek az automaták kezdet­ben elsősorban olasz gépek voltak. A különböző flipperek bonyolult, mechanikai beren­dezéssel működtek. Már ak­kor kezdték kialakítani ezek javítószolgálatát. Hiszen — más területen is — aligha van bosszantóbb a »Nem műkö­dik« föiiratnál. Arról nem is beszélve, hogy amíg a gép áll, nem hoz hasznot. S ez csep­pet sem közömbös, hiszen egyik-másiknak ára igen te kiintélyes. Míg pár éve olas; flippereket 40—50 ezerért i; lehetett kapni, ma már a leg Növényvédelmi tájékoztató Előzzük meg a vértetvek kártételét! A rovarölő szerek széles körű alkalmazása csökkentette a vértetű természetes ellensé­gének, a vértetűfürkésznek a létszámát — így évről évre több ültetvényben lehet látni a károsítót. Megyénk minden részén — a rendszeresen gon­dozott gyümölcsösökben is — megfigyelhetők a vértetűtele- pek. A kártevő kizárólag al­mafán él, és szívogatásával károsítja a hajtásokat. Nagy egyedsűrűségű telepekben lepi el a fás részeket, különösen ott, ahol a kérget valamilyen mechanikai sérülés (jégverés, vihar) érte. Telepeit nyár elején meg­találhatjuk a zöld hajtásokon és a levél nyeleken. Szívása a hajtásokon, a vékonyabb galy- lyakon és a vesszőkön sima felületű duzzanatokat, a vas­tagabb ágakon karfiolszerű, daganatokhoz hasonló elválto­zásokat idéz elő. A kártevő rovarok potrohát dús fehér viaszbevonat borítja, s ez fo­kozatosan ellepi az egész te­lepet — őszre már gyapjas, vattaszerű lesz. Ezekről a te­lepekről lehet ilyenkor már messziről fölismerni a vesze­delmes kártevők ' A vértetűtelepek a hideg télnek is ellenállnak. Es nem­csak a fáik föld feletti részét károsítják: az erősebb fagyok beköszöntésével lehúzódnak a felszín alá, s a fa gyökerein, gyökémyaki részein teleped­nék meg. Kora tavasszal aztán újra fölvándorolnak a fa ko­ronás zin tjébe. A kártevő áttelelésének és a tavaszi új fertőzéseknek a megakadályozására még a té­li fagyok előtt be kell ecse­telni — terpentinnel vagy gyümölcsfaolajjal — az alma­fák vértetves sebeit. Az így kezelt sebeket, telepeket pár nap múlva vágjuk simára és kenjük be fémmentes olajfes­tékkel vagy Santar M sebke­zelőpasztával. Munkánk ered­ményességét fokozhatjuk, ha az eltávolított növényrészeket, az összegyűjtött kéregkaparé- kot azonnal elégetjük. Tavasz- szal. rügypattanás előtt ázta- tásszerű permetezéssel — a Novende 2 százalékos, a Kre- zonit E 0,7—0.9 százalékos vagy a Neopol 5 százalékos töménységű oldatával — tud­juk elpusztítani a korona- szint felé húzódó rovarokat. ták a régi rex- és biliárdasz­talokat.. Az egészen kicsinyek- ( re is gondolnak a SiotournáL { Csaknem minden nagyobb áruházban látni kétforintos bedobásával működő állatfi- I gurát. mini járművet — a1 gyerekek örömére.-;. . Minden évben megérkeznek * a legfejlettebb gyártók proto­típusai a Sió to úrhoz. Csanádi József főelőadó asztalára. Áz idén is több mint 50 gépet vásároltak, s az év végéig to­vábbi nyolc érkezését váljak. Az új szerzemények már a legkorszerűbb Gremlin Hust- le-gyártmányok közül valók. Ezzel együtt gondolnak a kü­lönleges szolgáltatás kiterjesz­tésére is: a siófoki és szente­si automaták mellett jövőre Lellén szerelnek föl ilyeneket. 1981-ben Fonyódon és Bog­láron is számítanak egy-egy játékterem nyitására: Kapos­váron — ha a Siotour meg­kapja a Dorottya-házat — szintén berendeznek egyet. Az alagsorban pedig úgy ter­vezik — külföldön most igen népszerű elektromos bowling- pályát (teke) alakítanak ki. Ugyancsak elektromos teke szolgálja majd az üdülőven­dégek szórakozását a siófoki üdülőhelyi klubban. Az idegenforgalmi hivatal­ban fölismerték: a Balaton- par vonzerejét ezek a látszó­lag, apró dolgok is fokozzák. Egyáltalán^ nem közömbös: szórakozva- telik-e itt az idő. Ezért építettek például az idén — a meglevők mellé Bé- latelepen és Szemesen mini- golf-, ugyancsak Szemesen pedig teniszpályát. Cs. T. Éhezőkről, magányosokról, elhagyatott emberekről hal­lunk és olvasunk naponta. El­szömyűlködünk a híreken. De vajon eszünkbe jut-e, hogy szétnézzünk a környezetünk­ben? Magatehetetlenek segít­ségre szorulók és várók körü­löttünk is vannak. Gyakran egy kis figyelem elég volna, hogy könnyebbé tegyük az életüket. Az egyedül maradt, idős emberekre gondolok. Igaz, egyre szebb és fölszereltebb szociális otthonokról számol­hatunk be. ám ezek sem tud­ják még teljesen megoldani a gondokat. Hogy hogyan lehet másként segíteni? Somogyszilnak 1200 —1300 lakosa van, s a köz­ségben négyszáz tagú vörös- keresztes csoport mŰKödiK. Magára maradt öregek ott is vannak — ám egyik sem el­hagyatott. Az öregek napközi ottho­na — amely sok községben azzal küszködik még, hogy nem szívesen mennek be az emberek — itt mindig tele van. Harminchatan járnak na­ponta. öt igénylő pedig a föl­vételre vár. Az otthon eset­leg ágyhoz kötött tagjairól a vöröskeresztes aktívák gon­doskodnak: ebédet visznek ne­kik, takarítanak és mosnak rájuk. Dr. Kovács János ti­zenhat éve gyógyítja a bete­geket Szilban, s ő a vöröske- resztes csoport elnöke is. — Hogy lehetett elérni, hogy majdnem minden har­madik ember aktívaként dol­gozik? — A szociális gondoskodást két szerv fogja ös6ae, a ta­nács meg az egészségügy. A gyakorlati munka a miénk, tehát feladatunk a rászorulók fölkutatása, az idősek gondo­zása, a felvilágosítás és még sok minden. Az orvos egye­dül nem tudja megcsinálni, csupán társadalmi segítséggel. Amikor ide kerültem, mind­össze 12 tagú alapszervezet volt a faluban. Hogy hogyan toboroztuk össze ezt a nagy­csoportot, az nem is fontos már. De a munkájuk nélkü­lözhetetlen. Egy körzeti ápo­lónő van, négy órában azon­ban 6 sem tud ellátni min­dent. — Hogyan szervezik meg a gondoskodást ? — Tizennyolc egészségügyi állomás van a faluban, egy- hez-egyhez körülbelül húsz ház tartozik. Ebben a körben végzik a vöröskeresztes-fel­adatokat. ErŐ6 az összetartás az aktívák között: bármilyen akció van, mindent elsőként hajtanak végre. Űj gyógyszer- tárt építettünk, s minden tár­sadalmi munkában készült... Örömmel megyek végig a falun, mindenütt tiszták, gon­dozottak a porták. — A tavasszal kitüntetést kaptak... A községek közül se. or­szágban egyedül mi kaptuk meg a legmagasabb kitünte­tést, a Vöröskeresztes Mun­káért arany fokozatát, s emel­lé még egy Környezetvéde­lemért emlékplakettet is... Ér­dékes dokumentumot is fiea zott a múltkor az egyik ta-i gunk: az első világháborúba* vöröskeresztes kórház műkö­dött a faluban. — Melyik korosztályból vám a legtöbb aktíva? — Elsősorban a középkorú« ak közül. Az idős emberek gondozását főként a nők vég­zik, s ez természetes is, ám a gyerekektől sem idegen a dolog. Az idén a kicsinyeknek írtunk ki pályázatot; kedves, szép rajzokat készítettek. A véradásra sem kell csalogatni az embereket: a tavasszal 118 liter vért adtak. Nem marad le a vöröskeresztes-tevékenv- ségben a körzetembe tartozó többi község: Kazsok, Büssü és Gadács sem. Salamon Flóriánná körzeti ápolónő délelőtt az orvos mellett van, 'délután pedig az idős embereket látogatja meg — Van, ahová csak egész ritkán kell benéznem, de elő­fordul, hogy némelyikhez több mint egy hétig is rend­szeresen kell járnom. Ha va­laki megbetegszik, nem fek- het otthon napokig segítség nélkül; a szomszédok is be­néznek hozzá, s azonnal érte­sítenek bennünket... Jóleső érzés a somogyszilia- kat hallgatni. Míg ott voltam, az orvos éop arra kérte a tanácselnököt, hogy tegyen valamit az egyik idős asszony ügyében. Közösen tevékenykednek —- hogy megkönnyítsék az öreg­ség éveit. laményi Év* FÜSTÖLGÉS Lakótelepen éln, ma élet­forma. Ennek azonban van­nak oivan elemei, amelyek, ha hétköznapokon nem is. de va­sárnap vagy ünnepnap annál szembetűnőbbek. Minden más amilíor nem kell munkába menni, a gyereket^ óvodába bölcsődébe vinni. És legalább egy órával később kelhet föl az ember, ha csak nem várja valami különleges program. Várjunk egy kicsit azzal az egy órai késéssel! A reggéli békés szendergés többnyire csak hiú ábránd. A bütykölő lakótársak a hetedik napot kocsijuk megjavításának szen­telik: reggel hétkor kezdődik a motorok bőgetése. renegeté- se. Amíg . e kedves emberek pénzt, időt és fáradságot nem kímélve olajozzák össze ma­gukat önköltségen, addig ön­jelölt minifittipaldik ralliznnk fel és alá a belső utakon, ök a fiatalabb generációból ke­rülnek ki, és szívesen állítják a féket szemmérték után. húsz­méterenként csikorogva fékez­ve. miközben szívük hölgye dagadó kebellel, a meghatott­ságtól kifényesedett szemmel lóg az erkélyen, gyönyörködik a négykerekű lovag észvesz­tő mutatványaiban. Tévedés azt hinni, hogy e motorikus előkészületek vala­mi nagy túra beharangozol. A bütykölés vagy egész napos, vagy egyszerűen csak felké­szülés a következő vasárnap teendőire. A rallizó-fékező megszállottak pedig így pótol­ják az országúti forgalomban elmaradt gumikopást és ben­zinfogyasztást. Mindenesetre ök délre kifáradnak, hogy át­adják a terepet a kicsi, de annál hangosabb motorkerék­pároknak. Ezek a hangtompí­tót nem ismerő járművek tö­megével mentek át a 14—20 évesek tulajdonába, a kereske­delem sikeres hitelakciója nyomán. Csekély fogyasztásuk miatt órákig lehet velük ke­ringeni egy-egy háztömb körül — meghiúsítva a pihenésre tett tétova kísérleteket. A traktor és a kempingbicikli e balul sikerült keresztezésé­nek nyergében büszkén feszí­tő, a motorversenyzés meddő szakaszában megrekedt ifjon­A Szalontay Mihály z utolsó nap Aki beült a gép mel­lé, s majdnem elsírta magát, amikor elolvasta, amit Miki diktált. Tömören, beteg­ségére, szív i zomgy uilad ásá ra hivatkozva lemondott tisztsé­géről, s kérte a központot, hogy engedjék el tanulni, se­gítsék bejutni valamelyik egyetem bölcsészkarára. Szinte szertartásosan hom­lokon csókolta Erzsit, aki most már kedvesen bőgött, s ügyet­lenül, maszatos arccal szájon puszilta. Hazament, anyjától megkér­dezte, Kollár doktor úr ott­hon van-é. Azt mondta, hogy biztosan; este sehova nem megy a vénember már. Azzal fölment a szomszéd ház har­madik emeletére, a nyugdíjas körzeti orvosukhoz, aki egy­szerre volt a környéknek megbecsült nyugdíjasa és a burzsoázia ittmaradt repre­zentánsa. Kollár doktor úrnak ugyan­is az az ötemeletes pesti bér­ház, amiben lakott valami­lyen módon a tulajdona volt, s közben a környék OTI-or- vosa volt, szeretett, kedvelt doktor bácsija, s mint ilyet, mindenki tisztelte. Ezért aztán á házát államosították, de a kitelepítést kikerülte, és így, nyugdíj mellett segített az utódjának, egy örökké haj­szolt harmincon aluli fiatal orvosnőnek, akit tanított is és akiben a lelket is tartotta, s aki hol örült az öreg jelenlé­tének, hol meg attól félt, hogy ez a »baráti« kancsolat tár­sadalmilag még valami bajt hoz rá. Mikit gyerekkora óta is­merte az öreg. Sokat évő- dött a selypítő, az s-eket ne­hezen ejtő kisgyerekkel; szinte előtte nőtt föl, hiszen ha bármi baj volt vele, ő látta először. Az orvos ott­hon volt, régi. múzeum mé­retű és külsejű rádióján va­lami zenét hallgatott, s el­merült benne, olyannyira, hogy nem is vette észre a belépőt. Ült a bő, kopott, bársonyszürke karosszékben, fölegypnesedett derékkal, mintha egy nagy szimfom­kus zenekar előtt valóságosan állna és vezényelt. Vezényel­te a rádiózenét. Konokul még akkor is, amikor már észre­vette a leülő Mikit, ős abba is szinte beleszuggerálta az áradó dallamok hallomását, tudomásulvételét. — Smetana — mondta, amikor véget ért a zene. — A Moldva... Hallottad már? — Még nem. Hiányossá­gaim vannak komolyzeneügy­ben. — És magyarnyelvügyben ts... — Hogy tetszik ezt érteni? — Tudod ki fejezi ki ma­gát így: »hiányosságaim van­nak«...? Egy finánc. Miki a szemhunyor ravaszdi fényén már látta, hogy az öreg elemében van. Vette a kesztyűt: — Tetszik haragudni a fi­náncokra? Helytelen. — Nem haragszom, csak olyan félemberek. Se katonák, se civilek. És mindig minden szivaromat elkobozták, ha megjöttem szabadságról, akár Bécs felől, akár Abbázia fe­lől. — Igazuk volt: egy orvos ne szivarozzon. — Nem az orvos szivaro­zott; a háztulajdonos, a kapi­talista. Ahogy a plakátokon van. Óriási zsíros kacsa com­bot ettem, és kövér, föléksze­rezett pucér nő ült az ölem­ben. Mikor először megláttam ezt a plakátot, az jutott eszembe: de jó lett volna így kapitalistának lenni. Aztán gyorsan kiderült, hogy az is vagyok. No, mi van, kisbol- si; miért jöttél? — Szükségem van egy or­vosi igazolványra, miszerint, hogy beteg vagyok. — Miszerint...? — Szóval: egyszerűen, hogy beteg vagyok. — És mi a bajod? — Szívburokgyulladás. — Katonaság? — Nem. Tanulni akarók. Egyetemre akarok menni — Helyes... De minek ahhoz betegség? — Kell egy hónap szabad idő, rendbetenni a dolgaimat. — Nem lógás? — Ugyan. — Hiszen ha csak átgondo­lod az életed... az is fon­tos ... Tedd is meg! Miki bólintott. Az öreg is. Odaült az íróasztalához, és sóhajtott egyet — No jó. Nem is hazudunk. Hirtelen nőttél... Mennyit is egy nyár alatt? — Harminckét centit cok máris sztároknak érzik magukat: megsértődnek, ha valaki figyelmezteti őket. Közben eltelt a délután, a motorberregésre állandóan fel­rezzenő emberek idegesek, bosszúsak, pedig a megpróbál­tatások, még nem értek véget Az alkonyt órákban elkezde­nek szállingózni a játszóte­rekre a nagyobb gyerekók. Nem egyedül jönnek. Társa­ságukban érkeznek még a fe­kete címkés cseresznye,, a kö­vidinka és társai, valamint a végtelen sörök. Fiatalok és öregek békés egyetértésben ordítoznák, szívják a nedűt és egyeztetik nézeteiket a nőkről. Aki figyelmeztetni akarja őket, jobban teszi, ha előbb továbbképezi magát a japán küzdősportokban. Az új lakó­telepek némelyike még men­tes a civilizáció olyan vívmá­nyaitól. mint a telefon: a rend őreit nincs mód értesí­teni. A járőrkocsiból pedig a háztömbökkel körülvett belső udvarokba nem lehet belátni, A közterületek rendiének megóvása a tanács feladata. Cs. L. — Jő, jó — bólogatott az öreg. — Ha valaki ódzkodik, szakrendelésre is elküldelek. Majd odamész, ahova én mondom. Minden rendben lesz. Itt a papír, s ha már itt vagy, vetkőzz le; megvizsgál­lak. Miki már menni akart, de levette az ingét. Az öreg meg­kopogtatta, meghallgatta, ag­gályosán többször is. Aztán leült az íróasztalhoz, írt egy másik papírt, s azt mondta: — Lehet, hogy tévedek, de valami a tüdőddel nincs rend­ben. — Náthás vagyok., — Nyáron?... No jó, biztos ami biztos, csináltassunk ré­tegfelvételt is. Miki megköszönte, s elment. 23. Tíz óra körül lehetett, ami­kor kiért Erzsébetre. Közben háromszor váltott villamost, menet közben leugrott, el­ment Soroksár felé, s vissza­jött. Fölszállt autóbuszra, ment egy megállót, leszállt, gyalogolt három utcán át, föl­des utcákon, kis házak között, aztán ott állt Beme tvás néni házánál (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom