Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
játékautomaták Flipperek és szafárik Elüldözni a magányt korszerűbb H üst le- gyá rtmá nyú elektronikus automaták ára 120 ezer forint körül van. Így az üzemképesség fönntartásában fontos szerep jut a javítóhálózatnak. Három ember járja végig rendszeresen — kocsival — és gondoskodik az automaták karbantartásáról. Munkájukat egyebek között az elektronikus szerkezeteknél nélkülözhetetlen hifoa- j kereső műszer is segíti. Míg az első gépek még jóI szeréveL a tizenéves fiúk és a szórakozni vágyó külföldiek igényeinek feleltek meg. mára a játékautomata-szolgálfca- tás kiszélesedett, sokrétűbbé vált. Télen a kempingekből •►•kihelyezik*- a berendezéseket a vendéglátó egységekhez — 1 s mára jószerével ki&zorítotÄ játéknak! áhítata van. Figyelmes szemek hajolnak a búgó masinák1 fölé. fürge kezek matatnak a kapcsolókon, gombokon. Tele von a játékterem. A gépek érdes hangja betölti a termet, apró pukkanások jelzik a találatokat. Tizenéves fiúk — általános iskolások. kamaszok — két- ötforintosait nyelik el a masinák. Egyik-másik gyerek fél délutánokat is eltölt a játéktermekben. v Siófokon és Kaposváron üzemeltet játékautomatákat a Siotour. Dr. Fodor János, a Siotour vezetője a játékok idegenforgalmi hasznát, hangsúlyozza. Kellemes a nyári szezonban az időt tölteni a flipperek, szafárik meg különböző közlekedési és logikai játékok mellett. Ez késztette az idegenforgalmi hivatalt, hogy dp^ga pénzen megvásárolja az •automatákat. Tizenöt éve jelentek meg az elsők — akkor még mechanikai — gépek a Balaton-parton. s azóta széles köriben el ter jedtek. Nemcsak az erre a célra rendszeresített játéktermekben, hanem a kempingekbe és a különböző szórakozóhelyekre is telepítettek automatákat. Elsősorban ,a tőkésvalutát hozó kempingekben bővítették e szolgáltatást, de másutt is folyamatosan cserélik a gépeket. Ezek az automaták kezdetben elsősorban olasz gépek voltak. A különböző flipperek bonyolult, mechanikai berendezéssel működtek. Már akkor kezdték kialakítani ezek javítószolgálatát. Hiszen — más területen is — aligha van bosszantóbb a »Nem működik« föiiratnál. Arról nem is beszélve, hogy amíg a gép áll, nem hoz hasznot. S ez cseppet sem közömbös, hiszen egyik-másiknak ára igen te kiintélyes. Míg pár éve olas; flippereket 40—50 ezerért i; lehetett kapni, ma már a leg Növényvédelmi tájékoztató Előzzük meg a vértetvek kártételét! A rovarölő szerek széles körű alkalmazása csökkentette a vértetű természetes ellenségének, a vértetűfürkésznek a létszámát — így évről évre több ültetvényben lehet látni a károsítót. Megyénk minden részén — a rendszeresen gondozott gyümölcsösökben is — megfigyelhetők a vértetűtele- pek. A kártevő kizárólag almafán él, és szívogatásával károsítja a hajtásokat. Nagy egyedsűrűségű telepekben lepi el a fás részeket, különösen ott, ahol a kérget valamilyen mechanikai sérülés (jégverés, vihar) érte. Telepeit nyár elején megtalálhatjuk a zöld hajtásokon és a levél nyeleken. Szívása a hajtásokon, a vékonyabb galy- lyakon és a vesszőkön sima felületű duzzanatokat, a vastagabb ágakon karfiolszerű, daganatokhoz hasonló elváltozásokat idéz elő. A kártevő rovarok potrohát dús fehér viaszbevonat borítja, s ez fokozatosan ellepi az egész telepet — őszre már gyapjas, vattaszerű lesz. Ezekről a telepekről lehet ilyenkor már messziről fölismerni a veszedelmes kártevők ' A vértetűtelepek a hideg télnek is ellenállnak. Es nemcsak a fáik föld feletti részét károsítják: az erősebb fagyok beköszöntésével lehúzódnak a felszín alá, s a fa gyökerein, gyökémyaki részein telepednék meg. Kora tavasszal aztán újra fölvándorolnak a fa koronás zin tjébe. A kártevő áttelelésének és a tavaszi új fertőzéseknek a megakadályozására még a téli fagyok előtt be kell ecsetelni — terpentinnel vagy gyümölcsfaolajjal — az almafák vértetves sebeit. Az így kezelt sebeket, telepeket pár nap múlva vágjuk simára és kenjük be fémmentes olajfestékkel vagy Santar M sebkezelőpasztával. Munkánk eredményességét fokozhatjuk, ha az eltávolított növényrészeket, az összegyűjtött kéregkaparé- kot azonnal elégetjük. Tavasz- szal. rügypattanás előtt ázta- tásszerű permetezéssel — a Novende 2 százalékos, a Kre- zonit E 0,7—0.9 százalékos vagy a Neopol 5 százalékos töménységű oldatával — tudjuk elpusztítani a korona- szint felé húzódó rovarokat. ták a régi rex- és biliárdasztalokat.. Az egészen kicsinyek- ( re is gondolnak a SiotournáL { Csaknem minden nagyobb áruházban látni kétforintos bedobásával működő állatfi- I gurát. mini járművet — a1 gyerekek örömére.-;. . Minden évben megérkeznek * a legfejlettebb gyártók prototípusai a Sió to úrhoz. Csanádi József főelőadó asztalára. Áz idén is több mint 50 gépet vásároltak, s az év végéig további nyolc érkezését váljak. Az új szerzemények már a legkorszerűbb Gremlin Hust- le-gyártmányok közül valók. Ezzel együtt gondolnak a különleges szolgáltatás kiterjesztésére is: a siófoki és szentesi automaták mellett jövőre Lellén szerelnek föl ilyeneket. 1981-ben Fonyódon és Bogláron is számítanak egy-egy játékterem nyitására: Kaposváron — ha a Siotour megkapja a Dorottya-házat — szintén berendeznek egyet. Az alagsorban pedig úgy tervezik — külföldön most igen népszerű elektromos bowling- pályát (teke) alakítanak ki. Ugyancsak elektromos teke szolgálja majd az üdülővendégek szórakozását a siófoki üdülőhelyi klubban. Az idegenforgalmi hivatalban fölismerték: a Balaton- par vonzerejét ezek a látszólag, apró dolgok is fokozzák. Egyáltalán^ nem közömbös: szórakozva- telik-e itt az idő. Ezért építettek például az idén — a meglevők mellé Bé- latelepen és Szemesen mini- golf-, ugyancsak Szemesen pedig teniszpályát. Cs. T. Éhezőkről, magányosokról, elhagyatott emberekről hallunk és olvasunk naponta. Elszömyűlködünk a híreken. De vajon eszünkbe jut-e, hogy szétnézzünk a környezetünkben? Magatehetetlenek segítségre szorulók és várók körülöttünk is vannak. Gyakran egy kis figyelem elég volna, hogy könnyebbé tegyük az életüket. Az egyedül maradt, idős emberekre gondolok. Igaz, egyre szebb és fölszereltebb szociális otthonokról számolhatunk be. ám ezek sem tudják még teljesen megoldani a gondokat. Hogy hogyan lehet másként segíteni? Somogyszilnak 1200 —1300 lakosa van, s a községben négyszáz tagú vörös- keresztes csoport mŰKödiK. Magára maradt öregek ott is vannak — ám egyik sem elhagyatott. Az öregek napközi otthona — amely sok községben azzal küszködik még, hogy nem szívesen mennek be az emberek — itt mindig tele van. Harminchatan járnak naponta. öt igénylő pedig a fölvételre vár. Az otthon esetleg ágyhoz kötött tagjairól a vöröskeresztes aktívák gondoskodnak: ebédet visznek nekik, takarítanak és mosnak rájuk. Dr. Kovács János tizenhat éve gyógyítja a betegeket Szilban, s ő a vöröske- resztes csoport elnöke is. — Hogy lehetett elérni, hogy majdnem minden harmadik ember aktívaként dolgozik? — A szociális gondoskodást két szerv fogja ös6ae, a tanács meg az egészségügy. A gyakorlati munka a miénk, tehát feladatunk a rászorulók fölkutatása, az idősek gondozása, a felvilágosítás és még sok minden. Az orvos egyedül nem tudja megcsinálni, csupán társadalmi segítséggel. Amikor ide kerültem, mindössze 12 tagú alapszervezet volt a faluban. Hogy hogyan toboroztuk össze ezt a nagycsoportot, az nem is fontos már. De a munkájuk nélkülözhetetlen. Egy körzeti ápolónő van, négy órában azonban 6 sem tud ellátni mindent. — Hogyan szervezik meg a gondoskodást ? — Tizennyolc egészségügyi állomás van a faluban, egy- hez-egyhez körülbelül húsz ház tartozik. Ebben a körben végzik a vöröskeresztes-feladatokat. ErŐ6 az összetartás az aktívák között: bármilyen akció van, mindent elsőként hajtanak végre. Űj gyógyszer- tárt építettünk, s minden társadalmi munkában készült... Örömmel megyek végig a falun, mindenütt tiszták, gondozottak a porták. — A tavasszal kitüntetést kaptak... A községek közül se. országban egyedül mi kaptuk meg a legmagasabb kitüntetést, a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatát, s emellé még egy Környezetvédelemért emlékplakettet is... Érdékes dokumentumot is fiea zott a múltkor az egyik ta-i gunk: az első világháborúba* vöröskeresztes kórház működött a faluban. — Melyik korosztályból vám a legtöbb aktíva? — Elsősorban a középkorú« ak közül. Az idős emberek gondozását főként a nők végzik, s ez természetes is, ám a gyerekektől sem idegen a dolog. Az idén a kicsinyeknek írtunk ki pályázatot; kedves, szép rajzokat készítettek. A véradásra sem kell csalogatni az embereket: a tavasszal 118 liter vért adtak. Nem marad le a vöröskeresztes-tevékenv- ségben a körzetembe tartozó többi község: Kazsok, Büssü és Gadács sem. Salamon Flóriánná körzeti ápolónő délelőtt az orvos mellett van, 'délután pedig az idős embereket látogatja meg — Van, ahová csak egész ritkán kell benéznem, de előfordul, hogy némelyikhez több mint egy hétig is rendszeresen kell járnom. Ha valaki megbetegszik, nem fek- het otthon napokig segítség nélkül; a szomszédok is benéznek hozzá, s azonnal értesítenek bennünket... Jóleső érzés a somogyszilia- kat hallgatni. Míg ott voltam, az orvos éop arra kérte a tanácselnököt, hogy tegyen valamit az egyik idős asszony ügyében. Közösen tevékenykednek —- hogy megkönnyítsék az öregség éveit. laményi Év* FÜSTÖLGÉS Lakótelepen éln, ma életforma. Ennek azonban vannak oivan elemei, amelyek, ha hétköznapokon nem is. de vasárnap vagy ünnepnap annál szembetűnőbbek. Minden más amilíor nem kell munkába menni, a gyereket^ óvodába bölcsődébe vinni. És legalább egy órával később kelhet föl az ember, ha csak nem várja valami különleges program. Várjunk egy kicsit azzal az egy órai késéssel! A reggéli békés szendergés többnyire csak hiú ábránd. A bütykölő lakótársak a hetedik napot kocsijuk megjavításának szentelik: reggel hétkor kezdődik a motorok bőgetése. renegeté- se. Amíg . e kedves emberek pénzt, időt és fáradságot nem kímélve olajozzák össze magukat önköltségen, addig önjelölt minifittipaldik ralliznnk fel és alá a belső utakon, ök a fiatalabb generációból kerülnek ki, és szívesen állítják a féket szemmérték után. húszméterenként csikorogva fékezve. miközben szívük hölgye dagadó kebellel, a meghatottságtól kifényesedett szemmel lóg az erkélyen, gyönyörködik a négykerekű lovag észvesztő mutatványaiban. Tévedés azt hinni, hogy e motorikus előkészületek valami nagy túra beharangozol. A bütykölés vagy egész napos, vagy egyszerűen csak felkészülés a következő vasárnap teendőire. A rallizó-fékező megszállottak pedig így pótolják az országúti forgalomban elmaradt gumikopást és benzinfogyasztást. Mindenesetre ök délre kifáradnak, hogy átadják a terepet a kicsi, de annál hangosabb motorkerékpároknak. Ezek a hangtompítót nem ismerő járművek tömegével mentek át a 14—20 évesek tulajdonába, a kereskedelem sikeres hitelakciója nyomán. Csekély fogyasztásuk miatt órákig lehet velük keringeni egy-egy háztömb körül — meghiúsítva a pihenésre tett tétova kísérleteket. A traktor és a kempingbicikli e balul sikerült keresztezésének nyergében büszkén feszítő, a motorversenyzés meddő szakaszában megrekedt ifjonA Szalontay Mihály z utolsó nap Aki beült a gép mellé, s majdnem elsírta magát, amikor elolvasta, amit Miki diktált. Tömören, betegségére, szív i zomgy uilad ásá ra hivatkozva lemondott tisztségéről, s kérte a központot, hogy engedjék el tanulni, segítsék bejutni valamelyik egyetem bölcsészkarára. Szinte szertartásosan homlokon csókolta Erzsit, aki most már kedvesen bőgött, s ügyetlenül, maszatos arccal szájon puszilta. Hazament, anyjától megkérdezte, Kollár doktor úr otthon van-é. Azt mondta, hogy biztosan; este sehova nem megy a vénember már. Azzal fölment a szomszéd ház harmadik emeletére, a nyugdíjas körzeti orvosukhoz, aki egyszerre volt a környéknek megbecsült nyugdíjasa és a burzsoázia ittmaradt reprezentánsa. Kollár doktor úrnak ugyanis az az ötemeletes pesti bérház, amiben lakott valamilyen módon a tulajdona volt, s közben a környék OTI-or- vosa volt, szeretett, kedvelt doktor bácsija, s mint ilyet, mindenki tisztelte. Ezért aztán á házát államosították, de a kitelepítést kikerülte, és így, nyugdíj mellett segített az utódjának, egy örökké hajszolt harmincon aluli fiatal orvosnőnek, akit tanított is és akiben a lelket is tartotta, s aki hol örült az öreg jelenlétének, hol meg attól félt, hogy ez a »baráti« kancsolat társadalmilag még valami bajt hoz rá. Mikit gyerekkora óta ismerte az öreg. Sokat évő- dött a selypítő, az s-eket nehezen ejtő kisgyerekkel; szinte előtte nőtt föl, hiszen ha bármi baj volt vele, ő látta először. Az orvos otthon volt, régi. múzeum méretű és külsejű rádióján valami zenét hallgatott, s elmerült benne, olyannyira, hogy nem is vette észre a belépőt. Ült a bő, kopott, bársonyszürke karosszékben, fölegypnesedett derékkal, mintha egy nagy szimfomkus zenekar előtt valóságosan állna és vezényelt. Vezényelte a rádiózenét. Konokul még akkor is, amikor már észrevette a leülő Mikit, ős abba is szinte beleszuggerálta az áradó dallamok hallomását, tudomásulvételét. — Smetana — mondta, amikor véget ért a zene. — A Moldva... Hallottad már? — Még nem. Hiányosságaim vannak komolyzeneügyben. — És magyarnyelvügyben ts... — Hogy tetszik ezt érteni? — Tudod ki fejezi ki magát így: »hiányosságaim vannak«...? Egy finánc. Miki a szemhunyor ravaszdi fényén már látta, hogy az öreg elemében van. Vette a kesztyűt: — Tetszik haragudni a fináncokra? Helytelen. — Nem haragszom, csak olyan félemberek. Se katonák, se civilek. És mindig minden szivaromat elkobozták, ha megjöttem szabadságról, akár Bécs felől, akár Abbázia felől. — Igazuk volt: egy orvos ne szivarozzon. — Nem az orvos szivarozott; a háztulajdonos, a kapitalista. Ahogy a plakátokon van. Óriási zsíros kacsa combot ettem, és kövér, fölékszerezett pucér nő ült az ölemben. Mikor először megláttam ezt a plakátot, az jutott eszembe: de jó lett volna így kapitalistának lenni. Aztán gyorsan kiderült, hogy az is vagyok. No, mi van, kisbol- si; miért jöttél? — Szükségem van egy orvosi igazolványra, miszerint, hogy beteg vagyok. — Miszerint...? — Szóval: egyszerűen, hogy beteg vagyok. — És mi a bajod? — Szívburokgyulladás. — Katonaság? — Nem. Tanulni akarók. Egyetemre akarok menni — Helyes... De minek ahhoz betegség? — Kell egy hónap szabad idő, rendbetenni a dolgaimat. — Nem lógás? — Ugyan. — Hiszen ha csak átgondolod az életed... az is fontos ... Tedd is meg! Miki bólintott. Az öreg is. Odaült az íróasztalához, és sóhajtott egyet — No jó. Nem is hazudunk. Hirtelen nőttél... Mennyit is egy nyár alatt? — Harminckét centit cok máris sztároknak érzik magukat: megsértődnek, ha valaki figyelmezteti őket. Közben eltelt a délután, a motorberregésre állandóan felrezzenő emberek idegesek, bosszúsak, pedig a megpróbáltatások, még nem értek véget Az alkonyt órákban elkezdenek szállingózni a játszóterekre a nagyobb gyerekók. Nem egyedül jönnek. Társaságukban érkeznek még a fekete címkés cseresznye,, a kövidinka és társai, valamint a végtelen sörök. Fiatalok és öregek békés egyetértésben ordítoznák, szívják a nedűt és egyeztetik nézeteiket a nőkről. Aki figyelmeztetni akarja őket, jobban teszi, ha előbb továbbképezi magát a japán küzdősportokban. Az új lakótelepek némelyike még mentes a civilizáció olyan vívmányaitól. mint a telefon: a rend őreit nincs mód értesíteni. A járőrkocsiból pedig a háztömbökkel körülvett belső udvarokba nem lehet belátni, A közterületek rendiének megóvása a tanács feladata. Cs. L. — Jő, jó — bólogatott az öreg. — Ha valaki ódzkodik, szakrendelésre is elküldelek. Majd odamész, ahova én mondom. Minden rendben lesz. Itt a papír, s ha már itt vagy, vetkőzz le; megvizsgállak. Miki már menni akart, de levette az ingét. Az öreg megkopogtatta, meghallgatta, aggályosán többször is. Aztán leült az íróasztalhoz, írt egy másik papírt, s azt mondta: — Lehet, hogy tévedek, de valami a tüdőddel nincs rendben. — Náthás vagyok., — Nyáron?... No jó, biztos ami biztos, csináltassunk rétegfelvételt is. Miki megköszönte, s elment. 23. Tíz óra körül lehetett, amikor kiért Erzsébetre. Közben háromszor váltott villamost, menet közben leugrott, elment Soroksár felé, s visszajött. Fölszállt autóbuszra, ment egy megállót, leszállt, gyalogolt három utcán át, földes utcákon, kis házak között, aztán ott állt Beme tvás néni házánál (Folytatjuk.)