Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
Elindult Újvárosból Portrévázlat két tételben Újsághír: Siófoki olvasóival találkozott Gerencsér Miklós október 8-án. Az író valahol a Rákóczi tér környékén ébred, majd jellegzetes, óriási lépteivel elindul ,a Blalxa Lujza tér felé, a Népszabadság szerkesztőségébe. S miközben »robotos« újságíróként (ő szólott így legutóbbi ikönyve előszavában) napi munkáját végzi, agya egyik rekeszében várakoznak a papírra kívánkozó alakok, nyelvükön a még kimondatlan szavakkal. Hogy hova valók ezek a figurák, és honnét a mondataik? A világ minden tájáról, s különböző történelmi korokból, de nekem erős a gyanúm, hogy amikor például Attila király környezetéből vonul be egy figura abba a bizonyos agyrekeszbe, kicsit az is kénytelen győrivé, somogyivá formálódni (ott is, itt is élt, dolgozott egy ideig), mielőtt szólni kezd. • * • . (Egy barna, nyúlánk fiú áU a győri Kossuth utcán, várja a bezigazda szekerét. Kopott táskájában jeles bizonyítványok és rajziskolára emlékeztető holmik: néhány rajzlap, szén, vizfestékek. A macskaköveken zötyög a szekér, két komoly paraszt- ember ül a bakon. Intenek a fiúnak. — Nos, jót meggondoltad, fiam? — kérdezi a fiatalabb gazda kedvesen. A fiú bólint. 1 — Aztán láttál-e már teheneket? — mosolyog a bajusza alatt az öregebb, aki alig félórája azt tanácsolta fiának, hogy inkább falusi gyereket keressenek a jószáguk mellé. A fiú fölugrik a szekérre, s hamarosan föltűnnek a Rábca- parti fűzfák.. A fiatalabb gazda hátranyújtja az étele* tarisznyát. i — Egyél, Miklós? 1 A fiú vág a kenyérből, szalonnából, s egyre könnyebb a szive. A tavasz jószagú. Most jó volna elővenni a rajzmap- pat és néhány könnyű vonallal megörökíteni a tájat. De hát mit szólnának a gazdák? Különösen az öregember. Miféle gulyásgyerek az, aki rajzol? A munkától nem fél. Igaz, tehénpásztor még nem volt, de ökrökkel már szántott a varos környéki jtarasztok földjén. Aztán dolgozott 6 már gyárban, kereskedésben afféle tedávde-teddoda munkákat, vakációban, tanítás után, mert a nagymamának. afct eddig nevelte, az ő filléreire is szüksége volt. kedves hősök, most aztán előléphettek abból a bizonyos agyrekeszből, bemutatkozhattak, szólhattok.(1943. ősz. Győri ócskapiac. A fiú ruhát, lábbelit válogat, összeráncolt homlokkal alkuszik az elárusítóval. Vásárol két rend öltönyt, egy pár bakancsot. Maradék pénzén másodosztályú jegyet vált Budapestre. Döcög a vonat. Ipartelepek, Győrszentiván, Nagyszentjá- nos. A fiú öklével eltakarja a szemét: ne lássák az utasok, hogy sir. Másnap már egy építkezésen dolgozik a fővárosban. Észreveszi, hogy a bakanccsal becsapták, mert délre már kilóg belőle a nagyujja. Este a munkásszálláson kinyitja a szekrényét, és eláll a lélegzete. A gondosan beakasztott ünneplőruhának se híre, se hamva. Ipari tanuló. A társainak feltűnik, hogy egy kockás fedelű füzetbe esténként írni szokott. Győri emlékeit zsúfolja sűrű sorokba, s egy tavaszi vasárnap olvasóra is akad. Egyik kőművessegéd elkéri tőle a füzetet, s kifekszik vele napozni a tanulóotthon tetejére. Estére pecsenyére sül a legény, s váltig hangoztatja, hogy nem bírta félretenni a történetet, olyan érdekes volt. Ez a füzet később a Hátsó- város cimü regénnyé nőtt, de akkor még inkább a rajzolás érdekelte a fiút. Fölveszik az Iparművészeti Főiskolára. Keményen tanul: iszonyú az a tananyagmennyiség, amit pótolnia kell. Művészettörténet. irodalom, történelem. Esténként nem látszik ki a könyvhalom mögül.) Hogy hol szokott az író sétálni esténként, azt erdemes volna részletezni, mert ezek a séták históriaiak, művészettörténetiek és irodalmiak egyaránt. Sokszor voltam a sétapartnere. Egy alkalommal a Luxortól fölsétáltunk Buda várába, s onnét, a szinte házamként! stíluselemzés után. legyalogoltunk a Rákóczi tér mögé egy kis józsefvárosi hangulatért. záróra előtti fröccsért valamelyik málló vaíkolatú csapszékbo. De köziben acso- rogtunk antikváriuma kirakatok elótt. Megidéztünk olyan I írókat, történelmi alakokat, akiknek egykori lakóhelyére | még emléktábla se utal, de 6, 1 az író. pontosan tudta, hogy egy Tisza Kálmán-korabeli képviselő arcát például melyik szecessziós ablakkeretbe kell odaképzelni. Szinte minden budapesti épületnek ismeri a történetét. Az építészet a szenvedélye. Magyarázatait hallgatva néha arí'a gondoltam, talán pályatévesztett. De hát az Írás. az általa művelt nagyepika is kíván építészérzéket! ö az írásaiban építkezik. • * * (Az ország minden tájáról érkeztek munkások az épülő Dunaújvárosba. A fiú nagybátyja, Czifra Joachim kőműves afféle szakszervezeti funkcionáriusként nagy beszédet mond az építők között. Beszé- ' dének lényege: aki ebből a nagy munkából kőműves létére kimarad, egész életében bánhatja nemtörődömségét. Mert itt készülnek most a nagy dolgok. Csepeliek Kaposváron Vendégek érkeztek pénteken Kaposvárra: a városi ifjúmunkásnapok keretében a városi KISZ-bizottság és a Csepel Művek Kaposvári Nehézgépgyárának KlSZ-bizott- sága hívta meg a központi gyár tizennégy KISZ-esét. Délután gyárlátogatáson vettek részt, a fórumon találkoztak a város gyárainak vezetőivel. Tegnap megtekintették a kaposvári Elektroncsőgyárat, majd a villamossági gyárban KISZ-aktivistákkal találkoztak. Tájékoztatót kaptak a mozgalmi munkáról, s tapasztalatokat cseréltek. Délután városnézésre indultak, s megtekintették megyénk népi értékeinek őrzőjét, a szakmai falumúzeumot; este a gyógyszertár ifjúsági klubjának fiataljai gondoskodtak programról! Ma a Ripnl-Rónai Múzeummal és a Somogyi Képtárral ismerkednek — a kaposvári látogatás befejezéseként A szónoklat után Joachim bácsi elégedetten lép le az emelvényről, s ekkor valaki megérinti a karját. — Jó napot. Józsi bátyám! j A nagybácsi úgy meglepődik i az overallos fiú láttán, hogy j percekig nem jut szóhoz. — Miklós! — dörgi aztán paprikavörösen. — Hát te mi a fenét keresel itt? — Hát... Józsi bátyám mondta éppen az előbb: aki ebből kimarad... — Na és a főiskola? — fulladozik az öreg, aki a lelke mélyén büszke volt főiskolás unokaöccsére. — Otthagytam.) Folytathatnám, volna még mit elmondanom róla. Az újságírás mellett egymás után jelentek meg a könyvet József Attila- és SZÓT-dijat kapott s újságírói munkásságáért Rózsa Ferenc-díjat Eddig 12 kötete jelenít meg és három drámája került színre. Mondom, folytathatnám ezt az írást, de késő éjszaka van, s én magam is szeretem a pontot a legutolsó mondat végén. Odakint kemény szél fúj a Balaton felől, de ha most kimennék az éjszakába, azt hiszem, találkoznék vele. Léptei neszét elnyeli a köd, körülötte élők, holtak, es sai- várványos legendáik. Szapudi András Propagandistaklub, lilmtárral Megtartották évnyitó első foglalkozásukat a siófoki propagandista klub tagjai. Ezután havonta három alkalommal — szerdánként — találkoznak, s módszertani és gyakorlati segítséget is kapnak a munkájukhoz. A medvében másutt is működnek hasonló klubok — a siófoki február óta. Figyelemre méltó a programjuk; ügyelnek például arra . is, hogy a KISZ- es propagandisták megismerkedjenek a nyelvművelés és a retorika alapjaival. Sajnos, ez még nem mindenütt számít természetes igénynek — pedig nélkülözhetetlen, ha mondanivalónkat formába akarjuk önteni. A télen három ilyen előadást terveznek a klubban. A foglalkozásokon a technikai eszközök gazdag választéka áll rendelkezésünkre: van diafilm, és most moz- gófilmtárat akarnak kialakítani. Az idei év tervei között szerepel, hogy fölveszik a kapcsolatot a Balázs Béla Stúdióval, amely a kölcsönzött filmekhez vitavezetőt is küld. Terveznek művészetpolitikai előadásokat, vetélkedőket, s a vitakörök módszertani bemutatókon adnak számot — és ötleteket — gyakorlati munkájukról. Rengő pad, baki szekér és palavessző Játékok a múzeumban A falu verőfényes. A legelő nincs messze, a koszt kitűnő. A gazda lánya kerékpáron hozza az ebédet, a kosár tetején ropogós tiszta a konyharuha. Esős időben leül a gádorba rajzolni. A felnőttek elismerően bólogatnak, a fiatalok körülveszik. Az egyik gazdalegényt bosszantja ez a népszerűség. — Azt a fái rajzold lel — mutat « kútra boruló eperfára. Pár vonal: késs a kút a fával. — No, ne viccelj? — bőrkén fel a legény —. hiszen egyetlen levelet se rajzoltál lel ..J • * » A Luxor eszpresszó a Mar- git-híd közelében volt, a Vígszínházzal csaknem szemben. A Dohány utcai szerkesztőségből (akkoriban az Ifjúsági Magazint szerkesztette) ide vezetett az útja — leginkább gyalog —, hogy a hallgatag zongora mögötti ablakmélyé- désben kétrét hajtsa a kéziratpapírt, s mire a zenész tollászkodni kezd a hangszer mögött, pontot tegyen az esedékes novella, regényfejezet vagy drámarészlet végére. És ez az írásjel volt az aznap esti jó közérzet záloga: a -levezető« séta vargabetűi ennél a pontnál kezdődtek, mert ez adita meg az Írás utáni fáradtság gyönyöréraetét, amely minden más öröm és élvezet feltétele. A pineémő hozta a megszokott duplát, gyűszűnyi tejjel. Az író arca elkomorodott, tnegszívta Plovdivját, örökJ Iránját fölemelte, és... lessék, Rengő pad, baki szekér és palavesező — a kiállítás három tárgya ebben a sorrend- ben.a mai ötvenéves felnőttek gyerekkorára utal. A csecsemőkori éjszakai fektetőt. a szülők mezei munkája során használt szénagyűjtő játékváltozatát és az iskolás gyerek mindennapos íróeszközét Iái, • juk azon a változatos bemutatón, amelyet a marcali múzeum rendezett — három megye gyűjteményéből. A nemzetköz! gyermekév megyei programjában kiemelkedő jelentőségű és sikerű e vállalkozás. Maga a látvány is vonzó: a gyerekjátékok több csoportja található a múzeumban. A fiúké változatosabb: a férfimunka kicsinyített tárgyai lehettek a legkedveltebbek, s ezeket sport- és ügyességi, ötletesen működő játékok egészítik ki. Zömét felnőttek készítették, de a gyerekek maguk is alkottak örömet szerző játékokat. A lányok játékaiból képet kapunk a korábbá nevelési felfogásról is: ők megmaradtak a babák mellett, a sport- és ügyességi játékokból kirekedtek. (Táncaik viszont annál gazdagabbak) Nemcsak erről beszélnek a kiállított játékok, hanem vallanak az ötven—száz évvel ezelőtti állapotokról is, a falusi emberek szociális körülményeiről. Az ötletes állószék — ami nem egyéb, mint egy konyhai pad közepein kilyukasztva — az otthon foglalatoskodó felnőttek érdekében készült, hogy minél kevesebb időt veszítsenek a kicsiny gondozása miatt. A nehéz élet parancsát azonban a legtöbb esetben áthágták az ötletesnél ötletesebb játékok, amelyeknek zöme azt a feladatot is megoldotta, hogy »-belene- velte« a gyerekeket a felnőttek világába, ami többnyi re a munkát jelentette. Kiskapa, kisszekér, kis prés — néhány példa erre. A gyerekjátékokon belül külön műfajt képviselnek a ;-mobilok«, amelyek a modern szobrásza tot olyannyira foglalkoztatják. (Ezeket is otthon készítették az ügyesebb apukák. Ellentétben a gyermekek mai mechanikus játékaival, amelyeket hamar megunnak.) A szél hajtotta — a múzeumban egy ventillátor fújja — azt a két szerkezetet, amelynek férfi és nő alakja a tél: tüzelőt készíti elő. Az apa fát fűrészel, az édesanya aprogai t Két törpe ugyanezt teszi. A i sátorszerű forgató lamellákat ha megfújja a szél, mint a »gép«... (A nagykanizsai tarka lepke, szinte szálldos a Thúry György Múzeum gyűjteményéből választották ki a marcali bemutatóra.) A csurgói helytörténeti anyagból eg" ügyes kezű asztalos kisiparos babaszobába való aprócska gyerek bútorai tartanak számot nagy érdeklődésre. A marcali múzeum is gazdag gyerekjáték gyűjteménnyel rendelkezik. Sok szépet láttunk a pécsi múzeum anyagából is. Bodzapuska, nyíl, rongy labda, blincke, brugattyú — régi ügyességi és sportjátékok. Mindegyik percek alatt elkészíthető. A múzeumi kiállítás: rendezői arra is számítottak:! a gyerekek szívesen hozzálátnak ott. helyben a játékkészítésnek. A folyosón el is helyeztek rengeteg anyagot. Az iskolások — helyiek és a környék falusi gyerekei — csoportosan érkeznek a múzeumba, s a látottalt után kiki nekifog, hogy ezt-azt csináljon. Babát, kukoricaszárból hegedűt, repülőt, békaszéket erős szálú fűből, kesztyűs bábot — a régi játékok sok indítékot adnak, alig lehet választatni. S ha még engedi a kirándulásra szánt idő, visszasétálhatnak a kiállítóterembe, ahol mintegy visszapillantótükörben az ötven évvel ezelőtti pajtások iskolai fölszereléseivel is megismerkedhetnek: fatáskával, palavesszővel, a régi idők tankönyveivel. Korabeli fotókat is kiállítottak. A Noszlopy iskola 1926-os építését és az eteő tanévnyitót 11929) mutatják a megsárgult képek. A kiállítást hamarosan a megyeszékhelyen is bemutatják. Heraayi Barna ■ W Őszi Balaton (Cyertyás László felvételei) i [
