Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

I Tanácskozás az előfizetéses étkeztetésről Jobb is lehet az ebéd Az otthon ebédet főzök és az üzemi konyhákon étkezők kötélhúaó versenyéből valószí­nűleg az utóbbiak kerülnének ki győztesen: ők vannak töb­ben. Bölcsödések, óvodások, kis- és nagydiákok, dolgozók, az öregek napközi otthonai­ban a nyugdíjasok és még Kő­kan mások részesülnek a köz- étkeztetés örömeiben. Öröm. hogy olcsó és nem kell fára­dozni érte. Sok helyütt az is kellemes érzéssel tölti el ebédelni igyekvőket, hogy etellel lakhatnak jól. De... Ez a, »de« késztette arra a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat vezetőit, hogy szak­mai. napra hívják össze — e hét közepére — előfizető ven­degeik képviselőit és az ét­té m#k főnökeit. Az éppen s/.iinnapos kaposvári Pari? ét­teremben beszélgettek a felek arról: mit követel a gyomor, miként lehetnének elégedettek azok is, akik ma még — jog­gal — nem épp hízelgő gúny­neveken emlegetik mindenna­pi, előre kifizetett ebédjüket. Négyezer felnőttet és ötszáz "diákot lát el delenle — a hét hat napján — a vállalat. A tanácskozásra meghívtak öt­ven érdekeltet, nagy részük meg is érkezett. Meghallgat­hatták: miként lehetne a ven­déglátók szerint javítani az előfizetéses étkeztetést. A rö­vid előadás önkritikában is bővelkedett E megjegyzések között tallózva kiderül, hogy a vendéglátók a tükörbe néz­ve miféle hibákat vesznek észre magukon. Az éttermekben előfizeté­ses menüt fogyasztó emberek néhol úgy érzik, nem ők a vendégek — »-apróbb jelek­kel-“ tudtukra is adják ezt. A vendéglátó vállalat vezetői le­szögezték: ezt nem tűrik, aiz előfizető épp olyan vendég, mint, az. aki az étlapról ren­del, tehát, szépen terített asz­tallal. udvariasan kéül fogad­ni. Az Is fontos, hogy min­denütt előre legyen meg a heti étlap, és ne változzék —, hogy az emberek ehhez igazat- líassák otthoni vacsorájukat, és ha ebéd re indulóban kel- k.áposztafőzelékre készülnek, re fogadja őket szilvásgom- bóc.- Az áremelések után nehe­zebb a konyhafőnökök dolga: sok miniden nem fér be a normába, mégis meg leéli őrizni a változatosságot. Űj ételféleségeket — avagy fele­désbe merült régieket — is föl kell fedezni. A mélyhűtő- berendezések bővítésével té­len is lehet — tavaszias az étel. primőrízű a főzelék, íny­csiklandó a falat. Sorolhatnánk még, mi min­dennel kívánják javítani a vendéglátók az előfizetéses ét­kezést. Reméljük, nemcsak szándék marad az elhatáro­zás. Ehhez az egyes üzletek vezetőinek és személyzetének »beleegyezése«, azaz tettre- fcésasége is szükséges. Meghal Lhatták a meghívott vendégektől is: mit kívánná­nak az emberek, s nem né­hány fölpaprikázott vendéig keresetlen szavaiból, hanem egy tanácskozás nyugodt lég­körében ismerték meg a kér­éseket. Azonnal válaszolhat­tak is: mi teljesíthető és mi nem. Van javítanivaló a »másik oldalon« is. Például ott, ahol az edényekben a helyszínre szállított és melegítőkonyhák­ban adagolt ételt kapnak az emberek. Nem minden válla­lat konyhája megfelelő és a helybeli személyzet sem áll j mindig a szakácsművészet — i azaz: a melegítő és elosztó tu domány — magaslatain. Így aztán a legjobb ételből is le­het rossz. A vendéglátó válla- | lat emberei szaktanácsokkal szolgálhatnak az oda vitt ebé­den kívül, ha kérik őket, szí­vesen ellátogatnak az üzemek ebédkiosztói h oz. Van sok jóhírű konyha, so­kan dicsérik ma már az elő- 1 fizetéses menüt. A nemrég le- I zajlott tanácskozás után re­mélhetőleg még többen kel­hetnek föl elégedetten ebéd- I jük, fényesre törölt, csillogó tányérjaik me.lől. Jó szolgálatot tesznek az ilyen eszmecserék. Ennek a jelmondata a következő volt: »Az előfizetéses étkeztetést rangjára kell emelni!« — A valódi jó szolgálatot azonban a szakácsok és a fölszolgálók. a menük összeállítói és az ebédosztók tehetik. Nekik pe­dig talán nincs szükségük ily hangzatos jelmondatra, csupán arra a tudatra: jól kelt főzni és az ételt illik udvariasan ad­ná a vendégnek. Luthár Péter Hozzászólás cikkünkhöz Takarékos sofőrök , f Kaposváriak nyerték az egyéni és a csapatversenyt A versenyző egyik keze az inditókuicson, a másikkal a volánt szorongatja, jobb lába a gázpedálon. Feszülten figye­li a stopperórái versenybírót... Fölhangzik a ►-Rajt!« ve­zényszó. Röíi'en egyet a Sko­da motorja, aztán halkan du­ruzsolni kezd. A kipufogóból kékes színű füstlabdacs száll az ég felé. A teherautó szép lassan legurul a festékcsíkok­kal jelzett szerefóaknáról, ki­gördül az oszlopokkal helyet­tesített gyárkapun, s megkez­di útját a képzeletbeli városi forgalomban. Előz. slalomo- zik, szűk mellékutcába 1 kanya­rodik, rámpához fáról, »beíu- ralcszik« egy szabad parkoló­helyre ... Most versenyszerűen — le­zárt útszakaszon — hajtják végre az ország legjobb Vo­lán-gépkocsivezetői azokat a feladatokat, amelyeket, napi m-unkájuk során meg kell ol­daniuk. A kétnapos versenyen 55 teherautó- és autóbuszso­főr négyszer ült a volán mö­gé, hogy megmutassa: hogyan tud takarékosan gazdálkodni az üzemanyaggal. Benzin- és gázolajüzemü gépjárművel. Söröző helyett cukrászdát! Gondolatokat ébresztő és hozzászólásra késztető • írás jelent meg Kaposvár belvá­rosának rekonstrukciójáról a Somogyi Néplap szeptember 1-i számában. A cikk többek közt beszá­mol arról az okos és megvaló­síthatónak látszó tervről amely szerint a Dorottya-há- zat idegenforgalmi központtá szándékoznak átalakítani Azon azonban már el lehet gondolkodni, hogy vajon szükség lesz-e ott sörözőre. Ha jól számolok, a Doroty- tya étterem sörözőjétől, a Mé­zes Mackótól haladva a Ka­pos étteremig, illetve az Er­zsébet kisvendéglőig hat he­lyen lehet Kaposvár belváro­sában sörözni, közülük öt helyen étkezni is. Ezzel szem­ben a szorosabb értelemben vett belvárosnak nincs egyet­len cukrászdája sem. Példáért nem kell a többi megyeszék­helyhez fordulni, mint azt az újságcikk írója más vonatko­zásban teszi; elég, ha meg­említjük, hogy belvárosunk — akár a lakosság igényeit, akár az idegenforgalom érdekeit nézzük — legalább olyan ni vós cukrászdát érdemelne, mint amilyen a nem megye- székhely és Kaposvárnál jó­val kisebb Keszthely Muskát­lija. Inkább cukrászdát, mint sörözőt a Dorottya-házba! Vitathatónak látszik az ugyancsak a Dorottya-házban berendezendő fazekasműheiy terve is. Nem szabad túlzás­ba esnünk az idegenforgalmi »■látványosságokkal«, külö­nösen nem. ha arra gondo­lunk, hogy Kaposvár idegen- forgalma meglehetősen a ba­latoni fürdőidényhez kötődik, ennek megfelelően főleg a nyári hónapokra sűrűsödik. Nagyon valószínű, hogy az idegeneket legalább annyira vanzaná oda egy szép, áru­ban gazdag régiségkereskedés, mint a fazekasműhely. A belváros üzlethálózata átalakításának tervezésekor bizonyára gondolnak majd rá,; hogy a megyeszékhely végre külsőre, belsőre egyaránt rep rézén tatív könyvkereskedés­hez jusson, természetesen an­tikvár részleggel is bővítve Kaposvár a két főiskolájá­val, számos közép- és szak­iskolájával egyre inkább diák­város lesz. Komoly mulasztás lenne az ifjúságot — és tér mészetesen a felnőtteket is — még hosszú ideig megfoszta­ni a régi könyvek közt való böngészés és az olcsó, amel­lett jó könyvek felfedezésé­nek, megvásárlásának örömé­től. 1 A gondolatsor folytatása helyett befejezésül: a kedve­zőtlen örökség mellett a fel­szabadulás óta is inkább vi­tathatóan, mint dicsérhetően alakult — vagy inkább nem alakult — Kaposvár belváro­sának a képe. A most készü­lő rekonstrukciós terveknek nagyon gondos és előrelátó mérlegeléssel sok mulasztás pótlásáról kell gondoskodniuk. Dr. Wirth Ferenc városi és országúti viszonyok között egyaránt számot adtak tudásukról. Es hogy mennyit számít a jó vezetéstechnika, azt bizonyítja a verseny so­rán mért két adat, amely nem is a legjobb, illetve a legrosz- szabb. A városi pályán — 11 perces szintidő alatt — az egyik versenyző 6,2 deciliter, a másik 1,2 liter benzint hasz­nált föl. — A napi munka során, terv , mészetesen több üzemanyagot . fogyaszt még a legjobb gép­Í kocsi vezető autóba is, hiszen ezek az eredmények verseny- pályán, rakomány nélküli te­herautókkal, ideális körülmé­nyek között születtek — mond' ja De Sorgo Tibor, a rende­ző, a 13-as Volán' igazgató- helyettese. — Arra azonban mindenképpen jó, hogy képet alkothassunk róla: mennyi üzemanyagot takaríthat meg egy jói képzett gépkocsiveze­tő. Három versenvszámon már túl volt Kovács Sándor, a pé­csi Volán gépkocsivezetője, amikor megkértük egy rövid beszélgetésre. A városi pályán Skodával ő érte el az eddigi legjobb eredményt: gépkocsi­ja csupán 4,9 deciliter gáz­olajait fogyasztott. — Tizennégy éve ülök a volán mögött, több miint tíz éve pótkocsis Tátrát vezetek, Ezek az autók kisebbek, ke­vésbé »érzem« őket, mint az enyémet. Mire megismerném, már végig is szaladtam a pá­lyán. — Mi volt a módszere? — Vigyáztam, hogy az in­dulásnál, a manőverezésnél ne adjak fölöslegesen gázt és ne rontsam az akadályt. — Ilyen »spórolósan* vezet az országúton is? — Természetesen. Bár a megrakott pótkocsis teherautó a Mecsek szerpentinjein eieg sóikat fogyaszt, ott is lehet gazdaságosabban vezetni. Hiá­ba nyomnám ütközésig a gáz­pedált, egy ponton túl a mo­tor energiája már kárba vész. A mostani verseny bizo­nyítja, hogy jó gépkocsiveze­tők vannak Somogybán. Az első helyet Vígh Csaba, a másodikat Sostorias László — a 13-as Volán-két versenyző­je — szerezte meg. A har­madik Denkinger István pécsi gépkocsivezető lett A csapatversenyt is « ka" posvarnak nyerték, I.endvai József PIACI KÖRKÉP Őszi árhullám tői már a Munkástanács lap jaként jelent meg. »Tízezer koronát tűztek k egy elvtánsunk fejére. Marca libán így közigazgatnak.« — ezzel a címmel jelent meg eg; cikk a Somogyi Hírlap feb ruár 13-i számában, s beszá molt arról, hogy Tóth Aladá marcali szolgabíró tízezer ko rónát ígért három katonának, ha »véletlenül« etteszik láb alól Tóth Józsefet, a helyi szociáldemokrata part elnö­két (Tóth Aladár ezt köve­tően fegyelmivel távolították el a szolgabírói hivatalból — fél évre. 1919 augusztusában ugyanez a Tóth Aladár adta a Marcaliban elfogott kommu­nistákat a Prónay-különít- mény kezére.) A nagy port fölkavarő cikk után három nappal Tóth Jó­zsef már nem szereplője, ha­nem szerzője volt a Somogyi Hírlapban megjelent »Kapita­lista vádak — szocialista ér­vek« című tárcának. írásában a kapitalista sajtó vádjaival foglalkozott. »E magát történelmi osz- álynak nevező érdektársaság rkászai-firkászai, főhercegi nevelőkből egyetemi kated- -ára beprotezsált szobatudó­sai, a polgári újságírás sajtó- >arazitái, iszákos iskolameste­rek azt szeretnék elhitetni a tárosi munkássággal és a fa- usi néppel, hogy a szocializ- nus ellensége a munkával ízerzett tulajdonnak, az egye­li tehetség kifej thetésének, a raliásnak és a nemzeti eszmé­tek.« A következőkben pedig orra megcáfolja — agitatív rejű logikával — ezeket a vá- lakat. A meggyőző érvelés 'óth József későbbi cikkeit is ellemzi. A Tanácsköztársaság meg­döntése után Zsemleynéd je­lentősebb publicisták is kom­promisszumra kényszerültek,. ha a Horthy-Magyarországon maradtak: vagy a tolinak, vagy a forradalmi eszmének »mondanak búcsút« — egy időre. (Ez az idő 25 évig tar­tott — annak, aki megérte a leiszabadulást.) Ha valaki a tollat választotta, »a megtérés hitelessége« fölött éber sze­mekkel őrködtek a korszák hi­vatásos irodalmi cerberusai. Nem hagyhatjuk viszont fi­gyelmen kívül azt a lehetősé­get sem, hogy Zsemley —■ megtörető börtönévek után önként tagadta meg korábbi tevékenységét és fordult jobb­ra politikai meggyőződésében. Ez azonban — ha így volt — nem befolyásolja 1919-es te­vékenysége pozitív voltának 0 Somogyi Néplap kár Irta, ugyanabban a könyv­ben. A megjelenés dátuma fi­gyelemre méltó. 1938 márciu­sától ugyanis Magyarország nvugati szomszédja már nem Ausztria, hanem az azt beke­belező, »nadragulya-kertjét« tűzzel-vassal terjeszteni kívá­nó fasiszta Németország volt. Tanár, káplán, vörösőr 1919 tavaszán nemcsak hí­vatásos újságírók fogtak tol­lat Somogybán a haladásért, a forradalom és a ploretárok ügyéért. Többen szerepeltek a Somogyi Hírlap, a Somogyi Munkás és a Somogyi Vörös Űjság hasáb­jain egy-egy cikkel, akik­nek nem volt kenyerük a toliforgatás, A Somogy megyei Szo­ciáldemokrata Párt 1919. ja­nuár 5—6-i értekezletén felszólalt Tóth József mar­cali küldött Az agitációs munka fon­tosságáról be­szélt, s me­gyei pártlap indítását ja­vasolta. A marcali pol­gári iskola ta­nárának in- > dítványát el­fogadták, és a Somogyi Hír­lap jaunár Uz tf oly latjuk.) »Mi is a piacról élünk« — mondták — a kaposvári hetipiac árusai, és srófoltak egyet az árakon. Az egy hete még nyárvégi olcsóságával meghökkentő piac most alkal­mazkodott az évszakhoz. A paprika java helyenként a korábbinak kétszeresére drágult: húsz forint körüli áron kelt el. A nemrég még drágaságával kirívó 8 forintos paradicsom, ezúttal csábítóan olcsónak számított. Egy cso­mó leveszöldség hovatovább 10 forint. Tálán ha negyed kiló volt az a cukorborsóku­pac, aaneüyént 12 forintot kér­tek. Olcsóbb csupán a fejes káposzta lett: (5 forint kilója. A karfiol változatlanul 10, a kelkáposzta 12 forint. Fölfűz­ni való cseresznyepaprika 10— 15-ért fonnyaőozott, a késői primőr reteik viszont 4-ért csaknem hamvas volt Akinek vélt sütnivalója nem vett a ,hatforintos sütni való tökből. Sajnos, a geszte­nyeárusok is egyre anyagia­sabbak: a vevő már csak 25- 26 forintért lehet biztos ab­ban, hogy a portéka nem a szomszéd fája alól származik. A zöldbab eltűnt lévén, hogy a vevőre várakozó áru­sok unalmukban kifejtették az utolját is. Az öreg zöld­babból ily módon nyert zsen­ge fiatal bab csupra 7 forint. A gyümöilcsvál asztak is ősziesedik. Egyre több az apró szemű borszőlő, noha akadt még csemegének való is. Az előbbit 10, az utóbbit 15 fo­rintért szemezgethetjük. Ami nem megy, azt ne eről­tessük — szűrhette le a ta­nulságot az az asszonyság, aki immár második , hete próbál túladni ugyanazon a »szÜlváni«, 20 forintért Az almát nemcsak a mérsé­kelt 10 forint körüli ár teszi kapóssá; a helyenként csend­életbe kívánkozó körtéért sem sokallt senki 12—15 forintot. A vevők fanyarul mosolyog­tak vissza a 10 forintos birs­re. A baromílpiac árai hideg­zuhanyként hatottak. A tojás I darabjáért elkérni a 2,50-et, sem átallották. Kacsaszerü li­bákért 250—260 forintot kér­tek, egy tyúkszerű kakasért 120-at. A kakasszerű kakas ennél 30 forinttal volt drá­gább. A csirke kilója 36—44 £0­rint Hasonlóak ezekhez az or­szág valamennyi szabadpiacá­nak baromfiárai, kivétel csu­pán a dr,ágaságával kitűnő Kecskemét, ahol 50 forint a csirke kilója. Tojásban.—úgy látszik — nincs drágább a kaposvárinál A fővárosban a legolcsóbb a rárt tóttá rjaík való: 1,60, máshol 1,80—2 forint A burgonya a komlói sza­badpiacon már 6—7 forint, holott az ál lami kereskede­lemben országosan maximált ár csak 4,40. Zalaegerszegen 14 forint egy kiló »piaci« fő- zőhagyima, miközben a boltok­ban országszerte 7,40. A fővá­rosi piacokon már 6-ért is ad­ják. A zöldpaprikát a Rába part­ján még 9—10 forintért Lehet venni, száz kilométerrel dé­lebbre, Veszprémben 16 kiló­ja. A paradicsom Békéscsabán most is csak 5 forint, kétszer ennyi D unántú 1-szerte. És mint hírűik, ideje elkölteni az utolsó lecsó vacsorát. Az alma Zalában 14 forint, a fővárosban feleannyi. A szőlő Debrecenben a legdrá­gább: 20 forint. A fentiek fé­nyében a Somogy megyei Zöldért árai egy cseppet sem borsosak. A megyéből is egyre több fejes káposzta érkezik, így ki­lója már csak öt forint A kelkáposzta 9, a karfiol 8, az egyre szerényebb igényeket kielégítő zöldpaprika 12 fo­rint. Az 5—7 forintos paradi­csom is elérte már a konzerv­ipari szabvány minimumát A sárgarépa kilója 4 forint, a gyökéré 14. A zeller mosit 12- ért kapható, de két hét múlva adják még alább is. Az alma java 10 forint, de egészen mutatós az 5,60-as III. osztályú is. Az ínycsiklandóbb körte 14. A szőlő igényeseknek 18,60. B. F. elismerését, amikor Tatéban »lelkes és bátor harcosa volt az új rendszernek és mint ilyen, értékes munkásságot fejtett ki Kaposváron« — ahogy a Somogyi munkás írta róla Szekszanda távoztakor. 1919-ben írt cikkei alapján — anélkül, hogy elsiklanánk a későbbi törésvonal felett — ezt így állapíthatjuk meg. »Bár a nyilas és egyéb ke­resztesek itt is megpróbálkoz­tak a'német földön kitenyész- tett nadragulya magjait el­szórni, de bizony eredmény nélkül. A munkásságnak ezer és egy oka van rá, hogy eze­ket a ’tanításokat’ visszauta­sítsa.« — Ezt is Zsemley Ősz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom