Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
Karádi hímzés Szibéria közelről Mindig láthat valami újat, aki a siófoki Háziipari Szövetkezetbe látogat. Fonott bútorokat, textilneműit, ajándék- tárgyakat készítenek — faként a bedolgozók. A dísztárgyak az idén nagyabb szerepet kaptak a Háziipari Szövetkezetben, értékes iparművészeti munkák is találhatók közöttük. Már tőkésországokba is exportálnak asztalosipari termékeket. Az év utolsó negyedében kezdik meg a kárpitozott vasipari termékek gyártását; ezekből jövőre már több millió forint értékűt állítanak elő. Több gyermekruhát is gyártanak — buzsáki meg karádi motívumokkal. A hímzésben főként a bedolgozók jele&ked- ; nek. I Egy pohár badacsonyi Bratszkban Dudáló fagyos szél, ordíts farkasok, száműzettek. Szibéria neve ezt idézi föl a legtöbb emberben. Riportfilmekből, újságok képriportjaiból tudjuk ugyan, hogy Szibériában új városok sora nőtt ki a földből, rendszeresen hallunk az ottani gigantikus építkezésekről, maga e föld azonban ma is a természet mostohasá- gának jeiképe. Hasonló ez ahhoz, mint ahogy a magyar Alföldet is a fél világ a csikós- vagy a betyárromantiká- val azonosítja. A turista, aki a Hortobágy kedvéért jön, s átutazik városainkon, falvainkon,, belátja, hogy a »Magyar Puszta« már csupán számára fönntartott kis sziget... Vajon segítenek-e legyőzni az előítéleteket egy szibériai utazás benyomásai? A karádi tsz elnöke, Árvái József augusztusban vízügyi szakemberekkel . csaknem. 40 órás repülőút után tette lábát ama távoli vidék földjére. — Mikor megérkeztünk, 38 fokos meleg volt; ez már önmagában is szertéfoszlat- ta korábbi elképzeléseimet. Bratszkról például tudtam, hogy egykor afféle börtöntéle- pülés volt; vadonatúj európai nagyvárost ■ találtaim a helyén. Elvittek bennünket a környéken épülő vízi erőműhöz, amely az Angara 127 méteres magasságból lezúduló vizét hasznosítja. A méretek érzékeltetésére nehéz szavakat találni : valamennyiünket féletem fogott el a toronyházakhoz szokott szemnek is hatalmas betonkolosszus láttán. — Hogyan került tsz-elnök- ként a vízügyi szakemberek csoportjába? — Társadalmi munkásként elnöke vagyok a járás gazdaságai által létrehozott szántóéi vízgazdálkodási társulatnak. — És milyen tapasztalatokra tett szert? — Sok tanulni valónk van a vízzel való takarékoskodásban. Ott, túlzás nélkül, az utolsó csepp vizet is hasznosítják. A szárazföldi éghajlat sajátossága a hosszú, igen hideg tél, majd szinte átmenet nélkül a rövid, forró, száraz nyár. A nálunk használt öntözéses módszerek nálunk vízpazarlásnak számítanának, ezért alkalmazzák széles körben az »áztatásos«; tehát mintegy alulról való öntözést. Az idei aszályos nyár minket is figyelmeztetett az öntözés fontosságára. Szovjet Kö- zéo-Ázsiában a mi aszályunk minden idők legkedvezőbb időjárásának számított volna... Órákon át száll a repülőgép, s mintha csak az asztal lapja fölött repülne. Ott érti meg az ember igazán a mondást: a víz az élet. ■ — Ilyen szélsőséges időjárás ellenére hogyan képes termelni a mezőgazdaság? •— Több helyen is érdeklődtem róla. Elmondták, hogy igen rossz területeken is termelnek búzát. Igaz, a termésátlag csak 8—10 mázsa. A gazdálkodás itthoni »logikája« alapján rögtön azt kérdeztek, »megéri-e«. Nem éri meg, válaszolták, kenyérre azonban akkor is szükség van. Ráadásul talán ez a búza még olcsóbb is annál, mint amit több ezer kilométerről szállítanának oda. Érdekes volt az itthon ezerhektárszám termelt kukoricát parkok dísznövényeként látni. Az északibb részeken csak virágágy- nyi méretekben tehet elfogadható körülményekéi teremteni bármilyen zöld növény számára. Bőséges útravaló Ketten a százötvenből A pértektetást év afctmäBs feladataira készítik elő a megyei államszervezetek: propagandistáit a Minisztertanács balatanszenaesi üdülőjében,. A tanfolyam jellegével, tematikájával foglalkozott már lapunk egy interjúban, ezúttal néhány hallgatóval beszélgettünk. Nem sok időt áldozhatunk rrr. eszmecserére, hiszen — Kovács Imre, a megyei pártitsaattság munkatársa, a tanfolyam vezetője elmondja — faánomnaponfoént van a tumuewaltás (Jha* turnusban 43 előadás hangzik el). s meglehetősen »feszített« a program. Reggel 6-tól este 6-ig figyelnek, jegyzeteinek; a hallgatók^ ■ kőtáranként változik a téma. Gazdaságpolitika, üail- tóffl, művészeti kérdések sflb.; egy-egy «szafcterutefc« iegflle- tékeselbfojeá állnak: pódiumra. Ebben a tamásban 150-en vámnak. — Több ntínt fifiaz éve pánt propagandista vagyok, következésképpen jó ideje járok előkészítő tanfolyamokra — mondja Béres Gyula, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Szakközépiskola tanára. — Kétségtelen, hogy feszített tempójú munka folyik itt, de azt hiszem, min- denksmek az t a véleménye: megéri a fáradságot. Bőséges útravalóit kapuink, s elsősorban nem általánosságokat, hanem tényeket és hasznos érveket egy-egy fontos témakörben. Szükségünk is van az útrava&óra, a jó ötletekre, az okos, eligazító előadásokra, hiszen az élet újabb és újabb kérdéseket vet föl, s a propagandista nemcsak a pártoktatás vezetőj ekiérst, felelőseként propagandista, hanem mindenkor, minden helyzetben; tanár vagyok, magyar irodalmat és világnézeti ismeretet tanítok, s a tanári szobában, illetve a tanteremben is propagandistának kell lennem. Ha elém áll például egy 17 éves diák egy-egy úgynevezett fogas kérdéssel, válaszolnom kell neki. Nem dicsekvésből mondom; nálunk eddig is eredményes volt a pártoktatás; nemcsak a párttagok, hanem a pártcmkívülá- ek is szívesen vesznek részt a vitákban, amelyek általában méltóak a tantestület szkwo- nalahoz, szelleméhez. Mindig igyekeztünk az esetlege* ismétlődéseket elkerülni, sikeres volt például legutóbb a valláskritikai, egyházpolitikai tanfolyam, amelynek témáit a kötelező anyag mellett vitattuk meg. Az idén úgynevezett elméleti konferenciát tervezünk, s elmondhatom: nagy örömmel fogadta a tantestület az új elképzelést Hat foglalkozás lesz: négy alkatommal a felettes pártszenv által előírt anyagot dolgozzuk föl, két alkalommal pedig a hallgatók által javasolt kérdéseket vitaijuk meg. Béres Gyula, m Munkácsy gämmäzrum pártszervezetének veetetóaégi tagja. — Nekem nincs fankeiám a pórtvezetóségben, én »csak« propagandista. vagyok — mondja Ipsény György, a íca- posanéröi tsz főállarttenyésztő- je. — Viszont ezt a munkáit már 16 érié csinálom, neméi- hetőkg eredményesen. Két csoportunk van, én a% újmajoriak pártóktatósát vezetem. A hallgatok főként kétkezi dolgozók, párttagok, pártonki- vüEek. Kertészetben, műhelyben, traktoeoskéret a szántó- földön, állattenyésztőként az istállóban, dolgoznak, » felkészültségűik természetesen nem azonos a diplomásokéval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ■nem érdeklődnek kellően a pártokfcatás témái iránt: egy- egy jól sikerült, életízű előadásra izgalmas vitával reagálnak. Néha három óra is kevés a vitára. Érthető módon elsősorban azok a kérdé- i sek érdekűik őket, amelyek a saját életükkel, munkakörülmény tikkel kapcsolatosak. Tehát a mezőgazdaság politikai kérdések. A téziseket rendszerint helyi példával illusztráljuk, s a hallgatók nem egyszer az elméletet »ütköztetik« a helybeli gyakorlattal. A pártokfcatás t fórumnak is tekintik. Néha magam is ott szerzek tudomást ■— egy-egy elméleti kérdés taglalása után — valamely kifogásolni való dologról, eljárásiról. Gondolom, tudja: nagy tsz a mienk. Négy falu népét fogja össze. Nem ülök sokat íróasztal mellett, rendszerint kinn vagyok a gazdaságban. Mégsem tudhat az ember mindenről. Sz. A. Értékek a Zseiicben A népi építészei emlékei, régi használati tárgyak Az út a téglahídon át vezet, amelynek boltívét gondos kezek építették, szakértelemmel. Ügy állították helyre, ahogy hajdanán — még a kő- hidak előtt —, állt. A kerítésen belül kérés nélkül mindenki ’ elnyomta a cigarettá ját. Később, amikor a asúpfedeles házak szobáit is végigjártuk, megszólalt az egyik tanácselnök; — Értek vain 3*:í: Nagy érték. A házak ablakában muskátli virágzik, a kerítésen papri- kafüzér szárad. Szemben a templom fehér tornya késő ősei napsütésben ragyog A sken nai falumúzeumban vagyunké Gyarapodó értékeit a zselici tanácselnökök szemlélik, és sűrűn kérdeznek: nemcsak a látványra kiváncsiak, hanem a munkára is, amely a népi építészet szép emlékeinek megőrzéséért folyik. Ennek a »falunak« nincsenek lakói, a vendége azonban, egyre több. Híre futott Európában, és íw, idén eddig harmincezren jöttek Szennába, hogy összegyűjtve lássak, mire volt képes a századfordulóin élt névtelen mester, hogyan és milyen körülmények között éltek itt, a Zsebe lábánál elődeink. A falumúzeum egyre gazdagabb: az épületek szobaiban sok olyan tárgyat gyűjtöttek össze, amely a régi emberek életmódjára utal. Olyan tárgyakat, amelyekből egyre kevesebb van a régi házak padlásán, udvarában. A Zseljc Kaposvár és Szigetvár között húzódó domb- vonulatának települései közigazgatásilag két. megyéhez — Baranyához és Somogyihoz — tartoznak. Ez a dombvidék azonban szorosan egymáshoz kapcsolja a falvakat: közös a múltjuk, azonosak vagy hasonlóak a jelent meghatározó gondjaik, és mindenbizonnyal egyformán alakul a jövőjük is. 1972-ben Almamelléken találkoztak a zselici települések tanácselnökei,' hogy szót váltsanak gondjaikról. Akikor elhatároztak, hogy rendszeressé teszik a találkozásokat A héten — csütörtökön ■— már a negyediknek adott otthont Szenna. A vitát — amely ezúttal a zselitj műemlékek és népi építészeti emlékek megóvásának lehetőségéről szólt végighallgatta Klencsár Gábor, a kaposvári és dr. Nagyváradi János, a szigetvári járási hivatal elnöke is. — Ami itt, Szennában van — mondta vitaindítójában Szigetvári György, a megyei műemléki albizottság vezetője —, születésétől fogva viták kereszttüzében áll. Sökan — szakemberek is — . mondták, hogy nem kell összegyűjteni a népi építészet emlékeit, hanem ott megóvni, ahol vannak. A vitát az idő eldönti majd. Áz azonban már most is tény, hogy a szerte heverő emlékek egyre pusztulnak. A falu csodálatos képe, amelyet az ott élő . ember keze melegével és szíve szemetekével formált, lassan visszavonhatatlanul a múlté lesz. A helyreállításnak, megóvásnak sokszor az . épületet használó ember állja útját — azzal, hogy átalakítja a házat, sátortetőt tesz rá, »díszes« kerítéssel vonja körül. A fehér falu, meszelt falusi házak helyére hivalkodó épületek kerülnek. A másik nagy gond a »gyűjtők« szenvedélye. Pedig a zselici falvak padlásán értékek hevernek. |2-l Az aimameliéki tanácselnök mondta: a régi órák, edények összegyűjtve gondot okoztak. — Sokszor hallottam: dobják már a fenébe, minek rakosgassuk! Most nagyon örülök, hogy megvamnaiC ezek, és a kend erf eldől gazás gépei is, vagy a régi ruhák. Múzeumba kerülnek: a falu múzeumába. 3. A múzeumi és műemléki hónapben többet beszélünk a falu értékeinek megóvásáról is. Termi viszont az év minden hónapjában kell élte — a lakónak is, vezetőnek is. Dr. Kereza Imre Közép-Szibéria után iák az ország déli vidékeit is. — Szamarkandban 40 kilós dinnyéket láttunk, néhány száz kilométerrel arrébb, Bu- hárában pedig már csak másfél kilósakat. Ez is jelzi,' hogy viszonylag kis területen milyen nagyok a terme;«» adottságai közli különbségek. — Eljutott-e a magyar mezőgazdaság híre az Uralon túlra? — Ennek kézzel fogható példájaként Bratszkban badacsonyi olaszrizlinget töltöttek a poharunkba. —' Hogy összegezné a benyomásait ? — Az olimpiára készülő Moszkvától a buharai bazárig a Szovjetunió közelről színesebb és sokfélébb, semhogy azt a legjobb fűm vagy fénykép is érzékeltethetné. Szibéria sem »Szibéria« mái*, és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy még I kevésbé legyen, az. I B, F. A falu értékeit azok sem ismerik mindig, akik ott élnek. Magyarlukaián már csak egy ház van, amelyik a népi építészet emlékeit őrzi. Megmentéséért harc folyt: a tanácsülésen kétszer került napirendre míg végül megszavazták a megvásárláshoz szükséges pénzt. Ez a ház most már helyet adhatna azoknak ■az értékeknek, amelyeket eddig a padláson rejtegettek. Csakhogy a régi edények, használati tárgyak könnyein pénzre válthatók, egy használaton kívüli, mázas cserépkor- só Dohszán 300 forintért kelt el. A tulajdonos furcsa hobbinak tartotta az ismert színésznő gyűjtószenvedélyét A gödrei tanácselnök egyszer Nyugat-Németországiban járt, s ott látta meg az egyik családnál a Gödrén gyűjtött régi használati tárgyaljat. Akkor döbbent rá: a falu lesz szegényebb, ha eltűnnek ezek a tárgyak. A külföldi rendszámú autók utasai .nemcsak emlékekkel térnek haza, hanem sok, sok — számunkra pótolhatatlan értékű — tárggyal is. Azt szinte mindenki tudja, hogy egy régi rokkáért, cserépedényért mennyit fizetnek > a »gyűjtők«. Korántsem ilyen ’ köztudott, hogy a népi építészet szép emlékeinek megvásárlásához hozzájárul az állam és támogatást kap a tulajdonos is, ha felújítására, állagmegóvására költi. Az idő gyorsan eltünteti ezeket az értékeket Elérkezett a huszonnegyedik óra: ma még megmenthető egy részük. Holnap mái- késő lesz! Megmentésük azonban nemcsak anyagi kérdés, , Pssümadár Simogató, derűs napsütés. Finom volt a reggeli, jó a hangulatom. Mi kell ennél több utazás előtt? Semmi! Régen kezdődött már ilyen jól a nap. Szélesen vigyorogva megyek az utcán. Gondolatban szégyellem is magam: hülyének néznek. De ettől az ötlettől még jobban vigyorgok. Egy darabig. Buszmegálló. Tömeg. Sebaj! Azért fátszállók. Hátba vágnak. Odébb löknek... — Elnézést — mondják. — Kérem, semmiség — mondom. Legalább ötször. Nem hagyom magam földühíteni. Vasútállomás. Pénztár — tizenöt lábnyi hosszú sor. És négy perc az indulsáig. Végre! — Tessék. Huszonnyolc negyven... — Köszönöm. .. Mint az úr hangja, zeng a magasból: »... érkezik ...« A tömeg. Szelid zsibongóéból, vad vágtába kap: egymást tapossák az emberek. Könyökölök fölfelé. Visszalöknek. Nyugodt vagyok. Elkapom a kapaszkodót. Feszülök, nyúlok — de fogom! Egy csontos kéz satuként ( tapad a kezemre. Érzem, lapulnak az ujjaim. Ez már sok! Rúgok. Közben egy mosolygós »elnézést«. Fönt: barátságos bocsánatok. De alig jönnek ki a csikorgó fogak közül. Magamban megjegyzem a képét, és egyszer... Peronnyomor. Folyosónyomor. Fülkenyomor. Helytelen a szerelvény, végesteien végig. Mindenhol ülnek. Még mintőt Mélyet Ideges dig .'.azért is jobb lesz.., — Nyugalom— lélegzem. Hagyjuk! vagyok, és kész. Ahá! Látom már! »Mentik« előlem a helyeket... Csomaghegy az ülésen: »Alvó utas« figura. Elterpeszkedő újságolvasó... Átlátszó trükkök! És érzem — jaj —, megcsúszom. No, még csak ez kellett! Valami ronda, ragadós kulí- mász. Az anyja keserűit! Fintorgok. Húzom a lábam. Mint a kutya, amelyik belelépett ... Végre egy üres hely! Betelt a pohár. Elszánt, kemény hangon: — Szabad a hely? Kurta a válasz: — Nem! Foglalt. S ekkor ha nem jön az áldott segítség ...De jött. — Engedje leülni a fiatalembert. Nem ül ott senki! Vagy nem látja, hogy beteg a lába? Megtört, ö maga kínálja a helyet. Közben megsemmisül A feleség szikrázik, az utasok megvetve pillantanak rá. Siker? Mámorosán leülök. Rá-rtga- tózok, fuldoklók a visszatartott röhögéstől. Szegény! — gondolom. Legyintés. Cinkos kacsintás a segítségtől — s egy szó summázat: — Palimadár!! — mondja. Lehet, hogy ez bosszú volt? Homyák József Somogyi Néplap
