Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

Mindent saját erőből Kötöttből kötetlent A szabályozó rendszer módosítása írtunk már róla: példamu­tatóan alacsony költséggel építette meg új tehenészeti telepét a csokonyavisontai termelőszövetkezet. Egy te­hénférőhely csupán 11 ezer forintba került, igaz, a gaz­daság nemcsak saját kivitele­zésében épített, hanem a »ma­ga képére formálta« a terve­ket is — azaz, amit lehetett, olcsóbban, egyszerűbben való­sított meg. A két lépcsójű építés révén először 320 marhának, majd további 230-cal bővítve, 550 marhának csináltak korszerű istállót. Illetve ez utóbbi még csak ígéret: — Két nagy istállónk közül az egyik kötött, a másik már kötetlen tartásmódbam épült. Korábban készítettük a ma már elavult tartásmódú istál­lót, ezért most a lehető legki­sebb költséggel kötetlen tartá­sává alakítjuk át. A munkák ju. haladnak, s várhatóan a- jövő-hónap elejére végzünk velük. A nagy tehenészet egyetlen kötött tartású istálló­ja fölösleges gondokat oko­zott. Ugyanakkor az átalakí­tás valójában csak egyszerű­sítés, nem emészt föl jelentős összeget — mondja Nagy Ist­ván, a termelőszövetkezet el­nöke. Nemcsak a költségeket si­került nagymértékben csök­kenteni, hanem a tervezettnél majd egy évvel hamarabb, még az idén átadják az új te­lepet. A korszerű fejőház már túl van a próbaüzemen, s je­lentős változások láthatók a telep közvetlen környékén is. — 1300 marha számára kell elegendő és jó minőségű ta­karmányt termelnünk úgy, hogy a költségek minél kiseb­bek legyenek. Tavaly még 43 deka volt az egy tehénre ju­tó abrakfelhasználás, az idén 39 dekát terveztünk, de úgy fest, az év végi összesítéskor nem haladjuk meg tehenen­ként a 35 dekás abrakadagot. Az arány jónak mondható országos viszonylatban is. A ' lehetőséget a takarmánybázis korszerűsítése, ésszerűbb ki­alakítása teremtette meg. — Az állatállománnyal pár­huzamosan fejlesztettük a ta­karmánybázist. Jelenleg 247 hektár intenziven müveit gye­pünk Van, de még az idén 87 hektárt telepítünk, , mind a szarvasmarha Lelep közelében. Ugyancsak a telep szomszéd­ságában van a takarmányter­mő terület, ezzel a szállítás költségei jelentősen csökken­tek. Kis szállítási távolság, ki­sebb önköltség —' ez az egyik útja a gazdaságos tejtermelés­nek, a másik a takarmány mi­nőségének a javítása. A meg­felelő minőségű siló nagy ré­sze már a beton tárolóban van, s ugyancsak elkészítették tavaszra a szenázst. Szénából kevesebb lett a szükségesnél, ám 50 vagon vásárlásával ezt a gondot is megoldották: Ér­demes megjegyezni, hogy az elnök számítása szerint a vá­sárolt széna a szállítási költ­séggel együtt is olcsóbb volt, mintha helyette lucernát tele­pítenek — ez a rossz talaj­adottságokból következik. Az állattenyésztésnek azon­ban csak egyik oldala a meg­felelő minőségű, mennyiségű és olcsó takarmány előállítá­sa. A lényeg az, vajon mind­ez hogyan hasznosul a jöve­delmet adó .tejtermelésben. A tavalyi 3377 literes tehenen- kénti átlaghoz képest az idei 3500 liter már jónak mondha- tó. de ezzel Caokonyavisontán j még nem elégedettek. Az álló- 1 irányból ugyanis 220 állat a keresztezett holstein-íríz szár­mazék. A fajtából többet is ki lehet hozni, s évről évre’ javul a keresztezettek aránya a ma­gyar tarkához képest. Figyelemre méltó, hogy a tejtermelés fokozása célsze­rűen párosul a drága — s így a jövedelmezőséget rontó — takarmányok olcsóbb és jobb minőségűié való fölcserélésé­vel. Egy példa jut eszünkbe. A világon a legolcsóbban Üj- Zélandon termelik a tejet, pe­dig ott csak 3000 ilier az egy tehénre jutó átlag. Igaz, ezt a számunkra szerénynek lát­szó eredményt kizárólag le­geltetéssel, azaz a világ leg­olcsóbb takarmányozásával érik el. így az nagyon is szép jövedelmet hoz. Mert ma már a kettőnek elválaszthatatla­nul egybe'kell fonódnia: jó eredményt elérni a lehető leg­olcsóbb módon. B. A. | A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetének . keretében mű­ködő igazgatók klubjában Seszták József, az Országos Tervhivatal osztályvezetője tartott előadást az 1980. évi szabályozó rendszer módosí­tásáról. Elmondta, hogy foko­zottan kell figyelembe vermi a gazdasági környezet alaku­lását. A jelenleg érvényes szabályozó rendszer szemléle­tesen a különféle kedvezmé­nyek és elvonások révén el­téríti a gazdasági cselekvés fő irányától a vállalatokat. Ezekben a kedvezményekben és elvonásokban érvényesül­nek objektív tényezők, de je­lentős mértékben vannak szubjektív elemek is. Szabályozó rendszerünk egyik jelentős tényezője az árrendszer. 1980-ban jelentős lépést teszünk a világpiaci árak alkalmazása felé, de még továbbiakra lesz szükség azért, hogy az ármechaniz­mus kifejthesse hatását. A vi­lágpiaci árak teljes körű al­kalmazására azért sincs le­hetőség, mert egyes vállala­tok nehéz helyzetbe kerülné­nek. A könnyűiparban példá­ul ezért kompromisszumos megoldásokat is el kell fo­gadni. Az árrendszer korsze­rűsítésével a vállalati nyere­ség a gazádálkodás hatékony­ságát jobban kifejezi majd. Lesznek olyan vállalatok, amelyeknél lelassul vagy megáE a növekedés üteme, és olyanok .is, amelyek dina­mikusan fejlődnek, mert vi­szonylag könnyebben megfe­lelnek az új követelmények­nek. Minden vezetőnek tár­gyilagosan szembe kell néz» nie a tényekkel. Az életszín­vonal- és a vállalati jövede­lempolitikában most az el­ért eredmények megszilárdí­tásának időszaka következik. Népgazdaságunkra a mérsé­keltebb növekedési ütem lesz a jellemző. Ilyen helyzetben nagy szükség van azokra a vállalatokra, amelyek gyor­sán, rugalmasan tudják kö­vetni a világpiaci változáso­kat; hajlandók és képesek is vállalni a kockázatot. Nagy szerepe lesz, a kezdeményező, merész vezetői magatartás­nak. Eddig még nem valósult meg a vállalatok közötti dif-, ferenciálás, a szabályozó rendszer módosítása után azonban változás várható. A megváltozott szemléletre utal az is, hogy az 1978-as mérlegzáráskor veszteséges vállalatoknak maguknak kel­lett intézkedniük helyzetük megváltoztatására, nem do­bott Jeléjük senki mentőövet, hanem még májusban is azt vizsgálták a felügyeleti szer­vek, ho megtet,tek-é mindent a veszteség felszámolásáért Azt kívánják elérni a ru­galmas és orientáló árrend­szerrel, hogy segítse elő a gazdasági életben a nyereség- érdekeltség érvényesülését A jövedelemszabályozás új vonása lesz, hogy a hatéko­nyan gazdálkodó vállalatok­nak kevesebb erőt kell fordí­taniuk a személyi jövedelmek emelésére, több jut a fejlesz­tési alapba is, ezért a dina­mikus fejlődésük biztosított lesz, A szabályozó rendszer­nek egyszerre kell megfelel­nie a stabilitás és a rugal­masság követelményének. Meg kell említeni azt is, hogy a vállalatok életében sokkal nagyobb jelentőségük lesz a tartalékoknak. A nagy töme­gű, hullámzó árú termékeket importáló vállalatok kockáza­tának csökkentésére szolgál majd az árkülönbözeti tarta­lékalap. Seszták József a szabályozd rendszer módosításával kap­csolatos, várható vállalati magatartások közül is ki­emelt néhányat. Lesznek olyan, vállalatok, amelyek »ob­jektív« nehézségekre hivat­kozva, kérelmekkel ostromol­ják a főhatóságokat, minisz­tériumokat azért, hogy eny­hítsék a normatív követelmé­nyeket, vagy teljesen vonják ki őket a hatásuk alól. Min­den eszközt felhasználnak helyzetük javítására, remél­hetőleg kevés sikerrel. Mások a terhek továbbhárítását szol­gáló árpolitikával próbálkoz­nak majd. Az árellenőrzés azonban nagyon szigorú lesz. A intézkedésektől azt is várják, hogy egy egészséges munkaerő-átcsoportosulás menjen végbe. A nagyvállalat] központok­nak, trösztöknek gyors ütem­ben létre kell hozniuk a vállalati önelszámolás komp­lex rendszerét, azért, hogy a gyáregységek vezetői láthas­sák munkájuk eredményét, le­hetővé váljon minden, felelős elszámoltatása, és személyre szóló legyen a jutalom vagy a büntetés. Cs. L. Önzetlenül a faluért Néhány hót, és Szlávecz Já­nos, a somogy bükikösd i közsé­gi pár Lala nszervezet titkára ti­zenegy évi. párttitkári tevé­kenység után elköszön az alapszervezet tagságától. Előt­te azonban még lesz egy bú­csú : a zákány—gyékényes! Csokonai Tsz-tői köszön el, ahol a bü kikösd i ^szarvasmar- hatelep vezetőjeként tevé­kenykedett az utóbbi évtized­ben. Éppen geszten yeszedésb 51 érkezett haza a somogybük- kösdi Újhegyen lévő szőlőjé­ből. Arcán látom, hogy nem nagyon elégedett a terméssel: — Gyenge közepes volt, öt fáról alig két és fél mázsát szedhettünk. Máskor az öt mázsát is meghaladta, de most rossz volt az időjárás, ennyi­vel is be kell érnünk. A közéleti tevékenységszin­té elválaszthatatlanul kötődik életéhez, egész munkásságá­hoz. Nehéz életút van mögöt­te. Novemberben tölti be a 61. évét — Őszintén, mondom: elfá­radtam. Néhány hete múlt 29 esztendeje, hogy tizer.ötöd- magammal megalakítottuk itt a termelőszövetkezetet. So­roljam az akkori nehéz éve­ket, meg az 1953-as. 1956-os | esztendők gondjait? Ezek is­mertek, ma már történelmi múltat jelentenek. Ám ne­künk, akik átéltük, nem tűn­tek el nyomtalanul. S még­sem a bajokra, a gondokra emlékszem vissza elsősorban. Hanem azokra, akik velem együtt hittek és bíztak a nagyüzemi gazdaság, a közös összefogás erejében, és velem együtt kitartottak. Hallgatom .Szlávecz Jánost. Szülei néhány, holdon gaz­dálkodtak a múltban, ő pe­dig a ma igen elhanyagolt, valamikor azonban nagyon szép kastélyban lakó Perczel uraság birtokára járt cselé- deskedni, mapszámaskodni. ötven éve, hogy a szülei itt házat vásároltak. Mi min­den történt a fél évszázad alatt! Ebben a kis faluban lett kommunista több mint harminc esztendeje, s 1968-tál a párttitkári, feladatokait látja el. Most ő is, mint a többi párttitkár, a vezetőségi tagok­kal együtt számvetésre ké­szül. — Tizenheten vagyunk az alapszervezetben, hozzánk tartoznak a Porrogszentpálon élő kommunisták is. Szerel­nénk öríálló. alapszervéfcetet alakítani ott. Ha kevesen él­nek is a faluban, szükség van erős, tevékeny alapszervezet­re, hogy megfelelően irányít­hassák a közsiégpolitikát, ösz- szefoghassá'k a társadalmi szervezeteket. Most azt mér­tük fői, mit tettünk helyesen a XI. pártkongresszus óta, s mit kell tennünk a jövőben, mert van feladatunk elegen­dő. Arról az öt fiatalról beszél, akivel az elmúlt években erő­sítették soraikat. Most/ két fiatal KISZ-tag leány nevelé­sével foglalkoznak. A két KISZ-szervezettel, a bükkösdi és a szentpáli nép­frontbizottsággal együttmű­ködnek. Mindig sikerült az embereket megnyerni a két kis község szépítésére, út és járda, művelődési otthon épí­tésére. — Egyre kevesebben élnek itt. Az utóbbi húsz esztendő­ben többen elmentek, sok ház áll üresen. A megyehatáron vagyunk, s hiába tettük szó­vá, nem javult a közlekedés Nagykanizsára. Pedig, ha ezt megoldanák, bizonyára többen maradnának, nem költöznének Surdra, vagy nem fizetnék az elbérletet Kanizsán. Szlávecz János számvetésre, egyúttal búcsúzásra is készül. Néhány hét. s elköszön a termelőszövetkezettől, a S7,ar va'ffla rha telepen dolgozó tizennyolc munkatársától. — Furcsa lesz. ez a búcsú. Hiszen nem tudok innen vég­leg elmenni, minden ideköt. Igaz, a pártszervezet élére fia­talabb titkár kell, de ha a többi kommunista bizalmat szavaz, maradok a vezetőség­ben, hogy tapasztalataimmal, ismereteimmel segíthessem őket. Feleségem ellető a tőle-1 Az NDK-ban dolgoznak Három év tervei Negyvennégy fiú és hét lány indul útnak Somogybó! : október 17-én, hogy három évig az NDK-ban képvisel­je a .»magyar színeket«. Többségük 18—22 év közötti fiatal: hosszas megfontolás után döntöttek úgy, hogy el­szakadnak a családtól, a ba­rmoktól, s önálló életet kez­denek — új ismerősök kö­zött — idegenben. Elképzelé­seikről, terveikről beszélget­tünk. Kovácsból esztergályos Jól megtermett, 22 éves fiatalember Fejős Lajos, a kaposrnérői Építőipari Szö­vetkezet kovácsa. Két barát­jával együtt még februárban jelentkezett, s nagyon boldog volt, amikor mindhármuknak megjött. az értesítés: rendben vannak a papírok, mehetnek — Karl-Marx-Stadtban fo­gjunk dolgozni, egyazon mun­kahelyen, és együtt is lakunk majd. Az esztergályos szak­mát akarom kitanulni, mert itthon, bizony, a kovácsmes­terséggel nem sokat keres­tem. — Mit szóltak a munka­helyén, amikor bejelentette szándékát? — A főnökeim beleegyez­tek. A munkatársaim eleinte cukkoltak egy kicsit, hogy úgy sem fog sikerülni, de inkább csak tréfából. Most mindnyájan gratuláltak. — Mit csinál majd a sza­bad idejében? — Itthon együttesben gitá­roztam, odakint is szeretném folytatni. Biztos lesz annyi hangszeren játszó srác, hogy alakítsunk egy zenekart. Lesz magyar klub: ezt biztosan tudjuk, hallgatóságot meg a jó zenével toborzunk ma­gunknak. Aztán szeretném I bejárni az NDK szép tájait, megismerni az ott élő embe­rek életét, szokásait. Azt hi­szem, hamar elmegy ez a há­rom év. Gyakran hazajövök Vincze Tibor a nyáron . végzett gépi forgácsolóként és Karl-Marx-Stadtban is a ! szakmájában — köszörűsként j — dolgozik majd. | — Miért vág neki ? — Hogy nyelvet tanuljak és fejlődtem a szakmában. Mind a kettő egyformán fon­tos számomra; nem tudnék sorrendet fölállítani. — Tájékozódott-e előzőleg? — Igen. És úgy hallottam, az NDK-ban keményebben kell dolgozni, de jobb a pen. Neki is segítek, ha egész­ségem, erőm engedi. Nézzük Szlávecz Jánossal az egykori kastélyt, az elhanya­golt épület környékét, a ha­talmas fákat a parkokban. Nagyszerű lehetőséget kínál e hely arra, hogy nyugodt, za­vartalan pihenést biztosítson a munkában megfáradt. idős embereknek. — Szeretnénk egy öregék napközi otthonát nyitni a kas­télyban a Bükkösdön meg a »környéken élő idős emberek­nek. Ügy hallottam, most ka­pott a tanács néhány százezer forintot az épültet rendbetéte­lére, jövőre elvégzik ezt a miunkát. Ideje lesz, nem hagy­hatjuk tönkremenni, hiszen szükség van rá. Szeretném megérni ezt, látni a gondta­lanul pihenő embereket... Sziklai László munkások anyagi ösztönzése, mint -nálunk. A következő három év mindenképpen ta­nulságos lesz, s remélem, hogy munkahelyemen, a nagy­atádi Danuviánál is hasznosí­tani tüdőm az ott szerzett ta­pasztalatokat. — Kinek hiányzik a leg­jobban az itthoniak közül? — A szüleim reálisan fog­ták föl a helyzetemet: tud­ják, hogy van ennek jó ts rossz oldala is. A kislány pe­dig . .. Ügy gondoltuk, kitűnő próba lesz mindkettőnknek. Különben is: amikor csak le­het hazajövök,.. Hárman - egy lakásban Az Egyesült Izzó kaposvá­ri elektroncsőgyárából Jc«t lány jelentkezett, de az egyik nemrégiben meggondolta ma­gát, és visszalépett. így a 18 éves Bank Irén egyedül kép­viseli majd az Izzót a drez­dai kábelgyárban. — Sokat meséltek a kint járt lányok arról, milyenek a munkakörülmények, milyen szórakozási lehetőségek van­nak. Itthon sem jártam sok­felé, külföldön meg egyálta­lán nem voltam; így aztán hamar kedvet kaptam. — A szülei könnyen elen­gedték? — Azt mondták: ha ked­vem van hozzá, kimehetek. — Kint is maradna? Pél­dául férjhez menne egy német fiatalemberhez ? — Áááá! Biztos, hogy na­gyon fognak hiányozni az itt­honi barátok, a munkatáirsa- im. Ha karácsonykor hazajö­vök, az lesz az első dolgom, hogy sorra látogatom vala­mennyit. — Szakmát nem akar ta­nulni? — Mondták már, hogy ar­ra is lesz lehetőség. Előszór persze a német nyelőét aka­rom alaposan megtanulna. — Nem fél ilyen fiatalon, távol az. otthontól önálló éle­tet kezdeni ? — Szeretnék minél előbb a saját lábamra állni, s azt hi­szem, ezzel nem lesz gönci. Különben sem leszek egyedül: segítenek majd a lányok. Ügy tudom, hárman leszünk egy lakásban. Ha kell, fözök is Régóta fontolgatta Bozso- ki Ferenc, a Bárdibükki Álla­mi Gazdaság kertészetének dolgozója, hogy kimegy dol­gozni az NDK-ba. Amikor az újságban megjelent a hirde­tés. nem habozott tovább: je­lentkezett. Betanított munkás, hegesztő lesz. — Azért mozdultam ilyen nehezen, mert a munkahelye­men egész jó társaság verő­dött össze; jól éreztem ma­gam közöttük. Mondták is: amint visszajöttem, számíta­nak rám. — Nemrég egy KlSZ-veze­tőképző-tanfolyamon vett részt. Miről volt ott szó? — Az aktív KISZ-tagok kö­zül fölkértek héhányunkat, hogy segítsük majd odakint a többiek beilleszkedését, hiszen az ismeretlen környezetet so­kan nehezen viselik el, külö­nösen az első időben. Ehhez adtak gyakorlati tanácsokat. Elmondták például, hogy ami­kor a Drezdában dolgozó ma­gyar fiatalok előtt a világ egyik leghíresebb képtárát, a Zwingert emlegették, azt hit­ték róla, hogy az is egy kocs­ma. Mondanom sem kell, egy ilyen eset milyen rossz fényt vet ránk. — Járt-e már az NDK-ban; vannak-e tapasztalatai? — Turistaként voltam kint; akkor még az eredeti szak­mámban, szakácsként' dolgoz­tam. Kicsit édeskés a kenyér, és fűszertelenebbek az eleiek, mint nálunk. Azt hiszem, kezdetben szokatlan lesz a fiúknak, de rám számíthat­nak. Ha nagyon hiányoznák az otthoni ízek, főzök nekik egy jó csirkepaprikást Lendvai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom