Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

Fidel Castro közgyűlési beszéde FÍ(M Castro az ENSZ-köz­gj-ülés általános politikai vi­tájában elhangzott beszédét az el nem kötelezett országok mozgalma határozatainak, kö­veteléseinek szentelte. Han­goztatta, hogy a mozgalom a világpolitika független ténye­zője, amelynek álláspontja szerint a békés egymás mel­lett élést kell a nemzetközi kapcsolatok alapjává tenni. Eanes Párizsban Három napon át Párizs vendége volt Ramalho Eanes portugál államfő. Lisszabon és a Szajna-parti metropolis között tulajdonképpen zavar­talan. hagyományosan jó a kapcsolat. Portugáliában mégis nagy várakozással te­kintenek Giscard és Eanes eszmecseréi elé. Mégpedig okikai, Lisszabon ugyanis elősorban a franciák­tól várt támogatást közös pia­ci felvételéhez. Reményeik­ben nem is csalatkoztak. Pá­rizs ugyanis — ellentétben a Brüsszelben már jóváhagyott elképzelésekkel — szeretné ha a portugál és a spanyol felvételi kérelmet külön ke­zelnék. Ebben az esetben vé­dencük már 1981-ben birto­kolhatná az aláírt csatlako­zási szerződést, a következő évben a »kilencek« parla­mentjei ratifikálhatnák az okmányt s 1983-ban Portu­- gália elnyerhetné teljes jogú tagságát. A súlyos gazdasági bajok­kal birkózó Lisszabon szá­mára az egy év nyereség ha­talmas jelentőségű lenne. Az eredeti tervek érteiméiben csak 1984-ben, Spanyolor­szággal együtt kerülne sor a belépésre. Franciaország tá­mogatása mindenekelőtt egyéni érdekein alapul. A spanyol mezőgazdaság és jó néhány hispániai iparág konkunrenciát jelent a fran­ciáknak. Portugália elmaradt gazdasági élete semmiképpen nem veszélyezteti érdekeiket, s a hagyományos barátságon kívül ez a körülmény is hoz­zájárult Giscard elnök nagy­lelkű segítőkáJzségéhez. Persze, nemcsak a Közös Piac, hanem más kérdések is terítékre kerültek a csúcsta­lálkozón. Közismert, hogy a Tejo pártján nyomasztó gon­dok forrása a munkanélküli­ség. Megközelítően egymillió portugál vendgémunkas dol­gozik Franciaországban. Ha netán tömegesen hazatérné­nek, a portugál munkaerő­piacon az eddiginél is éle­sebb feszültség támadna. Eanes a hírek szerint bizto­sítékokat kért — és kapott — arra nézve, hogy a fran­cia üzemekben nem eresztik, szélnek a portugál munka- vallaiókat. Hasonló okiból a szokásos protokolláris formaságokat nélkülözte Eanes elnök lá­togatása a Renault-művek- néL A cég úgy döntött: üzemeket létesít Portugáliá­ban, amii kedvezően hat az ottani munkanélküliség eny­hítésére. Szóba kerültek a közös vállalkozások is, ame­lyek ugyancsak javára vál­hatnak a portugál gazdaság­nak. Nem maradtak ki az ál­lamfők megbeszéléseiből bizonyos külpolitikai témák. Mindenekelőtt Párizs ked­venc térségével: Afrikával összefüggésben, ahol a két hajdani gyarmatosító együtt­működése a jövőben talán szorosabbá válhat. Az erre utaló megjegyzések nem cse­kély veszélyt rejtenek ma­gukban. Portugália eddig következetes marad egykori gyarmataival folytatott poli­tikájában. Franciaország újabban ismét felfedezi a maga számára Afrikát, s egvik-másik országban nem a egszrencsésebb módon jut­tatja kifejezésre érdekeltsé­gét Sajnálatos lenne, ha a francia példa Lisszabonban követésre találna. Gy. D. Utalva arra, hogy »nimes szándékában Kubáról beszél­ni, visszautasítani a támadá­sokat, amelyek országát az el­múlt évtizedekben a közgyű­lésben érték«, s nem óhajtja »»saját otthonában bántani az erős szomszédot«, Fidel Cast­ro így folytatta: »►Az el nem kötelezettek pontosan tudják, hogy kik történelmi ellenségjeik, honnan jönnek a fenyegetések, s ho­gyan kell azok ellen harool- niote.« Emlékeztetett a havan­nai nyilatkozatra: a mozga­lom harcol az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyar­matosítás, a faji megkülön­böztetés ellen (beleértve a cionizmust), elutasítja az ag­ressziót, a beavatkozást, a he- gemonizmust csakúgy, mint a nagyhatalmi és tömbpolitíikát. — Véleményünk szerint — mondotta — a közel-keleti probléma lényege a palesztin kérdés. A palesztin népnek jogot kell kapnia az önren­delkezésre, független állam alapítására — összhangban az ENSZ közgyűlésének határo­zatával. A havannai találko­zó — a tények elemzése alap­ján, — nem mehetett el szó nélkül amellett sem, hogy az Egyesült Államok — Izraellel szövetkezve — a cionista cé­lokat szolgáló részmegoldáso­kat támogat. A találkozó elítélte • Was­hington szerepét, amely biz­tosítja Izraelnek agressziójá­nak gyümölcseit; akadályozza az igazságos, átfogó rende­zést, s elítélte a Camp Da- vid-i megállapodásokat, azt a tényt, hogy az egyiptomi ve­zetés cserbenhagyta az arab ügyet, hogy cinkossá vált arab területek folytatódó iz­raeli megszállásában. Nagy taps fogadta a szónok szavait, amikor arról szelt: az el nem kötelezettek szolidá­risak a Puerto Rico-i népnek ! az amerikai kormánnyal szem­ben az önrendelkezésért, a függetlenségért vívott harca-1 ved, « emlékeztetett a latin­amerikai felszabadítási moz­galmak új sikereire Nicara­guában, Gremadában és má­sutt Kuba értékeli a mozgalom állásfoglalását, amellyel elítél­te a Kuba elleni ellenséges amerikai akciókat Washing­ton nyomását, fenyegetéseit — hangoztatta. — A havannai találkozó támogatta a kubai nép jogát saját társadalmi, politikai rendszeréhez, jogát ahhoz a területhez is. amelyet jelenleg a guantanamói ame­rikai támaszpont foglal el — mutatott rá. Castro beszédének nagyobb részét a fejlődő világ mind súlyosabb gazdasági, pénzügyi problémáinak szentelte. A hiányosan táplált milliók száma nem csökken, hanem növekszik, nem sikerül emel- pi az élelmiszerek termelését. Sok fejlődő ország súlyosbodó szegénységével szemben a fej­lett tőkés országok ma a vi­lág ipari termelésének több mint 85 százalékát használják fel, a teljés ipari kivitel több mint 83 százalékát ellenőrzik. Az export 26 százaléka a fej­lődő országoknak a tőkések által ellenőrzött piacaira irá­nyul. A »fogyasztói társada­lom« elemeivel így megfertő­zik a fejlődő világot is, sú­lyosbítva ezzel annak állan­dó strukturális válságát. A tőkés nemzetközi gazda­sági rendszer válsága nemcsak - konjunkturális. Súlyosbítja e válságot, hogy a fejlett tő­kés országok vonakodnak az erőteljes inflációellenes intéz­kedésektől és képtelenek úrrá lenni a munkanélküliségen, a válság mélyén rejlő gazdaság­szerkezeti hiányosságokon. A válság egyik oka a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatokban ma meglévő egyenlőtlenség — hangoztatta Castro. Síkra szállt a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, és egyenlő gazdasági kapcsolato­kat sürgetett a fejlett és fej­lődő országok között. A fejlő­dők által vásárolt feldolgozott ipari termékek ára sziintelenü1 emelkedik, míg exportált nyersanyagaik ára nem válto­zik, ingadozik és sújtják őket kereskedélimi megkülönböz­tetések is. Tovább nehezíti a fejlődők helyzetét az álandó- sult tőkés pénzügyi válság. A kubai kormányfő élesen bírálta a nemzetközi mono­póliumokat, azt, hogy például óriási többlet-haszonra tettek szert az' energiaválságban. »A monopóliumok előbb elrabol­ták és felelőtlenül pazarolták a fejlődő országok olcsó ener­giakincseit, majd kizsákmá­nyolták mind a termelőket, mind a fogyasztókat Végül — meghamisítva az adatokat — a jelenlegi helyzetért az olaj­exportáló fejlődő országokra akarják hárítani a felelőssé­get.« Castro e vonatkozásban emlékeztetett a havannai ja­vaslatra — segítsék az olaj­termelők szegényebb, el neim kötelezett társaikat, bár a fő felelősség a nagy nemzetközi olajtársaságokat terhelt »Tarthatatlan az a helyzet, hogy a fejlődők külföldi adós» ságai elérték, a 335 milliárd dollárt, s csak a kamatokra évi 40 milliárdot kell fizet­niük — teljes . kivitelük több mint 20 százalékát« — mond­ta Castro, és nyomatékosan sürgette: a fejlett országok­nak eddig folyósított hitelek, fejlesztési segélyek mellett további, legalább 300 mil­liárd dollár értékben kell se­gíteniük a fejlődő országokat. Térítésmentes segélyekre és hosszú lejáratú, alacsony ka» matú hitelekre van szükség — hangoztatta. Fidel Castro beszédét több­ször is félbeszakította a hall­gatóság tapsa. A beszéd be­fejezésekor hosszú ünneplés­ben részesítették a küldöttek — főként a harmadik világ képviselői — a kubai vezetőt, az el nem kötelezett országok mozgalmának elnökét. Merénylet Hágában A nyílt utcán agyonlőtték tegnap Hágában Törökország hágai nagykövetének fiát, a 27 éves Ahmet Béniért — kö­zölte a holland rendőrség. A fiatalember diplomáciai rend­számú személygépkocsit ve­zetett. s egy útkereszteződés­nél a közlekedési lámpa piro- je]zésére megállt. Ekkor egy ismeretlen tettes többször rá­lőtt és elmenekült. Percekkel később ismeretlen telefonáló közölte az AFP hágai szer­kesztőségével, hogy a tettet az »örmény népirtásokért igaz­ságot szolgáltató kommandók« követte el. HÍREK A VILÁGBÓL A nemzetközi gyermekév nemzeti bizottságának főtitká­ra, Nádor György, Genfben átadta Aczél György minisz­terelnök-helyettes. a nemzeti ti bizottság elnöke levelét H. R. Laboudsse-nak, az ENSZ' gyermekalapja (UNICEF) vég­rehajtó igazgatójának. A le­vélben Aczél György tájékoz­tatja őt arról, hogy a nem­zetközi gyermekév kapcsán tett magyar felajánlásokból 5 millió forintot juttat az UNI­CEF szolidaritási alapjára. Belső gondok Kínában Munkanélküliség és háztáji Pekingben nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 39. évfor­dulójáról. Az ünnepi nagygyűlésen elmondott önkri­tikus hangvételű beszéd minden hiba okát továbbra ,is a »négyek bandájának« kártevésében látja. Az utóbbi időben azonban szaporodnak azok a jelek — tömegtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erő­södik a maoista politikával szembeni elégedetlenség. Az egyik tüntetés a »pekin­gi városi forradalmi bizott­ság épülete előtt törtéit. Ta­lán százötvenen voltak-: csu­pa olyan ember, altit a kul­turális forradalom időszaká­ban. kitelepítettek a főváros­ból és most vidékről vissza akar térni családjához, Pe- kingbe. A második tüntető­csoport pár órával később ugyanott gyülekezett Ezek diákok voltak, özázhúszan le­hettek és az egyetemi felvé­telek dolgában- akartak pa­naszt tenni, egy levelet akar­tak átadni Teng Hsziao-pimg részére. A levélben, az állt: hiába felvételiztek eredmé­nyesen, hely nincs. Az épü­letet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azit mondták, adják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung- nanihaj-kapu előtt gyűlt ösz- sze: vasutasok tüntettek. En­nek a tüntetésnek az okát, a vasutasok követeléseit a Pe­kingben tartózkodó újságírók nem tudták megállapítani, mert a tüntetőket hirtelen rendőrök vették körül, majd megjelent két. autóbusz és. a körülbelül száz-százhúsz tün­tetőt azonnal elszállították a Csiung-manihaj-ikiapu környé­kéről, mégpedig ismeretlen helyre. A legkülönbözőbb források — mindenekelőtt a Peking- ben dolgozó nyugati újság­írók — foglalkoztak az, utób­bi hónapokban a munkanél­küliség letagadhatatlan té­nyével. A témát érintő jelen­tések és cikkek nem tudnak (konkrét munitanélküli szá­mot megadni, de általában tíz és húszmillió közötti tö­megről beszélnek. Ennyien lennének a városokban mun­ka nélkül, vagy végeznének csak időszakos munkát, azaz. a tőkés világban szokásos minősítés szerint , »részleges munkanélküliek«. A megfi­gyelők — közöttük a fran­cia AFP hírügynökség pekin­gi tudósítója — felhívják a figyelmet arra is, hogy a munkanélküliség mindenek­előtt az iskolából most kike­rült fUftailtikat sújtja. »Közü­lük tíz-húsz millióan »várnak megbízatásra«, ahogy Kíná­ban szemérmesen mondják« — így az AFP. A városi munkanélküliség­gel egyidőben jelentkező probléma, hogy a i^ézőgaz- daságban még mindig fél- fel bukkan egy-egy olyan né­Hua Kuo-feng, a kínai ál­lamtanács elnöke (miniszterel­nök) tegnap különrepülőgép- pel Urumcsiba, a Hszincsiang Ujgur autonóm terület fővá­rosába utazott, ahonnan rö­vid pihenő után folytatja út­ját és hivatalos látogatást tesz négy nyugat-európai or­szágban: Franciaországban, az NSZK-ban, Nagy-Britanniá- ban és Olaszországban. Har­minc éve. azaz a Kínai Nép- köztársaság kikiáltása óta el­ső ízben kerül sor kínai kor­mányfő nyugat-európai láto­gatásába.1 I Kissinger bepörgött Végül „válogatott részeket” sugárzott a tv Henry Kissinger »olt ame­rikai külügyminiszter millió­kat keres visszaemlékezései­vel, ám legújabb vállalkozá­sa botrányhoz vezetett. Az NBC-tv egyórás interjút su­gárzott Kissingerrel az in­dokínai háború időszakáról. Miután a neves politikus több tízmillió néző előtt állí­tott valótlanságokat, a ripor­ter figyelmeztette őt erre. A volt külügy miniszerr el foly­tatott beszélgetésekre — a felvételeket korábban készí­tették — David Frost brit újságírót kérték fel, aki ta­valy Nixon egykori elnökkel készített tv-interjúkat. Frost ezúttal is bíráló, támadó hangnemben vezette a be­szélgetést, ám amit a levi- tézlett elnök (az első nyil­vános szereplés fejében) le­nyelt, azt Kissinger szerette volna elkerülni. Kikötötte, hogy a beszélgetésnek csak rövidebb része foglalkozhat egyáltalán Indokínával (ő tudja, miért), s ahhoz is ra­gaszkodott, hogy számára nem kívánatos • részeket utóbb kihagynak. Kissinger a két részre ter­vezett tv-müsor első szaka­szának felvétele után kiro- ha-nt a stúdióból és visszalé­pett a másodiktól. Frost, a riporter teljesen elhatárolta magát a műsortól azzal, hogy a tv-társaság meghátráU a volt miniszter előtt. Ilyen előzmények után sugározták »válogatott részleteket« az interjúból, amelyben Frost az USA kambodzsai szerepét feszegette. Kérdéseire Kissin­ger azt állította, hogy »viet­nami támaszpontok« ellen in­dítottak annak idején bom­batámadásokat Kambodzsá­ban, míg a riporter, nyugati történészek véleményére tá­maszkodva rámutatott: a washingtoni vezetés felelőt­len politikája rántotta a há­borúba Kambodzsát, az or­szág tragédiája az amerikai beavatkozással kezdődött. Az amerikai sajtó ezúttal is élesen bírálta a volt kül­ügyminisztert azért, hogy nem is apró pénzre váltja múltját. Az NBC-hez Kis- singert ötéves szerződés fűzi, egymillió dollárt kap össze­sen azért, hogy alkalmilag szerepel a műsorokban. Eb- lékiratainak első kötete a hetekben lát napvilágot. A kiadóktól, a memoárokat máris közlő folyóiratoktól összesen vagy ötmillió dol­lárra számíthat. Az illusztris szerző egyidejűleg 15—20 ezer dollárt kap egy-egy előadás­ért üzleti és politikai körök­ben, magasan fizetett tanács­adója a Golidmanvr— Sachs bankháznak, a brit General Electric cégnek s egyetemi tanár Washingtonban. Az 56 éves Kissinger lát- ] ványos és jövedelmező sze­repléseit különösen vissza­tetszőnek tartják azért, mert még nem adta fel törekvé­seit politikai pályájának foly- talasara. ziet, amely a »kulturális for­radalom« idején uralmon lé­vő -szélsőséges elvekre emlé­keztet. Még a Zsenmin Zsi- paóban is fellépnek az ellen, hogy a mezőgazdaság kérdé­seit újra a nagyvárosokból, az íróasztal mellől irányít­sák. A helyzet az, hogy nem csak a kulturális forradalom időszakának a termelésre fékként ható irányzata ’kö­vetkezményeit kell leküzde­ni, hanem az igen gyorsam növekvő falusi lakosság szá­mára munkát kell adni és el kell látni őket élelmiszerrel, A Zsenmin Zsipao egy nemrég megjelent cikkében például megállapította, hogy ►>Lin Piao és a négyek ban­dája szélsőbaloldali irányvo­nalának zavaró hatása« csök­kentette a sertések számát, lefékezte az élelmiszerterme­lést. Ezt úgy is ki lehetne fejezni: a kommunákban senki nem törődött a nagy­üzemi állattenyésztéssel, az állatokat levágták — a falusi ólákban. pedig a paraszt nem mert disznót hizlalni, félt a szélsőbalöldal embereinek támadásától, a megbélyeg­zéstől. ►»Parasztjaink már nem fél­nek attól, hogy ha istálló­jukban néhány disznó van, akkor a burzsoázia saraiba kerülnek« — mondta egy komimiunavezető a minap egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsi pao éppen a .falusi mun­kanélküliség kérdésének' te­hetséges megoldására egy­szerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fej­lesztését és a paraszti ser­téstartást ... Egyre kevésbé lehet mel­lékes vagy másodrendű kér­désként kezelni a munkanél­küliség problémáját. Nem­csak a tüntetések szorítanak nyílt szóra, hanem az is, hogy akadnak, akik még ebben a kérdésben is a tegnapi néze­teket vallják. A Zsenmin Zsipao egyik legutóbbi szá- . mában cikk jelent meg a munkanélküliség kérdéséről. Az írás tulajdonképpen fele­let a lap egy nemrég, köz­gazdász-szerző tollából meg­jelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a »négy kor­szerűsítés« jegyében folyó munkát kapcsolják össze új vállalatok, üzemek (esetleg szövetkezetek) létrehozásá­val. Így a »munkaerő-túlkí­nálat« (szemérmes elnevezés a munkanélküliségre) prob­lémája is megoldható. X kínai párt központi lap­jának szeptember-végi cikke, amelyet egy Liu Csö-csen nevű férfiú írt alá, azt ja­vasolja: »vezessék be a fél­idős foglalkoztatottságot, amelynek keretében négy­órás munka váltakozik a ta­nulás és a pihenés négy órá­jával«. Liu Cö-csen szerint ez a munkanélküliség prob­lémájának lehető legjobb, ahogy írása momdija »szocia­lista megoldása«. A szerző szerint a munkaalkalmakról az állami tervezésnek kell döntenie, és nem az érdekel­teknek kell szakmát válasz» tani, A cikkből kiderül, hogy a fiatalok körében és a gaz­daságosságot alapvető fontos» ságúraak tartó szakemberek­nél egyre erőteljesebben bon­takozik kd a szabad, szakma- vállalást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból nincs is különös jelentősége a munkanélküliség témájáról folyó kínai sajtóbeli vitának, egyet mindenképpen bizo­nyít: Pekingben, a gazdaság irányító posztjain egyáltalán nem csak az új vonal prag­matista hívei találhatók meg, akadnak még a múltból öröklött elképzelések hívei közül is jónéhányan, , G. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom