Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

Tanácskozás Berzencén Teljesítették az exporttervet Evek óta eredményes az együttműködés az MHSZ me­gyei vezetősége, klubjai, a nagykanizsai halárőrkerület, s a megyében levő őrsök kö­zött. Ennek tapasztalatait most először Berzencén vitatták meg. Nem véletlenül válasz­tották ezt a színhelyet: évek óta gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a szövetség klubjai és a határőrök között. Eredmé­nyesen végzik a fiatalok és a felnőttek honvédelmi—haza­fias nevelését. Az önkéntes ha­tárőrcsoportban nagyon sok, különböző területen dolgozó fiatal és idősebb berzencei vesz részt Zsoldos József határőr alez­redes elemezte az együttmű­ködés tapasztalatait, majd kö­zösen értékelték az elmúlt éve­ket, s határozták meg a fel­adatokat Lényegesen köny- nyebb volt ez most, mert a tanácskozáson nemcsak a ke­rület és az MHSZ megyei ve­zetői vettek részt: ott voltak a megyei pártbizottság, a nagyatádi járási, a barcsi vá­rosi pártbizottság, az MHSZ járási—városi, s az itt tevé­kenykedő klubok, a határőr­őrsök vezetői, parancsnokai, politikai helyettesei is. Az eszmecsere, a sok el­hangzott, észrevétel igazolta a várakozást: a résztvevők igen hasznos, megvalósításra érde­mes javaslatot mondtak el, egyúttal ismertették az eddi­gi hiányosságokkal kapcsola­tos kifogásaikat is. Többek között javasolták, hogy a szövetség klubjaiban neveljék a fiatalokat és a tar­talékosokat a határőrizeti fel­adatok ellátására, tartsanak részükre ilyen foglalkozásokat. A leszerelő határőröknek pe­dig javasolták parancsnokaik, hogy végezzenek munkát az MHSZ klubjaiban, segítsenek a fiatalok nevelésében. Tart­sanak több közös rendezvényt, ezzel is javítsák az együttmű­ködést Arra szintén felhívták a fi­gyelmet hogy a klubok tan­folyamain sok a hiányzói, nem használnak mindenütt megfe­lelő szemléltető eszközt, s az előadók egy része felületesen készül a foglalkozások vezeté­sére, ez elriasztja a hallgató­kat. Valamennyi felszólaló el­mondta, hogy mód van a hon­védelmi—hazafias nevelő munka színvonalának növelé­sére, ha az eddigieknél job­ban hasznosítják a szövetség és a határőrség által nyújtott lehetőségeket. Elhatározták, hogy a jövő­ben is tartanak ilyen munka- megbeszéléseket, s a tapaszta­latokat figyelembe veszik. Ez a honvédelmi nevelést és a határőrizeti feladatok közös ellátását is javítja majd. E munkában a nagyatádi járásban és Barcson sokan fá­radoztak önzetlenül az elmúlt években. Több MHSZ-klubve- zető kapott ezért elismerést és jutalmat Németh László ezre­destől, kerületparancsnoktól, s több határőr tiszt, határőr vette át az MHSZ Kiváló Munkáért kitüntetést Szabó Béla alezredestől, a szövetség megyei tiJktárátóL Sz. L. Pulóverek, kardigánok, kö­tött sapkák ezerszínű hegyek­ben sorakoznak a Budapest Kötőipari Szövetkezet lengyel­tóti telepén. A gépeken még fölismerhetetlen kötött dara­bok a raktárban újra megha­tározatlan tömeggé válnak, az­után útnak indulnak, sokszor nagyon hosszú utazás vár reá­juk. Az idei legnagyobb tétel — ez már hagyomány — a Szov­jetunióban talál majd gazdára. ötvenegymillió forint értékben 157 ezer pulóvert adnak el ru­belért. A bébimérettől a leg­nagyobb férfiszámokig min­denféle színű és formájú, me­leg kötöttáru került ki a te­lepről; október közepére elké­szül az 1979-re tervezett ex­portszállítmány. Jövőre 170 ezer darabos megrendelés ér­kezett hasonló cikkekre a Szovjetunióból. Kisebb, de jól fizető soroza­tok nyugatra is mentek. A napokban készült el egy 100 darabos próbaszéria egy kü­lönleges női pulóverből. Ezt a próbagyártást harmincezer da­rabra szóló megrendelés kö­veti majd, az NSZK-ba vi­szik a bérmunkában készí­tendő kötöttárut. Az idén még belföldre szál­lítandó termékeket is készíte­nek a kötőüzemben, hétmillió forint értékű megrendelést kell kielégíteniük. A kötőüzem lassan kinövi önmagát. Több embert már nemigen tudnak foglalkoztat­ni, de a jelenleg dolgozó több mint kétszáz nő és férfi ■ ha átszervezik munkájukat — még nagyobb teljesítményre képes. A tervek most alakul­nak, jövőre valószinűleg_ ala­posan. megnövekszik a terme­lés. A szezon mérlege a Pannóniánál Eredmények, tapasztalatok Mint ismeretes, a Pannónia Szálloda és Vendéglátói Vál­lalatnak 120 üzlete van a Ba­latonnál. ebből 12 szálloda. Létesítményeinek 70 százaléka következtésképpen nyáron csak az idényben működik, sokkal több dolgozóra van szüksége, mint az őszi, téli hó­napokban. A szezonban kö­rülbelül háromezer, egyébként pedig ezer ember dolgozik a balatoni igazgatóságnál. Az utóbbiak közül sokan a kise­gítő üzemekben (a karbantar­tó, a szállító, a csomagoló részlegben, valamint a cuk­rászüzemben és a varrodában) tevékenykednek. A szezonban szükséges létszám zömmel a Pannónia budapesti üzleteiből érkezik, de az ország minden részéből jönnek munkaválla­lók. (Közülük természetesen nem mindenki tartozik a szak­ma elitjéhez.) A törzsgárda ennek ellenére kialakulóban van a balatoni vállalatnál. Ezt segíti a téli . foglalkoztatás1 (gombóckészítő, kocsonyahús- daráboló és étellap-előkészrtő üzemeket működtetnek) és esetenként a külföldi munka­vállalás lehetősége. A szezonjellegű üzletek már jó ideje bezártak, a nyári A tankönyvverseny kitüntetettjei Az Athenaeum Nyomda az idén összesen 800 ív mennyi­ségben, több mint 5 millió példányban 82 féle tankönyvet készített szép kivitelben, jó minőségben az Iskolások szá­mára — kiérdemelve ezzel a kulturális miniszter elismerő oklevelét és a legmagasabb összegű 140 ezer forintos pénzjutalmat. Az Athenaeum Nyomda mel­lett a kulturális miniszter el­ismerő oklevéllel és 90 ezer­től 20 ezer forintig jerjedő ! pénzösszeggel jutalmazta a Zrínyi Nyomdát, a Szikra Lap­nyomdát, az Egyetemi, a Nyír- I ségi és a Dabasi Nyomdát, ,a fényszedő üzemet, a Pécsi Szikra és a Szegedi Nyomdát. Az idei tanévre több mint egymillió példányban 260 féle szakmai jellegű tankönyvet készítettek el az üzemek. Kö­zülük a legjobb munkát a Franklin, a Szegedi és a Da- basá Nyomda, a Borsodi Nyom­daipari Vállalat miskolci üze­me. valamint az Egyetemi Nyomda yafifcifae. eredmények, tapasztalatok ér­tékelése után a következő idényre készülnek a balatoni vendéglátók. Az idei tapaszta­latokról beszélgettünk Nádas Györggyel, a vállalat igazgató- helyettesével. — Az idei szezon egy kissé nehézkesen indult — mondta. — Az előszezon szállóvendé­gei főként a Siófokon rende­zett különféle . kongresszusok résztvevői voltak. Hétvégeken az időjárás is ritkán kedve­zett. Az idén nem volt min­dig telt ház a hotelekben, pon­tosabban 2 százalékkal keve­sebb vendégünk volt, mint tavaly. Ugyanakkor a vendég- éjszakák száma és az ár bévé' tel növekedett. Az utóbbi 3,6 milllió forinttal, illetve 12,6 százalékkal. A szocialista or­szágokból az idén kevesebben érkeztek, a nyugati államok­ból viszont csaknem 4 ezerrel üdültek többen szállodáinkban, mint tavaly. Vendéglőinkben az ételfogyasztás 11.8 száza­lékkal, az alkoholmentes ita­lok fogyasztása csaknem 50 százalékkal növekedett, s mintegy 40 százalékkal több fagylalt fogyott, mint tavaly. A Pannónia Balaton-parti üz­letei a szezon végéig 271 mil~ lió forintot forgalmaztak. — Milyennek ítéli az áru­ellátás színvonalát? — Általában jónak, elfogad­hatónak. Csupán a halellátás okozott gondot, amely kétség­telen. krónikus gond a tópar­ton. Vendégkönyvi bejegyzé­sek is bizonyítják, hogy mi­lyen nehezen veszi tudomásul a balatoni fogasra vagy ha­lászlére áhítozó külföldi, vagy hazai turista, hogy ezek­kel az ételekkel nem szolgál­hatunk. A sör- és üdítőital- ellátás sem volt mindig zök­kenőmentes, főként szállítási nehézségek miatt. De alap­vető élelmiszerekből, például húsból, sőt az úgynevezett ne­mes húsrészekből is elegendő mennyiséget kapunk. Szárnya­sokból nagy választék állt rendelkezésre. Az áremelések után mindent elkövettünk avégett, hogy a másod-, har- aoauuozUúyú yendeglőinkbtia bőséges és megfizethető vá~ lasztékot találjon a turista. Például a másodosztályú üz­leteinkben. az étlapon feltünte­tett készételek 50 százalékához 30 forint alatti, 40 százaléká­hoz 30—40 forint közötti, és 10 százalékához 40 forint fö­lötti áron juthatott a nyaraló. A frissen sültek 50 százalékát 40 forint alatti, 30 százalékát 40—50 forint közötti és 20 szá­zalékát 50 forint feletti áron kaphatta meg A nyári mun­kaerő jelentős része, mint is­meretes, Budapestről, s az or­szág minden részéből érke­zik. Sajnos, különösen a se­gédmunkaerő minősége évről évre gyengül. Néha a fegye­lemmel is baj van. Az idén több fegyelmi ügyünk volt, mint tavaly, s főként a ven­dégek megkárosítását büntet­tük szigorúan. Ilyen esetekben nem vagyunk, nem lehetünk te­kintettel a munkaerőhiányra. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az efféle »szakemberekkel- nem jutunk előbbre, sőt nél­külük könnyebben boldogu­lunk. Sok gond van a gépesí­téssel is. A gép nagy segít­ség, ha működik. De rengeteg bosszúságot, «-fejfájást« okoz;, ha például ey alkatrész hiá­nya miatt használhatatlan. Az alkatrészellátás pedig enyhén szólva nem kielégítő. — Sokba kerül az épületek berendezések karbantartása felújítása. Az idén mennyi költöttek ilyen célra? — összesen 30 millió forin tot. Ebből 4 millió 600 ezret a siófoki Balaton Szálloda 42 szobájának felújítására, fél­millióért a szállodasor mos­dóit. mellékhelyiségeit hozat­tuk rendbe, a szántódi Touring hotel teljes rekonstrukciója pedig 10 millió 400 ezer fo­rintba került. Földváron a ré­gi motelt munkásszállóvá ala­kíttattuk át egymillió forint költséggel. Sajnos, sokba ke­rül az emberek rongáló szen­vedélye. mely a szállodákban, a vendéglőkben és a szálloda­sor parkjaiban nyilvánul meg. Az utóbbiak felújítására pél­dául az idén egymillió forin­tot költöttünk. ' •*- A. I "• Világnap A világgal aligha lehet takarékoskodni; a világ né­peinek. lakóinak azonban alapvető érdekük. Ez jutott az eszembe, amikor a naptárra néztem, s felvillant emlékezetemben a régi szép hagyomány. Ma ugyanis világszerte a takarékosságot ünnepük. De máris helyesbítenem kell; talán nem is a takarékosságok mint megvalósult magatartásformát, hanem a takarékosság esz­méjét, gondolatát, nélkülözhetetlenségét, és az emberiség javát ’ szolgáló áldásait. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem valami meghökkentően új — mindössze ötvenöt éve élő — »■találmány- áll a világnap középpontjában. A beosztás, a takarékosság ugyanis legjobb tudomásom szerint alapvető emberi tulajdonság, amelyet időnként a jólét, máskor a fe­lületesség és a felelőtlenség a »közvetetten enyém- bir­tokviszonyának meg nem értése feledtet el egy időre, sú­lyos következményeket vonva maga után, S ha igaz, hogy a beosztás, az ésszerű gazdálkodás alapvető emberi tulaj­donság, akkor bizonyos — és történelmi ismereteinkből is kitetszik —: már az ősközösségben, és minden, azt kö­vető társadalomban, felbecsülhetetlen jelentősége volt. Csak akkor még nem ünnepelték... Bízom abban, hogy az olvasó nem fogja zokon venni: a világnap alkalmából nem valamiféle bensőséges hangú, fennkölt megemlékezésre készültem. Akkor is kínos lenne ez a számomra, ha mindent rendben találnánk a házunk táján; ha befejezett és megmásíthatatlan tényeket, azaz a megvalósult takarékosság áldásait ünnepelhetnénk. De mint tudják, nem tartunk itt. Ellenkezőleg. Egyre több szó — s némi derűlátással mondhatom: egyre több tett ta­núi vagyunk, amelyek e gondolatkörben érzéseket táplál­nák, nyitogatják a szemet, és indítékot adnak valamihez. Természetesen nem becsülöm le a legalább harminc — más tartalmú — világnap között a takarékosság világnap­jának jelentőségét. Egyszerűen az a gyanúm, hogy többet, hasznosabbat beszélhetünk valamiről akkor, ha örülni és szomorkodni is engedünk, elismerni és elmarasztalná is merünk. Bizonyára tudják: Magyarországon pontosan 140 évvel ezelőtt Fáy András kezdeményezésére alakult meg az elsd takarékpénztár. O volt az, aki híres tanulmányában elő­ször hirdette meg a takarékosságra nevetés gondolatáti Hamarosan, megszületett a jelszó: Dolgozz, gyújts, szapo­ríts!- Felvillant bennem Kölcsey gondolata, ő igy irt Huszt című versében: »Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!- Nos, hát ez utóbbi gondolat a végcél. S miután ma már mindenki tudjam hogy elveink szerint (ha a min­dennapi élet néha mást mutat is) csak a közösséggel együtt boldogulhat az egyén, mindenképpen megfontolandó — és követhető! — mindkét gondolat. Pazarló egyéni és közös­ségi életfelfogással, életmóddal ugyanis aligha derül fényre a haza ... A világnap nálunk az OTT rendezvénye. Érthető, hi­szen ami a pénztakarékosságit illeti, ö a leghivatottafob er­re. Világjelenségek és hazad gondok miatt azonban — gya­nítom, hogy sokáig nem értettük a takarékosság lényegét, nem számoltunk elhanyagolásának következményeivel — jócskán kiszélesedett a takarékosság fogalma. Végtére is — bármennyire általános értékmérő a pénz — lehet és kell takarékoskodni az idővel, az anyaggal, az energiával, a munkaerővel és minden értékkel, hogy leküzdhessük ne­hézségeinket. De először beszéljünk a pénzről. Jó néhány kimutatást, összegezést néztem át. Megle­pett például, hogy míg 1949-ben 270 millió volt a lakos­ság betétállománya, addig napjainkban 132 milliárd! Gon­dolják meg, milyen hallatlan, mennyiségű pénz ez, amikor —- épp a napokban olvastam egyik képes újságunkban — eddig összesen 18 milliárdot költöttünk a Balaton fejlesz­tésére! Somogybán csaknem négymililiárdot takarított meg a lakosság, ámbár jobb, ha azt mondom: ennyi a betétál­lomány. Játsszunk egy kicsit a számokkal. Ha Budapestet — a lakosság száma miatt — négy megyének veszem, ak­kor a takarékosság megyei átlaga 5,7 milliárd az ország­ban. Nem valószínű, hogy pontos a számítás, de azért gya­nítom: szűkebb hazánkban még van mit előbányászni a szalmazsák alól. Mit segít ez? — kérdezhetné bárki. Nem titok. A betétállomány kétharmada hitel formájában jut vissza a lakossághoz, H em kell különösebben bizonyítani: ha sok van, vala­miből, akkor könnyedebben kezeljük; hajlamossá lesz az ember a pazarlásra. Ha megfontolatlanok vagyunk, ha csak a mának élünk, biztonságérzetünket ve­szíthetjük el. És ha valami nem közvetlenül az »én birto­kom-, ráadásul nem is nagyon ellenőrzik, hogy jól gazdál­kodom-e vele, akkor ugyanez tapasztalható. Pedig hány­szor mondjuk, leírjuk, valljuk is, hogy a mienk az enyém. Mi a csudáért nem akarjuk «fölfedezni«, hogy ha lapos a közös buksza, akkor az enyém sem dagadhat. S hogy egyáltalán: mitől lehet lapos a közös pénztárca? A takarékosság nem lózung, nem üres frázis. Es nem­csak a világnapon, nemcsak októberben, nemcsak nehézsé­geink láttán — de akkor igazán! — kell élni lehetőségei­vel. Nem hiszem, hogy a pénzforgatás, az ösztönzési, a le­hetőségteremtés mesterét, az OTP-t és erőfeszítéseit kiseb­bítené, ha így teszem föl a kérdést: Vajon az OTP-n kívül van-e »szószólója« a takarékosságnak? Van! A józan ész. A megfontolt előrelátás. A gazdasági, politikai szükségsze­rűség! Ily módon Fáy András 140 éve kipattant gondola­tának megvalósítása nem egyszerűen egyéni elhatározás dolga. Létérdek. S ezt nem árt jól az agyunkba vésni, amikor lépten-nyomon a1 takarékosság ordító ellentétével találkozunk. Az enyészetnek nagyvonalúan felkínált, elha­gyott építőanyagok, az ésszerűtlenül többszörösen felbon« tott utak és járdák, a felületes tervek és elhamarkodott be­ruházások, a túlméretezett létszám, az évekre rúgó, értel­metlenül kiesett munkaórák, az egymás idegeit borzoló, hosszúra nyúlt és haszontalan tanácskozások, a semmi hasz­not sem hozó, hivatalos külföldi tapasztalatcserének álcá­zott kirándulások, az italra és a túlméretezett táplálko­zásra szánt százezrek — mit mondjak még? Űj »lelőhe­lyet- aligha tudnék feltárni az olvasó előtt. Szembesítsük hát a valóságot önmagunk felfogásával. Nemde okosabb volna kialakítani egy eddiginél jóval takarékosabb élet­módot otthon, a munkahelyen, s az élet minden területén? Próbáltam keresni igazi sikereket e gondolatkörben. Nemcsak azért nehéz, mert mint a szakemberek mondják: az eredmény rendszerint relatív számokban jut kifejezésre, s mert a takarékosság »nyilvántartási rendszere- sem ala­kult még ki az üzemekben. De azt tudom: ahol értik, akar­ják. ott tudnak tenni. A kefeüzemben például egyetlen újítással fél év alatt 258 000 forint értékű vizet — illetve a korábbi bírságot — takarítottak meg. S hogy most eny- nyivel kevesebb a vízmű bevétele? Gondolom, nekik is ki kell majd találniuk valamit. Hiszen nincs kiút: épül a kényszerpálya. S hiszem, hogy ezen a kényszerpályán sem az egyénnek, sem a vállalatnak nem lesz alkalma a pa­zarló életmódra és gazdálkodásra. A személyes erőfeszítés mégsem nélkülözhető. A zt hiszem: nemcsak az elhatározás további érlelésé­vel, hanem tettekkel, korábban volt felfogásunk és magatartásunk módosításával, beosztással és előre­látással készülhetünk legtartalmasabban a jövő évi világ­napra. De a gondolkodással a világért se takarékoskodjunk. Jávori Béla A határőrség és az MHSZ egpitiOköiése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom