Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
Műfordítás-rokonságok Paszternák, a menekülő Gulyás Pál Debrecen, ó-kikötő Körülötte népek viharja, nézett át bérces Biharba, nem, védte falait bástya, torony, csak a hit. Áros jri nnai játszva görögtek egész le Bizáncba, hajcsárnépe Budán túljuta Bécs kapuján, Hajtottak lovat, ökröt, mégis az égi körök közt Méliusz lelke áléi, ujjain egy falevél. Marhákkal, tele vérrel, tölgyekkel, televénnyel, gömbölyödött a tatár háta mögött a határ. így nőttek a mezői, bővültek temetői, mint a vakondok, alant bújt meg, s a lelke harang. Sátrat tett a homokra, pántot tett a borokra, sírra nehéz köveket. Bacchusa így született. Egy pint nárduszi vinkó, flóta, planéta, tilinkó, hajnala hádeszi ház, alkonya trópusi láz, nőtt mint földben a gomba, széthullt teste atomra, lelke elektromosan rezgeti folytonosan: így bírt egy birodalmat, vidított lakodalmat, mint a cigány hegedült, mint a búvár lemerült. Itt fekszik a Tiszán túl, benne pihen a Dunántúl, ércpiramidja lakat: őrzi a szép utakat... Mint a klaviron a skálát, futod át az Alföld hatarát: napkeleten futamod sárga halápi homok, napnyugaton színeket vált s lejt a Tiszának a löszhát s lent a gulyát terelik sziktavas ártereid ... Eltűntek alattad a sátrak, csordád kolompja kifáradt, új paloták köde kél... Mondd, hova lett a gyökér? Hozd vissza a hajdani düllőt, menekülj befelé kívülről, járd fel a Föld köreit, tárd fel a rétegeit! Már tornyodon trónol az este, kösd a holt csontokat egybe, lelket a csotba fuvallj, törd fel a régi ugart! Meddig esedez még árván egeden a Főnix, meg a Bárány? Új népek kürtje riad — viszik ezredes álmaikat! Fogadd ismét be hajódat, eltemetett lobogódat, Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötő! Szilágyi Júlia textilművész mu nkája. (A Manuál iparművész csoport budapesti kiállításáról.) Arany kupacba gyűl EZEN NEVETTÜNK Szenes Béla Budapest a 29515. nagy földrengés után Kerék Imre két verse Parányi piros csillagok — bokor árnyán bogyó ragyog. Ezüst pókfonalat hintái az ág. A sárga, rőt levetek rései között szétosztja aranyát a nap. Kerék csapában, vadnyomon a pillangózó tarka lomlb arany kupacba gyűL Csattogó, gyors agancsokat villant az őszi alkonyait a visszhangzó csalit mögül. Bég! őszi este A szurokfekete hasú rézkondérban szilvalekvár fortyogott, göndör párát eregetve a holdra. Csillagok szánkáztak a vén diófa harmattól síkos levelein. A pihcelépcsőn. erjedő must illata botorkált töl tántorogva s megindult át az udvaron. Begombolózott álLig bolyhos-meleg h a ra ngzúgásba a templomtorony. Juhász Imre Ahogy oz úton átmentéi... Ahogy az úton átmentéi előttem, szárnyéra kapta fürtjeidet a szél, s hallgattam, amint halk kapp adásokkal lépteid alatt az út köve zenélt. Lábad elé hullt egy-egy sárgult levél. Arcodon, mint mosoly leng az őszi fény ... Kóbor szelek a füledbe dúdolnak, s én követlek, , mint tört szárnyú remény. Kopogtak, kopogtak az utcakövek. s mint méhzsongás tavaszi reggelen • sodort magával a tolongó tömeg. Elmaradt mögötted egy-egy falevél .. . S csak néztem, nézlen mint lépdelsz tovább s játszik hajaddal 4 kósza őszi szél. 1. A föld megnyílt, az ég elborult, zengés, d übörgés, robbanás, sikoltás, jajgatás, átok, zokogás, tűz; víz, füst, falak zuhanása, haldoklók hörgése — ki tudná leírni ? — Krisztus után 29515-ben hatalmas földrengés pusztította el Budapestet ! , Az Ég fekete felhőkbe öltözött, egy sötét felhő mélyen leereszkedett, és mint egy gyászlobogó lengett a romok fölött, a lenyugvó nap sörösre sírta szemeit, az őszi szél jajveszéikelve futkosott a rom'badőlt házak között. Eg és Föld gyászolta a halott várost. 2. Első hangok a romok fölött, két pesti szép asszony: — Tudtam előre — mondja az egyik. — Ilyesmi csak Pesten történhet meg az emberrel — mondja a másik. 3. A tök ára két koronával emelkedett. 4. Külföldi segítőakcióik. Angolok, franciák, amerikaiak. — Építeni, építeni! — mondta egy amerikai. — Vajon kit terhel a földrengésért a felelősség? —tűnődtek a romokon a még élve maradt pestiek. 5. Egy kiló tök 7 korona. 6. — Építeni — mondja az amerikai. A lakosság csoportokba verődve vitatkozik: kik legyenek a »Várost Újra Építő Bizottság« tagjai. 7. Megjelenik Senki Péter szenzációs riportfüzete a nagy földrengésről. Leleplezések a városépítő bizottság tagjairól» A Színházi Izé hetilapban: a művésznő nyilatkozik új szerepéről. A Nagy Orfeum előadja a »Nem akarok földrengést látni« című revüt. Kottamelléklet: Kóficnak, a híres slágerszerzőnek a földrengésdala. Hirdetés: »Földrengés után az újonnan átalakított Csikágó kávéházban, találkozunk«. 8. Egy kilő tök 27 korona. »Bocsánat, én jól mulattam« — mondja a Közönség Schöpflin Aladár kritikai írásában a Nyugat egyik korabeli számában egy vígjátékról kijövet, és folytatja: — »Ez a Szenes tudja, hogy mi kell az embernek . . . azért jó színdarabíró, mert a többség nézetét mondja ki olyan viccesen, hogy az ember nem jön ki a nevetésből ... A Szenes az egy jókedvű író«. Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulattató ja. Meg kell adni, jól mulattatta ezt a közönséget, egyszerű, de sohasem nyers eszközökkel, egyszerű polgári ízléssel, könnyed leleménnyel a részletek kidolgozásában, s enyhe kritikájával az életnek . . . 9. A városépítő bizottság feloszlott, de nem sokára Cifra megalakult. Valaki azt mondja, hogy a földrengést a Tivadar keresztnevű emberek okozták. Vannak azonban olyanok is, akik ezt nem hiszik. 10. A városépítő bizottság nem alakul meg. A lakosság két részre oszlik: tivadaris- tákra és ellentivadairistákra. A tivadaristák is összevesznek: az igaziak kizárják az áltívadaristákat. 11. Egy káló tök ára 236 borona. 12. Néhány ember összerakható faházakkal és egyéb földrengés-kon j unktúraci'kkekből milliókat szerez. 13. Remény van arra, hogy a városépítő bizottság megalakul. 14. A bizottság mégsem alakult meg. 15. Türkiiz Mór tánemtézete megnyílt 16. Egy kiló tök 1919 korona. Szerencséje az, hogy maga is tagja volt annak a közönségnek, amelynek írt. Azonosak voltak a gondolatai, az ízlése, az érdeklődései, a tréfái, csak írókészségével vált ki közönségéből. Szenes Béla író, humorista és színpadi szerző. A regényei a nagyvárosi humoros irodalom jellegzetes termékei. Könnyed szellemes vigjátékaival gyorsan meghódította közönségét. , Különösen népszerű volt a húszas években, ekkor írt müveivel külföldön is sikert aratott. A Pesti Hírlapban a Vidám írások címmel megjelent humoros karcolatai tették / először ismertté a nevét. Most ezek egyikét mutatjuk be az olvasóknak. luska az nem harminc-vala- hány, hanem így együtt negyven-valahány. De akkor még mindig nincs hozzá szaft?! Mert valószínűleg azt is külön, plusz árért kell rendelni! És ha ez a modern szokás továbbfejlődik, akkor a töltött paprikához a rizst, a darált húst. az áztatott zsemlét, a sós krumplit, a tojást. a paradicsommártást, a szakácsot, a kuktát, a tányért, a kést, a villát és mindenféle más hozzávalót is külön, plusz árért kell re-ndelni. .. Fantasztikus gondolatme- netemböl a pincér türelmetlen kérdése zökkentett ki: -Na, mi lesz akkor? Kér az úr a pörkölthöz köretet vagy nem?- Határoztam: -Kérek!« El se hitte volna, hogy galuskát. ezért udvaríaskodott: -Na és mit?!« Már egy kicsit idegesen mondtam: »Mákos gubát!«. A pincér elsietett Én meg vártam, hogy visszajön azzal. hogy: -Guba nincs a pörkölthöz, csak galuska!«. Peregyelkino Moszkva mellett van. De — táj jeile- •ge alapján — Somogybán is lehetne. A talaj süldői ány- domborulatai, az öregurasan ballagó patakocskák, abükk- és nyárfaligetek itt is, ott is merengésre, leheveredésre, égbámulásra csábítanak. E környezetben a legszikkadtabb lelkű ember is poétává válik; vallástalan panteistává mint Peregyelkino egykori világhírű remetéje, Borisz Paszternák. Elragadóan szép nyaralója immár tizenkilenc esztendeje üres, csak a világ minden tájáról érkező zarándokok verik fel néha a csöndet. A falusiak készségesen útba igazítják a tájékozatlan vándort. íme, itt szokott üldögélni Borisz Leonyidovics, kezében könyvvel; ezt a fát még ő ültette, e virágokat még ő honosította meg a kertben; abban a szobácskábán for- dítgatta esténként a Faustot, a Hamletet és a Petöfi-ver- seket... Imádta Peregyel- kinót... A nagyváros figyelmet elterelő fényeit, zajait, szín- és kávéházait hagyta ott, hogy a magányban az élet lényeges dolgaira összpontosíthassa figyelmét. A jeles pétervári festő, az ünnepelt zongoraművésznő fia nem kért a dicsősségből. Csak a somogyi as Peregyelkino- ban érezte magát otthon. Költészete azonban a dogmatikusok akadékoskodásai ellenére sem maradt hatástalan. Néhány évvel halála után megadatott neki a hivatalos elismerés hazájában, s nálunk is. Immár harmadszor a magyar könyvkiadás történetében azzal a szép, eddig a leghitelesebb válogatással, amely nemrégiben az Európa kiadó Lyra Mun- di-sorozatában jelent meg. Konvergencia nemcsak a történelemben léteák: a költészetben is. A népek, az egyének élet- és gondolkodásmódjának közeledését nemcsak az azonos sors, az egyirányú gazdasági fejlődés segítheti elő, de a természeti környezet hasonlósága is. Aligha számit hát különlegességnek, hogy Paszternák lírájának magyarításában szúkebb hazánk két fia is orosáánrészt vállait. Pasztemak a Nyevszkij sugárút és a Vasziljevszkij- sziget palotáinak látásáról mondott le a peregyeikinói magányért, Fodor András pedig Kaposmérő, Lengyeltóti harmóniájából került a zúgó-zakatoló-idegroncsoló világváros kellős közepébe. Ütjük tehát látszatra más irányba vezetett. A kétféle világ összeegyeztetésének vágya, a meditativ hajlam, a földi létezés végső okának — és céljának — önkínzó keresése azonban szellemi rokonokká teszi őket. Félreértés ne essék: egyikük sem bölcselkedő alkat, egyikük munkásságára sem a »szentenciaversek« a jellemzők. Mindkettőjüket a mikroszép- ségek — egy érdekes arc, egy szél fuvallat, egy öregedő fa, egy falusi zsánerkép — serkentik súlyos meditációkra. Ezért találhatta meg Fodor Paszternákot. Az orosz vers ily módon — a »sérülés« kockázata nélkül — szinte somogyi népdallá alakul át. Például a Csillagok nyáron című vers strófái. »Júliusi éjszaka minden falu szőke, van az égnek száz oka, ha pajkos, ha döre.« Vagy az élet legapróbb nüanszaira való érzékenység gyönyörű példája, két versszakkal hátrébb:-Rózsát emelget a szél: föltámad-e végre, ha cipő, ruhaszegély, száj becézi kérve.« Kár volna azonban »átköl- tésre«, stíl us-erősaaktételre gyanakodnunk, mert fodor mind a tíz Paszternak-áttülteJ lésben szerénynek, alázatosnak bizonyult. A népdalszerűség, a hangsúlyos verselés a »vérében van«, de az időmór-1 télkes varsfaragásnak is mestere. Az orosz költő legbonyolultabb metaforái és szin- esztéziái mögül e fordításokban is kristálytisztán bukkan elő a lényeg: a fennkölt ,pan- teizmus.-Liba hőség párája száll a berkenj Az erdőben katedrálishomályi Marad, mi még csókjától illetetlen?' Mint viaszujjra, rátapad a tájM Sajnáljuk, hogy Pasztemak kései ciklusaiból, s formailag már tökéletesen letisztult, visszafogottan fájdalmas hangulatú, lemondóan filozofikus gyöngyszemekből Fodor Andrásinak szinte semmi sem jutott a korábbi »elosztáskor«. Persze, nem szűnünk meg bizakodni a gigantikus életmű fordítókat ingerlő varázserejében. Kerék Imrét, az illanó, rejtett szépségeik, a csapongó hangulatok a meghökkentő színváltósok dalosaként ismertük meg első kötetéből — melyet lapunkban is ismerd tettünk — kézenfekvőnek lát*' szik hát a feltételezés: e belső robbanékony ság vezette őt Pasztemak szimbolista reziig- nációtól, akmeista megitisztu- lási vágytól és futurista lendülettől egyaránt súlyos korai poéziséhez. Nehéz feladatot vállalt: a tizenhat költeményben a legtisztább folklórhangot kellett a legsejtelmesebb filozófiai tartalmakkal, a leg- elfeliedettebb archaizmusokat a legvagányabb szlenggel szerves egységgé olvasztania. A nyelvi rétegek e szemlél» tevésével Kerék rendszerint adósunk marad, a fantasztikus vibrálásból, mely az eredeti szövegek olvasóját meghökkenti, itt keveset érzünk. Kárpótol azonban a szöveg-i hűség — kivétel a Megmene-' kült hang első versszaka, melyben az »izvozesik« szót bizony nem személynévként, hanem bérkocsisként, fuvarosként kellett volna értelmezni, bármennyire archaiJ kus is! — és kárpótol a rá- csodálkozás kirobbanó öröme, az intenzitás. A jellegzetesen paszternaki enjambement-ok tolmácsolása szinte mindenütt találó és szellemes. .-De nézd, egy sugár a csalánba huppan a pókhálóról és kicsit megpihen árnyán, s közel a perc: parazsa lángra lobban, s a bokrokon kigyúl tündöklőn a szivárvány.« Szembeszökően jól érzi magát a fiatal költő-műtordító az ugyancsak letagadhatat- lamul paszternaki »tárgyjátéJ kok« világában is.-Verset mond a padlásszoba az ablakkeretnek, a télnek, Párkányok alatt ostoba, bakugrást játszó gond-lidércek.« A Vihar szépséges versszaka bizonyítja: a népköltészet, ha vérré válik, a fordításokba is »átvándorol«. »Előtted én nem titkolom: te ajkad jázmin hóba rejted, nekem számon a hópehely, ami álmomban olvad el.« Somogy tehát PeregyelkiJ nóba költözött. És Peregyelkino Somogyba. Borisz Pasztemak itthon van. nálunk. Talán. hamarosan megjön hátramaradt szellemi hagyatéka is: teljes költészete, esszéi, nem hibátlan, de töméntelen részletszépségével tündöklő regénye. Lengyel András! Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki rájött, hogy a szem a lélek tükre, az éttermi étlap pedig a pénztárca tükre. Ezért mostanában úgy jártatom a szemem az étlapokon, hogy az nem képes tükrözni a telkemet, csak anyagi valóságomat. Külön szerencse, hogy anyagi valóságom nem olyan mohó, mint a lelkem. Így történhetett, hogy nemrég fennakadt a szemem egy közkedvelt pesti étteremben a készételek legközepén, pontosabban a régmúlt nosztalgikus árait idéző sertéspörköltön. Kértem hát egy adagot — azért a potom harminc-vaia- hányért, és amíg kihozta a pincér, én réveteg szájízzel ábrándoztam gyermekkorom legszebb sertéspörköltjéröl. ' Kisvártatva az asztalomra került egy tányér, rajta pedig öt darabka sertéspörköltnek nevezett húsocska. Kér- j destem is erre a pincért: l-Hái a galuska hói van?« Tormai László Köret Mondta rögtön: »A galuska a konyhában van.« Újfent kérdem: -Miért nincs itt, a tányéromon, a hús mellett?« Válaszolt is nyomban: -A körítés külön van, és azt külön kell fizetni!« Ekkor átfutott agyamon a mérgeíödés. . Ezért mégrár- tam. amíg levonult a gyomromba, és akkor közöltem: -Én úgy szokfam meg. hogy a pörkölt és a galuska egyben, egy árban van!« De ö is szólt: -ön, uram, régimódi! Ma már.' uram. a modern éttermj-kben és bisztrókban a húsételeket és a körítéseket külön-külön kell rendelni.« Ettől az információtól izgalomba jöttem, és elkezdtem számolni. Mégpedig azt. hogy a pörkölt meg a gaSzenes Béla (1894-1927)
