Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Kombájn az erdőben Óriási „játékszerek” Mintha játékszerek volná­nak, olyan ügyesen, fürgén mozognak az irdatlan nagy svéd munkagépek a zselici er­dőben. A szolnoki erdőgazda-( ságtói bérelte a Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság é három gépből álló ÖSA- sort, amely méltán kapta a szakemberektől a fakombájn elnevezést. Zseliékisfalud ha­tárában, a kardosfai erdészet­ben kilencezer köbméter fa ki­termelésére szerződött a két gazdaság, s a három tagból álló gépkomplexum ezt a ha­talmas mennyiséget mintegy »Vasmarokban« a fatörzs. Mozgó szerviz az erdőben. két hónap alatt nemcsak ki- vágia, de tisztítja, darabolia is. és máglyába rakja — szál­lításra készen. A fák nagy része innen a csurgói fűrész­üzembe. kisebb része — oa- pírfaként — exportra kerül. Mint egy óriás szarvasbogár feje. olvan a döntőgép vágó- markoló adaptere. A gomb­nyomással működtethető monstrum a szó szoros értel­mében »vasmarokba szorítja« a fák törzsét, majd a beépített láncfűrész néhány másodoerc alatt elvágja a törzset. A dön­tés veszélyes műveletét is a gép irányítja, és dőlés közben sem engedi el a zuhanó fa törzsét. Nagyságtól függően tíz-tizenöt kivágott törzset tud önmagára rakni s kivontatni a tisztásra, ahol már várja ná­lánál is nagyobb társa, a processzor. Egy munkamenetben gsly­lyazza, méretre darabolja a törzseket, maid a földre ejti őket, s a harmadik, a — jorwardernek nevezett — to­vábbító gép óriási máglyába rakja vagy — ha kell — a teherautók platójára emeli. E gépcsoportot kiegészíti egy szinté minden fölszere­léssel ellátott műhelykocsi, amelyben az esztergától az ívhegesztőig majdnem min­den szerszám­gép megtalál­ható. Napon­ta a hagyomá­nyos kiterme­lés tíz-tizen­ötszörösét tud­ják így elvé­gezni. Ez a legnagyobb elő­nye amellett, hogy alkalma­zása 80—82 százalékos élő­munka-megtakarítást tesz lehetővé. A gép elő­nyéről szólva a fagazdaság vezetői el­mondták: a a feldolgozás ígv mintegv 150 forinttal drágább, ám a hihetetlen gyorsaság és a minimális élő­munka-szük­séglet leg­alább annyira a jövő gépévé teszi, mint a mezőgazda­ságban a ma már nélkülöz­hetetlen beta­karító kom­bájnokat. A jelenlegi gép hátránya, hogy a teljes munkaművele­tet csak puhafákkal lehet el­végezni, ám a legújabb érte­sülések szerint a svéd válla­lat már kísérleteket folytat a keményfákat is hasonló mó­don kitermelő kombájnnal. Ha azt is bevezetik — a szak­értők ebben nem kételkednek — valóban forradalmasítja a a munkaerőben eevre lobban szűkölködő fagazdálkodást. A somogyi erdőgazdaság idén mintegy félmillió köbmé- ter fa kitermelését tervezi. A ma még drága — mintegy 32 millió forintos — gépcsoport napi 200—300 köbméteres tel- iesítménye azonban nyilván­valóvá teszi, hogy használata a jövőben nemcsak szükség- szerű, hanem elkerülhetetlen is lesz. B. A. Nem vállalom! Munkára kész a processzor. Hiánycikk-kiállítás Eredményesnek bizonyult a tegnap zárúlt — »Vevők va­gyunk« címmel rendezett — országos hiánycikk kiállítás, amelyen a Belkereskedelmi Minisztérium irányítása alá tartozó vas-műszaki-, jármű, kultúrcikk és vegyianyag ke­reskedelmi vállalatok tárták az érdekeltek elé azokat az iparcikkeket, amelyekből nem tudták megfelelő választékban kielégíteni a lakossági keres­letet. A kiállítással egybekötött üzleti tárgyalásokon mintegy 200 termelővel beszélték meg, mely gyártmányokból tudná­nak még az idén, vagy 1930- ban, illetve a további évek­ben is szállítani. Ä cipésznél jártam.' öreg csizmám mondta föl a szolgá­latot Közeleg a tél, szüksé­gem van a lábbelire, ezért fordultam a suszterhoz; javí­taná már meg kivénhedt téli cipőm. A válasz egyszerű volt: Nem. Véletlenül jutott eszembe Csoszoigi, az öreg suszter, aki egy romos, soha sem használható cipőből több órai munkával, apró, két-három centis bőrdarabokból vará­zsolt új, hordható lábbelit. Csoszogj nem mondott nemet. Az elutasítás megfellebbez­hetetlen. Mindenkinek meg­adatott a döntés joga; vál­lal-e, avagy nem egy megbí­zatást, amelyet vállalni szok­tak. Lehet persze rábeszélni agitálni, meggyőzni ... Vitáz­hatunk azzal, aki nem vállal valamit, ám ha köti az ebet a karóhoz, marad a belenyug­vás. Esetleg keresünk mást. aki talán vállalja a dolgot. A kutatás nehéz lesz. Ha vala­minek először nincs gazdája, akkor gyanítható, hogy má­sodszor és harmadszor sem akad. Szót sem érdemelne mind­ez, ha a sokféle elutasított do­lognak nem lenne egy közös vonása. Szót sem érdemelne, mert az egyén joga. hogy ne vállaljon valamit, ha úgy ér­zi. elég már a megterhelés­ből. elég gond, elég feladat nyomja már a vállát, fis épp ugyanezért érdemel 6zót Nem vállalom! Ezt mondja a cipész a cipő javításra, a villanyszerelő a villanyszere­lésre, az építőipari vállalat az építésre, a szögbelövő aszfig- belövésre, az üveges az üve­gezésre. a mérők a tervezés­re, a végzett tanító a tanítás­ra. az anva a gvermekére .. Nem vállalom! És keressük a másik cipészt, villanyszerelőt, az örökbe fogadó szülőt. Any- nyi mindent nem vállalnak (Vállalunk) ma már, hogy cso­dának tűnik, ha valaki vala­mit nem utasít vissza. És milyen mindaz, amit nem vállalunk? Nehéz. Miért nem a tanult szakma, a hivatás dönti el, hogy a megbízott kötélnek áll-e. Egyszerű és tiszta volna ez a rendszer, ér­keznek a munkák, az elvég­zendő feladatok, és szépen sorjában, amíg futja az idő­ből, vállalja a dolgot az, aki­nek ez a feladata. Csupán ak­kor nem a kronológia az el­ső szempont, ha ezt valami alaposan indokolja. Világra szóló alkotások elkészítését, eszméket és hasonlókat nem a megielenésük sorában szo­kás vállalni. Mikor emelkedett egy rossz cipő, egy kitörött ablak, egy egyszerű ház tervezése az esz­mék, a világot változtató, jobbá tevő feladatok szintjé­re? Mert ilyen fontosságtudat tükröződik a cipész, az üve­ges, a mémöjí elutasító sza­vaiból. ' Nem vállaljuk azt. ami ne­héz. Kilökjük a sorból egy csomó könnyű kedvéért. Miért is vállalnák, amikor egysze­rűbb és kényelmesebb elvé­gezni az aprómunkát, az erő­feszítést nem igénylő felada­tokat. így hát egy komolyabb javítást, szerelést vagv bár­mit eldobunk, s helvette be­soroljuk a következő semmi­séget. És nemcsak a cipész, az üveges tesz így. Az önnön szintiüket érté­kük fölé emelő dolgok ne- lyett a feitetőre állt nirarms- ban időnként elfoglalják de­valválódott értékeké. És esz­mék. világraszóló tettek sor­sa fölött dönt a praktikum, a kronológia, amelynek cipők, szögbelövések és hasonlók kö­zött kellene uralkodnia. Elgondolkodtató, hogy mi lett Volna, ha Hunyadi nem vállalja Nándorfehérvárt, ha­nem részt vesz egy kisebb csetepatéban valamelyik kis- királvoskodó földesúr ellen. Ha Petőfi nem vállalja a Nemzeti dal megírását, ha­nem költ néhány bökverset jó honoráriumért valami élc- iapba. Ha Semmelweis nem harcol maradi kollégái ellen, hanem jól kereső belvárosi kuruzsló lesz. Ha Kandó Kál­mán nem vállalja a mozdony tervezését, hanem fölhúzható kisvasútokat gyárt befutott kisiparosként a nagyiparosok csemetéinek. Vállalni valamit nem kötelező, s ők is hivat­kozhattak volna ezernyi gond­jukra, a túlterheltségre, arra, hogy elég teher nyomja a vállukat. Van ma sok könnyű fel­adat, amelyet el is végzünk! Tehát elvesznek a nehezek — s a nehéz általában fonto­sabb. jogunkban áll, hogy ne fogadjunk el egy megbízatást; akár kapjuk valakitől, akár a »belső hang« biztat rá. t>e vállalunk nem kívánt felada­tokat mégis. Akkor is, ha va­lóban túlterheltek vagyunk és súlyos gond nyomja a vállun­kat. A gyerek vállalja a fölös­leges ide-odaszaladgálást, pe^ dig tanulnia kellene, de a ta­nítója, s szülője engedelmes^ séget parancsol. A felnőtt vállalja a fölösleges megbíza­tást, ha nem tanácsos ellent- mondania, mert a »kérés olyan helyről« érkezett, a kí­vánság a főnöké szájából hangzott el. Azután dohog, mérgelődik kora és vérmérséklete szerint; És nem vállal fontosabb dol­gokat, mert rászokott az ossz- népi »Vállalom! — Nem vál­lalom!« játékra, amelyben m nyomós okok és mellékes szempontok a felismerhet«!» lenségig összekeveredtek. Sokan mégis vállalják, aiw*t vállalniuk kell. Meg is mo­solyogják őket a cipőt eluta­sító cipészek, a viEamyt nem szerelő villanyszerelők. Az össznépi játék résztvevői; Megmosolyogják és kiközösí­tik őket, akik nem játszanak; Megnézik eredményeiket, es fütyülnek rájuk. Luthár Péter POLITIZÁLÁS Egy hétig fesztiválváros volt Kaposvár: otthont adott az ország érdeklődését kiváltó nemzetközi gyermekszínházi találkozónak. A nemzetközi gyermekév programjainak csúcsát jelentette ez. Kapos­vár színháza eddigi példamu­tató gyermekszínházi tevé­kenységével érdemelte ki a találkozó rendezésének jogát a fesztivál sikerének titka azonban elsősorban az volt, hogy ezt a nagy eseményt Tiinden szerv egyforma igye-' : “Zettel támogatta. Fölgyorsult a héten a párt "TI. kongresszusára yalő föl­készülés. Befejeződtek a párt- •söpörtök értekezletei, s a ve- “tőségek is megkezdték az '>t év munkájáról szóló beszá­molók készítését A marcali : írásban nagyon jó tapaszta­ltokat szereztek az üzemi, övetkezeti pártcsoportok ta- ' csíkozásain. E fórumok igen alkalmat teremtettek, hogy tékeljék a kommunisták azdaságt társadalmi, politi­kai munkáját összegezzék a véleményüket a vezetőség te­vékenységéről. Az elhangzott Vélemények, javaslatok a be­számoló taggyűlés előkészíté~ tésétis jól szolgálják. Különö­sen előremutató az. hogy a kis községekben mérlegre ke­rült — az egész lakosság ér­dekét figyelembe véve — a település fejlődése, a közokta­tás, a közművelődés helyzete és még sok egyéb. A kommu­nisták felelősséget éreznek a lakóhely, az üzem, a gazda­ság munkája iránt éppen ezért a kis közösségek tanács­kozásai ösztönzőek a tovább­lépés feladatainak meghatá­rozásában is. E tanácskozások hangnemé­re, szellemére az őszinteség volt a jellemző. A pártvezetőségek össze­gyűjtötték az e. fórumokon elhangzott értékeléseket, vé­leményeket. javaslatokat s felhasználtak a beszámoló ké­szítése közben. S mivel a pártcsoportbizalmiakat szin­tén meghívták a vezetőségi ülésekre, ők maguk is el tudták mondani, mit java­solnak, mit kémek. így a be­számolók valóban közös mun­kával készülnek, s a következő időszak feladatait a való helyzet aiapjan összegezik tervükben, A több szem töb­bet lát elve abban is megmu­tatkozott, hogy a gazdasági, a szövekezeti. az intézményi ve­zetők véleményét is meghall­gatták. Jő példát mutatott az SZMT elnöksége a héten ar­ra, mikép lehet a szakszer­vezetek szempontjából mér­legre tenni a fontos határoza­tok megvalósulásának színvo­nalát. Amikor a testület el­fogadta idei programját a gazdasági munka segítségére, már akkor tervbe vették: megvizsgálják, hogyan segíti az ösztönzés rendszere a ha­tékonyságot és az exportot. A Kaposvári Ruhagyárra esett a választás. Az elnökség a gyár­igazgató írásos beszámolója és az SZMT közgazdasági osztályának írásos véleménve alapján vitatta meg a témát A testület szerint jó. sok tekintetben pedig példamuta­tó a gyár ösztönzési rendsze­re. A népgazdaság előtt álló feladatok megoldását például jól szolgálja a differenciálás. A fizikai foglalkozásúak közt- az egyéni és csoportos telje­sítménybérben dolgozók ará­nya 86 százalék — ez a me- eve többi vállalatéhoz és a népgazdasági átlaghoz képest is kiemelkedően magas. A megye többi vállalata elé pél­daként állítható a jobb mi­nőséget szolgáló korszerű premizálási rendszer Termé­szetesen van még tartalék is. Noha megvalósul az, hogy az egész juttatás ösztönöz a jobb munkára, itt. azért még érdemes nagyobb figyelmet fordítani a továbbfejlesztésre. Egész társadalmunk figyel­me övezi az idős embereket. A fiatalok, a szocialista bri­gádok ház körül végzett mun­kája, a kedves ajándékok és még sok minden jelzi ezt. A rohamosan növekvő közleke­dés azonban egyre nagyobb gondokat okoz. A megyei köz­lekedésbiztonsági tanács épp ezért fordított olyan nagy fi­gyelmet — a társadalmi szer­vekkel és -mozgalmakkal kar­öltve — az idős emberek he­tére. Sok értékes tudnivaló­val vértezték föl az érdeklő­dőket az előadásokon, a film­vetítéseken. a beszélgetése­ken, a kaposvári buszos kör­sétán. Most az a fontos, hogy a gépkocsik vezetői továbbra is vigyázzanak az idős embe­rekre — azokra, akik koruk­nál, egészségi állapotúknál fogva már sokkal nehezeb- ben mint a fiatalok. La jos Géza A politizálás szó jelentése a mai magyar köznyelvben azo­nos a politikai kérdésekről, politikai jelentőségűnek te­kintett ügyekről folyó beszél­getéssel. Aki valamely közér­deklődésre számottartó kér­dést politikai összefüggésbe helyez, aki véleményt cserél helyi, országos vagy nemzet­közi ügvekről. híreket, vagv rémhíreket közöl, személyi változást vagy lehetséges dön­téseket latolgat stb., az politi­zál. E tárgyban parttalan, szellemi szintjében a légkü­lönbözőbb színvonalon csapon­gó, irányában igen változatos — és nőm ritkán teljesen irány nélkül — eszme- és véleménycserének egyetlen közös sajátossága van: beszél­getés a politikáról. Lukács György már szálló­igévé lett megállapítása értel­mében — miszerint nincs ár­tatlan kávéházi beszélgetés, nincs ártatlan politizálás — e köznapi kuszaságé emberi tevékenység valóban jelentős, mivel része a politikai szocia­lizációnak és áttételesen a po- litizációs folyamatoknak. A politikáról fojiyó bármilven minőségű beszélgetés végsőso- ron valamiként mindig hat a beszélgető politikai állásoont- jának alakulására. Mindez azzal egyetemben igaz csak, hogy a politikáról folvó be­szélgetések döntő többsége nem vezet sehová, mert a ma­gánélet zárt köreiben ez sok­szor föl cserélhető jelentőségű az Időjárás témájával. Külön­böző politikai helyzetmegha­tározottságok, a politikai élet alternatív és szervezett moz­galmai. valamely biztosított nvilvánosság azonban fölfo­kozhatják a mindennapi poli­tizálás jelentőségét. A régebbi — még a két vi­lágháború közötti — magyar köznyelvben a politizálás szó jelentése Igen határozottan pártpolitikai ügyekre vonat­kozott csak. A politizálás köz­nyelvi jelentése a kormány­párt és parlamenti, valamint illegális ellenzéke viszonyai­ban való állásfoglalással volt azonos, illetve a helyi, városi, vármegyei politikában való részvételt jelentette. Ilyen ér­telemben, amelyet sokszor formális előírások is alátá­masztottak (például a fegyve­res testületek, állami alkalma­zottak esetében), a »politika- fölöttiség«, a »nem politizá­lok« álláspontja és illúziója) igen sok állampolgárra jel­lemző volt. Mára a politizálás köznyel-’ vi értelme is megváltozott. Egyrészt az állampolitika ki­terjeszkedett a magánélet szféráiba és a legkülönbözőbb kérdések megoldása poltikigi eljárásmódokat igényel egyén­től, közösségtől egyaránt. Más­részt egy időre, az 50-es évek elején mintegy kötelezővé vált a politizálás hitvallás jel­legű gyakorlása, amely már magában is megnövelte a tényleges politizálást, bár az a lehető legzártabb magán­élet intimitásai közé került .Az alapmeghatározottság azon­ban a politizálás vonatkozá­sában folyamatosan hat, mi­vel az állami tulajdon a köz­vetlen állami gazdálkodás az élet számtalan részét politi­kává avatja — és ez természe­tesen hat a közgondolkodásra is. A labdarúgás helyzetéről á zöldségei látásig, bárminő és bármiként vélekedjék is az állampolgár, óhatatlanul poli­tikai vonatkozásokat érint! Mindez azonban a politizálás­nak csak formája. A politi­zálásnak ifyetén kiterjedése és megnövekedése korántsem azonosítható soha a nolitikai közgondolkodás fejlődésével.' Aminthogy azt sem je’enti,' hogy ma mindenki foglalkozik a politikával, s ne lennének a politikától elzárt vagv nagy­mértékben elzárkózó embe­rek. A politizálás tehát sokszor csak azt jelenti, hogy az em­berek. az időjáráshoz hason­lóan a politikai témákat is el­viselik, ez válik beszélgeté­süknek — önkéntelenül is —- a tárgyává. De a politizálás köznapi egyvelege mindig ter­mészetes része a politikát életnek. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a politizálás csak beszélgetés a politikáról, és a politika meg­növekedett je’entősége auto­matikusan soha nem növel! a róla folytatott beszélgetések jelentőségét. G. Oi. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom