Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

Kísérletek a főiskolán Tűi a megyehatáron A kastélyban új nemzedék nő Szennyvíztisztító halak Húszéves a szakmunkásképző intézet Vépen Hatalmas ősfák, bu.ja nö­vényzet, szépen ápolt, gondo­zott park, benne virágok, diszbokrok. Hangulatos, nagy­szerű környezetben található Vépen, 50 hektárnyi terüle­ten, az egykori Erdődy grófok ma műeiniék kastélyában a Vépi Mezőgazdasági Szak­munkástovábbképző Intézet. T raktárosokkal kezdték Húsz esztendeje, 1959 őszén nyitotta meg kapuit ez az in­tézet Pápán. A kezdetről Ugróczky Ferenc személyzeti vezető tájékoztat. — Aikkor elsősorban trak­torosokra volt .szükség, tizen­kétezer embert kellett fölké­szíteni erre a feladatra. Nagy részüket mi képeztük ki. Ke­vés volt az intézetben a mér­nöktanár, a technikusi, a fő­iskolai tanári végzettségű ok­tató. Ezt a feladatot az itt dolgozó több mint száz szak­munkás látta eJ. A mostani 81 tanáruk többségének mérnöki, főiskolai diplomája, techniku­si végzettsége van. A hatvanas évek elején köl­töztünk Vépre, s ahogy fejlő­dött a mezőgazdaság, úgy vál­tozott az intézet feladata is. Az utóbbi másfél évtizedben növénytermelő gépész szak­munkásokat képezünk, s évek óta folyik a mtmkástovább- képzés is. Több min* húsz szakmában céltanfolyamokat szervezünk. Az álla ttel epek karbantartóit például az egész ország részére képezzük ki. Faluvezetők Tanzániának Az intézetben a fejlődő or­szágok részére évek óta sok szakembert nevelnek. — Ezt a tevékenységünket tíz esztendeje végezzük. Je­lenleg 74 olyan hallgatónk van, aki Tanzániából, Jamai­cából és Etiópiából érkezett,, s voltak már Irakból, Szíriá­ból is nálunk. Faluvezetővé képezzük ki őket, megismerik a legkorszerűbb mezőgazdasá­gi gépeket, a termelési rend­szereket — kukorlcatermesz­' tés, baromfitenyésztés —, ezenkívül politikai-szakmai előadásokat hallgatnak. Rend­szeresen eljárnák a megye tsz-eibe, állami gazdaságaiba gyakorlati munkára. Nemrég kubai és mexikói küldöttség tanulmányozta az intézet munkáját. Kedvező tapasztalatokat szereztek, s hamarosan onnan is érkeznek majd hallgatók. Várnak 1 résztvevőket Mozambikból és Líbiából. Az itt szerzett ta­pasztalatok alapján, s ennek az intézetnek a mintájára lé­tesített hazánk két ugyanilyen oktatási intézményt Irakban. Véipen készítik a szemlélte­tő eszközöket részükre, s itt készülnek fel a tanárok. Segítenek a beilleszkedésben Molnár István, a szakmun­kásképző KISZ-bizottságának titkára kalauzolt bennünket az intézetben. — Jelenleg 510 fiatal tanul­ja a szakmát, ennél volt már jóval több is, számuk megha­ladta az ezret. Tizennyolc ta­nulói és egy »-felnőtt« KISZ- alapcszervezetük van. Fontos feladatunknak tartjuk az ide érkező fiatalok nevelését, be­illeszkedésének segítését. So­kan lemorzsolódnak, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a pályaválasztás és -irányítás nem mindenkinél megalapo­zott. Ezért a választott szak­ma megszerettetése, a pályán való megtartás szintén fontos. A fejlődő országok fiataljai­val baráti kapcsolatokat ala­kítunk ki, rendszeresen tar­tunk közös ifjúsági rendezvé­nyeket Korszerű tanműhelyek, ipari tv A régi-kastélyépületben van a szállodai színvonalú kollé­gium. A fejlődő országokból érkezettek között találni nő­ket is, ők ugyanolyan igye­kezettel, szorgalommal ismer­kednek a magyar mezőgazda­sággal. a nyelvünkkel, mint a férfi társaik. Ebben sokat segítenek a nyelvi labor, a szakmai, polí­Nsp janink nagyipara, mező- gazdasága szinte »ontja« a szennyvizet. Sokféle anyag, hulladék jut a különböző technológiai és tisztító vizek­be, s ezek — a természetes környezetbe kerülve — külö­nösen »viselkednek« Vizeink élővilágát károsan befolyásol­ják. Felborul az a rendszer, amely eddig biztosította, fenn­tartotta ezeknek a vizeknek az egyensúlyát. Élő vizeinkre különösen ve­szélyes a nagy állattartó tele­pek híg trágyája. Amióta meg­épülték e telepek, a szakem­berek lázasan kutatják, ho­gyan lehetne ezt a kedvezőt­len hatást kivédeni. Általános megoldás a tisztítás: az Or­szágos Vízügyi Hivatal előir­tikai tárgyak elsajátításában pedig a korszerűen berende­zett, fölszerelt kabinetek. Ti­zenöt van a hatalmas épület­ben, amelyet néhány éve emeltek. A korszerű berende­zésekre, a szaktanműhelyekre több mint 100 millió forintot költöttek az elmúlt években. Ipari televízió, monitorok,, képmagnók, központilag és házilag készített filmek, feiel- tetőgépek, dia- és írásvetítők segítik az oktatást. Hat tan­műhelyükben minden szüksé­ges gép, szerszám, fölszerelés megtalálható. Az erőgép-tan­műhelyben az első kormos traktoroktól a legkorszerűbb Dubnákig valamennyi gép ott van. A szabad időt hasznosan1 tölthetik el a tornacsarnok­ban,. a kondicionáló terem­ben, a labdarúgó- és az atlé­tikai pályán, az ifjúsági klubban. Somogyiak Vépen Az intézet évente 2000— 3000 — tavaly 3194-en vol­tak — betanított és szak­munkás továbbképzését, szak­mai tudásának gyarapítását segíti elő Vépen és a megyé­be kihelyezett tanfolyamokon. Egy-egy évben átlagosan 150 fiatal szakember távozik tő­lük, s kezdi meg a munkát a Dunántúl öt megyéjének me­zőgazdasági nagyüzemeiben. Az elmúlt oktatási évben 36 somogyi tanult Vépen külön­böző tanfolyamokon. Jelenleg is vannak: nágocsi,. siófoki, öreglaki, bárdibükki termelő­szövetkezeti és állami gazda­sági dolgozók végzik a trak­tor- és targoncavezetői, a he­gesztői tanfolyamokat. Bizo­nyára tudásban gazdagodva térnek majd vissza a me­gyénkbe. I Szalai László A Volga-vidék új iparközpontja A Volga-paitt Sztavropolt (a mai Togliattit) 1783-ban ala­pították, de a város igazi tör­ténete csak századunk ötve­nes éveiben kezdődött éL A város, amelynek a második világháború előtt nem volt jelentős ipara, napjainkra a Szovjetunió egyik legnagyobb ipari központja lett Togliatti­ban elektrotechnikai vállalat gép- és foszforgyár, szinteti­kus kaucsuk üzem és számos más gyár, valamint több tu­dományos kutató intézet mű­ködik. Fejlődése fontos állo­mása volt a Volgái Autógyár felépítése, ahol a népszerű »Lada« személygépkocsik, ké­szülnek. Egyre nagyobb szerepet ját­szik a vegyipar. Togliattiban épül a Szovjetunió egyik leg­nagyobb nitrogén műtrágya- gyára. Az üzem első részlegé­ben a múlt év végén kezdő­dött meg a munka, a közel­múltban adták át a második részleget, ahol évi 450 ezer tonna folyékony ammóniurnot állítanak elő. Ebben a terv­időszakban, 1980-ig hat rész­leget helyeznek üzembe. Eddig komoly gondot jelen­tett a gyár termékeinek szál­lítása, mivé! a vasút nem használható ki gazdaságosan. Ezért Togliattitól Odesszáig 2000 kilométer hosszúságú, 12 területet érintő vezetéket épí­tenek. A vezeték mentén 30 elosztóállomás is felépül, ahonnan autóciszternáik segít­ségével közvetlenül szállíthat­ják a műtrágyát a földekre. A Szalontay Mihály z utolsó nap Ö? Hát lehetek én hajszolt és űzött? No persze, persze most nem ez a lényeg ... Te­hát telefon, Marika . .. si­koly ... ezt már mond tam. Valahol a 6-oson. Vacak or­szágút. Mindig mondom az öreg Csizmadiának, hogy óva­tosan, óvatosan, ráérünk, em­ber. Maga sem mai csirke, én sem vagyok már fiatal, de azért haza akarok menni. Mert az is rohan . . . Rohan? Száguld! Hogy hova rohan egy olyan ember, akinek mér két éve nyugdíjba kellene len­ni?! Te érted ezt ? Na persze, most nem ez a lényeg. Szóval rendőrök, Shell-kocsi, a kis Fiat pozdorjává. Totál kapta. Most folyik az ellenőrzés. Nem lehet tudni, műszaki hiba, ön- gyilkosság, mit beszélek ösz- sze-vissza... Lehet tudni. Mondták. Véletlen baleset. Gyorshajtás. 120 kilométerrel ment, erre mutatnak a fók- nyomók. Gondolom ... mert ezt a féknyom dolgot nem mondták. A tetemet — ők így mondták a telefonba — elvit­ték a helyszínről, már in­tézkedtek. Ügy, hogy semmi értelme, hogy te oda lemenj! Eszedbe ne jusson! Inkább se­gíts itt nekem elintézni az el in! ezni valókat. Azt se tu­dom. mit csináljak? — Amíg visszajövök — él­ted ? — szóval, amíg vissza­jövök, addig felhívod a nagy- főnököt, mellette dolgozott hét évig, elmondod miről van szó, és elmentek a szüleihez. Holnap majd én is elmegyek. De előtte még beszélsz Irén­nel, Marika tudja, hogy mi a telefonszáma, legjobb lenne persze, ha személyesen be­szélnél ! — Nem lehetne, hogy te .. — Engem ótól. Ha egy ilyen hírt viszek neki, még megöl. — És engem persze megöl­het, mi? — Téged meg. Dögölj meg! Amíg visszajövök, megkérde­zed Irént, van-e pénze, és adsz neki, ha nincs, ha azt mond ja, hogy van, de úgy lá­tod, hogy nincs — akkor is adsz! Én majd megadom. — Miinek nézel te engem? Persze, hogy adok! Szarok a pénzedre! — No, jó-jó — azzal meg­lökte Ambrus vállát, lecsú­szott a föld-salak -kosz keve­rékén, kinyitotta a kocsi ajtót, beült a volán mellé, egy pil­lanatra a működő automatiz­musok erejével rákoccantotta homlokát a műbőrrel szegett kormanytkerék felső peremére, aztán mert hogy lefelé állt a kocsi orra, kiengedte a kézi­fékéi, rükvarcbol kettesbe tet­te a sebességváltót, ■ már nagy erővel kinyomta a kup­lungot. A kocsi lassan kezdett gurulni, amikor már kellően felgyorsult, ráengedte a gyúj­tást, felengedte talpa a pe­dált. Sík mezőiben óriási vadgesz- tenyefa alatt hevert a kék ko­csi roncsa. Nemrég eshetett az eső, a levegő szinte gőzölgött. Az országút mentén kétol­dalt dús réteg vastag füve zöldellt, s az öreg nem értet­te, hogy pont itt a két domb között az egyenesben, a végig tiszta jó fellátású úton, itt történhetett Mikivel, ami tör­tént. Hisizein közismerten jó vezető volt. nyugodt autós, jó reflexű, bóketűrő, a veszélyt előre felismerő. Ö maga utált autózni, s ha csak lehetett, Mikiit kérte meg, vigye ide, vagy oda, imádták mindket­ten a hosszú autós dumákat, sokszor csak azért kísérte el Mikit, hogy megbeszéljék a megbeszélendőket, és ha már hosszabb időre kimaradt, ak­kor szinte keresték az al­kalmat, hova menjenek. Dél körül lehetett, mert a nap igencsak felülről tűzött, mégis a rét felett könnyű pá­rafelhő lébegett, ami leg­alábbis szokatlan, az öreg így tudta, a föld kigőzölgés köde csak alkonyaikor csa­pódik ki. A fa mellett meg­állt, kiszáll:, megnézte kétol­dalt az országutat, olyán két és fél, három méter árok hú­zódott, puha, vastag füves árok. a sok esőzés átáztatta a talajt, de sehol semmiféle nyomot nem látott, itt-ott csillantak csak men az ország­úton a Itat hiányzó első szél­védőjének morzsalék-üvegida- rabkái, de egyébként olyan volt az országút, mintha vala­ki lesöpörte volna. Visszaült a kocsiba, e amennyire az árok, a hiányzó padka engedte, 1 eh utódot t az országútról, de két hal kereke így is fennmaradt a betonon. Behúzta a kéziféket, gondosan bezárta a kocsit, s odament a roncshoz. A kocsi motorrésze teljesen becsúszott a két első ülés elé, a kormánykerék meg groteszken a kocsi tetejét érintette helyikén és termé­szetellenesen felfelé görbülve. Két első kerék nem is volt, a kocsi az első üléseknél kez­dődött, a piros műbőr borí­totta kagylóüléseknél. Ami furcsa volt, s feltűnt neki, hogy valahogy az ütés a ve­zető felőli résznél lehetett na­gyobb, és csak ferde-furcsán kisebb a másik odalon. Ezen az oldalon oldala sem volt a kocsinak, amelyik kö­zepén még meg is bicsak- lott, eleje és a hátsó lökhárí­tó tompaszögűén felfelé mu­tattak, és a kipufogó cső mintha még füstölögne. Ahogy megfogta a töredezett kék íes- tékes bádogot, az forró volt, magába szívta a napot, hiába adta árnyékát az öreg geszte­nyéi a. Átment a kocsi túlol­dalára, itt még ajtó is volt, ha lógott is. már-már beült, mert úgy oldalra tett lábbal befért volna, de ahogy tenye­re árért az ülésre valami • puhát érzett... Fölemelte a tenyerét, nézte, alvadt vér volt, a vérpiros ülésen vérpi­ros vér. ja, hogy milyen mértékben szükséges a szennyvizeket tisztítani, mielőtt élővizeinkbe beengedik. Az eljárás gazda­ságosságát növeli, ha a félig, vagy egészen tisztított folya­dékot újra hasznosítani tud­ják. Próbálkoznak a híg trá­gyával szennyezett vizek szán­tóföldi fölhasználásával vagy faültetvényekre permetezik. Üjabban kísérleteznek a ha­lastavi tisztítással is. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán két ’éve átfogó kí­sérlet folyik a halastavi tisz­títás-hasznosítás módjáról. Egyebek között azt vizsgálják, hogy a tórendszerbe vezetett telepi híg trágyát milyen mér­tékben képes szűrni, tisztítani a tó élővilága, különösen az ott élő halállomány. S az így megszűrt folyadék felhasznál­ható-e újra technológiai víz­ként. A főiskolai tangazdaság za­ranypusztai sertéstelepén már korábban tisztítómű épült. A berendezés lehetővé teszi, hogy a tóra akár nyers, vagy homogenizált, vagy biológiai­lag tisztított híg trágyát bo­csássanak. Így sokoldalúan vizsgálható a tavakba jutott szerves trágya lebomlása, a víz tisztulása. — A halasítási rendszernek a biológiai és az utótisztítás- ban lehet szerepe — mondja a főiskola hallaboratóriumá- ban Körmendi Sándor hidro- biológus. — Az első évben még csak jobbára modellkí­sérleteket folytattunk, az idén már kiterjedt a vizsgálódás köre. Megpróbáljuk a legjobb halfajösszetételt és a népesí- tési sűrűséget megállapítani. Ugyancsak figyelemmel kísér­jük, hogy mekkora az a híg­trágyaadag, amellyel a halak megbirkóznak. Hogy teljesen megbízható adatokat kap­hassunk, részletes vízkémiai, vízbiológiai elemzéseket vég­zünk. Az algásodás mértéké­nek, a zooplanktonok, a bak­tériumok szaporodásának ösz­szefüggésében nézzük a hal­fajok növekedését így lehet megállapítani, hogy a halak milyen mértékben képesek ki­vonni a vízből a szennyet. A kísérletekhez sokfajta berendezéssel látták el a tisz­tító tavakat. Egyaránt köny- nyen megoldható a kellő mennyiségű híg trágya vízbe juttatása, az oxigén-utánpót­lás, sőt ha kell, hígító víz is érkezik a viz alatti fúvókon. A körülmények — a kísérle­tül szolgáló tavak élővilágá­nak föltételei — tehát szük­ség szerint befolyásolhatók. Ez azonban az üzemelési költ­ségeket tetemesen növeli. Vi­szont ezt ellensúlyozhatja a halivadék eladásából szárma­zó bevétel. — Miért beszélnek haliva- dékról? — kérdeztük Bross Istvánt, a laboratórium veze­tőjét, főiskolai adjunktust. — Mert a kis halak táplál­kozási szokásai alkalmasab­bak a szűrésre, mint a nagyo­ké. S ebben a környezetben növekedésük is igen gyors, Évente többször is kicserélhe­tek. Egyébként a hal, mint víztisztító élőlény, csak az egész tórendszer utolsó előtti láncszeme. A tisztítás komp­lex munkáját a tavak egész bonyolult élővilága végzi; nö­vények, algák, férgek, rákocs- kák. Eddig a halak a szenny­nek legföljebb 8 százalékát voltak képesek kiszűrni. Mi ennél jobb eredményt várunk. A víz végső formáját egy ná­das, sásos, gyékényes szűrő- tározóban nyeri vissza. E szá­ras növényeken a víz alatt bonyolult élőbevonat telepe­dett meg, s ezek hasznosítják a halastóból érkező még tisz- títatlam szennyvíz szerves anyagát. A kísérletsorozatot a főisko­la a Mélyépterv tervei alap­ján a Mezőgazdasági Minisz­térium növényvédelmi és ag­rokémiai főosztályának meg­bízásából végzi. Cs. T. Piaci körkép Minden szentnek maga felé... Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Különösen igaz ez most, mindenszentek előtt a virágárusokra, akik tudva­lévőén nem is mind szentek. Kaposváron a tegnapi heti­piacon szentségtelen virág­árak voltak. Még a szemérme­sebb eladó is 20 forintot kért a krizantém száláért, egy szo­lid koszorúért pedig 160-at, A fagy tizedelte kommersz csokrocskák alapéra tíz forint volt. De »-felárat-" is kértek attól, akiből kinézték, hogy megadja. A szegfű száia Kaposváron 12— 15 forint, ugyanakkor a fővárosban hatért »kísztihan- dot« is köszönnek hozzá. A zöldségárak helyenként mintha kárpótlást próbálná­nak nyújtani a virágpiacon el­szenvedett »vérvesztesége­ikért-«. Érthetetlen, módon új­ra öt forintért is tukmálták ránk a paradicsomot; • ko­rántsem exportképes zöldpap­rikát 15—20-ért adtak. A pri- taminpaprika darabára 2 fo­rint volt. A töltött káposzta — ha nem kéne hozzá hús — olcsó egytálétel lehetne. A fejes ká­poszta kilója csak 6 forint. A primőr — azazhogy inkább már »szekunder« — retek cso­mója 4 forint. Karfiolt 10-ért mértek. A karalábé darabára csendesen emelkedik: 4 forint egy meglehetősebb darab. A nagyon is pórias tököt úritök áron kínálták. Egy szeletke a rikító csemegéből 5—6 forint. A hagyma öt forinttal drá­gább mint a boltokban, 12— 13- ért adják. Zöldségből se- holsem alkusznak 10 forint alatt. Az idő nem múlt el nyomtalanul a 2,50—3-ért kí­nált fonnyatag fejessalátán. Ügy látszik, a múlt péntek óta szigorították a piaci nö­vényegészségügyi ellenőrzé­seket, mert tegnap már sen­ki sem árult »tilalmas babot«. Akadt viszont lencse 3 forin­tért. Egyik napról a másikra rit­kasággá vált a sütni való gesztenye. Logikus lett volna, ha meg is drágul, ezzel szem­ben (naivitás a kaposvári piac áraiban logikát keresni) ol­csóbb lett. 15—18 forintért mérték. Budapesten ennél 20 forinttal (!) drágább. A gyümölcspiacot a körte uralta. Voltak ugyan másod­lagos fagyási sérüléseket szen­vedett kupacok is, zömében azonban magakellető volt az árú: az előbbinek kilója 15— 16 forint volt, az utóbbiaké tízzel drágább. Akadt kritikán aluli vackorkörte is, 7-ért. »Valami ván, de nem áz igázi«. A rajkini szállóige jól jellemzi az almát: igazán szép ártt csak elvétve lehetett lát­ni, 15-ért. Aki nem volt válo­gatós, 10-ért kapott, akinek pedig csupán annyi volt fon­tos, hogy »alma« legyen, Csiinesitöl vett 5,60-ért. A 20 forintos szőlőről nehéz volna jót írni. Nem keltett feltűnést, hogy megjelent az első naspolya. A gyümölcs nyújtotta mérsékelt élvezethez 20 forintért bárki hozzájuthatott. Az »állami szektorban« 12-ért kapható e szegényes ínyencség. Dióbél kilónként 100 forin­tért kapható. Érdemesebb megtörni a 25 forintos héjast. A tojás mindenütt két fo­rint volt, mígnem ... Egy to­jásárus asszonynak dolga lé­vén, a fiára bízta az »üzle­tet«. A kitűnő kereskedőere- nyeket villogtató ifjú nem akart hosszasan álldogálni a hidegben, és saját pejhedző szakállára 1,50-ért szállította le az árat. Egy percen belül hosszú sor állt előtte... A baromfíipiacon 150-ért ad­tak egy kacsát. Ehhez képest méregdrágának látszott egy négykilósra mondott, enyhén szélütött liba 260-ért. Egv pár jérce 120 volt. Egy erényesnek látszó kakas 100-ért a gazda ja nyakan maradt. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom