Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

Gyermekszínházi találkozó Fotók és bábok A föl lobog ózott város ut­cáin, terein, közintézményei- ben — és a 'meghitt beszélge­tés színhelyeit is soroljuk ide, a presszóikat, éttermeket — a kaposvári gyermekszínházi ta­lálkozó a legfőbb téma. A •»endégjárás szembetűnő, ám Kaposvár lakói is szívesen el­vegyülnek a forgatagban. A kiálilítások látogatottsága mu­tatja az érdeklődést. Erre az alkalomra érkezett városunk­ba a népi gyermekjáték-be­mutató, a helyőrségi művelő­dési otthonban rendezték el a dél-dunántúli gyűjteményt, melyet előbb Marcaliban lát­hatott a közönség. . A Latinca Sándor Művelő­dési Központban az előadá­sok előtt, a szünetben és az újabb bemutatóra várva érde­mes elidőzni Keleti Éva fo­tói előtt Színházi életűink utóbbi évtizedeiről ad ízelí­tőt a művészi képanyag. A próbák, előadások, ellesett pillanatok megörökített moz­zanatai azóta javarészt szín­háztörténeti dokumentumok. Sokan emlékezünk Tímár Jó­zsef kiváló ügynök alakításá­ra; Miller drámáinak ma­gyar kiadása a címlapján »vi­sel*« Keleti Éva nagyszerű portréját a színészről, akinek az alakja eggyé vált az élet súlyát táskákban cipelő ügy­nökével. Ruttkai Évát és La- tinovits Zoltánt otthon »leste-« meg a kamera. Egykori — el­ső — közös színpadi játékuk emlékét idézi a Rómeó és Jú­liáról őrzött fényképfelvétel. A kimondatlan szavak azt su­gallják: milyen távol kerül­tünk Shakespeare ifjú hősei­től Fagyos tekintet keresztezi Rómeó és Júlia jelenetének szerelmi vallomását. Keleti Éva fotói hetente hírül. adják színházi életünk újabb és újabb eseményeit Híreket küld szét az országba a heti­lapok hasábjain, ám a kópiák kritikai véléményt is sum­máznak, s jól dokumentálják a jövő számára a művészi alakításokat. Otelló: a Madách Színház bemutatója. Besse­nyei a címszerepben, Jágó — Huszti Péter. A kép: fájda-, lom, az ármány anatómiája. Próha közben Várkonyi Zol­tán: a művészi alkotás telita­lálatát sugározza a rendező arca, mozdulata, elégedett le­het a kamera mögül figyelő, időben exponáló fotós is. Psota és Huszti »kettőse- a Peer Gyntből, a civil Töró­csifc és Páger, Kun Zsuzsa és Dózsa Imre balett jelenete, Venczel Vera merengő ma­donnaarca, az átélés szuggesz-r tív és egzotikus varázsa — igazi fotós siker. A TIT-székházban az Ipar­művészeti Vállalat báb-, ba­ba- és játéktervezőinek a munkáiból láttunk bemutatót. Leginkább a fejre való tar-a­jak, mackófülek, bozontok, tulipános koronák tetszettek, viselőik átmélyülten játszhat­nak kakast, királyt, mackót. A kesztyűbábok — unalma­sak. A faliképek, két méter hosszú tarka kígyók: lakásdí­szek. Ezek megújíthatják a gyermekszobáik építőkockás, babás világát. H. B. Hz alkohol még „belépőt kap ■■■ Az álhumanizmus nem segít AquiIából Pinocchio mint igazi báb Carlo Lorenzini, írói nevén Carlo Collodi klasszikussá vált meséjét kiét feldolgozás­ban. is megtekinthette a gyer- mekszínházi találkozó közön­sége. A kaposvári Csá,ky Ger­gely, Színház társulata Litvai Nelli feldolgozásában vitte színre, míg az olasz aquitaí Teaitro Stabilé Uovo nevű »fiókja- a commedia deli’ arte modorában, de bábelő­adásként adta elő. A »Tojás- együttes produk­ciója bizonyos meglepetést akozott a nézőtéren. Tudniil­lik keretjátékkal kezdték a mesét. A bábjáték ősvddékéig nyúltak vissza ama nevezetes itáliai mester, Giovanni Brio- cci kedves bábgyérmékét, Pulcinella bohócot előhívta a panaván mögül. Éppen olyan volt, amilyennek boldogiult »atyja- megálmodta: görbe orrú, pocakos, púpos, és ag­resszív. S jöttek a többiek, a jól és kevésbé jól ismert bá­buk, természetesem Arlecchi­no is. Kesztyűs bábok és maszkos színészek játszották el vetí­tett hátterek előtt a könyv- alakban először 1883-ban meg­jelenít CoLUxffi-meBiét. Az együttes tagjai nem okoztak meglepetést játékukkal, a pro­dukciót bármely más hely­színen is be lehetett volna mutatni: nem igényelte a Csd- ky Gergely Színház hatalmas színpadterét Kedves, vásári ízű komédia volt, nem több, nem kevesebb. A krónikáihoz tartozik azok­nak a neve, akik létrehozták a produkciót: Marina Cristi­na, Giambruno, Antonio Mas- sena, Daniele Fracassi, Anto­nio Centofanti, Gianfranco Carani, Dicma Biscani és má­sók. Mai program Dorottya-szállói, 9 óra: zárókonferencaa. Szalma István Általános Iskola, 10 óra: a budapesti Gyermekjátékszíxi vendég­játéka. Kilián György Ifjúsági és Üttörő-művelődésá Köz­pont, 14 óra: a budapesti Gyenmékjátékszái vendég­játéka. Hámán Kató Általános Iskola, 14 óra: Váradi Hédi előadóműsora. Gyakorló általános iskola, 15 óra: a Kistücsök együttes fellépése. C&iky Gergely Színház, 16 óra: a találkozó befejezése, a Hajrá Samu! című játék- I kaik Belépőt kap, de nem úgy, hogy jelentkezik érte a por­tán — mert a portások, a ’rendészek a legtöbb helyen betartják az utasításokat. Be­juthat a munkahelyre például úgy is, hogy a töldszállító te­herautó rakományába rejtve befuvaroanak néhány teli üve­get az építkezés területére... Vezetői utasítások, ügyrendek, szúrópróbák, meglepetésszerű ellenőrzések, fegyelmi fale- lősségrevonások szorítják visz- sza a munkahelyi alkoholfo­gyasztást, ám a teljes csata­nyerés még várat magára. Szervezettebbé és következe­tesebbé vált ugyan a föllépés az italozás ellen — a munka­helyeken nem árulnak szeszes italt, a vállalati rendezvé­nyeken »kólát, márkát, tráübit szolgálnak föl —, tennivaló azonban igencsak van még hogy a munkahelyi alkoholiz­mus elleni küzdelmet »leír­hassuk- a feladatok sarából. Ezt igazolja az SZMT szo­ciálpolitikai, illetve munkavé­delmi osztályának az a jelen­tése is, amelyet csütörtökön vitatott meg a Szakszerveze­tek Somogy megyei Tanácsá­nak elnöksége. Az előterjesz­tés készítői nem általában aiz alkoholizmus helyzetét és ál­talános következményeit, az ezzel kapcsolatos tennivalókat szedték csokorba, hanem a munkahelyi szeszesital-fo­gyasztás tapasztalatait össze­gezték. Ennek tükrében vizs­gálták a szakszervezeti tevé­kenységet az adott munkahe­lyen. A vitában felszólalt a SZOT képviselője is. Megíté­lése szerint a két osztály országos viszonylatban is út­törő munkát vállalt magára, hogy ezt a témát megyei szak- szervezeti vezető testület elé vitte. A vizsgált váH álatoknál, az utóbbi két évben több mint háromszáz esetben volt fele- lősségrevonás italozás miatt Ez persze így néma sokat mond. Jóval kifejezőbb, hogy a Vo­lán 13. sz. Vállalatánál pél­dául a két év alatt száz fe­gyelmi büntetést szabtak ki, s Örökifjan — a legifjabbakért Beszélgetés Natalja Szaccal Jogosan illethetnénk »a gyermekszínházi találkozó díszvendége- címmel Natalja lljinyicsna Szacot, a. moszkvai Központi Zenés Gyermekszín­ház igazgatóját a Szovjetunió népművészét a hatalmas or­szág ÁMoimL-díjámiak kitünte­tettjét, a Gyermekszínházi Vi­lágszövetség alelnökét a vi­lághírű operarendezőt és dra­maturgot. Könyve — melyet néhány hónappal ezelőtt bo­csátott közre a Gondolat ki­adó Életem novellái címmel — »slágernek- bizonyult Az idős’ asszony csütörtökön ér­kezett Kaposvárra, és fogadta lapuink munkatársait. — Natalja lljinyicsna, az Ön életére igazán ittiik a szó: regényes. Kérem, foglalja ö®z- sze ennek a regénynek első fejezeteit. — Művészvilágban nőttem fel: édesapám zeneszerző volt, anyám énekesnő. Házunkban rendszeres vendég volt Rah- manyvaov, Glier, Saljapm, és apám baráti köréhez tartozott SztanyiszlaVszkij is. Szüleim korán belém plántálták a zene iránti vonzalmat: ötéves ko­rom óta zongorázom. A mu­zsika és a színpad hatásai úgy összegeződtek, hogy az opera rendezői pályát válasz­tottam. Talán nem döntöttem rosszul, — 1931-ben az a megtiszteltetés ért, hogy Otto Klemperer meghívására Verdi Falstaffját rendezhettem a berlini Staatsapeiben; utána még ötször . dolgozhattam, együtt vele az Egyesült Álla­mokban és a Buenos Airesi Teatro Colon,ban. Természete­sen ott. voltam a szovjet gyer- mékseín játszás bölcsőjénél is. — Talán az orosz nép köz­mondásos gyermekszereteté­nek tulajdonítható, hogy a legnehezebb időkben sem fe­ledkeztek meg a kicsinyek esztétikai neveléséről? — Ezt én inkább társadal­mi okokkal magyaráznám. Hi­vatásos gyermekszínház a cá­ri időikben nem létezett, az apróságoknak legföljebb kará­csonyikor és húsvétkor tartot­tak előadásokat. A kicsinyek első teátrumét az októberi fonnád alom után hozták létre, ma pedig hatvan gyermek- színház működik a Szovjet­unióban.. A kezdetkor, és ké­sőbb is, amikor az én irá­nyításommal megalakult az első központi gyenmekszínház, egyetlen élv vezérelt bennün­ket: nagy művészetet a legki­sebbeknek! A megvai ósátás- ban olya®, nagyságok működ­tek közre, mint Favorszkij, Alekszandrov, a ragyogó mu­zsikus, ákit még az sem ret­tentett el, hogy fűitetlein te­remben, kesztyűbe® kellett di­rigálnia, és mások. Sem. a »polgárháborús-, sem az első központi gyermekszínháztól nem tagadták meg a támoga­tást. A Tom Sawyer. A dzsungel könyve, valamint az orosz népmesefeldolgozások mellett kortársak darabjaiból is válogathattunk: hadd em­lítsem itt meg példaként Alekszej Tolsztojt, aki az én kérésemre adaptálta színpad­ra Aramyfcuiicsocsika című mű­vét. Álmom — egy közpon ti zenés gyermekszánház meg­alapítása — éppen négy évti­zede válhatott vallóra. — Sajnos ennek a társulat­nak kevés ideje maradt a ki­bontakozásra. — A művészeket a háború idején »szétszórták"; ért Alma- Ataiba kerültem, aperarende­zőnek. Ott a párt segí tségé­vel ugyancsak létrehoztam egy gyermekszínházat. A háború után Moszkvában »egyenes út- vezetett a mai eszményi körülményekig. — Milyen ma a Központi Zenés Gyermekszínház felépí­tése, milyen darabok szerepel­nek a társulat műsorán? — Nézőterünkön másfél ezer apróság foglalhat helyeit. Decemberben azonban új épületbe költözünk: ezt nem­régiben készítették el több mint tízmillió rubel költség­gel. Az együttesnek száz tagja van : hatvan színész és csak­nem negyven muzsikus. A re­pertoáron elsősorban szovjet szerzők műved szerepelnek: Prokofjev, Sosztakovics, Hren- nyikov, Kabalevszkij, Scsed- rin operái, balettjei Nem­csak az oroszok, de más köz­társaságok komponistái is »házisizerzőink- közé tartoz­nak. A külföldi »termést- sem hanyagoljuk el: nemsokára bemutatjuk Ránki György Muzsikus Péter című darab­ját Ránki készségesen vállal­ta, hogy újabb betétszámokat ír művéhez, melyet mi balett formájában viszünk színre. — Létezik-e kötelező eszté­tikai koncepció, rendezői alapelv? — Kötelező nem, irányadó igen. Legfontosabb elvünk: a didaktikus, szájbarágós mód­szerek elkerülése. A gyermek érezze magát színházban, és ne iskolában vagy szemánárta- mon, ahol kész bölicsiesiségeket tömnek a fejébe. A humaniz­musra nevelésit, a békevá­gyat, más népiek szeretetét esaik az érzelmi élet befolyá­solásával, a próza és a zene i együttes -beveiesevel- olthat,- I jufc bele a fiatal nemzedékibe. Mindenféle magyarázatnál hatásosabb A piros sapkács- ka című mesében rejlő példá­zat: a kis állatkák közös erő­vel győzik le a gonosz far­kast. És mindez zenével! Ta­lán bdzarmak hat, de az a véleményem: aki a muzsikát nem szereti, az nem gyönyör­ködhet a madárfüttyben, nem fedezheti föl a virágok szép­ségét, az állatok báját sem. Szerencsére már mindenütt kezdik megérteni az ilyen ér­zelem- és világ nézeti.orm álás fontosságát. Jó érzés, hogy már Angliában, az Egyesült Államokban is működnék gyermekszíühászak, tetemes ál­lami támogatással Jó érzés, hogy a mi zenés gyermekszín - házunk tevékenysége egyre na­gyobb visszhangot vált ki. Sze­retettel fogadtak bennünket, hallgattak szavunkra és «lé­künkre a kanadai vendégsze­repléseken, a brüsszeli királyi opwraházban. A bécsi VoTiks- o per ben tartott előadásaink után p>edig a tavasszal,, a Brezsnyev—Carter találkozó napjaiban, ilyen címek alatt írtak mhmik az osztrák újsá­gok: »A szovjet gyermek szín­ház ■— a béke követe«. — Natalja Tljtnyicsna, ön többször megfordult már ha­zánkban. Mi a véleménye ró­lunk? — Hadd kezdjem egy gyer­mekkori élménnyel! Moszkvá­ban, iskolai előadáson egy magyar kisfiú szerepét tán­coltam. Engedje meg, hogy elénekeljem azt a csárdást! :.. A zongorán, ha tehettem, Lászt-darabokat játszottam. Bartók emberségéből, abból a módból, ahogyan a gyermekek szellemi épüléséről rernékmű- vékfcet gondoskodott, renge­teget tanultaim. Kitüntetéseim közt boldogan viselem a Ma­gyar—Szovjet Baráti. Társa­ság arany jelvényét. És álta­lában hallatlanul szeretem az Önök szívós, a bajban is ki­tartó, büszke népét. Ám saj­nálom, hogy ezt a beszélge­tést nem' folytathatjuk — leg­alább részben — az Ön anya­nyelvűn, magyarul ugyanis csupíán annyit tudok: »fenyő­fa-, »télapó«, »Hófehérke-, »köszönöm-. — Mi is köszönjük. S a nagyszerű célok■ megvalósítá­sához jo egészséget kívánunk! tcnje-el AmAmt ebből negyven a legsúlyosabb következménnyel járt: elbo­csátották a dolgozót. Külön figyelmet érdemelt itt a szi­gor, a következetesség. Á Vo­lán példájánál maradva: szin­te . egyedülálló — követésre ér­demes — az ittas személyek kiszűrése. Ezzel ugyanis ele­jét veszik a baleseteiknek: ez a vállalat 1977-ben és 1978- ban összesen 43 344(!) szondát használt föl, mivel rendszere­sen ellenőrzi dolgozóit. A rendszeres szondázás nem mindenhol gyakori, p>edig igencsak indokolt volna. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy általában, a súlyos, ültetve az azonnali bejelentés kötelezett­sége alá eső üzemi balesetek­nél folytatnak minden esetben alkoholszondás ellenőrzése­ket. Kevés olyan vállalat van, mint a , Délviép, aiboä kivétel nélkül valamennyi balesetnél megvizsgálják az alkoholos befolyásoltságot. Egyre több munkahely Staate-: szervezeti testületé, tisztségvi­selői és aktivásitái részt az alkoholizmus harcban — tel viüígosítássaiL, az ellenőrzésekben való közremű­ködéssel A szocialista brigá­dok vállalásaiba szintén be­kerülnek hasonló célzatú pon­tok ; mindez együtt és külörv- kiülön azonban csak akkor ver zet eredményhez, ha a gazda­sági vezetőség gondoskodik a rendről, a fegyelemről a mun­kahelyen, igényli az ilyen, föl­lépéseket, támogatja a törek­véseiket — a szakszervezetek ugyanakkor igyekszenek tö­megbázist teremteni aiz intéz­kedések elfogadtatásához vég­rehajtásához. Mindenütt tudják, hogy kik: az alkoholisták — és akik joggal tekinthetők annak — vagy a veszélyeztetettek, még ha nincs is erről lista. Követ­kezésképp az is nyilvánvaló, kiknél kell az értelemre hat­ni meggyőzéssel, neveléssel; kiket kell eltéríteni az alteo- hoiiizmiushoz vezető úttól — hallottuk az SZMT elnöksé- iilésén. Az álhumanizmus k súlyosbítja a gondokat; a köztudottan mértéktelen al- koholíogyasztóknál — többen vannak, mint amennyiről a statisztikák szólnak; társa­dalmi jelenlétükről számotte­vő táppjénzösszegek, miumka- és keresetkiesések tanúskod­nak, családi háborúskodások és tragédiák vallanak, s oly­kor a gyermekék állami gon­dozásba vétele is erre vezet­hető vissza — igenis javasol­ni kell az elvonó kúrát. A bátortalan kezdeményezésiek, a gátlások, a rosszul értelme­zett emberiesség íék,ezi a hely­zet jobbítását. Az alkoholfo­gyasztás eltitkolása, az ittas dolgozók »elrejtése« nem vá­lik hasznára senkinek. Sőt: »zöld utat« ad újabb balese­teknek, melyek közül nem egy halállal végződik.., Az 1977-ben, 1978-ban és az kjén háromnegyed év alatt előfor­dult halálos kimenetelű üzemi balesetek közül tíznél az it­tasság játszott főszerepet, és két csonkulásos balesetnél szinten túlzott alkoholfogyasz­tást állapítottak meg... A borforgalmazásban a du­nántúli megyék között Tolna, Veszprém és Baranya után Somogy következik. »Előkelő- hely. És ebben a zugkiméré­sek, bögxecsárdák össaesíthe- tetlen itialmenmyisége nem is szerepjel. A boltok és a ven­déglátóhelyek forgalmat mu­tató összesítés szerint a bor- és pezsgőeladás nálunk tavaly figyelemre méLtóan csökkent, , 1977-hez és különösen 1970- i hez kép>est. Páliníkából, bran- 1 dyból és rumból együttvéve viszont 1980-ban 3912, 1977- ben 7572,, a_ múlt évben p>edig már 8585 hektoliter talált gaz­dára Somogybán. És ennek egy részét — még ha kis ré­szét is — a munkahelyeken fogyasztották el üvegből. Hermész Ferea* fsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom