Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

Jobb cipők .Napoljfa mintegy húszezer pár cipőt minősítetlek és ellenőriznek a Minőségi Cipőgyár­ban. A meósok a hazai szab l ány szerint vizsgálják a cipőket a futószalag végén, a csomagolás előtt. A külföldi megrendelésre gyártott cipőket a megrendelő áJtal jóváha­gyott követelményrendszer szerint minősítik. — Tulajdonképpen csekély­ség — mondta egy panaszos, miután üres üvegekkel meg- radeottan belépett szerkesztő­ségünkbe. — Mégis bosszantó, hogy 7—8 forint értékű üveg­gel el kell kutyagoljak csak­nem a kórházig, a Vak Boly- tyán utcába, amikor én a Kál­mán. sétányom lakom. Mert a csemegében, ahol vásárolni szoktam, nem veszik vissza az üres üvegeket. Bezzeg nyáron visszavették. Pedig akkor ősz-' szehasonlíthatatlamui nagyobb volt a tumultus, mint most Az rendben van, hogy az üdü­lők kedvéért »megerőltette magát« a kereskedelem, de miért nem gondol a lakosság­ra is?! Az említett panaszos után mások is betértek hozzánk csörömpölő táskával, méregtől ■kipirult arccal. Hol az egyik, hol a másik siófoki boltot em­legették, hogy itt se, ott se váltják vissza az' üvegeket. Hiába hivatkoztunk az árhi- vatal 1/1970. (III. 1.) sz. ren­deletére, mely a következő­képpen szól kereskedelmünk- ' höz: »Kötelesek az üzletük­ben forgalomba hozott aruk rendeltetesszerd használatára * alkalmas betétdíjas ; üvegpa­lackját a nyitva tartási idö.bár- mely időszakában visszaválta­ni.« Panaszosainkat ez nem nyugtatta meg, sót a módosí­tó rendelkezés sem, amely úgy határozott /2/1978. (III. 31.'), hogy a kereskedelem és a fogyasztó közötti forgalom­ban alacsonyabbak legyenek az üvegárak, mint a kibocsá­tó és a kereskedelem között, hogy az utóbbinak érdekében álljon a palackok visszaváltá­sa. (így fnimden visszaváltott üveg mintegy 30 fillér hasz­not jelent az üzletnek.) Egy felháborodott asszony a •kővetkezőt mondta telefonba: — Ha én viszem az üvegeket, immel-ammal átveszik ugyan, de ha a kisfiámat küldőén, öt elutasítják. Elmentünk néhány üzletibe, táskánkban üres üvegekkel, hogy meggyőződjünk a beje­lentések igazságáról. Nos, a városközpont legforgalmasabb élelmiszerboltjában, a Szabad­ság téri csemegében valóban nem vették át az üvegeket. (A szezonban visszaváltották.) Hogy miért nem? Munkaerő- hiányra hivatkoztak, s arra, hogy amióta a Sió Áruház ideiglenesen bezárt, a szoká­sosnál nagyobb forgalmat bo­nyolítanak le. (Nem valószínű, hogy nagyobbat, mint nyá­ron.) Megígérték viszont, hogy mihelyt kinyit a Sió ABC-rész-i lege, ismét visszaváltják az üvegeket. A reprezentatív vá~ sárcsarnoki ABC-ben sajnál­kozva közölték, hogy nincs helyük az üvegek tarolására. Az eladó felhívta figyelmün­ket az Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat üvegvisszaváltó he­lyiségére, mely a vásárcsar­noktól alig 200 méterre ta­lálható. (A vásárcsarnoktól valóban nincs messze, a Vas­vári Pál vagy a Mészáros Lő­rinc utcától azonban annál tá­volabb van.) A Fő utcai 454. számú kis boltban, miután •meggyőződték arról, hogy cse­kély BzáHítmányról van szó, a kétdecis borosűvegeken kívül átvették palackjainkat. A Ta­nácsház utcai (az ATI mel­letti) boltban ugyancsak. Gye­rekeket nem küldtünk az üz­letekbe .., . Jogos a panasz. Az említett rendelkezés egyértelmű: az üvegeket minden üzletben vissza kell váltani. Sz. A. Autósztráda a Borostyánkő úton Az útvonalat régen Boros­tyánkő útnak nevezték, mert erre vezetett azoknak a ke­reskedőknek az útja, akik a keleti-tengeri borostyánkövet vitték délre. Most a nemzet­közi két nyomsávé gyorsfor­galmi észak—déli autópálya épül meg ezen az útvonalon. A több országon átvezető autópálya, amelynek teljes hossza 10 000 kilométer lesz, nemzetközi együttműködéssel épül. Terveit lengyel és ma­gyar szaikemfoerek készítik, A megvalósításban tíz állam köz­vetlenül érdekelt. A jelentős beruházás az ENSZ fejlesztési programjában is szerepel. A központi tervezőiroda Varsó­ban székel. " A sztráda négy tengert — az Adriát, a Keleti-, a Káspi- i a Fekete-tengert — köti majd össze, s csatlakozik Tö­rökország, Szíria, és Irak fő­útvonalaihoz is. Az egyes szakaszok azoknak az államoknak a tulajdonába .kerülnek, amelyeken a nem­zetközi autópálya áthalad. I Magyarország például 600 ki- j lométeres szakasz birtokosa | lesz. ^ I A ' Szalontay Mihály z utolsó nap Ambrus most hallgatott, meid az Öregről lecsúszott a fürdőlepedő, és Ambrus mint a szituációt jól érző emberek általában azonnal önmagára lelt. Ahogy ránézett a másik esendőségére, a megdöbbenést még nem is értő, tehát kivé­deni sem tudó, csak rákészü­lő kapkodásra, lehajolt, fel­vette ,.a • lepedőt, ráterítette az Öregre, elöl összehúzta a nya­kán, megmarkolta és megráz­ta: — Miklós! Két órával ez­előtt! A hatoson. Dél-Dunán- túlon, Szekszárd és Pécs kö­zött 120-szal, tehát gyorshaj­tás — lépett ki önmaga lako- nrkusságából. — Munkahelyé­re telefonáltak először. Mari­ka vette föl a telefont, sikí­tott, elájult, megszakadt a vonal! Most megint’ kilépett önma­gából: / — Csak nekem lehet ilyen titkárnőm! De rögtön utána újra hívtak, akkor már én beszéltem, mondanom se kell, csak azért nem ájultam el, mert nem akartam, hogy még egyszer megszakadjon a vo­nal! Tudtam, hogy itt vagy, iderohantam. Most mi legyen? Shell autónak ment néki, de ott a sofőrnek semmi baja nem lett, a kocsikísérő állító­lag kivitte a szélvédő üvegét, de semmi komoly. Na, most legyél fezerváltl? És szinte kéjesen nézett az Öregre, majd amikor az leült a kád szélére, s újra lecsú­szott róla a lepedő, odament a szobaaj lóhoz, bekopogott, s a »Szabad!« kiáltásra benyi­tott. mert gyávaságánál talán csak kíváncsisága volt fejlet­tebb. 3. Málta addigra teljesen fel­öltözött, ült a kisasztal mel­lett a fotelben, s ha nem ‘ lett volna olyan szörnyen kócos, az ember azt is hihette vol­na, cigarettája után turkál a retiküljében. de amikor meg­látta' a fésűjét, rámosolygott Ambrusra, s ülve maradva, nyugodtan - fésülködni kez­dett. Ambrus egy kicsit megle­pődött, de hogy teljesen is­meretlen nőt talált az öreg­nél, egy kicsit fel is háboro­dott. Mégiscsak piszoikság, gondolta, yagy ha nem is gon­dolta végig, valami " ilyesmi futhatott át ködösen a fejé­ben. hiszen ő is a történetben gondolkozók, és a történetet előre megírok fajtájához tar­tozott, és ha maga az egész történet nem is, de a poén mindenesetre már kész volt benne, feljövetel közben a valódi fájdalom, a valódi két­ségbeesés, a tudatos tehetet­lenség mögött. £ ez valahogy így hangzott: »■Tudjátok, mondanom sem kell, az öreget X. Y. felesé­gével találtam, no nem vagyok indiszkrét, de hát kényszer- helyzetben voltam. ,!i< No most ez a poén mindenesetre ugrott, ezt a nőt nem ismeri , Nem a régi hírnév kötelez V ilágviszonylatban is je­lentős volt egykor a magyar terményex­port — olvasom a mezőgaz* dasági kivitel' növelését sür­gető cikkck# elmaradhatatlan érveként. S bár tény, hogy tucatnyi indok is alátámaszt­ja az exportnövelés szüksé­gessé ,e'. ezt a fentebb idé­zettet kétkedéssel fogadom. Vajon nem csupán munka- néikűi; tömegek »segítségé­vel- leszorított bérek tették olv versenyképessé a magyar terményt? Nem a túltermelés idején áron. alul eladott téte­lek növelték »európai vi­szonylatban is jelentőssé« a harmincas évek mezőgazdasá­gi exportját? A »nagy ma­gyar gabonaszállítókat» a legkevésbé sem érdekelte' ha más években a hazai ellátás­hoz is kevés volt a termés. A hajdani dicsőség« gyakori fölemlegetése téves következ­tetéseket sugall. Az egykori »mezőgazdasági nagyhata­lomról«-olvasva ugyanis ért­hetően felvetődik a látszólag logikus kérdés: ha a kaszás világban »Európa éléstára« tudtunk lenni, miért nem va­f yunk ma. a modern szocia- sta nagyüzemek korában? Természetesen Dánia vagy Olaszország akkor is jóval többet exportált,, mégis tény — s ezt a korabeli sajtó nem győzte hangsúlyozni —, hogy a magyar termény a világ sok tájára eljutott, s jó neve volt,.. Néhány még élő egykori nagygazda bezzegkedését idé­zik föl benem a lapokban he­lyenként található — melles­leg »építőnek« szánt — véle­kedések. »A magyar mező- gazdaság régi jó híre köte­lez. . .« Könnyű belátni, a mező- gazdaság fejlődése miért nem folytatódott töretlenül a há­ború utáni újjáépítést köve­tően. Évekbe telt, , mire a nagyüzemi termelés célrave­zető módszereit megtanulták,' mire a korszerű gazdálkodás alapvető, s bizonyos még ko­rántsem tökéletes eszközeire szert tehettek. A hazai élel­miszerellátás javítása minden másnál — nyereségnél, az ex­portlehetőségek kihasználá­sánál — fontosabb volt. Csupán a hatvanas évek második felében jutott a ter­melés olyan szintre, hogy a korábban »kótyavetyélés« után — például a hazai sport- lóallományt nagyrészt vágóló- kérrt szállítottuk külföldre, ör­vendezve, hogy a már »sem­mire sem jó« állatokból de­vizát nyerünk — valóban ha­szonnal kecsegtető exportáru- alapok keletkeztek. Űjra gyors fejlődésnek in­dult a hazai mezőgazdasági export, csakhogy közben a nagy mezőgazdasági exportá­ló államok termelési színvo­nala is fejlődött. A magyar mezőgazdasági export hiába növekedett gyorsan, még­sem »jegyezték« a világpia­con. Csupán a jelen évtized kez­detén létrejött iparszerű ter­melési rendszerek honosítot­ták meg a világszínvonalú technológiákat. Néhány év alatt egyre csökkenő munka­erőd étszóm mellett megkét­szereződtek a hozamok, elő­térbe kerülhettek a minőségi követelmények, s ma már jó néhány nagyüzemünk eléri az e területen nagyon is ponto­san merhető világszínvonalat, Ma a szocialista országok nagyobb részében a fejlődés jó példájának tekintik ha­zánk mezőgazdaságát, és szí­vesen jönnek tapasztalatokat szerezni. Termelési rendsze­reink nem egyszerűen ter­ményt vagy húst, hanem komplex technológiai rend­szereket, termelési eljáráso­kat — ha úgy tetszik, hazai szellemi terményt — is ex­portálnak. Mezőgazdasági ki­vitelünket ismét tízmi lliár- dokban mérik, s gabonászál- lításaink, valamint húskészít­ményeink réven ismét kez­dünk tényezővé válni a vi­lágpiacon. Csakhogy ezúttal már nem a' .hazai ellátás romlása árán leszünk az or­szág méreteihez képest »nagy- • szállítóvá«, s most már nem ez az egyedüli, amivel a pia­cokon jelentkezhetünk. A mezőgazdasági export ugyan­is most csak egy a tucatnyi iparág exportja mellett. N em vitás, hogy a mező- gazdasági export lehe­tőségei még nincsenek kihasználva. Jó néhány ter­méknél kell növelni verseny­képességünket, ' javitani az áruk minőségét, csomagolását. A mezőgazdasági export nö­velését azonban korántsem a »régi hírnév« által ránk rótt kötelesség indokolja, egysze­rűen csak a reális igény, hogy élnünk kell kedvező ter­melési adottságainkkal. Bíró Ferese Növényvédelmi tájékoztató A gyümölcsfák telepítése előtti teendők A gyümölcsfa- és szőlóolt- ványok beszerzésekor figye­lembe kell venni a legfonto­sabb minőségi követelménye­ket, melyek a leendő gyü­mölcsfa, szőlő értékét és egészségi állapotát hosszú idő­re megihatáirozzááí. Semmilyen körülmények között se vásá­roljuk meg oltványainkat zug- faiskolákban, zugárusoknál! Az érvényes jogszabályok ér­telmében csak államilag el­lenőrzött, engedélyezett fais­kolában termelt oltványokat szabad forgalomba hozni. Vá­sárláskor ezért feltétlenül győ­ződjünk meg, hogy az eladás­ra kínált facsemetének, szőlő­oltványnak, díszcserjének stb. van-e érvényes növényegész­ségügyi bizonyítványa. A gyümölcsfacsemeték, gyü- mödesbokrok, bogyós gyümöl­csű ék gyökeres dugványai, a szödőoltványok vásárlása során csak a fejlett, fajtaazonos, egészséges szaporitóanyagot válasszuk ki. A fejletlen, sza­bálytalan növésű, > fagykárt nem tudja, kinek a felesége, ha egyáltalán feleség, így saj­nos másik előre felépített mondatát sem tudta elmon­dani, melybe csak az illető hölgy keresztnevét kellett volna beépíteni, s azt mond­hatta volna, hogy »kedves izé, sajnos meg kell kérnem, hogy sürgősen tűnjön el, mert sú­lyos szerencsétlenség ért mind­nyájunkat, mert Miklós, akit maga is olyan jól ismert« ... — különösen ezt a részt tudta volna jól hangsúlyozni, leg­alábbis a kollégáknak való el­mesélés közben, s ironikusan kiemelni, a .»maga is jóiis- mert«-jét, különösen akkor, ha az illető hölgyről tudhatta vagy sejthette volna, hogy Miklósnak is megvolt. iMost azonban zavarában bemutatkozott. — No és — mondta a hölgy, mintegy jelezve, hogy ez a név neki semmit nem mond —. nem tudja véletle­nül, hogy a házigazda hova ■lett? Akkor már mellette állt az Öreg, a sárgászöld fürdőlepe­dőben, amely még mindig úgy volt rajta, mint egy ró­mai tóga. Szelíden kitolta az előszobába Ambrust, s ott mondta: (Folytaljuk) szenvedett, sérült vagy a kár­tevők, kórokozók különböző fejlődési alakjaival fertőzött növényeket ne vásárol j ük. meg! Gyümölcsfákon, gyü­mölcs-bokrokon különösen a kaliforniai pajzs tetű, a gyö kérgolyva (karUoíszerű dudo­rok, megvastagodások a gyö­kéren), a- lisztharmat, málná­nál a vesszöfoltosság, szőlőnél pedig a szőlőatka és az akác- pajzstetű mentességre kell kü­lönös gonddal ügyélni (a ká­rosítok szabadszemmel is vi­szonylag könnyen észrevehe­tők), nehogy a fertőzött anyaggal behurcoljuk ker­tünkbe valamelyik károkozót. Egészséges szaporítóanyagot használva minimálisra csök­kenthető a fertőzés behurco- lásának veszélye. A telepítés előtti talajforga- tás,, talajmunkáik végzésékor győződjünk meg a talaj lakó kártevőik egyedszámárol. Ha négyzetméterenként, illetve kiásott gödrönként 2—3 lár­vát találunk, a talajfertátle- nítest még az ültetés előtt A szovjet Pedagogika Könyv­kiadó gondozásában megjelent a 12 kötetes Gyermek Encik­lopédia harmadik, bővített és átdolgozott .kiadása, A szer­kesztésben népes szerzőgárda, tudósok, zeneszerzők, írók, pe­dagógusok vettek részt. A mű mindegyik kötetét 520 ezer példányban nyomtatták ki. Az enciklopédia egyes köte­tei különböző témakörökben nyújtanak bőséges és kimerí­tő ismeretanyagot a kisiskolá­soknak, Jól tükrözik ezt a kö­tetcímek is: »A Föld«, »Az I égitestek világa«, »Számok és idomok«, »Anyag és energia«, »Növények és állatok«. »Tech­nika«, »Mezőgazdaság«, »Az ember«, »Az emberi társada­lom történetéből«, »Hazánk, a Szovjetunió«, »A világ or­szágai«, »Irodalom«, »Művé- l szetek«. A kötetek tájékozta­hajitsuk végire. Megyénk egész területén — különösen n házi- kertekben — számolni kell a dfótíeregíertözéssel. Kapos­vár—Somogyszii—Nagyberki, és Siófok—Tata körzeteiben a drótféreg mellett a cserebo­gárpajor egyedszáma teszi in­dokolttá a védekezés végre­hajtását. Helyenként megfi­gyelhető a viinoelilérbogarak fehér, kifli alakú lárváipaK fertőzése -is. A taiajfertőüeni- tésre javasoljuk 100 négyzet­méterenként a Hungária L,—2 35—36 dkg, a Hungária E—7 15—20 dkg, a Basuditi 5 G 35 dkg, vagy a Galithion 5 G 30 —10 -dkg adagolásé készítmé­nyek valamelyikét. A kiszó­rást követően a talajfertötle- mtő szereket azonnal be kell dolgozni a talajba, olyan mélységbe, melyben a talajla­kó kártevőket észleljük, lehe­tőleg ügy, hogy a szer a Meg­védendő növény gyökerzónájá- nak mélységébe kerüljön. Az erősebben fertőzött területe­ken a jövő év tavaszán ismé­teljük meg a védekezést. tó mellékleteket is tartalmaz-- nak, amelyekben életrajzi adatokat, tárgymutatókat, va­lamint szakkifejezések és ide­gen szavak rövid meghatáro­zásait közük. A mű iránt nagy az érdek­lődés Bulgáriában, Csehszlo­vákiában, Lengyelországban, Mongóliában, és az NDK-ban is, Görögország pedig megvet­te a kiadás jogát. A nemzetközi gyermekév alkalmából a kiadó más új­donságokkal is jelentkezik. A munkatársak »Kérdezz — fe­lelek mindenre« címmel fél­milliós példányszámúra ter­vezett kis enciklopédia elő­készítésén dolgoznak, 9—12 éves gyermekek részére. Egy másik sorozatuk első könyve, »Az ifjú sportoló kislexikona«, az 1980-as olimpia idejére je­lenik meg. Enciklopédia, kislexikonok — gyermekeknek mm Üvegek

Next

/
Oldalképek
Tartalom