Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

A tévéstúdió baráti köre Vendégjáras 5. 4­Dokumentumfilm Latincáról Hamar oldódott a hangula 11 a kaposvári SÁÉV-szálló he­tedik emeleti szép klubter­mében. Hétfőn este megala­kult a Magyar Televízió pé­csi körzeti stúdiójának bará­ti köre. A pécsi után ez a második ilyen közösség. Ünnepélyesen megkötötték a szerződést is, amelyet a pécsiek részéről Sóvári Gizel­la stúdióvezető-helyettes és Darabos Mária KISZ-titkár. a somogyi építőipari vállalattól pedig Gyulavári Tamás igaz­gató és Antal Attila szb-tit- kár írt alá. A szerződés egye­bek között tartalmazza, hogy a SÁÉV művelődési bizottsá­ga vállalja a házigazda sze­repét havi egy alkalommal; igazolványt biztosít a baráti kör tagjainak, a tévéstúdió életét bemutató fotóanyagot, tablókat helyez el stb. A kör­zeti stúdió pedig lehetővé te­szi az érdeklődőknek, hogy még adás előtt láthassák egv- egy produkciójukat. Ezenkí­vül a vállalat művészeti cso­portjait is segíteni fogja. A megjelenteket — ahogy az idő haladt egyre nőtt a résztvevők száma — Szaba­dos Péter, a vállalat közmű­velődési csoportjának vezető­je köszöntötte. Sóvári Gizel­la röviden ismertette a pécsi stúdió megalakulásának kö­rülményeit. az eltelt nem egé­szen három év történetét. 1976-ban huszonöt fős lét­számmal kezdték meg a munkát, ma pedig hetvenha- tan dolgoznak azon, hogy Ba­ranyáról, Somogyról, Tolná­ról képet kapjon az ország. Annak idején havonta egv- szer jelentkezett a képernyőn a stúdió, most hetenként lát­juk — halljuk az azóta meg­kedvelt szignált. Minden hé­tén más típusú műsorral lép­nék a nézők elé; a Pannon Krónika, a szerb-horvát és német nemzetiségi adás, a riport-dokumentumfilmek, il­letve a művészeti műsorok határozzák meg a stúdió ar­culatát. Sóvári Gizella beszélt a tervekről is. Ambrus György, a stúdió sajtó- és propagandafőnöke a baráti kör létrejöttének jelentőségé­ről szólt: úgy értékelte a megalakulást, mint egy lépést a szélesebb közönségkapcso­latokhoz. Az ismerkedésnek, vitáknak mindkét fél hasznát látja majd. Gyulavári Tamás igazgató arról szólt, milyen fontos közművelődési szerepe lehet a vállalat szállóján lakó dol­gozók életében a baráti kör­nek. Ezután a pécsi körzeti tévéstúdió egyik somogyi vo­natkozású dokumentum játé­kát vetítették le. Latinca Sándor 19-es tevékenységéről közvetlen módon vallott a B Nagy Tibor által írt és ren­dezett alkotás, amely egy em­beri magatartás, egy rokon­szenves cselekvésvállaló alakját igyekezett megrajzol­ni. Megmoccan-e a szo­bor? Élővé válik-e a né-, zó előtt? Erre igyekezett vá­laszt keresni az a vita, amely a mű megtekintése .után zaj­lott le. Ez bepillantás/ enge­dett a jelen levőknek: ho­gyan születik egy alkotás; Fü­zes János szerkesztő, a film dramaturgja, Háda Sándor operatőr és Perjést Ildikó vá­laszolt a kérdésekre. Bemu­tatkozott a dokumentum.iáték három szereplője is: Melis Gábor, Krasznói Klára és To- manek Gábor. Mindhárman a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. A szélesebb nézőközönség e hónap huszonheterlikén is­merkedhet meg a filmmel. A baráti kör november tizen­kettedikén ül össze ismét: ak­kor Babiczky László Irodal­mi barangolások Somogybán című színes dokumentumfilm- jét láthatják majd. L. L. Dózsák népművészete Kiállításrendezők vették birtokukba a kaposvári Ki­lián György Ifjúsági és Űt- törő-művelődési Központ még- még használható termét, ahol szombaton Vendégjárás cím­mel gyermekeket és felnőtte­ket egyaránt érdeklő és fog­lalkoztató rendezvénysorozat kezdődik. A tablókra Buzsák gazdag népművészetéből vá­logattak hímzéseket, faragáso­kat, népviseletet. Károly János, a művelődési központ munkatársa beszélt az intézmény kezdeményezé­séről. ’— Tervünk, hogy az ifjú­sági és úttörő-művelődési köz­pontban, itt, illetve jövő év­től a Csokonai közben épült új intézményünkben bemutas­suk néprajzi értékeinket. Nem múzeumi kiállításokra vállal­koztunk, hanem a gyakorlat­ba szeretnénk átültetni azo­kat a hagyományokat, amelye­ket a különböző tájegységek őriznek. Az október 20-án kezdődő egyhónapos progra­munkat ennek alapján állítot­tuk össze. A kiállítás ebben I az esetben fölhívó szerepei játszik, a különféle foglalko­zások látogatóinak az ügyessé­gét is próbára tesszük. A bu- zsá'ki hímzőasszonyok és a fa­ragók szívesen vállalkoznak rá, hogy az érdeklődő gyerme­keknek és felnőtteknek taná­csot adjanak. Míg a kiseb­bek az udvaron gyerekjáté­kokkal ismerkednek, a »-fel­nőttmegőrzőben-« a szülőkkel foglalkozunk. Népdaltanulás is szerepel a programunkban. Az isimert és kevésbé elter­jedt buzsáki hímzésmintákból pedig ki-ki ízlése szerint vá­logathat, az előrajzolt motívu­mokat haza is lehet vinni. — Tájegységenként gazdag látványt nyújthat ez a ren­dezvény, a különböző progra­mok családi eseménnyé vál­hatnak. Ám az elkezdett hím­zés, faragás — az egyszeri ta­lálkozás az élő népművészet­tel — hol és hogyan folytat­ható? — Talán ez a kérdés fog­lalkoztat bennünket a legtöb­bet. Itt a Bajcsy-Zsilinszky utcai házban már semmit sem tehetünk; az új intéz­mény falai is szűknek bizo­nyulnak, ha mindent helyben próbálunk megoldani. A Nép­művészeti Stúdió vállalta, hogy a gyerekek foglalkozta­tását is megoldják. Helyiség­gondjaink vannak, máshol kell találnunk otthont az olyan foglalkozásoknak, ame­lyek elmélyítik a Vendégjá­rás című rendezvénysoi’ozat során alkalmilag szerzett isme­reteket. Bizonyára kinyiinak azok a kapuk is, amelyeket eddig nem ismerhettünk meg; illetve zárva maradtak előt­tünk. H. B. Nyitott gyárkapuk Pályaválasztási hetek Pályaválasztás és munka­erőgazdálkodás, a . gyerekek döntésének pszichológiai kérdései — többe között e té­mában tanácskoztak tegnap Barcson a megyei pályavá­lasztási hetek megnyitója al­kalmával. Az 525. számú ipa­ri szakmunkásképző intézet­ben pályaválasztási kiállítás nyílt, majd a pályaválasztási felelősök, a pedagógusok ta­nácskoztak. Október végén Kaposváron szakmai előadást tartanak: középpontjában a szakközép- iskolák iránti érdeklődés áll. Pályaválasztási klubfoglal­kozásokat, általános iskolások és szoc iái is tab rig á d - ta gok ta­lálkozóját, középfokú oktatá­si intézményeinkben nyílt napokat szerveznek, a szak­munkásképző intézetek pedig nyolcadik osztályos vendége­ket , várnak. Az ádándi. a csurgód és a boglárlellei szak­munkásképző intézetek a kör­nyék általános iskoláiban tesznek látogatást, a növény- termesztő, gépész és a kertész szakmát ismertetik a nyolca­dik osztályosokkal, akik ha­marosan pályát választanak. Nyitott gyárkapuk fogadják a megyeszékhely általános is­kolásait; a húskombinát, a Csepel Müvek egyedi gépgyá­ra,. a SÁÉV, a Pamutíonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyára, a tejipari vállalat, a ruhagyár, a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyára, az Egyesült Izzó elektroncsőgyár«. a VBKM készül a látogatásra. Nagyatádon és a járásban novemberben tartanak páiya- •választási rendezvényeket. Többek között a szülői éríe- kezJetekettús fölhasználják ar­ra, hogy a felnőtteket tájé­koztassák a továbbtanulás a pályaválasztás lehetőségeiről. Rádiós játék indul a Ma­gyar Rádió és a megyei pá­lyaválasztási intézet, a megyei sütőipari vállalat szervezésé­ben decemberben. A játékban a marcali általános iskoia sütőipari szakköre mutatkozik be. A művelődési központban október 29-től november 4-ig tart nyitva az 522. számú szakmunkásképző intézet pá­lyaválasztási kiállítása. Fo­nyódon november 12-től, Sió­fokon október 10-tőI nyílik kiállítás. Svastics Nándor, akit a Friedrich-kormány nevezett ki főispán kormánybiztosnak, ez idő tájt az Űj-Somogy Rt. igazgatóságában buzgólkodott, s a kulisszák mögött élénk versenyfutás folyt az Üj-So- mogy Rt. és a Somogyimegyei Keresztény Irodalmi és Nyom­da Rt. között, éppen a régi Somogyvá rmegye nyomdájá­ért. A győztes az Új-Somogy lett, amely felvásárolván _ a Somogyvármegye részvény­többségét november elsején diadalmasan bevonult a nyomdába. A másik Rt.-nek csak a régi Gerő-féle nyomda maradt, ahol október 30-án nyomtatták a »keresztény­nemzeti« Somogyi Újság első példányait» így a. szociálde­mokrata Somogyi Hírlap mel­lett nem jelenhetett meg új­ra a Somogyvármegye sem, amely 1918 őszén a kaposvá­ri polgári demokratikus körök orgánuma volt. A két újdonsült lapkiadó részvénytársaság igazgatósá­gában ott ült az ellenforra­dalmi Somogy »színe-virága«: magas rangú köztisztviselők, gyárosok, papok és földesurak. Álmuk megvalósult, olyan la­pot hoztak létre, amely »tisz­tességes hangú« volt, azaz: az egész nyugati sajtót rágalma­zással vádolta, amiért a ma­gyarországi fehérterrorról írni mert. Olyan újságok gyeplő­jét tartották a markukban, amelyek »a közéleti nyugodt munkának nem ártó« cikke­ket közöltek, azaz szemérme­sen (?) eteiklottak panamák, csalások, népnyúzás és törvé­nyesített jogtiprás felett. Ne­kik még a neve sem kellett annak a Somogyvármegyének, amelyből Somogyi Vörös Új­ságot lehetett csinálni 1919 áprilisában. Gerő Hanő »Gerő Manó újságírót is­meretlen detektívek ismeretlen helyre szállították. Főkapi­tányság.« Eat a táviratot is Svastics kormánybiztos főispán kapta 1919. augusztus 27-én. A me­gyei börtön fogolytörzsköny- vének adatai szerint Gerő Manót augusztus 19-én tartóz­tatták la Budapesten, 1919. november 26-án már ő is ott állt a Kaposvári Törvényszék előtt, Peinhoff er Lajos volt direktóriumi tag és társai pe­rében — ítéletre várva. Négy pontba foglalt vád volt elle­ne: két — név nélkül megje­lent — vezércikk az általa szerkesztett Somogyi Hírlap 1919. február 18-i, illetve már­cius 2-i számában, a július 31-i Tolnamegyei Vörös Új­ságban saját neve alatt közzé­tett »Somogy üzen Tolnának« című cikk és egy beszéd, ame­lyet Balatonbogláron, a Ta­nácsköztársaság fennállása idején mondott. A három napig tartó főtár­gy aláson húsiz vádlottat ítél­tek el — köztük Keller La­jost és dr. Horváth Ferencet — aki a Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt Somogy forradalmi átalakulásában. És a húfez közül Gerő Manó, a huszonkilenc éves újságíró kapta a legsúlyosabb bünte­tést: hétévi börtönt... Gerő 1890-ben született, eg» Sopron megyei kis faluban, Bükkiben. Börtönnapló: »1920. január 15-én a soproni országos fegyintézetbe szállíttatott,« Középiskolát végzett, beszélt németül és franciául. Huszon­három évesen már hetilapot szerkesztett és adott ki Kapos­várom, Színházi Újság cím­mel. A száraz életrajzi ada­tok között egy villanás az emberről! ».. . aki világéle­tében a félvilágit szerette, az sohasem ismerte meg a fi­nom bájt, a megható, gyön­géd érzést, a könnyet fakasz­tó naivitást, a derűs meleg­séget, a puha becézést és fél­tő gondot, a mindent áldoza­tul dobó és hozó mártírra- gaszkodást: azt a hűséget és galambszelídséget. amit c.sak az igazi nő adhat romlatlan lelkének gazdag kincsestárá­ból — és aminek a mai nyel­vünkön egyszóval „szerelem” a neve« — írta A szerelem mesterei című tárcájában, amely a Somogyvármegye Al- manachjában jelenít meg 1919 elején. (Folytatjuk.) (Gyertyái László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom