Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Beneze József Egyszer ha benyitasz. Egyszer, ha benyitasz szobámba köpenyed mögül rámvillan mohó mezítelenséged. A szerelem vendégem lesz altkor, egyszerű, őszinte, természetes, mint a kint csepegő eső. Csak kissé fájdalmas. Nem a szüzességed hiánya, nem az elmúlt szerelmek zűrzavaros emléke, csak tested forrósága butított el. Kifőzdék előtt Kifőzdék előtt állok, a táj vonat-ablak leporellóira gondolok, mert nem volt gyermekkoromban meséskönyvem. Játékországom mikrofilmjeit az ősök barázdáiból rakom össze. Martyn Ferenc rajza. (Egy grafikai lap a Kaposvári Képtár gyűjteményéből) Szeder Katalin Kezdődik a Tudni jó Kiss Benedek Két futamocska Valamikor könnyű voltam, könnyű fiú, könnyű — s könnyé koptam, könjjyű lettem: könnyű! Valamikor büszke voltam, büszke fiú, büszke — s üszke vagyok, már csak üszke: üszke! Valentin Robov A jó hírnév mindenek fölött Mindnyájan észrevették, hogy Szimeonov milyen zord eltökéltséggel emelkedett szólásra, s nyomban meg­értették: ő a fejébe vette, hogy megbírálja az igazga­tót. ' — Ügy vélem, már éppen eleget hallgattunk — jelen­tette ki Szimeonov az izga­lomtól [reszkető hangon, és a teremben síri csend tá­madt. — Mindenki jót tud­ja, hogy az igazgatónk zsar­nok. Elfojtja a bírálatot! Senki sem mer ellenvetést tenni neki, mert nagyon jól tudja, hogy ez milyen követ­kezményekkel jár.... Szimeonov még vagy tíz percig folytatta ugyanebben a hangnemben. Utána Kircsev elvtárs, az igazgatónk emelkedett szó­lásra: — Elvtársak — kezdte —. feszült figyelemmel hall­gattam végig az előttem szó­ló érvelését. Eléggé érdeke­sen beszélt, de vádjaival ké­nyelmetlen helyzetbe juttatta saját magát — és engem is. Gondolják meg: ha az el­mondottak után -nem bünte­tem meg — akkor mi. lesz ebből? Hát az, hogy én egy­általán nem vagyok?a bírá­lat rosszindulatú eüíojtója, és így Szimeonov nyilvánosan megrágalmazott engem! Hát ez lesz az eredmény, elvtár­sak! Az, hogy Szimeononr rá­galmazó és hazug! Súlyos folt esik Szimeonov elvtárs jó hírnevén, aki oly szenvedé­lyesen bírált ■engem! Ez pe­dig árnyékot vethet egész dicső kollektívánkra. Ezért, úgy vélem, hogy meg kell menteni Szimeonov elvtárs jó hírnevét. Ez pedig néze­tem szerint úgy érhető el Iegiofbben. ha például alacso­nyabb fizetéssel járó állás­ba helyezzük át és megfoszt­juk a negyedévi prémium­tól ... __ A hallgatóság tapsvihar­ban tösrt ki. ’ r% izonyára sokféle mesé- i Q ről hallottak már, j kurtáról, hosszúról, vígról, szomorúról, csalimesé­ről, tündérmeséről, de olyan­ról aligha, amilyet mo6t én. mondok nektek. Ezt a mesét ugyanis Pistá­nak hívtak. Akkurátus kis mese volt, már akkor sem lehetett volna rámondani, amikor világra jött, hogy se füle, se farka. Éppenséggel a helyén volt mindene, ■ és amikor az első éltető korty leért a gyomrába, nagyra nyitotta a szemét, és diadal­masan rikkantotta: — Hol voltam, hol nem voltam, kezdődjek el. de izi- ben! A felnőttek azonban nem értették sem ezt, sem egyéb ez időben kinyilvánított kí­vánságait, sőt legtöbbször ép­pen az ellenkezőjét csinálták vagy csináltatták vele, minit amihez kedve lett volna. Pis­ta rájött, hogy meg kelL ta­nulnia a nyelvükön, ha el akar kezdődni. Ez könnyű feladatnak látszott, de a hó­napok, esztendők csak múl­tak, s még mindig maradt, amit képtelen volt megérteni a felnőttekkel vagy megérte­ni viselkedésükben. Lehet, hogy azért ütközik akadály­ba mindig, panaszolta a posz­tócsaládnak meg a kisautó­nak, valahányszor egy kicsit is el szeretne kezdődni. Hol fogat kel), mosni, hal kezet kell csókolni a rokon néni­nek és megkérdezni, hogy van Sanyi bácsi, holott Sa- 1 nyi bácsi létezéséről legszíve­sebben megfeledkezne, hiszen anya mondta, hogy ha rossz lesz, Sanyi bácsinak adja. H atéves korára maga is meggyőződhetett ar­ról, hogy csak akkor kezdődhet el a felnőtték vilá­gában, ha iskolába megy. Az iskolába viszont mindenről esett szó, csak elkezdődésröl nem. A kisautót, a posztócsa­csit, amelyék az elkezd ödes­te emlékeztették, ide nem hozhatta magával. Majd ha megnőttél, magyarázták a tanárok. Mindenféle idegen mesékről tanult, amelyek, csodák, csodája, már kisko­rukban kezdődtek, és ezt - a Pisti nevű mese, azaz isko­lás sehogysam foghatta fel. Mintha azért kellene kívülről fújni őket, hogy ne marad­jon ideje saját magán gon­dolkozni. i Boldog volt, amikor vég­re kikerült az iskolapadból. Most már igazán tud annyit, hogy elkezdődhet! Ipari ta­nulónak szegődött egy gyár­ba, mert nem akart sokáig szülei keresetéből élm: itt megint nem tudott semmit, szakadt róla a víz a gép I mellett és szakadt, ha az idő- I sébbekkel beszélt, nagyon < nehéz volt megtanulni a nyelvükön. Apja közben sú­lyos beteg lett, és Pistinek éjjel vagont kellett kiraknia, hogy legalább a gond egy részét levegye anyja válláról. Aztán jött a katonaság, ahol megint csak az különbözhe­tett a többitől, aki lövészet­ben vagy hasonló versenyen a legjobb eredményt érte el. A Pista nevű mese persze bízott benne, hogy majd a ci­vil élet meghozza, amit vár. Igen ám, de köziben kitört a háború, és a Pista, Jancsi, Péter nevű meséket az első vonalba vezényelték. A mi Pistánk örülhetett, amikor három év múlva íélkarral, bicegve hazavergődött. Apja már nem élt, anyja a lányá­hoz költözött: egyedül ma­radt, mint az ujjam. L etett már arról i6, hogy megkezdődhet yala- ha: de hiába, fiatal volt még sokminden zson­gott a fejében: Üres zub- bonyujját zsebébe gyűrve el­kószált erre-arra: leginkább a vásárok meg a búcsúk ér­dekelték, a körhinta előtt órákig el tudott bámészkod­ni. Szent István napja is a sokadalam közepében találta. A lacikonyhát, az italmérése- ket messzire elkerülte: tud­ta, hogy felkarjával csak ki gúnyolnák, mert a dicsek­véshez nem értett, a vereke­déshez még úgysem. Éppen a körhinta felé igyekezett, ami­kor egy bábtáncoltató bódé mellett földbe gyökerezett a lába. Ősz, rezesorrú rokkant mozgatta a babákat, meg egy tizenötéves forma, szöghajú kislány, alighanem a lánya. Olyan kerekre nyílt szemmel leste Rózsa Sándor győzködé- sét a pandúrokkal, mintha nem. is ő tartaná a bábu nye­lét — No lám, a másik mese! — csapott homlokára a fiú. Mit szaporítsam a szót a bábjáték után öeszedsmerke- dett a kislánnyal, s anyja minden tiltakozása ellenére Végre megkaptuk az új lakást az új lakótelepen. Igaz, kicsit nehezen ment. már úgy értem, a kiutalás után is, mert az Építőipari Vállalat nagy ravaszul elő­ször azt mondta, hogy a Kultubenkó Lajos u. 7. szám alatti, tizedik emeleti lakás a mienk. Fölmásztunk a tize­dikre, megnéztük a lakást. Sajnos, a padlószőnyeg he­lyén kukoricacsuhé volt, ki­cserélésére a vállalat nép- gazdasági szempontból nem tehetett ígéretet. Így kicse­réltük magunk. Hideg is volt a lakás, mert hiányzott az északi fal. Fölépítettük. Ekkor megjelent a vállalat embere, és röhögve közölte, hogy ez csak tréfa volt, la­kásunk ugyanis a szemközti Eszcájgfalvy Turul utcában van, de szintén a tizediken. Itt már nem tudtunk föl­mászni. mert a hetedig eme­lettől felfele még hiányzott feleségül vette. Ügy gondol­ták, együtt megkezdődhetnek végre: de velük maradt a rokkant is, aki mindenekfö- lött szerette az italt, és a fél­karú Pista, meg a Zsuzska nevű mesék a betevő falatot is nehezen szerezték meg mellette. Hát még aztán, amikor jöttéit a gyerekek egymás után! Cipő kellett, ruha kellett, hol az e^yik volt beteg, hol másik, a Zsuzska szeme körül hama­rosan annyi lett a karika, mint a táblán a céllövöldé­ben. A Pista nevű mese hi­ányzó karja meg úgy fájt, de úgy fájt éjjelenként, mint­ha . kilenc ördög vagdalná, szúrkálná egyszerre. Teltek-múltak az eszten­dők, a rokkantat meg a leg­kisebb fiút egy hét alatt vit­te el a himlő, de a többi négy gyerek gsak felnőtt va­lahogy. Előskor a fiúk kerül­tek el hazulról: ki más vidé­ken keresett munkát, ld megházasodott, végül a lány­nak is akadt párja. Fájt a Zsuzska nevű mese szíve erősen, hogy segítségét, beszélgető társát elveszíti, de azt akarta, holtáig emlegesse a lánya lakodalmát, alá csak eljön. Féltve őrzött pénzüket előszedték, 'a Pista nevű me­se rendbe hpzta, kifestette a vizesfalú, roskadt, öreg há­zacskát, Zsuzska meg három nap, három éjjel sütött-fő- zött a mennyegzőre. N agy 'mulatság volt, az szenti gaz, magam is ott voltam, táncoltam kivilágos kivirradtig. Még másnap is ott vigadtak a vendégek, felvirágozott autó­ban robogott az ifjú pár két utcasarokkal. arrébb, a váro­si házakhoz, ahol a férj szü­lei laktak, aztán nagynehe- zen elbúcsúzott a násznép is. és ők magukra maradtak a házban. — Na végre, csakhogy el­kezdődhetünk! — sóhajtot­ták boldogan. Azzal lefeküdtek és elalud­tak örökre. a lépcső, de ígérték, hogy az egyéves garancián belül meg­csinálják; vagy ha nem, ak­kor bőséges — körülbelül száztöven forintos — kárta­lanítással kifizetik a lakás értékromlását, ami abból fa­kad, hogy lépcső híján lak­hatatlan. Tovább csűrjem-csavarjam a dolgot? Megcsináltuk a lépcsőt. Ekkor ismét megjelent a vigyorgó ember, és közölte, •hogy sajnálatos félreértés folytán a Filemüe Aranka utcában lakunk. Ekkor már szerettem volna a pofaleme- zét kissé elegyíteni az épü­let elölt található naqymeny- nyiségű cementtel, de nem ugrálhattam, hiszen végül mi Is sárosak vágunk. Az történt ugyanis, hogy külön­böző álneveken összesen ti­zenhárom OTP-gyereket vál­laltunk, igy a beköltözéskor meg az OTP fog nekünk tar­Nera először hallom, hogy nem érdemes tanulni. Leg­följebb bizonyítványt szerez­ni érdemes, de azt se min­dig. Hányán hivatkoznak ar­ra. hogy senki meg nem kér­dezi, úgy kanalazták-e át az érettségin, vagy saját ere­jéből jutott át a túlsó part­ra. A lényeg, hogy átjutott. Diplomát szereztél? Ki kí­váncsi rá, mennyit tanultál érte? A lgnyeg az, hogy száma legyen, mert a számat egyszer-egyszer föl kell írnod valamilyen kérdőívre, ha egy állás küszöbét át akarod lépni. Aki hittel vallja, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — az nem tanul, mert az életben sem­mi szükség nincsen rá. Az életben csak a pecsétes írás I számít. Kaparj össze valami­lyen bizonyítványt, és bol­dogulsz! De ennél is jobban megy a sorod, ha papíros után se futsz. Minek törnéd magad ? Többet kereshetsz, ha jól hord a szimatod. Régi tanítványommal ta­lálkoztam egyszer. Csöndes volt mindig, jámbor, akármit kérdeztem, csak mosolygott, de nem felelt. Azóta termé­szetesen felnőtt, és családos ember, komoly dolgokról be­szélgettünk tehát. Kérdezem a fizetését, megmondja. Visz- szakérdez: és a tanár úré? Hajszálra annyi, mint hajda­ni leggyöngébb tanítványomé. Kellett nekem tizenhat évet átsorozni az életemből az iskolapadban? Tanítványként soha nem voltam a legutol­só, talán többre is vihettem volna, mint Jóska. Amikor mi tanulni kezd­tünk, még ez volt a jelszó: tanulni érdemes! A népi bölcsesség még hozzátette: azt nem vehetik el tőled, amit tuosz, akármerre for­dul a világ. Hogyan lett ebből a visszája? Azok is sokan vannak, akik állítják, munkaerőgondjain­kon akkor tudnánk hatható­san segíteni, ha egy csomó gyereket nem a továbbtanu­lásra, hanem a fizikai mun­kára bíztatnánk. Ha minden­S ki professzor akar lenni, hon­nan veszünk tehenészt, péket, postást vágj? utcaseprőt? Van néhány szakma, ami­re kevesen vállalkoznak, te­hát meg kell fizetni. Azt hiszem, ilyen mindig lesz, sőt egyre jobban kell megfi­zetni. Aki tehát így akar sok pénzt keresni, megtehe- iti. Szívem szerint mégis ar­ra bíztatnék minden fiatalt, tanuljon, amennyit csak tud. Sóik tanult emberre lenne szüksége az országnak? Nem igaz. Olyan kellene sok. aki tud is, nemcsak tanult. Min­den pályán nyert ügye van annak, aki a legtöbbet tud­ja. Sokan kérdezhetik most, ez valóban elhiszi, amit mond? Amit följebb írt, mind igaz, ez viszont szöges ellentéte, tehát nem igaz. Az eke szar­vához — csúf and áros ispánt beszéd szerint — armyi is elég volt, hogy beálljon a béres az eresz alá, ha esik az eső. Milliókat ér mo6t egy traktor, teljes fölszereléssel, van gazdaság, ahol érettségi bizonyítvány nélkül nem ülhet senki a nyergébe. Ki főzni a lakásért hatvanezer forinttal. Mentünk a Filemüe utcá­ba. Kiderült, hogy ott maga Filemile Aranka a gondnok, mert e házban már gondnok is van. Mondta, hogy vár­iunk egy kicsit, mert nem akarja bekapcsolni a liftet, míg össze nem gyűlnek a lakók. Össze is gyűltünk, harmadnapra. Addig az éhe- sebbje egymást ette. Filemi­le mielőtt bekapcsolta a lif­tet, mozgalmi dalokat da­lolt; a Bunkócskát többször is. Végül följutottunk a tize­dikre. A •sámlit és a táska­rádiót, valamint a Varródo­bozokat gyalog kellett fölci­pelnünk, mert a gondnoknö közölte, hogy a lift esetleges túlterhelése miatt a bútoro­kat — úgymint sámli, táska­rádió, varródobozok — tüos az elektromos vezérlésű fel- írónőn számtani, amely csak háromszáz kilóra van hitele­sítve, Ehhez csak azt sze­tudná megjósolni, a mostani dobbantótól mennyire ugrunk húsz-harminc év múlva? Pe­dig arra most kell fölkészül­nünk, ami akkor vár ránk. A sokoldalúan képzett, mű­velt, és bizonyos dolgokhoz különösen értő emberek ázsiója föltehetően óriásira növekszik. Aki most húzódiK el az iskolától, vagy csak a tőle telhető tudomány al­só lépcsőjéig jut el, későbbi lehetőségek egész 6orát hes^, senti el magátok Aki nem az iskolának, hanem magá­nak, saját holnapjának ta­nul — az most igen sokat tanul. Azok is sokan vannak, akik az iskolapadból csak az író­asztalt látják. Akták aszalá­sára gyöngébb képességű em­ber is elég, vagy az is fölös­leges. Aki a paragrafusokból csak azt hámozza ki, mit miért nem szaibad megcsinál­ni, mit miért kell visszauta­sítani, és esze kereke ritkán fordul oda, ahol a megoldás útja vezet, föltehetően nem sokáig boldogul. Az előkészí­tések várhatóan minden te­rületen akkora szerephez jut­nak, hogy oda nagyon okos emberek kellenek. Különben összeomlik a ház, leszakad a híd, és görbe lesz a vasút Es a terv megvalósítói? Sok \ jól képzett ember kell oda is, mert azt sem bírjuk so­káig hogy most is bütykö­lünk azon, amit két éve már használnunk kellene. Az akadályok bejelentése, az »objektív-« okok jelentésbe foglalása séma szerint mehet — amíg mehet! —, azok el­hárítására, vagy inkább meg­előzésére azonban kevés a sablon. A sémákhoz ragasz­kodó embert föl kell válta­nia az alkotni, teremteni tu­dó emberi észnek. Ha eddigi ütünk lépcsőfo­kait nézzük, és így követ­keztetünk a holnapra, biz­tosra vehetjük, a félművelt emberek előbb-utóbb háttér­be szorulnak ott is, ahol még eltengődnek valahogy. Csak azt ne higgye senki, jól megy annak a sora majd, aki viszont minden időt ki­használt, és minden elérhető tudományt a fejébe gyűjtött. Miért éppen neki kellene ked­veset dolgoznia? Ha ő húz egy vonalat, aranyat ér, er­ről mondana le, aki tanulási költségeit fedezte? A tudo­mány arra való, hogy hasz­nálják. Ez a racionális szemlélet azonban hamar elvezet a »ldtenyésztett« ember fogal­mához. . Csak azért kellene sokat tanulnunk, hogy prak­tikus ésszel gondolkodó al­kalmazottak legyünk? Ép el­mével nem juthatunk ide a gondolatsor végén. Az okos ember különb, mint a többi, ha igazán okos. Ha valóban emberebb ember altar lenni valaki, • olyan, aki sok min­dent tisztán értelmezni ké­pes, olyan, aki sokféle hatás­ra rezdülni tud, akiben a gondolatnak és érzésnek is visszhangja támad — azt hiszem, neki még többet kell tanulnia. Hamar rájön az ember, tanulni azért érde­mes, mert jó tudni. H D. retném hozzátenni, hogy Fi­lemüe Aranka, a lift rend­szeres használója háromszáz­harminc kiló. Megmértem, mikor a lábamra lépett. No, fölértünk a lakásba, kinyitottuk az ajtót, tokostul. Jött vele a fal is — masszí­van beépítették. A lábasokat, fazekakat becsomagoltuk az előszobaszekrénybe, amelyről utóbb kiderült, hogy kony­ha volt. Ezek szerint az első ebédet viszont az előszoba- szekrényben főztük meg. Különösebb rendeltetéssze- rútlen hibát nem találtunk, legfeljebb ha annyit, hogy valahányszor kinyitjuk a fürdőszoba csapját, lehúzza magát a vécé. Hogy mi tör­ténik, ha lehúzzuk a vécét nem tudom; még nem mer­tük kipróbálni... A másik érdekes megfigye­lésem, hogy balkon helyett levegő van. Tíz emelet ma­gas. Addig is, míg legköze­lebb elmesélem, milyenek a lakók, ne csodálkozzanak, ha hallanak rólam. Azt hiszem., hamarosan megmutatom Fi­lemile Arankának, milyen a panoráma a tizedik emeleti balkonról. fordította: Génért GyOrgy Révész Napsugár rajza. Szántó Péter Filemile a liftben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom