Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
fák tehet a Kőiéi? fi környezetvédelem gondjai azonban kaptak kétszázmilliót, és rászánják magukat a beruházásra. Ezzel szemben hosszú ideje nem tudunk mihez kezdeni például a tabi áfész bélfeldolgozó-üzemével, amelynek szennyvize teljesen elpusztította a Kis-Koppány patak élővilágát Nem nagyon adnak a figyelmeztetésekre, a felszólításokra, és szemrebbenés nélkül fizetik a büntetést. — Másutt nincs hasonló pazarlás? — A somogyi »dögkutak- ban« — több száz van belőlük — Óriási értékek rothadnak él, mert nincs telephely, ahol feldolgozhatnák az állati tetemeket. S még ennél is lényegesebb: ezek a dögkutak a járványok melegágyai. Igaz, az illetékesek mindig gondosan lezárják, de már az első éjszaka akad valaki, aki leveri a lakatokat Be kell vallanom: ez esetben a Köjál teljesen tanácstalan, arra pe-í dig nincs mód, hogy minden ilyen gyűjtőhelyhez rendőrt állítsanak. A megoldás a központi feldolgozótelep lenne. S ha már az állatok okozta fertőzésekről, környezetszennyezési gondokról, veszélyekről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a veszettséget és a kullancsokat sem. Sajnos, az ilyen feladatok elvégzéséhez hiányzik egy víruslaboratórium. — A talajvédelem lg ■ Ml- nyezetvédcjein része. Milyen eredményeket ért el a KBjál? — A talajvizsgálatokat és a zajméréseket pécsi »testvér- állomásunk« végzi. Saját apparátusra elsősorban a Bala- ton-parton már-már elviselhetetlen zajártalom és lég- szennyezés miatt volna égető szükség. — A Köjálnak — a kutatómunkán kívül — hatósági feladatai is vannak. Milyen sza|ik- ciókat alkalmaztak tavaly a vizek, a levegő és a talaj szeny- nye/.oivcl szemben? — A városi-járási felügyelőségekkel együtt hetvenhat intézményt szólítottunk föl a környezetszennyezés megszüntetésére. t Többször róttunk lei bírságot, és kétszer kezdeményeztünk bűnvádi eljárást. Az intézkedések hasznosnak bizonyultak. Ezután sem riadunk vissza, ha a szabálytalanságokért büntetni kell. Jóval fontosabbnak tartjuk azonban a felvilágosítást, amelyet az egészségnevelési csoport folytat: a könyvek, prospektusok, plakátok haszna összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az elmarasztaló intézkedéseké. Munkánknak lassan megmutatkoznak az eredményei. L. A. „Fejetlenség” az iskelában Van, akit föl kell venni Somogybán is egyre nagyobb • a környezetszennyeződé*. A gyárak gyarapodásával növekedett a vizeinkbe kerülő vegyi anyag mennyisége; nagy tömegű szénmono- xid száll' a levegőbe az üzemek kéményeiből, a járművek kipufogócsöveiből, s már a csapadékkal is korom meg kén hull a fejünkre. A környezetszennyezés megelőzésének lehetőségeiről dr. Herczeg Tiborral, a Somogy megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás vezetőjével beszélgettünk. — A környezetvédelem foga- lomkörc rendkívül nagy. Melyik részterületekre fordít különösen nagy figyelmet a Köjál? A káros hatásokat széles körben vizsgáljuk; elsősorban a talajvédelemmel, a levegő- és vízszennyezéssel, a zajszinttel kapcsolatos méréseinket és intézkedéseinket kell megemlíteni E munkát egy tizennyolc személyből álló osztály végzi, s a városi-járási felügyelőségek is derekasan segítenék. — A Balaton veszélyben van. A Kapos vizének szennyezettsége is túllépte a tűrési határt. Ki a hibás, és mikorra várható javulás? — A megyeszékhely folyócskájának 6 zennycea tornává változtatásában több más üzem közreműködésével mindenekelőtt a húskombinát és a cukorgyár a felelős. A víz- bírság évről évre néhány millió volt; a tisztítóberendezés ennek többszörösébe került volna. Ily módon a gazdasági célok és a környezetvédelem összeütközésében az előbbi kerekedett fölül. A rekonstrukció befejeztével azonban javulásra számíthatunk, így nagy hatásfokú szennyvíz- tisztítót helyeznek üzembe. É6 nem kerül többé vízbe az értékes állati fehérje sem, hiszen takarmányt készítenek belőle. Ami a Balatont illeti, a helyzet valóban aggasztó. Két évvel ezelőtti adat szerint a déli parton tizennégy olyan »beömlés« van, amely nagy tömegű szennyeződést visz a tóba, jórészt a települések csatornáiból. — Hatásos-e a meggyőzés? Illetve: él-e a, Köjál a bírságolás, a följelentés lehetőségével? — Hadd említsek két ellentétes magatartásformát. A Ba- latonbogiári Állami Gazdaság az utóbbi időben évente átlag ötmillió forint vizbírságot fizetett, s bármennyire szeretett volna szennyvíztisztító berendezést szerezni, nem vállalhatta a költségeket- Most Aratják a napraforgót Négyszázötven hektárnyi területen termeszt az idén napraforgót a tabi Béke Termelőszövetkezet. A betakarítást a napokban kezdték meg. Öt kom bá.jn dolgozik a földeken; két hét alatt szeretnének végezni c munkával. Az általános iskolákban hétfőn megkezdődött a tanév, s ezzel együtt a tanév eleji kapkodás, idegeskedés. Mert a tanévkezdés néhány iskolában és jó pár családban, nem éppen »sima ügy«. Itt van például az új gyakorlóiskola. No, nem a be nem fejezett építkezésről van sző, egészen másról. A múlt tanév végén jó néhány szülő, akinek gyermeke a környező iskolába járt értesítést kapott, hogy ezt az évet a tanuló már a Béke—Füredilakótelepen levő gyakorlóiskolában kezdheti... Igenám, csakhogy a délutáni évnyitó előtt néhány órával csengetett a postás és újabb levelet hozott: a gyermekeket visszairányították a régi iskolába. A szülő természetesen ideges lett; szaladt fűhöz-fához, hogy micsoda eljárás ez, az utolsó Más szülők azért voltaic idegesek, hogy a gyermekük nem járhat a tanítóképző főiskola- gyakorlóiskolájába, amikor ab(?a a körzetbe tartozik, s ráadásul az új iskola mellett van a lakásuk. Ugyanakkor a város más részeiből, nagy távolságról járnak ide gyerekek. Vajon miért? A válasz: ők úgynevezett »protekciósok«. Ne szépítsük a dolgon — ezt elismerik a városi tanácson meg az iskolában is! De miért volt ez a kapkodás az utolsó percben? Es miért azok a gyerekek nem járhatnak oda, akik a környéken laknak? Először a városi tanács művelődési osztályán érdeklődtünk. A válasz, ha nem is volt megnyugtató, mindenesetre őszinte. Sajnos jó pár gyerek jár a gyakorlóba, aki nem oda tartozik. Hogy mennyi, azt csak az iskolában tudják megmondani. A kapkodás oka pedig a rossz »kalkuláció«, az, ho?v nem mérték föl helyesen, hány gyerek fog ide jelentkezni. Hát akkor nézzük meg az is-1 kólát! Épp óraközi szünetben érkeztem. A nebulók közötti dolgozgató építőmunkások se-| gítenek eligazodni a folyosó-1 labirintusban. Az iskola veze- ] tői pedig őszintén elmondják gondjaikat. j Hogy mennyi a protekciós] gyerek? Azt nem lehet ponto-j san megmondani. Nem túl sok. Mindenesetre a beiskolázásnál az volt a cél, hogy aki koráb- ■ ban a gyakorlóba járt, most is ide kerüljön. No, de mi a hely- . zet a létszámkalkulációval? ' Először a tavasszal »gyűjtöttek össze« azokat a gyerekeket, akik ide járnak majd. összesen volt vagy négy be- íratás. V — Az újságban megjelent mikor lesz beíratás, a lépcsőházakban kifügesztettük, ám sokan még ezt sem vették észre, és nem jelentkeztek — mondják az iskolában. S kezdődött a kapkodás. Tervezték a létszámot, és gyorsan kiderült: a felső tagozatban alig lesz gyerek. Most is van olyan osztály, ahová addig tudták biztosítani a szükséges létszámot. — örültünk, ha más körzetekből jöttek ide a tanulók. Az alsósoknál azonban nem ez a helyzet, itt bizony túl nagy a létszám. Hoszonöt helyett jóval többen járnak egy- egy osztályba. Beléptünk az egyik kis tanterembe — egyébként az iskolában ez a legnagyobb helyiség —, ahol harmincnégy gyereket zsúfoltak össze. Ide még 25 főiskolai hallgató fog beülni óralátogatáskor... Hogy hová? Azt senki sem tudja. Amikor egy-egy alsós osztályban megvolt a létszám, jött az utasítás: ezt meg ezt a gyereket föl kell venni. Itt nincs vita. Az, hogy esetleg nem tudják hova ültetni, csak az iskolában okozott fejtörést Azt sem tudja megmondani senki, hogy mikor és hány család költözik majd a lakótelepre, s ez hány gyereket jelent így a tervek naponta »fölbp- rultak.« A gyereket máshonnan irányították ide, s az utolsó pillanatban könyörögni kellett az iskolának, hogy vegyenek vissza néhányat. A többi iskolában megértőek voltak. Azt mondták: jó. Es megkezdődött a börze: adták-vették a gyerekeket. Mert igazi alku folyt. Az iskolák ugyanis kikötötték: »csak a legjobbakat« veszik vissza. Így aztán az utolsó pillanatban elmentek a levelek: a gyerekeket a régi iskolába kell vinni. Am akkor jöttek a szülők. Miért pont az én gyermekemet? Igaz, a másik iskola csupán pár száz méterrel van ar- réb, de akkor is. — Azért, mert ide sok protekciós gyerek jár, az eménynek máshová kell mennie? — mondták. És mit tettek? ök is szereztek protekciót. S jöttek az utasítások, telefonok: föl kell venni... A túlzsúfolt osztályokba még egy-két tanulót be kell ültetni. S ehhez más gondok is járultak. Az egyik szülő »elintézte«, hogy a gyereke ide járhasson. Azóta sem látták a gyereket. A másik három helyre is beíratta a kicsit, végül az egyik osztályban rábukkantak a gyerekre. De előfordult, hogy megjelent itt egy kisfiú, s mondta: ide fog járni. Egy nevelő beültette az egyik első osztályba. Hogy valójában há- nyadikos, nem tudják; azt sem, hogy hol lakik, vagy kik a szülei. De jön rendesen, minden reggel. Egyszóval: elég nagy a káosz. S hogy miért? Sokan azt tartják, ha nem lennének olyan szülők, akik minden követ megmozgatnak, hogy gyermekük a gyakorlóba járjon, több volna a hely. Igaz, bár alapvető változást ez sem hozna. Hát akkor mi? Például a különböző szervek közötti együttműködés. Nem hiszem ugyani*, hogy a városi tanácson ne tudnák előre fölmérni, hány család költözik és ez hány gyereket jelent. Ennek alapján kellene összeállítani tanévkezdésre a tervet! Akkor nem volna kapkodás^ fejetlenség, futkosó s, bosszamkodás. És azok, akik tudják, hány gyerek fér egy osztályba, ne telefonáljanak az iskolába, hogy ezt vagy azt a gyereket föl kell venni. Ilyenkor nincs létszámkeret? Dán Tibor Előbb kezdődik a cukorgyártási szezon tekintetéből. Ráhajolt a picire is, és megcsókolta. Kisfiam! A homlokát csókolta meg; alig-alig ért hozzá gyenge kis bőréhez a forró ajkával, de, a poronty rögtön felsüt. El kellett engednie a csónakot, mert már nagyon magas volt a víz, amiben gázolt. Még egy utolsót lökött az oldalán; önmagát is visszalökte ezzel a mozdulattal. Aztán nem is nézett a csónak után; puskáját jobbjában magasra tartva — ösztönösen tartotta magasra, most csak rá csodálkozott — keményen gázolt kifelé. Ahogy előredőlt, belenézett a vízbe, s most látta, hogy véres sávok úsznak benne; most látta, hogy milyen véres a víz. A Tisza, gondolta magában; lám, milyen véres a Tisza . .. Főikapaszkodott Czauner mellé, de közben ösztönösen, mint akinek valami hiányzik, visszapillantott. A csónak már jól bent járt a folyóban, s a kis fekete katona csak most, épp ebben a pillanatban szakadt le róla. El is kellett dobnia a puskáját, másképpen nem bírt volna visszafelé úszni.,. Egy pillantással még fölfogta, hogy mennyien úsznak, csapkodnak a Tisza széles medrében, görcsös igyekezettel, a túlsó part felé. Bukdácsoló kis emberfejek, a túlsó part fele, amit kevesen fognak elérni. A véres tajtékú vizen, az ágyú korbácsolta, véres vizen, amely a becsapódó lövedékektől mintha forrna — mint a halál véres katlana. (Folytatjuk) 52. Födkapd-osták a maradék lőszert, ládát, hevedereket; Czauner és Kovács vitte a géppuskát. Futották; egyetlen nagy rohanással érték el a part menti kis vízmarásfede- zéket; néhány an felbúktak a tocsogókban, de fölálltak, to- vábbfutotlak. A nyurga' fiú a füves peremen már meg is nyitotta a púskatüzet; négy pusika tüzelt az újra meginduló románokra. Már mindnyájan behuppantak a védett partra, amikor az ötödik puska is megszólalt: a kis fekete katonáé. András segített föiráncigál- ni a géppuskát, s csak akkor húzódott le Arankához, amikor Czauner megint leadta az első sorozatot. Aranka nyitott szemmel várta. — i Jön a csónak. András hátranézett. A csónak múx eppen beért a part fedezékébe, egy szőke katona most fordított az evezőjén, mert a sekélyen már nem tudott evezni, tolni kellett a n feldolgozásra alkalmasabb, értékesebb szállítmányokat. Az ipar azonban úgy szervezi a munkát, hogy a szezon rövidítése az átvételek időpontját csak hozzávetőleg egy héttel tolja későbbre. A cukoripar a termelőkkel közösen pontos menetrendet készített a szállítmányok fogadására. Olyan megállapodásra jutottak, amely mindkét fél számára előnyös. Az üzemek fölkészültek a szezonra. A karbantartást mindenütt elvégezték. Műszereket szereztek be, mintavevő berendezéseket szereltek' föl; így várhatóan nem lesz fennakadás a termés minőségi osztályozásában. A feldolgozási szezon elhúzódása az utóbbi években a cukor gyártásánál tetemes veszteségeket okozott; az ipái1 jó ütemű műszaki fejlesztése az idén ősszel várhatóan lehetővé teszi, hogy az alapanyagot csaknem három héttel rövidebb idő alatt »eukro- sítsák«. Mindez jórészt az átadás alatt levő hajdúsági cukorgyárnak köszönhető; az új nagyüzem belépése teszi lehetővé a feldolgozási szezon mintegy 1Í5 napra való rövidítését. Az iparfejlesztés nyomán a termelőknek is lesznek újabb teendői, nevezetesen például az, hogy a korábbi évekhez képest valamivel később szedjék fel a répát. Ez számukra kétségkívül bizonyos nehézségeket jelent — egyebek kö- zött^a munka szervezésénél — viszont előnyökkel is jár, miifthogy a répa cukortartalma októberben a legmagasabb. Miután az idén országosan bevezetik a minőség szerinti átvételt — amely mindenekelőtt a répa cukortartalmát »honorálja« — a termelők az anyagi bevételek szempontjából jól járnak. Amennyiben megismétlődne például a múlt évi termés- eredmény, a később átadott alapanyagért a termelők mázsánként R forinttal többet kapnak, az új árrendszer ugyanis előnyben részesíti az ipaRózsák! Ezüstfenyők, diszalmák. díszszilvák, orgonák, díszcserjék, virághagymák új, színes, nagyár j egyzékét kérésére díjmentesen megküldjük. Vidéki növényrendeléseket, postai szállítással, pontosan teljesítjük. Szálkái Rózsatelep, Díszfaiskola 1061 Budapest, Népköztársaság útja 8. (42007) A KAPOSTÁJ Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Kaposvár) feliítix csónakot, belekapaszkodva ate evezölapáttal az iszapba. IngujjaS parasztember volt a másik evezős. Bedobta az evezőt a csónakba, kilépett a vízbe, s úgy tolta kézzel az utolsó métereken. — Értünk jöttek — mondta Aranka. Ez az egész a/nnyira érthetetlen volt, hogy nem is tudott rá mit mondani. Megsimogatta Aranka haját, fölállt, s odament a csónakosokhoz. — Ezt az asszonyt kellene, elvtáxsak ... a csecsemővel.., — S önmaga számára is furcsán, idegenül hozzátette; — Ma született. — Tudom — mondta a szőke katona. S ügyesen, hogy a bakancsát be ne sározza, kiugrott a partra. Elegáns volt, folttalan, tiszta csukaszürkében, mellén távcsővel. — Azért jöttünk. Odament Arankához; megállt a hordány felett. — Itt a csónak, fiatalasz- szony. Mehetünk. A nyelvén volt, hogy hozzátegye: ugye, megmondta, hogy itt háború van ... vagy valami ilyesmit. De nem mondott semmit. A szőke szöcske, gondolta Aranka. Vajon igi*„ ez7 Vagy csak álmodom? András mégfóeta a ród TVl VCftCt, ÍCXVCI.ICA, Ci.Uldúltak a csónak felé. A paraszt igazított a ladik orrán, hogy könnyebben elérjék. — Elöl, két oldalról mellémegyünk. Belegázolt az eddig tisztán megőrzött bakancsával a viz- be. A paraszt kitért előle a lánccal; át kellett lépnie a láncot. A parasztnak el kellett vennie az egyik oldalt Andrástól, mert különben nemi bírták volna a hordagyat beemelni a ladikba. De' ahogy a láncot elengedte, a ladik mozogni, himbálózni kezdett; valami mozgása volt a víznek. Jól bele kellett menni mind a négyőjük- nek a vízbe, hogy kényelmesen ráengedhessék a két pet- rencerudat a két ülésdeszkára. Aranka fölpillantott. Jó kis hordágyúk van, mi ? — szerette volna mondani. Jobb, mint az igazi. De nem mondott semmit. Nem is tudott volna, és nem is hallatszott volna. Nagyon ropogott mindenfelé. Puska meg géppuska. Meg ágyú. András gázolt a vízben; tolta beljebb a csónakot, hogy evezni lehessen, meg tartotta az egyensúlyt, amíg a paraszt meg a pedáns kis szőke katona fölkapaszkodott. Aztán ráhajolt Arankára, és megcsókolta. A száját csókolta meg. Hideg volt Aranka szája. Soha még ilyen hideg nem volt. Vagy a saját szája volt túlságosan forró? Erőt szeretett volna átsugá- ctü maga bői Arankába a két mezőgazdasági vontatóvezetőt (traktorost) és két tehergépkocsi-vezetőt. Jelentkezni: a termelőszövetkezet, Kaposvár, Topouari út 35. szám alatti központi irodájában lehet. i (161505) HOC I Molnár Zoltán
