Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

Őszi hajrá előtt Kiegyensúlyozott ellátás Munkaversennyel a jobb gazdálkodásért Termelőszövetkezetek vállalásai Túl van már az év számos nagy feladatán a mezőgazda­sági üzemeket gépekkel, al­katrészekkel és vegyszerekkel ellátó vállalat, az Agroker kaposvári kirendeltsége, de még hátravan a 'két legna­gyobb: az őszi termény beta­karítás* valamint a földmun­kák. A várható igényekről és a rendelkezésre álló készle­tekről érdeklődtünk a vál­lalat főmérnökétől. Farkas Józseftől. — Valamennyi típusú trak­torral rendelkezünk — mond­ta —; a legkisebb MTZ—80- asitól a legnagyobb K—701-esig mind van raktáron. Épp a napokban adtunk el 11 T—150 K típusú 165 lóerős szovjet traktort a megyej igénylőknek; ez a gép most a legkeresettebb, teljesítmény­adatai alapján a földmunkák­hoz jól használható. A szállí­tás akadály nélkül folyt, épp­úgy, inint az év folyamán népszerűnek bizonyult MTZ— 80-as traktoroké, amelyekből még nyolcvanat rendeltünk. A meglevő gépekhez elegen­dő kiegészítő tartozékkal, eke­vei, tárcsával is rendeleke- zünk, így ez sem okozhat .fennakadást Az őszi betakarításhoz szük­séges adapterekből elegendő állt raktáron, ám az év eleji fagvok miatt kiesett gabona­területekre a tervezettnél több napraforgót ültettek. Bár sikerült a kereskedő vál­lalatnak a megnövekedett igényeket is kielégíteni, a fő­mérnök hangsúlyozta, napra­forgó-adapterből többet már aligha tudnak beszerezni, aki tehát most gondol vásárlásra az nehéz helyzetbe kerül, mert ez az ország más részein is elfogyott A műtrágyák ez évi for­galma alapján elmondható, hogy némely gazdaság hely­telenül a jövő évi termést biztosító tápanyagokon próbál spórolni. Erre utal, hogy a bőséges ellátás mellett csak bővítette a raktárkészletet az a 3500 tonna hatóanyag, ame­lyet visszamondták az üze­mek. Igaz, az országban van ennél rosszabb arányt muta­tó megye is, ennek a jelen­ségnek mégsem kell örülni, hiszen termelni — a pénzügyi feltételektől függetlenül — jö­vőre is kell. összesítve a tapasztalato­kat: a változó, sőt olykor szeszélyes időjárás, valamint a következtében módosu'ó termékszerkezet nem hozott megoldhatatlan akadályt a megye gépekkel, alkatrészek­kel, vegyszerekkel való ellá­tásában, és az Agroker rak­tárkészletét látva kiegyensú­lyozott ellátás várható az őszi csúcs idején is. Az utób­bit szolgálja a szeptember 20-tól november 25-ig tartó ügyeleti szolgálat; ez idő alatt vasárnaponként is ad­nak ki alkatrészeket az igény­lő üzemeknek. Az ügyelő“ egyébként országos szervezésű a MEGÉV irányításával, így ami alkatrész az országban kapható, az a megrendelés helyétől függetlenül 24 órán belül eljut a megrendelőhöz. B. A. A pért közelgő XII. kong­resszusa és hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozó mun­kaversenyhez megyénkben egyre több mezőgazdasági ter­melőszövetkezet csatlakozik. Már korábban hírt adtunk a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet dolgo­zóinak vállalásairól és a me­gye többi nagyüzeméhez inté­zett versenyfelhívásról. A múlt hét végén — e hét el- eiején 1 a vései, a somogysár- di, a nagybereki és a kéthelyi 'szövetkezet tagjai jelezték a tsz-6zövetségnek. hogy csatla­koznak a munkaversenyhez. A szövetkezetek szocialista brigádjainak, munkahelyi kö­zösségeinek vállalásai általá­ban a fokozottabb takarékos­ságot, a költségek csökkenté­sét, a növénytermelés, az ál­lattenyésztés eredményeinek, gazdaságosságának növelését célozzák. A vései szövetkezet dolgozói többek között vál­lalták, hogy a szárazság okoz­ta kieséseit pótlására ez év végéig 10 százalékkal növelik az állattenyésztés árbevételét és az egy tehénre jutó tejter­melést 2970 literről 3500 li­terre emelik. Azt tervezik, hogy a minőségi munka és a gondos betakarítás révén az almatermés 80 százalékát ex­portálják — ez a gyümölcsös bevételénél 15 százalékos többletet jelent. A somogy- sárdi Haladásban az őszi ta­lajéi őkészítéKi, vetési és beta­karítási munkákat háromszá­zalékos energiamegtakarí­tással akarják elvégezni, és a tömegtakarmányok jobb felhasználásával 40 deka alá szorítják az egy liter tejre jutó abrakfölhasználást Az abrakcsökkéntés a tömeg ta­karmányok szakszerűbb hasz nálala szinte mindegyik mun­kavállalásban szerepel. Nagy­berkiben például elhatároz­ták, hogy a cukorrépakoronát az idén teljesen betakarítják és silót készítenek a kukori­caszárból is. Ezzel és a gyep­területek további javításával lehetővé teszik, hogy hatvan­nyolcvan hektárnyi szántó­földön nem takarmányt ha­nem egyéb árunövényt ter­melhessenek. Az álattenyész- 1 és Den dolgozók számos elha­tározása közül ernüítésre mél­tó, hogy egy kiló sertéshúst éves viszonylatban 3,3 kiló abrakfelhasználással termel­nek, és azzal együtt, hogy az év végéig a tervezettnél négy százalékkal több hízómarhát értékesítenek, az egy Kilo súlygyarapodásra jutó abrak­mennyiséget 5,1 kiló alatt tartják. A kéthelyi termelő- szövetkezet tagjai az állatte­nyésztés árbevételének hat- százalékos emelésével kíván­ják ellensúlyozni a növény- termelésben jelentkező aszálykárokat és a szövetke­zet összes termelési értékét a tervezetthez képest öt száza­lékkal emelik. •r Nőtt a termelés, de hiány maradt a kellék A rendkívüli Igény azonban szerencsére más területen nem jellemezte az eddigi for­galmat, bár többek között alaposain megnőtt az alkatré­szek eladásából származó be­vétel is. — Befejeztük már az éves leltárt így a szezon indulá­sakor már teljes kapacitással fogadhatjuk vásárlóinkat A tavalyihoz viszonyítva na gyobb, eddig mintegy 4,5 mil­lió forintos forgalmat értünk el alkatrészekből: Ez nemcsak a mennyiségre, a nagyobb vá­lasztékra is utal. A tapaszta­latok szerint nem volt külö­nösebb gond az ellátásban, s úgy véljük, nem lesz az év végéig sem. Némi fennakadást csak az E—512-es kombájnok egyes, alkatrészei okoztak, ezek ugyanis beszerelhetők az IFA teherautókba, amelyek­nek, sajnos, meglehetősen rossz az alkatrészellátása. Ne­künk azonban nem felada­tunk ellenőrizni, hogy a ná­lunk vásárolt alkatrészt hová, milyen gépbe szereli be a ve­vő, s az eladás közös érde­künk. Bár a főmérnök szavai sze­rint ezek a »-cikkek« is előbb- utóbb mindenki számára elér­hetővé válnak, több mint el­gondolkoztató, hogy immár évek óta Visszatérő — meg­oldhatatlannak látszó — gond az IFA teherautók ellátása. És a hiányos alkatrészskala hihat a kifejezetten mezőgaz­dasági jellegű forgalomra is, Tanácskozik az Európai Min&ségeSSenőrzésí Szemezel 23. konferenciája A minőség, a gazdaságosság •s az érdekeltség kérdéseivel glalkozik az Európai Minő­ségellenőrzési Szervezet fiOQC). kedden a Hilton-szál- óban kezdődött 23. konfe­renciája, amelyen hqgminc ország 800 szakembere vesz ■ észt. A tanácskozást Olajos József, & Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnöke nyitotta meg, majd Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyette­se tartott előadást. Gondokkal teli, nehéz esz­tendált után az idén derűsebb év elé nézhettek a Rákospa­lotai Bőr- és Műanyagíeldol- gOEÓ Vállalat marcali telepé­nek dolgozói- Az üzem Mar­caliba települése óta eltelt időben sok feladatot oldottak meg. Céljuk egyrészt az volt — kivált kezdetben —, hogy munkát adjanak a környék­beli lányoknak, asszonyoknak, másrészt olyan magas színvo­nalú termékeket akartak elő­állítani, amelyek a külföldi piacon is vevőre találnak. Az első félévben amiatt főtt az üzem vezetőinek a feje, hogy miként állíthatnák meg a nagyfokú elvándorlást. A tervek teljesítésével is bajok voltak; csak az államközi szerződésekben meghatározott feladatoknak tudtak eleget tenni. Ha az okokat kutatjuk, kü­lönös kettősségre figyelhetünk fel. Hosszú évek következetes munkájának eredményekép­pen elérték a marcaliak, hogy termelésűik megugrott, az alapanyag-ellátás, a kellékek szállítása azonban egyenetlen, akadozik. Leegyszerűsítve a dolgot: termelnének még töb­bet is, ha lenne miből. Nem csoda, ha az emberek hangu­lata ezekben a hónapokban nem volt éppen rózsás. 1977-ben a könnyűiparban általánosan elterjedt szalag­rendszer helyett a marcali üzemben áttértek az úgyneve­zett szekciógyártásra. Ez rész­egységekre bontja a szalag­munka folyamatosságát; így minden egyes munkafázisra speciálisan képzett munkáso­kat lehet kiválogatni és al­kalmazni. Ez az újítás akko­riban 160 százalékos termelés- növekedést hozott. Ezt azóta is tartjuk. Az új munkamódszer beve­zetését azonban meg kellett előznie a profiltisztításnak. 1978 januárjától a sokféle ap- róbb-nagyobb termék helyett csak női táskák készítésével foglalkoznak. Bórd íseművesek mondják: ha vannak a szak­mában lépcsőfokok, akkor ennek a divatcikknek a készí­tését a táskagyártás egyete­mének lehet nevezni. Nyil­vánvaló, hogy ilyen munkát nem lehet avatatlan kezekre bízni. Ezzel nincs is baj a marcali üzemben- Garancia rá az ötven százalék feletti szakmunkásarány és a szin­tén nagy létszámú törzsgárda. Ezeket a feltételeket min­denképpen meg kellett te­remteni ahhoz, hogy az idén augusztusban ismét nagyot lépjenek előre. A csoportos díjazás helyett bevezették az egyéni darabbérezést. Alig egy hónap alatt az előállított termékek mennyisége ■ 30—40 százalékkal nőtt. Egy szemlé­letes számadat: . júniusban a két műszak együttesen 800— 850 táskát készített naponta, az egyéni, bérezés bevezetése után ez napi 1500—1600 da­rabra nőtt. A szép számok azonban egyenetlen termelést takar­nak. Soha nem volt még ilyen akadozó a nyersanyag-ellátás, mint az idén. Az első félévet több mint négymilllió forin­tos lemaradással zárták. Ak­koriban indult meg a dolgo­zók elvándorlása is. Ez a má­sodik félév kezdetére meg­szűnt. Azt azonban most sem lehet tudni, hogy mikor áll le a munka a hiányzó anyag miatt. Matics Miklós, a gyáregység vezetője azt mondta: nem volt ''^lytélén lépés akkor be- veze i a termelést serkentő egy bérezést, amikor ellá­tási gondokkal küszködnek. Így legalább remény van ar­ra. hogy az év végéig behoz­zák a lemaradást. A másik megoldás ugyanis az lett vol­na, hogy elhalasztják az egyé­ni bérezés bevezetését, vagyis egy hatékony tényezőt kihasz­nálatlanul hagynak az anyag- szállítás gondjai, a szervezet­lenség miatt. / A gyár-egységvezető vélemé­nye szerint az alapanyag-ellá­tásban elsőbbséget kellene biztosítani az exportra ter­melő . üzemeknek. Ma ugyanis csak harmadsorban veszik számításba őket a szállítók, mert először a tőkés és a szo­cialista országbeli kötelezett­ségeiknek tesznek eleget. Ezt a sorrendet tartja a második lépcsőben a feldolgozó üzem, ám itt már akadozik a szállí­tás, és többnyire csak' nagy erőfeszítések árán ' tudnak eleget tenni exportkötelezett­ségüknek. Ahol pedig még egy harmadik fokozat is van ... A marcali üzemben túl so­kat éreznek az emberek az anyagellátási gondokból, ami nemcsak a közérzetükre, ha­nem az ellátásra is kihat. Né­hány kisebb szövetkezetét le­számítva ugyanis egyedül itt készítenek iparszerű körülmé­nyek között divatos női tás­kákat. Amikor az üzletekben a vártnál szegényesebb áru­készletből válogathatunk, gon­doljunk erre is. fe 1. » Mi az oka ? A mikor néhány nappal ezelőtt sebtében készültem válaszolni e kérdésre, egyáltalán nem ejtett rabul a tévedhetetlenség érzete. Emlékezetem szerint még sohasem. Igaz, nem túlságosan szeretem azokat az embe­redet, akik — mint a kígyó a kézből — hasonló helyzei- ‘ben »silcamlósan» igyekeznek kicsúszni a válasz elől; alá,; »jól felfogott érdekükben« ilyenkor azt szokták mondani, hogy »talán igaza lehet a kérdezőnek«; »előfordulhat, hogy helyenként így van»; »lehetséges, ámbár nem vagyok meg­győződve arról, hogy«... és így tovább. Azok közé tarto­zom, akiknek mindenről van véleményük, de sohasem vár­ják el, hogy azzal mindenki egyetértsen, feltétlenül igaznak vagys tévedhetetlennek tartsa. Vagyis — mi, sok százezren — szeretjük a vitát, a vélemények összecsapását, vagy ha úgy tetszik: a kristályosodási folyamatot. Mert »attól oko­sodik a gyerek«. És nem lebecsülésként mondom: mi ter­mészetszerűen »gyerekek« /vagyunk sok-sok folyamat meg­értésében és megítélésében, hiszen ezernyi új, sokszor meg­magyarázhatatlannak tetsző jelenség tanúi lehetünk e ro­hanó világban. Nem könnyű hát válaszolni arra a kérdés­re, hogy minek »Mi az oka?-» De totózná nem szabad! Az ugyanis szerencsejáték. És a társadalmi folyamatok áradá­sát — szerény ismereteim szerint — sohasem lehetett a szerencsére bízni... No, hát minek mi az oka? Azt kérdezték tőlem egy fó­rumon: »Mi az oka, hogy a fiatalok olyan „örökösen han­goztatott” fogalmakkal sincsenek tisztában, mint a demok­rácia, a proletárdiktatúra és így tovább.» Mi az oka? Vá!-» tok. Nem mi, hanem kik az okai? Azt mondtam őszinte meggyőződéssel, hogy elsősorban maguk a fiatalok... Le­het, hogy mást vártak. Lehet, hogy nekem is azt'— az egy­re inkább kétségbe vonható formulát — kellett volna mon­danom, hogy tudniillik az egész társadalom. De nem mond­hatom ezt, mert más a véleményem. És ezt vállalom. Vala­hányszor azt mondjuk, hogy valami — lásd: az ifjúság ne­velése, a bűnözés, az oktatáspolitika, a közművelődés, a »cigánykérdés«, a fegyelem, a viselkedéskultúra, a rendte­remtés és így tovább — oz egész társadalom ügye, akkor mindig ki lehet mutatni, hogy az »érdekeltek» a másik »érdekeltre» mutogatnak. Azaz: ha mindenki felelős, ak­kor senki sem érzi a, felelősséget. Mennyi bajt okozott már ez a felfogás! Aligha tudnám csokorba szedni valameny- nyit Pedig ez a »valamennyien felelősek vagyunk» volta­képpen törvényszerűen következik a közösségi társadalom fogalmából. Csak hát a »közösségépítésnek» még igencsak az elején tartunk... Miért nem ismerik a fiatalok a világnézet, a politika, a gazdaság, a társadalom alapvető fogalmait? Először is nem hiszem, hogy általában nem ismerik! Csalt azok nem tudják felfogni e fogalmakat, akik nem akarják, akiknek »szellemiségében» az érdeklődés nyoma sem található. Vagy akik olyanoktól hallottak róluk, akik maguk is csak. szaj­kóztak, meggyőződés nélkül, »tananyagként» ismételgettek — előbb-utóbb az egész emberiség számára becses — fo­galmakat Jómagam 1948-ban hallottam először a marxista filozófiáról, s tanárunk, a »Füttyös» magas röptű eszme- futtatásával akaratlanul is mindent elkövetett azért, hogy teljességgel elidegenítse középiskolai tanulóitól a marxista filozófiát. Nem értettük. S ez elég volt ahhoz, hogy ne sze­ressük, ne érdeklődjünk iránta, ne tekintsük világnézetünk alapjának. Szerencsére mástól is hallottunk egyet s mast a filozófiáról. És felhívták a figyelmünket arra, hogy jár­junk a megyei könyvtárba, s hogy mit keressünk ott mit olvassunk el, amiből épülni fogunk emberibb emberré. Ez az útmutatás hasznosabb vo.lt' C sakhogy azt mondtam az előbb: ha igaz lenne, hogv az ifjúság nem ismeri, nem érti mindennapi fogal­mainkat, akkor magára vessen. Miért? Azért, mert ezernyi lehetősége van arra, hogy megismerje. Nem soro­lom őket hiszen a tévétől a rádióig, a nyomtatott sajtótól a könyvtárig, a KISZ-taggyűlések, a.i iskolai fórumok, a legkülönbözőbb rendezvények sorozatáig, a lexikonoktól a politikai irodalom olvasmányos közléséig számtalan alkal­muk van erre. Milyen jogon panaszkodik az, aki nem él a felkínált lehetőséggel? Milyen alapon kérdez, aki vattával dugja be a fülét a válaszok elől? Az érdeklődést, a termé­szetes kíváncsiságot semmi sem pótolja! És máris túljutottam eredeti mondanivalómon, mely a mai jegyzet címét és kiindulópontját adta. Arra gondolok, hogy valami »ördögi» — szándékában bizonyára egészen jó — törekvés következtében elterjedt egy olyan felfogás, mi­szerint mindenért a társadalom felel, és az egyén sem­miért! Merő tévedés! Nem tudom, hol követtük el a h:- bát, hol rontottunk el valamit, csak minduntalan azt hal­lom: »Olyan vagyok, amilyen a környezetem»; »Nem tehe­tek róla, ilyen a közfelfogás»; »Ne engem okoljanok, a tár­sadalom a felelős!»; »Nem én dolgozom rosszul, hanem rossz a belső mechanizmus»; »Nem én csavargók, nem én lopom a munkaidőt: a társadalom teszi lehetővé a szá­momra, s ha mások így is boldogulnak, miért élnék én másképp?» Tragikus következmény! Mintha közösiségi társadalmat építve egy \ kifacsarodott felfogáshoz jutottunk volna, ah­hoz, hogy ezután egyénileg seniki sem felelős önmaga jelle­méért (!), munkájáért és fegyelméért, tájékozottságáért és érdeklődéséért, műveltségéért és helytállásáért. Micsoda fölmér hét étién kárt okozó tévedés ez! Hiszen a közösség egyénekből áll! S elveink, szándékunk szerint semmi sem ment föl az egyéni felelősség alól! Sajnálatos, hogy a ..gya­korlati életben ez rendszerint kinyilatkoztatás csupán, s nem a »tettenérés» figyelmeztető momentuma ... Mondhatnék más példákat is. Az érdekviszonyok el­méletét — úgy tudom — mii »találtuk ki», csakhogy az elmélet a gyakorlatban »falsot kapott». Engem legalábbis meghökkent a gyakori tapasztalat: »És mit fizetnek ezért?»; »Jó, ez lenne a dolgom, igaz, de megéri nekem?» »Ha nem fizetnek érte, miért erőlködjem?» »Nem vagyok érde­kelt». (Gyorsan megtanultuk!) És a szakma szeretete? A hivatástudat? Az elkötelezettség? »Majd ha megfizetnek érte!» Megvallom, néha rémlátomás .gyötör: mintha nem is egy szocialista társadalomban élnénk... Fogalmam sincs, hogyan tudott a közösségi eszme sokakban ilyen erőtelje­sen átcsapni az egyéni boldogulás, a közösségitől független egyéni érdekek szférájába. Nemde a rendteremtés mód­szereivel van baj? Messze jutottunk az 1956 előtti »kis pénz, kis foci« el­mélettől. Feltűnt? Miért nem lázadunk ellene? Ha rajtam állna, egy csapásra megszüntetném például a másod- és mellékállásokat, hogy mindenki ott adja a képességei ja­vát, ahol a fizetését élvezi! És megfizetném a főfoglalko­zást, amely ezentúl nem »fő», hanem egyetlen hivatás len­ne! Nem papolnék a takarékosságról, hanem példát adnék rá, amely mindig vonzóbb és követhető! Rendteremtést kezdeményeznék, s nem »felületi kezelések» sorozatát, hogy a fiataloknak, akik gyakran megkérdezik: mi az oka?, tet­tekkel tudnánk válaszolni — hitelesen, elfogadhatóan, kö­vetésre ösztönzően. M inek mi az oka? Az okokat önmagunkban keressük. Nem másban, és ne külső erőkben. Az okot senki más nem tudja megszüntetni, csak mi, akik itt élünk ezen a földön/ amelyen nagy jövőt jósolunk az em­bereknek. De a jósláson kívül cselekedni is kell boldogu­lásunkért Jávori Uf/ji

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom