Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Zenei életünk centruma:

A Liszt Ferenc Zeneakadémia

Bartók és Kodály szellemében

Amikor az 1848-as nép felismerte, hogy megmaradásának egyik fő feltétele a mind sokrétűbb és mélyebb nemzeti kultúra megteremtése, megőrzése — Magyarország zenekultúrája nem játszott szerepet Európa zenei életében. A történelmi előzmények után, a kialakult körülmények között pedig még a remény is illuzórikusnak tűnt: annyira, hogy még Liszt Ferenc is így fakadt ki: *Ha legaláb tisztességesen versenghetnénk a hasonló bécsi, lipcsei intézményekkel! Ugyan, minek ebbe belebonyolódni !«

Ám mégis »belebonyolódott« a később őróla elnevezett zeneakadémia megalapításába.

Liszt és jó néhány lelkes muzsikus — köztük Erkel Ferenc — minden erejét, tekintélyét latba vetve harcolta ki a magyar zeneművészeti főiskola létrehozását. És Liszt így írt egy másik levelében: »Engedtessék meg nekem, hogy születésemtől síromig, szívemben és tudatomban egyaránt magyarnak vall jam magam és ennek megfelelően részesítsem komoly támogatásban a magyar zenekultúrát,'«

Napjainkban, amikor a Zeneakadémia kinőtte, és többféle értelemben szétfeszíti adott falait, nemcsak építkezéssel igyekeznek megoldani a magyar zenekultúra térnyerését, hanem például a sokoldalú-sokrétű nemzetközi kapcsolatok ré- „vén is.

Sokak számára természetes és magától értetődő az évente megváltott bérlet, a világhírű zeneművészek meghallgatása, de vajon gondolnak-e arra, milyen történelmi előzmények vezettek ide, s hogy mit is jelent az ország — és a világ — zenei életében a Liszt Fenenc Zeneművészeti Főiskola? i;

(A! főváron _ legzsúfoltabb részén, a színházakkal bóvel- keófc VI. kerületben álló épület alig vehető szemügyre, legfeljebb a környező házak ablakaiból. Ezért még a rendszeres koncertlátogatók is szinte vakon mennek el az épület külső-belső értékei mellett, s állandó látogatói sem ismerik a falakat, amelyek nemcsak a zenéhez nélkülözhetetlen kitűpő

akusztikájáról híresek.

Rövid idő alatt — Í904- töl 1907-ig — készült el a ma is meglevő épület Az intézményt 1875-ben’ avatták fel — ha felavatták egyáltalán azt a három szobát, ahol a mai Irányi utcában. Liszt lakása fölött harmincnyolc növendéket, az első évfolyam hallgatóit oktatták. Majd — kereken száz esztendeje — új, tágasabb helyre költözött a zenefőisköla; ismét Liszt lakásának épületébe, de ez már egy kis palota volt, a mai Népköztársaság út 67- ben. Itt koncentterem és orgona is rendelkezésre állt.

A harmadik, a mindmáig működő színtér az akkoriban feltűnt új stílusnak, a szecessziónak reprezentánsa napjainkban is. _ Giergi Kálmán és Korb Fi óriás tervező .építészek alkotása az Erzsé- b5t-híd pesti kapujában álló két Klotild-palota, a budapesti tudományegyetem orvoskarának Üllői úti épülete, a kolozsvári, a szegedi, a debreceni egyetemek-kiini- kák is, de fő művük mégis a Zeneakadémia. S ami abban az időben rendkívüli vállalkozás volt: alapozása, fő szerkezeti elemei, erkélyszerkezetei vasbetonból vannak; ez a vasbeton-építészet magyar úttörőjének, Zielinszky Szilárdnak Is köszönhető.

Az épület külső-belső harmóniája — a szecesszió egyik jellemzőjeként — sajátos stíluskeveredésből fakad. Még asszír formák is megjelennek a Liszt Ferenc tér—Nagymező utca—Szófia utca által határolt épület felületkiképzésén.

nekarait, karmesteriéit, szólistáit, zeneszerzőit, az évente megrendezett nemzetközi versenyeket, fesztiválokat, találkozókat. Mindennek — s a fodrosban évente megtartott mintegy kétezer koncertnek — fókusza a Zene- ■ akadémia. Itt nevelik a jövő muzsikusait, interpretáto- rait — és a leendő zenepedagógusokat.

Igazgatója volt — Liszt után — Erkel, Mihalovich Ödön, Kodály, Dohnányi, Ede, Szabó Ferenc, és mindmáig Kovács Dénes; tanára volt Bartók, tiszteletbeli professzora Pablo Casals, Alfred Cortot, Gilels, Glasunow, Erich Kleiber, Mascagni, Ojsztrah, Respighi, Sibelius, Toscanini is.

Az intézményben — amelyet 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság emelt főiskolai rangra — régebben összesen hátszázan tanultak az alsó-, közép- és felsőfokon, jelenleg pedig csak a felsőoktatásban nyolcszáznál többen vesznek részt. Az ország 220 zeneiskolájában ötvenezernél több gyermek tanul zenét. A Zeneakadémia sokezer darabból álló könyves kottatára között ott a Liszt-hagyaték is. A harmadik emeleti Liszt-szobában a világjáró, de szivében, szellemében holtáig magyar művész egykori tárgyai, zongorája. A róla elnevezett intézmény atmoszférája pedig híven őrzi a névadó hagyatékát.

Péreli Gabriella a

Ékes Istók csakúgy, mint a többi sokgyermekes apa. addig tartotta a gyermekáldást

Isten áldásának, ameddig nem kellett hónapokon át törnie a fejék. hogy mi legyen a neve az útban levő újszülöttnek Mert hirtelené- ben nem is tudná megmondani melyiknél történt, hogy olyan nevet diktál be kereszteléskor a,feledékeny komaasszony, amilyen nevű már volt otthon a sok között. A plébános be is írta az anyakönyvbe, annak r&idje szerint ; azután ugyancsak csóválta a fejét, amikor másnap fölkerestek, hogy hát nem lehetne-e ldvakami a n'evet, mert abból van már egy a családban.

— Ami sok, az sok — mordult a jámbor lelkiatya, és vasárnap kihirdette a szó- . szélerői, hogy a jövőben olyan nevel kap minden gyermek, amilyen a kalendáriumban találtatik a keresztelés napján. Ö nem akar önkényeskedni, de van az égiek-között olyan patrónus- nak való, nem is egy, akinek az égvilágon semmi dolga nincs, mert senki sem veszi, föl a nevét. És ezért meg is neheztelhet. Árthat a falunak

így sokasodtak meg e faluban az olyan, nevek, amelyeket, hogy a gondterhelt keresztanyák hazáig érve el ne feledjenek, mindig külön cédulára kellett fölími — ritkára pingált nagybetűkkel.

Ezen mód szerint kapta a nevét Juhák is, a vadőr, akit Szent Joakim napján tartottak keresztvíz alá, de akit a falu népe azonban Juhákra keresztelt át. /

Juhák több mint szókimondó volt: úgy tudott káromkodni — Isten bocsássa meg neki — mintha a pokolból szúrkálnák a célba vett halandót. Jobban íéLbek tőle, mint a tűztőL Pedig ha tudták volna: mocskos hosszú nyelve csak arra jó, hogy galamblelkét bugyolálja körül a beleláthatás ellen, nem kergették volna haza oly buzgón a mezőre menők az utánuk lopakodó kutyákat, s ha fél óra múlva mégis megtalálták őket a földjük barázdájába tett gyerek mellett lapulva, könyörgő szemekkel, csak nem volt szívük hozzá, hogy újból haza- gyalázzák. De Juhák szidta — átkozta őket kutyástól, macskástól, le- és felmenő ágig, ha künn érte ef kutyát. Pedig ha jönni látták, már időben rákuporodott bő, ráncos szoknyájával valamelyik »vászoncseléd“, és amíg a vadőrt el nem nyelte a távolság, addig a bodrik fölül ajnározták a gyerekeket akkor is, ha azok úgy aludtak, mint a tej.

Juhik «zonhao jól tadta: ha a gyerek mellett «okáig kuporog a szoknya, alatta

csak kutya lehet. Ilyenkor Örült magában: Eh! félnek tőlem!“ És az is volt minden vágya: féljenek, tartsanak

tóle. így nem merik megszegni a törvényt olyan könnyen. És harag sem lesz, ha nem kerül sor a törvényre. Mert csak ott lehet rend, ahol »tekintély« áll az élen. Azt pedig,, ahogy a barátságot és a szeretet is csak kiérdemelni lehet, kierőszakolni nem.

Ez a Juhák volt az egyedüli ember a világon, aki azzal vádolta meg Ékes IsHonti Pál

CSUTAK

tők birkapásztor kutyáját, Csutakot, hogy nyulászik.

Két pontnyi fekete szeme igazgyöngyként csillant ki az aláomló gubancból. És ha valaki azon töprengene, hogy azzal a két »pontocskával« mi módon látja meg az elbi- tangolt jószágot a sűrű kóc alól, egyszerű a válasz: körű Ikémlelőben Csutak úgy áll a két hátsó lábújja hegyére, mintha több lába nem is volna.

— Hová gondolsz, Juhák?! Az isten áldjon meg! — védelmezte kutyáját a pásztor.

— Iszen, amint látod, lába is alig van az istenadtának. Megosztón, betartom én a törvént: ott lóg szegényem nyakáról a kölönc, ami a térdén, is alul ér. Terelni is alig tud, úgy veri a lábait.

Juhák — aki csak akkor szokott káromkodni, ha jött vagy távozott a törvénybontó ügyféltől, de akkor aztán úgy, hogy keresztet vetettek a kapálgató asszonyok — békésen felelt a pásztornak:

— Istók bácsi! Megveri kendet az Isten, ha hazudik. A kutyája nyúlásaik, én aszondom most is. És amit állítok, be is bizonyítom. — A tarisznyájába nyúlt, és egy süldő nyúl tetemét vette ki.

— Ezt a konyhájuk küszöbéről hoztam el,, ma hajnalban. .. Talán az angyalok tették oda?

A pásztor összerezzent Már rájött: ha hem tagad az imént nem esett volna csorba a becsületén, és szavahihetőséget js megmenthette volna. De a szegény ember lelke csak Isten előtt maradhat tiszta, ha a szegénység kötött csomót a lélkiismereÄ tér felőli homlokzaton a névadó — Liszt — bronzszobra : Stróbl Alajos műve. A lábazat feletti párkányon hat gyermekfiguna, Teles Ekle alkotásai. A földszinti előcsarnok freskóit Körösfői- Kriesch Aladár, a szecesszió egyik legmarkánsabb piktora készít ette. Egy hatalmas

bronzfej — Chopiné — Xa- very Dunikowski lengyel szobrász alkotása, a lengyel párt- és kormányküldöttség ajándéka.

A huszonötször tizenhét méteres nagyteremben 1200 ülőhely; a fő helyen egy Walcker-orgona, a fali domborművek zened fogalmakat elevenítenek meg. A négyszáz ülőhelyes kisterem a kamarazenei estek színhelye, operaelőadásokra is alkalmassá teszik.

A századforduló után felpezsdült a magyar zenei élet. Az első hatalmas fordulatot Bartók és Kodály ' népdalgyűjtő tevékenysége hozta meg. De az elv — amelynek értelmében a népi hagyományú zenekultúrának el kell foglalnia méltó helyét a nemzet szellemi életében — elv marad, ha valóra váltását nem biztosítja kiváló oktatási metódus, képzett pedagógusgárda, kellő intézményes keret.

Napjainkban a világ nagy részén számon tartják Budapest zenei életét, világszín« o szonylatban versenyképes zejátékra jelentkezem

Gyerekkorom óta lelkes híve vagyok mindenféle sportnak. Mivel a foci már több évtizede állandó szenvedélyem, szerény képességeimmel szeretnék én is hozzájárulni a magyar labdarúgás fölemelkedéschez. Közlöm hát az illetékesekkel: játékra jelentkezem. .

Igaz, már túl vagyok a

negyedik ikszen, de látva a hazai mérkőzések alacsony színvonalát, a lélektelen játékot, a bundázásokat, úgy

érzem: ott a helyem a zöld gyepen, hogy megmutassam á fiataloknak, hogyan rugtuk mi a labdát, amikor még amatőrök voltunk.

Állítom, ha valamelyik egyesület leigazol, én leszek a magyar labdarúgás legolcsóbb játékosa. Először is, mondvacsinált sportállást részemre nem kell kitalálni, mert van tisztességes foglalkozásom, rei'-des fizetésem. Az évek során hozzászoktam a rendszeres munkához. Ebből következik: ezután sem lesznek olyan furcsa allűrjeim, hogy csak fizetési napokon sétálok majd be a munkahelyemre a korpáért. Rengeteg pénzt takarít meg az egyesület azáltal is, hogy számomra nem kell IBUSZ-szo- bát bérelni, öltözői sarkot kialakítani, több szobás lakást venni, villát építeni.

Mivel erkölcsileg is eléggé megbízható talajon állok, fegyelmezési gondjai sem lesznek velem a szakvezetésnek. Ittasan rypn ülök a volánhoz, nem kergetek a Balaton hús vizébe népi zenekart, malacbandát, éjjeli mulatókból se kell hajnaltájt taxin hazaszállítaniuk, mert ■ feleségem évek óta este tízkor rendszeresen ellenőrzi, hogy ágyban vagyok-e már. Azt is megígérem, ha a csapat társasgépkocsin utazik a mérkőzés szírthelyér?,. hazafelé is a fiúkkal tartok, nem pedig valamelyik rajongó mecénás gépkocsiján száguldunk visz- sza Budapestre. Külföldi portyákra a hitvesemet nem viszem magammal. A külhoni sajtó így aztán nem kürtölhet világgá olyan híreket, hogy kedves nejem önagysá- ga méltatlanul visellcedett vásárlás közben, viondjuk egy ' londoni áruházban.

Előreláthatóan iskolai vég^ zettségem is megfelel a mai, korszerű követelményeknek. Hozzám nem kell odajönnie az edzőnek, a sportköri elnöknek, hogy fiacskám, most már bele tudsz rúgni a lábúéba, ideje hát, hogy az általános iskolát is elvégezd. Ilyen gondjuk nem lesz, mert már az egyetemi vizsgákon is túl i'agyok.

Még néhány, a játékommal kapcsolatos apróság.

Gondolom, a szakvezetés érdemeimet elismerve, előrehaladott korom miatt nem kívánja, hogy lógó nyelvvel kilencven percig futkározzama pályán. Már csak azért sem, mivel az utóbbi években a fiatalabb labdarúgóktól sem követeltek ilyesmit. Megelégszem, ha hetven percig a kis- padon ülök, és cserejátékosként csak az utolsó húsz percben jutok szóhoz. Ha esetleg csípőre tett kézzel ácsorgók a pályán, nyugodtan szóljanak rám, mert ez csak helytelen beidegződés, nagy elődöktől örökölt rossz szokás. A csapat, bizton számíthat szilárd jellememre, bundákban nem veszek részt, a taktikai utasításokat betartom, s ha a játék hevében szabálytalanság miatt leküldenek-a pályáról, sem a nézőknek, sem a bírónak nem mutatom meg, hogy nyálképző szerveim milyen kifogástalanul működnek.

Ha a szakvezetés úgy gondolja, hogy a válogatott, valamint az NB l-es csapatok gondjai nélkülem is megoldódnak, szívesen elszegődöm alacsonyabb osztályba is, sót attól sem idegenkedem, ha megyei, járási bajnokságban jut csak hely. De végre lás- 'im: az ígérgetésnek vége, most már tiszta, becsületes játék következik.

Maradjunk ennyiben: játékra jelentkezem, cím a ki- adóhivatalban.

Sporttársi üdvözlettel: Kiss György Mihály

téré. Á törvény más mértan kel mér,, mert a rendet- az ember és a javakat méri.

Ezeken pedig meglátszik a

bűntett nyoma. Ez a Juhák pedig istentelen, kegyetlen, s nem alkuszik. így ha mindent bevall, megbüntetik. Sőt Csutakot is elveszítheti. Azt pedig nehezen élné túl.

Végül úgy döntött: megmondja az igazságot, hogy visszaszerezhesse a becsületét De hogy ne essék nehezére, csak apránként mondja meg, és ha lehet, Csutakot megkíméli. Megszólalt:

— Azt a macskám tette a küszöbre, Juhák! Mert az úgy vöt hogy elfogytál: a házinyulaim. Levágtam őket, a családnak. Amint, tudódj tizenegyedmagammal vágyóit. A kutyának jutott mindig a nyúl füle, a lábafeje és a bőre. A macskának pedig mindig a belsejét adtuk. Így megszokta a nyúlbelet Volt a nyulacskáim között sok olyan színű is, mint ez a vadnyulacska. A macska mindig látta, ahogy nyúzo- gattam őket. Egyszer csak elfogytak a nyulaim; ép akkor, amikor legnagyobb szükség volt rájuk, mert a macskának kilenc kicsinye lett, akár csak nekünk. Kérdem tőled: most hogyan szoptasson? Még elegendő ételmaradék se jut, mert a maradékot is megeszik a gyerekek. Hát ki bandukolt a mezőre ege- részni. Azt eszi]:. Ha nyulacskával találkozik, nem tudja, hogy az nem egér, csak azt tudja, hogy itthon mindig olyannak síránkozta ki a belsejét. Hát hazahozta őket. Így volt, Juhák.

Az öreg igen hamar bizonyosodhatott meg arról, hogy a részigazság csak arra jó, hogy szélesre tárja a kaput a teljes igazság számára. Majdnem leroskadt a némán, de vádlóbhan néző vadőr hallgatásának »súlya« alatt. Aztán ugyancsak meg- kömnyebbedett, amikor az végre megszólalt:

— Amiket elmondott eddig, Istók bátyám, azokat én is tudtam és tudom. Csakhogy kelméd nem a tiszta igazságot mondja végig. Ezért én folytatom: a macskája csak régen volt szoptatós. Egy éve nem lát az már az öregségtől. És kendnek nem volt szíve elpusztítani. Az akkor még kölyök* Csutakot is ez melengette, ha a hidegben összebújtak. Ám amikor a macska elérte az öregkort, Csutak pedig föl- 6erdült, vele serdült az emlék, a ragaszkodás és a hála ösztöne is. És ezután már nemcsakhogy 6 melengette korábbi gondviselőjét a hűvös éjszakákon, hanem ő: Csutak hordogatta haza éjszakánként a belet szolgáltató nyulacskákat is, amelyeket még el tudott fogni és amelyekből Istók bátyám mindenkinek kiosztotta a megszokott részét.

Mert az állat, főképp a kutya, inkább »meghal«, mintsem a legaljasabb bűnt: a hálátlanságot kövesse eL Ezt elhiheti nekem, Istók bátyám. »

Amit a vadőr mondott, .a pásztor már régebben tudta. Mégis örült az öreg, mert így reménykedhetett, hogy kutyáját nem kell elvesztenie. — Azért van szíve ennek a goromba Juháknak, csak mögéje bújtatja a hivatásának. »Eldugja!« — állapította meg magában. De ezek után hogyan védelmezze a kutyáját? Hiszen amíg ő, a pásztor átaludhat.ia az éjszakát, addig q vadőr a hajnalokat még az éjjeleket fürkészi, s így mindent tud.

Fölösleges volt töprengenie, a szélesre tárt kapun hamar besétál az igazság. Amint a pásztor és a vadőr a távolabb legelésző nyáj felé ballaglak, előttük egy süldő nyúl pattant ki a rejteké- ből. öl: még föl sem ocsúdhattak a meglepetésből, amikor Csutak foga közé kapott kolonccal és megnyúlt testtel kilőtt nyílként utána ve-, tette magát, s mindem cikk- cakkot cselvetés ellenére mihamar el Í6 csípte.

Másnap beszélték az asz- szonyol:, hogy Juhák éktelenül káromkodott a mezőn, szidta-átkozta azt az istentelen gazembert, aki először találta ki, hogy egy csutak- nyi Ids pásztorkutyára olyan dögnehéz kölöncöt kell tenni. ..

— Nem olyan rossz ember az a Juhák... Csak úgy mutatja — igy a pasztát.