Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

Elutazott a DMVSC Jugoszláviába

A* MLSZ döntése érteimében ebben az esztendőben az NB II-ben bajnokságot nyert csapatok közül a Debreceni MVSC képviseli hazánk színeit a Közép-európai Kupa mérkőzéseken. Több mint négy évtizede játszott debreceni csapat ilyen kupában, a harmincas években a város legendás hírű együttese, a Bocskai mérkőzött a nagyerdei stadionban a Bolognával.

A DMVSC együttese hétfőn

délben 16 játékossal autóbusz- szal indult el a jugoszláviai Zsenyicába. Szegeden alszanak és csütörtökön reggel mennek tovább. A Szarajevótól nem messze fekvő kis bányászváros. Celik csapatával szerdán délután játssza le KK-mérkőzését a debreceni együttes.

Rajt az európai kupákban

Kedden meglesz a rajt a két UEFA Kupa mérkőzéssel; amelyen az egyik szereplő a Ferencváros csapata. Az FTC Szófiában a Lokomotiv ellen lép pályára A másik mérkőzés : Glentoran—Standard Liege. A kedd—csütörtöki kupasorozatban összesen 61 mérkőzés lesz. A BEK-ben az Ü. Dózsa érdekelt Ellenfele a Du/kla Praha a KEK-ben a Juventus a Rába ETO-val játszik.

! Szeptember 26-án az UEFA Kupában a Rapid—Diósgyőr mérkőzésre kerül sor.

Harcok Bécstői Berlinig

A Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttesének föllépése Kaposváron

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról.)

Kemény, de sportszerű játék jellemezte a találkozót, melyen a Latinca jutott vezetéshez, de a jó taktikával küzdő hazaiak, ha nehezen is, maguk javára fordították az eredményt, a mezőnyben jól játszó marcaliak ellen. Góllövök: Szigeti (11-esből), Nagy, illetve Fódi. Jók- Lóki, Har- czos, Bakonyi, Szigeti, illetve Péntek, Pasztusics, Fódi

Kadarkút ifi—Rákóczi ifi 0:8 Sctaán György

Vasas—Tab 0:0

Kaposvár, 300 néző. V.: Au- man.

Vasas: Kutast — Kurdi, Pataki, Pető, Szabó, Máli, Szalai (Borbély) , Fábián, Hideg, Pável. Orsós (Rezsó). Edző: Fülöp János. Tab: Gróf — Németh, Vendl, Barabás, Molnár, Androsovics, Kovács, Vinkler, Balázs (Gyürke), Reichert, Berki. Edző: Puha József.

A Vasas többet, a Tab veszélyesebben támadott. A kisméretű salakos pálya nem kedvezett a hazaiaknak. Jók: Kutasi illetve Gróf, Vendl, Vinkler.

Vasas ifi—Tab ifi 1:1

Csupor Gyula

Táncsics—Karád 3:0 (2:0)

Kaposvár, 250 néző. V.:( Nagy M,

Táncsics: Kótai — Pápai (Tresz- ler), őri, Bolla, Bara, Illés, Czau- ner, Hódosi, Orsós (Daka), Kiss Bántó. Edző: Zsoldos László. Karád: keresztes — Szalai, Lepenye (Farsang), Komáromi II., Kudom- rák, Ellenberger, Komáromi I., Barabás, Buzsáki, Egyed (Szabó), Hoppár. Edző: Tscheppen György,

A nagy fölényben játszó Táncsics a helyzetek sokaságát hagyta ki. A játék képe alapján nagyobb arányban is nyerhetett volna. Góilövők: Czauner, Bántó, Orsós. Jók: Kótai, Hódosi, Bántó, illetve Keresztes, Lepenye, Szabó.

Rákóczi ifi III.—Karád ifi 3:0

Pcrényi György

Mernye—Fonyód 4:2 (1:0)

Memye, 300 néző. V.: Perger.

Mernye: Szekeres — Herencsár, Horváth, Szanyadi, Kovács, Kiss (Tardi), Simon J., Bogdán, Simon IYI., Cservenák, Simita. Edző: Szűcs László. Fonyód: Fodor, Kis- pál, Gyuricza, Landor, Túrái, Ve- csera, Kila J., Zámbori, Kila Cs. (Molnár), Ható, Fehér. Edző: Túrái Lászió.

A mernyeiek gyors, korszerű játékával szemben csak egy félidőn át tudott ellenállni az újonc csapat. A szünet után sok gólhelyzetet dolgoztak ki a hazaiak. Góllövők: Simita, Herencsár, Simon J., Kovács, illetve Ható. Túrái. Jók: Szanyadi, Bogdán, Simon M„ Simita, illetve Lon- dor, Ható.

Memye ifi—Fonyód ifi 3:2 Kéri Lajos

Marczali—Csurgó 2.-0 (1:0)

Marcali, 350 néző. V.: Sümegi.

Marcali: Baris — Vida. Hajdú, Bálint, Bede (Kecskés), Filagics, Kovács, Lassú, Greguss, Luka, Sándor (Mohr). Edző: Sándor

Imre. Csurgó: Jancsi — Kovács, Kisgéczi, Hosszú, Polgár, Horváth, Kütsön, Benesik, Eleki (C. Kovács), Takács, Horváth. Edző: Kütsön László.

A jó iramú, küzdelmes mérkőzésen a többet támadó Marcali biztosan nyert. Góllövők: Greguss, Lassú. Jók: Bálint, Kovács, Greguss, illetve Kovács, Kisgéczi, Kütsön.

Marcali ifi—Csurgó ifi 1:3

Bősz Ádám

A forduló válogatottja:

Pető (Lábod) — Péntek (Latinca), Czár (Nagyatád), Riba (Boglárlelle). Bocsev (Siófok), Soós (Boglárlelle), Kovács (Marcali). Vinkler (Tab) Simon (Memve). Szigeti (Kadarkút), Bántó (Táncsics).

A nemzeti tragédiák mindig bőséges művészi alapanyagot hordoznak, a háborúk szinte kínálják az irodalmi, zenei és másféle feldolgozások lehetőségét. S lengyel barátainknak gyakran kijutott a kataklizmákból: történelmük

másból sem áll, mint levert fölkelésekből, elfojtott szabad- ságkü zdel mék bői, leleplezett összeesküvésekből é6 temeté- |sekből; jogosan vártuk, hogy a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese gazdag repertoárral idézi föl kapos1.

Siófok

c

C

—

—

25-6

12

2.

Kiss J. SE

6

4

2

—

18-6

10

s.

Táncsics

C

4

1

1

20-3

9

4.

Latiné»

6

4

—

2

11-6

8

5.

Vasas

6

3

2

1

10-5

8

6.

Kadarkút

6

4

—

2

15-19

8

7.

Mernye

6

3

1

2

8-8

7

A.

Barcs

6

2

3

1

7-7

7

9.

Nagyatád

6

2

1

3

4-7

5

10.

Bogicrlell«

6

2

1

3

9-13

5

11.

Tab

6

1

2

3

9-13

5

12.

Marcali

6

2

—

4

6-11

4

13.

Fonyód

6

1

1

4

14-20

3

14.

Csurgó

fi

1

1

4

5-15

3

15.

Karád

6

1

—

5

5-21

2

16.

Lábod

6

—

1

5

3-22

1

vári föllépésén a grünwaldi győzelem és a krakkói felkelés, az osztrolenkai vérfürdő és az Oka-parti harcok emlékét, A létrehozásának harmincötödik évfordulóját

ezekben a hetekben ünneplő együttes tökéletesen kielégítette a Csiky Gergely Színházat csaknem zsúfolásig megtöltő közönség e várakozását szombaton este: a száznyolcvan tagú, világot járt művészcsoport műsora különleges élményt nyújtott.

összeállításuk két része köÚjságírók

Somogyiján

Goitein Gábor ügyvéd volt, s olykor-olykor »átrándult« a sajtó területére. Még 1918— 1919-ben a Somogy vármegyét szerkesztve is folytatta praxisát Goitein Kaposváron született 1885. szeptember 27-én, a szülei kereskedők voltak; a középiskolát helyben végezte, jogot Kecskeméten és Kolozsváron tanult. 1905-ben a So- mogyvármegye riportere.

1917-ben, amikor »Háborús Eleven Újság« címmel estélyt rendeztek Kaposváron a háborúban. elesett katonák árvái javára, a Somogyvármegye tudósításában olvasható a neve Gerő Manóéval együtt mint akik »a szövegírók közül egyaránt bámulatra méltót teremtettek«. Harminchárom éves korában, 1918. szeptember 8-án vette át a Somogyvármegye szerkesztését Elődeinél jóval haladóbb álláspontot foglalt el a legfőbb, kérdésben (amiben persze az események is szerepet játszottak): beköszöntő cikkét az an- nexió nélküli — megegyezéses — béke jegyében fogalmazta, és közölte Károlyi Mihály gróf békenyilatkozatát amely akkor »cenz. táv.«, azaz még cenzúrázott táviratként érkezett Budapestről.

Három hónap múlva, december 8-án jelent meg a Somogy vármegy ében ' »Kaposvári glosszák« című cikke, amit szerkesztő önmagához írt: »Maga egy udvarias ember, aki senkinek sem akar kellemetlenkedni. Hát majd én segítek. Maga megszabadul a sajtójogi felelősségétől, amit, sajnos a mostani kormány sem törölt el, (és még sajtó- szabadságról mer beszélni!) Szabadul azzal, hogy ebben a rovatban soha nem írnak i,ea- zat. Maradok Szerkesztő úrnak egyetlen igazi barátja:

Gábor diák.«

Az ironizáló sorok persze inkább jelentették a monarchiabeli háborús sajtóviszonyok nekrológját, mint az új — a Károlyi-féle — sajtó- törvény bírálatát. Ez ugyanis egyik nagy vívmánya volt az őszirózsás forradalomnak: eltörölte a cenzúrát és a lap- biztosítékot. Az utóbbi például vidéken húszezer korona kaució lefizetéséhez kötötte egy napilap megjelenését — ily módon eleve megfosztva a legszegényebb rétegeket attól

a lehetőségtől, hogy érdekeik védelmére lapot indítsanak. A sajtóról szóló 1918-as néptörvény nem kötötte engedélyhez az utcai árusítás, a kolportázs jogát sem, amelynek megvonásával a Tisza- és a Wekerle-karmány idején a haladó szellemű, baloldali lapokat anyagilag is igyekeztek megfojtani.

A Somogyvármegye szerkesztőjének különben sem volt rá szüksége, hogy álnéven írjon, 1918. október 30-án ő nyitotta meg a kaposvári pártok értekezletét. A megalakuló Kaposvári Nemzeti Tanács egyik elnöke Goitein Gábor lett, s ettől kezdve vezércikkeiben a forradalmi folyamat továbbfejlődésével szemben, a polgári demokratikus rend megszilárdításáért szállt síkra. És hamarosan megkezdődött a polémia a Somogyvármegye meg — a Somogyi Hírlap között. Ez utóbbinak a szerkesztője, Gerő Manó szintén ott volt a helyi nemzeti tanács intéző bizottságában.

A sajtóvita

Nem sokkal azután, hogy a Somogyi Hírlap átvételével a Kaposvári Munkástanács elvágta azt a köteléket, amely a lapot talán még visszatarthatta volna a további balrato- lódás útján — ti. megszűnt a szerkesztőség függése az önös érdekel által vezérelt laptulajdonostól —, sajtóvita robbant ki a két megyei hüiap között.

1919. január 23->ám a Somogyvármegye arról írt: a kaposvári pénzintézeti tisztviselőket szakszervezeti központjuk nem befolyásolja. hogy melyik pártba lépjenek be. Másnap a Somogyi Hírlap kiigazította a Somogyvármegyét »Pénzintézeti tisztviselők a szociáldemokrata pártban« címmel. Ezt a Somogyvármegye következő száima visszautasította: »... véleményünk kifejezéséhez a sajtószabadság új korszakában föltétien jogunk van, melyben a Somogyi Hírlap nem fog miniket korlátozni.« A Somogyi Hírlap erre már »A Somogyvármegye kútmérgezése« cím alatt válaszolt, január 31-i számában: »... a szervezkedő gyűlésen jóién volt a Somogyvármegye munkatársa, Faragó László elvtárs, aki ott a Somogy vármegyében közöl teknek éppen az ellenkezőjét hangoztatta nagyon okosan. így azt kell konstatálnom, hogy a Somogyvármegyénél — úgy látszik — a balkéz nem tudja, bogy mit csinál a jobb kéz.«

A pénzintézeti tisztviselők helyi szakszervezete végül mégis csak a szociáldemokrata pártba lépett be testületileg, Faragó László pedig — aki. mint az idézett cikkből kiderül, már a Somogyvármegye munkatársaként is a szó-1 ciáldemokrata párt tagja volt' — egy hónap múlva a Somogyi .Hírlapnál dolgozott.

t/iolytatjuk.)

zül kétségtelenül az első hatvan percben láthattunik-hallhattunk nagyobb művészi értékeket. Három évszázad eredményei elevenedtek meg a színpadon, s több honvédő háború hadi cselekményeit stilizálta megtisztító artisztikummá Lucjan Mazurek művészeti vezető. Józef Grubowski rendező és Witold Borkowski vezető koreográfus — korabeli egyenruhákkal, zászlókkal, díszletekkel, katonadalokkal. Megjelentek itt Jan Sobieski törököt verő, európai birodalmakat mentő vitézei, Tadeusz Kosciusko népfelkelőkből lett katonái és Józef Ponia- towski légionáriusai, azok, akik Napoleon ármádiájában küzdöttek a feudális despo- tizmus ellen. Rekonstruálták a cári elnyomás elleni fölkelések hangulatát és azoikét a hat évtizeddel ezelőtti napokét is, amikor létrehozták az önálló lengyel köztársaságot.

A műsor készítői nyilvánvalóan nem arra törekedtek, hogy az eseményeket sok mozgással, hatásos színpadi csihipuhival. párbajokkal, ostromokkal elevenítsék meg: e

sokszor lejáratott manirok helyett inkább oratorikus beállításokat választottak, s a művészi hangulat teremtés lehetőségét az énekkarnak engedték át. Biztosra mentek; a Romuald Miazga áltat betanított kórus nagyszerű hanganyaga — elsősorban a • hajlékony és érce6 tenor — lenyűgöző hatású volt, és a Wojciech Szalinski által irányított szimfonikus zenekar is méltó partnernek bizonyult.

A tánckar — önálló, funkcionális dramaturgiai feladatok helyett — folklorisztikus betétszámokkal oldotta a történések feszüiségét. A repertoár elsősorban a csoport lírai karakterének fölfedezésére adott alkalmat. A mazurkák. krakowiakok, polonezek előadására végig a szelídség, a visszafogottság, a koreográfiákra az aprócska mozdulatok. rejtett szépségek kiaknázásának óhajtása volt jellemző, mintha csak Mickiewicz gyönyörű eposzának idevágó leírásait olvasta' volna el utasításul Witold Borkowski, a táncok »szerkesztője«. Kár, hogy ez a mértéktartás az öltözetek kiválogatására és a zenei anyag szelektálására nem minden esetben volt érvényes. Az első rész operet- tes-búcsús befejezése stílustörés volt

Illúziót keltőén sikerült viszont a második rész bevezetése; azoknak az időknek énekes-zenés-táncos vissza- idézése, amikor a Kosciusko- hadosztály — Ukrajnában, még a szovjet hadsereg kötelékében — megkezdte harcát hazája felszabadításáért. Bár a teljességhez szükségesnek éreztük volna az egész második világháborús lengyel frontfolklór keresztmetszetének bemutatását, így is elismeréssel kellett adóznunk — a kiváló kórus mellett — azoknak az ismeretlen komponistáknak. akik a fegyverek közt is ébren tartották a múzsát és nem alkalmi színvonalon

A mai lengyel katonadalok, táncok bemutatása remek »levezető«, szórakoztató »oldószer-« volt. a Háry János to- borzója és — korábban a Bánk bán szép magyarsággal, gyönyörű tenor hangon előadott második felvonásbeli áriája pedig tanúságtétel egy, már közmondásos rokonszenv- ről. Ennek kölcsönösségét bizonyította, hogy az egyébként meglehetősen kimért kaposvári közönség minden egyes számra tomboló vastapssal reagált. L. A.

Honvédelmi könyvnapok

Szeptember 17—21 között

immár harmadik alkalommal rendezi meg a Zrínyi Katonai Kiadó — a közelgő fegyveres erők napja alkalmából a honvédelmi könyvnapokat: megnyitóját hétfőn Budapesten, a Zrínyi Miklós Katonai'Akadémián tartották. A könyvakció hogy a kiadó termékei

minél bővebb választékban jussanak el a fegyveres erők személyi állományához, s a lakosság legszélesebb rétegeihez.

Somogyi Néplap

Gól nélkül a Vasas—Tab mérkőzésen.