Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
Sioposok Axt hiszem lehetetlen olyan statisztikát készíteni, amelyből kiderül, hogy évente hányán és hányszor utaznak autóstoppal. Talán tíz éve még feltűnést keltett a dolog, sokan roeszalltáik az ilyesmit. Ma már elfogadott, hogy a fiatalok egy része így indul országot-világot látni. Dolgozók, egyetemisták, középiskolások . spórolnak a jószívű autósok jóvoltából Az sem ritka, hogy* csavargó, pénztelen, munkakerülő fiatalok indulnak űj kalandok felé. 1. A lány haja zilált volt, egyik kezével a ruháját igazgatta, a másikkal integetett. Nagyot szusszantva dobta le magát a kocsi ülésére. A közelében egyetlen falu vagy lakott hely nincs. Vajon hogy került ide. —■ Kitett az az állat Ä benzinkútnál kértem meg, hogy hozzon eL Azt mondta, jó. Aztán alig jöttünk pár kilométert, amikor mindenfélét elkezdett mondogatni. Utána meg fogdosni kezdett. Ellöktem a kezét. Erre azt mondta, mit gondolok, - csak úgy fuvaroz- gat, ingyen? És lekanyarodott az útról, aztán megállt. Szem- telenkedni kezdett velem. Sikerült kiugranom az autóból. Elszaladtam. Egy darabig még kiáltozott utánam. — S most hova? — A vőlegényemhez megyek. — Tudja, hogy stoppal jön? — Á.., ö egy ldcsit konzervatív. Ilyet nem lehet neki elmondani. Majd azt mondom, hogy anyám egyik ismerőse hozott eb — Ha megtudná az igazságot? — Nagy veszekedés lerme. — Nem fél, hogy egyszer baj lesz? — Nem. Az emberek általában rendesek. Jól eldumálunk útközben. Csak egy-két ilyen állat akad... - —tv' lü — Ide tehetem a hátsó ülésre? — mutat a hátizsákra a fiú. — Kösz, hogy elvisz.. — Mennyi időre jön? — Még nem tudom. Ügy beszéltük meg a gyerekekkel, hogy addig maradunk, amíg iól érezzük magunkat, vagy ameddig a pénz tart — Dolgozik valahol? — Nem főiskolára járok. Á haverokkal egy hónapot melóztunk, összeszedtük a pénzt s most a nyár végén egy kicsit lehet nyaralni. — Mennyit keresett? — Háromezer valamennyit A srácok is ilyen körül. Ebből már nyaralhatunk egy jót — Mindig stoppal utazik? — A srácok vonattal jöttek, de én később tudtam csak indulni, nem volt rendes csatlakozásom, gondoltam így ma ülök, és öt percnél tovább sehol sem kellett várnom. Fiatal férfi és nő áll az út szélén. — Elvinne bennünket K-ig? — Persze. — Koszi. Már azt hittük, itt maradunk Alig jár erre kocsi. Jegygyűrű van az ujjúkon. — Házasok? — Már négy éve. Együtt jártunk egyetemre, s amikor végeztünk összeházasodtunk. — Gyérek? — Még nirícs. Először egy lakás kéne. Az albérlet nem gyereknek való. — Hol dolgoznak? Tanítunk, középiskolában. — Nem találkoztak még az országúton a diákjaikkal ? — Eddig még nem. Most arra gondol, hogy tanár létünkre stoppolunk? Mi van abban. Nincs sok pénzünk, de szeretnénk minél több helyre eljutni. Így olcsóbb, gyorsabb és romantikusabb. Egyetemista korunkban. is mindig stoppal jártuk az országot, sőt külföldön is igy utaztunk. Megszoktuk. Persze előfordul, hogy kiszólnak: a csaj jöhet, te maradj. Meg olyan is, hogy a feleségem stoppol,, lassít a kocsi, aztán amikor látja a tag, hogy én is ott vagyok továbbhajt. Hát ez vele jár. De azért, általában fölvesznek bennünket. Ma már a stoppos lányokban elsősorban nem a könnyű prédát látják az emberek. Elfogadták ezt az utazási formát, és az autós segít annak, aki gyalog jár. Szereztünk így barátokat is. Egyszer fölvett egy fiatal házaspár, kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz. Hazáig egész jól összehaverkodtunk. Azóta tartjuk a kapcsolatot, gyakran összejövünk. Kapacs a termett és a piac hlzltt Szerződések és szolgáltatások 4. *— öreg! Levinnél Lelléig? — Nem. — Ne okoskodj! Itt szob- rozok másfél órája, a piám is elfogyott, s a kutya se akar felvenni. — Menj busszal! — Na, mondj még ilyeneket. .. A csapzott, enyhén részeg fiú csodálkozva néz az autó után. Integet egy darabig, aztán legyint, * letelepszik az út szélére. Din Tibor 1978 januárjától működik a megyei termelőszövetkezeteik kereskedelmi társulásának területi központja Nagyatádon. Tevékenységéről, eredményekről beszélgetünk Szabó István igazgatóval. — Milyen kapcsolat alakult ki á szövetkezetekkel? — Az eddig eltelt másfél év tapasztalatai alapján azt mondhatom, jó az összhang közöttünk, bár úgy érezzük, a szövetkezetek még mindig csak »kóstolgatnak« bennünket, vagyis puhatolóznak, érdemes-e velünk komolyan társulni. Az első időszak eredményeit ked- vezőeknek ítéljük meg. Igyekeztünk elnyferni a mezőgazdasági üzemek bizalmát, ami alappillére az elkövetkezendő évek munkájának. A megyében működő 82 tsz közül eddig már 79-cek van kapcsolatunk. — önök fontos szerepet játszanak a modern nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésében. Miben nyújtanak segítséget a tsz-eknek? — Szervezetünk tulajdon- képoen egy összekötő kapocs a termelő és a piac között. Ez utóbbi lehet különböző mező- gazdasági termékeket felhasználó iparág, export, és a hazai vevőkör ellátása , egyaránt Egyrészt szerződéseket kötünk a szövetkezeitekkel, tehát termelési biztonságot adunk, másrészt jó'néhány szolgáltatást nyújtunk, melyet eddig szakemberek vagy fölszerelések hiányában kényteienek voltunk nélkülözni még akkor is, ha ez több-kevesebb veszteséget okozott Nehéz lenne felsorolni, mi mindennel foglalkozunk: a termeléshez vegyszereket biztosítunk, oly módon, hogy közvetlen kapcsolatunk van nitrogén- és vegyi' művekkel. Az első félévben ebből 36 millió forint értéket forgalmaztunk. A zöldségből, gyümölcsből és burgonyából 6—700 vagonnal szerződtünk, s ennek átvétele, valamiint értékesítése részben' meg is tör-- tént Az erdészeti és fafeldolgozó osztályunk jelentős piackutató tevékenységet végez: feltárja és az üzemeknek továbbítja a piac igényeit Ezen a téren az exporttevékenység mérséklődött, mert ,úgy látjuk, elsősorban a meg növekedett itthoni keresletet kell kielégíteni. A 14 millió forint bevétel igazolt is bennünket Foglalkozunk ipari takarmány előállításáéul, így lényegében lekötjük a gazdaságok szabad termelési kapacitását — Ügy tudom, importtevékenységet is •folytatnak. — Igen, évente 120—130 millió forint szocialista importot bonyolítunk le. Legutóbb a BNV-n kötöttünk egy jelentős szerződést különböző szerszámgépek beszerzéséről. Az igényeknek megfelelően gépjárműveket munkagépeket is veszünk, sőt van olyan példa, hogy 10—15 szövetkezet, mint tulajdonos, közösen vásárol és használ bizonyos gépeket; ilyenek jelenleg a helikopterek. — Milyen szolgáltatásokat végeznek ? — Szolgáltatásaink szintén több részre oszthatok. Főleg a nyári időszakban nagy jelentőségű a fejő- és hűtőgépek szervizellátása, hiszen gyakran óráiktól függ a tej vagy egyéb hűtött áru »megmentése«. A megállapodás szerint pótoljuk a hibás alkatrésze két, a gépeket karbantartjuk, új felszereléseket állítunk üzembe A diagnosztikai fel-1 készültségünkről elmondhatom, hogy nagy teljesítményű műszeres kocsikkal rendelkezünk, s évente kétszer menetrendszerűen elvégezzük a szükséges beméréseket. Ezenkívül felülvizsgáljuk a berendezéseket, hogy megfelelnek-e a tűzrendé&zeti és érintésvédelmi előírásoknak. Kívánságra ellenőrizzük az üzemanyagfogyasztást, hitelesítjük a kutakat Terveink szerint ez évben csaknem félmilliárd' forint forgalmat jelént mindez. — Mi a következő évek feladata ? — Teróednldben szerepel az úgynevezett házilagos kivitelezésű építkezések átvállalása. A szövetkezetek csak hosszas utánjárással tudnak elvégezni egy kisebb építkezést, pótlást vagy javítást Mi ezen túlmenően vállalnánk a tervek elkészítését, az engedélyek megszerzését és- természetesen magát az építkezést is. A másik elképzelés, hogy a megyében több helyen létrehozunk takarmányboltot, ahol saját ter- meketmket is értékesíthetnénk. H. J. Az Intranszmas sikerei Az Intranszmas bolgár— magyar társaság több mint 3000 tervet készített az üzemen beV'ili anyagmozgatás megoldására. A tervek többségét szovjet, lengyel, NDK, bolgár és magyar üzemekben kivitelezték. Az Intranszmas munkáját szakosították, ennek alapján bolgár szakemberek foglalkoznak a pneumatikus szállítórendszerek, futószalagok, széles szállítószalagok, drótkötél- pályák tervezésével. Magyar- országon viszont különleges daru- és emelőszerkezetek, valamint a kikötői szállítórendszerek tervezése és fejlesztése fojyik. Az'elmúlt évek során a társaság számos jelentős és bonyolult feladatot oldott meg. lay például 14 raktári berendezést szállított Lengyelországba, öt korszerű berendezést az NDK-ba. előbb leérek, meg eonyivel is több marad. Most jó a stopp. Ez a harmadik kocsi., amiben Elveszett a Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat 1. sz. Gyára Kaposvár Jutái út' 37 S Gyártóeszkozgazdálkodás, MNB 390-01214 1. feliratú bélyegzője. i Lenyomata 1979. augusztus 18-tól érvénytelen. W** 'T'-' V ^ V'"";' ] (181379) Felvették a hordágyat; mentek. Most nem szóltak egy darabig, de nagyobb egyetértéssel mentek tovább. Erre már figyelni is jobban kellett; bokrot, zsombékot, vizet kerülgetni. — ... Menyasszonya várja — mondta egyszer a katona. András nem is értette rögtön. — Kit? — Kit...?! Hát a lengyelt! Csuda rendes gyerek volt. András nem szólt rá semmit Mit is szóljon? Előbb egy kicsit még furcsán is volt, hogy a lengyelről egyszeriben múlt időben beszél, de hát igaza van, ezekről már hiába is beszélnének másképp. Ez 'a , géppuska. Meg ez a parancsnok. Azelőtt nem is találkozott ezzel a fiúval. Hogy i« mondta? Váltóállás, az meg minek, addigra dögök leszünk... Pedig nem ártott volna az első roham visszaverése után rögtön tüzelőállást váltani... Bár hiszen mindegy. Nyilván megkerülték őket. Hát azért is jó lesz igyekezni. A románok, ha megszűnt az akadály, nem fognak ott letáborozni. Már olyan jól összeszoktak, hogy nem is kellett 6zólmi, önkéntelenül is egyszerre nyújtották meg a lépést Egyszerre csak közvetlenül mellettük porzott, sziszegett, de nem a hátuk mögül, jött, hanem szemtől szembe. Levágódott. — Ne lőj, te hülye! — ordított a kis fekete. — Tartogasd az ellenségnek! — Hát ti kik vagytok? :— dugta fel a fejét két katona. — Én vágyok Kleméiíszó,' 5 meg Viizonl — Na fene, azt hittük, hogy már csak a románok jönnek. Felkapaszkodtak a kis bokros dombocskán. — Hát miutánunk aztán már igencsak. Ugrott rögtön néhány katona; elvették tőlük a hordágyat. — Na, szuszogjátok ki má- gatokatl De nemigen volt kedvük szuszogni; András legelsősorban is tájékozódni szeretett volna. — Hol van valami parancsnok? — kérdezte. — Jó kérdés. — Elég furcsán vigyorogtak rá. — Mit hülyéskedsz, hol van már itt parancsnok? — Talán még akad — morgott András egy kicsit bizalmatlanul, s végigfürkészte őket. — Akkor csak keress, keress szorgalmasan! Uporniczky jutott eszébe; bizony, akadt itt a dandárnál is az utóbbi időben jó néhány ilyen tiszt. Ezeket az elesettek helyébe küldték, egyáltalán, hogy felhaszHavonta 8—9 ezer Nyolc- kilencezer alkatrészt gyártanak havonta KaposvtU ron a Mezőgép vállalat 1. számú új forgácsolócsarnokában. Az alkatrészek nagy részét a weimari kooperációban készülő hajtóművekhez szállítják. Bordalefejtés . Horcíiymarógép Az üzemcsarnok nálják a szakértelmüket. Hát szakértelmük aztán ... szó se róla. Ebben a helyzetben is igencsak része van a szakértelmüknek. Odafordult a katonákhoz: — Azt tudjátok, hogy itt küszködött jó ideig egy géppuska? Talán vagy egy kilométerre ... Két legénység pusztult el mellette. — Igen — mondta egy rekedt hang. — Hallottuk, amíg kel epeitek; figyeltük.., Egy másik hozzáfűzte: — Éppen azért hittük, hogy már csak a románok , jöhetnek, mert a géppuskások elhallgattak. Erre Andrásnak kedve lett volna azt mondani, hogy éppen nem okvetlenül kellett volna megvárniuk, amíg azok elpusztulnak; odamehettek volna segíteni. Na de hát ezek is... Nem szólt. — No, mindegy. — mondta egy kis ártatlan képű fiatal katona. — Mi meg majd itt fogunk elpusztulni. — Aztán még hetykén hozzátette: — Bár ezt előbb még megetetjük velük, Két láda kézigránátjuk volt, azt mutatta olyan büszkén. — Na, gyertek! — szólt rájuk egy idősebb, konya baj- szú. — Levisszük a partig. S a két ember, aki elvette tőlük a hordágyat, már el is indult. Ügy kellett utánuk rugtatnd. Az a rekedt hang még utánuk szólt: — Amarra menjetek, te! Egyenesen a komphoz! A sebesültekkel majdcsak átviBzAí£ , i . — Jár a komp? — szólt még vissza András. Szerette volna, hogy még egyszer hallja^ erősítsék mejrji reménykedését. — Reméljük. Csak igyekezzetek! Furcsa társaság. Senld sem kérdezte, hogy mit keres itt egy. asszony egy csecsemővel. Míg velük beszéltek, addig sem hagyták abba a munkát: hordták össze az eldobott fegyvereket, tartalék tárakat töltöttek meg, szép rendbe raktak le mindent maguk mellé. Készültek a románok fogadására. András még egyszer vtsíza kellett hogy, nézzen. Megszámolta: nyolcán voltak. (Folytatjuk.) I
