Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Sioposok Axt hiszem lehetetlen olyan statisztikát készíteni, amely­ből kiderül, hogy évente há­nyán és hányszor utaznak autóstoppal. Talán tíz éve még feltűnést keltett a dolog, sokan roeszalltáik az ilyesmit. Ma már elfogadott, hogy a fiatalok egy része így indul országot-világot látni. Dolgo­zók, egyetemisták, középisko­lások . spórolnak a jószívű autósok jóvoltából Az sem ritka, hogy* csavargó, pénzte­len, munkakerülő fiatalok in­dulnak űj kalandok felé. 1. A lány haja zilált volt, egyik kezével a ruháját igaz­gatta, a másikkal integetett. Nagyot szusszantva dobta le magát a kocsi ülésére. A kö­zelében egyetlen falu vagy la­kott hely nincs. Vajon hogy került ide. —■ Kitett az az állat Ä benzinkútnál kértem meg, hogy hozzon eL Azt mondta, jó. Aztán alig jöttünk pár ki­lométert, amikor mindenfélét elkezdett mondogatni. Utána meg fogdosni kezdett. Ellöktem a kezét. Erre azt mondta, mit gondolok, - csak úgy fuvaroz- gat, ingyen? És lekanyarodott az útról, aztán megállt. Szem- telenkedni kezdett velem. Si­került kiugranom az autóból. Elszaladtam. Egy darabig még kiáltozott utánam. — S most hova? — A vőlegényemhez me­gyek. — Tudja, hogy stoppal jön? — Á.., ö egy ldcsit kon­zervatív. Ilyet nem lehet ne­ki elmondani. Majd azt mon­dom, hogy anyám egyik isme­rőse hozott eb — Ha megtudná az igazsá­got? — Nagy veszekedés lerme. — Nem fél, hogy egyszer baj lesz? — Nem. Az emberek általá­ban rendesek. Jól eldumá­lunk útközben. Csak egy-két ilyen állat akad... - —tv' lü — Ide tehetem a hátsó ülésre? — mutat a hátizsák­ra a fiú. — Kösz, hogy elvisz.. — Mennyi időre jön? — Még nem tudom. Ügy beszéltük meg a gyerekekkel, hogy addig maradunk, amíg iól érezzük magunkat, vagy ameddig a pénz tart — Dolgozik valahol? — Nem főiskolára járok. Á haverokkal egy hónapot me­lóztunk, összeszedtük a pénzt s most a nyár végén egy ki­csit lehet nyaralni. — Mennyit keresett? — Háromezer valamennyit A srácok is ilyen körül. Eb­ből már nyaralhatunk egy jót — Mindig stoppal utazik? — A srácok vonattal jöttek, de én később tudtam csak in­dulni, nem volt rendes csat­lakozásom, gondoltam így ma ülök, és öt percnél tovább sehol sem kellett várnom. Fiatal férfi és nő áll az út szélén. — Elvinne bennünket K-ig? — Persze. — Koszi. Már azt hittük, itt maradunk Alig jár erre kocsi. Jegygyűrű van az ujjúkon. — Házasok? — Már négy éve. Együtt jártunk egyetemre, s amikor végeztünk összeházasodtunk. — Gyérek? — Még nirícs. Először egy lakás kéne. Az albérlet nem gyereknek való. — Hol dolgoznak? Tanítunk, középiskolá­ban. — Nem találkoztak még az országúton a diákjaikkal ? — Eddig még nem. Most arra gondol, hogy tanár lé­tünkre stoppolunk? Mi van abban. Nincs sok pénzünk, de szeretnénk minél több helyre eljutni. Így olcsóbb, gyorsabb és romantikusabb. Egyetemista korunkban. is mindig stoppal jártuk az or­szágot, sőt külföldön is igy utaztunk. Megszoktuk. Persze előfordul, hogy kiszólnak: a csaj jöhet, te maradj. Meg olyan is, hogy a feleségem stoppol,, lassít a kocsi, aztán amikor látja a tag, hogy én is ott vagyok továbbhajt. Hát ez vele jár. De azért, általában fölvesznek bennünket. Ma már a stoppos lányokban el­sősorban nem a könnyű pré­dát látják az emberek. Elfo­gadták ezt az utazási formát, és az autós segít annak, aki gyalog jár. Szereztünk így ba­rátokat is. Egyszer fölvett egy fiatal házaspár, kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz. Ha­záig egész jól összehaverkod­tunk. Azóta tartjuk a kapcso­latot, gyakran összejövünk. Kapacs a termett és a piac hlzltt Szerződések és szolgáltatások 4. *— öreg! Levinnél Lelléig? — Nem. — Ne okoskodj! Itt szob- rozok másfél órája, a piám is elfogyott, s a kutya se akar felvenni. — Menj busszal! — Na, mondj még ilyene­ket. .. A csapzott, enyhén részeg fiú csodálkozva néz az autó után. Integet egy darabig, az­tán legyint, * letelepszik az út szélére. Din Tibor 1978 januárjától működik a megyei termelőszövetkezeteik kereskedelmi társulásának te­rületi központja Nagyatádon. Tevékenységéről, eredmények­ről beszélgetünk Szabó István igazgatóval. — Milyen kapcsolat alakult ki á szövetkezetekkel? — Az eddig eltelt másfél év tapasztalatai alapján azt mondhatom, jó az összhang közöttünk, bár úgy érezzük, a szövetkezetek még mindig csak »kóstolgatnak« bennünket, va­gyis puhatolóznak, érdemes-e velünk komolyan társulni. Az első időszak eredményeit ked- vezőeknek ítéljük meg. Igye­keztünk elnyferni a mezőgazda­sági üzemek bizalmát, ami alappillére az elkövetkezendő évek munkájának. A megyé­ben működő 82 tsz közül ed­dig már 79-cek van kapcsola­tunk. — önök fontos szerepet ját­szanak a modern nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésében. Miben nyújtanak segítséget a tsz-eknek? — Szervezetünk tulajdon- képoen egy összekötő kapocs a termelő és a piac között. Ez utóbbi lehet különböző mező- gazdasági termékeket felhasz­náló iparág, export, és a hazai vevőkör ellátása , egyaránt Egyrészt szerződéseket kötünk a szövetkezeitekkel, tehát ter­melési biztonságot adunk, más­részt jó'néhány szolgáltatást nyújtunk, melyet eddig szak­emberek vagy fölszerelések hiányában kényteienek vol­tunk nélkülözni még akkor is, ha ez több-kevesebb vesztesé­get okozott Nehéz lenne fel­sorolni, mi mindennel foglal­kozunk: a termeléshez vegy­szereket biztosítunk, oly mó­don, hogy közvetlen kapcsola­tunk van nitrogén- és vegyi' művekkel. Az első félévben eb­ből 36 millió forint értéket forgalmaztunk. A zöldségből, gyümölcsből és burgonyából 6—700 vagonnal szerződtünk, s ennek átvétele, valamiint ér­tékesítése részben' meg is tör-- tént Az erdészeti és fafeldol­gozó osztályunk jelentős piac­kutató tevékenységet végez: feltárja és az üzemeknek to­vábbítja a piac igényeit Ezen a téren az exporttevékenység mérséklődött, mert ,úgy lát­juk, elsősorban a meg növeke­dett itthoni keresletet kell ki­elégíteni. A 14 millió forint bevétel igazolt is bennünket Foglalkozunk ipari takarmány előállításáéul, így lényegében lekötjük a gazdaságok szabad termelési kapacitását — Ügy tudom, importtevé­kenységet is •folytatnak. — Igen, évente 120—130 mil­lió forint szocialista importot bonyolítunk le. Legutóbb a BNV-n kötöttünk egy jelentős szerződést különböző szerszám­gépek beszerzéséről. Az igé­nyeknek megfelelően gépjár­műveket munkagépeket is veszünk, sőt van olyan példa, hogy 10—15 szövetkezet, mint tulajdonos, közösen vásárol és használ bizonyos gépeket; ilye­nek jelenleg a helikopterek. — Milyen szolgáltatásokat végeznek ? — Szolgáltatásaink szintén több részre oszthatok. Főleg a nyári időszakban nagy je­lentőségű a fejő- és hűtőgépek szervizellátása, hiszen gyak­ran óráiktól függ a tej vagy egyéb hűtött áru »megmenté­se«. A megállapodás szerint pótoljuk a hibás alkatrésze két, a gépeket karbantartjuk, új felszereléseket állítunk üzembe A diagnosztikai fel-1 készültségünkről elmondha­tom, hogy nagy teljesítményű műszeres kocsikkal rendelke­zünk, s évente kétszer menet­rendszerűen elvégezzük a szükséges beméréseket. Ezen­kívül felülvizsgáljuk a beren­dezéseket, hogy megfelelnek-e a tűzrendé&zeti és érintésvé­delmi előírásoknak. Kívánság­ra ellenőrizzük az üzemanyag­fogyasztást, hitelesítjük a ku­takat Terveink szerint ez év­ben csaknem félmilliárd' forint forgalmat jelént mindez. — Mi a következő évek fel­adata ? — Teróednldben szerepel az úgynevezett házilagos kivitele­zésű építkezések átvállalása. A szövetkezetek csak hosszas utánjárással tudnak elvégezni egy kisebb építkezést, pótlást vagy javítást Mi ezen túlme­nően vállalnánk a tervek el­készítését, az engedélyek meg­szerzését és- természetesen ma­gát az építkezést is. A másik elképzelés, hogy a megyében több helyen létrehozunk ta­karmányboltot, ahol saját ter- meketmket is értékesíthetnénk. H. J. Az Intranszmas sikerei Az Intranszmas bolgár— magyar társaság több mint 3000 tervet készített az üze­men beV'ili anyagmozgatás megoldására. A tervek több­ségét szovjet, lengyel, NDK, bolgár és magyar üzemekben kivitelezték. Az Intranszmas munkáját szakosították, ennek alapján bolgár szakemberek foglalkoz­nak a pneumatikus szállító­rendszerek, futószalagok, szé­les szállítószalagok, drótkötél- pályák tervezésével. Magyar- országon viszont különleges daru- és emelőszerkezetek, va­lamint a kikötői szállítórend­szerek tervezése és fejlesztése fojyik. Az'elmúlt évek során a tár­saság számos jelentős és bo­nyolult feladatot oldott meg. lay például 14 raktári beren­dezést szállított Lengyelor­szágba, öt korszerű berende­zést az NDK-ba. előbb leérek, meg eonyivel is több marad. Most jó a stopp. Ez a harmadik kocsi., amiben Elveszett a Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat 1. sz. Gyára Kaposvár Jutái út' 37 S Gyártóeszkoz­gazdálkodás, MNB 390-01214 1. feliratú bélyegzője. i Lenyomata 1979. augusztus 18-tól érvénytelen. W** 'T'-' V ^ V'"";' ] (181379) Felvették a hordágyat; mentek. Most nem szóltak egy darabig, de nagyobb egyetértéssel mentek tovább. Erre már figyelni is jobban kellett; bokrot, zsombékot, vi­zet kerülgetni. — ... Menyasszonya várja — mondta egyszer a katona. András nem is értette rög­tön. — Kit? — Kit...?! Hát a lengyelt! Csuda rendes gyerek volt. András nem szólt rá sem­mit Mit is szóljon? Előbb egy kicsit még furcsán is volt, hogy a lengyelről egyszeriben múlt időben beszél, de hát iga­za van, ezekről már hiába is beszélnének másképp. Ez 'a , géppuska. Meg ez a parancs­nok. Azelőtt nem is találkozott ezzel a fiúval. Hogy i« mond­ta? Váltóállás, az meg minek, addigra dögök leszünk... Pe­dig nem ártott volna az első roham visszaverése után rög­tön tüzelőállást váltani... Bár hiszen mindegy. Nyilván meg­kerülték őket. Hát azért is jó lesz igye­kezni. A románok, ha meg­szűnt az akadály, nem fognak ott letáborozni. Már olyan jól összeszoktak, hogy nem is kellett 6zólmi, önkéntelenül is egyszerre nyújtották meg a lépést Egyszerre csak közvetlenül mellettük porzott, sziszegett, de nem a hátuk mögül, jött, hanem szemtől szembe. Levágódott. — Ne lőj, te hülye! — or­dított a kis fekete. — Tarto­gasd az ellenségnek! — Hát ti kik vagytok? :— dugta fel a fejét két katona. — Én vágyok Kleméiíszó,' 5 meg Viizonl — Na fene, azt hittük, hogy már csak a románok jönnek. Felkapaszkodtak a kis bok­ros dombocskán. — Hát miutánunk aztán már igencsak. Ugrott rögtön néhány ka­tona; elvették tőlük a hord­ágyat. — Na, szuszogjátok ki má- gatokatl De nemigen volt kedvük szuszogni; András legelsősor­ban is tájékozódni szeretett volna. — Hol van valami parancs­nok? — kérdezte. — Jó kérdés. — Elég fur­csán vigyorogtak rá. — Mit hülyéskedsz, hol van már itt parancsnok? — Talán még akad — morgott András egy kicsit bi­zalmatlanul, s végigfürkészte őket. — Akkor csak keress, ke­ress szorgalmasan! Uporniczky jutott eszébe; bizony, akadt itt a dandárnál is az utóbbi időben jó né­hány ilyen tiszt. Ezeket az elesettek helyébe küldték, egyáltalán, hogy felhasz­Havonta 8—9 ezer Nyolc- kilencezer alkatrészt gyártanak havonta KaposvtU ron a Mezőgép vállalat 1. számú új forgácsolócsarnokában. Az alkatrészek nagy részét a weimari kooperációban ké­szülő hajtóművekhez szállítják. Bordalefejtés . Horcíiymarógép Az üzemcsarnok nálják a szakértelmüket. Hát szakértelmük aztán ... szó se róla. Ebben a helyzetben is igencsak része van a szakér­telmüknek. Odafordult a katonákhoz: — Azt tudjátok, hogy itt küszködött jó ideig egy gép­puska? Talán vagy egy ki­lométerre ... Két legénység pusztult el mellette. — Igen — mondta egy re­kedt hang. — Hallottuk, amíg kel epeitek; figyeltük.., Egy másik hozzáfűzte: — Éppen azért hittük, hogy már csak a románok , jöhet­nek, mert a géppuskások el­hallgattak. Erre Andrásnak kedve lett volna azt mondani, hogy ép­pen nem okvetlenül kellett volna megvárniuk, amíg azok elpusztulnak; odamehettek volna segíteni. Na de hát ezek is... Nem szólt. — No, mindegy. — mondta egy kis ártatlan képű fiatal katona. — Mi meg majd itt fogunk elpusztulni. — Aztán még hetykén hozzá­tette: — Bár ezt előbb még megetetjük velük, Két láda kézigránátjuk volt, azt mutatta olyan büszkén. — Na, gyertek! — szólt rá­juk egy idősebb, konya baj- szú. — Levisszük a partig. S a két ember, aki elvette tőlük a hordágyat, már el is indult. Ügy kellett utánuk rugtatnd. Az a rekedt hang még utá­nuk szólt: — Amarra menjetek, te! Egyenesen a komphoz! A se­besültekkel majdcsak átvi­BzAí£ , i . — Jár a komp? — szólt még vissza András. Szerette volna, hogy még egyszer hall­ja^ erősítsék mejrji remény­kedését. — Reméljük. Csak igyekez­zetek! Furcsa társaság. Senld sem kérdezte, hogy mit keres itt egy. asszony egy csecsemővel. Míg velük beszéltek, addig sem hagyták abba a munkát: hordták össze az eldobott fegyvereket, tartalék tárakat töltöttek meg, szép rendbe raktak le mindent maguk mellé. Készültek a románok fogadására. András még egyszer vtsíza kellett hogy, nézzen. Megszá­molta: nyolcán voltak. (Folytatjuk.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom