Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

Hz atomtámadás évfordulóján Sok ezer ember vonult vasárnap Hirosimában az atomtá­madás emlékművéhez. Képünkön: A tüntetők a nukleáris fegyverek teljes betiltását követelték. Nem célravezető Muzorewa támogatása Lusakai határozat A Brit Nemzetközösség lu­sakai csúcsértekezletének résztvevői vasárnap este egy­hangúlag elfogadták azt a Rhodesiára vonatkozó határo­zatot, amely kilenc pontban foglalja össze a rendezésre vonatkozó kompromisszumos javaslatokat. Eszerint a csúcs- értekezlet afrikai tagországai­nak sikerült a Zimbabwe Ha­zafias Front szerepének kor­látozott elismerésére késztet­niük az angol konzervatív kormányt. London — hangoz­tatják egyes hírügynökségek — lusakai értekezleten is meggyőződhetett arról, hogy London szempontjából sem lehet célravezető a rhodesiai Smith-rendszer örökébe lépett Muzoreira-kormányzat egyol­dalú elismerése. Thatcher an­gol miniszterelnök-asszony vi­Puccs Egyenlítői Guineában Kevés részlet ismeretes Malabóból érkező diplomá­ciai jelentések szerint a nyu­gat-afrikai Egyenlítői Guineá­ban a Macias Nguema elnö­köt megbuktató katonák, Theodore Nguema Memzogo hadügyminiszter-helyettes irányításával szilárdan kézbén tartják a helyzetet, s a la­kosság megelégedéssel fogad­ta Macias bukását. A ha a- lomátvéteiről, amelyről első­ként a malabói rádió hét vé­gén sugárzott adásaiból szer­zett tudomást a külvilág, vál­tozatlanul kevés részlet isme­retes, de valószínűsíthető, hogy az államcsínyt a kato­nai vezetők vértelein puccsai hajtották végre. Madridi hivatalos körök nen titkolt örömmel fogadták a hatalomátvétel hírét: a spa­nyol külügyminisztérium va­sárnap este nyilatkozatban je­lentette be, hogy egy magas rangú külügyi tisztségviselő vezetésével küldöttség utazctt j Malabóba, ahol a nyugat-af­rikai országnak juttatandó spanyol segítségről folytat majd tárgyalásokat. Madridi politikai megfigye­lők szerint Macias már jóide­je veszélyesnek tartotta ellen­feleit. A bukás elkerülésére 5000 fős hadseregébe csakis saját törzsének tagjait vette fel, mert feltételezte, • hogy Ingatag bársonyszék Indiának hosszú huzavona után ugyan végre van kor­mánya, az Űj-Delhiből érkező hírek azonban mégis felidé­zik a további kormányzati káosz kísértetét. Vessünk egy pillantást arra, mi történik a világ második legnépesebb országában. 1977 márciusában választá­si vereséget szenvedett Indira Gandhi nemzeti kongresszus pártja. A győzelem a Dzsana- ta párté lett Csakhogy a Dzsanata számos, egymással világnézetileg és politikailag élesen szembenálló erő laza tömörülése volt. Tagjait ki­zárólag az a vágy tartotta össze, hogy megbuktassák In­dira Gandhit. Ez az összetartó erő egy ideig még működött amíg megvolt a valós veszély a mi­niszterelnök-asszony politi­kai visszatérésére. Ahogy azonban Indira Gandhi meg­maradt kongresszus-töredéke is szétforgácsoLódott, úgy vál­tak egyre nyilvánvalóbbá és látványosabbá a Dzsanatán belüli ellentétek. Ezek ráadá­sul nem elvi, jórészt nem is politikai, hanem elsősorban személyi-hatalmi kérdések­kel kapcsolatosak. A megfi­gyelők már korábban megjó­solták: elég egy szikra ahhoz, hogy ez a laza tömörülés ele­meire hulljon szét A szikra egy fanatikus val­lási párt, a Dzsana Szangh ügyéből pattant ki. A parla­mentben sokan — ráadásul alighanem joggal — azzal vá­dolták ezt a pártot, hogy szo­ros kapcsolatban áll az RSS nevű, félkatonai, szélsőséges szervezettel. Az igazi háttér mégsem ez volt hanem az, hogy Csaran Szingh, a jobb módú parasz­tokat tömörítő frakció vezére rémülten látta: számos indiai államban a Dzsana Szangh elsősorban az ő pártja rová­sára szerez fontos helyi po­zíciókat Szingh ultimátumot nyújtott be a kormányfőnek: zárja ki a Dzsanatából a Dzsana Szinghet. Deszai ezt nem volt hajlandó megtenni, mert a szélsőséges cárt ki­lencven parlamenti szavazatot jelentett neki. Erre Csaran Szingh a kor­mánypárt mintegy száz kép­viselőjével együtt kilépett a Dzsanatából. Deszai kényte­len volt lemondani és — egy sikertelen kísérlet után — az államfő Szinghet nevezte ki miniszterelnökké. Szingh csak úgy kaphat bizalmat a nem­zetgyűlésben, ha rá szavaz Indira Gandhi 72 híve. Eh­hez azonban a kormányfőnek meg kellene szüntetni a bíró­sági eljárást, ami az exmi- niszterelnöknő és fia ellen folyik. Ha viszont Szingh ezt megteszi, csaknem biztos, hogy a többi párt fordul el tőle. A dilemma megoldhatat­lannak tűnik. Nem véletlen, hogy az új kabinet megszüle­tését követő órákban maris lemondott az igazságügymi- niszter, aki' — legalábbis for­mailag — közvetlenül felelős az Indira Gandhival kapcso­latos bírósági eiiárá.s folyta­tásáért vagy leállításáért... H. E. így túlélheti a politikai és gazdasági bajokat. Az ót megdöntő Nguema hadügymi­niszter-helyettes azonban szintén ebből a népcsoportból, az Egyenlítői Guineában leg­jelentősebb szerepet játszó fang törzsből származik. szánt elérte, hogy a nemzet­közösségi konferencián elfoga­dott határozat rhodesiai tűz­szünetet szorgalmaz, és a ren­dezés egyik fő célkitűzéseként határozza meg a Rhodesia el­leni angol szankciók feloldá­sát A határozat fontosabb pont­jai: A résztvevők megerősítik elkötelezettségüket a valóban afrikai érdekeket képviselő többségi kormányzat létreho­zása mellett; egyetértenek abban, hogy a belső rendezés alkotmánya több fontos kérdésben nem kielégítő; nyomatékosan hangsúlyoz­zák a brit kormány alkotmá­nyos felelősségét a többségi kormányzáson alapuló függet­lenség biztosításában; elismerik, hogy a tartós rendezés kidolgozásában min­den érintett félnek részt kell vennie; hangsúlyozzák, hogy a kor­mánynak szabad választások eredményeként kell megala­kulnia, az alkotmánynak pe­dig megfelelő jogi biztosítéko­kat kell tartalmaznia a ki­sebbségek számára. Elisme­rik, hogy a rendezés fő célja az ellenségeskedés megszünte­tése, s a tartós megegyezés részeként a szankciók feloldá­A Szivar halála Maffia-háború New Yorkban Dezertáló légiósok A spanyol idegenlégió há­rom dezertáló katonája vasár­nap este a Kanári-szigetek Pu­erto Rosario repülőterén ha­talmába kerítette az Ibéria légitársaság egy DC 9-es re­pülőgépét. s a fedélzeten tar­tózkodó 24 személyt túszul ej­tette. A géprablók eredetileg Dél- Afrikáha akarták repülni, ám erre nem volt elegendő üzem­anyaguk. Előbb Marokkó fe­lé vették útjukat, de a Ca­sablancái leszállási engedélyt megtagadták tőlük. Ezután Algír felé indultak, majd szándékukat megváltoztatva végül a lisszaboni repülőtéren szálltak le. A portugál fővárosban meg­kezdődtek a tárgyalások a gép fedélzetén fogvatartott túszok szabadon bocsátásáról. A ma­gukat franciáknak valló gép­rablók — bár hármójuk közül az egyik állítólag chilei — a ^RÖVIDEN! Georgetownban megnyílt a Guyanái Népi Haladó Párt XX. kongresszusa. A kong­resszusi ülésszakon a küldöt­tek megvitatják az ország belső és külső helyzetével összefüggő időszerű kérdése­ket és a párt ezzel kapcsola­tos feladatait. A kongresszus munkájában részt vesznek a köztársaság összes körzetének küldöttei, valamint a külföl­di kommunista és munkás­pártok képviselői. A vietnami Binh Tri Thien tartományi népi bírósága íté­letet hozott egy bűnbanda ügyében, amelynek tagjait gyilkosság elkövetésével és az oreság illegális elhagyásának szervezésével vádolták. Mint a VNA hírügynökség jelentet­te: a csoport vezetőjét, bizo­nyos Fran Minh Chant ha­lálra ítélték, míg a többiek két évtől életfogytiglanig ter­jedő börtönbüntetést kaptak. tárgyalásokon azt kérték, hogy Párizsban, vagy Bordeaux-ban leszállhassanak, s felajánlották | túszaik- szabadon engedését. A francia hivatalos szervek megtagadták a géprablók kö­vetelésének teljesítését. A lisz- szabond hatóságok azt kérték, hogy adják meg magukat, a portugál hivatalos szerveknek, s felajánlották, hogy nem ad­ják ki őket Spanyolországnak. Tegnap kora reggel a gép kapitánya a gyors megoldást sürgette, mert — jelentése szerint — a géprablók »►kezd­ték elveszíteni türelmüket« és a fedélzeten feszültté vált a hangulat. A portugál pilóták szövetsége Eanes elnök köz­benjárását kérte a francia hatóságoknál. Ezek után a lisszaboni fran­cia nagykövetnek ajánlották föl a géprablók, hogy megad­ják magukat, de a diplomata ezt visszautasította. A legfrissebb hírek szerint a géprablók Svájcba akarnak to­vábbrepülni. A Szovjetunió és a Kínai Vérontás nélkül fejeződött Népköztársaság jövő évi áru- be tegnap délután Genfben a csere-forgalmi és fizetési spanyol idegenlégió három megállapodásának aláírási- i dezertált katonájának gépelté- ra Moszkvába érkezett Csen rítése. A három légikalóz a Csie külkereskedelmi mi- j svájci város repülőterén sza- niszterhelyettes, a Kínai Nép- I badon engedte a repülőgépen köztársaság kereskedelmi kor-1 maradt túszokat, s megadta mányküldöttségénék vezetője. I magát a svájci rendőrségnek. A szerény brooklyná olasz vendéglő kerthelyiségében két férfi iszogatta vörös bo­rát. Csatlakozott hozzájuk a tulajdonos is, hiszen tudta; az idős vendég nem más, mint a »-tiszteletre méltó« Carmine Galante, New York-1 maffia legfőbb főnö­ke, a »Capo di tutti capi«. A csendes beszélgetés azonban nem tartott sokáig. Három álarcos fegyveres tört be a kerthelyiségbe és az iszoga- tóikat géppisztolyscrözat te­rítette le: Galante testőre azonnal meghalt, a vendég­lős pár percig élt még, s a golyók végeztek Galantével is. A maffiavezér a földre zuhant, de fogai közül holtá­ban sem engedte ki a vas­tag Havanna szivart, amely­ről elnevezték. The Cigar — A Szivar, ez volt a 69 éves bűnöző neve a New York-i alvilágban. A nagyváros rendőrsége és a hasonló ügyekben nyomo­zó szövetségi hatóság, az FBI, egyelőre csak a sötét­ben tapogatózik. Az nyilván­való számukra, hogy a »fő­nökök főnökével« valamelyik rivális banda végzett. De me­lyik? Hiszen New Yorkban a maffiának öt nagyobb »csa­ládja« van, s Galante ebből csak az egyiket vezette. És mi lehet a brutális leszámo­lás oka, hiszen manapság már gengszterkörökben is ke­rülik a hasonló eljárást? Va­laha, a 20-as, 30-as években gyakori volt, amikor a rivá­lis bandák egész államok; fe­letti uralomért harcoltak, de a hetvenes évekre ez már nem jellemző. A maffia ma már nem illegális szeszfő­zéssel foglalkozik, mint Al Capone idejében. Fő terüle­te: bordélyházak, kaszinók, fogadóirodák fenntartása, meg persze a kábítószer-ke­reskedelem. A nyomozók szerint Ga­lante valószínűleg azért halt meg, mert egy másik »maf­fia-család« ügyeit megzavar­ta, s beavatkozott az Atlan­tic City kaszinóüzletbe, le­hetséges azonban egy másik változat: a halál oka az, hogy új területeket akart szerezni 200 tagú családja kábítószer­ügyleteinek — Galantének ugyanis ez volt a fő üzlete. Valaha az ötvenes évek elején, amikor még csak al- vezér volt az akkor »kereszt­apa«, Banán Joe mellett, Ga­lante hozta össze a »francia kapcsolatot«: azt a láncot, amelyen keresztül az ameri­kai bűnözők hozzájutottak a Marsaille közelében finomí­tott, keleti eredetű kábító­szerhez. Persze, akkor már jelentős maffia-karrier állt mögötte. A szicíliai beván­dorlók fia egészein fiatalon csatlakozott a »csalódhoz«, s a rendőrség alapozta meg pályafutását. Ezekre persze soha nem volt tanú. Végül 1962-ben kábítószerkereske­désért ítélték el 20 évre. Ti­zenkét évvel később »jó ma­gaviseletére való tekintettel« szabadon engedték az idősödő banditát, aki ismét belevetet­te magát az »üzletbe«. Agresszivitása nem csök­kent, s ez okozta vesztét. Az FBI szerint ugyanis ellenfe­lei már 1977-ben halálra ítél­ték. Galante azonban bízott legfőbb főnöki tekintélyében a kerthelyiségbe is fegyver­telenül ment testőré veL A nyomozás folyik, egye­lőre azonban kevés a tanú, A vendéglői vérengzésről senki sem akar beszámolni a rendőrségnek. Tudják, hogy ez csöppet sem lenne ve­szélytelen a számukra... A »Capo di tutti capi« karrierjének vége. Zavargások Kabulban A szürke tábornok Az amerikaiak elégedettek Ellenforradalmi kísérletet vertek le vasárnap Afganisz­tánban — jelenti a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak közleménye szerint va­sárnap külföldi ellenforradal- márok hatoltak be Kabulba, az ország fővárosába, s ott a helyi reakció támogatásával zavargásokat próbáltak szíta­ni. A biztonsági erők és az afgán hadsereg egységei a lázadást leverték és a rendet helyreállították. 1979. júniusában halt meg Reinhard Gehlen. Osztályon felüli temetést kapott, de ha­lálakor legfeljebb csak né­hány sorban emlékeztek meg róla még a nyugatnémet la­pok is. A »szürke tábornok­nál« jóval előbb szállt sír­ba a »Gehlen-mitosz«: körül­belül a hidegháborúval együtt, amely lehetővé tette, hogy ez a nem túlságosan okos, legfeljebb ravasz, nem túlságosan jelentékeny, de ti- tokzatoskodó ember egy ide­ig szerepet játszhasson, s ne­vét megismerje a világ. Furcsa, de így van: Gehlen karrierjét tulajdonképpen a szovjetek indították el, egy­szerűen azzal, hogy 1945 ta- . vaszán Németország amerikai I övezetének katonai hatóságai­val közölték: tudomásuk van róla, hogy az egykori hitle­rista szovjetellenes katonai hírszerző szervezet parancs­nokai és okmányai az ameri - kai övezetben találhatók. Ed­win L. Sibert brigádtábomok az amerikaiak hírszerző-főnö­ke ezek után megkerestette a május 20. óta amerikai fog­ságban lévő Gehlent, ennek a szovjetellenes kémszervezet­nek, a »Fremde Heere Ósd­inak (FHO, Keleti Idegen Hadseregek) parancsnokát. A tábornokra az oberurseli ha-1 A szürke tábornok fekete szemüvegben... difogolytáborban találtak rá, s Sibertre — mint később, nyugdíjasként elmondta — •azonnal kitűnő benyomást tett«. »Mindössze csak annyit mondtam neki — így az ame­rikai generális —, hogy ör. nagyon sokat tud az oroszok­ról, tábornok úr ...« Washington, Gehlent és még három munkatársát 1945 augusztusában a legnagyobb titokban az Egyesült Álla­mokba szállíttatta. A helyet­tes, Wesaei Németországban maradt azzal a feladattal, hogy az amerikaiak különle­ges elbánású hadifogságának keretei között továbbra is összetartsa a »fiúkat«. Gehlen egy évig maradt az új világ­ban. És aztán 1946. július 9-én azzal a megbízással szállt ki egy München melletti repülő­téren az amerikai katonai gépből, hogy németekből ki­zárólag az amerikaiak szá­mára dolgozó titkosszolgála­tot szervez. Kémszervezetet bérmunkában. Gehlen azzal tért vissza Európába, hogy rövidesen megkezdődik a Szovjetunióval való leszámolás —, ezt a kö­vetkeztetést szűrte le abból a parancsból, amit Dean ezre­des, az összekötő tiszt átadott neki és amely szerint legké­sőbb 1947. július elsejéig tel­jesen ki kell építeni a szer­vezetet. Gehlen a Szovjetunió elleni »preventív katonai ak­cióra« (ismert kifejezés, így nevezték a nácik is a szov­jetellenes rablótámadás ti számított. Az első kellemetlen megle­petés mindjárt visszatérte után érte a kémfénököt. A'/ FHO volt alezredese, Baun, aki Németországban marad' és időközben az amerikaiak által rendelkezésére bocsátott rádióadóval megpróbálta fel­venni a kapcsolatot a szov­jetunióbeli ügynökökkel, kénytelen volt közölni, hogy egyetlen esetben sem járt eredménnyel. Gehlen a ku­darcért Baunt tette felelőssé, annál is inkább, mert az a pozíciójára tört. A csatát az amerikaiak döntötték el: Baun ment, Gehlen maradt. És szétküldte megbízottait a nyugati öveze­tekben. Jócskán akadtak ott állás, megélhetés nélkül maradt náci tisztek, akikre számíthatott. Gehlen azzal csalogatta a kiválasztottakat: »Gyakran piszkos tevékeny­séget kell folytatnunk, és ezért tiszta kezű úriemberek­re van szükségünk«. Az »urak« nagyon elégedet­tek voltak a Gehlen nyújtot­ta állással. Az amerikaiak azonban nem szervezetet akartak, hanem eredményt. A tábornok annyi mindent meg­ígért, de semmit sem tudott valóra váltani. Ekkor azon­ban valóban jó ötlete támadt. Régi munkatársai és sebtében kiképzett emberei megkezdték a Szovjetunióból Németor­szágba hazatérő hadifoglyok kikérdezését. Az akció Hermes-vállalko- zás néven szerepelt a szerve­zet okmányaiban. Valóban sok értesülést sikerült össze­gyűjteni. Az amerikaiak elé­gedettek voltak. Gehlen csatát nyert: bizalmat szerzett ma­gának. Pintér István folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom