Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Gondolkodva kel! dolgozni A munkatársak nem A nagyatádi cérnagyárban sokkal több a nő. mint a fér­fi. A könnyű cérnát nehéz munkával csinálják, alaposan elfáradnak a műszak végére, sok helyen kemény fizikai erőfeszítés kell. máshol ké n vetületien testtartással kény­telenek dolgozni. Minden apró ötlet, amely gyorsítja, köny- nviti a munkát, célszerűbbé teszi a mozdulatokat, kincs. Kincs. mert. talán egy kicsit kevésbé fáradtan érkeznek haza, ahol legtöbbször az ott­honi »műszak- várja őket. és kincs, mert gazdaságosabb lesz a termelés. Sok a nő, és mégis több nyíre a férfiak hozták a kin­cset érő ötleteket, ők vezettek az újításokban. Az idén azon­ban fordult a kocka. Tavaly csak két asszony adott be ú jí­tást, 1973 első félévében nyolc. Valószínűleg korábban is eszükbe jutott jó pár hasonló dolog. Talán féltek az »erő­sebb nem- gúnyolódásától, ta­lán nem jutott idejük arra. hogy alaposan átgondolják az ötleteiket, talán, nem látták értelmét annak, hogy ilyes­mivel foglalkozzanak. Bútor Istvánná a meóban dolgozik: — Ismerjük eszközeinket, a hibáikat is. Néha egészen ké­zenfekvő lenne a megoldás; mégis csak hosszú idő után »esik le a tantusz-. Apró újí­tások születtek nálunk. Nem vagyunk gépészek, konstruktő­rök. de néha-néha a kisebb javítanivalókhoz tudunk ötle­tet adni. Ilyen apróság volt az is, hogy magasabb székek kerül­tek a cérnát vizsgáló beren­dezések elé. Eleinte nem tud­ták, mitől fáj a derekuk, mi­től faiadnak ki, amikor itl valóban nem nehéz a munka. Azután valaki kipróbálta: nii lenne, ha magasabban ülné­nek? Üjitás? Sokan talán nem neveznék annak, sokan talán mosolyogak rajta. Pedig az öt-tíz centivel magasabb ülő- alikalmatosság nagy gondot oldott meg. Butorné ötlete hasonlóan egyszerű. Az egyik gép fake- reke — amelyen a motring fe­szül — össze-vissza ugrált. Csupán egy kis csavarra volt szükség, és megszűnt a rán­gat ózás. — Mondtam a férjemnek otthon, hogy újítottam. Ö mű­szaki ember, engem »analfa­bétának« tart. Kinevetett; milyen újítás lehet az. Sze­rencsére a munkatársnőim nem nevettek ki. Ök azóta könnyebben dolgoznak. — Mit kapott a megvaló­sult ötletért? — Négyszáz forint volt a díj. Nem is gondoltam, hogy ilyesmiért ez jár. Jól jött, a könyvrészletet fizettem ki be­lőle. Simon Ernőné hasonló ap­róságokkal lepi meg időnként az újítási előadót. Aki nem szakember, meg sem érti, mi a jelentősége az egy-egy mot­ringon átfűzött jelzőszálnak és a hasonlóknak. A gyáriak azt mondják, sokat számít. Sok munkafolyamat jön még a motringolá» után, és mind­egyiket megkönnyíti Simonná újítása.' — Szerintem azért kevés az újító nő, mert a legtöbben be- | tanított munkások vagyunk. A | férfiak között sokkal több a szakember, ők a felkészültsé­gükkel könnyebben megtalál­ják egy-egy hiba megoldását. Ezért kell tanulnunk. No és nem szabad megijedni, ha va­lami így is eszünkbe jut. Gon­dolkodva keli dolgozni. — Megéri, ha törik a fejű" két? — Négy-ötszáz forint az ilyen kisebb dolgok újítási dí­ja. De nem azért újít az em­ber, hogy pénzt kapjon. Egy­szerűen zavar, ha valami nem tökéletes, zavar, ha könnyebb, jobb lehetne a munka. és mégis a nehezebb és rosszabb megoldás marad az uralkodó. Ilyen egyszerű hát az egész Azaz annak látszik. Mert sen­ki sem kifogásolhatná, ha a bevált, régi módszerek meg­maradnának, hiszen azt is mondhatnánk: ennél jobban nem megy, ki kell bírni. Ha valamit nem találnak ki, nem hiányzik. Ami nincs, arról senki sem tudja, hogy ki le­hetne találni. Az újítóknak mégis hiány­zik. — Mivel magyarázható, hogy az idén több nőnek tá­madt kedve az újításhoz? Győri László előadó: — Egyszerű. Más az ösztön­ző rendszer, jobban számít, ha valaki újító. Változott a szem­lélet. Ma már nem mosolyog­ják .Ti? az ötleteikkel próbál­kozó r.öket. Ennyi. A bővebb magyaráz­kodás szükségtelen. L. P. Vita helyett együttműködés Arra a rutára gondolok, amely hosszú-hosszú idő óta folyik a mezőgazdasági nagyüzemek és a vadásztár­saságok, illetve az erdőgaz­daságok között. Nem egyszer a pereskedésig, a bíróságig vezetett az út, vem is be­szélve arról. hogy súlyos százezres és milliós értékek vesztek el. Jelentős erdőterületekkel tendeikezö megyénkben év­ről évre .tetemesei: a vadká­rok. A pénz, a mezőgazda­ságnak adott kártérítés vóg- sösoron csak »tüneti keze­lés«: csupán enyhít a gon­don, de nem oldja meg. A /elpusztított terményt —akár gabona, akár kukorica — a kárba veszett munkát for in-, tokkal sohasem lehet pótol­ni. íiáadásul az esetek több­ségében a vadkáras \jtayy- üzemek nem tartoznak a legjobb, legerősebb gazda­ságok közé, így aztán érthe­tő, hogy hatványozottan é.inti őket a veszteség. Nem egyszer láttam magam is er­dő melletti, elszomorító ké­pet mutató kukoricatáblákat, amelyeket az ember helyett a vadak takarítottak le; je­gyeztem le keserű, panaszos mondatokat arról, hogy ezt a kiesést nem lehet semmivel sem pótolni. Ezek az emlékképek jutot­tak az eszembe, mikor a na­pokban a baléi szövetkezet­ben azt hallottam: ~úgy mutatkozik, hogy sikerült megtalálni a módját a vad­károk mérséklésének«. Még­hozzá roppant egyszerű és kézenfekvő ez a mód. Egyet­len szóra, az egyiit műkö­désre épül az egész tevé­kenység. A lényeg az, hogy a Győ­zelem vadásztársaságnak es az erdőgazdaságnak a szö­vetkezet öt különböző he­lyen ad bérbe vaájöldekct. Ezeket a területeket a szö­vetkezet munkálja, beveti, de a termést nem takarítja be: rábízza azt a vadállomány­ra. A vadat a láplalókszer- zöhelyhez hozzá lehet szok­tatni. A helykijelöléskor ar­ra is ügyeltek: olyan terüle­teken legyenek ezek a bérbe adott vadföldek, hogy a vad­állomány »leszokjon- a ter­melőszövetkezet tábláinak károsításáról. . . Mindez ma már nem elmélet, hanem a gyakorlat. És — mint az el­nök mondta — szinte a mi­nimálisra csökkent a vad­kár. s megszűntek az olya t idegtépő viták, ellenségeske­dések is. A megyében mindenfelé gazdag termést Ígérnek a kukoricatáblák. Már csak a gabonánál keletkezett ter­méskiesések miatt is igen fontos volna, hogy jól fizes­sen. leletöleg egy kis több­letet is hozzon ez az értékes kultúra. Am a beta­karításig még jó pár éjsza­kát kell kinn töltenie a ter­mésnek, és nem egy veszély­nek — többek között a va­dak kártételének is — ki van téve ez a szép ígéret. A bo­téi példa, az ott kialakított módszer figyelemre méltó. Sem a vita, sem a vadkárté- rités nem jelenthet végleges megoldást. Minden szem­pontból ésszerűbb, haszno­sabb. ha az ellenségeskedés helyett — ahogy itt történt — egymással együttműködve megkeresik és bevezetik a károk mérséklésének e mód­ját. V. M. Átszervezték a kábelgyártást Kábeleket ezentúl csak a Magyar Kábelmüvekben gyár­tanak hazánkban, miután a szigetelő- és műanyaggyárban augusztus első napjaiban vég­legesen fölszámoltak a gumi- kábel-termelést. Az elhatáro­zás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára. A vállalat eddigi ká- i belgyártóüzemében az akku­mulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló műanyag cső- és rúdtermékeket készítenek. Az átszervezést a gyár ve­zetői minden egyes dolgozóval külön megbeszélték.' több le­hetőséget is fölkínáltak szá- ’ mukra. Az átcsoportosított i munkások többsége korsze­rűbb gépeken dolgozik majd. igényesebb munkát várnak tőlük. Sorsok az üzemben Sétálunk az üzemben, ke­rülgettük az éppen rakodó munkásokat. A szakszerveze­ti titkár odamutat egy ro­konszenves asszonyra. A ba­bos fejkendős nő gyors moz­dulatokkal rakja az alkatré­szeket a gépbe, s amikor meglátja a titkárt, kedvesen odaköszön. Továbbmegyünk, s beszél­getőpartnerem rámutat a no­teszra. — Tegye most el 1 Ezt csak úgy elmondom .. . Ál­talában a termelésről kér­deznek, de hát emberi sor­sok alakulnak, szomorú meg vidámabb esetek is előfor­dulnak a műhelyekben. — Visszaérünk közben az irodába, s leülünk. — Az az asszony a leg­Csökken a „távolság" Hasznos Javaslatok a társközségekből Tanácsaink csak úgy old­hatják meg eredményesen fel­adatukat, ha e munkából va­lamennyi tanácstag, tanácsi bizottság megfelelő mérték­ben kiveszi részét. Különösen így van ez ott, ahol a társ­községek távolabb esnek a központban levő tanácsoktól, s ők azok, akik tolmácsolják a lakosság, a választók kívánsá­gait, javaslatait. Jellemző példa Iharosbe- rény. A társközségek — Iha­ros, íreké, Pogáayszsntpéter — távol vannak a központtól. De ezt a távolságot a tanácstagok csökkenthetik — oly módon, ha rendszeresen tartják a kapcsolatot a tanács vezetői­vel; részt vesznek a tanács­üléseken, a bizottságok mun­kájában. felszólalásaikkal és n feladatokból való részvál­lalással elősegítik a község fejlődését. A távolság miatt nem köny- nyű az ilyen testületek össze­fogás^, a döntések előkészí­tése. — Erről érdeklődtem An­taliét Sándor iharosberényi tanácselnöktől. i — Mennyire fejeződik ki a tanácstagok összetételében, hogy a székhelyen vágy a társ­községben élnek? Arányban áll-e ez a választók számá­val ? — A lakosság, illetve a választók számának megfele­lően alakítottuk ki a tanács­tagi körzeteket. Iharosberény- ben 21, Inkén 24. Iharosban 11, Pogányszentpéteren pedig 7 tanácstag tevékenykedik. — Milyen a tanácstagok | megjelenése és aktivitása a testületi üléseken ? — Jónak értékelhető. a többségük nagy felelősséggé végzi közéleti tevékenységét Egy-két tanácstagnál tapasz­talaté csak távolmaradás, az idősebb kor és a betegség mi­att. Ennek ellenére évek óta nem fordult elő. hogy a ta­nács, a végrehajtó bizottsági ülése határozatképtelen lett volna. A hozzászólások tartal­mi szempontból jónak érté kelhetök, a tanácsüléseken át­lag tízen kérnek szót. — Mivel foglalkoznak? — Elsősorban a saját köz­ségük gondjaival. Ez persze nem ellentétes a közös tanacs tevékenységével. Az interpel­lációkban szintén nagyon sok hasznos javaslatot mondanak el. László Lajos inkei tanacs- és vb-tag például rendszere­sen kifejti véleményét, több javaslatot tett a községien de zéssel. a közintézmények munkájával, az egészségügy­gyei, a közellátással és a sport­élettel kapcsolatban is. Ugyanilyen felelősséggel te­vékenykedik Czippán Józset inkei tanácstag. Az iharosbe i'ényi Köves László — ö a településfejlesztési bizottság elnöke — nagy segítsége! nyújt valamennyi fejlesztési, köztisztasági kérdésben, az­tán a községrendezési tervek kidolgozásában. Molnár József iharosi tanácstag gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint szo- ció’politikai, Kodela Ferenc pogányszentpéteri tanácstag pedig a települést érintő fel­adatok megoldásában segít. — Miként értékeli a tanácsi bizottságok tevékenységét? — Egyre eredményesebb munkát végeznek. Igen nagy feladatot vállalnak a testületi ülések előkészítésében, a ha­tározatok végrehajtásában, el­lenőrzésében. Főként a gyér mek- és ifjúságvédelmi fel adatokból, a hátrányos hely­zetben élő gyermekek körül­ményeinek vizsgálatában, az idős-, magános öregek helyze­tének javításában, valamint a települések fejlesztéséhez ad­nak nagy segítséget. — Mit. tesznek a hiányta­lan megjelenés és az aktivi­tás növelésének az érdekében? — A tanácstagi csoportülé­seket a székhelyen es a társ­községekben rendszeresen megtartjuk. Ezeken a közéleti feladatokkal foglalkozunk és felkészítjük a tanácstagokat az ülésekre. A Hazafias Népfront községi bizottságaival éven­ként értékeljük a tanácstagok megjelenését, aktivitását és személyes beszélgetésekkel se­gítjük elő a megjelenést. Sőt azt is alkalmazzuk, hogy a tanács- vagy vb-ülés előtt írás­ban megkeressük a munkaadó­kat. s felkérjük őket is, hogy gondoskodjanak a tanácsta­gok megjelenéséről — mondta Antalics Sándor tanácselnök. Sz. L. jobb bizalmiul volt ... In­nen a közelből jár be. na­gyon tisztelik a társnői Kitűnő munkás. Nem nagy szájú, de a maga módján csendesen mindig megmond­ta a véleményét, ha akado­zott az anyagellátás, ha nem volt megíe'.eió minőségű va­lamelyik alkatrész. Amikor ( bizalmit választott a műhely I szinte egyszerre mondták. I kórusban: Jegyen a Juci ... ! Nem nagyon akarta vállalni. ! persze én akkor még arra | gondoltam, hogy a tisztség is- ! meretlen, a végzettségét, a I gyakorlatát tartja kevésnek... Váltig mondtam, ne riadó/, zon Juci, mi támogatjuk mindenben.. Elhallgatott, s így közbe­kérdezhettem. — Már nem bizalmi? — Sajnos, nem ... Tudja, hogy van ... A választás után ilyen értekezlet, olyan megbeszélés. Naponta körbe­sétálom a műhelyeket, s lá­tom ám, hogy az én bizal­miul arca kék-zöld. Azt hit­tem, hogy elesett. A mellette dolgozó falubelije intétt, hogy semmit se kérdezzek. Ki­mentem, ez az asszony meg utánam. »Képzelje, titkár elvtárs, a férje eltángálta .. Később ment ha,.a. mint szokott. Hiába mondta sze­gény. hogy gyüiéseu volt .. Nekem is említette, hogy előre megfőzte a pörköltet; az a vadállat azonban ahe­lyett, hogy saját maga meg- melegítette volna, hozzávágta a Jucihoz fazekastul .,. A titkár rágyújtott egv ci­garettára, közben leveleket keresett elő. — Nagyon bántott ez az eset, igy egy in nap behívat­tam Jucit. Először a bizalmi munkájáról beszélgettem ve­le, megkérdeztem, bírja-e? Nem mondta egy szóval sem hogy mi a baj. Akkor én kérdeztem ró: igaz. hogy megverte a férje? Bólintott, de nem szóit semmit. Hol dolgozik a férje? A szövet­kezetben. írtam az elnöknek, az vissza. Beszéltek a fejé­vel, mór amennyire lehet, mert alkoholista ... Nem­igen tudnak vele mit kezde­ni. — S ezért mondott le? — Épp az az érdekes, hogy nem mondott le ... O itt bent mindig mindenben helytállt, ezért, tisztelték. A férjéről nem nagyon beszélt addig; szóba sem hozta — az asszonyok így mondták — az állandó »ivászatát«. A he­lyettesemmel kimentünk egy­szer a faluba. Az az ember akkor is beszámíthatatlan volt . .. Az anyja létrehívott, s azt mondta, a három gye­rek miatt tegyem meg: ne legyen tovább bizalmi a me­nye, mert úgy sem békés a ház, de legalább kevesebb patáliát kell végighallgatni­uk. Kopogtak az ajtón, s egy kerek képű, vigyorgó arcú fiú jelent meg. — Később. Pityu! Majd szólok — mondta a titkár. — Csukd be az ajtót, tárgyalok. Kérdőn néztem, rá, így már mondta is: — Ez vidámabb eset, mint az előző. Ez a Pityu nagy bohém ... A néhány sörét megissza műszak után a töb­biekkel, de nem részeges. Korán szétesett családból ke­veredett ide, amo'yan gyökér- leien fiatal. Az Alföldről jött, s hamarosan rajta ragadt az »Adjegyhusr.ast« • név. Fűtői- fától kölcsönkért, fizetéskor visszaadta, de 1 szinte semmi pénze nem maradt. Bejöttek a brigád tagjai, és azt mond­ták: ez így nem mehet to­vább. ebből a Pityuból soha­sem lesz beosztó ember. Ve­gyük kézbe együtt! Hol az egyik meghívta ebédre, hol a másik vacsorára, attól függő­en, milyen műszakban dol­goztak. így egy fél havi pénzt megspórolta* lak vele. s ide adták nekem, legyek a ban­kár . .. Most biztosan azért jött, hogy menjünk eL far­mert venni. Azt hiszem, hogv Pityu kiérdemelte, most már ne hívjuk a csúf ne vén.... Emberek, sorsok. Elszomo­rítóak és vidámabbak. Na­ponta. szükség van a segít­ségre. Szerencsére nem min­den eset olyan, mint az egy­kori bizalmié. Ez inkább a kivétel. Lajos Géz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom