Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

Délutáni fejes Rendelkezések az elektnmos illésről ■■! és a közvilágítás időszakos csökkenéséről Hangos vezényszavak, ösz­tökélő biztatások, patás lá­bak kopogása a keramitpad- lón... Hol van már az esti fejes nyugalma, a fejőszéken guggoló gazdaasszony és a te­hén »békés együttműködése-“ a friss tejért? é múltba tűnt romantikával, kényelmetlensé­gével és lassúságával. Délután négy óra a csoko­nyavleontaí termelőszö vetke­zet új fejőházában. Felszisz- szenő szívókelyhek jelzik, mű­ködésbe lépett a vákuumszi­vattyú. Kéznyomásra egy gu­micső végéből spriccel a lan­gyos mosóvíz a tehenek tő- gyére — ettől kezdve embe­ri kéz érintése nélkül jut a tej a kívül-belül krómozott hűtőtartályba. Jobbról és balról tíz-tíz te-' hén sorakozik a korszerű fejő­állásokban. Kint a karámfo­lyosón türelmesen várakoznak sorukra az állatok, hogy fejés után egy másik karámfolyosón ballagjanak vissza helyükre. Két fejőmester, két állatgon­dozó és egy automatizált fe­jőház — ennyi kell, hogy a korábbinál gyorsabban a tar­tályba kerüljön 470 tehén teje. A villamosenergia takaré­kosabb felhasználását szolgál­ja több új jogszabály, amelyet más tárcákkal és főhatóságok­kal egyetértésben a nehézipa­ri miniszter adott ki. Az egyik intézkedés az elektromos fűtést szabályozza. A jogszabály kimondja, hogy csak abban az esetben szabad a helyiségeket villamosener- gával fűteni, ha az adott he­lyen nincs és gazdaságosan neon is létesíthető más fűtési megoldás az előírt hőmérsék­let elérésére. Ez alól mente­sülnek a már meglevő laká­sok, egyéb meglevő épületek, helyiségeik abban az esetben, ha más energiahordozóval mű­ködő fűtési rendszer létesíté­séhez, visszaállításához na­gyobb arányú építési munka — új kémény építése, fal­vagy födémáttörés srtb. — len­ne szükséges. Amennyiben a meglevő épületben műszaki okokból csak villamosenergia felhasználásával oldható meg az állandó tartózkodásra szol­gáló helyiség fűtése, akkor elsősorban elektromos hőtáro­ló kályháról kell gondos­kodni. Üj épületben elek­tromos alapfűtésre kizárólag i Fonyód! üdvözlőlap Keszeget ettem a kikötő ha- .aspavilonjánál, s tudvalevő, hogy e »művelet« befejezése után többnyire konyákig ola­jos lesz az ember karja. A szelet kenyérhez kapott papír­darabka kevés az »üdvösség­hez«. Elhasználok még két papírzsebkendőt is. de a kel­lemetlen halszagtól nem sza­badulok. Sebaj! Itt a nyilvános WC: egy forintért vízhez, szappan­hoz, törülkőhöz juthatok... Épp végzek a tisztálkodás­sal, s indulnék, amikor az ajtóban csípőre tett kézzel megjelenik a vécésnéni, és szúrós szemekkel vegigmér. Zavarba jövök, mint aki rossz fát tett a tűzre, a pénz­tárcámat sem találom, hirte­lenjében. ezért a köszönésem is tétova motyogásnak sike­redik. — Tudsz te magyarul, öre­gem, mért játszod meg nekem itt a németet! — hallom a le­sújtó kritikát »alakításomról«. Hogy valamicskét vissza­nyerjek hazámfiainak megté­pázott becsületéből, »megját­szom a Csekonicsot«: egy ke­mény kettest szurkolok le a néni markába. • * • Sokat beszélnek manapság arról, mennyire semmitmon­dóak, hatástalanok egyes rek­lámszövegek. Néhány rossz­májú megjegyzés szerint ezt is a maszekokra kellene bízni, ha már a reklámszakemberek nem képesek összehozni egy hatásos, épkézláb szlogent. Ékes bizonyítékkal szolgált erre az a magánkiskereskedő, aki egy hatalmas táblát sze­reltetett gépkocsijára ezzel a felirattal: »örül a kicsi, hogy Józsi bácsitál vattacukrot vett.« Ez igen, ebben minden ben­ne van! Egy mondatba sűrítve felhívja a »megcélzott vásár­lóréteg« figyelmét, s tájékoz­tat arról, kinek köszönhetik ezt a finomságot; és nem fe­lejti ki azt sem, hogy mitakar eladni. Szakemberek, tanuljatok Jó­zsi bácsitól! • • • Leleményes nép vagyunk. Az új fagylaltárakkal kapcso­latos bonyodalmak tisztázását és a nyelvi nehézségek áthi­dalását egyaránt jói szolgálja az a »találmány«, amelyet az állomás előtti pavilonsor fagy­ialtosa eszelt ki. A tölcsérek tárolására használt műanyag hengerre kartonpapírt erősí­tett és azon tájékoztatja vá­sáriéit a kis- és nagyádagok ról. Imigyen: Egy (piros filc­tollal rajzolt) gombóc 1,50 fo­rint, két gombóc 3 forint, há­rom gombóc 4,50 forint, négy gombóc 6 forint. Kolombusz tojása! Egyszerű és nagyszerű, mint minden zseniális találmány. Itt aztán vevő ujjával rábök — mond­juk — a két piros gombócra, nem kell magyarázkodni. A és legombolja a három forin­tot. Ha esetleg nem értené meg a rajzok és a számok je­lentését, nincs baj, mert ak­kor meg az elárusító mutogat. Egyetlen szó nélkül létrejön az üzlet. Erre mondjanak valamit azoik, aikik évek óta azt haj­togatják, hogy a kereskedel­mi dolgozóknak beszélniük kellene — legalább alapfokon — egy idegien nyelvet! Lendvai József villamos hőtároló kályha ter­vezhető, és felszereléséhez en­gedély sem szükséges. Ha vi­szont a régi vagy az új helyi­ségben hőtároló kályha helyett bármely ok miatt más elektro­mos fűtőberendezés szükséges, akkor arra engedélyt kell kér­ni az állami energetikai és energiabiztonság-technikai fel ügyelettől. Űj intézkedés, hogy a 1,5 kilowattnál nagyobb elektro- moshelyiségfűtő készüléket csak a villamosenergia-fel- használásá csúcson kívüli idő­szakban szabad bekapcsolni. Abban az esetben is, ha a ké­szülék kisebb fokozatokban is kapcsolható. Az alsó határ ed­dig 2 kilowatt volt. (E hely­ségfűtő készülékekhez tartoz­nak a villamos fűtésre átala­kított hagyományos cserép­kályhák és a hőtároló kályha fűtőberendezése is — ha tel­jesítménye meghaladja a jel­zett határt. Ez az előírás nem vonatkozik a rendelet hatály­ba lépésekor már üzembe he­lyezett hőfejlesztő készülékek­re, kivéve, ha azok felszere­lése és üzemeltetése szabály­talan. Az áramszolgáltató jo­gosult arra, hogy a csúcsidei terhelés csökkentése érdeké­ben felmérje a már üzemben levő hőtárolókályhákat, az 50 literesnél nagyobb villamos vízmelegítő berendezéseket és a másfél Hdlowattosnál na­gyobb helyiségfűtő készüléke­ket, s ennek alapján a csúcs- terhelésen kívüli fogyasztás céljából időprogram-kapcsalót szereljen föl és elvégezze a vezetékhálózat szükséges át­alakítását. A készülékek tulajdonosai kötelesek a rendelkezésükre bocsátott űrlapon — an­nak kézhez vételétől szá­mított — 15 napon be­lül hitelesen tájékoztatni az áramszolgáltatót a rendelkezés szerint érintett hófejlesztő ké­szülékeikről és azok vezérlé­séről, illetve hálózatra kap­csolásának módjáról. , A rendelet részletesen felso­rolja azokat az eseteket, ame­lyekben a tervezőknek, fo­gyasztóknak villamosenergia­felhasználási engedélyt keli kérniük az állami energetikai és energiabiztonság-technikai felügyelettől. Egyebek között a tizenkét vagy annál több la­kásos lakóházban, egyéb épü­letekben az elektromos he­lyiségfűtés és légkondicionálás céljára szükséges villamos- energia használatára enge­délyt kell kérni. Korábbanezt nem kötötték engedélyhez, sa régi épületben most sem kö­telezik erre a fogyasztót, de nyilvántartásba vétel miatt szeptember 30-ig be keld je­lenteniük ezeket a készüléke­ket az energiafelügyeletnek. Az elektromos energia ta­karékos felhasználása érdeké­ben új rendeletben írta elő a miniszter a közvilágítás, a kirakat- és reklámvilágítás időszakos csökkentését. Esze­rint az úgynevezett féléjjeles kapcsolásra alkalmas közvilá­gítási berendezésekben 0 óra helyett már 22 árakor kikap­csolják az egyik fényforrást, tehát a két égő közül csak az egyik marad égve. Ezután már a korszerűsítésnél, s új közvi­lágítási hálózat létrehozásánál — ha a szabványok lehetővé teszik — meg kell teremteni a féléjjeles kapcsolás lehetősé­geit A közbiztonság és a köz­lekedésbiztonság követelmé­nyeit kielégítő mértékben kell csökkenteni a közvilágítást azokon az üdülőterületeken, amelyeken az idényen kívül — általában október 15-e és április 15-e között — jelentő­sen csökken a közúti forga­lom. A kirakatok megvilágítási szintjét az üzlet zárásával egyidőben, de legkésőbb 20 órakor felére, 22 órakor pedig a köz- és vagyonbiztonsági követelményeket kielégítő mértékűre kell csökkenteni, tehát csak biztonsági világí­tásról kell gondoskodni. A ki­rakatok tulajdonosai, kezelői a világítás mérséklés műszaki feltételeit kötelesek legalább 6 hónapon belül megteremte­ni. A rendedet foglalkozik a réklámvilágítással is. Eszerint a fényreklámot a féléjjeles közvilágítással egyszerre, te­hát 22 óraikor kell kikapcsol­ni. Nem minősülnek azonban fényreklámoknak a tájékoz­tató jellegű világító feliratok^ ennélfogva az orvosi rendelő, a gyógyszertárak, a pályaud­varok stb. világító feliratai egész éjjel égve maradnak. ra egyáltalán nem fog vála­szolni. — Mit tenne? — kérdezte akkor váratlanul nagyon sze­líden, s látszatra igen embe­rien Upomiczky. Mintha csak valóban tanácsot próbálna kérni, — Mit tartana helyes­nek? — Kérem, én csak egy szá­zadparancsnok vagyok. 22. Hammer beült egy padba, csizmáját oldalt kényelmesen kinyújtva a padsorok közé. Stammler nem ült le. Kissé mereven állt; még mindig az előbbi jelentéstétel tartásá­ban. — Az a véleményem, hogy áld úgy döntött, hogy a nyolc­vanadik dandárt nem oszlatja fel, az helyesen döntött. Farkasszemet nézett Upor- niczkyvel. Az higgadtan állta a tiszte­letlennek is felfogható tekin­tetet. Mikor újra megszólalt, hangja inkább tárgyilagosan, mint gúnyosan csengett: — Természetesen ön sem kapott részletes előnyomudási parancsot.., Stammler nem tudta, hogy ez állítás vagy kérdés, vagy mind a kettő egyszerre. — Nem. — S önkéntelenül engedett valamit merev tartá­sából. — Nem kaptam részle­tes előnyomulás! parancsot. — A dandárparancsnokság, Ugyebár — pillantott a vezér­kar küldötte Hammerre —, a dandárparancsnokság nyilván­valóan nem sieti el « dolgát. Somogyi Néplap Hammer nem szólt. Fegyel­mezetten nézett maga elé, de nem sok erőfeszítést tett, hogy leplezze egykedvűségét. U pomiczky erre megint Stammlert kérdezte: — Ismeri a dandár hadmű­veleti céljait? — Nagyjából, azt hiszem. Elfoglaljuk Debrecent. Upomniczky ingerülten fel­kapta a fejét. Kereste a gúnyt Stammler tekintetében. — Élcelődik...? — Én? — csudállkozott Stammler. A fiúk ismerték már ezt a faarcát. — Hát nem foglaljuk el? De a tiszt is tudott uralkod­ni magán. — Előnyomul unk . ?; előnyo­mulunk, érti ? Előnyomulnak Debrecen irányába. Ez nem ugyanaz, még ha ön veszi is magának a bátorságot, hogy a vezérkar tervem gúnyolódjék! Várt erre valami választ. De Stammler hallgatott. Min­denki hallgatott. A vezérkari emberre hárult a feladat, hogy mozdítson ezen a csen­den, mielőtt kínossá válik. A térképre pillantott, s ajka kö­rül alig észrevehető fintor rebbent. — Foglalkozott a.I hely­zettel? Stammler nem válaszolt. El­határozta, hogy gúnyos hang­— Mondja csak bátran! — Nem a bátorságom hi­ányzik — mondta megint elég szúrósan Stammler. — Hanem az áttekintésem, — Na, mégis.. 1 — nógatta a magas vezérkar. — Ásnék. A tisztek meglepetve néz­tek rá De még Czauner is. András ismerte őt a legré­gebben; ez őt nem érte várat­lanul. — Arra gondolok, hogy ha már sikerült átjönnünk, ki kellene építeni ezt a hídfőál­lást. Hogy képesek legyünk tartani. És hogy amikor majd elég erőnk lesz ahhoz, hogy támadjunk, ne kelljen min­dent elölről kezdeni ... az át­kelésnél. — Ember, maga meg van őrülve! Hát nem tudja, hogy végig az egész tiszai fronton támadunk?! Hogy a Tiszántúlt akarjuk visszafoglalni? Hogy erre a támadásra van feltéve minden?! Tudja, mi árad ma­gából ? Defetizmus! — Kérem! — mondta most Stammler, s nemcsak teljesen kiengedett eddigi feszes tartá­sából, hanem maga is leült egy padra. — Adják át sze- rencsekívánataimat a vezér­karnak ! Az optimizmusuk miatt! — S elővette a dózni- ját, s alig remegő ujjakkal egy cigarettát kezdett sodorni maflának. Upomiczky felugrott. — Ez lázadás! A frontvo­nalban a vezérkarral gúnyo­lódik. Lázadás, érti! Keresz­tül kellene lőjem! S rá is csapott a pisztolytás­kájára, idegesen kapirgálta; de mielőtt feltépte volna, Cazuner megérintette a kar­ját. Odakapta a fejét. — Ne tessék lövöldözni! Nem kell túlzásba vinni azt a forradalmi radikalizmust. Tekintete tiszta volt, ártat­lan, nyugodt és határozott. Egy pillanatra meg is béní­totta a vezérkar küldöttét. — De elvtársak ...! — Hammer igyekezett kikászálód­ni a pádból. Valami , békítő célzatú karmazdulaitot tett Stammler őhozzá fordult, és neki mondta: — A huszonhatodik és a huszonhetedik nemzetközi zászlóalj és benne a mi szá­zadunk is, tenni fogja a kö­telességét Mi a parancsokat végre szoktuk hajtaná. A ve­zérkar azt parancsolta, hogy keljünk át a Tiszán. Átkelő­eszközökről viszont elfelejtett gondoskodni. Akkor még erős volt az ellenállás... egy ilyen támadás semmiféle más had­seregnek nem sikerült volna. De mi a forradalom katonái vagyunk. Átkeltünk, itt va­gyunk. És ha most azt pa­rancsolják, hogy menjünk Debrecenig, talán még arra is képesek vagyunk. Vagy .., Nem fejezte be. Legyintett. Vére megcsinálta valahogy a nagyon furcsa alakúra sike­rült cigarettáját, de csak tar­totta az ujjai között. Piaci körkép Hétvégi árubemutató Nemcsak a termékek: áraik is a legszélesebb skálát mu­tatták tegnap a kaposvári he­tipiacon. Így aztán volt okuk csodálkozni azoknak, akik egy hete még tíz forintért vették a csibe- vagy 60-ért a róka- gombát: az előbbinek literje most 40, az utóbbié 70 forin­tért kellette magát. De hiá­ba... A Zöldért mozgóárusa előtt mintegy 15 méter hosszú sor­ban tolongtak a vevők a szép és olcsó — tízforintos — pap­rikáért. Volt azonban görög­dinnye is — ezt ötért kínál­ták. Igaz, másutt a kisterme­lők és maszek zöldségesek sem tartották többre ... Azok pedig, akik a piac másik ol­dalán 25—28, sőt 35 forintért kínálták a paprika kilóját, váLtig csodálkoztak: ennyi em­ber, és a paprika mégsem fogy.., őszibarack most mindenütt kapható: kicsi is, nagy is — nagyjából azonos áron. Ki-ki a pénztárcája és ízlése szerint válogathatott, kilónként 8—18 forintért. Nagyon kelendő a csemegekukorica, s így köny- nyedén változik az ára is, akár pár méterrel odébb... A kis­termelők hossztól függetlenül 2—3 forintért, a Zöldért nagy­ságtól függően 1,50—2,50 Ft­ért adta. A szőlő még mindig újdon­ság, habár a múlt heti 30-ról itt-ott 2 forintot »zuhant« az ára. A paradicsom tartja az árát. A karfiol 15-re, a főző­hagyma 28-ra, a főzni való tök 2,50-re, a salátauborka szintén, a kovászolnivaló 4,60- ra becsültetett _________ N emcsak üzlet, »dráma« is volt a tegnapi forgatagban, még a kora reggeli órákban. Egymás mellett két kiskeres­kedő görögdinnyét kínált: az egyik 5-ért kilóját a másik 6-ért Az olcsóbbért sorbaáll- tak, a drágábbhoz senki sem lépett oda. Egy óra múlva csendesen megváltozott a má­sodik bolt ártáblája, s ott is 5-öt mutatott »az óra«. Ám a vevők »haragtartók«, még so­káig nem bocsátották meg ne­ki az »akciót« ... Siófok egy árnyalattal most is drágább a megyeszékhely­nél, igaz, az utóbbi időben már gazdagabb a felhozatal. A siófoki termelőszövetkezet dinnyével, szőlővel, a bogiári gazdaság őszibarackkal »ope­rált«, de érkeztek ide Heves­ből is dinnyések 5—10 forint­ra tartott portékáikkal. Meg­nyit a gombapiac, s az új­donsághoz méltók az árak: a vargányát itt 80-ra, a róka­gombát 100-ra tartották kilón­ként. Úgyhogy Kaposvár a maga 70 forintjával olcsó helynek számit. A zöldség és a gyümölcs át­lag 3—4 forinttal drágább az üdülők fővárosában. Olcsóbb viszont az igazi fővárosban, Budapesten! Ott csak 16 fo-. rint a szőlő kilója, 10 a kar­fiol, 9,60 a tölteni való papri­ka, 5 a görög- és 6 a sárga­dinnye; 7.60 a főzőhagyma (érv forinttal kevesebb a ka­posvári árnál), viszont 3 a csemegekukorica. Fejeskáposztát aki talált, 12-ért kapott a megyeszékhe­lyen. A fővárosban állítólag több volt, és csak 7-et kér­tek érte. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom