Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-25 / 198. szám

Tiszta környezet, tiszta szellem ; Csak a víz hangját hallani A párt-végrehajtóbizottság mesén az egyik pártszervezet munkájának értékeléséről ta­nácskoztak. A jelentés és több felszólaló is elismerően említette, hogy a pártmunka nyugodt körülmények között folyik, hosszú idő óta nem volt tapasztalható semmiféle konfliktus. Mígnem. valaki váratlanul új mederbe terel­te a vitát: azt kezdte ugyanis fejtegetni, hogy vajon ez az említett tény valóban elisme­résre méltó-e, s nem az rej­tőzik-e mögötte, hogy a szó­ban forgó pártszervezet kitér a megoldásra érett kérdések rendezése elől, akár elvtele­nül is elsimítva, elkenve a problémákat Ellenpéldaként egy másik pártszervezetet em­lített, mely ugyan jóval gyakrabban okoz főfájást az irányító pártbizottságnak, de amely a konfliktusokat vál­lalva. sőt nemegyszer kifeje­zetten előidézve jóval dina­mikusabb ütemet tud diktálni az előrehaladásnak. A vita középpontjába et­től kezdve ez a kérdés ke­rült; látszott, hogy a részt­vevőket magukat, is izgatja e téma. Érthető is, hiszen a je­len időszakban a pártmunká­nak egyik nagyon aktuális, töprengésre és végiggondolás­ra érdemes kérdése ez. Mint ahogy az említett vi­ta is tükrözte, meglehetősen erőteljes az a felfogás, mely szerint a konfliktusok a fe-' szükségek általában negatív előjelű jelenségek, melyek megléte a munka gyengesé­geiről, hiányuk viszont annak eredményességéről tanúsko­dik. S nem állítható, hogy ez a vélekedés híjén van min­den megalapozottságnak. A feszültségek felhalmozódása valóban sok gondot, bajt okozhat. Azok a nemzedékek, | amelyek részesei voltak ko­rábbi időszakok ezzel kapcso­latos eseményeinek, szinte a zsigereikben hordozzák e ta­pasztalatot. Hiszen átélték, miként1' halmozta fel az ötve­nes évek első felének konf­liktusokat mesterségesen is teremtő és élező politikája a feszültségek akkora gyújtó- anyagát, hogy az lángra löb- bantva magát a néphatalmat is súlyosan veszélyeztette. A i Magyar Szocialista Munkás-1 párt munkastílusának ebből adódóan is egyik nagyon lé­nyeges és, állandó vonása, hogy messzemenően igyekszik népünket a konfliktusok fö­lösleges kiéleződésétől meg­óvni, az ilyen helyzetek ki­alakulásának idejében tett lé­pésekkel elejét venni. S nyíl- várivaló, hogy a munkastílus ■ e vonása az egyes pártszerve-' zetek tevékenységében is meg kell mutatkozzék. A fejlődés velejárói és forrásai Jelen körülményeink között a sokat emlegetett forradal- miság éppen azt jelenti, hogy szükség esetén vállaljuk az összeütközést, a harcot az előrevivő megoldás győzelme érdekében. A párt vezető sze­repének érvényesítése ebben az értelemben a pártszerveze­tektől, azok tagjaitól igényli, hogy élére álljanak e harc­nak, nem pedig, hogy kitér­jenek előle, s minden körül­mények között a »tüzet szün­tess«! parancsát hangoztassál-e. Annál is inkább, mert ez a törekvés végső soron hatás­talan is lenne. Hiszen a meg­oldásra váró dolgokat előbb vagy utóbb, de egyszer csak rendezni kell. Mi sem mutat­ja ezt jobban, mint hogy nem ritkán kerülnek páritestüie- tek — köztük fegyelmi bizott­ságok — napirendjére olyan elmérgesedett és szinte kibo­gozhatatlanul összekuszáló- dott ügyek, amelyeket a kezdet kezdetén még viszony­lag simán rendezni lehetett volna, de mivel a pártszer­vezet nem vállalta az ezzel járó kisebb konfliktusokat sem, az elvtelen békftgetés »ráolvasásával« kezelt prob­léma az évek során elmérge­sedett, gyulladásba jött, s nemegyszer az egész szerve-, zetet megfertőzte. A lényegi feloldás minősége Természetesen a legkevésbé sem következik mindebből, mintha mindenfajta összeüt­közés hasznos és feltétlenül szükséges lenne. A dolog lé­nyege éppen abban van, hogy nem a konfliktusok száma minősíti egy-egy pártszerve­zet, politikai vagy gazdasági vezetés tevékenységét, sem pozitív, sem negatív értelem­ben. Hanem egyrészt ezek minősége,' "jéílégé, másrészt pedig — és mindenekelőtt — az, hogy miként képes meg­oldásukat megkeresni és meg­találni, mennyire tudja eze­ket a . fejlődés előremozdító eszközeiként hasznosítani. Nem a konfliktushelyzet léte vagy hiánya minősít "tehát, hanem az ilyen helyzetben tanúsított magatartás, a meg­oldást célzó cselekvés iránya, hatékonysága. Napjaink sürgető és égető gazdasági tennivalói — a ter­mékszerkezet átalakítása, a munkaerő átcsoportosítása, a bérezésben az egyeniősdi megszüntetése és így tovább — szinte minden munkahe­lyen teremtenek bizonyos fe­szültségeket. Nyilvánvaló, hogy ahol korábban nézlek szembe az élet e követelmé­nyeivel, ott hamarabb támad­tak különféle konfliktusok. Ám az is bizonyos, hogy e helyeken ma kisebb a fejfá­jás és az idegeskedés, mint ott, ahol az utolsó pillanato­kig halogatták-halogatják a cselekvést. Tudjuk, a »koráb­ban ébredő« politikai szerve­zetek, gazdasági vezetők fel­lépését nemegyszer rosszallás is kísérte, mondván, miért kell nekik »bajt keverni«, gondot okozni. Ezért nem árt hangsúlyozni: ők cselekedtek helyesen, az elismerés őket illeti. Természetesen csak ak­kor, ha nem mulasztották ej a körültekintést, ha gondosan megvizsgáltak minden körül­ményt, és nem sajnálták a fáradságot az érintettek meg­győzésétől, az intézkedések szükségességének megma­gyarázásától — vagyis, ha nem tetézték az ilyenkor el- < kerülhetetlen konfliktuso­kat szükségtelenekkel, ha. igyekeztek káros kiéleződő- j süknek elejét venni. A konfliktushelyzet bizo­nyos értelemben próbája a I pártszervezetnek, az irányí­tásnak. Hogy miként tudják ilyenkor párosítani a határo­zottságot a körültekintéssel, a következetességet a rugalmas­sággal — ezen lemérhető, mennyire sajátították el egy- egy helyen a politizálás, a vezetés művészetét. Gyen«* László JŐ ivóvizünk van, s az idény »legsűrűbb«, legbősége­sebb napjaiban is elegendő. Azt a vizet isszuk, amely min­den évben messze földről Ide vonzza a turistákat, amelyről az utóbbi években baljós hí­rek kaptak szárnyra. Siófoki lakásomban a Balaton oltja szomjamat. Persze nem a »nyers«, hanem a tisztítóit víz. »Nyers-vízkivételi mű, le­vegőztető, flokkuláló (pelyké­sit ö), Korridor-típusú derítők, nyitott, változó szintű gyors- szűrők, klŐTozómedence, tisz- tavízmedence, tisztavízszi­vattyú« — ilyen nevű beren­dezéseket néztem meg a szép­laki, úgynevezett nagyfelszíni vízműnél, ahonnét két irány­ba küldik az ivóvizet a part mentén. Ellátják Siófokot, Szabadit, Aligát, Akarattyát es Kenését, valamint Zamár- dit és Földvárt. (Nyáron ki­sebb kisegítő vízműveket is üzemeltetnek.) — A szezonban naponta át­lag 14—15 ezer köbméter ivó­vizet igényel az említett te­lepülések lakossága — mond­ja Ángyán Rudolf, a siófoki vízmű üzemvezetőségének irá­nyítója. — A »csúcs« az idén június 4-e volt. Ezen a napon 19 230 köbméter víz fogyott. _—; Télen mennyi ivóvizet kíván a lakosság? — Átlag 7—8 ezer köbmé­tert naponta. Az épületet szanatóriumsze- rű környezet övezi. Gondosan ápolt park, kavicsolt utak, mintaszerű rend,-tisztaság. És csend. Mintha hem a déli parton volnánk. Az épület belsejében toinden kék: a csempék, a falak, a fűtőtes­tek. Mint a Balaton színe a képeslapokon. Zubog a víz. Csak a víz hangját lehet itt hallani. Aki az épületben, a gombnyomásra működő, va­donatújnak ható gépek közt körülnéz, ^laikus létére is meg­állapíthatja: nem csoda, hogy nincs gond az ivóvízellátásra a partunkon. Igen... Éjjel­nappal dolgoznak a szakembe­rek és a gépek. Diszpécser­szolgálat is van. Ha, mondjuk, Akarattyán csőtörést jelez­nek éjszaka, azonnal indul a gépkocsi a szerelőkkel. — Sok és pontos munkát követel a karbantartás és ál­talában az idényre való felké­szülés — mondja Ángyán Ru­dolf. — Az idén például a nyersvízszivattyúk rekonst­rukcióját végeztük el, helye­sebben a régiek helyett Emu- tírrusú olasz búvárszivattyúkat szereltünk fel. Következéskép­pen nagyobb kapacitással dol­gozhatunk. Megvalósítottunk epv újítást is, amelynek ér­telmében átalakítottuk a nyi­tott, változó szintű gyorsszű­rőket, így elég sok vizet meg­takaríthatunk. Van itt egy aranykoszorús szocialista brigád, amely Szé­chenyi István nevét viseli. Egykorú az üzemmel, 1973- bam alakult és 24 tagja van. Szakmunkások, technikusok, laboránsok, mérnökök. Veze­tőjük Bíró Tibor. Újítanak, terveznek, karbantartanak, vegyi és bakteorológiai vizs­gálatokat végeznek stb„ egy­szóval ők üzemeltetik a szép­laki nagyfelszíni vízmüvet A Dunántúli Regionális Viz- nr "i és Vízgazdálkodási Válla­lat egységei versenyeznek egymással, s e nemes vetél­kedést minden évben egy kö­rültekintő rpűszaki és köz­egészségügyi . szemle követi. Az aranykoszorús, brigád már két alkalommal szerezte meg az első helyet Van a vállalatnak egy úgy­nevezett mobil víztisztító be­rendezése (óránként 30 köb­méter vizet kepes megúsztíta- ni), s ezt is a Széchenyi bri­gád üzemelteti. — Eddig még nem ismert lehetetlent a társaság — mondja Bíró Tibor, aki 38 életévével itt az öregek közé tartozik. Az átlagélefítor ugyanis harminc év (Ángyán Rudolf is harmincesztendős.> — Jól képzett szakemberek valamennyien — lolytatja —. akik nem elégednek meg a már megszerzett ismeretekkel, tapasztalatoknál. Mindig van egy-két olyan munkatársunk, aki éppen vizsgázik valahol. Elmondhatjuk: az új iránti fogékonyság, az újítási, kedv általában jellemző a kollektí­vánkra. Persze a szakmán kí­vül sok mindent csinálunk még. Óvodát patronálunk pél­dául, néhányan rendszeresen vért adunk, kulturális prog­ramokat, kirándulásokat szer­vezünk stb. Szeretünk együtt lenni. A tópartról nem lát­szik ez a szanatórium hangu­latú munkahely. Park, szökő­kút, kék csempék, víz csobo­gás. Tiszta környezet, tiszta szellem, munkaszeretet, mun­kásöntudat Ezentúl minden pohár víz rájuk fog emlékez­tetni. Szaputi i András Hálózatfejlesztés és üzletpolitika Kisleresksik és kizvetítik A kérdés azonban az: le­vonható-e az említettekből egy olyanfajta következtetés, hogy a mi viszonyaink között j mindenfajta konfliktus szűk-j bégtelen, káros és elkerülen-: dő, illetve, Ijogy ha mégis ki- ; alakul valahol, akkor azt ele- . ve bajnak, hibának, munkánk gyengéjének kell-e minősíte­ni? A kiegyensúlyozott fejlő­désre törekedve azt konflik­tusok és feszültségek nélküli folyamatnak kell-e felfog­nunk, egymást kizáró ellen­tétként kezelve a fejlődés harmonikus, illetve ellent­mondásos voltát? Nos, az élet mindennapi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fejlő­désnek ma is elkerülhetetlen, sőt természetes velejárói az időnkénti feszültségek, konf­liktusok. Mi több, nemcsak velejárói, jellemzői, hanem egyben forrásai is. Nélkülük az új nem tudná meghalad­ni a régit, a korszerű nem léphetne az elavult helyébe. Akinek számára a legfőbb ér­tékké és céllá a konfliktusok bármi áron való elkerülése válik, az akarva-akaratlanul a fejlődés ellen lép fel, fé­kezi az előrehaladást A Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalatnak a megyeszékhelyen kívül négy város és az idegenforgalmi szezonban a Balaton-part vendégserege számára kell ki­elégítő választékot nyújtania. Marcali, Nagyatád, Barcs fej­lődése az átlagnál nagyobb követelményeket jelentett a vállalat számára. Az árusítás jelenleg 85 üzletben, 20 200 négyzetméteres alapterületen folyik. ,A legnagyobb a So­mogy Áruház: ez adja a vál­lalat évi forgalmának negye­dét — annak ellenére, hogy az átutazó számára rejtve marad; a turista csak akkor jut el ide, ha autójából ki­szállva sétára indul a belvá­rosban. A Balaton nagy nyá­ri rohamából 31 - ideiglenes árusítópavilon megnyitásával próbálták kivenni á részüket. Száz gyártótól A vállalat üzleti kapcsola­tai kiterjedtek: mintegy negy­ven nagy termelő és hatvan nagykereskedelmi vállalattól szerzi be az árut. A termelő- vállalattól történő beszerzés módot ad arra is, hogy a kí­vánt mintát vagy kollekciót gyártsák. A választék megíté­lése azonban bonyolult. A ru­házati cikkek divatérzékeny- sége, a szubjektív kritikák sok gondot okoznak. A kis­kereskedelmi vállalatok ugyanis országosan nagyjából ugyanazokból a »forrásokból« szerzik be az árut, ezért a választékb an P écsen, Székes - fehérváron vagy Kaposváron nincs nagy különbség. Dömötör József áruforgalmi osztályvezető szerint nehéz a megrögzött vásárlói szokáso-' tat kielégíteni. Egyik nő sem szereti, ha az utcán »szembe­jön vele« ugyanaz a ruha, amit éppen megvett. A kom- íekciót gyártó vállalatok azon­ban túl nagy szériákat készí­tenek a modellekből, ezért is nehéz színes és rugalmas vá­lasztékot kialakítani. Határt szab a bolt A forgalom növeléséhez a hálózat korszerűsítésére is szükség volna. Az önkiszolgá­lásra való törekvés a fej­lesztési elképzelések közép­pontjában áll. A butlkszerű árusítást továbbra sem terve­zik: nincs is rá mód, mert nincs fölösleges üzlethelyiség. A lakossági igények fölmérése a boltokban kezdődik; az in­formációkat továbbítják a központba — ott tíz évre visz- szamenőleg állnak rendelke­zésre a forgalom adatai. A boltvezetők, sőt az egyes re­szortok felelősei is jogosultak árurendelésre, így saját el­képzeléseiket tudják megvaló­sítani a választék kialakításá­ban. A szükséglet fölmérése számottevően javította a ke­reskedelmi munkát. Az engedményes vásár ki­tűnő eszköz a vásárlók csé- öítására, és a járulékos vá­sárlások is jelentősek. Nagy sikerrel bonyplította le pél­dául a váUalat a kedvezmé­nyes kismotorvásárlási akciót, amelyet hatásos reklámtevé­kenység előzött meg: az év első negyedévében több mope­det adtak el. mint tavaly egész évben. Piackutató nincs a vállalatnál, viszont van ön­álló reklám- és propaganda­szakemberük. Kiskereskedelmi vállalata­ink üzletpolitikájában ma ér­dekes kettősség figyelhető i meg. A kereskedő megy a ve­vő pénze után, de nem kelti föl a vásárló igényeit tuda­tos, célzatosabb reklámozás­sal, ösztönzéssel. Alapoz az ipar és a nagykereskedelem választékára, de kevésbé tö­rekszik a termeltetésre. Ugyanakkor az ipar új termé­kek áradatát önti a piacra, s ezt esetleg nem érzékeli a ve­vő, mert a kereskedő nem »ment« sem az áru, sem a ve­vő elé. Ezek a gondok vé­gigkísérik a kiskereskedelmi tevékenységet. Új igények A megyei tanács kereske­delmi osztályának vezetője, Dóri János szerint a kereske­delem közvetítő szerepe a gyártó és fogyasztó között új minőségi követelményekkel jár. A közvetítőkószs^gen és képességen áll, hogy a gyár­tó és a fogyasztó elégedetlen avagy elégedett. A minőségi követelmények közül a leg­fontosabb jelenleg a személyi és tárgyi feltételek összhang­jának a megteremtése, a szakmuniíásképzés színvona­lának emelése. Bármilyen sür­gető is azonban a változtatás igénye, az üzletpolitikának megfontoltnak és fokozatos­nak kell lennie, folyamatosan fölszámolva a rossz beidegző­déseket A klasszikus kereskedelmi tevékenység megelégedett a tapasztalati adatok figyelésé­vel,- a tudatosság és az ösztön keveredése erős volt. Ma a korszerű matematikai és egyéb módszerek kizárhatják az ösztönösséget, hiszen épp a tervszerűséget az arányos­ságot szolgálják. Cseke Lássló Táskaírógépek Dunaújvárosból Hosszú távú kooperációs szerződés alapján a MOM duna­újvárosi gyárában megkezdték a nyugat«; met Triumph-ceg számára «, »Gabriella« nevű táskaírógépek sorozatgyártá­sát. Az üzemben évente ötvenezer darab táskaírógépet és további százötvenezer írógépalkatrészt gyártanak. Nézzünk fel a papirosból Füstölög a művezető, mér­gelődik a boltvezető. Mind­egyik a sok papírmunkát szid­ja. Ide jelentés, oda összesí­tés, Közben megy a drága idő, s míg az irodában kuk­sol addig nincs, aki ellenőriz­ze a munkát, kiigazítsa a hi­bákat A központ a »nagy« dol­gokra kíváncsi, miközben a kis ügyek okozzák a legtöbb kárt. A művezető éppen »ad­minisztrált«, közben a szállí­tók, megkarcolva hozták a több százezres exportberende­zés fontos alkatrészét. A sze­relők is szemet hunytak, be­tették a helyére. Amikor el­készült a jelentés, a műveze­tő szétnézett s észrevette a minőségi hibát. Kivetette a hibás alkatrészt, s visszairá­nyította a festődébe. Amikor már mindenki kiabált, vesze­kedett. »Jő lett volna az ú<*v is«. »Hátha elcsúszott vol­na ...« Sajnos, jellemző magyarázat ez a selejtre. A művezetők panasza az, hogy ameddig pa­pírmunkára kárhoztatják őket éppen az marad el, ami a leg­fontosabb: nem tudják rajta tartani szemüket a legfonto­sabb termelési folyamatokon, nem tudnak egy-egy jó szó­val vagy erélyes figyelmezte­téssel inteni az anyaggal, az energiával való takarékosság­ra. Az áruházigazgató — amíg beszélgettünk — árgys szem­mel nézte, nem marad-e égve a villany a raktárban. Észre­vehette a csodálkozásomat, s megmagyarázta, miért van íffv. Kénytelen a dolgozók u‘án leoltapi a villanyt. Sok kicsi sokra megy — ők így takarékoskodhatnak az áram­mal. Az eladók azonban gyakran megsértődnek. Elmondja egy friss élmé­nyét Bejött az áruházba egy külkereskedelmi üzletkötő. Sok országban megfordult — néhány gazdagnak, mondott­ban is —, és azt tapasztalta, ho«v kisebbekre cserélték ki a nagy égőket a folyosókon, s minden oljmn helyen, ahol nem szükséges a díszkivilágí­tás. Ha értekezletet hívnak ösz- sze, éppen az , nem megy el, akinek ott kellene lennie. Ha megkérdik, ugyan miért: je­lentést írtam — ez a válasz. Fonyódon hallottam egy jel­lemző példát. Fórumot szer­veztek az üdülésben részt ve­vő vállalatok képviselőinek, az üdülők vezetőinek, gond­nokainak. A vízi rendészet fontos tudnivalói is szerepel­tek a témák között. Sajnos, az első vízhalál éppen egy olyan üdülő területétől nem messze következett be, ame­lyiknek a gondnoka nem volt ott az ismereteket átadó fó rumom. Sok a papírmunka, éppen ezért nem árt, ha gyakrabban felállunk mellőle, s azt Is megnézzük: mi történik a környezetünkben. Az sem ár­tana, ha olykor megnéznék a gazdaságossági számításokat, netán a villany-, gázszámlá­kat, megpróbálnák kiszámíta­ni a selejtbe menő anyagok árát azok, akik könnyen mondják a hibás termékre: hátha elcsúszik. Lajos Géza Az alapszervezetek életéből Halai kell az isszeiitközést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom