Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
í ! f Molnár Zoltán Közben figyelte a fegyverropogást, s igyekezett megállapítani, merre hullámzik a csata. Minden jel arra mutatott, hogy tőlük jobbra előre már románok vannak. Heve6, egymásnak felelő géppuskaso- rózatakat hallott. Továbbra is számított arra, hogy nincs összefüggő arcvonal, hogy csak kell akadnia valami résnek, s ha rés marad, akkor ő meg is találja; ez így azért elég idegesítő volt. S nem is sokáig menetelhettek ilyen zavartalanul. A különböző zajokból kifülelt valami gyanúsat, s ez arra kényszerítette, hogy egy pillanatra lehasaljon. Ügy vágódott le, hogy az előtte haladók észre sö vegyék. Néhány pillanatig rátapasztotta fülét az anyaföldre. Ebben a világcsörömpölésben is képes volt megkülönböztetni a lódobogást. Az, lovascsapat dobogása. Felugrott: — Gyerünk, próbáljuk gyorsan elérni azt a kukoricást. Előbb nem értették, s alig valamit gyorsítottak a járásukon. Ez sem volt könnyű. — Futás hát, az isteneteket! A katona most már szedte volna a lábát. De a tisztnek szokatlan volt a ■ hordágyci- pelés, nem szaladt, csak botorkált. András egyszer meg is ijedt, hogy elesik, s, ugrott, hogy ha kell, elkapja kezéből a rudat. Szerencsére nem esett el, hiszen úgysem igen bírta volna elkapni. De azért ott maradt szorosan mellette, mintha ezzel is nagyobb óvatosságra és ügyességre tudná ösztökélni. Végre elérték a kukoricás szélés. Alig érteik be, a'katona meg a tiszt, mintha csak összebeszéltek volna, már engedték is le a hordagyat. — Beljebb! Beljebb! — kiáltott rájuk András. —■ Be egészen a közepébe! Elég kelletlenül botorkáltak tovább. Itt már nagyon nehéz volt mozogni; szűk is volt a sor a hordágynak, és még sort is kellett váltani, többször is, hogy a tábla mélyére bejussanak, oda, ahova András kívánta. — Na, jó, ide! Itt engedd le! Letették zihálva, ßzinte le-, roskadtak. A lengyel közbeni lemaradt mellettük, kétségbeesve, hát- ratekintgetve bicegett utánuk; András elibe lépett, a karja alá tolta a vállát, segített neki leereszkedni. Először is jól kilihegték magukat. András megnézte a lengyel kötését; elég jól át volt már vérezve. Felhúzott szemöldökkel kérdezte tőle, hogy bírja. A lengyel csak legyintett; Sebaj, semmi baj. — Te tudod — mondta neki, hogy megnyugtassa a lel- kiisnjeretét. Aztán fogta a lengyel katona karját, s odahúzta, és leültette Upomiczky mellé. Mutatta neki, hogy csak illessze a pisztolyt a lapockájára. Aztán Arankára vetett egy pillantást. Még mindig átfogva tartotta a pólyát; szegény; ebben a futásban ... neki is igen vigyázni kellett, hogy le ne essen a gyerek. Nem is próbált közelebb kerülni hozzájuk, hanem, feltérdelt, és figyelt, hogy jönnek-e hát azok a lovasok. (Folytatjuk.) Vásárban (Gyertyás László felvételei) A Kaposvári Gépészeti Szakközépiskolában az 19^9/80-as tanév évnyilója szeptember 3-án lesz: a) nappali tagozaton délelőtt 9 órakor, b) esti tagozaton délután 17 órakor, c) az esti tagozat műszakhoz igazodó osztálya részére délelőtt 11 órakor. A tanévnyitó helye: Kaposvár, Rippl-Rónal u. 15. Ide várjuk azokat a hallgatókat is, akik most jelentkeztek továbbtanulásra az esti tagozatra. Igazgató (42016) Juta községben kedvező adottságú, ▼ víz és villany közművei ellátott telkek eladók 36—39 Ft-os négyzetméterenkénti áron. Érdeklődni a Hetesi Községi Tanácsnál és az OTP Somogy megyei Igazgatóságánál lehet (161076) 39. Pillanatok alatt ekkorát fordult a sorsa. S ez a keUe- • pétién katona! Még a nevét ■fs tudja. Honnan tudja? Az, hogy reggel találkoztak, ebből a szempontból nem jelent semmit hiszen nem mutatkozott be ennek a bandái nak, — Mozgás, hé, mozgás! — mordult rá, immár újra öntudatos vöröskatonaként a kis fekete bajuszos. Meg is emelte a bakancsát, fenyegetően, mint aki kész akár a másik kezére is rálépni. ' Feltápászkodott. S állt tanácstalanul; ez így még kellemetlenebb helyzet volt De segítettek rajta: — Fogja a hordagyat! Nem mozdult; annyira meglepő volt a felszólítás, hogy először fel sem fogta. De hát amikor felfogta, akkor sem akar ódzott. A kis fekete, nem teketóriázott, olyat lökött rajta, hogy majdn&m orra bukott. Odalépett hát a hordágy elé, s várta, hogy ki fogja majd meg hátul. — Hogyisne! Hátul nehezebb — mondta a katona. A pisztolyt odadobta a lengyelnek, s maga ment előre, hátrazavarva a tisztet. A sebesült szabad kezével elkapta a pisztolyt. Elmozdult jobb kezét visszaigazgatta a szíjra, hogy kényelmesebben nyugodjon, s aztán valahogy feltápászkodott. ,, Nézték, hogy tud-e menni. Hát elég lassan, bicegve indult meg. Kezében a pisztoly. Mint egy elővéd. Hátra- pillanott, jelezve, hogy fog ez menni. Upomiczky a nadrágját paskolta; nem lehetett tudni, hogy a kezéről veri-e le a port, vagy a fenekéről. — Na... — morgott most már türelmetlenül a katona. — Hogy seggbe ne rúgjalak. — S lehajolt, — Egy^rre! Végre felvették a hordágyat, és elindultak. De a tiszt rosszul lépett, s nagyon ingott az egész alkotmány. Aranka riadtan kapaszkodott a rudakba. — Hé! Hé! Fordított lábbal, az istenedet! Mintha ketten együtt egy ló volnának. Upomiczky megértette, s lénést váltott A katona meg volt elégedve az intelligenciájával. — Meg fogja tanulni.. — mondta néhány lépés után. András nem biztosított visz- sza; lövésre kész puskával, figyelt előre, hátra, oldalt, s figyelnie kellett a foglyot . is. Csak azt az utat fürkészhetné ki, amelyiken biztosan, s lehetőleg gyorsan eljuthatnak a Tiszához. Ha valaki betéved Kaposváron az Április 4. utca 29/a alatti ház udvarába, és elsétál egészen az utolsó előtti lakás ajtajáig, és ha a kíváncsiskodó szemével bepillant az ablaküvegen, nem mindennapi látvány fogadja. — Májusban ciánoztak — mondja a- közvetlen szomszéd. — Régi falak ezek az itteniek, meg az ajtórésen is kijöhetnek a bogarak. Félünk, ez az igazság. Fogalmunk sincs, kiké ez a »hemehumi«. Az Arany utcából hozták ide karhatalommal. Valamit tenni kellene. Igazán kevés keresgélés után találtam meg a gazdákat. A házszámtábla, amelyet most beljebb az utcafrontiéi látok, világosan jelzi, pár hónappal ezelőtt tíz méterrel kíjebb a 9-es számot hirdette. A ledöntött ház törmeléke eltorlaszolja az amúgy Is keskeny járdát. A bontást túlélő parányi magtár (fölötte kukoricagóré) nem éppen épületes ^látvány. De áll Ez jelenti most a 72 éves Kovács Imre és a 80 éves Kovács József hajlékát. Kovács Imrével a dróthálós kerítésen át beszélgetünk. — léén, a mienk. Mit bánom én mit csinálnak vele! Gyújtsák fel! Mi oda nem megyünk! Gázosba nem megyünk! Ez az oka tehát, hogy nem fogadják el a lakást? — Nemcsak ez. Kártalanítsanak a telekért! — Hogyan kezdődött ez az egész csinnadratta? , Kovács Imre beenged. Kinyitja a magtár ajtaját. Nylonzacskót szed elő egy falra akasztott szekrénykéből. A desszertesdobozból előhalász- sza az idevaló paksamétát. — Tessék. 1975. március 29- én felszólított a városi tanács építési és vízügyi osztálya, hogy 15 nap múlva, a kiköltözés után kezdjem el a bontást. A szomszéd lakásának keleti fala megdőlt, és mert egy tető alatt voltunk, le az egésszel! Különben 5000 forint pénzbírságot fizetek. — No, de nézzük a következő felszólítást, melynek dátuma 1979. február 23. Négy évig laktak tehát a határozat szerint életveszélyes körülmények között. — Nem volt az életveszélyes, nézze meg a maradék falat! Sokkal rosszabb házakban laknak. Ez a ház legalább tíz . évig biztosan állt volna. • Dédelgeti ujjal között a ci- konnyás betűkkel írt, 1917- ben kelt adásvételi szerződést. Az. idős ember az »utolsó gombostűt is megtakarítóm« pillantásával, szomorúan nézi a törmeléket. Az idősebb testvér három szál kardvirág között motoz a botjával. — Megveszi? Add oda hát. — Vele is baj van, azt hiszi, vevő jött. Kovács Imre tehetetlenül forgatja a gépelt oldalakat. — Téli kéményt csinálok, megleszünk mi itt! A lomtár jellegű, akolnyi helyiségben émelyítő dohszag terjeng. Kovács József egyáltalán nem igényes ember. A mennyezet, tartófáján egy kiszolgált bicikli függ, alig két- lépésnyire kukoricadaráló a hálótársa. A kéttenyémyi ablak mellett rözsdás vasszögön 'tómfeszüiet fityeg. Bödön, bődön mellett. — Nézze meg az én kuckómat is — mutat Kovács Imre egy fatákolmányra. A szénával töltött hajdani kukoricásládát ki tudja mikor tisztított pokróc és esővászon takarja. Kerti szerszámok,' me- laszoshordó és más tárgyak sorakoznak: hevenyészett rendben. — Itt vagyok, aztán Jézus ... — hümmögött hosszan. — Aludtam én már hóban is a lövészároikban. Kibírtam, ezt is kibírom. — Hogy tisztálkodnak? — Abba a két huszonöt "literes tejeskannába hozok vizet kiskocsival a Béke utcából. — Nem jár erre senki? — kérdezem őket, jogos zaklatást (avagy jogtalant?) említő választ várva. — Nem, nem jár erre sen- Sd. Amíg nem rendezik velünk a dolgot, hiába is járna... ■ Kovács Imre álL Egyenesen, elszántan, ahogy a földosztás perceiben állhatott a paraszt- ember. — Nem jár senki, pedig eltakaríthatnák ezt a romot, ha már megcsinálták. A Lakótelepi gyerekek át-átszaLad- gálnak, tönkretették a szilvafát. Milyen jó szilva termett rajta! Szavakat keresgélve kívánok patkányoktól nyugodalmas éjszakát a két öregnek. Vajon meddig kell még az idős embereknek hozzájuk méltatlan, körülmények között lakniuk? Libor Rózsa Vállalati pénzügyi konferencia Pécsen A gazdaságos termelési él termékszerkezet, a hatékonyságnövelés, az egyensúlyjaví- tás. és a következő tervidőszakra való felkészülés jegyében tartják a harmadik vállalati pénzügyi konferenciát augusztus 28—30-a között Pécsen — jelentették be a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság pénteki sajtó- tájékoztatóján. A háromnapos tanácskozó-' son egyebek között a jövedelemszabályozás és az anyagi érdekeltség új vonásairól, a hitelpolitikáról és a hitelezési gyakorlatról tájékoztatják a vállalati pénzügyi vezetőket, akik öt szekcióban húsz előadás és huszonegy korreferátum alapján tárgyalják meg a vállalati gazdálkodás, fejlesztés legfontosabb pénzügyi kérdéseit. A konferencia plenáris záróülésén fórumot is tartanak, amelyen a Pénzügyminisztérium, a Munkaügyi Mi- msztérium, az MNB és az Ar- hivatal szakembereinek közreműködésével tisztázzák a tanácskozáson felmerült vitás kérdéseket. Az Ördög-fal legendája A Német Demokratikus Köztársaság területén 719 természetvédelmi területet tartanak számon, amelyek az ország területének 18 százalékát teszik ki, több mint 87 000 hektárt foglalnak eL A természetvédelmi területek közül a legrégebbi a Harz-hegységben fekvő Nein- stedt melletti »ördög-fal«. A bizarr formájú sziklacsoporto- zat korát százmillió évre becsülik, és már 1852 óta védett terület. A legenda szerint a sziklákat egy ördög dühében dobálta egymásra, mert elveszített egy fogadást. A Neinstedt és Thale városok között elterülő, 135 hektár kiterjedésű természetvédelmi területnek nem csupán az »Ördög-fal« a nevezetessége, gyönyörű a »környező táj, ritka a növény- és állatvilága is. Piaci korkép Sok áru, sok vevő Rengeteg árut hoztak a termelők tegnap a kaposvári piacra. Számításuk bevált: 11 órakor már üres batyuval indulhattak haza, semmi sem maradt a nyakukon. Az árak a következőképpen alakultak: burgonya 4—6, vöröshagyma 8, répa 3, gyökér 4, csemegeuborka 8, ková- szolni Való 4—5, salátauborka 2—3, kelkáposzta 8, karalábé 6, kukorica 1, szőlő 14—20, barack 8—-24, szüva 7—10 forint. Sok körte volt 6—14 forintért, mérséklődött a fejes káposzta és a karfiol ára, az előbbi 8, az utóbbi 12 forint volt. A paradicsomot háromért adták, a Latlnca Tsz el- j árasztotta paprikával a pia- co1 6—8 forintért, de a kistermelők a szebbjét mégis huszonötre taksálták. Sokan örültek a másodtermésű zöldi babnak, 6—8 forint volt ld-lója. A baromfik közül a tyúk és a csirke 28—32-ért, a kacsa negyvenért cserélt gazdát, a tojás ára 1,80 körül mozgott. A túró és a tejföl drága volt: 26, illetve 30 forint. A gomba továbbra is hiánycikk, azt a keveset, amelyet eladtak, kilencvenért rrfécWte A Zöldért fontosabb árai Kaposváron és Budapejstép: szőlő 15—19 mindkét varosban, körte itt 8, ott 12, a diny- nye egyezően 2,50 (rengeteg van belőle.) A barack nálunk lényegesen olcsóbb, már négyért lehet venni, Pesten 12- nél kezdődik. A-további árakban nincs lényeges eltérés: gyökér 12, sárgarépa 6, vöröshagyma 7, paprika 10, paradicsom 5 forint. Gázosba nem...
