Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Ä hónap műtárgya Új bemutatási forma az iparművészeti Múzeumban A múzeumok kincseinek javai része nem a kiállítótermék megcsodált műtárgyai, hanem a raktárak polcainak, szekrényeinek néma lakói. Iítt húzódnak meg türelmesen, amíg csak szükség nincs értékeik újrafelfedezésére. Mert, ha a szakemberek által \ nyilvántartottak is, ismertté csak egy-egy kiállítás, bemutatkozás után válhatnak. Az Iparművészeti Múzeum ^igazgatója, dr. Miklós Pál mintha megérezte volna a tárgy elzártsága és “■élni akarása« közt feszülő ellentétet, életre hívott egy gondolatot: sorozatosan (havonként) mutatnak be egy- egy érdekesebb múzeumi tárgyat vagy tárgycsoportot a róluk szóló vonatkozások feltárásával együtt (például korabeli dokumentumok fotói, makettek). Az akció 1979 januárjában kezdődött. Az éves programban szereplő kiállítások anyaga a kísérő szórólapok nyomdai előállításával együtt szeptemberig készül el. Most alakítják ki a további sorrendet. Az eddigi program gazdag és változatos volt. Az iparművészet, kézművesség csodálatos remekeit mutatják be. A XIV. századi elefánt- csont-faragványtól a XVII. századi, arannyal, selyemmel gazdagon hímzett lepedőkig (szeptemberi program a lepedő és párnahaj a XII. sz- ból). értékes ritkaságok örvendeztetik meg a múzeumlátogatót. Márciusban mutatták be az ún. Apafi-poharamintát öntötték. Látunk itt olyan kály- hacsempét, amelyen zöld- desszinü máz van, tehát kész darab. De felfodez- hetühk olyan csempét is, amelyre csak rácsöppent a mázcsepp, ez is a fazekasműhely különböző munkafázisairól árulkodik. A leletegyüttes darabjai nem egy kályha tartozékai. A cserépnegatív. a csempék mázaüan volta, illetve az egyetlen mázas példány megerősíti azt a feltevést, hogy a feltárt darabok egy fazekasműhely készletéhez tartoztak, A tárgyak értékét éppen az növeli, mert a régészeti kutatás ritkán tár fel egy- egy műhelyanyagot, amelyoől a mester technikai tudására, változatos mintakincsére következtethetünk. Batári Ferenc művészet- történész, múzeumi osztály- vezető ajánlásával viszont új területre érkezünk. AuguszBesztercebányai kályhacsempe Péter apostol alakjával kát, de olyan használati tárgyakat is, mint a XV—XVI. sz.-ban készült majolika patika edények, egy díszes, gondosan faragott ún. XVIII. sz.-i Kronosz-óra, vagy a Tirolban készített intarziás díszbúcor, mely ékszerek, okmányok, letelek őrzője volt. Júliusban mutatták be azokat a kályhacsempéket, melyeket a múlt század utolsó éveiben találtak meg egy besztercebányai kert csatomaásása- kor. tusban tekinthető meg a török eredetű, ún. erdélyi imaszőnyeg a XVII. sz. első féléből. — A keleti szőnyeg mindig keresett, kedvelt tárgy volt Magyarországon. Talán összefüggésbe hozható azzal, hogy a magyar is lovas-pásztor nép volt, nomád életmódot folytatott, a mi hagyományainkban is élt a szőnyegkészítés. Ez nyomtaianul eltűnt, amikor nem töltötte be mindennapi funkcióját (sátorajtó, ‘akaró zsák). Ugyanakkor régi forrásokból kiderül, hogy a régi magyar otthon legfontosabb dísze volt a török vagy perzsa szőnyeg, amely szabadkereskedelemben, ajándékozás vagy váltságdíj útján kerülhetett Magyarországra. Két érdekes adat szóljon erről: Mátyás király II. Bajazid török szultánnal kötött békeszerződésében a török és magyar kereskedők részére szabadkereskedelmet biztosított. Erdély különösen gazdaggá vált török szőnyegekben. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári kastélyában. 1629-ben például 105 török, 154 perzsaszőnyeg és 155 európai falkárpit díszítette a falakat. Magyarországon a miskolci Avas templomban öt török szőnyeget őriznek, a brassói Fekete templomban több mint százat. Elterjedésük ugyanis a többfajta felhasználásnak is köszönhető. A templomok, a főúri paloták, fejedelmi rezidenciák falain kívül a nemesi kúriákban, a patríciusi és a polgári környezetben is megtalálhatók voltak. Páratlan értékűek ezek a szőnyegek, világviszonylatban is í XVII. sz.- török szőnyeg- anyag Magyarországon a leggazdagabb. A kiállításon augusztusban két erdélyi ima6zőnyeget is megcsodálhatunk; ezek a magyar enteriőrművészetnek is értékes emlékei. Az Iparművészeti Múzeum A hónap műtárgya című kiállítássorozatának két érdekes bemutatójáról adtunk most ízelítőt. Az eddigi sikeres kiállítások a kíscrlei helyességéről győznek meg a kiállítások magas színvonala bizonyítja, hogy ez a program az Iparművészeti Múzeum szívügyévé vált. P. Macht Hona E leletegyüttes rövid történetéről és a kályhacsempék kultúrtörténeti jelentőségéről S. Cserey Éva régész-műtörténész, a kiállítás rendezője mondta: — Több okból esett a választásunk erre a lelet- együttesre. Ezeket a kályhacsempéket 1894-ben találták meg Bothár Samu városi orvos kertjében. Az akkori idők szemléletével szemben, hogy Magyarországon csak idegen hatásra és idegen mesterek nyomán jött létre kultúra, e lelet megtalálásával és feldolgozásával bebizonyosodott, hogy Magyarországon — a Felvidéken például — olyan jelentős önálló fazekas kézműipar létezhetett, amilyenre addig nem is gondoltak. A leletegyüttes darabjai | ékesszólóan mutatják be a csempekészítés különböző fázisait. Láthatunk egy negatív formát, amelyről a kész a Somogyi Néplap Igazmondó Remélem, nem haragszik meg, hogy csak így a szemébe vágom az igazságot, de maga a legjobb ember, akivel valaha is találkoztam. Sok bajom volt már a szókimondásból, de nem érdekel: maga igen nagyszerű ember, jobb ha tőlem tudja. Ezt akár a háta mögött is megmondom! Mert mondhatnám azt is, amit a szomszédok, hogy maga egy utolsó tolvaj, csirkefogó, aki az állatkertben kinyújtotta a nyelvét a sakálra, és letegezte a krokodilt. Vagy amit a kollegái beszélnek. Hogy amíg a kocsmában ivott, három gyereke is éhen halt. Persze, ha látja őket, bizonyára nem hagyja, hogy éhen haljanak. De nem látta őket, mert becsukták a kocsmaajtót, hogy ki ne menjen a meleg. És arról kevesebbet beszélnek a rosszakarói, hogy maga elment az anyja temetésére! Pedig mozijegye volt a délutáni előadásra! S maga erre mit tett? Na mit? Kicserélte a mozijegyeket az estire, csakhogy ott lehessen a temetésen. Persze, ezt az esetet már ritkábban említik meg az irigyei. Mindezt csak példaként említem. Azért is az asztalra csapok, lesz, ami lesz, kérem- alássan. A bátor kritikát bátorítják, Mindössze egy minisztert ismerek közelebbről, mégsem félek megmondani: maga a legnagyszerűbb ember akivel valaha is találkoztam. S ha valaki má^t állít — hát attól függ ki az illető: lehet, hogy neki is igaza van. És akkor neki is megmondom, hadd tudja meg: magának mindig igaza van. Jó ha ezt megjegyzi magának! Egyszer és mindenkorra! S ha nem akarja meghallgatni a bátor véleményt, hát a fülébe ordítom: maga nagyon kiE ladták a régi házat a pártával együtt, és a mérnök felköltöztette az apját Pestre. — Jobb itt már, édesapám — mondta —, legalább nem lesz mindig egyedül. — Otthon sem voltam én, fiam. Átnéztek gyakrabban a szomszédok. — Lehet. De azok mégiscsak idegenek, én meg a fia vagyok. Aztán ’ itt van az unokája is. A mérnök egy belvárosi bérház negyedik emeletén lakott, háromszobás, összkomfortos lakásban. Az öregnek az egyik szobát rendezték be azokkal a régi bútorokkal, berendezési tárgyakkal, amelyekhez ragaszkodott. Az ágya fölött most is ott lógott a megfakult esküvői kép, meg az alig olvashatóvá kopott, aranyozott betűs háziáldás. Az öregember sóhajtozva szöszmötölt a »skatulyában«, ahogy a szobát nevezte, és nehezen tudott beletörődni abba, hogy neki itt most már csak lakni kell. Pedig a fiatalok mindent megtettek, hogy az öreg jól érezze magát, és megszokja a pesti életet. — Hát ha az olyan könnyű lenne — zsémbelt gyakran az öregember —, nehéz a vén fát más földbe ültetni. Ti már ideszoktatok, de én az életeimet falun éltem le, a magam portáján. Most meg akár a bogár, bezárva egy skatulyába, még a levegőt is nehezen kapkodom... Ha legalább valami hasznomat vehetnétek. — Ügy vesszük hasznát — mondta a fia —, hogy itt van közöttünk. Eleget dolgozott, édesapám, pihenjen most már. Igaz, szívem? — Persze — helyeselt a mérnökné —, pihenjen most már, apuka. Az öregember csak a fejét csóválta az ilyen beszédre, és amit tudott segített a fiataloknak. Öntözte a virágokat az erkélyen, és mindennap ő ballagott le bevásárolni a közértbe. — Az a baj ezen a Pesten — mondta —, hogy itt mindenkinek sietős a dolga, senkivel nem lehet úgy igazán szót váltani. Csak úgy futtában felelnek az embernek, aztán már ugranak is, mint macska az egér után. — Így igaz — bólintott a fia —, itt gyorsabban élünk, édesapám. Órarendre, akár a gyerekek az iskolában. N apközben egyedül tartózkodott otthon az öregember. ” Ilyenkor gyakran lesétált a pincébe. Először nehezen talált rá a sok egyforma között a fia rekeszére, de később már pontosan tudta, hogy melyik kanyarodéban van, és behunyt szemmel is meglelte volna A mérnökéknél központi fűtés volt, így nem kellett sem fát vágni, sem szenet felhordani, a pince csak a lomok tárolására szolgált. Az öregember első dolga volt, hogy szépen kitakarította, és az összehányt kacatokat katonásan elrendezte. Az egyik sarokban néhány szál deszkát talált. — Na — gondolta ■—; ez még jó lesz valamire. Kár lenne, ha pocsékba menne. Nem szólt a fiának a deszkákról, csak töprengett, hogy mit lehetne belőlük csinálni. Körbejárta sokszor a lakást váló ember, hallja csak! S ha így sem érti, elmegyek a legvégsőkig: megmondom a háta mögött, lesz ami lesz. Mostanában gyakran verem az asztalt, kettőt már összetörtem. A kárt a szak- szervezet fizeti. Két fő módszerem van. Bátran a szemébe, vagy vitézül a háta mögött. Sok kellemetlenségem volt már emiatt, elhiheti. Maga igen kiváló ember ha még nem mondtam volna. De j hol vannak a kitüntetései? I S miért lyukas a gomblyuka? I Látja, jár a szám. még sincs semmi bajom. Mondja meg maga is nyugodtan a véleményét, lesz ami lesz. Persze, nem lesz semmi. Tudja, mikor történt ebben az országban utoljára valami. Fogja be a fülét és a számat, akkor elmondom. Nem kenyerem a cifra beszéd. Ha kell. az asztalra csapok, időnként odahatok. Két fő módszerem van, magának elárulom: bátran a szemébe és vitézül a háta mögött. Ha megjegyzi, nem felejti el tiöld S. Pétéi As fsÍMgettc, hol leone még helye valaminek. Először könyvespolcot tervezett, de hát volt már ott könyvespolc tele könyvekkel, egy újabb el se fért volna. Aztán az unokájának akart egy aprócska íróasztalt, melyen a leckéjét megírhatja. De az is volt már. Még óvodás korában megvették a kisfiúnak. Cipő- tartó sem kellett, mert a cipőknek is megvolt a helyük, a konyhába meg igazán semmi sem fért már el, hiszen csak tenyérnyire szobták az egészet Tóth-Máthé Miklós A lóca Az öregembert izgatta a deszkák sorsa. Jó deszkák voltak, még majdnem teljesen újak, semmiképpen sem veszhetnek azok kárba. E gyik reggel a közértből jövet, eszébe villant valami. A szíve is beledobbant, annyira örült Hogy ez csak most jutott eszébe! Hiszen erre kellett volna legelőször gondolnia! Amint tehette, sietett le a rincébe, és a deszkákból még aznap megcsinált egy lócát. Formára pontosan olyat, amilyen otthon volt a régi ház előtt, és ahol annyit üldögélt nyári estéken az asszonnyal, később már csak egyedül, vagy valamelyik szomszéddal, ismerőssel, aki megpihent mellette. Este megmondta a fiának, hogy a pincében talált deszkákból csinált egy lócát — Lócát? — képedt el a mérnök. — Minek? — Hát aminek a lócát csinálják — méltatlankodott az öregember. — Ülni rajta — De hova akarja tenni, édesapám? — Hová? Hát a ház elé. Ahogy otthon is volt Te is ültél rajta eleget Vagy elfelejtetted már? — Dehogy felejtettem, de az régen volt, édesapám. Itt a bérház elé nem szokás lócát tenni. Ott a játszótér, van ott pad elég. — Az nem olyan — rázta a fejét sértődötten az öreg. — Más az, ha a házunk előtt van a lóca Az ember ki-kimegy. aztán elüldögél rajt* egy kicsit. A mérnök nem vitatkozott tovább, és másnap az öregember kivitte a lócát a bérház elé. Ügy helyezte el, hogy lentről, az ablakból éppen rá lehessen látni. Jó és van — állapította meg elégedetten, és a kora őszi napsütésben einapozga- tott ott egy órát Pipázott, nézte az embereket. Aztán fölment a lakásba, de napszállta előtt újra leballagott És aztán mindennap délelőtt és estefelé' elüldögélt egy órát a lócán, amíg tartott a jó idő. Ilyenkor jnegszólította az embereket is. Megkérdezte honnan jönnek, hová mennek, aztán legtöbbször odainvitálta egyiket-másikat maga mellé. — Üljön már le, no, ne siessen. Fújja ki magát egy kicsit. A bérház lakói megszokták az öregembert a lócán, és sokszor leültek mellé beszélgetni vagy csak megfelezni a pipafüstös hallgatást És az öreg ilyenkor érezte magát a legjobban. Ügy hitte újra otthon van a faluban, a szomszédok, ismerősök között, és a háta mögött tornyosuló nagy betonkocka csak valami nyomasztó álom csupán. Aztán jött a tél, és sokáig nem lehetett kitenni a lócát Az öregember ismét csak ott bóklászott a negyedik emeleti lakásban és várta a tavaszt Az első szép tavaszi napon, amikor újra kiülhet a ház elé. — Tudod — mondta egyszer a fiának —, 'sokszor elgondolkozom azon, hogy nem elég nagy az a lóca. Hárman ha elférünk rajta szűkösen. Pedig érzem, hogy sokan leülnének elbeszélgetni, de ahhoz nagyobb lóca kéne. Még az se lenne baj, ha egy kicsit összébb szorulnánk. Hidd el, még az se lenne baj... Ha eljön a tavasz, én bizony csinálok egy nagyobb lócát! De nem csinálhatta meg. Ä tavasz már nem találta ott a lócán ülő öregembert a ház előtt A zóta a mérnök gyakrabban jár le a pincébe. Csak éppen körülnéz, hiszen nincs ott semmi dolga. Nem kell fát vágni, szenet felvinni, rendet rakni sem kell. És amikor a lomok között meglátja a lócát, sokszor úgy gondolja, jó lenne felkapni, és kivinni a bérház elé. De érzi, hogy ő már nem lenne elég erős hozzá. Szeder Katalin Én vlrágoskertem födj be földdel engem hegyen át völgyön át héja siklik csendben szárnya surrogása vízözön zúgása Én virágoskertem födj be földdel engem hegyen át völgyön át róka siklik csendben ól alatt ásása sziklavár omlása Ügy szeretlek téged mint ki messze tévedt kékes fényű útja bárcsak érne véget Én virágoskertem födj be földdel engem Tulipán királyfi rózsa királyasszony rezeda királylány hóvirág cselédke tölgy király luc király kakukkfű a népe gpipi; ímM Nagy Lajos földi vonulása. Orosz János festménye. M festőművész műcsarnokbell kiállításának anyagűMUi Élő kert Erdélyi török imaszőnyeg
