Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
A kaposvári Csepelben { Ez szép munka volt Csepel — a magyar gépipar nagy hagyományokra épülő fellegvára — gyárat telepített Somogyba. Kaposvár keleti ipartelepén 255 millió forintos beruházással készült el a nehézgépgyár. Termékeinek döntő többsége exportra megy. Az idén csaknem 200 millió forint értékű atomerőművi javító berendezést, csőgyártó gépsort és vulkanizáló prést készítenek. Sok helyről érkeztek a munkások. Az elsők Csepelen tanultak egységes szemléletet. Az ő hatásukra formálódik, alakul a négyszáz tagú munkásközösség, és igazodik a nagy feladatokhoz. Szemet gyönyörködtető a műhelycsarnok közepén magasodó berendezés. Az állvány körül nagy a sürgés- forgás, kék munkaruhás szerelők tesznek-vesznek, odafent a magasban pedig Szilágyi Dezső, a szerelőcsoport vezetője munkálkodik az atomerőművi javítóberendezés irányító pultjánál. Balra ott a monitor, melyen a speciá1is túró-maró mű munkáját figyelhetik a berendezést használók a tévékamera segítségével. Szilágyi Dezső a gyár első harminc munkása közé tartozik, ő is emlékplakettet kapott az avatóünnepségen. Csepelen tanult, s szakmai tudása révén elismerést vívott ki. Két évvel ezelőtt az elektroncsőgyárban dolgozott, s mindig vonzotta a szakmai szempontból szép és új feladat.! Ahogy lejön fontról, rögtön I lelkesen magyarázza, milyen nagy tett, hogy a brigád hat j hét alatt végzett a szereléssel. Most kezdték a berendezés szétszedését, talán csüKözös munka, közös eredmény Kovács József brigádveaető ( 1966-tól, mióta a szerszámké-! szító szakmát kitanulta- egy-; azon munkahelyre jár, a Cse-, peli Művek egyedi gépgyára! mégis a második vállalat Csak látszólagos az ellentmon- ! dás az előbbi mondatban, rajta kívül még jó néhányan mondhatják el ezt magukról. Gyártmányai révén, méltán világhírű a Csepel Művek. Voltak, akiket ez a világhír vonzott, másokat az újfajta munka — nehézgépgyártás még nem volt Somogybán —. megint másoknak prózaibb okok diktáltak. Kovács Józsefet mindhárom együttvéve indította arra az elhatározásra, hogy nem költözik tovább a Mezőgéppel, hanem itt marad. — Űj gyár, magasabb fizetés — ezt tartják. — Órabérben dogoztunk ott is, órabért kapunk itt is. Né-\ hány filléres többletért nem j érdemes feladni a sokéves fo- j lyamatos munkaviszonyt. _ Én itt lakom a közelben, mégsem emiatt jöttem át a Csepelhez. Több fantáziát, biz- j íosabb jövőt láttam az egyedi gépgyártásban. Az itteni i munka mindennap próbára teszi az embert. — A szerszámkészítők amo- j lyan kisegítő szerepet játsza- Hak itt. Nem az ő kezük aló1 j kerülnek ki a végtermékek ] aem mondhatják azt egy nagy 1 törtökre végeznek a csomagolással, s küldhetik az egészet a Szovjetunióba. — Az alkatrészek, a megmunkálás egy része készült nálunk. Az olyan közbeeső műveleteket, mint az edzés, hőkezelés, a fogaskerekek köszörülése, Csepelen végezték el. A nyolctagú Ságvári szerelő mimkabrigádon kívül az egész gyár bedolgozott a műszakiaktól a szállítókig. Ez valóban szép munka volt olyan, amilyet szeretek csinálni. — Mi volt a legnehezebb? — Sok minden gondot okozott... Féldául nem volt még kiforrott technológia. A szereléshez a különböző segédeszközöket is le kellett gyártani. A csoport- vezető nemcsak ennek a berendezésnek a szerelésében vett részt, hanem a BNV-n kiállított ennél kisebb gépnek az összeállításában, két hétig volt ezért Csepelen. — A munkások büszkék minden ilyen termékre. Most csomagolták például a vonó- padot, nézze, ott van. Az 1,8 tonna súlyú, hatalmas berendezést szigorú átvétel után csomagolhatják, s indíthatják útnak a Szovjetunióba. Bévádi József műszaki osztályvezető volt a termelés szervezésének és összehangolásának a felelőse. — A jó minőségű, lelkiismeretes munkáról a szovjet partnerek is meggyőződtek. Elégedettek voltak, amikor kérésükre próbamegmunkálást végeztünk a berendezéssel. Nézze csak meg, milyen impozáns ez a két és fél millió forint értékű berendezés. A szovjet atomerőműben nagy munka vár a gépre, amelynek oldalán ott a Cse- pel-márka. A kaposváriak jogNagy szériák nélkül gal büszkék arra, ho-gy sikeresen teljesítették e nagy műszaki felkészülést, szakmai tudást igénylő feladatot. Változatlan értékű gépre: ezt én csináltam. Van-e valamiféle rangsor az üzemrészek, az ott dolgozó szakmunkások között? — Mindenkinek a munkája benne van minden egyes gépben, ha közvetve is. Nincs, nem is lehet rangsort felállí-! tani. hisaen az összmunka, a { végeredmény a fontos. Nálunk mindenki vigyáz a Csepel jó j hírére. A jó közérzethez, a magas I színvonalú munkavégzéshez a 1 gyár vezetősége minden segít- j séget megad. De a műhely kollektívája is sokat tehet azért, hogy összekovácsolódjon a gárda. —- Magunk választottuk ( meg a munkatársainkat, a j művezetővel közösen döntőt- . tűk el, kivel akarunk együtt dolgozni. A szakmai rátér- mettség és az emberi maga- j tartás volt a két legfontosabb szempont a kiválasztásnál. Aki J mindkét feltételnek megfelel, J azt az embert már lehet moz- ' gásítani nagyobb feladatokra, közösségi megmozdulásokra, segítségnyújtásra — mikor melyik a fontosabb. Ujjával rábök a muhkakö- j penyén vöröslő Csepei-emblé- mára. — Nemcsak ilyen külsőségekben nyilvánul meg, hova tartozunk. Azt hiszem, mindnyájunkban egy kicsikét csepeli szív dobog. Harminc év alatt van az átlagéletkor. A megyeszékhely legfiatalabb gyárában az idén már a most végzett szakmunkástanulók is javítják az átlagot Bencs János, a termelésirányítás csoportvezetője — feladata a műhelyek munkájának összehangolása — nem rontja a statisztikát Pedig régóta járja a gyárudvart A munkakönyvében lassan két oldalt töltenek meg a bejegyzések. Valójában soha nem változtatott munkahelyet: csak a cégek változtak ezen a telephelyen. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyáregységében kezdte a munkát. Akkor egy egészen kis forgálcsoló, egy alkatrészgyártó és egy szerelőműhely volt az egyetlen csarnokban. Gyümölcsválogatókat é§ szárítókat készítettek. Azután új cégtábla került a bejárat fölé: a Mezőgép Vállalat gyáregysége lett. A változás a szakmában is előrelépést jelentett: több célgép érkezett, és ezekkel rengeteg tengelyt készítettek. 1978. január 1-től termelés- irányító. Az a feladata, hogy mindent biztosítson, ami o gyártáshoz kell. — Az első termékünk r csőhegyező volt. Tavaly május elsejére lett kész, és büszkén vittük el a felvonulásra. Az átvevő kifogástalan minősítést adott a gépnek, és mi nagyon boldogok voltunk. A nehézgépgyárnak akkor mindössze 35 munkása volt. — Mi jellemző leginkább erre a gyárra? — Á munkaidőm kilencven százalékát a műhelyekben töltöm: ismerem az embereket, tudom, hogy a határidőért mindenre képesek, meg- másíthatatlannak tartják. Ezt Csepelen tanulták azok. akik néhány hetet ott töltötték. Az olyan gondoktól, mint az anyaghiány, a gép meghibásodása, ez a gyár sem mentes. A végső határidő szempontjából azonban nem közömbös ez. változtatni nem lehet rajta, A titok — az, hogy miként csinálják — mindenki által megismerhető: a közösség nem a munkát gátló tényezőket emlegeti, hanem a megoldás módját kutatja. Pálfi László nyilván megbecsült fogazó volt a kaposvári Mezőgép központi gyáregységében, különben nem vitte volna a csoportvezetőségig. Februárban mégis a Csepelben kezdte a munkát, mégpedig nem csoportvezetőként, hanem fogazó szakmunkásként. Mindezt tőle tudom — a jókora gép mellett mutatkozott be, beszélt önmagáról és a munkájáról. A Csehszlovákéból importált gép értékét egymillióra becsülik; amíg beszélgettünk, oda-odanézett az olajzuhany alatt forgó fogaskerékre, a lefejtő maró szinte láthatatlan tevékenységére. — Ez itt tartós munkahely lesz. Végleges. Azért is jöttem ide: a továbbfejlődés lehetőségéért. Korszerűbb a technika meg a gyártmány is, mint az előző munkahelyemen. Ott kilenc évig dolgoztam, nagyjából hasonló eljá .rással, automata gépén, ég nagy szériában termeltünk. Itt másodmagammal vagyok fogazó, kis szériájú, de nagy 'értékű alkatrészeket állítunk elő, pontosabban szólva elvégezzük rajta a mi munkaműveletünket, a fogazást. Ezt a fogaskereket atomerőműnél használják fel. Egy-egy műszak alatt nem fogazok többet átlagban hat darabnál. Ma este ezt a típust befejezzük, jön egy másik. A legizgalmasabb és legnagyobb feladatom eddig az ezt megelőző négymázsás fogaskerék fo- gazása volt. Szovjet exportra készült, nemrég adta át a gyár. A súlya miatt daru emelte. Most egy kisebb, 162 milliméter átmérőjű keréken dolgozott a gép, 79 fogat készített rajta. A beállítástól függ minden. A pontos számításoktól. Erre elmegy két és fél, három óra is. De ez a lényeg, a minőség. Üj típus — újabb beállítás, mérés, elemcserék. Az atomerőműben a decibelekben mért zajhatástól vissza lehet következtetni a kerék minőségére. Még nem kaptam vissza terméket azért, mert selejtes volt. Az esztergált félkészterméket a műhely esztergályosaitól kapják a fogazok, s miután ők végeztek, továbbadják a fogaskereket további műveletek elvégzésére, például furat- és fogköszörülésre. — Láttam bár beépítve kereket, amelyet én fogaztam. „ igazán jó érzés! RádöULenti az embert — ha egyébként nem lenne tudatában - . milyen fontos munkát adott ki a kezéből. Ettől aztán megnő a felelősségtudata. Szak- I könyvet gyakran veszek a k ?- ! zembe. Szükség van rá. akár- j esek a pontosságra. Bsápítés- j nél a fogaskerekeknek ner.;- ! csak illeszkedniük kell: minden méretükben meg kell felelniük az előírásnak... A fogazást ugyan gép végzi, de ezeknek az előírárok- nak az ember parancsára Pálfi László utasítására — tesz eleget... A gépieiepítő A nehézgépgyár alapító törzsgárdája több vállalattól érkezett. Volt, akinek szóltak, i hogy szívesen vennék, ha átjönne, olyan is, aki jelentke- j zett. Vati Gyulát például ki- ! kérték az előző munkahelyé- ' Tői, de nem engedték el. Fei- 1 mondott és eljött. — Mit tudott akkor erről a gyárról ? — Azt, amit itt-ott halló1 * az ember. Meg kell mondani, nem sok volt a hír, de abból kihámozhattuk azt, hagv nagy munka vár ránk, olyan, amelyik próbára teszi az.ember szakértelmét. Én ezért a próbáért vállaltam. — És több fizetésért? — Semmivel sem több itt a fizetés, mint az előző mun- kahelymen, de szakmailag s>- kat adott nekem ez a gyár és ezt a többletet előbb vagy utóbb a fiztésben is meglátja az ember. Vati Gyula géptelepítő volt a Csepel kaposvári gyárában, kilenc társával együtt rakták helyre az ide érkező berendezéseket. Kemény munka volt: ahol ma betonutak vannak, ott kátyút kerülgettek. A műhelyekben még nem működtek a daruk, a tonnás gépeket erővel és sok leleménynyel kellett helyre rakni. Nincs olyan berendezés a gyárban, amelynek összeszerelésében ne vett volna részt. A gyár elkészült, a műhelyekben rend van. Mit csinál á géptelepítő? —■ A váratlan meghibásodások gyors javítása a feladatunk. A csoportban tizenhatan dolgozunk, legtöbben a fiatal gyár törzsgárdájába i tartozunk.
