Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-05 / 155. szám

Teljes útkorszerűsítés A Tóth Lajos utcában az erős igénybevételtől tönkrement az úttest, ezért a Kaposvári Városi Tanács teljes felújítást határozott el. A munkálatokat a Közúti Építő Vállalat végzi. A határidő ez év augusztusának a vége. Háromezernél több fórum, sok tízezer javaslat Mérleg a falugyűlésekről A korábbinál gondosabb előkészítés, az állami és tár­sadalmi szervek jobb koordi­nációja révén, minden eddigi­nél szélesebb érdeklődés, na­gyobb részvétel és érdemibb munka jellemezte a 1978—79. évi falugyűléseket — állapí­totta meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemré-» giben eLkészült értékelése. Az előző év 3001 fórumával szem­ben 1978. őszétől ez év máju­sáig 3315 falugyűlésen talál­kozott a lakosság a megyei, valamint a helyi párt-, nép­front- és tanácsi vezetőkkel országgyűlési képviselőkkel, tanácstagokkal. Mind több helyen ismerik fel a városkörzeti tanácsko­zásokban rejlő lehetőségeket is: Kaposváron 18, Nyíregy­házán 20 körzetben vitatták meg a lakóterület fejlesztésé­nek eredményeit, számba vé­ve a tanácsi tervek végrehaj­tása társadalmi segítésének lehetőségeit. Szegeden a váro­si tanács végrehajtó bizottsá­ga 22 tanácskozási központ létrehozására hozott határoza­tot Bácsban, Hevesben, Ko­máromban és Vasban az idén már összesen 92 fórumot tar­tottak. i ■ v . : Ugyancsak örvendetes, hogy a helyi tanács munkájának és tervének tanácstörvényben is előírt megvitatása, valamint a mezőgazdasági kisárutermelés helyzetének napirendre tűzése mellett ezt a HNF Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala ajánlotta. Számos helyi kérdés került terítékre. A tanácskozások nagyobb vonzerejéhez és eredményes­ségéhez hozzájárulták a falu­gyűlések megszokott előkészí­tését, rendjét továbbfejlesztő új módszerek. Figyelemre méltó a Somogy megyében meghonosodott falunap, ame­lyen — a falugyűlést megelő­zően — egész napos társadal­mi munkát szerveznek. A za­laegerszegi járás székhelyköz­ségeiben külön ifjúsági fóru­mokat tartottak, hogy még in­kább fölkeltsék a fiatalok ér­deklődését a közügyek iránt. Szolnok megyében a munka­helyi kollektíváktól kértek előzetes javaslatokat a napi­rend kialakításához. A falusi életkörülményekből adódóan 19 megyénk legtöbb településén az út- és a járda­építéshez. a víz- és csatorna­hálózat bővítéséhez, a közle­kedés javításához, a kereske­delmi ellátás és szolgáltatás színvonalának emeléséhez, a gyermekintézmények építésé­hez keresték a lehetőségeket. A tiszta, szebb, kulturáltabb környezet kialakításáért, a Somogyi Néplap parlagföldek hasznosításáért emeltek szót Csongrádban, Győr-Sopronban, Somogybán és Zalában, Békésben pedig a belvizek elleni küzdelem erősítését szorgalmazták. Több Bács-Kiskun megyei települé­sen a körültekintőbb terve­zésre és beruházás-előkészítés­re helyezték a hangsúlyt Sok helyütt azt húzták alá, hogy ugyancsak a gyorsabb fejlő­dést szolgálná, ha a vállala­tok, szövetkezetek nagyobb felelősséget éreznének az ott­hont adó községek jövője iránt. Több megyében joggal tették szóvá az állampolgárok a bürokratikus vagy a közöm­bös ügyintézést, hiszen emiatt térnek visssza évről évre szá­mos falugyűlés fórumára a megoldatlan problémák. A kisárutermeléssel kapcsolat­ban a résztvevők elégedetten szóltak az ösztönző, a terme­lési kedvet fenntartó félvásár­lási árakról, valamint szá­mos termelőszövetkezetnek és áfész-nek a kisárutermelést segítő tevékenységéről. Ugyan­akkor Baranyában kifogásol­ták az akadozó szaporító­anyag- és kisgépellátást. Bács- Kiskunban és Nógrádban pe­dig a takarmányhiány miatt 32. rész. Nem telt bele két hónap, két műszakot kellett beállíta­ni. Dezső és Béla felmondtak munkahelyükön — Schmütz kéjjel írta be munkakönyvük­be, hogy »-alkalmazott-« ... Munkáltató volt. Elek kérésé­re Schmütz nevére adták ki a működési engedélyt Eleo­nóra megmaradt munkahe­lyén, délutánonként viszont szorgalmasan járt dolgozni. Hozta-vitte a híreket király­nője volt a tang-entornak. Ezért délutánonként jóval nagyobb volt a forgalom. Schmütz gondolkodóba is esett ezen, szakadatlanul azon töprengett, hogyan segíthetne ezen az aránytalanságon. Aztán eszébe jutott a meg­oldás. — Manikűr — mondta egy szép napon Eleknek. emeltek szót a kisgazdaságok­ban dolgozók. Több Győr- Sopron, Komárom megyei községben, szorgalmazták a felvásárlás körüli visszásságok száműzését. A tapasztalatokat összegez­ve megállapítható: általános érdeklődés és az esetek több­ségében elismerés kísérte a megtett útrói, a fejlesztés eredményeiről, valamint a tervekről szóló tanácsi beszá­molókat. Azt is örömmel nyugtázhatták, hogy 1978-ban a lakosság önzetlen társadal­mi munkájával gyarapította a költségvetésben biztosított milLiárdokafc A lehetőségeket reálisan értékelő hozzászólá­sok az elhangzott több tízezer javaslattal, az újabb társadal­mi munkavállalásokkal együtt azt bizonyították, hogy a helyi tervek kimunkálásá­ban, a fejlesztési döntések meghozatalába, s a végrehaj­tás ellenőrzésébe is bevont falusi lakceság kész anyagi lehetőségeit, szabad idejét a településfejlesztés szolgálatá­ba állítani. A jövőben is szá­mítani lehet a népgazdaság teherbíró képességével össz­hangban álló településfejlesz­tési lapok társadalmi bővítésé­re. Két nap múlva újabb táb­lák jelentek meg az ajtón. És a táblákkal egyidejűleg meg­jelent a félénknek tűnő, ham­vas bőrű kislány, a manikű­rös. — Ancikát kikértem a fod­rászipartól — magyarázta Schmütz —, itt csak négy órát kell dolgoznia, de megkeres annyit, mint ott nyolc óra alatt... — Tulajdonképpen hogy ál­lunk? — kérdezte egyszer Elek. — Boldoggá teszel min­denkit, a pénzünk meg csak úszik. Ezek mind meg akar­nak gazdagodni! Nem is tu­dom, kapunk-e már számlá­kat, mennyi volt a bevétel, ideje volna egy kicsikét be­szélgetnünk. Nemde? Schmütz sóhajtott. — Meglepetésnek szántam — mondta szomorúan —. de hamár szóba jött, hát essünk túl rajta. Elek hevesen rázta a fejét. — Elegem van a meglepe­téseidből. Az asztal egy kevés idő múlva megtelt papírokkal Számlák, gáz-, villany-, sze­métdíj, és a kéményseprő vál­lalat bizonylatai kerültek Elek kezébe. Az utóbbinál Elek ba­jusza jellegzetesen vonaglani kezdett. — Nem kerülsz a szociális otthonba, az biztos. Ebben bíz­hatsz. Lopni tudsz. Schmütz. elővette a Nagy Viking Kék Tekintetét. A termékforgalmazás érdekellentétel Kiszolgáltatott termelők, cserbenhagyott felvásárlók Az eladó és a vevő érdek- ellentéte ősi: az előbbi többet akar kapni, az utóbbi olcsób­ban akar venni. E két alapve­tő érdeken kívül számos ki­sebb részérdek is ütközik az eladó és a vevő, pontosabban a termelő és a felvásárló kö­zött. Ha kevés az áru: a ter­melő hamar kiszámítja, hogy nem érdemes betartania a szerződést, ehelyett mondjuk egy fővárosi üzemi konyhá­nak szállít 250 kilométerre 1 forinttal többért. A felvásár­lónak ellátási kötelezettsége van, így nem tehet mást, minthogy más megyéből, eset­leg épp Pestről hoz árut — már csak a szállítási költsé­gek miatt is drágábban. Lényegében »filléres« érde­kek miatt borul föl a szerző­déses rend. (Az adott szónak — vagy írásnak — nincs pénzbeli értéke ...) Kérdés: ki jár jól? A felvásárló elmondja, hogy kilónként is átveszi az árut, ráadásul odaáll a fa alá, ma­gas árat fizet, nem válogatás a tsz mégis inkább a maszek zöldség-kiskereskedőnek adja néhány fillérrel többért. Szó­vá teszi a szerződéses fegye­lem megszegését, és a gazda­ságokat azzal vádolja, hogy visszaélnek a helyzettel... Hamar fordul azonban a kocka: lévén kicsi a tároló- és feldolgozó kapacitás, az áruhiányt az árufeleslegtöl egy-egy terméknél mindössze néhány száz vagon választja el. Ilyen pontosan tervezni akkor sem lehetne, ha a gaz­daságok gombnyomásra sza­bályozhatnák az esőt. Ha csu­pán tucatnyi üzemnek jól be­jön egy növényféle, máris túl sok lesz az áru. Ekkor hirte­len »kínálativá« válik a piac, és a termelő »kiszolgáltatott­ságról« kezd panaszkodni. Nem is alaptalanul. Ha vala­miből sok van, a felvásárló, de a vevő Is válogat, a gyen­gébb minőségű árut nem ké­ri, csökken az ár. Ilyenkor mindenki ügy ügyeskedik, ahogy tud. (Jogi hézag akad bőven...) A tsz panaszra megy a fel­ügyeleti szervekhez, hogy a felvásárló másodosztályúként vette át a javát is; hogy a meggyszüret kellős közepén »szándékosan eldugta a ládá­kat«, csakhogy ne kelljen át­vennie. A népgazdasági érdekre hi­vatkozva sérelmezi a felvá­sárló és forgalmazó, hogy a termelő rá akarja ruházni a túltermelés kockázatát, hogy a termelő a »minden árut át kell venni« rendeletből kife­lejti a »minőségi és keresett«! jelzőket; hogy ő becsülettel I elszállította a szerződésben' — Ééééén? 'n"~rr'' — Na jó. Nézzük most a közös vagyont. A beruházási, fejlesztési, felhalmozási alapo­kat. Mindent, ami a bővített újratermeléshez szükséges. — Ezt hol tanultad? — cso­dálkozott Schmütz. — Én csak bámullak. Szakképzett gaz- dász vagy, annyi szent. Mint a katedrán, az egyetemen. Ügy beszélsz. Elek el volt készülve, hogy deficites vállalattal manipu­lálnak. Igencsak meglepődött, amikor az elszámolás végén Schmütz előhúzta a takarék- könyvet. — Jeligés — mutatta. — Gondolkodtam, mi legyen a jelige, más nem jutott az eszembe, mint ez. A könyvecske első oldalán nyomtatott betűkkel írva ez állt: TANGENTOR. — A kisasszonyka meg is kérdezte, mi az — magyaráz­kodott Schmütz. — Én pedig elmondtam neki. Már volt is itt, azóta hét kolléganője vál­tott bérletet. — Bérletet? — Elek meg­döbbent. Megy itt a rongyrá­zás. — Hát persze — nyugtatta meg Schmütz —, rég voltál kis ambulanciánkon. Már any- nyian vannak, mint a fene, nem is tudjuk az igényeket kielégíteni. Reggel hattól De­zső dolgozik egy tanulóval, délután pedig Béla egy tanu­lóval. rögzített mennyiséget, a több­let átvételére pedig ugyanúgy nem lehet kötelezni, ahogy ő sem kötelezheti a háziasszonyt a zöldségboltban, hogy megve­gye a plöttyedt barackot vagy az éretlen dinnyét. A vita tét­je lényegében az, hogy a tsz vagy a Zöldért raktárában ro­had-e meg az áru egy része. Itt is kérdéses: ki jár jól? Nyilván legkevésbé a védő­pajzsként használt, sokat em­legetett népgazdaság. A tsz-ek háza táján hallható: bizonyos árut 10 forintért vettek át tő­lük kilónként, és másnap a boltban 30-ért adták. »Mégis­csak felháborító, hogy aki el­adja, jobban jár, mint aki megtermeli.« A megvádolt visszakérdez: ugyan miért számolták föl sorban a tsz-ek zöldségpavilonjaikat, ha egy­szer ez valóságos aranybánya? Ha a vállalat 10 forintért vesz valamit, azt legföljebb 13,70-ért adhatja. Ez a 3,70 pedig nem is olyan mesés ha­szon, ha a szállítástól a táro­lásig, a boltok fenntartásától a megromló áru kockázatáig annyi mindent kell érte vál­lalni, ráadásul ellátási köte­lezettség mellett. Azaz például a Zöldért elmarasztalható, ha kevés az áru, ha nem jó mi­nőségű az áru, ha nincs vá­laszték, ha drága az áru .., Ennyiből is látszik, hogy a sokat emlegetett korrekt vi­szony inkább csak óhaj, mint gyakorlat. Csupán a hivatalos célkitű­zések szövegében azonos a fel­vásárló és a termelő érdeke, a gyakorlatban élesen ütközik. Az időnkénti áruhiány vagy a bővebb termés gondjai ta­nulságokat kínálnak termelők­nek, felvásárlóknak és az ál­lami Irányító szerveknek egy­aránt. A gazdaságoknak be kell látniuk, hogy ma már nem le­het konjunktúrára spekulálni. Tavaly több somogyi tsz is megkockáztatta például, hogy szerződés nélkül termelt bizo­nyos zöldségfélét, hátha áru­hiány lesz... (Amikor kide­rült, hogy jó a termés, sza­ladgáltak fűhöz-fához...) Ugyancsak számolni kell az­zal (és ezt végre el kell fo­gadni), hogy a vevő válogat, a legjobb minőségű portékát keresi. Harmadsorban a termelői nyereség fokozásának nem egyedüli módja a magas ár. A költségeken is akad lefa­ragni való. Ami a felvásári ókat Illeti i az üzemeket véletlenül sem szabad olyan helyzet elé állí­tani (az idei tavaszon a bur­gonya kapcsán volt erre pél­da), hogy minden van (vető­mag, tároló, speciális gépso­rok), csak épp szerződés nincs. Egy szakosodott üzem számá­ra ez egyenlő a csőddel. Nem jó, ha a termelő kiszolgálta­tottnak érzi magát... Hogyan lehetne összeegyez­tetni a termelő és a forgal­mazó érdekeit? Csak akkor lehetséges az érdekazonosság, ha a keresleti piac idején mindketten jobban járnak, ugyanakkor közösen vállalják a kínálati piaccal járó kocká­zatot is. Erre az érdekazonos­ságra példa az állami gazda­ságok termelő, feldolgozó és értékesítő közös vállalata, az Ágker Kft... Az érdekek összehangolásá­val nemcsak a termelők és a forgalmazók járnak jól... Bíró Ferenc Növényvédelmi tájékoztató o í i A gyümölcsmolyok elleni védekezésről Folyamatosan rajzik az őszibarackosok veszedelmes kártevője, a keleti gyümölcs­moly. A kártevő hernyói a hajtásokon kívül már a gyü­mölcsöt is károsítják. A múlt hét melege kedvezett a lep­kék repülésének, a csapadé­kos, párás időjárás pedig elő­segíti a kártevők tojásrakását és kedvező feltételeket bizto­sít a tojások fejlődéséhez, ezért az első nemzedékét meg­haladó mértékű hernyófertő­zések kialakulása várható jú­lius második felében. A védekezéseket az első hernyók várható kelésének — Tanuló? — Semmiről sem tudsz? Hát persze, hogy tanuló. Felvet­tünk két tanulót ösztöndíjjal. — És mi a fenét tanulnak? — Az élet nagy igazságait; — mondta rejtelmesen Schmütz. — És a szüleik? — rémült meg Elek — tudják, hova ke­rültek a gyerekek? — Hogyne. Mind járnak tangentorra, kedvezményesen, félár on. Elek összeroskadt. Miközben a vállalati dolgokkal foglala­toskodott, Schmütz megalkotta a nagyüzemet. Két tanulóval, manikűröslánnyal, Eleonórá­val, a városka nevezetessége lett a tangentor. A jeligés ta­karékkönyvben tizenhétezer forint bevétel nyugodott, két hónap elteltével ez nem szá­mított soknak, de Schmütz beleszámította, hogy igen so­kat törlesztett az adósságok­ból is. Fizetést egyelőre nem adott senkinek. Ha valakinek szüksége volt pénzre. és szólt, hát kapott, Schmütz ezt valahova föl jegyezte, és olyan tekintetet vetett az illetőre, hogy többet meg sem kísérel­te a bérkövetelést. Igazgató úrnak kellett szó­lítani mások jelenlétében. Elek távol tartotta magát a dolgoktól, úgy élt, mint az­előtt. Schmütz már rég elköl­tözött tőle, de azért majdném mindennap találkoztak. (Folytatjuk.) időpontjában, július 7—10-é között szükséges megkezdeni, majd a lárvák tömeges kelé-' sekor, július 14—20-a között kell megismételni. A védeke­zésekhez szükséges rovarölő szereket úgy válasszuk ki, hogy a júliusban érő ősziba­rackfajtáknál is betartható legyen a szedés előtti várako­zási idő. Ezeknél a fajtáknál a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC 0,1 százalékos töménységben használható (a készítmény egyúttal a még károsító hamvas és fekete űszibarack-levéltetű ellen is védelmet biztosít). A később érő fajtákat a hosszabb vára­kozási idejű és hatástartalmú Safidon 40 WP 0,25 százalé­kos, Sevin 85 WP 0,2 százalé­kos, Ditrifon 50 WP 0,2 szá­zalékos, Unitron 40 EC 0.2 százalékos, Lebaycid 40 WP 0,2—0,25 százalékos oldatának valamelyikével permetezzük. A permetléhez feltétlenül ke­verjük az őszibarack tafrinás levélfodrosodásának ismételt fertőzése, valamint a monilia gyümölcsrothasztó hatásának megelőzése végett az Ortho- cid, Zineb 80, Antracoll WP 0,2 százalékos töménységű ol­datának valamelyikét. Megkezdődött a szilvamoly nyári lepkenemzedékének rajzása, a lepkék tojásrakása megfigyelhető. A lárvák kelé­se a keleti gyümölcsmoly her­nyóival megközelítően azonos időpontban várható, így a ke­leti gyümölcsmoly ellen java­sölt rovarirtó szerekkel a szilvamoly hernyóit is ered­ményesen pusztíthatjuk. A múlt hét végének viha­ros, csapadékos időjárása a •szőlő zöld rothadásának (bot- ritisz) teremtett kedvező fel­tételeket. A beteg fürtök, fürtrészek elbarnulnak, elrot­hadnak. Rendkívül fontos a kialakulható károk megelőzé­se érdekében a védekezések haladéktalan végrehajtása az Ortho-Phaltan, Mycodifol 0,25—0,3 százalékos, vagy a Topsin-Metil 0,1 százalékos oldatának valamelyikével. A fertőzés veszélye miatt újabb eső után a védekezést azonríal mci kell ismételni. I , Kampis Péter ^ I _______'__________ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom