Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

/

Kertvárosi emberek

Amtilva nézek körük Nemcsak én, hanem mindazok, akik régebben jártak a Kaposvár és a Töröcske közötti erdő övezte területen. Befejezett és épülő hétvégi házak sokasága, gyümölcsfa, szőlő, •zöldség virul a telkeken, az egykori parlagföld helyén.

— Megkínálhatom egy pohár pincehideg sörrel? — kérdezi szívélyesen Bonin Klára, az egyik kerttulajdonos, és már vészi elő a valóban kellemesen hűtött italt az ügyesen megépített pincéből. Apró, szépen berendezett faház, a telken meggy-, alma-, diófa, eper, zöldbab, s még jó néhány termény. Sajnos, nemcsak ezt látni: mindenfelé jókora patanyomokat, s azt. hogy a terményt itt is; ott is megrágta valami.

— Sok erre a vad — panaszkodik a tulajdonos —, el kellene keríteni a telket Szándékomban áll ez, meg az is, hogy a jelenlegi faház helyére egy rendesebb épületet emeljek. A következő lépés, hogy vásárolok egy motoros kapát a munka megkönnyítésére. Eddig már legalább tízezer forintot költöttem a telekre. Nem sajnálom, mert nagyon jól érzem itt níagam a hozzátartozóimmal együtt. Csak az a baj, hogy még nem írtak a nevemre a területet, pedig 1977 őszétől használom. Az idén nem is kérték a bérleti díjat Ez a bizonytalanság tart vissza sokunkat hogy nagyobb öszeget költsünk a telekre, mert nem tudjuk, mikor és meitnyi időre írják a nevünkre, s adnak-e végül is építési vagy a meglevő épületekre fennmaradási engedélyt.

A szomszédban egy nyugdíjas tanár kapálgat, kissé távolabb a Volán dolgozója pincét épít Van itt kefeüzemi, fonodái munkás, belügyi és honvédségi dolgozó, termelőszövetkezeti tag és sok nyugdíjas.

— Valóban, a város minden

rétegét képviseli a 345 parcella tulajdonosa. S ha különböző területeken dolgoznak is, abban egységesek, hogy szeretnek kertészkedni, hasznosan, jó levegőin eltölteni a szabad idejüket Törekvésüket gátolja, hogy a jogi rendezés húzódik — mondja Porga István, a Kaposvári Kertbarát Szapcsoport elnöke.

Azután egyéb gondokat is sorol. Nincs viz, kútfúrásra nincs elegendő pénzük. Ezért a heteken át tartó kánikulában sokan kannákban, demi- zBoaokban hordták ki gyalogosan vagy gépkocsival a vizet hogy mentsék, amennyire tudják, munkájuk eredményét. A hétvégeken több autóbuszra volna szükség, mert a töröcs- kei 'járat képtelen elszállítani az utasokat

Jó néhány kerttulajdonos már drótkerítést húzott hogy védje termését a vadaktól. Építenek is, pedig jelenleg építési tilalom van. Pólyák József, az áfész dolgozója több szomszédjával összefogott s közösen fúrtak kutat Mások szintén követnék a példát ha végre már rendeznék a telkek tulajdon-, illetve használati jogát

— Mikor várható ez? — érdeklődtünk a Kaposvári Tanács szervezési osztályának vezetőjétől, dr. Mike Sándortól.

— A napokban sikerült megállapodni a simanfai termelőszövetkezettel, s megkötöttük a szerződést. 1 millió 540 ezer forintért vásároltuk meg a töröcskei út mellett levő 30 hektárnyi területet Ezt még az pénzügy-, illetve a mezőgazdaságügyi minisztériumnak is jóvá kell hagynia. A jóváhagyást követi majd a területnek a városhoz csatolása, mert jelenleg még Zselicldslakhoz tartozik. Azután a

zártkertté nyilvánítás, s csak akkor írhatjuk a tulajdonosok nevére, s adhatjuk ki az építési, valmint a fennmaradási engedélyeket A MÉM irányelve szerint előbb 15 évre adható a terület haszonbérbe, majd folyamatosan 50 évi tartós használatra. Arra törekszünk, hogy mgenyugtatóan rendezzünk mindent a kerttulajdonosok biztonságban érezzék magukat merjenek építkezni, szőlőt, gyümölcsfát telepíteni, és rendszeresen kertészkedjenek, mert ez a város érdeke is — hangzott a válasz.

Nhény év, s valóságos kertváros lesz itt Termőre fordulnak a gyümölcsfák, a nagyon sok helyen látható fiatal szőlő, s bizonyára a gyümölcsből meg a zöldségből is lesz majd fölösleg, amelyet a tulajdonosok eladnak.

— Mit tesz ennek érdekében a fogyasztás szövetkezet? — kérdeztük Bánáti Istvánt, a kaposvári áfész felvásárlási osztályvezetőjét

— Tavaly is a helyszínre mentünk, s rendszeresen át- vétfük Szentjakabon, a Lon- ka-hegyen és a Töröcskei úton a fölösleges terményt Az idén mozgófelvásárlással könnyít- jük mgt a termés eladását

Ezenkívül a szövetkezet adott kedvezményes áron palántát facsemetét, szőlőoltványt fóliát, segít a jó vetőmag és a növényvédő szerek beszerzésében, s gépeket kölcsönöz az igénylőknek.

Fontos ez a támogatás; hiszen a szövetkezet szakembereinek számítása szerint néhány éven belül a kertbarátok évi 5—6 vagonnyi i zöldséggel és gyümölccsel járulhatnak hozzá a város ellátásához,

Szalai László

Követendő kezdeményezés

A dolgozók gyerekeinek

—■ Tessék mondani, van még hely, föl lehet még iratkozni — állítják meg Bárány Tibort, a szakszervezeti bizottság titkárát a Finommechanikai Vállalat 3-as számú kaposvári gyárának folyosóján.

— Látja, így van ez, ha lelépek az iroda ajtaján. Nem tudok úgy lemenni az üzembe, hogy ne érdeklődnének, kérdezősködnének minduntalan, mi van az óvodával, mi lesz a gyerekek mai programja, tudunk-e segíteni valamiben?

Varga József, a gyár igazgatója elmondta a nyári óvoda történetét.

— Februárban gondoltunk arra, hogy dolgozóink érdekeit szem előtt tartva, s a gyárét sem elhanyagolva, nyári óvodát nyitunk. Nem kell bizonygatni, hogy az óvodai helyek számának korlátozottsága miként hat a munkaerőhelyzetre, ezen keresztül a termelésre, különösen egy olyan gyárban, ahol nagy a fiatalok, a fiatal házasok aránya. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az olimpiai szállításokban «súlyos-« őszi határidőink vannak.

A miérthez tartozik még az is, hogy a nemzetközi gyermekévről nagyon sokat beszélünk, plakátok, felhívások jelennek meg. Én azt' hiszem, hogy a legfontosabb, ha minél többet teszünk gyermekeink érdekében.

— Gondolom anyagi szempontból is megtérül ez a szép ajándék.

— így van, több oldalú a haszna. Ez mintegy ezerszáz munkanap-megtakarítást

eredményez. Gazdasági szempontból tehát nem elhanyagolható. Azt hiszem, mégsem ez az elsődleges, hanem az, hogy negyven család gyermekei jó körülmények között, nagyszerű légkörben töltik el ezt a mintegy hét hetet.

Nem volt zökkenő nélküli a két hete tartott zászlófelvo- násos megnyió előtti időszak.

— Az okozta a legnagyobb gondot, amire a legkevésbé számítottunk — mondja a szakszervezeti titkár. — Az utolsó pillanatig nem volt vezetője a nyári sportnapközinek. Sajnos, több felelős szerv csak ígéretekkel járult hozzá elképzeléseink megvalósításához. így ez a napközi -vezető ideküldésével is.

A Vasas sporttelep szomszédságban, az új kertvárosi óvoda mellett nyílt meg a sportnapközi. Az elvadult telek rendezését nagyrészt társadalmi munkában vállalták a dolgozók.

Pirkhoffer Bélánét, a sportnapközi vezetőjét, aki egyébként matematika-kémia tanár, a gyerekek jókedvű zsibongása közepette kérdezem a mindennap jaikróL

— Táborszerű körülmények ‘ között vagyunk itt jelenleg

harminchat gyerekkel. A vállalat mikrobusza hoz minden reggel nyolc órakor bennünket, s délután négyig szinte repül az idő, annyi lehetőség van arra, hogy játsszunk, sportoljunk. A, vetélkedők révén még a tanulásra is van lehetőség.

Nem esnek kétségbe akkor sem, ha nem süt a nap, s nem lehet kint játszani az udvaron. Sokat köszönhetnek az ifjúsági és úttörőháznak, ugyanis a rendelkezésükre bocsátottak két termet. Jó idő esetén is igénybe veszik. Ott »fektetik-« az óvodás korú gyerekeket.

— Említsen néhányat a programok közül?

— Az egyik az itteni sportpályák kihasználása. A gyerekek nagyon szeretnék teniszezni, labdázni. Az egész nap rendelkezésünkre álló mikrobusz segítségével viszont igen mozgékonyok vagyunk. Eddig a kicsik nagy örömmel vettek részt az ifjúsági ház által szervezett programokban, önállóan múzeumlátogatáson voltunk, kirándultunk Szennába, Szentjakabra, a Róma-hegyre, a Rippl-Rónai-házhoz. Nagy sikert aratott a desedai kirándulásunk. Ezenkívül éppen ma délelőtt egy gyárlátogatáson veszünk részt a textilművekben, elmegyünk a kefe- üzembe, és természetesen avatott vezetőkkel megnézzük a papák-mamák munkahelyét, az FMV-t is.

A gyerekek naponta háromszor kapnak enni. A kétszeri hideg élelmet a központi konyháról a mikrobusz szállítja, és kint a zöldben fogyasztják eL Ebédre a Gárdonyi általános iskolában levő városi napközis táborba mennek. Mindezt nap tízegynéhány forintért, a 6zülők keresetétől függően.

I Körtési Zsolt

„Amit fölépítenek estéiig...“

II.

így mennék aztán; elöl a járőr parancsnoka a lóval. Utána a romáin. Hátul meg a két vöröskatona.

Előbb arra indultak, amer- ről jöttek, vissza a kukoricás felé. De aztán András nem a dűlőúton ment tovább, hanem hogy valamit rövidítsen, nekivágott a búzatarlónak.

Szótlanul haladtak egy darabig; csak a tors recsegett a bakancsuk alatt. Szaporán ugráltak fel előlük a szöcskék.

Egyszer András hátraszólt, megkérdezte:

— Milyen alakulathoz tartozol?

— Második lovashadosztály. ik, ■

Gondolkozott megkérdezze-e azt is, hogy mióta vannak ott? Vajon nem mostanában jötték-e a Dnyeper mellől? är «I

—■ Második, azt mondod? Ti, ugye, most érkeztetek Debrecenből?

S

Somogyi Néplap

— Nem Debrecenből. Ér- tnihályfalváróL

ÉrmihályfalváróL Ez érdekes. J5z bizony érdekes. Na persze, ha igazat mond a fickó. Mert Érrnihályíálvárói, akárhogy számoljuk is, el kellett indulniuk még a magyar támadás megkezdése előtt ... Na jó, hiszen majdcsak kihallgatják szabályszerűen. A mi kötelességünk csupán az, hogy ha már találtuk, vigyük el nékik az ántántkatonát. Hanem, persze, eszerint jó volna minél hamarabb. Hiszen ezt tudni kellene nemcsak a zászlóaljnál, hanem a dandárnál is. Sőt, még feljebb is. Ér- mihályfalva. Második lovashadosztály.

Bár ami a kötelességünket illeti... morfondírozott aztán tovább. Mert erre ugyan még parancsot sem kaptánk. Mintha a hadvezetést egyáltalán nem is érdekelné, hogy kik állanak velünk szemben, milyen erők,..?

De közben elégedetlen volt a saját növekvő elégedetlensége miatt is. Nem szólt többet a románhoz, s a saját gondolatait.is elhallgattatta.A

felderítő felderít. A nyelvet

beviszi. Jelent.

— Figyelitek?! — mondta Dvorcsák. — Lovashadosztály! Lejjebb nem is adják: lovag.- hadosztály. Aztán körülbelül hány van tinekték ilyen, te pikás?

— Van elég — mondta a román, de hetvenkedés nélkül. —' Amennyi csak kell

Dvorcsákot ez nagyon bosz- szantotta, ez az öntudatos hang. Szólnia kellett rá valamit:

— Nagy a szád, hallod!

A katona csak vállat vont, még azt is alig Egykedvűen baktatott a ló fara után.

Egy darabig megint csendben mentek, megszokott katonameneteléssel, mint akik egyetértésben igyekeznek közös cél felé. Mígnem Dvorcsák egy idő múlva megint nem bírta tovább szó nélkül.

— Ennek van a legjobb dolga, halljátok! Még csak egy puskát sem kell cipelnie.

— Add oda neki a magadét! — mondta Czauner. — Nézzük, el bírja-e sütni?!

— Jól van na, jól van, nem kell neked sem mindig _ olyan okosnak lenned!

— Na! — nézett hátra András. — Ne mutassátok az ellenségnek, hogy egyenetlenség van a sorainkban! ;

Tekintete véletlenül találkozott a román katona tekintetével. önkéntelenül összemosolyogtak. Meg kellett kérdeznie:

— Hova való vagy? jól tudsz magyarul'.

T " Koiozs megyei — vagyok.

Voltam az olasz fronton, magyar ezredben szolgáltam. De hát már otthon is tudtam. Mert vegyes a falunk, kétnyelvű.

— Titeket ide most.;; soroztak? ,

— Engem nem •— mondta öntudatosan a román —, én első perctől harcolok a magyarok ellen.

András elhallgatott.

— Na lám, ez nem véletlen elem — szólalt meg most Czauner. — Nem, barátom, ez egy öntudatos kis nacionalista.

A román nem szólt rá semmit. Lehet, hogy nem is értette. Csak lépegetett a ló fara mögött, kötelességszerűen.

Hanem Dvorcsák nem bírta ezt annyiban hagyni.

— Aztán mitől vagy te ilyen nagy román, hékás? Te talán nem éppen olyan nyamvadt proli vagy, mint mi itt, mi?! Mivel főzött meg téged az a te királyod?

— Román vagyok — mondta a román.

— Román5 román!

Halljátok ezt?... Hát ide figyelj, te román! Én meg, ha szigorúan veszem, én tót vagyok, vagyis hogy szlovák. Mehetnék én is a Masaryk Csehszlovákiájáért: harcolni.

A magyar urakat meg, vedd tudomásul, úgy. gyűlölöm, hogy gulyást tudnék aprítani valamennyiből! Azt hiszem, hogy nincsenek is sehol gyalázatosabb urak, mint a magyar urak! S, na mit szólsz, mégis itt vagyok...!

folytatjuk). ,

A kaposvári Zaranyi lakótelepen folyó parképítési munkálatokról írhattam volna oly módon, hogy megkeresem az »illetékest«, azután »szóvá teszem«, hogy milyen nehéz helyzetben van a munkát végző vállalat. Szaporodnak feladataik, új lakótelepek nőnek ki a földből, a lakók pedig már a beköltözés napján pázsitot és virágágyakat, játszóteret és sétányokat reklamálnak. Mindehhez több ember és gép kellene: az

utóbbi nem elég, az előbbiben pedig nemigen válogathatnak. Kevés a tapasztalt szakmunkás, annál több az »alkalmi kertész« ... Az egyes munkákhoz rendelkezésre álló beruházás5 keret szűkös, a határidők pedig feszesek. Torlódnak a munkák, csoda, hogy egyáltalán igy is haladnak...

Ez az úgynevezett »jobb a békesség« módszer.

Kevésbé békességés leírni a puszta tényeket. Több mint egy éve figyelem — ha úgy tetszik: élem — a telepen folyó természetátalakító munkát, és néhány aggályomat nem tudom elhallgatni.

A ténykedést szemlélve balladái sorok ötlenek az ember emlékezetébe. »Amit felépítenek estéiig, leomlik reggelig.-* Igaz, itt nincs tizenkét parképítő. Jó, ha öten vannak. Reggel hét után jönnek — ha jönnek —, azután alig egyórányi »munkamegbeszélés« után lapátot, gereblyét ragadnak, és vágják is keményen egészen a tízórai szünetig... Néhány nap után, amikor már látszani kezd, hogy dolgoznak, elmaradnak...

Valamennyiüket jól ismerem látásból. Tavaly tavasszal történt, hogy először elrendezték az ötös épület környékét, a gaz azonban már néhány hét után fölverte a területet. őszre ismét rendbe tették és bevetették fűmaggal. Valami »műhiba« történhetett azonban, mert két-három hete, m' - kor megjöttek, hogy lenyírják a pázsitot, újra méteres, kaszacsorbító gazt találtak.

Az északi oldalon épülő játszótér munkálatai is jó példáját adják az emberi kitartásnak. Elég kétheti szünet, és az esők élomlasztják a frissen emelt töltést, elmossák a teherkocsiszám hordott homokot... Kezdődik minden elölről.

Olykor persze nemcsak a hol fc idő tesz kárt, az emberek is »tévedhetnek«. Gondos kezek fűvel vetették be a vakondtúráshoz hasonló játszótér egyik sarkát. Mikor, a kis pá- zsitsziget már kezdett szemet gyönyörködtető lenni, rajta keresztül megindult a föld- szállító teherkocsik inváziója... „L

Hasonló példák sorolása helyett csak egy megjegyzés: a lassú munkához idő kell, és a szervezetlenségnek ára van.

Talán a következő hetek rám cáfolnak. Nekilódul a rétestésztaként nyúló építés, és szemet gyönyörködtetővé válik a ma oly bosszantó kép. Ha így lesz, az erősen kétségessé teszi majd e soraim hi-, telét. Szívesen vállalnál*.... ’ i- - . EJ

Molnár Zoltán