Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
Konfy a vitrinben Hogy röpül az idő! Hét éve láttam utoljára a szennai Ilonka nénit, a falu egyik hírneves asszonyát, Két »kasza" adja most ki éveinek szánra!, de mondják neki így is a szomszédok: »Istváníi néni két 7-es!« Hetvenhét esztendő nyomja a vállát, barázdákat szántott szelíd arcára az idő. Hogyne lenne dicsekedni való, ha: — Most jöttem ám meg: egy kis tápot talicska ztam haza. Jaj, a »lovaim-« már nem a régiek... »Lovai«, a lábai — igaz —, nem amolyan tizenhat éves lányéi. De szemüveget még mindig nem visel: »Lem okulásod tam meg !« A keze — azt mondja — »topa«, de -ízért, ha kérik, hát megkészí- li most is a híresen szép szennai kontyot, melyet a lányok, asszonyok valaha »éjjel-nappal«, kapálásban és templomban egyaránt viseltek, mert olyan volt az, mint: »... a királyné fején a korona! özvegy Istvánfi Jánosné kezében most is ott egy nefelejcsvirágos, szegi űs, szent- ftyörgyvirágos gyönyörű szennai konty. — Kapós ez újra. A régiek csináltatnak velem, mert meg akarják őrizni az unokáknak a vitrinben, hogy lássák, milyen viselet volt ebben a faluban. Persze, egyre kevésbé vállalkozik az aprólékos, szakértelmet kívánd kontykészitésre a mi Ilonka nénink. A redős csipke drótra varrása, a gőzölés meg a többi munka fárasztja már. De arra büszke: a. Zselic együttesnek ő csinálta a fejdíszeket. Ezek majd megőrzik őt akkor is, ha... Na, de ez messze van még akkor is, ha ő azt mond- ja: — Dufla követ csináltattam, amikor az uram meghalt. Hogy legyen helyem mellette. A szája ezt mondja, a szeme azonban mást. Az mintha hunyorítana egy rhosolyt. Mint amikor az esőt ontó felhő mögül kiragyog a nap. Ül a széken most már, a keze gyorsan jár: galambica gombát tisztít, a szomszédasszonya lepte meg vele: »Nagyon rendes, tiszta és jóravaló fehérnép. Becsülete van az olyan családnak, mint az övék Szennában. Egyre több cigány él rendes, munkáséletet«. — Még nem hozott lányt a házhoz a Lacink ... — feleli kérdésemre a kombájnos nagyanyja. Mögötte a falon »Békességem, boldogságom; Mindezt itthon megtalálom!« szövegű talvédő, talán felel arra, miért nem nősül Laci. — Más, mint régen. Akkor mindent mi csináltunk1. A Cseberki. tavakban ázott a kender. Az most olyan dzsun- geles hely. Szüjtünk, mi asz- szonyok: ruhát, ágy! neműt, mindent. Padlásra került .a szüjőszék. Jobb is így. Ez a ház 1965-ig zsúpos volt, azt cseréltük erre. Hát nem jobb az élet ilyenben? A galambica közben főzésre kész a keze munkájától. L. L. Irodalomról játékosan Diákok ezret lubickolnak, játszanak, udvarolnak, utazgatnak ezekben a napokban a Balaton partján, megfeledkezve iskoláról, tudományokról. Akad azonban néhány tucat gyerek, aki nem feledkezett meg észjárásának, tudásának karbantartásáról, sót fejlesztésérőL A balatonién^ magyar nyelvi és irodalmi előkészítő táborban harmincöt, Somogy ■különböző szegleteiből érkezett, volt nyolcadikos bővítette két héten át grammatikai, irodalomtörténeti, irodalom- elméleti tudását, ízlelgette a hazai és a világirodalom legszebb verseit, elbeszéléseit, s közben — hála Horváth Kálmánná táborvezető és a két nevelő ötletességének — szép kirándulásokon, hangversenyeken, kiállításokon is részt vehetett. Aki meghallgatja a kicsiket ezekről a programokról, rögtön világosan látja, mit is jelent az úgynevezett hátrányos helyzet, még e tehetséges tanulók esetében is. Korántsem olyan drámai momentumokat, amelyek a kifejezés hallatán az eszünkbe jutnak — hiszen a nebulók valamennyien rendezett családi környezetben élnek — hanem egyszerűen a lakóhely kicsinységét, elzártságát. — Sohasem jártam eddig Keszthelyen, ezért a napokban szinte a számat tátottám a Balaton Múzeum és a Fes- teíics-kastély láttán. — A rádióban néha hallottam ugyan szimfonikus zenét, de konoerten még nem voltam. Az elmúlt héten közösen vettünk részt hangversenyen, s a Mozart-, Schubert- és Strauss-művek any- nyira tetszettek, hogy ha felnőtt leszek, rendszeresen farok majd koncertre. — Először láthattam a szárszói József Attila emlékmúzeumot. Másmilyennek képzeltem. azt gondoltam, régi tormájában őrizték meg az én ül etet. — A tévé ifjúsági műsoraiban láttam és hallottam énekelni Vitai Ildikót. Kíváncsian várom, milyen lesz »élőben«. A művészethez való közeledés egyik alapfeltételét, az élményszerzést tették tehát lehetővé a tábor szervezői, a nevelők és a két kurzusveze- tö pedagógus. A naponta négyórányi oktatás pedig — mert a gyermekek az átlagosnál jóval tehetségesebbek és olvasottabbak — komoly kísérletezési lehetőséget biztosított Bem Istvánná és Urbancsik Istvánná tanároknak. Olyan módszerek kipróbálásának lehetőségét, amelyek eddig csak kevéssé nyerhettek »polgárjogot« a rendszeres iskolai oktatásban. A »szabványórákat« itt többnyire könyvtári órák, vetélkedők, műsorok helyettesítették, s a »hatásfok« nyilvánvalóan többszöröse az átlagosnak. — Vetélkedővel, a Hét krajcár dramatizálásával, újságcikkek összegyűjtésével emlékeztünk meg Móricz Zsig- mond és Móra Ferenc születésének századik évfordulójáról. Részt vettünk anyanyelvi, földrajzi témájú vetélkedőn, beszélgettünk arról, hogyan fejezik ki az írók, a zeneszerzők, a festőművészek a haza- szeretet érzését, s foglalkoztunk olyan nyelvtani kérdésekkel is, amelyek megoldása korábban gondot okozott. Nemsokára biztosabb tudással térhetünk haza. S milyen hálásak a kamaszkor kezdetén álló leányok és fiúi#:, ' ha a pedagógus merészen elrugaszkodik a kötelező tananyagtól és — felnőttként kezelve tanítványait — »rázósabb« irodalmi témákról is beszélget velük! íme, Bem Istvánnénak, a zamárdi általános iskola tanárának meglepő, de tanulságos története. — Jó néhánj’at felolvastad nekik a világirodalom legszebb szerelmes versei közül, Catullustól Ady Endréig. E téma feldolgozását önmagam számára is kísérletnek szántam, s meghökkenve tapasztalam, hogv igen felnőttesen, a legcsekélyebb nevetgélés és félreértés nélkül reagáltak a gyerekek. Urbancsik Istvánná, ősztől az öreglaki iskola tanára, szakfelügyelő, egy nevelési szempontot emel ki. — Gyermekeink mintha elfelejtettek volna játszani, mintha elszoktak volna a játékos, könnyed ismeretszerzés- U. is. Mi itt megkíséreltünk egy csapásra két legyet ütni: természetesen, életszerűen. fontoskodás és komolyko- dás nélkül, sol^sok mozgással. énekléssel, népi játékok bemutatásával is ismereteket — és főleg tudásvágyat — »csempészni« a fejükbe. A diákok nyitottsága, a human tudományok, tu irodalom, a művészetek iránti érzékenysége bizonyítja: a tegnap befejeződött kéthetes kurzus nem volt hiábavaló. Féltucatnylan, itt, a táborban határozták el, hogy — irodalomtanárok lesznek! Akad azonban, aki — a Balatonról készített összeállítás hatására — a földrajz tanításával szeretné eltölteni a következő évtizedeket. Másokra még furcsább hatást tett a Bala- ton-környék nyüzsgése: ők e pillanatban a nyelvtanári pályára esküsznek. Nem tudhatjuk persze, teljesülnek-e ezek az álmok. Ám ha az ambíció megmarad, az anyanyelviirodalmi előkészítő tábor máris elérte célját - L. A. KI a megmondhatója, mi irányítja az emlékezetet? Jelentős, vagy legalábbis annak vélt események, arcok feledésbe tűnnek, mások újra és újra felbukkannak, több évtized utón is néma kísérői • életünknek. Az ötvenes évek végén ai egyik moszkvai egyetemen kapott friss diplomával a kezemben elindultam az egyik Kubán területi cukorgyárba dolgozni. Egy évre kaptam erre lehetőséget Akkoriban egy civil ma 1 gyár, ott Kubánban, méghozzá a sztanyicában — a faluban — különlegességnek -zá- mított. Tapogattak, hogy milyen legény js ez a magyar kérdezgették, próbára tettes: munkában és vodkatűrő képességben egyaránt. Amikor már ebben is, abban is megütöttem a sztanyicaátlagot — maguk közé fogadtak. Abban az évben hét új cukorgyárát kellett indítani a Kubán területen. Nagy kelete volt még a kevésbé tapasztalt cukorgyári szakembernek is. ícy esett meg, hogy amire máshol és máskor évekig várni kellett volna, pár hetes gyakorlattal a hátam mögött kineveztek műszakvezetőnek Megijed*! sem volt időm, nemhogy azon morfondírozni. vajon képes leszek e több száz ember munkálat irányítani, egy behemot'gyárát kézben tartani. Űj munkámban percenként éreztem a vehetők és a be- < -ztottak segitÖJtészségét, Hanem egy kemény legénnyel sehogy sem boldogultam. A fiatal kozák október vésgén szerelt le a katonaságtól, Amikor munkára jelentkeÉrtelmiségünk — tegnap Az újságolvasók és a rádióhallgatók kapásból tudják sorolni azokat a közgazdasági, szociológiai, történelmi és erkölcsi kérdéseket, amelyek feltűnően foglalkoztatják a mai magyar értelmiség egy-egy csoportját. A gazdasági élet folyamatos módosításai, a kommunista mozgalom dilemmái. a társadalmi mobilitás lassúsága és nehézsége’. a közművelődés szaporodó kérdőjelei vagy a morál hiányosságai tipikus mai vitatémák Külön-külön és. összességükben is mutatják, hogy a szocialista értelmiség törekszik a tisztánlátásra. időről időre hallatja hangját az aktuális és távlati kérdésekben egyaránt, miközben az újabb és újabb problémák követelményei szerint — kezdemény ezve is, cselekvőén is részt vesz a szocialista szellemi építésben. pregnánsan igazolva jelenlétét-az élet minden területén. Ennek a jelenlétnek köszönhető. hogy létrejött értelmiségünk szociológiája is, amely mint azt a iölyóiratkozleme- nyekböl láthatjuk, már jó néhány éve éppúgy foglalkozik értelmiségünkkel, mint korábban a munkásosztállyal, a parasztsággal, vagy' más, koruk és foglalkozásuk szerint körülhatárolható csoportokkal. A kutatásban is megmutatkozik tehát, hogy az értelmiség kifejezi, képviseli és formába az épülő szocializmus tudatát és öntudatát. Olyan társadalmi réteggé vált, amely' magáé vá tette, magáénak vállalta a szocialista eszméket. S ha jól bírál és helyesen vitatkozik, ezt nem kívülállóként teszi, hanem éppenséggel azért emeli fel szavát, hogy az általa is elfogadott eszmék mine, következetesebben érvényesüljenek. 1979 értelmisége jellegzetesen szocializmuson belüli, a rendszer képére és hasonlatosságára termett és egyre egységesebb értelmiség. Azok a töredékrétegek, amelyek — akár elmaradottságból. akár felületességből — nem értenek egyet ezzel az egységes szellemiséggel, nemcsak értelmiségünk gondolatvilágával állnak szemben. Általában idegenek a szoualiz- mustól is, kívül állnak a szocializmust jelentő eßzmerend ■ szeren. Az értelmiség és a szocializmus kölcsönös, harmonikus érdek egyezése azonban egyáltalán nem volt annyira magától értetődő jelenség régebben, mint amilyen természetesnek latsaik napjainkban. Ezért van igaza Jakab Miklósnál;, ak- a Kossuth Kiadónál megjelent művében megállapítja, hogy 1945 után, egészen 1946 órzéig. a Magyar Kommunista Pan harmadik kongresszusáig, nagy volt a bizonytalanság az ideológiai kérdésekben. Tulajdonképpen még az sem vetődött fel nyilvánosan a koalíciós kormányok idején, hogy a magyar fejlődés egyetlen járható útja kizárólag a szocialista út és távlat lehet. Maga a kommunista párt ezt a perspektívát azért nem rajzolna*.-, ta meg, mert nem akart riadalmat és bizalmatlanságot kelteni programja és szándékai iránt az akkori értelmiség részben tájékozatlan, részben elrontott neveltetésű. néptől elszakadt, gondolkodású cómé- geiben. Azokban sem. aki-t jóindulatúan közeledtek hozzá és azokban se, akik politikailag közömbösek akartak 'maradni a továbbiakban is. A könyv (melynek címe A társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944—1848/ persze nemcsak a kommunisták és az értelmiség érthetően és dokumentálhatóan ellent-, mondásos viszonyával foijai- kozott. A történeti áttekintés esztendei alatt ugyanis a? MKP mellett a koalíciós kormányzat egyéb pártjai sem hagyták abba próbáin >zásai- kat az értelmiség rokonszen vének megnyeréséért. A nagy múltú Szociáldemokrata Párt, a parlamentben egy ideig túlnyomó többségű Kisgazdapárt, a népi írók támogatását élvező Nemzeti Parasztpárt és még néhány, rövidéob ideig fennálló vagy fölélesztett polgári párt különböző taktikai húzásokkal, az értelmiség más- más csoportjainak megceizá- sával pórbálta a maga — általában ideiglenes — programjaihoz megszerezni a híveket és támogatókat. Magyarán : választási voksokat., szavazó szimpatizánsokat !gve’<e- zett toborozni a magyar értelmiség egyszerű tagjai és prominens személyiségei között. Ezek miatt a nagyon lényeges taktikai mozzanatok mia't választotta nyilván Jakab Miklós is könyve keretének részint a páiűelképzelések egybevetését, részint, a párt- alakulások nyomon követéséi mint igen jellemző mozzanatokat És ezért vállalkozott arra a keservesen nehéz — meri' rendkívül finom statisztikai érzéket és elemzéseket kívánó — feladatra, hogy 1947 nyarai? árnyaltan és következetesen értelmezze a választási eredményeket. Hiszen csak így tudott helytálló következtetéseket levonni az egyes pártok és az értelmiség hol javulást mutató, hol romló tendenciákat tükröző kapcsolatából. A felszabadulás előtti értelmiségei politikai arculat szz* rint hat rétegre bontva rr.u tatja be. Az első a jobboldali, nyíltan vagy burkoltan nyilas érzelmű réteg. Tagjai alacsonyabb. rangú hivatalnokok, lecsúszott dzsentrik, akamok katonatisztek. Közülük sokan elmenekültek 1945-ben az országból, kisebb hányaduk megpróbált cinikusan- a baloldal felé orientálódni. A má sodik réteg volt az úgynevezett űri . középosztály, a horthysta állam végrehajtó apparátusában dolgozók. Ök már nem menekültek el. De, ahogy Veres Péter mondotta róluk, a társadalmi haladásban rájuk nem lehetett számítani. Biztatóbb volt ebből a szempontból az -intelligencia« beállítottsága, és mentalitást, őket inkább a passzív asz- szisztálás, mint a rendszer lelkes támogatása jellemez*. Ezért érdemes volt törekednie az új politikának a megnyerésükre. A negyedik az a baloldali értelmiségi csoport volt^ amely a Horthy-éra alatt is legális ellenzéki szerepet vállalt, az ötödik a népi írók köre, a hatodik pedig a munkás- mozgalom intelligenciája. 1948 közepére a helyzetet egészen más vonások .,ollernezték. Már r>em azt kellett lámpással kutatni, hogy kiket lehet megnyerni az egyik vagy másik párt támogatójául. Azzal kellett törődni, r.ogy milyen az ideológiai felfogása a baloldalhoz .tömegesen csatlakozó értelmiségnek. Jakab Miklós kimutatja: ekkor még tekintélyes azoknak az cnícl- lektüeleknek a száma, ak-k idegenkednek a szocialista fordulattól. JóLlehet má- felismerték azt az erőt. a kommunistákét, amelyhez érdemes hosszú távon csatlakozni. A 'Sru'vitóm svemlclö elöl*, mint amilyen könyvünk írója is, ma már teljesen világos hogy az 1948-as úgy nevezed -politikai földcsuszamlás« a fejekben még mindig népi volt eléggé megalapozva. Az értelmiségnek több mint a fele -ekkor már bent volt. a kommunista pártban. De akadtak köztük jócskán olyanok is, akikkel a belépésük után kellett, elfogadtatni a özocializmus alapvető igazságait. l Is?,tni Zoltán Szerjózsa zett, a műszakomba irányították. Felvételi papírját leadta, szétterpesztett lábbal állt az íróasztalom előtt, két hüvelykujját a. széle? derékszíj rézcsatja mögé dugta, és lezser nyugalommal vetett egy-egy pillantást az asztal mögött ülő civilre: — Ide figyelj, te a mienk vagy? Na, úgy mondva, hogy szovjet? — Nem, magyar vagyok. — Mit beszélsz? Mágyjár? Hát hogy kerülsz te ide? — Ide készültem. No, de azért még lehetsz nálam centrifugás. Megfelel? A fekete hajú, szélcserzett arcú legény megrántotta a vállát: — Ha te mondod... különben mindegy — legyintett, es széles léptekkel kikacsá- zott az irodából. Teltek-múltak a napok. Zömmel örömtetiek, mert a gyár jól termelt, répafeldol - gozási és cukorraktározási tervét rendszeresen túlteljesítette. Az új kubáni gyárak próbaüzemelése viszont döcögött. Beindultak, leálltak. Száz és száz gép, berendezés összehangolt. ' munkájának megteremtésén a bulldog szívósságával .dolgoztak a szomszédos új gyárakban. Tőlünk további embereket kértek, szinte könyörögtek Ki. Az otthon maradt emberekre nehezedő teher egyre nőtt. a szusszanásnvi szünetekben, a saját munkájuk mellett más brigádoknak segítettek. More gás az volt — ml tagadás néha káromkodás is —, de a műszakvezető kérését, melyet a szükség diktált, teljesítették. Egy kivételével ... Mert Szergej Pantyelejevics, a zömök kozák legény a centrifugáktól egy tapodtat sem volt hajlandó elmozdulni. Törtem a fejemet, hogy mit csináljak ezzel a kínok kozákkal, de semmi okos nem jutott az eszembe. Amit1 megtehettem volna, azzal nem akartam élni: ’szégyenszemre visszaküldeni a falujába, a kolhozába. Ez nem is lett volna igazságos, meri Szerjózsa fegyelmezetten és jól dolgozott, csak az ilyen különmunkákat nem szerette. Amíg jó Idő volt viszonylag zökkenő-mentesen morzsolták a répát és a napokat A baj akkor kezdődött amikor köntöst váltottak a bokrok és a fák, beköszöntőit a tél. Éjszakánként már egyre jobban átfagyott az úszfaió- kon • a cukorrépa, és a megcsonkított létszámmal csak nagy nehézségek árán lehe- tett beúsztatni a gyavbá. Az 1 úsztató elömunkás, ;• :ri má- sodmagával nap n.io után szinte emberfölötti munkát végzett, embert követe l, legalább egyet. »Embert, de honnan?!« Azon a szép, esiUaefénves éjszakán is tanácstalanul ballagtam vissza a gyárba az úszta töktől. Már bent jártam a főépületben, gépimén lépdeltem. Éreztem, hogy vége a tudományomnak. Végképp tehetetlen vagyok Az iroda ajtaja elolt. — nem kis meglepetés rrnve — Szerjózsa várt i teljes téli menetfelszerelésben. . Kezét játékosan, de mégis komolyan tisztelgésre emelve jelentkezett. — Kapitány elvi ács, . Gri- gorjev kozák kérek engedélyt répát úsztatni. A centrifugáé csoportvezető távolabbról figyelt bennünket, egy pillantással adta tudloiiira, hogy minden rendben, mehet a legény. Meieg- , ség 'járt át. Megjogíam Szerjózsa vállát, és csak annyit tudtam mondani: — Na gyere... gyere, te a tárnán! Elutazásom előtt nem sokkal, a tavasz vége feie osz- szelalálkozlunk» a azíarty.cá- ban. Szerjózsa meghívott a pivnuskába — a sörözőbe — egy korsó sörre. Bár nem volt bőbeszédű, most ömlött belőle a szó; a szárnyicúrol beszélt és a kozákokról. Hallgattam. Szemén a megáradt, tengerré duzzadt folyót láttam az ablakon túl, a Kubán folyót, amely most parttalan volt. Arra gondoltam, hogy milyen furcsa valami az élet: amikor már azt hinné az ember, hogy kezdi érteni, akkor jön rá, hogy semmit sem ért belőle. Mert végtére is ki tudná megmagyarázni, hogy a peckes kozák legényből miért lett a magyar mérnök egyik legjobb barátja. Kerner Tibor Somogyi Néplap 5
