Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
JÓ TERMÉK - JÓ PÉNZ N em jő dolog a váratlan pénzzavar, hát még, ha az ilyesmi állandósul, krónikus adóssággá válik. Az ilyen háztartás állandó deficitjének a rabja lesz, minden beruházását, tervét ez fogja meghatározni, amíg utói nem éri önmagát. E helyzet kialakulásának a legtöbb esetben az az oka, hogy az illető család, valamikor, valamiért túlköltekezett, s a pénzzavarból nem a gazdálkodása átalakításával — például egy ideig szigorú takarékossággal — akar kilábalni, hanem kölcsönökkel, lényegében a holnapi jövedelemre fölvett újabb és újabb előlegekkel. A népgazdaságnak nem kis gondot okoz, hogy az ilyesféle gazdálkodásra a vállalatok, gyárak háztartásában is akad példa. A jelenség hajszálra azonos, akár egy kölcsönökből, előlegekből élő, eladósodott vállalatot nézünk, akár egy örökösen túlköltekező háztartást, az ok is mindig ugyanaz: prolongálják, elhalasztják a hiányzó pénz előteremtését. Az utóbbi hónapokban a hazai iparban nőtt a pénzhiánnyal küszködő vállalatok száma. A gyárak gyakran késnek az egymás közötti fizetségekkel, nem fizetik ki az általában előírt 8—10 napon belül az alkatrész- és nyersanyag-szállítmányokat. E helyzet kialakulásában szerepet játszik a banknak az év eleje óta megváltozott magatartása is: egyre nehezebben ad hitelt, keveset ad, rövid időre és drágábban (több kamatért) adja, mint korábban. Ezt az új helyzetet a vállalatok persze nem fogadták osztatlan egyetértéssel. A korábbi helyzet kényelmesebb volt: ha jöttek a számlával és nem volt »otthon pénz, adott a bank. Most nem ad, vagy a hitelt szigorúbb feltételekhez köti. Azért, hogy ezzel is az eddigi gazdálkodásuk felülvizsgálatára késztesse a vállalatokat. Sokfelé komolyan el is kezdtek gondolkodni, hogy miképp lehet feltölteni a saját pénztárukat a saját keresetükből, hogy egyre ritkábban kényszerüljenek a folyó kiadások fedezésében a bankra támaszkodni. ötletet, lehetőségeket a vállalati saját pénzforrások bővítésére a vállalatok jó részénél nem nehéz találni. Jó lenne azonban, ha a kínálkozó lehetőségeket a vállalatok — legalább a maguk számára — osztályoznák is. Vannak ugyanis aránylag gyorsan, ám csak rövid időre eredményt hozó megoldások, s vannak, amelyek kiaknázásához több idő, fáradság, kényelmetlenség és munka szükséges, ám hosszabb távon és nagyobb, biztosabb jövedelmet hoz. Fontos persze a gyors, egyszeri bevétel javulást kínáló lehetőségek kihasználása is. Ilyen például a készletek csökkentése a fölösleges anyagok, alkatrészek eladásával. Ez azonban egyszeri akció. Ott néznek messzebbre, ahol az egész eddigi készletgazdálkodás korszerűsítésén fáradoznak, az anyagfelhasználási normáktól kezdve a nyilvántartásig és a szállító vállalatokkal kialakított kapcsolatokig; ahol nemcsak a jelenlegi készleteket akarják csökkenteni, hanem általában Újabb nyári táborok nyílnak Hétfőn tovább gyarapodott a nyári táborok, és ezzel együtt a táborozok száma. A Tolna megyei Felsőtenge- licén, ősparkkal és tavakkal övezett, környezetben a Tolna megyében élő, illetve az onnan elszármazott művészek számára szerveztek nyári alkotótábort. A Balaton déli és északi partján is amatőr művészek számára nyílt egy-egy tábor. A hétfőn megnyílt ifjúsági táborok közül az egyik legnagyobb szabású Békés megye egyik nemzetiségi községében, Méhkeréken működik. Esztergomban és Bakonyoszlopon honismereti diáktábor nyitotta meg a kapuit. Idegennyelvi tábor ezen a napon a Komárom megyei Tatán és a Vas megyei Vépen nyílt. A Körö6ladányban rendezett természetrajzi - tábor diáklakói zoológiái megfigyeléseket végeznek, Salgótarjánban pedig szakmunkástanulók és középiskolások részére nyílt olvasótábor. Székesfehérvárott a Videoton Rádió- és Televíziógyár által szervezett táborban 1200 általános iskolás kezdte meg hétfőn egyhónapos vidám vakációját. megszüntetni a készletek fel- halmozódásának okait, azért, hogy jövőre ne kelljen újból készletcsökkentési kampányba fogni. Vagy például a rentabilitást növelő lehetőségek sokaságát kínálja a munka- és üzemszervezés javítása. Itt is szembe kell nézni azonban azzal, hogy az intézkedések egy része egyszeri hasznot hoz, a szervezés fejlesztésének feladatát tehát nem lehet kipipálni, egy-két látványos, a jelenlegi pénzzavaron esetleg segítő intézkedéssel. Ott, ahol ma a munkaidőnek a 15 százaléka esetleg veszendőbe megy, nem nehéz 10—1j százalékos, látványos javulást elérni. Tudni kell azonban, hogy akkor még mindig marad 10 százalék veszteségidő, s hogy a korszerű nemzetközi veszteség- időszintek 3—4 százalék körül mozognak. Ezek a versenytársak mutatói. Ráadásul minél többet faragnak le valahol a veszteségidőkből, annál nehezebb lesz újabb megtakarításokat elérni. A hatékonyság növelése pedig folyamatos feladat. Az eredményt nemcsak 79-ről 80-ra kell javítani a hazai ipar verseny- képességének növeléséért. »Pénzt kell csinálni« a , következő években is, szüntelenül. E r s van itt még egy lényeges összefüggés. Nevezetesen, hogy a hatékonyabb munka a minőségi munka bővítését jelenti. Az intenzív fejlesztést. Kérdés azonban, hogy ha valahol a veszteségidők lefaragása révén 10 százalékkal csökken a termékek előállítási ideje, s ezzel, ennyivel nőhet, azonos kapacitás mellett a termelés, akkor ez a gazdálkodásnak vajon egyértelmű javulását jelenti-e? Tudniillik tartós és valóságos haszon ebből, általában a kapacitás jobb kihasználásából — akkor származik, ha ennek révén csak a korszerű, jól értékesíthető gyártmányok termelése növekszik. A ráfordítások csökkentéséből származó haszon ugyanis csak a jól eladható gyártmányok esetében váltható többletbevételre. Az a vállalat halad tehát pénzügyi helyzetének tartós megszilárdítása felé, amely elsősorban termékválasztékának korszerűsítését szorgalmazza, s csak ezzel összefüggésben igyekszik javítani a munka, a vezetés, a készlet- gazdálkodás, a szervezettség színvonalát. Soha el nem feledve, hogy jó pénzt csak jó termékkel kereshet. Gerencsér Ferenc Á négy Horváth útja Idős Horváth István Ifjú Horváth István Horváth József Horváth Győző Bőrig áztunk, mire a szakadó esőben végigmentünk Bálványoson, az Ady Endre utca — az egykori Temetősor — legutolsó házáig. Az sem vigasztalt bennünket, hogy idős Horváth István mezőőr éppen így elázva ért vissza szolgálati útjáról. Lerúgta sáros gumicsizmáját, azután beszélgettünk. Bálványoson született. Szüleivel, testvéreivel ő is a Saczger-birtokon cselédeske- dett. Ott éltek sokáig a templom melletti cselédházakban, ahol a szabad tűzhely, az állandó füst szinte elviselhetetlenné tette életüket. 1— Lassan ötven éve, hogy szüleim megvásárolták ezt a házat. Innen bizony elég volt a faluba bejárni, esőben vagy télen, a sáros emelkedőn visz- szakapaszkodni. Ilyenkor fogattal, gépkocsival lehetetlen hozzánk eljutni. Szerencsére néhány évvel ezelőtt betonlapokból csináltak gyalogjárdát, ezzel nagyon megkönnyítették helyzetünket. ötvenkét esztendős, alapító tagja a siófoki József Attila munkásőregységnek. Szép szavakkal beszél arról, hogy mi vitte őt a testületbe, s marasztalja ma is a betegsége ellenére. — Az vezetett, ami 1945-ben a kommunisták soraiba: a rendszer szeretete, a nép hatalmának védelme. Ne tartsa eíeket nagy szavaknak, én tudom, hogy családommal meg a többi cseléddel együtt mit köszönhetünk a felszabadulásnak. S tudják azok is, akik cseiédbérért, fertálypénzért, néhány mázsa gabonáért verejtékeztek ... Éveken át gépállomás! és szövetkezeti traktoros volt, most — pártmegbízatáson kívül is — fegyverrel járja a határt, őrzi a szövetkezet vagyonát. Élete, a párthoz és a munkásőrséghez való ragaszkodása, hűsége elsősorban három fiának mutatta a követendő utat. Előbb az idősebb, a most harmincéves István, Kereskedő pult nélkül A paprikát, a borsot kilókban mérik. A mázsás tételekben számlázott áru sem ritkaság. Mándoki Imre, a Fű- szért boglárlellei fiókjának igazgatója hozzászokott már a nagy tételekhez. A vevők — valamennyien kereskedők vagy vendéglátóhelyek vezetői — nem dekáznak: sok ember részére rendelik meg vagy viszik el az árut. Szán- tódrévtől Balatonberényig valamennyi üdülő és bolt itt vásárol, de itt csomagolják az árut a marcali járás nyugati részén levő kis falusi boltok részére is. Mándoki Imrének ez a harmincadik nyara a Balaton- parton. A harmincadik minden eddiginél erősebbnek ígérkezik. Nehéz lesz? — Felkészültünk rá. — Mikor jött be? — Ma .. .? Hatkor. — Az este mikor ment haza? — Hat óra körül, utolsónak ... Ne higgye, hogy én vagyok a legfrissebb: a tejesek éjjel kettőkor kezdenek, mert hétre mindenhova el kell juttatni az árut. Ha késnek, megindul a telefonok áradata. — Sok telefont kap? — Sokat. — És miért? — Mindig másért Most például a sörért: a jugoszláv áru még nem érkezett meg, és mindenki minket molesztál... Ha lerobban egy tejeskocsi — és ilyen előfordul —, már reggel otthon csörög a telefon. Ilyenkor aztán nem a költségeket nézi az ember, hanem azt, hogy minél hamarabb célhoz érjen az áru. — Van-e hiány valamiben? — Az utóbbi hetekben például a szifonpatron hiányzott. A kirendeltségnél összesen 1030 vevőt — üdülőt, üzletet, tábort, italboltot — tartanak nyilván. A fiókigazgatóhoz akkor kopognak be az ügyfelek, ha valamint nem kaptak, vagy nagyon elégedettek a kiszolgálással. A panaszból egyre kevesebb van. A növekvő forgalom nem járt együtt a panaszok szaporodásával. A fiók száz dolgozója szervezetten, jól oldja meg feladatát: a szervezés nagy gondja az igazgatóra vár. Nem talált föl semmi különöset csak azt vallja, hogy a nyári szezon a kereskedelemben nem akkor kezdődik, amikor érkeznek a vendégek. A nagv szakszervezeti üdülők például pontosan tudják már előre, hogy mikor hányán nyaralnak ott. A konzerveket, a dzsemeket, a száraztésztát előre is meg leljet venni, csak kereskedő kell, alá gondoskodik arról, hogy idejében meg is kapják. így aztán a vendégek érkezésére a fiók már jelentős mennyiségű árut szállít a helyszínre. Ilyenkor már csak napi cikkeket szállítanak. így lehet az évi 15— 16 százalékos forgalomemelkedést nagyobb zökkenők nélkül biztosítani. — És úgy, hogy olyan munkatársak vannak, akik szeretik a kereskedelmet. Elmondok egy esetet. Az egyik dolgozónkat megoperáilák. A műtét helyén sérvet kapott, most ismét meg kellene operálni. Az orvos hívta vissza a kórházba, ám ő kijelentette: majd szeptemberben, a szezonra nem lehet itthagyni a fiókot. Más példám is van: az egyik raktárosunk kilépett, egy másik vállalatnál helyezkedett el. Három hónap után hallottam, hogy vissza akar jönni, de annyira szégyellj az előző lépését, hogy nem mer szólni. Én mentem el hozzá: sokéves tapasztalatával, pontosságával ma sok gondot vesz le a váltamról. Figyeltem az udvaron: sok ember állította meg — apró és nagy ügyekkel —, amíg beért az irodába. Nem láttam, hogy valamelyiktől is sietve búcsúzott volna, pedig mozgalmas nap vége közeledett. Amikor leült az asztalához, megkérdeztem: soha nem ideges? ' — Előfordul — felelte. — Nálunk azonban csak akkor lehet ideges az ember, ha már elment a vevő. — Kiabálni szokott? — Kivel? A munkatársaimmal? Soha. — Ha úgy érzi, hogy nagyon fáradt? — A szezon végére mindenki az. — Soha nem gondol nyári szabadságra? — Mi mindig ősszel vagy kora tavasszal megyünk pihenni. Ilyen forgalomban kinek volna idege itthagyni a telepet? — A kereskedő a vásárlók között érzi jól magát. Itt nincs vásárló. Nem hiányzik ez? ■ — A vevőket ide rendszeresen meghívjuk: bemutatjuk a raktárakat, tudakoljuk tőlük, hogy mire lenne szükségük. — A pult mellett mégiscsak más. — Én mididig nagykereskedő voltam: itt, Bogláron tanultam a szakmát, aztán Lei- lén szabadultam. 1949-ben — amikor megalakult a vállalat — beléptem ide. Egy üzlethelyiségben dolgoztunk, és hetenként egyszer kaptunk akkor egy teherautó árut. Ma naponta érkezik vagontételekben. Ezt szervezni, rendezni és a boltokat kiszolgálni éppen olyan nehéz feladat, mint a pult mellett állni. Dr. Kcrcza Imre azután a huszonhat éves ikrek közül József, végül Győző is a párt soraiba és a munkásőrségbe lépett. Ifjú Horváth István előbb Kiliüben, tíz éve Kerekiben. a termelőszövetkezet gépjavító műhelyében volt autó-mo- torszerelő, most műhelyvezető: tizenhat ember irányításáért, sokmilliós gépekért felel. Külsőre és megfontolt, komoly gondolkozásában édesapjára hasonlít. Kommunista és munkás- őr is az ő példája alapján lettem. Örülök elhatározásomnak. A pártban és a testületben olyan közösségre leletem, amellyel öröm együtt lenni, a közös célokért dolgozni. Legalább húsz évig szeretném viselni az egyenruhát. Erőteljes, szép szál fiatalember az öccse, Jóska, ő ugyancsak a tsz Kerekiben levő műhelyében dolgozik, géplakatosként Itt tanulta a szakmát, itt lett kommunista alapszervezetétől kapta a munkásőri pártmegbízatást. — Nem volt könnyű, hogy apám és bátyám példáját a pártba jelentkezés után a munkásőrségben is kövessem. Fiatalon, tizennyolc évesen nősültem, három gyermekünk van. A feleségem sokat vállal helyettem is a családi gondokból, hogy a testületben helytállhassak. Ikertestvére. Győző, éppen ebédelni jött bálványosi „lakására. A rövid időt is kihasználja, hogy alig egyhetes kislányával, Mariannával játszón. A. hároméves Tamás türelmetlenül lesi, mikor kerül sorra a játékban. — Kaszálni voltunk társaimmal a termelőszövetkezetben, ez a szakadó eső azonban szinte lehetetlenné tette a munkát. A határőrségben szolgáltam le a katonaidőmet, ott lettem ’ kommunista, ott értettem meg a közösség erejét. Az őrsön egymás segítsége nélkül nehéz lett volna eredményesen ellátni feladatunkat Valahova tartoznia kell az embernek, s amióta munkásőr vagyok, örülök, hogy én is ehhez a közösséghez tartozom. Tudom, testvéreimnek is célja: úgy szolgáljunk, mint édesapánk, aki kiváló munkásőr, és a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel is kitüntették. * * * A négy Horváth útjai különváltak. Az apa mezőőrként járja a bálványcxsi meg a ke- reki ha*árt, két fia Kerekiben, a gépjavítóban, a harmadik Bálványoson, a termelőszövetkezet üzemegységében dolgozik. Megnősültek, családot alapítottak. Valamennyien önálló életüket élik. Szüleik házassági évfordulóján, vagy amikor valamelyikük névnapja, születésnapja van, találkoznak. A testületben gyakran ösz- szejön a család. Apa és fiai egy rajban szolgálnak, együtt járnak gyakorlatokra, foglal- kazásokra. Szalai László Nyolc hónapig épült Üdülőavatás Siófok-Szépiákon Két héten belül immár második üdülőavatás Siófokon. A múlt héten az Arany-parton, tegnap délután pedig a város széplaki részén adtak át vadonatúj, gyönyörű épületet. A dunaújvárosi munkások, a nagyüzem dolgozói és az építők együtt ünnepelték az ösz- szefogás eredményét, s megidézték az elmúlt nyolc hónap történetét. Az ünnepségen részt vett dr. Gáti István, Siófok tanácselnöke. Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató beszédében a többi között elmondta, hogy a Dunai Vasmű 12 500 dolgozója számára a Medicor Vállalattal közösen egy 100 szobás üdülőt eddig is üzemeltetett. Ennek az üdülőnek a fele (50 szoba) állt csupán a vasmű dolgozóinak rendelkezésére. A növekvő igények folytán egyre inkább szűkösnek bizonyult ez. A Dunai Vasmű ugyanitt rendelkezik egy 8600 négyzetméteres telekkel, amelyen eddig 16 faház és az üdülőt ellátó konyha állt. Míg a közös üdülő képtelen volt kielégíteni az igényeket, addig ez a faházas terület szinte kihasználatlan volt. A Dunai Vasmű zömmel saját kivitelezésében, a Lakóterv tervei alapján, a Hídépítő Vállalat és a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak segítségével 1978. ok- tíber 21-én kezdte meg a 30 millió forinba kerülő és sok társadalmi munkával támogatott 80 szobás üdülő építését ezen a telken azzal a szándékkal, hogy nyolc hónap alatt elkészül a munkával. A határidőre átadott üdülő valamennyi szobájához fürdőszoba tartozik. A szobákban és a folyosóikon szőnyegpadló van. Az épület zömmel világos színű, kivéve a hatalmas üveg mellvédek zöldes árnyalatát. Az üdülő társalgójában a 200 négyzetméter alapterület fölé két szint magas függönyfal emelkedik, s acéllépcső vezet fölfelé. Az északnyugati bevi- lágítású, óriási légterű társalgó üvegfal mögött helyezkedik el. Figyelmet érdemel a területet átlósan átszelő kis kockás kőburkolatú út, amely az üdülő központi részén halad át és a strand felé vezet. Ez egyben az üdülőt körül ölelő park tengelye is, amelyet helyenként pihenőpadok szakítanak meg. A gyalogút mellett a főbejárati részen egy három méter magas, plasztikus betonfal takarja el a régi konyhát. Az üdülő körüli parkoló úgynevezett zöldbeton, gyephézagos burkolattal készült. Az ebédlőt kiegészítő fehér teraszhoz a kertben nádfede- les pavilon csatlakozik majd; a terület többi része napozótér lesz. melyet a gondosan megőrzött fák tesznek hangulatossá. Az épületet Virág Csaba Ybl-díjas építész tervezte. Az építésvezető Bíró József volt, a szakipari munkákat Matusek János irányította. Az átadási ünnepségen a vezérigazgató az építkezésen kiváló teljesítményt nyújtók közül 13 munkásnak kiváló dolgozó kitüntetést, 49 dolgozónak pedig jutalmat adott át. Az első kéthetes turnusban az építők közül 18 dolgozó a családjával 26-an pedig egyedül üdülhetnek a vállalat költségén.
