Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

Beiktatták tisztségébe az ideiglenes nicaragiai kormányt X-{ második legnagyobb ni­caraguai városban, Leónban bzerdán beiktatták tisztségébe a nicaraguai hazafias erőket képviselő nemzeti újjáépítés kormányát. Az ideiglenes ka­binet öt tagja megkezdte el­ső tanácskozását az ország­ban. A nemzeti újjáépítés kor­mányának hivatalba lépésével jelenleg két kormánya van Nicaraguának. Mint ismere­tes, a kedden kinevezett új elnök kijelentette, hogy 1981- ig kíván, hatalmon maradni. A nicaraguai alkotmány ér­telmében a kormáijy tagjait az elnök nevezi ki. A Somoza diktátort távo­zásra kényszerítő sandinista Nemzeti Felszabaöítási Front június 16-án jelentette be a nemzeti újjáépítés kormányá­nak megalakulását. Ennek a szűkebb kabinetnek a lét­rehozását követte egy hónap­pal később a 18 tagú kor­mány kinevezése, amely az ellfenzék végleges hatalomra Carter erősít Egyik mgelepetés a másik után éri az Egyesült Államok közvélmeényét, de azokat is, akik 'nyomon követik belpoli­tikai fejleményeit. Hétfőn még arról írtak az 'amerikai kom­mentárok, hogy vasárnap es­te a televízió képernyőjén egy — a Reuter hírmagyará­zója szerint — újfajta Jummy Cartert láttak. A régóta beha­rangozott, tizenegy napos, szinte szakadatlan tárgyalá­sok révén előkészített beszéd kemény volt, hatásos, célratö­rő, s alighanem sikerült álta­la az elnök népszerűségi ,— egész pontosan népszerűtlen­ségi — indexét lényegseen ja­vítani. Kedden újabb meglepetés rázta mge Amerikát. Méltán mondhatjuk így, ilyen drámai kifejezéssel élve, arra ugyan.* is az Egyesült Államok törté­netében eddig még nem volt példa, hogy egy hivatalban lé­vő elnök mandátumának fél­idejében a kormány és Fehér Ház legfontosabb munkatársai körében cserékre határozza el magát. Márpedig most ez tör­tért: a kabinet tagjai csakúgy, mint a Fehér Ház vezető munkatársai fölajánlják le- mondásukat. Kétségtelen, hogy a lépés szorosan öszefügg az Egyesült Államok politikai helyzetével, a súlyos energiaválsággal és a Carter-kormányt ért egyre élesebb bírálatokkal. Közis­mert, hogy az elnök népsze­rűsége a meglehetősen pontos közvéleménykutatási indexek tanúsága szerint mélyebbre zuhant, mint Nixoné a Water- gate-ügy kapcsán. Meglehet, hogy az újabb lépés főleg pro- pagandisztikus hatást kíván találni a bajokra. Valószínű, hogy néhány kulcsember to­vábbra is marad: Vance kül­ügyminiszter, Brown hadügy- mniszter és Brzezinski nem­zetvédelmi főtanácsadó épp­úgy, mint a Fehér Házban Hamilton Jordan, Stuart Eizenstat belpolitikai főta­nácsadó és Jody Powell, a sajtófőnök. Hogy a megürese­dett helyekre — például a le­mondásra már koraibban kész Schlesinger energiaügyi vagy Bell igazságügyi minsizter helyébe — kik kerülnek, arról egyelőre csak találgat a saj­tó. Nem is a személyek, hanem a lépés a lényeges. Carter ez­zel — kimondhatatlanul is — azt kívánta jelezni, hogy a jövőre esedékes elnökválasz­táson nem egykönnyen engedi át másnak a Fehér Házat. Eh­hez azonban sportnyelven szólva erősítenie kellett, mert az első félidőben mutatott for­mája alapján esélyei a mini­málisra csökknetek. »-Csapa­tának« átrendezésével elsősor­ban a belpolitikai gondok mgeoldását tűzte ki célul. Nem szabad azonban figyel­men kívül hagyni, hogy a SALT—II. ügyében még jóko­ra erőpróba vár Carterra épp­úgy, mint kormányára. S a bonyolult belső erőviszonyok közepette az elnök ezúttal az Egyesült Állampk külpoliti- . kai orientációját sem hanya­golhatja el. Gy. D. jutása után veszi át asz or­szág irányHtiaéL Az öttagú kabinet Mpvte Ü az országban tevékenyke­dő kgfontcaabb elfenaéki erőket: a sandinistáktól kezd­ve a nagytőkések csoportjáig. A hazafias erők kormányát már eddig is számos ország elismerte. Ezzel egyidőben folytatód­nak az / elkeseredett harcok Managua birtoklásáért. A központi kormány helyzeté­nek kilátástalanságára utal az a tény hogy Lawrence Pezzullo, az Egyesült Álla­mok nemrégiben kinevezett nicaraguai nagykövete szer­dán elhagyta managuai állo­máshelyét. El utazás előtt újságíróknak elmondotta, hogy az amerikai nagykövet­ség személyzetét a minimum- m fOtlmntU, A nagykövet távriBÉBa után a hazafias erők tüzérsége lőni kezdte a fő­várt« Las Mercedes nemzet­közi repülőterét. Szerdán nicaraguai haza­fiak " elfoglalták Nicaragua madridi és római nagykövet­ségét, valamint párizsi kon­zulátusát. A fegyvertelen ha­zafiak azt követelték az ott dolgozó diplomatáktól, hogy a nemzeti újjáépítés kormá­nyát ismerjék el törvényes­nek. A madridi rendőrség el­távolította a nagykövetségre behatolt hazafiakat, a másik- két diplomáciai székhelyen történt fejleményekről egye­lőre nem érkeztek jelentések. (MTI I Henri Simonét életrajza Henri Simonét 1931. május 10-én született Brüsszelben. A jog-, a gazdaság- és a pémz- ügytudományok doktora, s diplomat szeraett a Columbia egyetemien is. 1936-ban a brüsszeli szabad egyetem tanársegédje volt, majd 1958-ban egyetemi tanár­rá nevezték ki, főként gazda­ságpolitikai kérdésekkel és ál­lami pénzügyekkel foglalko­zott. 1966 óta Anderlecht polgár- mestere és Brüsszel szocialista- párti képviselője. 1972 januárjától 1973 janu­árjáig gazdaságügyi miniszter, 1973 elejétől 1977 elejéig az Európai Közösségek Bizottsá­gának alelnöke volt. , 1977 június 3-án külügymi­niszterré és Brüsszel gazdasá­gi ügyeinek államtitkárává nevezték.. Bonyolult és ellentmondásos a helyzet Iránban Iránban továbbra is bonyo­lult, ellentmondásos a helyzet; az országból érkező közlemé­nyek szakadatlanul váltako­zó kaleidoszkópra emlékeztet­nek — írja az iráni helyzetet elemezve Vladimír Nakarja- kov, a Novoszty (APN) szov­jet sajtóügynökség politikai hírmagyarázója. Az országban, végbemegy az éles polarizáció egyrészről a haladás és a demokrácia hí­vei. másrészről a reakció erői és a forradalom ellenségei kö­zött —, mutat rá a hírmagya­rázó. Az utóbbiak ügyesen vezetik félre az iszlám frazeo­lógiával a hívők milliós töme­geit A konzervatív egyházi Brezsnyev- Husák találkozó Baráti találkozóra került sor szerdán a Krim-félszigeten Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Gustáv Hu­sák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke között aki szabadságát tölti a Szovjet­unióban. Leonyid Brezsnyev és Gus­táv Husák megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a szov­jet—csehszlovák együttműkö­dés minden irányban megerő­södik a két ország és a szo­cialista országok közössége ja­vára. Leonyid Brezsnyev és Gus­táv Husák véleményt cserélt az időszerű nemzetközi kér­désekről is. Annak a közös véleményüknek adtak hangot hogy a legíelőbb szintű bécsi szovjet—amerikai találkozó eredményei nagy nemzetközi jelentőségűek. A találkozó, amelyet min­den megvitatott kérdésben tel­jes nézetazonosság jellemzett szívélyes légkörben ment vég­be. személyiségek a baloldali ha­ladó erőkre akarják hárítani a felelősséget minden balsike­rért Külföldön is mesterkednek az iráni forradalom ellenségei. Oveisszi ős Palizban, Iránból elmenekült tábornokok, va­lamint Zahedi, a sah rezsim- jónek egykori washingtoni nagykövete óriási összegeket kapott diverziós cselekmények és provokációk megszervezé­séhez. Vlagyimir Nakarjakov a to­vábbiakban felhívja a figyel­met arra a körülményre, hogy az Egyesült Államok különle­ges szolgálatai az Iránban uralkodó amerikaellenes han­gulatot ellentétes irányba, a Szovjetunió irányába próbál­ják terelni. Irán nyugtalan légkörében találnak is tudatos, vagy megtévesztett szövetsé­geseket Iránban éles visszautasítás­ra talált Ibrahim Jazdi kül­ügyminiszter kísérlete, hogy az Egyesült Államokkal 1959- ben megkötött egyezményt azonos nevezőre hozza a leni­ni elveken alapuló 1921-ben megkötött szovjet—iráni szer­ződéssel, amely a két ország jószomszédi kapcsolatainak szilárd alapja. Dzsavad Szade- gi, az Iran Emruz politikai szervezet egyik vezető cso­portja nevében indítványozza, hogy ismertessék meg a szé­les néptömegekkel a szovjet— iráni szerződés szövegét Se­gítsék az iráAi népet annak elismerésében, hogy ki a ba­rátja és ki az ellensége. Mint ismeretes, a. sah re- zsimje többször megsértette a szerződés betűjét és szellemét, amerikai katonai támaszpont­tá változtatta az országot Eh­hez nagyban hozzájárult az Egyesült Államokkal 1959-ben megkötött szolgai egyezmény, amely előirányozza a katonai segítséget a rezsimnek, »bele­értve a fegyveres erők alkal­mazását«. Gyakorlatilag ez az amerikai betörés lehetőségét jelentette bármely megfelelő pillanatban. Most ugyanezt a célt szolgálják a »gyors had­test« létrehozásának tervei. Teljesen érthető, hogy az irá­ni közvélemény erőteljesen kö­veteli az Egyesült Államokkal megkötött egyezmény hatály­talanítását. Áz is érthető, hogy Irán haladó körei meg akar­ják ismertetni a néppel a Szovjetunió politikáját és azt az őszinte törekvését, hogy jó és független szomszédra ta­láljon Iránban — írja a No­voszty politikai hírmagyarázó­ja. INDIA Szandzsiva B eddi indiai ál­lamfő valószínűleg már a hét vége előtt dönt arról, hogy kit fog megbízni az új kabi­net megalakításával. Az UPI hírügynökség értesülése sze­rint az elnök arra kérte a kor­mányfői tisztségre igényt tar­tó »önjelölteket«, hogy szol­gáltassanak dokumentált bi­zonyítékot parlamenti támoga­tóikról, aza? Reddi szeretné látni azoknak a törvényho­zóknak aláírásukkal hitelesí­tett listáját, akik egyik vagy másik, a miniszterelnökségre pályázó politikus mögött áll­nak. Az eddigi jelek szerint há­rom jelölt közül választhat az államfő: Morardzsi Deszai ügyvezető kormányfőt, Csó­róra Szingh volt miniszterel­nök-helyettest és pénzügymi­nisztert, vagy Dzsagdzsiv an Bamot, szintén volt minisz­terelnök-helyettest és had- ügyminisztert bízhatja meg a kormány megalakításával. (MTI) Kínai-vietnami tárgyalások Eredménytelen második forduló Szerdán tartották meg Pe- kingben a kínai-vietnami kor­mányközi tárgyalások máso­dik fordulójának harmadik ülését. Az ülésen elhangzott beszé­dében Dinh Nho Lierra kül­ügyminiszter-helyettes, a viet­nami kormányküldöttség veze­tője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kínéi fél to­vábbra is megkerüli azoknak a vietnami javaslatoknak az érdemi megvitatását, ame­lyeknek célja a béke és a sta­bilitás sürgős helyreállítása a két ország határa mentén. Ez­zel egyidejűleg — mutatott rá Dinh Nho Li^m — Kína fo­kozza határprovokációit. Mind­ez alaposan megcáfolja azokat az álszent kínai kijelentéseket, amelyek «(Szerint Peking »őszinte« és »reméli« a tár­gyalások előrehaladását. A vietnami küldöttség veze­tője erélyes szavakkal ítélte el azt a nemzetközi kampányt, amelyet Kína az imperializ­mussal, mindenekelőtt az ame­rikai imperializmussal együtt­működve folytat Vietnam ellen az úgynevezett menekült-kér­désben. Ennek a hazugság­kampánynak a céljaira hasz­nálja fel Kína a jelenleg fo­lyó kínai—vietnami kormány­közi tárgyalásokat is. Dinh Nho Liem külügymi­niszter-helyettes végezetül felhívta a kínai felet, hogy tettekkel bizonyítsa állítólagos őszinteségét és a tárgyalások előrehaladása érdekében mu­tasson végre hajlandóságot a két fél által felvetett javasla­tok és kérdések kölcsönös megvitatására. Az ülésen mondott beszédé­ben Hara Nien-lung külügy­miniszter-helyettes, a kínai küldöttség vezetője anélkül, hogy bármilyen módon reagált volna az előző ülésen kifejtett vietnami álláspontra, megis­mételte azt a pekingi véle­ményt, hogy a »kulcskérdés a hégemonia-ellen esség«, s mindaddig amíg ezt az »elvi kérdést« meg nem oldják, le­hetetlen a normális kapcsolat- tok helyreállítása, vagy egyál­talán a viszony megjavítása Kína és Vietnam között. A kínai küldöttségvezető ez­úttal is az alaptalan vádasko­dások módszeréhez folyamo­dott. Egyebek között azt fej­tegette, hogy Vietnam' egész Indokínát Kína-ellenes bázissá akarja változtatni, feszültséget idéz elő Indokínában és Dél- kelet-Ázsiában, és ezzel úgy­mond, súlyosan veszélyezteti a térség sok országának bizton­ságát. Han Nien-lung hangoztatta: Peking yéleménye szerint Vi­etnam csak* azzal bizonyíthat­ja őszinteségét és »hégemoniz- mus-ellenességét«, ha beszün­teti jelenlegi politikáját. , VÁLTOZÁSOK A VILÁGGAZDASÁGBAN Megkeményedett piacok A yiLágpiaei árviszonyok megváltozása, a tőkés orszá­gok növekedési ütemének ala­csony volta, így vásárlóked­vük csökkenése és exportjuk erőltetése mind jelzi a yilág" gazdasági változásokat.- Sezek a folyamatok önmagukbán is károsan hatnak a magyar gaz­daságra. Mindezek mellett a tőkés országok bevetik azokat az eszközöket, amelyek még nehezebbé teszik piacaikra a behatolást. * Ezeknek az eszközöknek se szeri se szánra. Az ENSZ egyik szervezete kísérletet tett felmérésükre, rendszerbe fog­lalásukra és mintegy négyszáz módszert foglalt listába. A megkülönböztető. így a nor­mális külkereskedelmet gátló intézkedések tömeges és álta­lános alkalmazása is jelzi, hogy a világkereskedelemben súlyos a helyzet. A korábbi évtizedekben a nemzetközi szervezetekben az országok arra törekedtek, hogy felsza­badítsák (liberalizálják) a kül­kereskedelmet, mert akkor az egész tőkés világgazdaságban kedvező konjunktúra ezt kö­vetelte meg. Mindenkinek ér­deke volt a piac bővítése és a külkereskedelmi kapcsolatok szabad fejlesztése. Most vi­szont a kedvezőtlen gazdasági helyzetben minden ország a piacok meghódítására, / eladási lehetőségeik bővítésére törek­szik, amikor mint exportőr, vagyis eladó szerepét játssza. Vevőként és termelőként ugyanakkor abban érdekelt, hogy minden lehető intézke­déssel — és ebben az állam is segítséget nyújt a maga eszközeivel — gátolja az im­portot, az áruk külföldön tör­ténő vásárlását. Miért? A külföldi áru a belső piacon versenyt támaszt a hazai termékeknek és gá­tolja mind az áremelésben, mind pedig a nagyobb meny- nyiségek eladásában a hazai termelőt. S ez előnytelen, hi­szen oda hat, hogy az adott országban a termelés tovább csökken, a gazdaság fellendü­lése megtorpan. Tehát végső soron minden­ki az exportban érdekelt, s az importot igyekszik meggá­tolni, vagy legalábbis korlá­tozni. Csakhogy van egy bök­kenő: különféle nemzetközi megállapodások (a többi kö­zött a világ országait magá­ban foglaló GATT-bán, az Ál­talános Vám- és Kereskedel­mi Egyezményben létrejöttek) tiltják mind az import admi­nisztratív korlátozását, mind pedig az export állami támo­gatását (szubvencióját). Ezt szeretnék valahogy kijátszani, amikor a különféle diszkri­minatív intézkedéseket alkal­mazzák. Vegyünk ezek közül két jellemzőt. Az import esetében áremelő tényező, hogy a külföldön vá­sárolt áru után vámot kell fi-’ zetni, s bizony a vám eseten­ként 40—50 százalékkal, de előfordul, hogy száz százalék­kal megdrágítja a terméket. Évtizedeken át az államok többféle egyezményben a vá­mok csökkentésére kötelezték •magukat, vagyis törekedtek rá, hogy a külföldi termékek versenyképesek lehessenek a hazaiakkal A vámcsökkentés, vagy éppen a felszámolási níegállapodások ma is érvény­ben vannak, sőt, újak megkö- tése napirenden van. S ha egyszer valamelyik állam alá­írta a megállapodást, azt vég­re is kell hajtania. A jelenlegi helyzetben sok ország ügyes és meg nem tá­madható módszerekkel ki- játsza a megállapodást, Ugyanis a nemzetközi egyez­mény a vámokat leszállítja, de nem tiltja meg, hogy az ál­lam adókat, illetékeket stb. vethessen ki ugyanazon ter­mékre. Ez minden ország sa­ját belügye. így aztán lehet, hogy a vámokat mérsékelik vagy éppen eltörlik, de akkora adót vetnek ki az importált cikkre, amely semlegesíti a vám hatását. Az állam jól jár, mert végülis bevétele nem vál­tozik (a kieső vámot pótolja az adóbevétel), s a belföldi termelők is, mert mentesülnek a versenytől, s a hazai termék könnyebben eladhatóvá válik. Egy másik módszer, amikor »piaczavarás« címén úgyneve­zett dömping-eljárást indíta­nak az importált külföldi ter­mék termelője ellen. Erre le­hetőséget ad egy nemzetközi gyakorlat, aminek a lényege az. hogyha a külföldi szállító olyan áron ad el egy árucik­ket (exportál), amely ár ala­csonyabb, mint ugyanazon árucikk hazai ára, akkor a termelő dömping vádjával il­lethető. Ugyanis ilyen esetben azt feltételezik, hogy a terme­lő azért tudja olcsóbban adni termékét a külföldön, mint a belföldön, mert árlciegészítést, szubvenciót kap az államtól, S ezt a nemzetközi szerződér sek tiltják. Ha beigazolódik a dömping, akkor vagy kitiltják az adott terméket a piacrü) vagy arra kötelezik a terme» lót, hogy emelje föl az árat. S ha ez utóbbira kerül sor, le­het, hogy annyira megdrágul az adott áru, hogy nem lehet tovább exportálni. Nehogy azt gondoljuk, hogy ezeket az eszközöket csak a szocialista országok ellen al­kalmazzák. Éppen az a jel­lemző, hogy a fejlett tőkés or­szágok egymás ellen is kiter­jedten bevetik. Leginkább a közismerten olcsón termelő Japán ellen indít sok eljárást a közismerten drágábban ter- n^elő Egyesült Államok. A jelenlegi időszakban te­hát a világpiacokra jellemző a megkülönböztető intézkedések tömeges alkalmazása, vagyis a belső piacok és végső soron a hazai tőkések védelme. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz eladni és nehéz jó árat elérni az exporttermékeiért. A versenyben csak az képes mégis -jó helyezést elérni és így többet értékesíteni, aki műszakilag kiváló cikket, idő­ben, efogadható áron, kellő csomagolásban, megfelelő szervizt garantálva szállít, s aki nagyon rugalmasán reagál, ráadásul gyorsan a világpiac minden rezdülésére. Gyulai István Építkezők! A nagybajomi Lenin Mg., Tsz-nél fűrészelt épületfa beszerezhető (41879) Reddi dokumentumokat kért az „önjelöltektől”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom