Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
A hét három kérdése Milyen a közel-keleti ■ • helyzet a Szadat—Begin találkozó után? A Hotel PaJ estina-ban,' Alexandria legszebb szállodájában nem voltak hajlandók megszállni az izraeli küldöttség tagjai. Jelképes ez a ma gat artás: az izraeli kormány abba sem hajlandó belemenni, amit Szadat nagyszerényen kér, hogy tudniillik a plasz- tinok lakta terület önkormányzatát valósítsák meg. Izrael csupán a palesztin araboknak közigazgatási szempontból való különállását kész elfogadni, s ezt tekintené a Camp David-i alku vég- • rehaj fásának. A Szadat—Begin találkozón abban is ellentét mutatkozott, högy Izrael folytatni kívánja a fél-katonai települések kiépítését a megszállt arab területeken, amelyek kiürítése elől elzárkózik. További vitatéma Egyiptom és Izrael között Dél-L,ibanon. Itt Begin •kormánya támogatja a szélső- jobboldali keresztény milícia törekvéseit, amelyek egy kis bábállam létrehozását célozzák. Jeruzsálem katonai vezetői pedig folytatni kívánják a libanoni terület elleni akcióikat is, amelyeket megelőző és védelmi jellegűnek tüntetnek fel. Az ellentéteik dacára Szadat »barátjának-« nevezte Be- gint, aki viszont az egyiptomi elnök szándékát magasztalta. A találkozóik folytatását is elhatározták: augusztus végén Haifában, az azraeli kikötővárosban jönnék össze ismét. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte a SALT—LL Vitáját. — Bet- tino Craxi Szocialista főtitkár kapott megbízást Olaszországban a kormány- alákításra. — Elutazott Budapestről Kurt Waldheim. KEDD: Schmidt kancellár befejezte olaszországi tárgyalásait. — Bolgár—török csúcstalálkozó a törökországi Antalyában. — Visszarendelték Costa Ricából az amerikai repülőgépeket. SZERDA: Üjjáválasztották az Olasz Kommunista Párt vezetőségét- és titkárságát. — Lényegi eredmény nélkül ért véget az alexandriai Szadat—Begin-találkozó. — Tito Bríoni szigetén fogadta Willy Brandtot. CSÜTÖRTÖK: Kadhafi tárgyalásai Da- maszkuszban a Szíriának nyújtandó líbiai segítségről. — Kiribati néven önálló állam lett a csendesóceáni aiigol gyarmat, a Gilbert-szigetcsoport. PÉNTEK: Fegyveres támadás Egyiptom ankarai nagykövetsége ellen. — Londonban Thatcher asszony és lord Carrington külügyminiszter fogadta Muzorewa püspököt, a zimbabwei kármány elnökét. SZOMBAT: Sorozatos kilépések gyöngítik az indiai kormányzó pártot, a Dzsanatát. — A sandinisták új kormány beiktatására készülnek Nicaraguában. — Pánafrikai véderő felállítását határozta el az afrikai egységszervezet. — Portugáliában őszre új választásokat irat ki Eanes elnök. Ilié Verdet életrajza Cyrus Vance km- és Harold Brown hadügyminiszter, akik a kormány nevében a SALT—IL szerződés elfogadására szólították fel a testületet. _ . . Ä palesztin probléma fontosságát jelezte, hogy Becsben Willy Brandt és dr. Bruno Kreisky, mint a szocialista in- ternackmálé vezetői, tárgyaltak Jasszer Arafattal, a Palesztina! Felszabaditási Szervezet vezetőjével, S amikor emiatt Jeruzsálemben »árulónak-« tituláltak az osztrák kancellárt, az visszavágott: * »Fog még Begin is tárgyalni Arafattal!-“ Az Izrael elleni és az egyiptomi—izraeli alku elleni arab front megerősítése végett Kadhafi, Líbia vezetője közel-keleti körútra indult és Damaszkuszban minden segítséget megígért Szíriának. M» érhetett efMtraorew Washingtonban és Lón donban? A zimbabwei »fekete-fehé miniszterelnök«, a fehér tel« pesek érdekeit szolgáló Mu zorewa püspök a hétéi Washingtonban és Londonba: járt. Az angol fővárosban - a konzervatív kormány eddi: sem titkolta rokonszenvét - határozott bátorítást kapha tott, az Egyesül Államokba] viszont kétértelmű volt a fo gad tatása. Egyes hivatalos közlései szerint az Egyesült Államol továbbra sem ismeri el < zimbabwei választási komédú után összetákolt kormányt viszont ha ez így lenne, akkor miért kellett Muzerowá; a legmagasabb szinten is fo gadni? Márpedig a »miniszterelnök« előtt megnyílt Carter elnöknek az ajtaja is Vance külügyminiszter ugyancsak tárgyait a SalisburybóJ jött vendéggel. Muzerowá maga volt a megtestesült magabiztosság ... Most, hogy Tanzánia megkezdte csapatainak kivonását Ugandából, a kelet-afrikai térség legtekintélyesebb állama egyesítheti a maga erőfeszítéseit a Zimbabwe körül, úgynevezett »frontországokéival«. Muzerowának és a mögötte álló fehér telepeseknek talán mégsincs okuk a túlzott önbizalomra, a teljes magabiztosságra ... "5 Mi lesz Carter »energia- *'• csomagtervében«? Gyorsan mondjuk meg: egyelőre nem tudni. Vasárnap mondja el az amerikai rádió- és tévéállomások mikrofonjai és kamerái előtt azt a beszédet, amelyet már a múlt hét közepére ígért, de aztán az utolsó pillanatban lemondta... Nyilván nem ugyanazt a beszédet fogja felolvasni, hiszen jó egy héten át tanácsadóival, minisztereivel Camp David-be, az elnöki nyaraiéba bezárkózva új meg új intézkedésekről reformokról elképzelésekről tárgyalt. Egyes hírmagyarázók szerint ez Carter »utolsó esélye«. Ha most kudarcot vall akkor elbúcsúzhat az elnökjelöltségtől, attól hogy 1980 őszén a demokrata párt színeiben küzdjön meg a választók bizalmáért. A U. S. News and World Report című amerikai hetilap máris felvetette: »Ideje Cartemek kiszállni!« Ugyanez a lap »Ke- nedy-lázról« írva leszögezi, hogy »az utolsó Kennedy« soha nem volt ilyen népszerű, mint most.., Carter pedig nem volt még ennyire népszerűtlen, mint jelenleg. A szokásos közvéleménykutatás során megkérdezetteknek csupán a 26 százaléka nyilatkozott úgy, hogy meg van elégedve az elnök tevékenységével. A nagy többség — elégedetlen. Miért? A válasz kézenfekvő: ismét kétszámjegyű az infláció, újabb egymillió amerikai dolgozó került az utcára, s így 6,6 százalék munkanélkülit várnak az év végére. S természetesen az üzemanyag-mizéria is bosz- szantja az amerikai polgárt, aki »országúti cirkálójába« egyre drágábban kap, ha egyáltalán kap benzint, mivel hogy sok benzinkút üresen és zárva álL Természetesen Carter a vasárnapi beszédében valóban kilátásba helyezhet hatékony intézkedéseket, de az is nyilvánvaló, hogy például az olaj- fronton nincs a kezében minden fegyver. Iránból csak nem érkeznek a régi mennyiségben az olajszállítmányok, egyszer Arafat, másszor Kadhafi szólít fel Amerika bojkottjára, s a nyugati szövetségesek sem igazán szövetségesek, ha a saját olajéllátá- suk biztosításáról van szó. Páífv József Olasz kormányalakítás A kereszténydemokraták súlyos feltételei Á kereszténydemokrata párt vezetősége pénteken éjjel végétért ülésén súlyos feltételekhez köttöte a Bettino Craxi szocialista kijelölt miniszter- elnök szorgalmazta négypárti kormány megalakításának támogatását A. szocialista párt főtitkára, akit Alesandro Ber- tini köztársasági elnök hétfőn bízott meg az új kormány létrehozásával, a politikai pártok küldöttségeivel tartott tanácskozásokon olyan kormány megalakítását javasolta, amely az olasz szocialista párton kívül a kereszténydemokratákat a szociáldemokratákat és a köztársaságiakat foglalná magába. Zaccagnini, a keresztény- demokrata párt főtitkára, a vezetőség ülése után kijelentette: pártja csak akkor tud egyértelmű és határozott választ adni Bettino Craxinak, ha világos képet alkotott magának ágról, mik a kijelölt miniszterelnök szándéka és ha Craxi tisztázza, mit ért a »nemzeti szolidaritás politikáján«. A kereszténydemokraták ugyanis — folytatta Zaccagnini főtitkár — nem hajlandók h ozzá j árulásukat adni semmiféle »baloldali alternatívához«. Zaccagnini elmondotta: a támogatás feltétele az is, hogy a kijelölt miniszterelnök olyan programmal álljon elő, amellyel a kérész-j tónydemokiraták egyetértenek. Tlie Verdet, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke 1925. május 10- én született Comanestiben, Bacau megyében. 1945-ben felvették az RKP tagjainak sorába. Bukarestben a közgaz daságtudományi akadémián szerzett diplomát 1948 és 1965 között a párt apparátusban töltött be felelős tisztséget. ^955-ben, a párt VII. kongresszusán az RKP Központi Bizottságának póttagjává, 1960-ban a Vili. kongresszuson pedig központi bizottsági taggá választották. 1965 márciusában megválasztották az RKP Központi Bizottságának titkárává, 1974 ben a párt XI. kongresszusán pedig újra választották erre a tisztségre. 1965-ben, a IX. kongresszuson az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjává, 1966. júniusában, a Központi Bizottság plenáris ülésén a végrehajtó bizottság tagjává választották. Ebben a minőségben újjáválaszották a párt X. és XI. kongresszusán 1966—1974 között az RKP KB állandó elnökségének tagja volt. 1965-től a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, 1967-töl 1974-ig pedig első elnökhelyettes volt. Az 1974—78-as időszakra az RKP Központi Bizottsága tit kárává választotta. Ebben az időszakban 1974—1975 között betöltötte a gazdasági és társadalmi tevékenység munkásellenőrzésének központi tanácsa elnöki, 1975—1978 között pedig a gazdasági és társadalmi szervezési tanács elnöki tisztét. 1978 márciusában a kormány miniszterelnökének első helyettesévé, és az állami tervbizottság elnökévé nevezték ki. 1979. márciusában' megválasztották a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. 1961-től képviselő a nagy nemzetgyűlés ben. Párt- és állami küldöttségeket vezetett, vagy azok tagja volt. Munkájáért a Román Szocialista Köztársaság több érdemrendjét és kitüntetését kapta meg. 1971 májusában a Román Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulóján a »Szocialista munka hőse« címmel tüntették ki. (MTI) A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat Gép- és Energiagazdálkodási Osztálya felvesz változó munkahelyre 2 toronydarn-kezelöl jogosítvánnyal rendelkező gépkezelőt Jelentkezés: Gép- és Energiagazdálkodási Osztály vezetőjénél, Kaposvár, Kanizsai út 56. OLAJSTRATÉGIA OPEC-döntés után Meddig lehet emelni a kőolaj árát? Ez a kérdés sokakban és sokszor megfogalmazódik mostanában, de a megnyugtató válasz, úgy tűnik, egyelőre még várát magára. Az utóbbi időben a nemzetközi olajpiacon tovább kászálódtak a szálak azzal, hogy a Kőolajexportáló • Országok Szervezete, az OPEC július 1-től újabb 35 százalékkal emelte a »fekete arany« árát Az 1973—74. évi árrobbanás óta ez volt a legnagyobb arányú drágítás, amelyről az olaj miniszterek határoztak, s ha ehhez hozzáadjuk a januári, valamint a márciusi emelést, kiderül, hogy az OPEC 1978. decembere óta mintegy 60 százalékkal növelte ennek a létfontosságú energiahordozónak az árát, _ •L Ke zdjük mindjárt az iráni eseményekkel, amelyek közvetlen politikai és gazdasági előzményei voltak a jelenlegi krízisnek: 1978 decemberétől 1979 márciusáig naponta 5 millió barrel (1 barrel = 159 liter) iráni olaj tűnt el a piacról. A közép-keleti országban lezajlott fordulat előtt még napi 2 millió barrelre becsülték a felesleget, s az OPEC tagjai feltehetően ezért csak szerény áremelést irányoztak elő 1979-re. A sah rendszerének bukásával azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Megindult a verseny a kőolajért: a fejlett tőkés országok egyszerre növelték vásárlásaikat, felduzzasztottak stratégiai tartalékaikat. Az OPEC tagjai — elsősorban a hatalmas jövedelem- feleslegekkel rendelkező Szaúd-Arábia — úgy próbáltak enyhíteni a helyzeten, hogy az iráni kiesés pótlására időközben napi 3 millió barrellel növelték termelésüket. Csakhogy a plusz olaj már későn érkezett: nem tudta kielégíteni a nagy keresletet, s nem tudta megzabolázni a kibontakozó közgazdasági és lélektani folyamatokat sem. A rotterdami szabad piacon elindult az áremelkedési lavina: nem egy esetben a szerződéses ár kétszereséért, vagy még ennél is többért — 35—40 dollárért — kelt el a fekete arany barrelje. 2. Ilyen körülmények között ültek össze június utolsó hetében Genfben az olajexportálók miniszterei. Döntésük aggasztó: miközben a piaci viszonyok megrendszabálvozá- sára jött létre, nem zárja ki az újabb áremelések lehettő- ségét sem. Barrelenként 23,50 dollárban szabták meg a plafonárat: csupán Szaúd-Arábia ragaszkodott az általa javasolt 18 dolláros árhoz, a többiek mind 20 dollár fölött kínálják olajukat (Sőt vannak a szervezet tagjai között olyanok is, akik elégedetlenek a döntéssel, s szeptemberre j újabb értekezlet összehívását | sürgetik.) Sok megfigyelő a j piaci viszonyokkal magyarázza a kőolajexportáló országok »telhetetlenségét«, mások po♦ litikai okokra vezetik vissza. Nos, ami az előbbit illeti, az! OPEC-országok márciusi konferenciájuk bíztatására éltek a piaci konjunktúra adta lehetőségekkel, miközben úgy tűnik, bizonyos mértékig meg is feledkeztek arról 'a felelősségükről, amely egy ilyen fontos energiahordozó birtokában a világgazdasági folyamatok alakításában rájuk hárul. A szabadpiaci árak elvakították mindannyiukat: az új helyzetben az OPEC 13 tagjának bevétele 170—180 milliárd j dollárra duzzadhat az idén, szemben a tavalyi 127 mil- liárddal. De vajon átgondolták-e, hogy mennyit veszíthetnek a világgazdasági vál-! ság további súlyosbításával, j amellyel már most sokan yá-i dolják őket. (Több megfigyelő szerint egyes kőolajexportáló országok is resztvettek a szabadpiaci manőverekben.) A politikai okokkal kapcsolatban a szervezet legkonzervatívabb tagjának, Szaúd-Ará- biának olajügy! minisztere azt mondta, hogy a fejlett tőkés országok olajellátása jóval zavartalanabb lenne, ha megszületne az átfogó közel-keleti rendezés. És ami szintén tény: Szaúd-Arábia az OPEC-ben ma már nincs abban a helyzetben, hogy egymaga megakadályozza a mértéktelen áremelést A szaúdi uralkodóházra nagyon ráijesztettek az iráni változások, amelyek következtében az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségesének, Reza Pahiavi sahnak a rendszere kártyavárként omlott össze a térségben. , ’ ' 3. Jamani szaúdi olajügyi miniszter az International Herald Tribune című amerikai lapnak adott interjújában figyelmeztetett: egy, az iránihoz hasonló változás akár 50 dollárra is felsrófolhatja az olajárakat Takarékosságra szólította fel a fejlett tőkés országokat Mint mondta, ha az idén napi 2 millió barrellel, jövőre pedig napi 4 millióval vissza tudják fogná fel- használásukat, az olajárak a jelenlegi szinten stabilizálódni fognak. Ehhez Szaúd-Arábia közvetlen segítségét is felajánlotta: már ebben a hónapban készek növelni termelésüket hogy pótolják a hiányzó 2 millió barrel olaj egy részét A vezető tőkés országok tokiói csúcsértekezletükön úgy reagáltak Jamani felhívására, hogy országaik szinte valamennyi bajáért már most az OPEC-re hárították a felelősséget Arról szinte teljes mértékben megfeledkeztek, hogy pánikkeltő felvásárlásaiknak, s még inkább nagy nemzetközi monopóliumaik manipulációinak döntő szerepe volt az olajárak felhajtásában. A hét vezető tőkés ország jelenleg csaknem 7 százalékkal nagyobb tartalékkal rendelkezik, mint tavaly ilyenkor, s olajvállalataik készleteiknek 7—8 százalékát tartják vissza, hogy magasabb árat kényszerítsenek ki a piacon. Különösen szembeötlő az Egyesült Államok pazarlása, amely 1973 I óta 42,5 százalékkal növelte j behozatalát, s ma már a nyu- ! gáti világ olajfogyasztásának ‘ mintegy felét emészti fel. Hogy zavartalan olajbehoza- í tálát továbbra is biztosítsa, ! Washington most különleges amerikai katonai egvségeket állított fel, amelyek bármikor bevethetők azoknak az olajmezőknek a védelmére, ahonnan részére szállítanak. 4. Az olajkutak azonban nem kirne rí thetetlenek. Megjelenhet mellettük akármilyen katonai erő. fekete arannyal örökké akkor sem szolgálhatnak. A világ országainak az ezredfordulóig 250 milliárd barrel kőolajra lesz szükségük, a tartalékok azonban ennél csak 10 milliárd tonnával tehetők többre. Lehet, hogy a mostani magas ár csökkenti fnajd a pazarlást, de az szinte biztos, hogy az OPEC döntése nyomán magas inflációval, gazdasági visszaeséssel kell számoiniok a fejlett tőkés országoknak. Nehéz esztendők elébe néznek a fejlődő országok, amelyek együttes adóssága — az olaj drágulása miatt — ma már éléri a 300 milliárd dollárt S nehéz évekre kell számítaniok az olajimportőr JCGST-országoknak, köztük hazánknak is. Igaz, a szocialista országok közös árrendszere megkímél a közvetlen megrázkódtatástól, de az újabb és újabb áremelések közvetett hatása óhatatlanul elér bennünket is. Kocsi Margit