Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
Carter energiatörvénye Üdvözlet a portugál dolgozóknak Tanácskozik a lisszaboni pártkongresszus 2C Portugál Kommunista I Párt kongresszusának péntek délelőtti ülésén hangzott el Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a magyar küldöttség vezetőjének felszólalása. Fock Jenő felszólalása a következőképpen hangzott: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségé* nevében köszöntőm a kongresszust. Nagy örömmel teszek eleget annak a megbízatásnak, hogy átadjam pártunk vezetése, a magyar kommunisták forró testvéri üdvözletét önöknek és Önökön keresztül a Portugál Kommunista Párt minden tagjának. Pártunk nagy figyelemmel, mélységes szolidaritással és rokonszenwel követi az 1974. Manőver Ecevit ellen A krónikus ■politikai és gazdasági válság, amely évek óta sújtja Törökországot, újabban már a Bülent Ecevit vezette kormány megbénításával fenyeget. Szerdán lemondott a kabinet egyik jobboldali beállítottságú tagja. Ez önmagában még nem lenne különösebb baj, de várható, hogy a kormányban levő öt független kollégája követi példáját. Mivel pedig ezek a miniszterek — ezért is kapták miniszteri tárcájukat — egyben parlamenti képviselők, félő, hogy ezzel veszélyes szintre csökkenhet a kormány mindössze 8 főnyi parlamenti többsége. A kormányzó Török Köztársasági Néppárt ugyanis csak a független képviselők szavazataival tarthatja magát a vele szemben átló, Szulejman De- mirel Igazságpártja és a még jobboldalibb más ellenzéki pártok támogatásainak pergőtüzében. A lemondott államminiszter, Enver Akova lépését indokolva emlékeztetett arra, hogy ö és öt elvbarátja áprilisban memorandumban figyelmeztette a miniszterelnököt: tegyen megfelelő intézkedéseket az egyre inkább elharapódzó politikai terrorizmus ellen és fékezze a gazdaság válságát, különben nem támogatják tovább a kormány politikáját. A függetlenek »figyelmeztetése« teljesen felesleges volt, mert a politikai erőszak légköre és a gazdasági káosz már évek óta Törökország életének kísérő jelenségei. S a figyelmeztetők minden bizonnyal azt is tudták, hogy nem a miniszterelnök jóakaratától függ az áldatlan állapotok megszüntetése. Három évvel ezelőtt Ecevit kormánya e bajokat a De- mirel koalíciós kormánytól örökölte. S az objektív akadályok mellett jórészt éppen a jobboldali ellenzék obst- rukciója akadályozza a bajok orvoslását. Az utóbbi másfél év alatt a politikai erőszak 1500 halálos áldozatot szedett. Valamivel többet, mint Demirel kormányzása alatt, de hát azt is figyelembe kell venni, hogy a Nemzeti Akció Pártja (melynek roham- osztagosai, a »,Szürke Farkasok:« a terrorizmus fő kezdeményezői), akkor koalíciós partner volt. vezére, Alpaslan Türkes pedig miniszterelnökhelyettes volt. Ecevit erőfeszítései, hogy a jobboldali beállítottságú köz- biztonsági erőket átszervezze, még nem jártak kellő sikerrel. Ugyanez mondható a pangó gazdasági életről: az örökölt 12 milliárd dollárnyi külföldi adósságot Ecevit további 2 milliárddal növelte, az inflációs ráta pedig elérte a 70 százalékot. Az ellenzék ezt a gazdasági helyzetet — és a szélsőséges akciókat — akarja felhasználni arra. hogy az ország éléről eltávolítsa a török politika jelenleg legnépszerűbb alakját. április 27-e után Portugáliában végbement nagy jelentőségű forradalmi és demokratikus változásokat. Ismeretes előttünk az a nehéz és áldozatos küzdelem, amelyet portugál testvérpártunk — a jobboldal kíméletlen támadásai közepette — lankadatlan erővel és sikeresen folytat a dolgozók érdekeiért, az ország tényleges nemzeti függetlenségéért, a forradalmi vívmányok, a demokratikus rend és az alkotmány védelmében. Nagyra értékeljük harcukat a válságból kivezető olyan alternatíváért, amely a demokratikus Portugália megszilárdítása révén megnyitja a szocialista fejlődés perspektíváját. Pártjaink egyik legfontosabb közös törekvése a nemzetközi enyhülés eddig elért eredményeinek megvédése és megszilárdítása. Tisztelt kongresszus! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kommunista Párt, jóllehet sok tekintetben különböző feltételek között tevékenykedik, de egyaránt részét képezi korunk leghatalmasabb politikai erejének, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, amelyben összeköt bennünket a marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen eszméje, a proletár internacionalizmus, a megbonthatatlan barátság és szolidaritás. Egész pártunk és népünk nevében szívből kívánjuk, hogy IX. kongresszusuk sikeresen teljesítse feladatát. A demokratikus Portugália híveinek széles táborával együtt érjenek ei újabb győzelmeket, céljaik mielőbb váljanak valóra ! Ebben a harcukban, miként eddig, úgy a jövőben is számíthatnak a magyar kommunisták őszinte, testvéri szolidaritására. A nagy tapssal fogadott felszólalás után Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága nevében egy munkást ábrázoló szobrot adott át a Portugál Kommunista Párt IX. kongresszusának Az ajándékot Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára vette át. Andreotti terve — a választás előtt Kisebbségi kormánnyal akar „hidat” verni A június 3—4-én sorra kerülő olasz parlamenti választások előtt nagy meglepetést keltő interjút adott Giulio Andreotti miniszterelnök az II Mondo című hetilapnak. Andreotti kijelentette: elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi hárompárti kisebbségi kormány hivatalban marad őszig, amikor átadná helyét »szilárdabb összetételű kabinetnek«. Az olasz miniszterelnök kijelentése szerint jelenlegi kormánya a »híd« szerepét tölthetné be a kereszténydemokrata párt ősszel megrendezésre kerülő kongresszusáig. Andreotti azzal indokolta feltételezését, hogy a választások után megalakítandó kormányra rendkívül sok feladat várna, tekintettel a súlyos gazdasági helyzetre és a rohamosan növekvő inflációra — ezért nem szabadna »időt vesztegetni« az estleges nehéz és elhúzódó kormányalakítási tárgyalásokkal. Benigno Zaccagnini, a kereszténydemokrata párt főtitkára ezzel egyidőben ismét megerősítette: pártja választási sikere esetén a kereszténydemokraták a szocialistákkal próbálnak koalíciót alakítani, és semmiképpen nem fogadnak el olyan kormányt, amelyben helyet kapna az Olasz Kommunista Párt is. Elutazott a szir parlamenti küldöttség A Szíriái Arab Köztársaság népi tanácsának küdöttsége — az országgyűlés meghívására hazánkban tett hivatalos látogatást befejezve — pénteken elutazott Budapestről. A delegációt, amelyet Mahmud Hadid, a tanács elnöke vezetett, a Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke búcsúztatta. Megjelent a búcsúztatásnál Saddik Saddikni, a Szíriái Arab Köztársaság magyarországi nagykövete, s ott voltak a Szíriái és az iraki nagykövetség munkatársai. Elutazása előtt Mahmud Hadid az MTI munkatársának adott nyilatkozatában összegezte a látogatás tapasztalatait. — Nagy örömünkre szolgál, hogy ellátogathattunk a baráti Magyarországra, amellyel szoros politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat tartunk fenn — hangsúlyozta. Itt-tartózkodásunk során véleményt cseréltünk a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, köztük mindenekelőtt a közel-keleti helyzetről. Eszmecseréinket a megtárgyalt kérdésekben a teljes nézetazonosság jellemezte. Megbeszéléseinken kölcsönösen megállapítottuk azt is, hogy adottak a lehetőségek politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink továbbfejlesztésére. Az egyiptomi—izraeli külön- l béke után kialakult helyzettel kapcsolatban Mahmud Hadid elmondotta: — Szíria és a vele hasonló nézetet valló arab országok veszélyes időszaknak néznek elébe, s köztük a legnagyobb terheket Szíria vállalja magára. Fontos feladatunknak tekintjük -a néptömegek mozgósítását az egész arab világban a különbékével szemben, mert ez a szerződés tartóssá kívánja tenni a elfoglalt arab területek izraeli megszállását, s meghiúsítja a Közel-Keleten a tartós béke és a biztonság megvalósítását, az igazságos és átfogó rendezést. Ajándék a monopóliumoknak A brüsszeli tanácskozás eredménye Vance megkapta a támogatást Várják, hogy azonnal követi SALT—III. Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti Brüsszelből. Kelet és Nyugat között most tálán pozitívabb dialógus kezdődhet — ez volt mind a resztvevők, mind a megfigyelők egyöntetű véleménye a NATO-külügymíniszte- rek most véget ért nyári ülésszaka után. Ez a vélemény természetesen annak következtében alakult ki, hogy megtörtént a megegyezés a SALT—II. ügyében es hogy nyugati részről rendkívül sokat várnak a szovjet és az amerikai államfő bécsi találkozójától. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter különösen elégedetten távozott a külügyminiszteri konferencia színhelyéről: megkapta szövetségeseinek támogatását a SALT—II. kérdésében, sőt a miniszterek azt is elhatározták, hogy az egyezmény aláírása után — a teljes szöveg ismeretében — Brüsszelben a NATO-orszá- gok állandó képviselői üdvözlő nyilatkozatot hoznak nyilvánosságra. Kisebb kétségeket a SALT—II-vel kapcsolatban csupán a francig külügyminiszter hangoztatott, de ennek oka is Franciaországnak a nukleáris »önállóság«-hoz való ragaszkodásában keresendő. Az európai NATO-országok kormányai azt várják, hogy a SALT—II-t azonnal követi a SALT—III. tárgyalások megindítása és hogy ezek a tárgyalások »nagyobb biztonságot« eredményeznek Nvugat- Európa számára. A külügyminiszterek — a korábbi várakozással ellentétben — részletesen foglalkoztak a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek budapesti javaslataival és a záró- közleményben két helyen is hivatkoznak rájuk. Ebben a vonatkozásban főként a nyugatnémet. a francia és a holland külügyminiszter játszott pozitív szerepet. Diplomáciai körökben figyelemre méltónak tartják a záróközleménynek a közel-keleti helyzettel foglalkozó szakaszát. Első ízben fordult ugyanis elő, hogy a NATO- külügyminiszterek nyilvánosan elismerték annak szükségességét, hogy egy globális rendezés kidolgozásában a palesztin nép képviselői is vegyenek részt. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a NATO miniszteri tanácsülésének szünetében külön-külön találkozott török és görög kollégájával: Gunduz Okcunnel és Georgi- osz Rallisszal. A megbeszéléseken Törökország gazdasági nehézségeiről, a tervek szerint június 15-én kezdődő újabb ciprusi közösségközi tárgyalásokról, valamint Görögországnak a NATO katonai szervezetébe való esetleges visszatéréséről volt szól. Vance hangot adott annak az amerikai véleménynek is, hogy Athén közös piaci csatlakozása megerősíti Görögország és Nyugat-Európa összetartozását. Ezzel egyidőben a török vezérkar cáfolta azokat a »híreszteléseket«, hogy Törökország a NATO-ból való kilépését tervezi. A dél-afrikai rezsim ellen Büntető intézkedéseket sürget a világszervezet közgyűlése Az ENSZ közgyűlése 118 szavazattal — ellenszavazat nélkül — úgy határozott, hogy felszólítja a Biztonsági Tanácsot: szigorú gazdasági büntető intézkedésekkel kényszerítse Dél-Afrikát Namíbia függetlenségének elismerésére, a világszervezet rendezési tervének megfelelően. Az ülés során egyébként ismét fölfüggesztették a dél-afrikai küldöttség részvételi jogát. Dél-Afrikát először 1974. novemberében zárták ki a közgyűlés üléseiről, fajüldöző politikája miatt. A szavazáson az ENSZ rendezési tervét eredetileg kidolgozó Egyesült Államok. Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK tartózkodott — ezzel is kifejezve, hogy ellenzi az újabb Dél-Afrika elleni intézkedéseket. Carter hivatalba lépése óta az egyik legtöbbször emlegetett gond az egész amerikai gazdasági életet fenyegető energiaválság. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb energiatermelője és -fogyasztója. 1977-ben a felhasznált energia 49 százaléka származott olajból, 26 százalékát a földgáz, 18 százalékát a szén adta. Á atomerőművek részaránya 3,5, a vízierőműveké alig valamivel több mint 3 százalék volt. Az USA tíz évvel ezelőtt alig importált nyersolajat, azóta a belső olajtermelés visszaesett és a szükséglet csaknem felét külföldről szerzik be, évi mintegy 50 milliárd dollárért. Ennek döntő szerepe van az ország növekvő kereskedelmi és fizetési mérleghiányában, a dollár szüntelen gyengülésében. Benzinfalók A Carter-kormány már 1977-ben terveket dolgozott ki az energiaválság megoldására. A terv egyrészt a takarékosságot, másrészt pedig a szén- hidrogének — az olaj és a földgáz — helyett más energiaforrások fokozott felhasználását sürgeti. Ami az első teendőt illeti, Amerikában valóban energia pazarlás folyik. Az országutakon még ma is nyüzsögnek a »benzinfaló« személygépkocsik. A lakásokat, hivatalokat télen szinte elviselhetetlen melegre fűtik, nyáron dermesztő hidegre hűtik. A kormány energiatakarékossági tervét a törvényhozás másfél éves huzavona után mégis csak részben és erősen megnyirbált formában fogadta el. Mi maradt meg Carter tervéből? Mindenekelőtt az. hogy túlságosan sok üzemanyagot fogyasztó gépkocsikat 1980-tól kezdve fokozottan megadóztatják. Adókedvezményt kapnak azok, akik hő- szigeteléssel látják el házukat. vagy napenergiával fűte- nek. Ugyancsak kedvezményben részesítik a gáz és ólai helyett széntüzelésre áttérő vállalatokat. ígéret és valóság Választási kampányában Carter még azt ígérte, hogy megvédelmezi az 1971. óta érvényben lévő olajárellenőrzési rendszert Most ugyanez a Carter bejelentette, hogy 1979. június elsejével megkezdi a belföldön kitermelt olaj árának felszabadítását: az árak 1981 októberében elérik az OPEC-árfolyamot. Jelenleg az Amerikában kitermelt olaj barrelenként átlagosan 9,50 (1 barrel = 159 liter), az import-olaj 16 dollárba kerül. Az olajár emeléstől a Carter- kormány a belső források fokozottabb kihasználását és a fogyasztás csökkenését várja. Az áremelés mintegy évi 300 dollárral növeli majd az amerikai családok olaj- és benzinszámláját. Ez a pénz — országosan 17 milliárd dollár — »nemzeti ajándékként« lényegében az olajmonopóliumok zsebébe vándorol. Carter ugyan javasolta, hogy a többletbevétel egy részét különleges adó formájában vonják el a vállalatoktól és létesítsenek belőle energiafejlesztési alapot. Nagyon kétséges azonban, hogy az elnöknek ez utóbbi tervét (ismerve az olajlobby mindenhatóságát) sikerül valóra váltani. Az sem bizonyos, hogy az olaj trösztök a magasabb ár következményeként ténylegesen növelik a belső kitermelést, hiszen a magasabb profitot a jelenlegi mennyiséggel is elérik, a többletbevételt pedig jobban jövedelmező vállalkozásokba, például áruházak, hotelek építésébe fektetik. Szén, atom Az energiaválság enyhítésére célszerűnek látszik az a törekvés, hogy — ahol ez lehetséges — az olaj- és gázfűtésről térjenek vissza a szénre. Ez annál is indokoltabb lenne, mert az USA energiatartalékainak 90 százaléka szén. Nehézséget jelent azonban, hogy a környezetvédelmi szervezetek sok helyen tiltakoznak a fokozott légszennyeződéssel járó. szénbázisú erőművek ellen. Ugyancsak számolni kell a profitjukat féltő olajmonopóliumok nyílt és burkolt ellenállásával. Hasonlóan nehéz a helyzet az atomenergia fejlesztésével: 1970-ben az amerikai kormány még azt jósolta, hogy az évszázad végéig 1200—1500 atomerőmű működik majd az országban. Építésük azonban úgy látszik, nem bizonyult eléggé kifizetődő üzletnek, így a fejlesztés üteme erősen lelassult. Jelenleg mindössze 72 atomerőmű ad áramot az USA-ban és a kormány 2000- ig már csak 200—400 erőmű működésével számol. (Ezek a villamosáram-fogyasztás egynegyedét biztosítanák.) Üj energiaforrások keresésére utal az a propaganda- kampány. amely a napenergia felhasználását tűzte zászlajára. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a lakosság nagy többsége kedvezően fogadja a napenergiát a lakások fűtésére, hűtésére, vízmelegítésre és aki — a még igen magas költségek ellenére — teheti, igyekszik is megszabadulni az egyre növekvő gáz- és villanyszámláktól. Az amerikai energiatakarékossági törvény legnagyobb gyengéje, hogy a kormány a monopóliumokra bízza a végrehajtást. Ezek — kongresszusi érdekcsoportjaikon keresztül — nem a lakosság tényleges érdekeit, hanem saját profit szempontjaikat érvényesítik. Ez pedig kétségessé teszi Carter céljainak megvalósulását. Gáti István Újabb kivégzések Iránban Szórványos lövöldözések Szórványos lövöldözésre került sor pénteken a központi kormányhoz hű biztonsági erők és az önkormányzatot követelő arab nemzetiségű kisebbség fegyveresei között az Irán délnyugati részén fekvő Khorramshahr kikötővárosban. A teheráni rádió bejelentette, hogy Tabriz iráni város- i ban pénteken kivégezték a hadsereg három tisztjét. A kivégzetteket 1977-ben elkövetett gyilkosságokkal vádolták. Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vallási és politikai vezetője egy hétre visz- szavonult a politikai szerepléstől — jelentették be Teheránban. Ennek értelmében szombattól kezdve a főpap nem fogad látogatót.
