Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a Televízióban, illetve a rádióban. Nagy, közös feladatok várnak bennünket Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János rádió-, illetve televízióbeszéde Leonyid Brezsnyev beszéde Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testveid Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hoav elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kis- hitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az össz-európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt ;áz út. s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitaíja; hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a »►hidegháborúhoz« kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikát enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz. amelyet a nukleáris fegyverkezesi hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést Kínáról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz es Japánhoz hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Pekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nem igen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószom- szédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis ha a kínai fél valóban jó szándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves Elv társak! Abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban, és minden egyes látogatás arról győz meg, hogy a-z Önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen ' fejlődik. A magyar vezetőkkel es az Önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatába: utazunk el, hogy a Szovjet- Unió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket. Enged jék meg hogy bérét boldogságot és boldogulást kívánjak Önöknek! Minden jót, barátaim! Kádár János beszéde ►úja Frigyes cs Andrej Gromiko külügyminiszterek magyar-szovjet kulturális és tudományos együttműködési sgyezményt írlak alá. Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatódat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk js. barátok, küzdőtársak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat. ami eszünkbe jut: a felszahadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hit- ler-tasiszta megszállás, a Horbhy-fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást. Ez. soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben -együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársain- kat, testvéreinket és barátainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhánv ember elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki párt- iáink, orszáeaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági munkára, a kultúrára es nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk. megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is. hogy miképpen haladjunk tovább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is. hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg. s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicsó emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet néo, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munka- verseny .mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz. egész »népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Érez&nyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozó hoz küldött személyes üdvözlete föllelkesítette népünket, hatalmas arányokat' öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társulat is szerepelt a Szovjetunióban. ahol nagy rokon- szenvveL barátként fogadták őket. s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen. pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új. nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkánkat. De bizakodók vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése érdekében. Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményei nkfe és népünkhéV- arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel: s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésében, a széles körű szocialista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar—szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink: Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is sorra vettük közös tennivalóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden területen új lendületet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek. Népünk biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szintén további új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, és folytatódjék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természetesen é’ intettük a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egységes, ugyanazokon az elveken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság légkörében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is a békéért és a haladásért. Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért. s együtt dolgozunk most is, a jövőben is a Helsinkiben elfogadott elvek mind teljesebb érvényesüléséért. A Varrói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága legutóbbi, budapesti ülésén fontos új kezdeményezéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT—Il.-ről sok éve folyó szovjet—amerikai tárgyalások befejezéséhez közelednek, és — úgy tetszik — a közeljövőben Bécsben eredményesen lezárulnak. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a monopoltök is körökkel és — ahogy ezúttal is érintettük — a jelenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek, bárki bármit is mondanak objektíve a reakció erőit segítik. Népünk nagy íöiháborodással fogadta és határozottan elítélte az agresszív kínai támadást Vietnam ellen. Teljes szolidaritásunkról biztosi toltuk és biztosítjuk vietnami testvéreinket A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szovjet külpolitika amely a Szovjetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdve mind a mai napig töretlenül szolgálta és szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét. Így van ez jelenleg is. Nemzetközileg isméid tény. hogy ebben különleges érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet alakulásának további tényezője az együtt haladó szocialista országok egyeztetett külpolitikája. Mi. magyarok céljainknak és érdekeinknek megfelelően teljes szívvel magunkénak vall öltük és Valijuk a jövőben is ezi a politikát, mert az' együttes' föllépés méghat- ványozza bóketörekréseink és a haladást támogató erőfeszítéseink közvetlen hatását. Tárgyalásainkról szóba elmondhatom: baráti érzésekkel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Magyarországon, barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni. Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találkozónkról es tárgyalásainkról. A magas értékelést azzal a jól eső érzéssel köszönöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással. a véleménycserével megvalósult mindaz, ami szándékunkban volt. Barátság és egység van közöttünk; minden megtárgyalt kérdésben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz. Méiy meggyőződéseim, hogy a szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, hanem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak erősítésén túl — pozitív nemzetközi jelentősége és kihatása is lesz. Külön érdeme ez a nálunk tartózkodó és do’ "ózó szovjet küldöttségnek. Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeiktől. Még egyszer köszönöm látogatásukat és az itt végzett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezsnyev elvtársinak, a küldöttség valamennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pártunk Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is kérem. hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletünket és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk, hogv eeyütt haladunk a jövőben is. És az a kívánságunk, hogy a szovjet nép érjen el kommunista alkotó munkájában új nagy sikereket, s békében élvezze annajc gyümölcseit!
