Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára be­szédet mondott a Televízió­ban, illetve a rádióban. Nagy, közös feladatok várnak bennünket Leonyid Iljics Brezsnyev és Kádár János rádió-, illetve televízióbeszéde Leonyid Brezsnyev beszéde Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testveid Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de min­denféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szí­vélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümöl­csöző megbeszéléseket folytat­tunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttmű­ködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt kö­vetően derekas munkát vé­geztek a minisztertanácsok el­nökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szov­jet—magyar kapcsolatok haté­konysága dinamikusan növe­kedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kom­munizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommu­nisták állandóan új jelensé­gekkel, új problémákkal ta­láljuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztet­ni útvonalainkat, sőt, ponto­sabban szólva: közös útvona­lunkat. Ezt megtettük, érde­kes és hasznos munka volt A nemzetközi politikai ten­nivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyan­az a gondolat irányítja lép­teinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a vi­lág népei számára, hogy erő­feszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végér­vényesen elhárítani nehéz, na­gyon nehéz. Tudatában va­gyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtör­ténelem egész folyamán meg­oldatlan maradt. Maga a mo­dern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a fel­adatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magá­ban rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hoav elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kis- hitűek száma, amikor tíz év­vel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az össz-európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt ;áz út. s mi mégis végigjártuk. Nap­jainkban senki sem vitaíja; hogy az értekezlet eredmé­nyeképpen megjavult az euró­pai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előre­haladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a »►hi­degháborúhoz« kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdít­hatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kez­deményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondo­lok, hogy rendezzünk össz­európai értekezletet az Ame­rikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Euró­pa, amely annak idején elin­dította a politikát enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai eny­hülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám két­ségtelen, hogy elevenebbé te­heti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell ál­lítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előké­szítésében. Mint ismeretes, úgy tervez­zük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a ha­dászati támadó fegyverek kor­látozásáról szóló szovjet— amerikai szerződést. Ez az ok­mány, amelyen az utolsó si­mításokat végzik, vitathatat­lanul a legnagyobb lépés lesz. amelyet a nukleáris fegyver­kezesi hajsza megfékezése ér­dekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szin­tű szovjet—amerikai találko­zó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nem­zetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mérték­ben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az ame­rikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatat­lanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget ölt­sön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s sza­badon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen em­lítés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mu­laszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést Kí­náról beszélek. Kínának napról napra nö­vekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasz­tott igényei. Peking hátat for­dít minden kezdeményezés­nek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó fel­hívásokkal fordul a NATO tagországaihoz es Japánhoz hogy fegyverkezzenek, fegy­verkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megol­dása érdekében a békére, a háborús veszély komoly for­rásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszab­bítani a szovjet—kínai szerző­dés hatályát. Ezzel egyidejű­leg Pekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kap­csolatok megjavításáról tett kijelentések nem igen egyez­tethetők össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tárgyalások felvételének kér­dését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy ál­lapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószom- szédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most is ké­szek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik or­szágok érdekeinek rovására. Vagyis ha a kínai fél való­ban jó szándékot mutat, raj­tunk nem fog múlni. Kedves Elv társak! Abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Ma­gyar Népköztársaságban, és minden egyes látogatás arról győz meg, hogy a-z Önök cso­dálatos országa töretlenül és lendületesen ' fejlődik. A ma­gyar vezetőkkel es az Önök­kel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatába: utazunk el, hogy a Szovjet- Unió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista kö­zösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak ben­nünket. Enged jék meg hogy bérét boldogságot és boldogulást kívánjak Önöknek! Minden jót, barátaim! Kádár János beszéde ►úja Frigyes cs Andrej Gromiko külügyminiszterek ma­gyar-szovjet kulturális és tudományos együttműködési sgyezményt írlak alá. Köszöntőm a televíziónéző­ket és a rádióhallgatódat. Örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kor­mányküldöttség látogatásá­ról, amely kiemelkedő jelen­tőségű politikai esemény ha­zánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetőjének és a küldött­ség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képvise­lőit vártuk és fogadtuk. Né­peinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfele­lően mostani tárgyalásunk js. barátok, küzdőtársak, testvé­rek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánk­ban üdvözöljük, az első gon­dolat. ami eszünkbe jut: a felszahadulás. Annak a nép­nek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. vi­lágháború vérzivatara, a Hit- ler-tasiszta megszállás, a Horbhy-fasiszta terror korsza­ka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást. Ez. soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztende­je, mind a mai napig, jó idő­ben és rossz időben -együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársain- kat, testvéreinket és bará­tainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyé­ből, nem néhánv ember elha­tározásából, hanem azonos szocialista, kommunista el­veinkből és céljainkból, né­peink közös érdekeiből követ­kezik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sok­oldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki párt- iáink, orszáeaink, népeink kö­zött. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági mun­kára, a kultúrára es nemzet­közi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen ta­lálkozunk. megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasz­talatait, és véleményt cseré­lünk arról is. hogy miképpen haladjunk tovább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sok­oldalú kapcsolatainkban min­den tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutat­kozik meg abban is. hogy mi Magyarországon a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg. s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és re­ménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját is. A kö­zelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a ma­gyar munkásosztály forradal­mi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicsó emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a ha­talmas, 260 milliós szovjet néo, az egész szovjet társa­dalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munka- verseny .mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz. egész »népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Érez&nyev elvtársnak a cse­peliekhez, a magyar dolgozó hoz küldött személyes üdvöz­lete föllelkesítette népünket, hatalmas arányokat' öltött a szocialista munkaverseny. Él­ve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amely­ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a kez­deményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érint­kezésünknek — a közös poli­tikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pont­jai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművé­szek s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvé­lemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar szín­darabot, több magyar színhá­zi társulat is szerepelt a Szov­jetunióban. ahol nagy rokon- szenvveL barátként fogadták őket. s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ez­úttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szov­jet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjaink­ról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismere­tesen. pontosan és céltudato­san dolgozik a fejlett szocia­lista társadalom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megál­lapíthatjuk, hogy eredmé­nyeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építésé­nek útján jár. Az előrehala­dás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új. nehe­zebb és bonyolultabb felada­tokat is elénk állít, különö­sen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen válto­zása nehezíti munkánkat. De bizakodók vagyunk: megold­juk feladatainkat. Fő erőfor­rásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése ér­dekében. Arról is tájékoztattuk szov­jet barátainkat, hogy a gaz­dasági, a kulturális építés te­rén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erő­inket a további fejlődés érde­kében. Bizakodásunkat elért eredményei nkfe és népünkhéV- arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy bizton­ságot és támaszt jelent szá­munkra barátságunk, együtt­működésünk a szovjet néppel: s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttmű­ködés továbbfejlesztésében, a széles körű szocialista össze­fogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A fo­lyamatos és rendszeres ma­gyar—szovjet kapcsolatok ke­retében a közelmúltban tár­gyaltam Moszkvában Brezs­nyev elvtárssal, majd minisz­terelnökeink: Koszigin és Lá­zár elvtárs folytatott eszme­cserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is sorra vettük közös tennivaló­inkat, és bizonyos vagyok ab­ban, hogy tárgyalásaink min­den területen új lendületet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek. Népünk biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocia­lista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa szin­tén további új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, és folytatódjék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természetesen é’ intettük a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egy­séges, ugyanazokon az elve­ken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság légkörében tárgyal­tak. Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is a békéért és a haladásért. Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért. s együtt dolgozunk most is, a jövőben is a Helsinkiben el­fogadott elvek mind teljesebb érvényesüléséért. A Varrói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bi­zottsága legutóbbi, budapesti ülésén fontos új kezdeménye­zéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös ja­vaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egye­sült Államok és Kanada kép­viselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdései­nek megoldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT—Il.-ről sok éve folyó szovjet—amerikai tárgyalások befejezéséhez kö­zelednek, és — úgy tetszik — a közeljövőben Bécsben ered­ményesen lezárulnak. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a monopoltök is körökkel és — ahogy ezúttal is érintettük — a jelenlegi kínai vezetés ak­cióival, amelyek, bárki bármit is mondanak objektíve a re­akció erőit segítik. Népünk nagy íöiháborodással fogadta és határozottan elítélte az ag­resszív kínai támadást Viet­nam ellen. Teljes szolidaritá­sunkról biztosi toltuk és biz­tosítjuk vietnami testvérein­ket A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szov­jet külpolitika amely a Szov­jetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmétől kezdve mind a mai napig töretlenül szol­gálta és szolgálja a társadal­mi haladás, a béke ügyét. Így van ez jelenleg is. Nemzetkö­zileg isméid tény. hogy ebben különleges érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társnak, akit népünk jól is­mer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet ala­kulásának további tényezője az együtt haladó szocialista országok egyeztetett külpoliti­kája. Mi. magyarok céljaink­nak és érdekeinknek megfele­lően teljes szívvel magunké­nak vall öltük és Valijuk a jö­vőben is ezi a politikát, mert az' együttes' föllépés méghat- ványozza bóketörekréseink és a haladást támogató erőfeszí­téseink közvetlen hatását. Tárgyalásainkról szóba el­mondhatom: baráti érzések­kel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Ma­gyarországon, barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végez­ni. Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találko­zónkról es tárgyalásainkról. A magas értékelést azzal a jól eső érzéssel köszönöm meg, hogy a látogatással, a tárgya­lással. a véleménycserével megvalósult mindaz, ami szándékunkban volt. Barátság és egység van közöttünk; minden megtárgyalt kérdés­ben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz. Méiy meggyőződéseim, hogy a szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fej­lesztésének ad újabb lendüle­tet, hanem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyaror­szág kapcsolatainak erősíté­sén túl — pozitív nemzetközi jelentősége és kihatása is lesz. Külön érdeme ez a nálunk tartózkodó és do’ "ózó szovjet küldöttségnek. Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeiktől. Még egyszer köszönöm látogatásu­kat és az itt végzett munkát. Sikereket, minden jót kívá­nok Brezsnyev elvtársinak, a küldöttség valamennyi tagjá­nak. Nemcsak a magam, ha­nem pártunk Központi Bi­zottsága, a magyar kommu­nisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is ké­rem. hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet nép­nek forró üdvözletünket és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk, hogv eeyütt haladunk a jövőben is. És az a kívánságunk, hogy a szov­jet nép érjen el kommunista alkotó munkájában új nagy sikereket, s békében élvezze annajc gyümölcseit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom