Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

I A gyermekek boldogabb jovojeert Több mint 70 ország száz­hatvan delegátusa, valamint az Egyesült Nemzetek Szer­vezete hét nemzetközi szako­sított szervezetének tisztség- viselői hat napon át tanács­koztak Budapesten a parla­mentben, ahol megvitatták teendőiket a különböző népek es nemzetek gyermekeinek boldogabb és biztonságosabb jövője érdekében. Az öt vi­lágrész küldöttei plenáris ülé­seken és szekció tanácskozá­sokon beszélték meg a soron következő feladatokat, s egy­idejűleg értékelték mindazo­kat a törekvéseket és ered­ményeket, amelyeket a világ­béke a felnövekvő nemzedék érdekében tettek eddig és tesznek ma is. * j A tanácskozás rendkívüli jelentőségét húzza alá, hogy a találkozóra a nemzetközi gyermekév esztendejében ke­rült sor, s hazánk eredmé­nyeinek megkülönböztetett el­ismerését fémjelzi, hogy az ENSZ elfogadva a magyar kormány meghívását főváro­sunkat jelölte ki a találkozó színhelyéül. ^ A föld csaknem négy mil­liárdnyi lakójának jelentős többsége — mintegy 70 száza­léka — a fejlődő országokban él, ahol a gyermekszületés esetenként az európai muta­tók többszörösét is meghalad ja. Ez a tény megkülönbözte­tett figyelmet kíván minden olyan embertől, aki szívén vi­seli a világ gyermekei sorsá- nak alakulását. _ Hazánkban a gyermek ne­velése társadalmi ügy. Álla­munk alkotmányában is rög­zítette a felnövekvő nemze­dék jogait, s egyidejűleg le­szögezte, hogy valamennyien személy szerint is felelősek vagyunk utódaink boldog jö­vőjéért. Törekvéseink messze­menően egybeesnek a szocia­lista országok különféle szo­ciális, egészségügyi és oktatá­si céljaival. Korántsem csekély gondok­kal küzdenek azonban az ipa­rilag fejlett tőkés országok­ban azok. a szervezetek, ame­lyek a gyermekek helyzetének javításán munkálkodnak. Az életszínvonal bármilyen fokú emelkedése sem hozhatta ma­gával az egyenlő lehetősége­ket és az egyenlő elbírálást a társadalmi különbözőségek miatt. *#(, , Demográfiai becslések sze­rint 1980-ra a világ csaknem másfél milliárd gyermekéből megközelítőleg 1,2 milliárd- y:an a fejlődő országokban cinek majd. Tehát megsoka­sodnak az ebben a körzetben már eddig is súlyos gondok. vi megoldásra váró kérdések alapvetően összefüggésben vannak a gazdasági helyzet­tel. AZ alacsony nemzeti jö­vedelem a gazdasági és tár­sadalmi intézmények gyenge­sége. valamint a kolonializ- ■maisból és a neokolonializ- musból eredő egyoldalú gaz­dasági függőség nemcsak hogy elodázza a végleges megoldást, hanem egyidejű­leg tovább súlyosbítja a prob­lémákat. «vUtiíStes.flii**. Köztudomású, hogy a fejlő­dő országokban a lakosság széles rétegei szegénységben élnek. Megközelítően 40 szá­zalékuknak olyan alacsony a jövedelem szintje, hogy még a legalapvetőbb szükségletek kielégítését sem engedhetik meg maguknak. A gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövője érdeké­ben folytatott budapesti ta­nácskozás célját és feladatát ■messzemenően teljesítette az­zal, hogy felhívta a világ népeinek figyelmét a jelente­ni távlati feladatokra. A jó­váhagyott munkaokmányok 1'vábbi hasznos együttműkö­dés lehetőségeit hordozzák magukban. S ez a tény az, ami jelentős mérföldkővé emeli a budapesti fórum ren­dezvényeit a nemzetközi gyer­mekév egész éves program­jainak sorában. t A szovjet vezető szervek jóváhagyták a L. I. Brezsnyev vezette delegáció látogatásának . eredményeit Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa június 7-én áttekintette annak a látogatásnak az eredményeit, amelyet a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttsége Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének vezetésével 1979. május 30— június 1. között tett a Magyar Népköztársaságban, Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a Miniszterta­nács teljes egészében jóvá­hagyta a delegáció tevékeny­ségét és kifejezésre juttatta, hogy mélységesen elégedett a látogatás eredményeivel, A tárgyalások, amelyeket Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával és más ma­gyar vezetőkkel folytattak, megszilárdítják és fejlesztik az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság szoros, gyümöl­csöző kapcsolatait. A Buda­pesten elfogadott közös nyi­latkozat a szovjet—magyar Európai parlamenti választások Négy EGK-országban megnyíltak a szavazóhelyiségek Az Európai Gazdasági Kö­zösség négy tagállamában, Nagy-Bri tanodában, Írország­ban, Hollandiában és Dániá­ban csütörtökön reggel meg­nyíltak a szavazóhelyiségek. A közösség történetében először választják meg közvetlenül a strassbourgi, úgynevezett európai parlamentet. S négy országban összesen 56,3 mil­lió a szavazásra jogosultak száma. Együttvéve 137 kép­viselőt küldhetnek a 410 ta­gú parlamentbe. A hagyományoknak megfe­lelően az országos parlamentet is hétköznapokon választják e négy országban. Ezt a ha­gyományt követik most a nyugat-európai parlamenti választáson is. Franciaország­ban, Olaszországban, Belgium­ban, Luxemburgban és a Né­met Szövetségi Köztársaságban viszont — akárcsak az orszá­gos parlamenti választások esetén — ezúttal is vasárnap fognak az urnákhoz járulni. Az EGK-tagállamoknak a mos­tani választásokkal kapcsola­tos megállapodása értelmében a szavazócédulák számlálása csak akkor kezdődhet meg, ha a közösséghez tartozó álla­mokban már bezártak az ösz- szes szavazóhelyiségek. Utol­sóként Olaszország és az NSZK zárja le a választást: vasárnap 21.00 órakor. A vég­eredmény a jövő hétfőn, jú-, nius 11-én várható. Iszlám nemzeti gárdisták szállták meg a sanadaji városi tanácsot Madani ellentengernagy, Khuzisztán tartomány kato­nai kormányzója és Khaghani sejk, az Irán déli részén élő arab nemzetség vezetője szer­dán egyezményt írt alá a vé­res események dúlta tarto­mány helyzetének rendezésé­ről. A harcok legfőbb szín­helye Khorramsharh déli ki­kötőváros volt. Az egyezmény az arabok által a központi kormányhoz terjesztett ultimátum előtt született meg: khorramshah- ri arab források szerint a megállapodás nagyjából ki­elégíti követeléseiket. A szerdai megállapodás a Forradalom hangja teheráni rádióállomás ismertetése sze­rint nyolc pontot tartalmaz ú Az egyezmény kimondja az| önkormányzat kérdését a még' készülő új . alkotmány fogja rendezni. Jf­nács feloszlatását akarják el­érni. A városi tanácsot március­ban állították fel a tarto­mányban élő kurdok és a központi erők egyezménye nyomán. Hírügynökségi jelentések szerint a városi tanácsot meg­szálló gárdisták azt követelik, hogy a testület helyébe is­mét »forradalmi bizottság« kerüljön. A Teheran Times című lap­ban nyilatkozott Ezzedin Hosszéin sejk, a kurdok val­lási vezetője kijelentette, hogy »vérfürdő« fenyegeti Kurdisztánt, ha az új alkot­mány nem szavatolja a kur­dok jogait (MTI) együttműködés további elmé­lyítésének tömör programja valamennyi fontos területen. Ennek a programnak fontos összetevője az, hogy a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság tevékenyen részt vesz a KGST tagállamainak a szo­cialista gazdasági integráció fejlesztésére irányuló közös munkájában. A szovjet párt- és kormány­küldöttség látogatása újabb meggyőző bizonyíték volt ar­ra, hogy a Szovjetunió és Magyarország ragaszkodik az enyhülés és a békés együtt­működés politikájához, a többi testvérországgal együtt kész kivívni a fegyverkezési verseny megfékezését, a nem­zetközi politikai légkör gyö­keres megjavítását. Megelégedéssel állapították meg, hogy Magyarország egyetért a Szovjetunió elvi álláspontjával a Kínával foly­tatandó tárgyalásokat illetően. A komoly és pozitív szovjet— kínai párbeszéd megfelelne a feszültség csökkentése érde­keinek, átfogó jelleget adna annak. Ehhez magától értető­dően arra van szükség, hogy a kínai fél részéről is kons­truktív magatartást tanúsítsa­nak a tárgyalások megtartása iránt. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága. a Legfelsőbb Tanács elnökáége és a Szovjetunió Minisztertanácsa utasítást adott az érdekelt minisztériu­moknak és főhatóságoknak arra, hogy tegyék meg a gya­korlati lépéseket a különböző területeken a szovjet—magyar együttműködés fejlesztéséről létrejött megállapodások meg­valósítására. BONN Harc a iobocIdalQü A nyugatnémet politika jobboldalán álló »unió-pár­toknak« a bonni felsőház parlamenti erőviszonyai kö­vetkeztében sikerült megle­hetősen »barna« múltú je­löltjüket, Carstens profesz- szort az államelnöki székbe ültetniük. Ez az akció szim­bóluma volt ugyan a fasisz­ta múlttal fertőzött emberek és áramlatok makacs to­vábblépésének az NSZK-ban — az ország tényleges poli­tikai életére és politikai dön­téseire azonban nem gyako­rolt különösebb befolyást Az elnöki palota lakójának ugyanis nincs lehetősége ar­ra, hogy meghatározza az ország politikai magatartá­sát. A Strauss-bomba Ezzel az akcióval csaknem egyidőben a nyugatnémet po­litika jobboldalán olyan sze­mélyi-politikai válság rob­bant ki, amelynek jelentősé­ge sokszorosan felülmúlja az elnökválasztásét. A válság két résztvevője a két unió-párt: á Keresztény- demokrata Unió (CDU), amely Bajorország kivételé­vel az NSZK összes tartomá­nyában az alapvető jobbol­dali tömegpárt, valamint a Keresztényszociális Unió (CSU). Ez utóbbi csak Ba­jorországban működik, ott viszont a CDU-nak csak for­mális szervezetei vannak. A két unió-párt jellege bi­zonyos értelemben már meg­határozza politikájukat is. A CDU-nak egész sor tarto­mányban kell képviselnie a jobboldalt: ezért szükségsze­rűen egy árnyalattal realis­tább, az ország és a nemzet­Osfromctüapof Nicaraguában Anastasio Somoza nicara- guai elnök szerdán ostromál­lapotot hirdetett ki. Ezzel ka­tonai törvénykezés lépett ha­tályba, amelynek alapján fel­függesztenek minden alkot­mányos intézményt, és a ha­tóságok hivatalosan is szabad kezet kapnak az emberek ül­dözésére és letartóztatására. Egyúttal kijárási tilalmat és saitócenzúrát is elrendeltek. Az ostromállapot Somoza be­jelentése szerint három hóna­pig lesz érvényben. A La Prensa című ellenzéki lap — amelynek tulajdonosát, Joaquim Chamorrot tavaly az év elején megölték és ez a gyilkosság adott végső lökő­erőt a rendszerellenes felke­lések kirobbantásához — az ostromállapot kihirdetése után bejelentette, hogy »nem tud eleget tenni a katonai tör­vénykezés rendelkezéseinek«. Ami a katonai helyzetet il­leti, újabb városok és harcá­szati pontok kerültek a sandi­nista front fegyvereseinek el­lenőrzése alá. Léon, Chinan- dega és Chichigalpa után — helyi beszámolók szerint — a hazafias erők megszállták Matagalpa és Masaya városát is. Ezeken a helyeken a so- mozista nemzeti gárda alaku­latai a lakianyákba vonultak vissza. A front különítményei felrobbantották a Léonba, il­letve a Masayába vezető út hídját. Heves harcokról érkeztek hírek az ország déli részéből, a Costa Ricával határos vidé­kekről is. Iszlám Jí nemzeti '■ gárdistái? egy csoportja — az Ajande- gan című teheráni lap jelen­tése szerint — szerdán meg­szállta a kurdisztáni Sanadaj városi tanács épületét és tú­szul ejtette a testület tagjait. A gárdisták akciójukkal a ta­Ma kapcsolják Össze a Szojuz-34-et az űrállomással Szerdán este rajtolt Szo­juz— 34. pilótanélküli űrhajó az első jelentések szerint a megadott pályán halad, be­rendezései megfelelően mű­ködnek. A kísérlet célja — mint azt a felbocsátásról ki­adott hivatalos közlés meg­állapította — annak a közelí­tő hajtóműnek a kipróbálása, amelyet tökéletesítettek a Szojuz—33. űrhajó áprilisi útján felmerült problémák­kal összefüggésben. A szakér­tőd vizsgálat annak idején arra a következtetésre jutott, hogy a Szojuz—33. esetében egyedi hibáról volt szó, azonban szükségesnek tartották, hogy újabb kísérleteket végezzenek el, mielőtt újabb feladatokat adnának az űrhajósoknak. A pilótanélküli Szojuz—34. űrhajót pénteken kapcsolják össze az űrállomással, _ ha a vizsgálatok megfelelő ered­ményi hoznak. . I „ «. A* GHANA Vihar az Aranyparton A nyugat-afrikai országból ér­kező jelentések egyértelműen ar­ra utalnak: a június 18-ra kiírt általános választások előtt mind zavarosabbá válik a belső hely­zet Ghánában. A mostani, min­denképpen idő előtti hírözön oka: a légierő tisztjeinek egy csoportja a hónap elején ismét fellázadt és ezúttal meg is buktatta az 1978 júliusában hatalomra kerüli katonai rezsimet. Az államcsíny híre önmagában nem lenne meg­lepő: Nkrumah elnök eltávolítása, 1966 óta már jónéhány katonai puccs zajlott le ebben az ország­ban. Érdemes viszont elgondolkoz­ni azon, bogy a május közepén elvetélt első próbálkozás után miért kísérelte meg újr* a légi­erő a hatalomátvételt. A valamivel több mint 238 ezer négyzetkilométernyi, mintegy tíz­millió lakosú Ghana 1957. március 6-án Afrikában elsőként nyerte el függetlenségét. Kilenc éven 4t Kwame Nkrumah — egy olyan politikus vezette az országot, aki egész tevékenységével Ghana föl' emelkedését, az afrikai egység és az el nem kötelezett mozgalom megteremtését szolgálta. A sok­szor túlzottan is nagy rátörő álmai megvalósításához jó indulási alap volt, hogy viszonylag fejlett gaz­daságot örökölt a brit gyarmato­sítóktól: kakaó-, gyémánt- és arany term el ésével az ország a tő­kés világ élvonalába tartozott. A belső és külső reakció azonban nem sokáig nézte tétlenül a ha­ladó bel- és külpolitikai törek­véseket: miután a Nkrumah meg­gyilkolására szőtt tervek sorra kudarcba fulladtak, távollétében elmozdították az ország éléről. A reakciós tisztek dolgát két­ségkívül megkönnyítette, hogy a7 ország gazdaság* — elsősorban külső okokból — válságba jutott, s hogy Nkrumah haladó politiká­ja a személyi kultusz túlzásai­val párosult. Utó­dai négy eszten­dő múltán pol­gári politikusok­nak adták át a kormány rudat, de Ghánában a káosz csak foko­zódott. Végül 1972 elejétől a bajok orvoslására a Nkrumah-vonal részleges feltá­masztásával pró­bálkozott Ache- ampong alezre­des rendszere: remélték, hogy segít majd föl­számolni a vidéki lakosság és a tör­zsi vezetők, a munkásság és a polgári rétegek, a fegyveres erők és a civilek el­lentéteit. Az el­képzelés megva­lósítását azon­ban ismét csak egy katonai puccs törte derékba: 1978 nyarán Fred Akuffo altárbornagy vezetésével egy másik tiszti csoport került hatalomra, őket söpörte el a mostani államcsíny. A légierő tisztjeinek, Ghana pillanatnyi vezetőinek az elkép­zelése részleteibe egyelőre nem ismeretes. Mindenesetre figyelem­re méltó, hogy első megnyilatko­zásukban fontosnak tartották í: £ Mm* hangsúlyozni: a tervbe vett álta­lános választásokat megtartják Ghánában. Azt viszont csak felté­telezni lehet, hogy a nyugat-afri­kai országban oly kiélezett hatal­mi harcban Ghana valóban jobb sorsáért vállalták a második puccskísérletükkel Járó kockáza­tokat. K. M. közi élet tényleges erőviszo­nyait inkább tekintetbe vevő magatartásra' kényszerül A CSU, amely Bajorországra, az ország hagyományosan egyik legjobbold alibb tarto­mányára koncentrál, lénye­gesen erőszakosabb, harcia- sabb és szélsőségesebb maga­tartást képviseL A helyzetet leegyszerűsítve azt lehetne mondani: a nyugatnémet parlamentben és az általános politikában a CSU volta­képpen a CDU jobbszárnyá­nak szerepét játssza, A nyugatnémetországi po­litikai bomba május első napjaiban robbant. Strauss CSU-vezér ekkor bejelentet­te, hogy 1980 őszén esedékes nyugatnémet parlamenti vá­lasztásokon az unió-pártok nevében ő pályázik a kan­cellári tisztségre. Ez termé­szetesen mindenekelőtt az egyébként is meggyengült pozíciójú CDU-vezetöt, Kohlt hozta kényelmetlen helyzet­be. Ezen túlmenően azonban országos méretű belpolitikai kihívást is jelentett. Néhány évvel ezelőtt Straus6 már felvetette azt az igényét, hogy a CSU lépjen ki a bajor tartományi kere­tekből és váljék országos párttá. Ezt azzal indokolta, hogy egy erőszakosabb, hatá­rozottabb politikára van szükség, a szociáldemokra­ták és a szabaddemokraták kormánykoalíciójának meg­buktatására. Albrecht előnyei Most formailag Strauss nem ismételte meg a CSU or­szágos párttá tételére vonat­kozó követelését. Nyilván­való azonban, hogy kancel­lárjelöltségének bejelentésé­vel voltaképpen ezt tette. Hiszen győzelemre csak ak­kor számíthat, ha a továb­biakban a CDU is elismeri őt kancellárjelöltjének és a választásokon ilymódon az egész nyugatnémet - jobbol­dalt maga mögött tudhatná. Strauss kihívására a CDU a megadás helyett a harc módszerét választotta. A CDU politikusai számára az vilá­gos volt, hogy a politikailag fáradt és meggyengült Kohl e belharcban nem jelenthet többé megfelelő ellensúlyt Straussal szemben. Ezért új pártvezért választottak, a Kohl-nál jóval fiatalabb al- só-szászországi miniszterel­nök, Albrecht személyében. Politikai értelemben Albrecht éppenúgy a nyugatnémet jobboldal centrista vonalát képviseli, mint Kohl. Ugyan­akkor azonban számos tak­tikai előnye van. Fiatal és dinamikus politikus, aki több megértésre számíthat a női választók és a jobboldali haj­landóságú fiatal választók körében. Másrészt taktikai előnynek számít az is, hogy Albrecht az NSZK egyik északi tartományából szár­mazik. Márpedig az ország északi részén legerősebb a szociáldemokrata párt. Ebből a szempontból az elgondolás nyilván az., hogy a Dél és mindenekelőtt Bajorország egyébként is jobbra szavaz majd; az unió-pártok pozí­cióit tehát Északon kell megerősíteni. A következő lépést immár a bajor CSU-nak kell meg­tennie. Ha elfogadja Albrecht jelöltségét, ez azt jelenti, hogy Strauss fellépése csak taktikai manőver volt és cél­ja a belső zsarolás: rákény­szeríteni a CDU-ra a CSU és személyesen Strauss poli­tikai vonalát. Amennyiben Strauss fenntartja kancellár­jelöltségét, akkor a nyugat­német jobboldal két minisz­terelnök-jelölttel indulna jö­vő ősszel a választási küzde­lembe. Nyilvánvaló, hogy a szociáldemokraták és a velük szövetséges szabaddemokra­ták számára ez lenne a ked­vezőbb. Minden jel szerint június közepére dönti majd el a két unió-párt közös »stratégiai bizottsága«, hogy melyik módszert választják. Annyi mindenesetre már most is megállapítható, hogy a két jobboldali párt-szövet­séges közötti pozícióharc és személyi küzdelem kiélező­dése a jelenlegi SPD—FDP koalíciónak kedvez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom