Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-08 / 132. szám
Lázár György befejezte somogyi látogatását A növénytermelés jelene és távlatai — A termelésirányító szakvezetőket legalább annyira foglalkoztatja, hogy mhyen követelményeknek Kell megfelelniük harom-négy ev múlva, mint az a szorító kérdés: melyik kultúra éli, túl, és melyik hal szomjan a mostani rendkívüli aszályban — mondta a egyik nagyüzemünk fötnezogazdasza a baiatonsza- badi szövetkezetben. Hogy nem csupán az ö személyes véleményét foglalta megjegyzésbe, azt bizonyítja, hogy sokadmagával jött el arra a tanácskozásra, melyet a megyei tsz-szövetség szervezett a gazdaságok termelésirányítóinak. A program szerinti téma a jövő volt. Milyen feladatokat kell megoldani a nagyüzemek növénytermelési ágazatának a következő tervidőszakban, milyen várható jelenségek .érvényesülnek majd. De a programon kívül szinte csak arról esett szó, hogy melyik kultúra hogyan károsodott a perzselő májusban, minek jelentene túlélést, ha napokon beiül esne. A jelen és a holnap jeladatai találkoztak. Dr. Perczel János, a TOT főosztályvezetője azok előtt vázolta a tennivalók sorát, akik beosztásuknál, szakmai hozzáértésüknél fogva a legtöbbet tehetnek céljaink eléréséért. Nem annyira a számszerűség, hanem a következő terv~ időszak termeléspolitikai elvei álltak az eszmecsere középpontjában. Mennyiség és minőség — ez a két szó hangzott el a legtöbbet, méghozzá egymással szoros összefüggésben. Mezőgazdasági szakirányítóinknak arra kell készülniük, hogy a termelés mennyiségi fokozásával együtt tevékenységük minden eddi* ginéi magasabb minőségi' követelményeknek feleljen meg. Ezt a termeléspolitikai'| célt szolgálja a most kidolgozás alatt álló minősítési rendszer. Azzal együtt, hogy különösen sok szó esett két fő növényünk, a búza és a kukorica termelésének távlati feladatairól, a figyelem főként arra az alapvető népgazdasági érdekre irányult: milyen módon lehet és szükséges a termékek minőségét, beltar- talmi értékét javítani. Ilyen meggondolásból foglalkoztak a szakirányítók a fajtaösszetétel változtatásával, a termelési adottságoknak jobban megfelelő tájiermelés szervezésével, az agrotechnika, a technológia minőségi javításával — és hosszan lehetne sorolni a szakmai tennivalók sokaságát, melyek a két fő cél elérését szolgálják. . »A mérce magas« — mondta az egyik szakvezető, de ezen a tanácskozáson újólag és nagyon világosan kirajzo- lódot az is, hogy eléréséhez sok tartalékkal rendelkezünk. Ilyen például a betakarítási veszteség, amelynek mérséklésére — tisztelet a kivételnek — eddig nem fordítottak az üzemek megfelelő gondot. De ilyenek az egyik évről a másikra indokolatlanul előforduló termés: ingadozások, rrjelyek következetesebb szak- szerűséggel. fegyelmezettebb munkaszervezéssel csökkenthetők. És említhetnénk azt is, hogy a most köztermesztésben ! levő növényfajták termőké- < pességét sem használják ki ' megfelelően az üzemek. (Fő-1 ként a kukoricánál esett erről szó, ahol a jelenlegi hibridek termőképességének 50— 58 százalékát használják ki, még a magas színvonalon termelő rendszerek is.) — Van tennivaló bőven — hangzott el a tanácskozáson, melynek legfőbb haszna az volt. hogy útbaigazított, egyfajta szemléletet adott ahhoz, hogy milyen termeléspolitikai elvek alapján készüljenek a következő tervidőszak feladataira a szakvezetők. Jó gondolat volt, hogy a tanácskozás helyszínéül az ádándi szakmunkásképző iskolát választották. így szóban is, egy kicsit jelképesen is kifejezésre jutott az, hogy a növekvő mennyiségi és minőségi kö^e* telményeknek csak a szakmai hozzáértés fokozásával lehel mégfelelni. Vörös Márta Harminc év búcsúzik A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta két mezőgazdasági vezetőnek és szakembernek, köztük Hintalan Edének, az Öreglaki Állami Gazdaság igazgatójának. Jól emlékszem, estébe hajlott a délután, sötétbe borultak a késő őszi Jomtook, a levelek közül halkan osont elő a hűvös éjszakát hozó őszi széL Az állami gazdaság irodáján már senkit sem találtunk, de tudtuk, hogy mégsem jöttünk hiába, mert ku- koricabetakarítás idején éjjel és nappal járnak a kombájnok, dolgoznak — megfeszített ütemben — a szárítótornyok. Végül az udvaron találkoztunk valakivel, útba igazított, itt lakik az igazgató a szomszédos épületben: várjunk pár percet, rögtön szól neki. Akkor találkoztunk Hintalan Edével először. Együtt jártuk be a közben éjszakai műszakra váltott gazdaságot. Kint, a szárító mellett for^ó levegőt lehelt a hatalmas ventillátor óriás torka, és a frissen száradt kukorica jellegzetes illata áradt. Emberekkel beszélgettünk, vizsgáltuk a magok minőségét — még meg is kóstoltuk —, űgv mintha délelőtt volna, magától értetődően. Pedig közben már elmúlt tíz óra. és az igazgató másnap is hajnalban kezdte a na not. Ez jutott eszembe, mikor a hírt hallottam: az öreglaki Állami gazdaság igazgatója nyugalomba vonul. Elfáradt volna az egv életet: a gazdaság éleiét élő igazgató? — Jó reggelt, igazgató elvtársi — köszöntöttem, hogy megérkeztünk. — Éjfél óta nem vagyok igazgató — fogadott. — Itt maradok néhány napig, amíg átadom a dolgokat az utódomnak, aztán utazom Budapestre. Nagytétényben áll egy kis házunk. Itt szolgálati szobában laktam, maradhatnék benne, de úgy gondolom, ha megyek, menjek el teljesen. Hét évig vezette a gazdaságot. Az első eredménytelen évek után fokozatosan emelkedett a mélypontról az üzem, s elérte a mai — biztonságos — színvonalát. Az igazgató múltja messzebbre vezet: harminc éve, hogy állami gazdaságoknál dolgozik. A fel- szabadulás óta tagja a pártnak. Néhány éve magára maradt. De özvegyemberként is megtalálta élete értelmét: a gazdasági munka első látásra nem mindig izgalmas hétköznapi értelmet adtak az éveknek. Amikor nyugdíjazását kérte, felvetődött: dolgozhatna a fővárosiban az állami gazdaságok központjában. Hogyan fogadhatná el? — tépelődött magában —, hiszen harminc évig a termelésben dolgozott ... A nyugdijat választotta. És visszavonult a közvetlen termelésirányítástól. Kalandos, nehéz életszakasz zárult le. Jól emlékszik a legnehezebb évekre, amikor még mint fiatal mezőgazdasági szakember, egészen más fejadatot látott el. A háború utolsó szakászában a debreceni kormány által alakított hadseregbe került. Szalvai Mihály parancsnoksága alá. Szökött SS-csoportokat keresték Ausztria hegyei között. A háború véget ért. lés a fiatalember befejezte a főiskolát. 1949- ben már főagronómus volt egy állami gazdaságban, s arról az útról nem tért le. Pedig nem volt mindig könnyű. Amikor 1972-ben átvette az öreg’aki Állami Gazdaságot. bajok voltak a gazdálkodással. Másodszor szanálták az üzemet. A veszteségeknél súlyosabb voH a megalapozatlan beruházások megkezdése f“,bev,a.g'T'’sa E^ek értéke akkor 40—50 millió forint volt. Felét a befejezette’' v^sadi sertéstelep tette ki. S bilitása iránt két olyan tényező, amelyet össze kell egyeztetni. Sokat beszélünk a gazdasági nehézségekről, mert ezek is vannak, de az igaz, hogy a mi gazdaságunk a lehetőségek nagy tárháza: ezt mindenütt látni lehet. Említette a tájékoztatójában, hogy az idén ezer literrel viszik fel a tej termelési átlagot, mert erre lehetőségük van. Én azt is tudom, hogy ez még nem a felső határ: munkával tovább lehet lépni. És mi ad az embernek tekintélyt? A munka. A balatonszabadi November 7. Tsz-ben határjárással, a juhászat és a tehenészeti telep megtekintésével véget ért a kétnapos program. Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnö- I ke elutazott Somogyból. hogy a gazdálkodás feltételei változnak. A magyar gazdaság sok szállal kötődik a nemzetközi piachoz. Igaz., hogy külkereskedelmi forgalmunk felét a szocialista országokkal bonyolítjuk le. és ez nagy biztonságot ad. De ahogy mi, úgy ők sem tudják kivonni magukat a világgazdaság hatásai alól. Tenni ellene csak hatékonyabb gazdálkodással lehet: azzal, hogy kihasználjuk az eszközöket, feltárjuk a tartalékokat. — Ezt megértjük, és ennek megfelelően dolgozunk is — mondta a tsz-elnök. — Néha mégis váratlanul ér bennünket egy szabályozómódosítás. — Ez is igaz — felelt Lázár György. — A világpiacon az energia- és a nyersanyag- árak emelkednek a legjobban, és nekünk éppen ezekre van szükségünk. Én Is szívesen vettem volna, ha valamelyik OPEC-tagállam miniszterelnöke előre tájékoztat, hogy összeülnek és emelik az olaj árát. Nem ezt tették. Az áremelés tehát váratlan volt. Ha a feltételek változnak, ahhoz nekünk alkalmazkodni kell. Ha túl későn tesszük ezt. az kárt okoz. Másrészt jogos az a kérés is, hogy stabilab, bak legyenek a szabályozók. A nemzetközi piac változása és az igény a szabályozok sta(Tolytatás az 1. oldalról) Itt is szó esett az önköltség alakulásáról és arról is, miként ösztönöznek a gazdasági szabályozók. Miközben az aszály okozta károkról, a várható terméskilátásokról folyt a szó, megdördült az ég, és egy nyári zápor tette hűvösebbé a határjáráshoz a levegőt. — Sokszor hangzik el — mondta Lázár György —, hogy gyakran változnak a szabályozók. Ennek az az oka, MAI KOMMENTÁRUNK Tegyünk rendet a poriánk körűi! A lakosság gyors jelzései bizonyítják, hogy a Tegyünk többet lakóhelyünk tisztaságáért, rendjéért! mozgalom megvalósulásáért megkezdett helyszíni ellenőrzések jó visszhangot váltottak ki a közvéleményben. A júniusi köztisztasági »őrjáratok« fontos szerepet töltenek be abban, hogy a felhívásban megfogalmazott feladatokat közös erővel megoldjuk. Az egyszeri ellenőrzés a hatvanhat körzetben megállapítja a jót, s felhívja a figyelmet a kirívó rendetlenségre is. A hat szerv képviselőiből alakult bizottság azonban elmegy, s legföljebb egy év múlva érkezik. újra abba a helységbe. Ez természetes is, hiszen a mostani akció csak elindítója lehet azoknak a tetteknek, amelyeket a lakosság mindennap elvár városban és falun egyaránt. A cikk nyomán megszületett és a lapban közölt olvasói levél is arra hívta föl a figyelmet, hogy mindenhol tegyünk rendet a portán!c körül. A megyei tanács e heti ülésén szenvedélyesen bírálták a némelyik szövetkezeti boltban tapasztalt rendetlenséget, szemetet, a boltosok elhanyagolt öltözékét. Egy egészségügyi szakember a Balaton-parti ellenőrzések tapasztalatai alapján kiemel- [ te a személyes felelősséget. Sokat bírálták az egyik vendéglátóhelyet. Ám semmi sem változott. Akkor a vállalat is megunta a dolgot, s másik vezetőt helyezett az üzem élére. Egy csapásra megváltozott minden, az új üzletvezető igényessége a dolgozókat is magával ragadta, s közös erővel tisztaságot, rendet teremtettek. Az őrjáratok jó lehetőséget adnak arra, hogy mindenkiben erősítsék ezt a szemléletet. Az ellenőrzés előtt megtartott értekezleten sok szó esett arról, hogy több helyen a rossz szemlélet az egyik gát e nemes mozgalom céljainak elérésében. Amikor megemlítik, hogy a közterület, a Balaton- partnak ez vagy az a szakasza elhanyagolt, a bolt elől nem takarítják el a göngyöleget, a vendéglők mellékhelyiségei minősíthetetlenül mocskosak, a figyelmeztetett vezetők nem értik, hogy miről van szó. Sőt egymásra mutogatnak, hogy kinek is kellene intézkednie. A már munkájukat szervező vagy megkezdő bizottságok egyik feladata, hogy a helyi vezetőkkel karöltve tapintatosan felhívják minden közintézmény, kereskedelmi egység, vendéglátóhely, ipari és mezőgazdasági üzem vezetőjét, ha rendetlenséget találnak a kerítésen belül és kívül. A városban, nagyközségben, községben készítendő összegezésben meghatározzák, hol szükséges a rendteremtés. A lakosság észrevételei, tanácsai sokat segíthetnek a bizottság tagjainak. Az embereket jogosan bosz- szantja ugyanis, ha hiába szólnak a környezetük rendjéért. A tizenöt bizottság nem jut el a megye minden településére, éppen ezért jó i'olna, ha helyi kezdeményezésképpen mindenhol fölmérnék a jelenlegi helyzetet -- intézkednének. A lakóhely tisztasága, rendje mindnyájunk közös érdeke, a mozgalom viszont csak akkor éri el célját, ha mindenhol rendet teszünk a portánk körül. L. a. döntés született: le kell bontani. 25 millió forint veszett el. . . Két év múlva már nyereséget számolhattak el év végén, s az egy főre jutó kereset az 1972. évi 23 ezer forintról tavaly csaknem 39 ezer forintra nőtt. — Elsősorban az öntudatukban kellett megerősíteni az embereket. Megszilárdítani a hitet, hogy lesz itt állami gazdaság. A nehéz évek alatt a szakemberek java elment. Akadtak szép számmal olyanok is. akik semmit sem dolgoztak. El kellett távolítani őket. és ez nem ment köny- nyen, de más út nem volt. Induláskor 160 magasabb és alacsonyabb beosztású vezető dolgozott a gazdaságban. Most lényegesen nagyobb termelést 105-en irányítanak. Az a!apóktól kezdték kialakítani a környezethez a tárgyi adottságokhoz igazodó termelésszerkezetet. A második lépés a hihetetlen alacsony termésátlagok növelése volt. A 1 túlzottan felduzzasztott építő- brigád nagy részét a termelésbe vonták be. s két év alatt a gazdaság elérte az állami gazdaságok megvei átlagát. Most is szocialista országokból származó gépekkel dolgoztak. — Évről évre bizonyítjuk, hogy lehet és érdemes keleti gépekkel dolgozni. Mielőtt csatlakoztunk volna az IKR termelési rendszerhez, a kukorica 67 mázsát hozott hektáronként. A gazdáság jövőjét illetően nincsenek aggodalmaim. Utódom. Tóth László jó szakember, korábban az állami gazdaságok megyei irányításával foglalkozott. Ez, az állami gazdaság a járás egyik legértékesebb mezőgazdasági területének központjában fekszik. továbbra is segíteni tudja a környező termelőszövetkezetek munkáját. Mert hiszem és vallom, hogy ez a jövő útja, a minél szorosabb együttműködés, a közeledés. Autóval járjuk a gazdaságot. Felkeressük a létesítményeket, amelyeknek segítségével egy gondokkal küszködő gazdasásból eredményes és stabil állami gazdaságot teremtettek; amelvek akkor épültek, amikor Húita'an Ede volt itt az igazgató. Járjuk a telepeket — az igazgató búcsúzik. Higgadtan, nyugodtan, megindultság nélkül. Nem fáradt még, nem is látszik rajta. Bencsik Andráa
