Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

Megkezdődött az aratás A napokban 119 hektáron megkezdte az őszi árpa aratá­sát a berzencei termelőszö­vetkezet. Három kombájn, két Claas-Doininátor és egy John Deere halad egymás mögött. A tábla 6zélén a szerelők mű­helykocsija, a magszállító te­herautók várnak sorukra. — Ma délelőtt kezdtük meg az aratást — fogad Ka­sza Márton főagronómus. — Folyamatosan vágjuk, s ha a becslések beválnak, 25 mázsát takarítunk be hektáronként. Ez kevesebb, mint amennyit az év elején terveztünk, de az aszály nálunk is »•►módo­sította-« a termelési tervet. Annyit mondhatok, 27 éve dolgozom a szakmában, de nem emlékszem ilyen száraz­ságra, mint az idei volt! — Május elsejétől hat hé­ten át nem láttunk egy csepp vizet — teszi hozzá Varga György növénytermesztési ágazatvezető. — Mintegy tíz nappal korábban kellett hoz­záfognunk az aratáshoz; az árpa hamarabb beérett. Mó­dosítottuk a kampánytervet, s ha itt végzünk, következik a repce 160 hektárról, majd a búza. Egyre távolabb dübörögnek a kombájnok, mi pedig a gondokról beszélgetünk, A fe­szített munkatempóval nem volna baj, mondják a gazda­ság szakemberei, ha nem okozna fennakadást az évről évre visszatérő gond: nincs alkatrész az Ifa teherautók­hoz. — Kardántengely, önindító, adagoló kellene — mondja az ágazatvezető. — Most is há­rom Ifa teherautónk áll, ho­lott nagy szükség lenne rá­juk. Alkatrészért bejártuk szinte az egész országot Ka­posvártól Pécsen, Győrön, Budapesten át Mezőkovács­házáig, hiába. Alkatrészt se­hol nem találni. — Hogyan oldják meg a szállítást? — Amit lehet, magunk ki­javítunk. Ha így -nem megy, máshonnan kell átcsoporto­sítani gépeket, s azt a nyári munka valahol megsínyli, de jobbat nem tudunk. — Mióta keresik az alkat­részeket? — Két éve! Toldozzuk-fol- dozzuk a teherautókat, de nem tudunk . annyi póltást szerezni, amennyi alkatrész elhasználódik. Pedig nagyon elkelne, és nem csupán ná­lunk. Az első nap 22 mázsát, a második nap 24 mázsát ho-j zott hektáronként az őszi ár­pa. A év eleji terv 30 má­zsás átlagtermést irányzott elő. B. A. A Balaton szennyezettségéről Átmeneti megoldások Növényvédelmi tájékoztató fl raktározott termények védelme Valamennyi raktári kárte­vő veszélyes, és az ellene va­ló védekezés kötelező. Az új termény tárolása előtt minden évben szakszerűen fertőtlení~ teni kell a raktárakat. Az ürés helyiségek preventív fertőt­lenítésére engedélyezett kon­takt hatású rovarölő szerek­ből — Sumithion 50 EC, Me- tathion 50 EC, Foszfotion — 2 g-ot kell számítani négyzet- méterenként, és az elkészített permetléből 100 négyzetméter felületre 5—10 litert kell ki­juttatni. A kezelést követően 2 hétig tilos a termény betá­rolása. (Ezután is csak úgy szabad a tárolást elvégezni, hogy a termény a kezelt felü­lettel közvetlenül ne érint­kezzen, tehát fólia szükséges az ömlesztett gabona alá.) Hatékonyabb védelmet biz­tosítanak a DDVP hatóanyagú rovarölő szerek (Unifosz 50 EC, Nogos 50 EC, Vapona 48 EC, DDVP 50 EC). 100 lég­köbméterre 2,5 liter vízben ködszerűen kipermetezett 20 gramm a dózis. E rovarölő szerek kontakt- és gyomor­mérgek, de intenzív gázhatá­suk miatt a rejtekhelyükön tartózkodó raktári kártevőket is elpusztítják. A kezelést kö­vető 12 órában a nyílászáró szerkezeteket zárva kell tar­tani, majd 24 órás kereszthu~ zatos szellőztetést kell végez­ni. Az Actellic 50 EC négyzet- méterenként 1—2 ml-es dózi­sa az üres termény rák tárak; négyzetméterenként 0.5—1 ml­es dózis az üres zsákok, vagy a zsákokban tárolt gabona ke­zelésére rendkívül előnyös; a mérsékelten mérgező készít­mény tartós védelmet biztosít. Egy éven át tárolható a ga­bona a betároláskor végzett kezeléssel. Be- vagy átrakás­kor a termény közvetlen ke­zelésére mázsánként a Pyro- vir 200 g-os, tonnánként a Pyrotox ULV 200 ml-es. az Actellic 50 EC 4—6 ml-es dó­zisa engedélyezett. A por alakú Pvrovirt a termény felhasználása előtt rostálással kell eltávolítani. Kezeléskor biztosítani kell a termény és a rovarölő szer egyenletes keveredését, és be kell tartani az élebnezés­egészségügyi várakozási időt, valamint az egyes szerformu- lációkra előírt óvó rendszabá~ lyokat. Ebben az esetben egészségügyi gázmester fel­ügyelete sem szükséges, és mindig exportminőségű a tá­rolt termény. Felhívjuk a kistermelők fi­gyelmét, hogy az elgyomoso­dott paprika- és káposztaül­tetvényeken megfigyeltük a bágolylepkehemyók kártéte­lét. A hernyók megjelenése tömeges, ezért javasoljuk a veszélyeztetett kultúrákban a Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC, Fiiból E 0,2 százalékos ro­varölő szer valamelyikének a használatát. Ismeretes, hogy a Bala­ton vizének szennyeződése a tavat tápláló csatornák, a Za­la folyó és egyéb befolyók ál­tal szállított szerves anyagok és a mezőgazdaságban hasz­nált kémiai anyagok és egyéb szennyvizek következtében évről évre fokozódik. A tar­tós meleg még intenzívebbé tette a szenyeződés káros ha­tását. Ezért zöldül, hínároso- dik a Balaton az idén rend­kívül gyorsasággal. Ez a je­lenség sajnos nemcsak a fo- nyódi, hanem az egész bala­toni partszakaszt jellemzi. Nem véletlen, hogy Keszthe­lyen például a Köjál szakem­berei egészségügyi szempont­ból a fürdőzés megtiltását fontolgatják. Az sem titok, hogy a kor­mány ide vonatkozó döntései előírják és sürgetik a Balaton vízszennyeződésének megaka­dályozásával kapcsolatos in­tézkedéseket. A Balatont a kormány kiemelt vízvédelmi területté nyilvánította. Bizo­nyos részintézkedések történ­tek is (az érintett ipari üze­mek szennyvíz-tisztításának megoldása, vagy a Balatonnal nem érintkező tározókba ve­zetése). A Balatont tápláló csatornák, a Zala folyó és egyéb befolyók környékén le­vő mezőgazdasági üzemekhez és más vegyi anyagokat táro­zó, használó szervekhez az országos felügyeleti szervek felhívással .fordultak, hogy a Balaton vizét szennyező és károsító vegyi anyagokat meghatározott körzetben ne tároljanak és ne használja­nak. Folyamatban van, de igen lassú ütemben halad a Balaton-parti községek szennyvízfeldolgozó kapaci­tásának bővítése, a szennyvíz- hálózat kiépítése is. A Bala­ton-parti községek nyaralói, az üdülők és a lakóházak vízhálózatra van rákötve. A 95—98 százaléka vezetékes vízfogyasztás a gyors ütemű építkezéssel fokozódik. A szennyvízhálózat kiépítettsé­ge Fonyódon 8 százalékos, Balatonfenyvesen egyáltalán nincs szennyvízhálózat. A ré­gi épületek nagy része elszi- várogtatós szennyvíztározóval rendelkezik. Lehetne sorolni azokat a károsító tényezőket, amelyek következménye a Balaton hí- nárosodása. Feltehető a kér.- dés: vajon a folyamatban lé­vő intézkedések elegendőek-e? Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem. Feltehető a kérdés, hogy a Balaton-part szenny­vízfeldolgozó kapacitásának, a hálózat kiépítésének ütemével elégedettek lehetünk-e, ami­kor a tervidőszakra szánt pénzeszközöket is csak kb. 60 százalékban használták föl. Feltehető a kérdés, hogy or­szágosan van-e gazdája a Ba- laton-partnak, van-e, aki sú­lyának megfelelően kéri szá­mon az intézkedéseket, aki koordinálja és kézben tartja a tópart fejlesztését, a vízvé­delmet, környezetvédelmet? Bízunk benne, hogy az Or­szágos Idegenforgalmi Ta­nács, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium, a többi érdekelt szakminisztérium, az országos szervek bevonásával a Balato­ni Intéző Bizottság a taná­csok javaslatait, állásfoglalá­sait figyelembe véve megold­ja ezt a kérdést. Ellenkező esetben tényleg fennáll az a veszély, hogy a Balaton ős­láppá változik. Megvárjuk-e a Balaton víz­szennyeződését okozó vala­mennyi tényező megszűnését, a hínárosodás és az egyéb ká­rosító, a fürdőzést zavaró nö­vényzet automatikus kipusz­tulását? Nem várhatjuk meg, hiszen a tó biológiai egyen­súlyának visszaállítása több évet, évtizedet igényel. Milyen intézkedésekről tu­dunk? A legilletékesebb szerv, a Balatoni Intéző Bizottság I fölmérést végeztetett a víz­ügyi szakemberekkel, akik megállapították, hogy a Bala­tonban levő hínárt és egyéb növényzetet le kell kaszálni és kigyűjteni. Megbízták az illetékes vízügyi szerveket, hogy az ehhez szükséges gé­peket, eszközöket szerezzék be vagy állítsák elő. Dolgozzák ki a kiszedett hínártömeg el­szállításának, megsemmisí­tésének a módját, technoló­giáját. Ez a munka folyik, de késik. Legjobb tudásom sze­rint e céira nincs hazai gyárt­mányú eszközünk. Egy új, a célnak megfelel; kaszáló és a lekaszált hínárt gyűjtő gép­típus megtervezése. és gyártá­sa előreláthatólag több évet vesz igénybe. Vajon ki sürge- ti ennek a megoldását?! Nem ' tudom. Mit tehetnek a községi, il­letve a helyi tanácsok? Csak részmegoldásokat. Pl. minden strandon egy-két vállalkozó embert, legtöbb esetben nyug­díjasokat vagy csökkent mun­kaképességű segédmunkáso­kat állítanak be, akik gereb- lyével, vasvillával kiszedik, szedegetik az uralkodó szél­járás miatt a déli partra sod­ródó nádtorzsákat, a Balaton­ba dobált szemetet, a vihar által feltépett hínárt, nö­vényzetet. Gondjainkat meg­értve a fonyódi szakmunkás­képző iskola és a balaton- fenyvesi általános iskola ta­nulói, úttörői kézzel több na­pig tépték és a partra szállí­tották a legfertőzöttebb strandszakaszon a hínárt. A nagyközségi tanács vásárolt egy halastavi moto­ros kaszát, amely nem a Ba­latonra készült, ezért műkö­déséhez a munkavédelmi és egyéb szervek nem adtak en­gedélyt. Saját felelősségünkre üzemeltetjük és a főszezonra a legfertőzöttebb területekről lekaszáljuk a hínárt. Gond a lekaszált hínár kigyűjtése a vízből. Szakembereink terve­zik a megoldást, ehhez azon­ban egy csörlős gépkocsira lenne szükség, amelyre a gyűjtőszerkezetet rászerel­nék, és azzal a partra von­tatnák a növényt. Ezek az erőfeszítések átme­neti lehetőségek, amelyek ter­mészetesen nem oldják meg a fő gondot. Kovács .Béla tanácselnök, Fonyód 0 SomogyíNéplap 20. rész. A Nagy Viking Kék Tekin­tet. Ezt altkor szokta előven­ni, amikor nyilvánvalóan va­lami turpisságra készült, s szüksége volt a nyílt, őszinte, becsülettől csepegő nézésre. Ez mindig puhított valamit az ellenfeleken. Most is. — Ne nézzen úgy rám — könyörgött a Nagy Ember —, mint egy nyolcéves gyerek. Nem is folytatom, kár. Meg­kapják az engedélyt, lakossá­gira, két év adókedvezmény­nyel. Nem maga miatt, maga csak statiszta itt, azt hiszem. Lefflerre fogok hivatkozni, ha egyáltalán megkérdezd valaki, hogy miért kaptak engedélyt. De, hogy ne keseredjen el, azért magának is van ebben szerepe. Ocsmány egy alak maga Schmütz barátom. De most szerencséje van. A lila kárpit megmozdult, Eleonóra lebbent be a szobá­ba. Egyelőre üres kézzel. Szót­lanul odament a falhoz, ki­nyitott egy tapétaajtót. Maga után becsukta, de néhány má­sodperc múlva a tapétaajtó újból kinyílt, s Eleonóra ma­ga előtt tolt egy guruló ko­csit. Rajta volt a gőzölgő ká­vé, a konyakosüveg, poharak, rágnivaló sütemény, cigaretta — Parancsoljanak — mély és kifürkészhetetlen hangon mondta mindezt. Majd kiment a helyére. Mozgása megfon­tolt és nagyúri volt, Schmüzt- nek az volt az érzése, hogy külön koreográfiát készítettek neki minden alkalomra. És Eleonóra mozgása mégsem tűnt mesterkéltnek, inkább természetes volt. — Mint egy párduc — mor­molta maga elé a kávéscsé­széért nyúlva. — Párduc? ■— csodálkozott a Nagy Ember. — Téved, ba­rátom. A párduc egy kecses, karcsú állat. Eleonóra pedig drabális. Na, félre a' lényeg­telen dolgokkal. Elhozta a szükséges... Schmütz villámgyorsan nyúlt a zsebébe. — Tessék. A Nagy Ember átvette a papírokat, és a zsebébe gyűr­te. — Hát akkor egy kortyot. Töltöttek és ittak. 1 Azután a Nagy Ember fel­állt. Schmütz tudta, hogy az audienciának vége. Követke­zik a bal vállon a lepény, penderülés kifelé, folyosó, portás, utca. Minden így. is történt. A lapátnyi kéz Schmütz vállára telepedett, az ajtó kinyíl, és a Nagy Ember szónokolni kezdett. — Nohát, ég áldja, bará­tom. Köszönöm, hogy felkere­sett. Nem, ne is szóljon ... Nem szeretem ... Még egyszer köszönöm... Csak keressen fel. És már fordult is a fotel­ban ücsörgő vadidegen ember­hez. — Itt van hát a mi ked­ves ... ööö .. i Schipütz mögött becsukódott az ajtó. Most vajon mi lesz? Ez volt az első gondolata. Menni fog ez. Elek apja, és ez a szószá­tyár némber... Elmosolyodott. Eleonóra. Mi tagadás, sokra vitte. Bár... igen nagy tanár a főnöke. Nagy fej. Hogy is mondta? ►►Ocsmány egy alak maga...« Schmütz megnyalta a szája szélét, elégedett volt. Ismerősök vagyunk. A városka főterén üldögélt Schmütz, kabátgallérját kissé felhajtva, egy pádon, és gon­dolkozott. Egy tangentorért elkérhe­tünk egy ötvenest. Ha jól szervezzük az egészet, egy műszakban meg lehet csinálni hatvannégyet, mert egy óra alatt mondjuk, nyolcat, az nyolcszor nyolc, annyi mint hatvannégy. Az aszongya: hat­vannégyszer otven, az har- minckétszer száz, az három- ezerkétszáz. Ha két műszak­ban dolgozunk, az hatezer­négyszáz. Naponta. Egy hónap alatt, harminccal számolva, mert két évig igazán dolgoz­hatunk vasárnap is, harminc­szor hatezernégyszáz, az há­romszor hatvannégyezer, az annyi mint... Jézus Mária. Izgatottan kelt föl a pádról. Tengersok pénz. Két év, és milliomosok. Legalábbis ő. Elek nem sokat konyít a do­loghoz, de azért neki is jut bőven. Hiszen társtulajdonos. De ha csak a fele. Egy év alatt az is felrúg egymillió- kétszázezer forintra. Ha felez Elekkel, két év alatt micsoda summa! Hűha! Schmütz álmodozva neki­ment valaminek. A test ruga­nyos volt, de nem puha, va­lami nagyszerű érzés lepte meg. De nyomban utána ször­nyű sejtése volt. Felnézett. Eleonóra állt az útjába. _ Nincs kedve visszaülni e gy kicsit? Schmütz bólintott. — Nincs, de visszaülünk. Igaz? — Igaz. (Folytajuk.) Kereskedő az eladók között Jó kereskedőt szerettem volna látni. A kutatás egy­hangúságát már nyomasztó­nak éreztem, amikor ismerő­söm, á szakma régi embere, minden titkának tudója segí­tett: valóban él még sok jó kereskedő, fel is sorol egy tu­catot, és sorolhatot volna többet is. Azt tanácsolta, ke­ressem meg például ebben és ebben a boltban ezt és ezt az asszonyt, nem fogok csa­lódni. És nem csalódtam. Bár út­ban odafelé siralmas élmé­nyeimet fölelevenítve nehezen tudtam elképzelni, miféle tit­kot tud, miféle csodaszert is­mer az az asszony, aki egye­lőre egy üzlet 6záma és egy ismeretlen név mögött rejtő­zik. Hogyan őrizte meg jó tu­lajdonságait, hogyan mentette át a mába a már ódonnak elavultnak tetsző kereskedői tulajdonságokat, vagy miként talált valami egészen új, kor­szerű módszert? Azután ha­marosan kiderült, ■ hogy fö­lösleges volt töprengenem, 1 mert titkokkal, csodákkal nem találkoztam, csak... Nem kellett sokat kérde­zősködnöm, hamar megértet­tem, és nem védte céltalanul a mundér becsületét, elmond­ta ő is: sok az eladó és ke­vés a kereskedő. Ezen azután keseregtünk egy verset, majd fölcsillant a szeme, és arról beszélt, hogy a köztudattal ellentétben nemcsak a nyug­díj előtt állók — mint ő —, hanem a fiatalok között is vannak nagyszerűek, csak­hogy ők ugyanúgy elvesznek a tömegben, mint a »vén ró­kák«. És megint nevetett a szeme, amikor elárulta: abban bízik, hogy a tömeg egyre ki­sebb lesz, és talán nem is oly sokára eljön a jó keres­kedők ideje. Mert régi, egyszerű dolog, jobbat sem ő, sem más nem tud kitalálni: kereskedőnek az álljon, aki szereti az embere- * két, aki jó természetű és ( könnyen alkalmazkodó, de nem megalkuvó. Ez persze. i . nemcsak önvizsgálattal dönt­hető el, talán a tanulónak je­lentkezőket kellene valamifé­le módszerrel jobban kivá­lasztani. És még akkor sincs mindenre garancia, mert a rátermett ember is csak meg­felelő környezetben fejlődik jó kereskedővé, jó munkássá; ha látja, hogy értelme van annak, amit csinál, ha látja, hogy vezetői jól irányítják. És szerinte ezért függ nagyon sok az öregektől — tőle és társaitól —, mert nem utasí­tani, parancsolni kell magya­rázat nélkül, az csak rossz eredményt hozhat. A tanítvá­nya maga is parancsolgatóvá lesz, vagy semmi sem érdekli majd a sok értelmetlen ukáz után. Kérni és megmutani, beszélgetni és megmagyaráz­ni, ez a helyes módszer: hagyni önállóan tanulják meg és a saját maguk jó ötleteit, módszereit a régiekhez téve fejlesszék tudományukat, ak­kor majd ők is kérdezők, se­gítők, jó kereskedők lesznek. Beszélgettünk, nemigen tö­rődtünk azzal, hogy megy az idő. Újat, sohasem hallottat azonban nem jegyeztem föl a füzetembe, legföljebb ponto­sabban, rendszerezve. apró- cseprő információkkal fűsze­rezve ismertem meg azokat a dolgokat, amelyek eldöntik, hogyan lesz valaki, jó keres­kedő. A lassan nyugdíjba menő asszony — és férje, aki szin­tén régi kereskedő és szintén nyugdíj előtt áll — szomor- kodik. hogy ők, a szakmát szerető, megbecsülő, tisztelő öregek és fiatalok kevesen vannak. És elismételgettük, hogy milyennek kellene len­nie mindenkinek. Nezdei Jánosné, a kaposvá­ri Budalakk mintaboltban azért jó kereskedő, mert szá­mára nincs másik választás, neki ez természetes, mert őt és hasonló társait ilyenné for­málták a körülmények. Azok a körülmények, amelyek ma is megtalálhatók, és amelyek­ből kinőnek a fiatalok. Luthár Pét«r \f Kampis Péteréi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom